Dunántúli Napló, 1976. január (33. évfolyam, 1-30. szám)
1976-01-23 / 22. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXIII. évfolyam, 22. szám 1976. január 23., péntek Ára: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A mecénás felelőssége Dr. Huszár István látogatása Baranya megyében Huszár István (középen) a Bátyi Állami Gazdaság vetőmag- üzemében. Erb János felvétele „Téli álmát alvó” komlótelep Sátorhelynél. Erb János felv. Komlótermesztési tanácskozás a siklósi várban £ Boly az országos rendszergazda f Növelni kell a hozamokat A ligha él ma már Magyarországon abban a hitben tanácsi testület vagy tanácsi vezető, hogy a művészetpártolási tevékenység kimerülhet évente egy-két szobor, festmény megvásárlásában, a könyvtár fenntartásában, műsoros est rendezésében. Másfél—két évtizeddel ezelőtt nem volt ritka ez a tévhit. Szó se róla: mecénások, megrendelők, művészetpártolók voltak a tanácsok akkor is — ha másként nem „hivatali kötelességből" olykor -, de a maihoz hasonló átfogó, megtervezett, tartalmában művelődéspolitikai elvekkel szabályozott tevékenységet csak elvétve folytattak. Felesleges volna bizonyítani, hogy ez a helyzet alapjaiban megváltozott. A művelődésre — pontosabban: művészeti teljesítmények finanszírozására — fordított összegek megtalálhatók a statisztikai évkönyvekben s egy-egy területi tanácsnak a saját munkájáról beterjesztett jelentéseiben, beszámolóiban. Fontosabb ennél a művészet- pártoló tevékenység szellemiségéről szólni. A tanácsoknak — kivált a városi, még inkább a megyei tanácsoknak, de a kisebbeknek is bizonyos értelemben — meg kellett tanulniok a távlatokban való gondolkodást. Mindenekelőtt azt, hogy tartalmas művészeti közéletet (amelyeket produkciók követnek) nem lehet létrehozni tanácsi rendeletekkel, sőt pusztán anyagi eszközökkel sem. Ahhoz kell egy bizonyos többlet: a kultúra iránti fogékonyság, az alkotást tisztelő légkör, s kell— nem utolsó sorban — biztos világnézet, ítélet és ízlés. S kell iskolázottság, konkrét ismeret, szakmai tudás. Említsünk egy-két példát mondanivalónk szemléltetésére. Tatabányán a Bányász Szak- szervezet és a Szénbányászati Tröszt áldozatkészségéből, ösztönzéséből jött létre az évek óta ismert, gyakori vendégszereplésein külföldön is megbecsüléssel fogadott Bányász Színpad együttese. De már a megszületésénél is ott bábáskodott a helyi tanács, s azóta is folyamatosan segíti a munkáját, mert világos előtte, hogy ez az együttes Komárom megyének egyik fontos, közvéleményt, közgondolkodást alakító fóruma. Veszprém város szimfonikus zenekara a hasonló ..súlycso- portú" európai együttesek élvonalába tartozik. Minden egyes produkciójának előkészítésében — a maga eszközeivel — részt vesz a városi tanács. Hódmezővásárhely művésztelepe — de említhetnénk itt Szolnokot, Sárospatakot, Debrecent vagy Kecskemétet is - a helyi tanács áldozatkészségéből fejlődik. Változatos és végeérhetetlen lista lenne egymás után sorolni a városneveket, megyéket s az országszerte ismert művészi együtteseket, képzőművészeti alkotóközösségeket, könyvtárakat, zenekarokat — megkérdezvén, hogy vajon mi lett volna a sorsuk a tanácsok áldozatvállalása, az alkotó közösségek szerepének megértése nélkül. Ezek az eredmények aligha jöhettek volna létre a tanácsi apparátusok — itt elsősorban a művelődési osztályokra gondolunk — szakembereinek mind magasabb felkészültsége nélkül. Ez a minőségbeli változás az elmúlt egy-másfél évtized vívmánya. A tanácsok művelődési ágazataiban dolgozó előadók jól tudják ma már, hogy egy- egy táj, város szellemi arca nem alakítható ki művészet nélkül -, s tudják azt is, hogy itt az eredmények nem máról holnapra születnek. Csak türelmes, szívós és értelmes munka nyomán. Áldozatkészséget, támogatást is említettünk az imént. Igen, a tanácsokra ma már valóban jellemző, hogy művelődési terveket hatalmas — örömmel vállalt - áldozatok árán valósítanak meg gyakran; nem kímélnek pénzt, energiát. Ez az áldozatkészség azonban nem tévesztendő össze a nagylelkűséggel. Ez az áldozatkészség ugyanis: kötelező. Kötelező, mert amióta a tanácsok a területükön működő valamennyi kulturális intézmény gazdái lettek, egészséges működésükért felelősek. S ez nemcsak költségvetési tétel: ez a felelősség más — magasabb — erkölcsi, politikai kategória. Felelősek az alkotó légkör biztosítósáért, s felelősek a művészi alkotómunka feltételeinek megteremtéséért. Ez utóbbi meghatározás körül az elmúlt esztendőkben volt vita is: vajon ez művészlakásokat, alkotóházak fenntartását, rendszeres vásárlásokat! stb. jelent-e pusztán vagy más, nehezebben meghatározható tevékenységet is? Jelenti — s talán mindenekelőtt — azt a bizonyos „mást” is. Ami egyébként korántsem valami titokzatos dolog. Figyelem, odaadás, megértés - talán így összegezhetnénk. Tudvalévő ugyanis, hogy a művészi alkotómunka természete bonyolult, matematikai eszközökkel, költségvetési tételekkel nem mérhető. Nem véletlen, hogy egészséges alkotó légkör ott bontakozott ki — sok példát mondhatnánk erre —, ahol a tanács figyelemmel kíséri az alkotók életét, sorsának alakulását is. Ahol érdeklődnek a munkája iránt. Nemcsak úgy — képzőművész esetében például —, hogy kiállítási fórumot és megbízásokat adnak számára, hanem úgy is, hogy a művészi tevékenység iránt igyekeznek felébreszteni a közösség figyelmét. Egy-eg# területi tanácsnak ma már eleven, hatékony, jól képzett közművelődési apparátus van a kezében. A tanácsok megalakulásának huszonöt esztendeje alatt értük ezt el, s nem csekély eredmény. Szakértőén, felkészülten tudják irányítani a sokszínű és a kultúra, a művészet valamennyi ágazatának terjesztésére létrehozott könyvtári, múzeumi, oktatási, ismeretterjesztési hálózatot. A művészetpártolás a gyakorlatban is tá- gabb értelmet nyert. Nem egy-egy művész pártolásáról, egy-egy alkotással való foglalkozásról van már szó. Hanem arról, hogy e művészet- pártoló tevékenység száz- és százezrek gondolkodásának formálója, ízlésének emelője lett azáltal, hogy a művészet értékes alkotásait közvetíti. A tanácsok mecénási, művészetpártoló szerepének ez a társadalmi célja, értelme. T. I. Dr. Huszár István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke kétnapos látogatást tett Baranyában. Szerdán délután Pécsett, a megyei párt- bizottság székházában dr. Nagy József, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Horváth Lajos, a Megyei Tanács elnöke, Bocz József, Czégény József, dr. Jer- szí István, a megyei pártbizottság titkárai fogadták a vendéget és tájékoztatták a megye V. ötéves tervéről, továbbá az 1976. évi célkitűzésekről. A Politikai Bizottság tagja ezután aktívaértekezleten vállalati, szövetkezeti, gazdasági és pártvezetőkkel beszélgetett oz V. ötéves népgazdasági terv és a vállalati középtávú tervek kapcsolatáról és előkészítéséről. A tanácskozás után dr. Huszár István dr. Nagy József és Horváth Lajos kíséretében megtekintette Pécsett a Jakováli Haszán Múzeumot és a Csont- váry-kiállítást. Csütörtökön Baranya legnagyobb, 22 ezer hektáron gazdálkodó mezőgazdasági üzemében, a Bólyi Állami Gazdaságban folytatódott a program, ahová dr. Huszár Istvánt dr Nagy József, a megyei párt- bizottság első titkára is elkísérte. A vendégeket Ambrus Lajos, a mohácsi Járási Párt- bizottság első titkára, Kisjakab Lajos, az állami gazdaság igazgatója és Fóris Kálmán, a gazdaság párttitkára fogadták. Délelőtt folyamán megtekintették a gazdaság vetőmagüzemét, amely több mint tíz országba exportál, majd Sátorhelyen a szociális intézményeket, a Török-dombi takarmányfeldolgozó központot és sertéstelepet, valamint az új bári keltető-üzemet mutatták meg a látogatóknak. Dr. Huszár István délután pártnap keretében időszerű gazdaságpolitikai kérdésekről tájékoztatta az állami gazdaság aktíváit. Évről évre emelkedik hazánkban az egy főre eső sörfogyasztás, s ezzel a tempóval sörgyártásunk igyekszik lépést tartani. Ma már évi több mint ötmillió hektoliter sört ad az ipar közellátásra, de még így is importálni kell. Ezért az ötödik ötéves tervben újabb fejlesztésekkel országosan — és évente 600—700 ezer literrel növelik kapacitásukat a hazai sörgyárak. A tervidőszak végére — mégha az új szentesi sörgyár addigra nem ;s épül fel — hazánkban már évi 7,3—7,4 millió hektoliter sört fognak gyártani. Erről tájékoztatta tegnap a siklósi várban megtartott országos komlótermesztési tanácskozás résztvevőit Lengyel István, a Söripari Vállalatok Trösztjének vezérigazgatója. A Bólyi HUMULON Komlótermesztési Rendszer — mely lényegében átfogja az egész hazai komlótermelést — partner gazdaságai, amelyek tavaly 27 vagon komlót állítottak elő, a negyedik ötéves tervben jelentősen fejlesztették komlóterületüket. Négy év leforgása alatt — a program csak 1972-ben indult be — 200 millió forintos beruházással új ültetvényeket hoztak létre, közel megduplázták a hazai komlóterületet, 15 komló kombájn beszerzésével négy év alatt 30 százalékról 95 százalékra emelték a komló betakarítás gépesítését. A kilenc üzemben hat. komlószárítót és hat klímakamrát építettek. A Bólyi Állami Gazdaság, mint országos rendszergazda komló szaporítóanyag törzsültetvényt hozott létre, kiválasztotta a söripar által legkedveltebb fajtákat, kidolgozta a nagyüzemi gépi termesztés technológiáját. A hektáronkénti országos átlagtermés 6,6 mázsáról 7,2 mázsára .emelkedett — Bolyban 12 mázsa — hektáronként. Ez a növekedés még nem jelentős, azonban a rövidesen termőre forduló korszerű széles sorú új ültetvények már az idén jelentősen növelik az átlagot. Ilymódon a rendszer 1976-ban már 40 vagon komlót kínál fel az iparnak. A komlótermelők a háromnapos bólyi—siklósi tanácskozástól — sok fontos szakmai kérdés megvitatása mellett — mindenekelőtt azt várták, hogy a komló behozatalra „ szoruló söripartól, mely az előző ötéves tervben-36 millió forinttal támogatta fejlesztésüket — további ösztönzést kapnak c megkezdett út folytatására. Ez csak részben Jörtént meg, hisz az import cikkek hazai termékkel történő kiváltása ma általános tendencia. Azonban a söripar a tervidőszak utolsó évében 1980-ban is csak 50 vagon komlót kér a hazai termelőktől, mivel további szükségletét, ami durván 40 vagonra tehető — importból első sorban Csehszlovákiából kívánja beszerezni egy hosszabb szerződés alapján. A fejlesztés tehát mérsékeltebb ütemű lesz, mint amire számítani lehetett. A célt tehát nem a túlzott terület felfutásban, hanem a régebbi ültetvények korszerűsítésében és a fajlagos hozamok növelésében jelölték meg. Ennek feltételét Boly gesztorságával működő termelési rendszer magas színvonalon megteremtette. Valóban mesz- sze járunk még a külföldön elért termésátlagoktól, de jó úton, hogy mielőbb utolérjük azokat.- Rné A Pollack Mihály Műszaki Főiskola és az ÉGSZI közös számítóközpontjában a hallgatók oktatásán kívül gazdálkodási és szervezési számításokat is végeznek az építőipar számára. Fotó: Kóródi Gábor
