Dunántúli Napló, 1976. január (33. évfolyam, 1-30. szám)

1976-01-21 / 20. szám

1976. január 21., szerda Dimantmt napló 3 Munkaerő-gazdálkodás és oktatáspolitika A Baranya megyei Tanács munkaügyi osztályán dr. Sági Ti-i bor osztályvezető-helypttessel és Albert László főelőadóval ar­ról beszélgettünk, mi legyen az érettségizettekkel? Nevezetesen azokkal, akik vajamilyen okból nem kerülhettek be felsőokta­tási intézményeinkbe és szak- képzettség híján szakterületen sem foglalkoztathatók. A munkaügyi osztály ezzel kapcsolatban a közelmúltban kérdőíves felmérést végzett. A kérdőíveket a megkeresettek 65 százaléka küldte vissza. A beérkezett adatok alapján az 1972—73-as tanévben végzet­tekről megállapítható, hogy mintegy 37 százalékuknak si­került tovább tanulnia. Több, mint 60 százalékuk munkát vál­lalt. A munkavállalók többsé­ge természetesen leány volt. 43 százalékuk ügyviteli munkakör­ben, illetve kisegítő alkalma­zottként helyezkedett el. Általánosságban megállapít­ható, hogy az eddigiek során a gimnázium a tovább tanulni szándékozókkal, a továbbtanu­lásra esélyesekkel törődött töb­bet, mint az említett többség­gel. Helyzetüket idén különöskép­pen megnehezíti a Miniszter- tanács 2035/1975. (XII. 11.) szá­mú — már életbelépett —- határozata, . amely „zárlatot" rendel el — többek között — a kisegítő alkalmazotti ügyvi­teli munkakörök számának nö­velésére. Mi lesz velük? Azzal a me­gyénkben évente átlagban 500 —550 érettségizett fiatallal, akik nem tanulnak tovább? A probléma nagyvonalú megoldását segítik az új gim­náziumi tantervek, amelyek a következő években kerülnek bevezetésre. Lényegük az, hogy a fakultatív oktatási formák segítségével növelik a tovább­tanulni szándékozók esélyeit, ugyanakkor lehetővé teszik szakmai alapok elsajátítását mindazoknak, akik elsősorban azért járnak gimnáziumba, hogy az általános műveltséget megszerezzék. A munkaerőgazdálkodás ha­tározott közbelépésére érzésünk szerint itt van igen nagy szük­ség. Nem lehet ugyanis meg­várni az új gimnáziumi tanter­vek életbelépésének napját, an­nak eldöntésére, hogy egyes gimnáziumokban milyen irányú szakképzés induljon be. A má­sik fontos ok, ami az előregon­dolkodást szükségessé teszi, az oktatás feltételeinek, a műhe­lyeknek és eszközöknek a meg­lehetősen költséges volta. Dr. Sági Tibor véleménye sze­rint ezeket a „leckéket" csak az illetékes osztályok szoros együttműködésével lehet meg­oldani. Megkönnyíti némileg a helyzetet az, hogy most már a szakmunkásképzés és a szak­középiskolai rendszer is a mű­velődésügyi osztályok hatáskö­rébe tartozik. A munkaügyi Könyvritkaságok Pannonhalmán Évek óta tart a több mint 300 ezer kötetes pannonhalmi főkönyvtár rendezése. E mun­ka közben gyakran kerülnek elő értékes példányok, külön­leges ritkaságok. Nemrégen az első magyar fizikakönyv ere­deti példányát találták meg. A könyvet a tizennyolcadik század második felében írta Molnár Szabó János, a buda­pesti egyetem igazgatója. A szerző 1777-ben fejezte be a könyv írását, s még abban az • évben Pozsonyban és Kassán is kinyomtatták. Címe: „Termé­szetiekről Newton tanítványai­nak nyomdokai szerint'1. Segíthet-e az új gimnáziumi tanterv? A munkaügynek és az oktatásügynek együtt kell dolgoznia szakemberek szerint a legfon­tosabb most az, hogy a mun­kaerőszükségletet és az okta­tásügyi szempontokat megyei szinten is meg kell vizsgálni és közös álláspont kialakítása után törekedni kell a lehetősé­gek és igények egyeztetésére. Bebesi Károly Nagy siker Helsinkiben Tegnap reggel visszaér­kezett Pécsre Eck Imre, a Pécsi Balett művészeti ve­zetője. — Január 16-án volt a premierünk a Helsinki Nem­zeti Operában. Második finnországi estem műsora három egyfelvonásosból állt: a Sibélius négy zene­művére tervezett Lemmin- kejnen című balettből, Ko­dály: Fölszállott a páva és Brecht—Weil: A kispolgár hét főbűne című darabjá­nak balettváltozatából. A bemutatónak nagy sikere volt. Megjelent Urho Kek- konen, a Finn Köztársaság elnöke is. Még annyit: meghívtak Helsinkibe egy harmadik munkára is. Annak ellenére, hogy ne­gyedszázadon át . a jogi kar egyedül képezte a Pécsi Tudo­mányegyetemet, az egyetem ta­náraiban mindig élt az uni- versitás, az egyetemesség gon­dolata, hogy ne egyirányú szak­ismereteket adjanak a hallga­tóiknak, hanem lehetőleg szé­lesebb szellemi látóhatárt biz­tosítsanak számukra. A fővá­rosban már meg nem oldható közgazdászképzés igénye követ­keztében erre most ismét le­hetőség nyílott: két karú lett az egyetem. Dr. Földvári József professzor, ennek a megna­gyobbodott felsőoktatási intéz­ménynek az első rektora, így nyilatkozott az eqyetem úttörő jellegű munkájáról: — Az egyetem bővülése nagymértékben köszönhető an­nak, hogy a megye és a város párt- és állami vezetői ezt a gondolatot az első pillanattól kezdve felkarolták, nagyon sok segítséget adtak ahhoz, hogy kihelyezett taqozaton megkezd­hették a közgazdász-képzést. Végzett már két évfolyam, köz­ben kialakult eqy fiatal tehet­séges oktatói gárda, s úgy lát­tuk, hogv a karrá fejlődés min­den feltétele adott. Ezt a folya­matot zárta tehát le az elmúlt év augusztus 28-án hozott mi­nisztertanácsi határozat: a Pécsi Tudományegyetem két ka­rúvá vált. — Az első idők igen sok szervezési feladatot róttak ránk. Nem könnyű az önállósághoz túlságosan hozzá szokott karok életét most egybe kapcsolni. Nekünk viszont eltökélt szán­dékunk, hogy ezt a kétkarúsí- tást nem egyszerű szervezeti aktusnak tekintjük. Nem azt okarjuk, hogy mind a két kar járja a maga külön útját. Mi szervezetileg is egységet aka­runk, ennek oktatási-nevelési következményeivel, de a tudo­mányos erők összpontosításá­val. A szervezeti kiépítés lassan megtörtént, megalakultak a kari és egyetemi tanácsok, megtörtént mindkét karon a dékán megbízatása is. A kö­vetkező lépésünk most már a különböző egyetemi szervezeti és működési szabályzatok meg­alkotása lesz. Kidolgozzuk az egységes oktatói követelmény- rendszert, tehát jogszabályba foglaljuk azokat a feltételeket, amelyeket szükségesnek tartunk a különböző oktatói munkakör­be történő kinevezéshez. Mi nagyon igényesek akarunk len­ni. A Pécsi Tudományegyetem hírneve kötelez bennünket ar­ra, hogy csak olyan feltételek esetében nevezzünk ki tanárse­gédnek, adjunktusnak, docens­nek, vagy egyetemi tanárnak valakit, amelyek biztosítékot je­lentenek a színvonalas oktató, nevelő és tudományos munká­ra. Ha mi a hallgatóinkkal szembe egyre nagyobb követel­ményeket támasztunk, ezt nem tehetjük másként, csak úgy, ha az oktatókkal szemben is emel­jük a követelményeinket. Ma másként kell oktatni, mint ezelőtt 40—50 éve. Ma nem lehet előadásokra felkészület­lenül, a legújabb tudományos eredmények ismerete nélkül be­menni. Módszerbeli és tartalmi szempontból egyaránt színvo­nalas és korszerű oktatástaka­runk megvalósítani. Ki kell dolgozni a közgazdasági kart végzett hallgatóink számára a doktori cím elnyerésének sza­bályzatát. Ennek során figye­lemmel kell lennünk arra is, hogy a mi karunkon vállalati közgazdászokat képezünk és így tantervűnk némileg eltér a pesti egyetemétől. — Egyébként az egész egye­temen szeretnénk a mi képzési arculatunknak megfelelő, meg­növekedett lehetőségeinket jobban kihasználó tanterveket alkotni. Vagyis: a kétkarúsítás- ból eredő következményeket le kell vonni a tanterv összeállí­tásánál is. Meggyőződésem, hogy a két karnak egy tudo­mányegyetembe való összevo­nása végső soron csak akkor volt indokolt, hogyha ennek a következményeit az oktatásban és a tudományos kutatásban is levonjuk. Ha tehát egyszer el- ismeriük, hogy a ma, de még- inkább a holnap jogászának sokkal több közgazdasági is­meretre van szüksége, mint ámít a jogi kar képes nyújta­ni, másrészről egy vállalati közgazdásznak ma jogi isme­retekkel is kell rendelkeznie — akkor ezt meg is kell oldanunk. Pécsett megteremtődtek a fel­tételei annak, hogy a jogász- és közgazdászképzés említett igényét kielégítsük. — A közgazdászképzésbe vi­szont több jogi jellegű isme­retet szeretnénk beiktatni. Tud­juk, a megoldás bonyolult. — A tudományos erők ösz- szevonása? — Ma általában csoportkutatásról beszélnek, s azt helyezik előtérbe. Ezzel mi is egyetértünk, de látni kell azt is, hogy a kutatás ilyen mód­ja nem vihető át a természet- tudományokból, minden továb­bi nélkül a társadalomtudomá­nyokba. Itt továbbra is nagy jelentősége lesz az egyéni ku­tatásoknak is. Természetesen szeretnénk kihasználni a két- karúságból származó előnyö­ket és ezért tervezzük bizonyos témák összetett közös vizsgá­latát is. Ezzel összefüggésben megemlítem, hogy ez év októ­Űj helyzetben a Pécsi Tudományegyetem Dr. Földvári József rektor nyilatkozata bérében a Pécsi Akadémiai Bi­zottsággal egyetemünk nemzet­közi konferenciát szervez a szocialista vállalatokról. Ezt már úgy rendezzük meg, hogy a szocialista vállalatoknak a jo­gi vonatkozásait összekapcsol­juk a közgazdasági problémák tárgyalásával. A konferenciá­ra a hazai szakemberek mel­lett várunk külföldi — szocia­lista és tőkés állambeli ’ — szakembereket is. Az ilyen komplex kutatásokat természe­tesen nem akarjuk mindenáron erőltetni, de ahol szükség van a többoldalú megközelítésre, ott kihasználjuk a kétkarúsítás előnyeit. — Tudatosan törekszünk ar­ra, hogy a végzett hallgatóink­kal, de ezen túlmenően az egyetem vonzáskörzetében dol­gozó jogász és közgazdász szakemberekkel kapcsolatot építsünk ki. Szeretnénk na­gyobb arányt kivívni magunk­nak a továbbképzésükben. Úgy véljük, hogy a jogász- és közgazdász továbbképzés de- centralizóltabb lehetne. A Pé­csi Tudományegyetem a Du­nántúlon ellátná ezt a felada­tot. Egyáltalán — fontos, hogy az egyetem működése kisugá­rozzák Pécs és Dunántúl kul­turális arculatára is, sőt, nem szeretnénk csak a Dunántúlra korlátozni a munkánkat. Hiszen a hallgatók az ország minden megyéjéből jönnek. Mi az or­szág kulturális életébe, de bát­ran mérem mondani, hogy a nemzetközi érintkezésekbe is be akarunk kapcsolódni. A Pécsi Tudományegyetemnek igen jól működő nemzetközi kapcsolat- rendszere van. Ezt most ki akar­juk terjeszteni mindazon kül­földi partnerünknél, ahol van közgazdasági kar. Tehát a kari kapcsolatokat egyetemi kapcso­latokká akarjuk fejleszteni. — Szeretnénk elérni, hogy egykori növendékeink később is szeretettel és büszkeséggel gon­doljanak arra, hogy ők a Pécsi Tudományegyetem hallgatói voltak. Ezért — negyedszázad óta először — igen hangula­tos körülmények között búcsúz­tattuk a végzős ötödéves hall­gatóinkat. Szervezzük a tíz, húsz éve végzettek számára a találkozókat. Minden módon erősíteni kívánjuk azokat a szálakat, amelyek az egyete­münkről kikerülteket az Alma Materhez fűzik — fejezte be nyilatkozatát az egyetem rek­tora. F. D. Tükörképek a szabadságról Albert Camus Caligulája pécsi színpadon A stílusteremtő Paál István A tükröt, emberi valónk szép és torz képeivel ketten tartják a színházi néző szemébe: Al- bert Camus és Paál István. Tu­lajdonképpen féltünk ettől a tükörtől, hiszen Camus — eg­zisztencialista. Féltettük tőle a reménységünket. Mert az eg­zisztencializmus szabadságot hirdet, de ez az emberi eg­zisztencia kínos-furcsa szabad­sága. Azt mondja például Sartre, hogy „ . .. még a rab is szabad, mert önmaga dönt­heti el, hogy éhen hal-e, szét­töri-e lejét a laton, vagy vál­lalja a börtönéletet." De ki szereti ezt a szabadságot?! Vagy Camus, aki ezt írja a Pestis ben: „Felismerni, látni, leírni, beírni, aztán reményte­lennek nyilvánítani. Ez a lei­adat." Két kiragadott idézet persze porszemnél kevesebb az egzisztencializmus jellemzésé­re, mégis - aggódtunk. De a tükröt Paál István, a rendező is fogja, az emberi önmagun­kat kutató szenvedélyes mű­vész kezével. Úgy tartja, hogy megborzadunk, elgondolkodunk és utána felmutatja Caligula végső gondolatát: „Ez a sza­badság nem a jó szabadság!" Közben színházat alkot Ca- mus-ből, mert a Caliqula nem hibátlan dráma. Egyáltalán: az egzisztencialista dráma elmon­dott filozófia vagy etika, szín­padtér keresése az ideológiá­nak - afféle tandráma. A Ca­ligula persze megtévesztő: hi­szen a francia klasszicizmus szép nyomai tapinthatók ki benne, a gördülékeny, magas­röptű dialógus. De cselekmé­nyei illusztratívak, alakjai — a főhős kivételével — elnagyol­tak. Ez a dráma lényegében Caligula személyiségrajza és éppen a véqletességével vonz­za a színházat. Caligulát, az őrült római császárt írta meg benne — nem őrültnek. Camus Caligulája a kristálytisztán látó, türelmetlen tehetséq alakja. Amit tesz. szellemi űrutazás — nem vezet el sehová, mert vég­telen. Imádott testvére halála után kegyetlenül tisztán meg­látja az élet, a társadalom összes fonákját megpróbál szabadon szétdönteni mindent, ami egyáltalán szabályozza az életet és a társadalmat, aztán rádöbben: „Az én szabadsá­gom nem a ió szabadság!” Óriás lélek Caligula, mert ki tudott röppenni a szellemi vi­lágűrbe, de ott mégis törpe maradt. Paál István kivételes színhá­zat rendezett a Caligulából, ahol még a homoknak is ki­fejező ereje van. Színháza nem Grotowski-utánérzés, mint té­vesen beskatulyázzák. Amit be- szív magába a korszerű for­mákból, az nem több, mint a kultúra természetes fundamen­tuma: minden új mindig vala­mi régire épül, abból nő ki. Aki újat tesz hozzá, újként öt­vözi, az valamikéDpen stílus­teremtő. Paál István is az: az ő stílusa a „kegyetlen szín­ház" sokkoló hatása, a „sze­gény ' színház" dísztelensége, átszőve egy céltudatos sikoly- lyal: „Ember vigyázz! Lelki sza­kadékok szélén lépdelsz, ott lapul benned a terrorlegény, fojtogat a gyávaság, vigyázz, ember!" És éppen ettől a hu­mánus felhangtól nem ca- mus-i Paál István Caligulája. Camus megírta a sziszifuszi fi­lozófiát: folyvást görgetünk va­lamit de az mindig reményte­lenül visszagördül. Paál erre a prometeuszi filozófiával vála­szol: harcolj, akkor is, ha ki­tépik a májadat! Mindezeken túl Paál színész­Caesonia (Bókái Mária) és Caligula (Holl István). pedagógus. Elismert művésze­ket megújított, eddig háttérbe szorultakat felfedezett. Caligu­lát így, ahogy Holl István ala­kítja, ezekkel a színekkel és egyéni felhangokkal talán sen­ki más az országban nem tud­ta volna eljátszani. Holl eddig azért volt nagy művész, mert egyéni indulatait és sokszínű ösztönvilágát bányászta ki ön­magából színpadi alakjaihoz. Most először szövődik át a játéka a legmagasabb szintű intellektussal, anélkül, hogy eddig is tomboló belső lelki kohója akár a legkevésbé csil­lapodna. Caligulája színháztör­téneti jelentőségű. Szellemi ellenfele, Chaerea, Dávid Kiss Ferenc alakításá­ban kitöltötte az írott szerep házagait, igen szép színészi munka. Bókái Mária is felfe­dezés: jelentősen nagyobb mű­vész, mint eddigi szerepei bizo­nyítani engedték, sokszínű, fe­szes játékú, átfűtött tragika. Szegváry Menyhért sikeresen járta végig a színészi eszköz- rendszer váltásának nagyon nehéz útját. így Paál negatí­vabbá átdolgozott Scipiojában az eddigi külföldi Caligula-elő- adásokhoz képest teljesen új szerepet formált meg. Iljú Kő- míves Sándor ezúttal igen jól játszott Grotowski stílusában. Az egyéni értékű N. Szabó Sándor most is kiváló. A foj- togatás jelenetében egyenran­gú partner Hollal. Faludy Lász­ló a teljesen külsőségek nélkü­li, reális, tiszta játék példáját nyújtja. A legnagyobb megle­petés: az eddig háttérben ha­gyott színész, Kovács Dénes egyéniséggé vált és amikor Caligula fiának megöletésével akarja megnevettetni, arca és nevetése a színészi játék ma­gas foka. Pogány György Ger­gő király-beli főszerepéhez ké­pest hihetetlen mértékben fej­lődött izgalmas és reális szí­nésszé. Balázsi Gyula kiválóan ötvözte a hatalom és a féle­lem közös érzelmi rendszerét Nagy Éva egyetlen szó nélküli szerepében is — színész. Naj- mányi László díszletet, Sárvári Katalin jelmezeket tervezett a Bucsky Csilla asszisztenciájá­val, Illés Endre míves fordítá­sában bemutatott Caligulá­hoz. Végül is: félelmetes tükörké­pet láttunk a szabadság tor­zóiról. Megtanultuk ismét: a szabadságban is kell a rend. Persze a rendben is - a sza­badság/ Földessy Dénes Az Alma Mafer eszménye

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom