Dunántúli Napló, 1976. január (33. évfolyam, 1-30. szám)

1976-01-20 / 19. szám

Alkotó Ifjúság A név, az elnevezés — ki­csit szimbólum is. Jelkép, ami önmagában hordoz olyan fel- tételezést, hogy az ifjú hév, lendület, a fiatalságban min­dig benne rejlő kibontakozási készség — alkotó, újat teremtő erő. Egy remek akció viseli most ezt az elnevezést. Már bonta­kozó, részleteiben már meg­mutatkozó akció. Szóljunk ki­csit részletesebben róla, meg­érdemli a figyelmet. Még 1974-ben döntött úgy a KISZ Központi Bizottsága, együtt az ipari tárcákkal: moz­galmat hirdetnek ezzel a cím­mel, hogy a harmincadik sza­badság-évébe lépő Magyaror­szágon bontakozzék ternTelést segítő, alkotó lendülettel az ifjú szakmunkások, ipari tanu­lók, technikusok, fiatal mér\ nökök újító, gyakorlati ötlete­ket teremtő kedve ... Azért, hogy szülessenek segítségükkel gazdaságosságot, takarékossá­got, műszaki újítást segítő öt­letek! Saját szakterületükön él­jenek javaslatokkal; érezzék, hogy az ifjúság tudása, szak­mai, technikai ismeretei méltó elismerést kapnak az iparágak­ban, az üzemekben. Az eltelt hónapok, s mosta­nában, az iparági eredmény- hirdető kiállítások adnak fele­letet: az Alkotó Ifjúság moz­galom a vártnál is nagyobb sikereket hozott. Aki betért de­cemberben a KGM Technika Házába —, ahol a kohó- és gépipar ifjú pályázói közül (több tízezren indultak ötletek­kel és alkotásokkal) a legjobb négy—ötszáz munkát megte­kinthette — megállapíthatta: rendkívül jelentős a fiatalok e mozgalma. Nagy megtakarítá­sokat segítő ötletek, kisgépek; eljárások fotói; műszaki leírá­sok, csupán egyetlen iparág területéről. Híradástechnika, gépipar; ezüstnyerés hulla­dékból — mind a fiatalok öt­letei, gonddal kimunkálva, be­vezetésre, alkalmazásra ké­szen. Pár napja a könnyűipar „gyűjteményét” tekinthettük meg: az iparág legtehetsége­sebb fiatal dolgozói több mint 500 pályaművel jelentkeztek. Ötletes kempingfelszerelések, ügyes berendezések a papír­ipar, a textilgyártás, a bőripar számára, pénzt, energiát, fá­radságot megtakarító, korszerű termékeket produkáló eljárá­sok. S a sornak még nincs vége. Az „Alkotó Ifjúság” mozgalom országos értékelésére csak ta­vasszal kerül sor. Ha összevetjük a számokat — kétszázezernél is több fia­tal vett, vesz részt ebben az akcióban. Szakmunkástanulótól fiatal mérnökig. Okosan, fel- készülten, bizonyságot téve mű­szaki tudásról, szakmai hozzá­értésről, munkája szeretetéről. S ami az ötletek kézzel fog­ható hasznán, meg az erkölcsi értékén kívül számottevő — szemléletformáló, bizonyság­tevő is az „Alkotó Ifjúság" akció. A sok szkeptikus, elma­rasztaló és nem is egészen alaptalan véleménnyel szem­ben azt példázza: a legjobb munkásgenerációk, a legjob­ban felkészült idősebb szak­munkások méltó utódai nevel­kednek a tanintézetekben, dol­goznak ifjú szakmunkásokként, technikusként, mérnökként a gyárakban. Súlyosbodott a libanoni válság Karami kormányfő lemondását nem fogadta el Frangié elnök Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXIII. évfolyam, 19. szám 1976. január 20., kedd Ara: 80 fillér Tovább folytatódtak a harcok Beiruti megbízható források­ból származó értesülés szerint Frangié libanoni elnök nem fo­gadta el Karami kormányfő le­mondását. A hírek szerint Kö­römi a libanoni muzulmán kö­zösség vezetőivel tanácskozik, mielőtt döntene arról, vajon ragaszkodjék-e lemondásához, avagy kezdjen tárgyalásokat a köztársasági elnökkel hivatalá­ban maradásának feltételeiről. Megfigyelők hangsúlyozzák, hogy ez utóbbi esetben Kara­mi és mindenekelőtt az őt tá­mogató muzulmán vezetők ke­mény feltételeket fognak szab­ni. A feltételek között első helyen szerepel a köztársasá­gi elnök garanciája arra vonat­kozóan, hogy a hadsereget nem vonják be a hafcokba, és hogy a keresztény vezetők kö­telezik magukat a muzulmán baloldal által követelt politi­kai, társadalmi és gazdasági reformok mérlegelésére. Karami lemondása nyomán Libanonban még súlyosabbá vált a helyzet. Miközben a fő­városban, környékén és vidé­ken egyaránt tovább folynak a harcok, a falangisták hétfőn reggel külföldi újságírók egy csoportját Karantina muzulmán negyedbe kalauzolták. Ezt a városrészt a jobboldali falan- gista erők előző este heves harcok után vonták ellenőrzé­sük alá. A Reuter beiruti tudó­sítója megrázó beszámolót írt a szegénynegyedben tett láto­gatásról, amelynek során a külföldi újságírók egyebek kö­zött szemtanúi voltak annak, hogy a falangisták a romos há­zakból mintegy 500 polgári sze­mélyt, nagyrészt asszonyokat és gyermekeket hajtottak ki és megmotoztak. Közben a beiruti mecsetek müezzinjei a szokásos imára való hívás mellett szent hábo­rúra' szólítják fel Libanon mu­zulmán lakosságát. Jasszer Ara­fat, a Palesztin Felszabadítási Szervezet vezetője sajtónyilat­kozatban jelentette ki: nem vál­lalja a felelősséget a muzul­mán negyed elleni keresztény akció következményeiért. Iszmail Fahmi egyiptomi kül­ügyminiszter az A| Ahram cí­mű félhivatalos lap szerint ki­jelentette, hogy Egyiptom a li­banoni válság megoldásában aktív szerepet vállal, ha Li­banonban tűzszünetet léptetnek életbe és ha a libanoni kor­mány hivatalosan kéri az egyip­tomi közvetítést. Megtörteit az első nagyrobbontas Ismét termel az erdösmecskei gránitbánya Pénteken volt a nagyrobban­tás Erdősmecskén: a gránit­falakról 17-18 ezer tonna kő zuhant le. Mintegy jelezve a kőbányában folyt rekonstruk­ció végét, a gépi termelés kezdetét. Tegnap indult a nagyüzem, s ha igaz, az idén több követ adnak a népgazda­ságnak, mint a tavalyi mennyi­ség duplája. Nemrég — pár hónapja - még azt írtuk, hogy 63 ezer tonna körüli progra­mot kapnak Mecskén, de ahogy a tervlebontás elké­szült a Dél-dunántúli Kőbánya Vállalatnál, erre még tizenöt­ezer tonnát rátettek. Újraéledt tehát a mecskei völgy: pedig nemrég még ar­ról volt szó, hogy a hagyomá­nyos módszerekkel — kézi kram- pácsolással, nehéz fizikai mun­kával — termelő üzem kapuit végleg becsukják. Mind keve­sebb embert kaptak a terme­léshez, a régi kőfejtők pedig egyre fogytak. Ma már alig harmincon kezdik reggelente a munkát. S hogy mégsem a bezárás mellett döntöttek, annak több oka van. A leglényegesebb ta­lán az, hogy a mecskei Dél- Dunántúl egyetlen gránitot adó bányája, s termékére igen nagy szüksége van a népgaz­daságnak. Aztán az sem egy utolsó dolog, hogy szinte a bánya szájában van a vasút­állomás: kiváló szállítási lehe­tőséget nyújtva. A rekonstruk­cióhoz az iparági fejlesztési alapból egymillió-hétszázezer forintot adtak, s a vállalat többi üzeméből ideirányítottók a felújított gépeket: kaptak nagy teljesítményű kotrógépet, osztályozót, vibrátort, törőgé­pet, szállítóeszközöket. A gé­pesítési munkálatokat alig fél esztendeje kezdték, s mára már emberi kéz érintése nél­kül jut a zúzott kő a teher­autókra, a vagonokba. Merkl György üzemvezető szerint a gépeket hamar meg­szokták az emberek, igaz - ami ilyen esetben mindig be­következik — néhány hónapra, a betanulási idő alatt vissza­esnek a keresetek. December­ben teljesen leálltak, hogy a bánya területén a gépek ki­szolgálásához szükséges tere­pet, depókat kialakítsák; sza­nálták a lófogatú csillesort, felszedték a síneket és építet­tek egy hidat a bánya be­járatához. A tegnapi start - mondhatjuk annak, hiszen ed­dig csak próbaüzemelésről be­széltünk — jól sikerült. Oly­annyira, hogy az osztályozóról melegében vitték el a teher­autók a követ. Ennél mi sem bizonyítja jobban, hogy a mecskei termékre nagy szük­ség van. De nemcsak a követ viszik, hanem a meddőként ke­zelt murgát is: az útépítők eb­ből készítik többek között a 6-os út -menti padkákat, jó kötő-, tapadóképessége miatt. Tavaly egész évben 32 ezer tonna követ adott Mecske, az idén május végére, június ele­jére ezt a mennyiséget meg­termelik. A rekonstrukció — amellyel e kőbánya elkövetke­ző öt esztendejét sikerült meg­alapozni — nem fejeződött be. Rövidesen érkezik még két nyoctonnás MAZ-kocsi, s ha igaz, a tavasszal feltáró-kutató fúrásokat is végeznek a kör­nyéken. i Mecske ugyanis ter­melt már 1972-ben tömbkövet - igaz alig 28 köbmétert -, de mivel ebben van a pénz, lehet, hogy egy-két éven belül ismét felélesztik a tömbkő­gyartast Jól halad a pécsi baromfifeldolgozó építése ■ Szigetelik a tetőt ■ Ami hiányzik a tervrajzból Bárcsak már ne nekünk kel­lene utazgatnunk, hanem a frissen vágott csirke kocsikóz- na nap mint nap élelmiszer- boltjainkba, külön is csoma­golva a mell, comb, máj, zú­za, aprólék. A csirkepaprikás­ról álmodoztunk, miközben út­ban voltunk az épülő pécsi ba­romfifeldolgozóhoz, hogy hely­zetképet kapjunk és adjunk a beruházás helyzetéről. Aki nem tudná, a jobb ba­romfitenyésztő megyékhez szá­mítunk, ám a baranyai kopasz­nyakúk, ahelyett hogy itt hely­ben halálozhatnának el, utaz­gatni kénytélenek a külme- gyék vágóhídjaira. Ezért aztán — s ez a mi tulajdonképpeni fő sérelmünk — a pécsi és a baranyai üzletekben hetenként csak eqyszer lejlet frissen vá­gott baromfit kapni. Várva várjuk tehát a pécsi baromfi- feldolgozó belépését, s nem­csak rni fogyasztók, de a ba­romfitenyésztők, köztük azok a gazdaságok, amelyek közös vállalkozásban pénzt adtak eh­hez a beruházáshoz, s már a vágnivalót is biztosították, nem utolsósorban pedig várakozás­sal tekintenek rá a pécsi és a környékbeli lányok, asszonyok, akik kedvező munkalehetősé­get látnák a feldolgozóban. A Pécs déli részén, Pécsbá- nya-rendező szomszédságában Rakodás az erdösmecskei gránitbányában. lévő beruházás mozgásban van. Ennek előjelével már az odafelé vezető úton találkoz­hatunk, a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat mély­építői készítik már a szenny­vízelvezetőt. A beruházáson van már bőven látnivaló, s amit lá­tunk, szemet gyönyörködtető. A több hasonló építkezést végig­csinált Sárán Ferenc főműve­zetőnek is tetszik, szépek ezek a panelek, az épületegyüttes beleillik a környezetbe, reméli, fűzte méq hozzá, mint üzem is, nagyon modern lesz. Elkészült a tmk-műhely, birtokukba ve­hetik a szerelők; készítik a rámpát, a szociális rész váz- szerkezetét, sorra beemelik a nagycsarnok oldalfalait, szerelik a belső csapadékvíz, a technoló­giai vizek és szennyvizek elve­zetésére szolgáló csöveket. Hétfőn megkezdődött a nagycsarnok tetőszigetelése. Ez is nagy munka, érdekessége pedig, hogy egyszerre egy he­lyen ennyi — 26 fő szigetelő ta­lán még nem is dolgozott együtt. Rövid a határidő. A ki­vitelezőnek, az Állami Építő­ipari Vállalatnak május 1-től kezdődően kell sorra átadnia szerelésre az épületeket Elő­ször a hűtőgépházat, amelynek szerelési munkáit a DIGÉP végzi el. A DIGÉP után jönnek a többi szerelő vállalatok. Ha a szerelés simán megy, az el­képzelések szerint a pécsi ba­romfifeldolgozóban november­ben, decemberben megkezdőd­hetnek az üzemi próbák. Az építőknek - csak el ne kiabáljuk — az időjárás eddig kedvezett. Komolyabb tél ese­tén nehézkesebb, körülménye­sebb lenne a munka, gőzfej­lesztőket kellene telepíteni, eh­hez külön épületet emelni — drága mulatság. Korábban kí­sértett az anyaghiány, most et­től sem kell tartani, amire több időt kellett várniuk - a savas kémhatású technológiai szenny­vizek elvezetésére szolgáló, csehszlovák gyártmányú kő­agyag csövekre —, azok is megérkeztek. Az építők talán csak azt az egyet nehezmé­nyezik, senki sem tudja beje­lölni rajzaikon, hol hagyjanak lyukakat a gépek beszerelésé­re és rögzítésére, hogy azokat ne utólaq kelljen kivésni. Be­ruházási őrjáratunkat végül is óhajunkkal zárjuk, reméljük, az építők és a szerelők is, hason­lóan a fogyasztókhoz, hasukra gondolnak (ami szent dolog), s határidőre, netán méq előbb is készre jelentik a pécsi barom-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom