Dunántúli napló, 1975. december (32. évfolyam, 329-359. szám)

1975-12-20 / 348. szám

t Dunantuií napló 1975. december 20., szombat A százéves csokoládé A csokoládé - kakaópor, tej és cukor keveréke. Mai, szilárdított táblás csokoládé tormájában 1875-ben; száz évvel ezelőtt született Svájc­ban. Mexikóból származik (choco annyi mint kakaó; late annyi mint viz), ahon­nan a spanyolok hozták a XVI. század elején Európá­ba. A kakaófa (Theobroma Cacao) gyümölcsének mag­ját a trópusokon erjesztés­nek vetik alá, megpörkölik, héjtalanitják, megörlik. Ez a kakaópor, vagy liszt, ennek cukorral való ke­veréke a csokoládé. Készül­het fűszerekkel vagy pedig anélkül. A fűszerek (vanília, kávé, lahéj, szeglűszeg, ko- riandum és kardamóm) ki­egészítik vagy jellegzetessé teszik a csokoládé izét. A kakaófa tulajdonkép­peni hazája Amerika, ere­detileg mint fentebb irtuk, Mexikóban termesztették és őrölt gyümölcséből italt ké­szítettek. Második hazája Afrika, főleg Fernando Póo ■ szigete. Nem az ágakon, hanem a törzsön helyezkedik el a ka­kaóla gyümölcse, amelynek 25-60 magja van. Frissen kesernyés az ízük, ezért öt­hat napig erjesztik. Ezután megtisztítják, perzselik, meg- őrlik. A kakaóvaj zsírt, cuk­rot, keményítőt, koffeint tar­talmaz. Az élelmiszeripar, a gyógyszer és kozmetikai ipar egyaránt használja. Nagy-Britanniában 1657- ben, Franciaországban pe­dig 1776-iban épült az első csokoládégyár, de egészen 1875-ig csak kézierővel dol­gozták fel a kakaót. Hadd Írjuk ide: az első kakaóbab- őrlőgépet a francia Dórét szerkesztette s ettől kezdve a csokoládégyárakban is háttérbe szorult a kézierő. A legjobb csokoládét azokban az országokban gyártják, amelyeknek fejlett a tejgazdaságuk. Nem vélet­len tehát, hogy világszerte ma is legjobbnak a svájci csokoládét tartják. A sokfé­le Ízesítésű svájci terméke­ket a holland és á francia gyártmányok követik a rang-i listán. A cukortartalom az édes csokoládé-fajtákban 50-60 százalék, a keserű csokolá­déban 40-42 százalék. A csokoládé élvezeti cikk, de ezenkívül értékes tápszer is, mert a cukron kívül fehérjét és zsírt tartalmaz nagyobb mértékben. Tápértéke 100 grammonként 413 kalóriának felel meg. A gyógyászatban is je­lentős szerepe -van a cso­koládénak, mert a vas sóin kivül maláta, kóla, pepton, élesztő stb. belekeverésével orvosi célokra is leihasi-1 nálják. Külföldön — főként Svájcban — igen elterjedtek a magas vitamintartalmú csokoládé-készítmények. A szacharin tartalmú csokolá­dé a cukorbetegek diétájá­ban jut fontos szerephez. A csokoládét a cukrászat, s a tésztakonyha egyaránt szívesen használja. Persze, nem szabad meg­feledkeznünk arról sem, hogy a csokoládé mint fagy­lalt, páriáit és krém is ki­váló, sőt jóízű likőrt is ké­szítenek belőle. Hazánkba a feljegyzések szerint Mária Terézia ide­jén került először, hogy azóta is egyik legkedvel­tebb csemegénk legyen. László Zsuzsa &68jj ffl**' Jgg «jg s í ||j ':- ás« iam«^ « íí^ivigiiiíís:::; ÍSi&íí:S5KiS&Ki®KíSSÍ:S:iS^ A jándékozza meg sze- retteitl... Ajándékot a legkedvesebbnek!... öröm a családnak a — Patek óra! Nálunk már karácsony van! Ün­nepi torta csakis svéd tejszín­habbal! Babavásár egész hé­ten! üdít, frissít, a Rexona!... Ajándékozza meg kedvesét! Piros, lila, narancssárga vil- lódzó neon-feliratok, keretes hirdetések a lapokban, ugyan­ezek ragyogó nőkkel, színesben a színes lapok oldalain. Váltott hangon reggel, délelőtt, este a rádióban, tévéműsor-szünetben, tánczenei aláfestéssel, poénok­kal, blikfangokkal .. . üzletek, boltok, áruházak kirakataiban fenyőfaágak, konfettik, szövetek, selymek, áttetsző alsóneműk, órák, gyűrűk, brosstűk ezüstből, aranyból, sziporkázó brilliáns- szemek... Az árutömeg (?) és vét után. Olyan szettekben, csizmákban, pulóverekben és szőrmés bundában érkeznek, hogy ezt a feleségem sem en­gedhetné meg magának, pedig ketten keresünk. Ezt az „ön­mutogató” bevonulást mi nem nagyon tudjuk megakadályozni, a szülők annál inkább, de az a gyanúm, hogy nem akarják, — Gondolja, hogy rossz ha­tással van ez a látvány a töb­biekre? — Feltétlenül. Részben irigy­séget szül, másrészt pedig ki­sebbségi érzést keltenek azok­ban, akik szerényebben öltöz­ködnek, De ez még semmi! Egyik középiskola végzős osztá­lyában kilenc tanuló „kapott" ajándékba kocsit, illetve mo­tort. Korengedéllyel meg is sze­rezték a jogosítmányt. Most a reklám „megfogta” a vásárló tömeget, amely* tülekedik, iz­zad, örül, ámuldozik, vitatko­zik és hullámzik föl-alá az egész városban, az egész or­szágban. — Kész őrület.. . — Hogy tetszett érteni? — Ahogy mondom. A keres­kedelem kirabolja a fogyasztót, a fogyasztó a kereskedelem raktárait. Aztán ünnepek után a fogyasztó lihegve pihen, az ipar februárra kezdi <r szállí­tást, a nagykereskedelem már­ciusban, ’ így majd húsvétkor talán lesz megint minden az üzletekben . . . A pszichológus aggódik: ** — Én az „ajándéko­zási őrület”-nek mindenképpen ellene vagyok. Minél drágább és több qz ajándék, annál jobban veszít az értékéből. — Erkölcsi értékéből . . . — Pontosan. Manapság egyre gyakrabban hallani: „Nem tu­dom, mit vegyek a gyerekek­nek, már mindene van!” Ahe­lyett, hogy a rokonság meg­osztaná a szülőkkel az ajándé­kozás gondjait, de főleg a módját, inkább külön-külön akarnak „örömet szerezni" a család szemefényének és va­lóságos játéközönnel árasztják el a gyereket. Valóban eljutnak odáig, hogy a fémépítőtől kezd­ve a Pico-vasútig mindent meg­kap, alig néhány év alatt. A gyerek megunja a sok játékot, az ajándékozás már nem vált ki belőle izgalmat vagy örömöt, egyszerűen tudomásul veszi, hogy ünnepek közeledtével kap valamit, mert ez „megjár”. Nem is értékeli játékait, amelyeket nyugodt szívvel elront, hiszen úgy is kap helyette másikat. Nem akarom saját gyermek­korom előráncigálni, de hár­man — fiútestvérek - egyetlen futball-labdát kaptunk és egy szánkót és évekig használtuk, nagy becsben tartottuk. — Mit tanácsol? — A szülők, azon az alapon, hogy az ő gyermekkoruk nem volt ilyen „gazdag”, most min­dent meg akarnak adni saját­jaiknak. Ne tegyék! Legyenek szerényebbek — gyermekeik érdekében. A pedagógus ezt mond- ** ja: — Egynémely lány szinte ruhakölteményben je­lenik meg karácsony vagy hús­csak képzelje el: egy tizennyolc esztendős fiatalember milyen igényekkel lép fel majd jöven­dő hivatása gyakorlása közben, ha már gyerekfejjel több tíz­ezres értékhez jut, anélkül, hogy a javak előállításához akár csak egy szalmaszálat is keresztbe tett volna. Az ilyen bőkezű „érettségi" ajándék szerintem jellemromboló. A vasutas már nyugdij előtt áll. A két — kö­zépre helyezett — ágy fölött vásári Szűzmária kép, a két- szárnyú tükör keretébe fény­képeket tűztek, esküvői emlék. Fehér csokornyakkendőt visel és fehér kesztyűt, tekintete za­vartan komor, feleségének homlokán fodrosán áll a meny­asszonyi fátyol, fejét kissé fél­re billenti és mosolyog. Aztán a két gyerek kiskorú képe, ar­cukon szüleik vonásait őrzik, a lány fehér térdzokniban, a fiú térdigérő nadrágban, kihajtott ingben. Felnőttek már, a lány pedagógus, a fiú autófényező. A lány férjhez ment, falun ta­nít, a fiú mikor megnősült, ma­szekhoz járt esténként fusizni, hogy a szövetkezeti lakásra a beugrót összekotorja.- Szépen megvoltunk, illetve vagyunk ma is - mondja a vasutas. — ünnepkor megjön­nek a gyerekek meg az egyet­len unoka, feleségemmel a fa alá rakjuk az ajándékokat. Mármint a gyerekekét. Egy-egy jobb holmi mindegyiknek. Csak tudja . . én nem kapok semmit. Ez nem is lenne baj, valahogy már így alakult, ez volt a szo­kás nálunk. Hanem azon kívül, amit én veszek az asszonynak, őt sem ajándékozzák meg a gyerekek. Kedvesek egyébként, a menyem is segít a főzésnél, ünnepi készülődésnél, azt mondja, hogy kiszaladtak a pénzből, annyi minden kellett, de majd húsvétra mama, már kinéztem magának a ruhaanya­got ... ne haragudjon. ... adok egy puszit. Az asszony meg mondja, dehogyis haragszik, az a fő, nektek legyen minden. Pedig látom rajta, amikor úgy magaelé mered az asztalnál ... valami nem stimmel nála. Szó­val, nálunk ez a szokás. C gy tisztviselőnő. Válo- gat a Centrum kötött­áru pultjánál. Régi ismerősöm. Két lányt, egy fiút nevelt fel, mindegyiktől unokák — össze­sen négy — s akiket ajándékoz­ni kell: összesen hét. Másfél­száz forint ha jut egyre, ez nem is sok, mit lehet ezért kapni? De így is egy ezres s ez semmi, mert „szenteste" valamennyien körülülik az asztalt s az asz­talra is kell „valami”, ami szin­tén a mama gondja. S mit kap a gyerekektől? Majd „közö­sen" összedobnak valamit. — Csak ünnep ne lenne so­ha ... ! — sóhajt fel. Azt mondja az ABC- '■ Áruház vezetője. — A szimpla, „komersz" szalon­cukrot, ami nincs bevonva semmivel, nem is fogy. Nem is keresik. Csak a csokoládésat. S az sem mindegy, milyen szí­nű a staniol papír: rózsaszínű, vagy kék, vagy fehér. Mert pél­dául az a falrész —, ahol majd a fenyőfa áll — sötétkék, nyil­ván a rózsaszínű cukor nem vág hozzá. „Bízisten mondom, ilyen vevőnk is volt...” A nyám megolvasztotta a kristálycukrot, vala­mivel ízesítette - hasonlított a savanyúcukorhoz - aztán a sű­rű pépet porcukorral hintett gyúródeszkára öntötte. Amikor a massza lemerevedett, apró kockákra vágta selyempapír­ból „kislingelt" papírkákba cso­magoltuk és fölaggattuk a fá­ra. Háború alatt melaszból ké­szült „szaloncukrot” ettünk. Karácsony előtti hetekben a tisztelendő . úr persellyel járta végig a kisvároska elemi isko­lájának osztályait és éneklő hangon fohászkodott az adako­zóknak: — Adjátok filléreiteket a nincsteleneknek, a gyarmatiak­nak, a négereknek, sárgák­nak, barnáknak, liláknak, réz- bőrűeknek .. . „Liláknak?” - kuncogva ko­torásztunk feneketlen zsebeink­ben, ahol minden volt, csak egy nyavalyás fillér nem. S ezekben az őszvégi, olmós na­pokon az utcán is perselyez- tek. Melegruhákba, bundák­ba bugyolált úrinők rázták a kislakattal felül lezárt, bádog­edényt, kabátjuk hajtókáján va­lami feliratos szalag fityegett, valamilyen (Magyar Uribsszo- nyok?) egyletét jelezve. Jóté­konykodtak. Ajándékpénzt gyűj­töttek valakinek. Talán a nége­reknek, rézbőrűeknek, sárgák­nak meg a liláknak . . j^érdezem - a napok- ' ban - kisfiámat: —* ■Mit szeretnél karácsonyra? . Föltérdel mögém a heverőre, hátulról karolja át a nyakam és hallgat Tűnődik. Érzem, hogy a vállát vonja. Nem tudja mit válaszoljon. Rab Ferenc A vagyon elleni bűncselekményekről Gépjárműrongálók, víkendház-fosztogatók „Csak szórakozásból tettük...” A történet első részén ne­vetni, a második részén bosszankodni, felháborodni le­het. Az első rész: (a sértett felje­lentéséből) „Kora hajnalban Budapestre akartam indulni az autómmal. Sötét, hideg volt, alig töröltem ki az álmot a szememből, gyorsan beültem a lakásom előtt parkoló ko­csimba. Indítok, a motor jár, de a kocsi nem mozdul. Hiába minden próbálkozásom, nem és nem indul az autó. Kiszállok megnézni mi van? Majd ha­nyatt estem a látottaktól. A ko­csimnak mind a négy kerekét leszerelték. Téglával bakolták alá ..." A második rész: (A feljelen­tés folytatásából) „Amikor be­ültem, nem vettem észre, hogy bakon áll az autó... Tudom, nevetni való, de hiába, így történt. Fontos, családi ügyben kellett volna utaznom . .. Sírni tudtam volna a keserűségtől, meg a kártól, ami ért. Feljelen­tést teszek ismeretlen tettes, vagy tettesek ellen.” A Pécsi Városi Járási Rend­őrkapitányság bűnügyi osztá­lyán mondják: a közrend, köz- biztonság szilárd, a bűncselek­mények többségét a vagyon el­len követik el, ezen belül is leg­gyakoribbak a gépjármű-ron­gálások, a víkendház fosztoga­tások, betörések. Pécsett és a járásban közel 40 000 gépjár­mű van, — az autók jelentős része közterületen parkol és ez alkalmat nyújt rongálásuk­ra. Az utóbbi években sorra épültek a víkendházak is, őrzé­sük azonban — különösen a téli hónapokban — nem kellően megoldott. * A személyautókról és a sze­mélyautókból történt lopások száma nőtt. Legtöbbször a Pécs II. kerületében — ezen belül is a belvárosi részen, a Per- czel utcában — parkoló autók tulajdonosai tesznek feljelen­tést. Idézet az egyik feljelentés­ből: „Családommal színházban voltunk, az autót a színház közelében hagytuk. Az előadás végén, amikor kocsinkhoz ér­tünk, vettük észre, hogy hiány­zik az autóban hagyott holmik közül a rádió és egy pulóver..." Bundák, magnók, fényképe­zőgépek hiányoznak a parkoló autókból és volt, aki 15 000 fo­rint készpénz ellopását jelen­tette be ... Gyakori a vissza­pillantó tükör, rádióantenna, a dísztárcsa, ablaktörlő ellopá­sa, megrongálása is. A rendőr­ség december első napjaiban tetten érte Bátai János 23 éves nagyórrpádi autószerelőt, aki csavarhúzó segítségével kiemel­te az autók szélvédő üvegét, vagy hátsó ablakát — és amit szeme az autóban meglátott, ÉRTESÍTJÜK kedves vásárlóinkat, hogy január 2—16. közön leltározunk Kérjük, hogy árukészletük feltöltéséről időben szíveskedjenek gondoskodni. AMFORA-UVERT PÉCSI LERAKATA keze nem hagyta ott. Eddig kö­zel félszáz gépkocsifeltörést vallott be ... A gépkocsitolvajok elfogása nagyon körültekintő, sok mun­kával járó nyomozást igényel. Kézrekerülés után a vizsgálatok újabb sorozata kezdődik: hova rejtette, vagy hol értékesítette a lopott tárgyakat? Számos esetben azonban az ellopott hol­mik már nem kerülnek, elő. A rendőrség a bűncselekmények megelőzésére javasolja a gép­kocsitulajdonosoknak: — jelen­tősebb értékű tárgyakat ne hagyjanak a hosszabb időre parkoló autókban, — ne hagy­ják a kocsiban, a kesztyűtar­tóban a személyi igazolványt, a forgalmi, a vezetői enge­délyt és egyéb fontos iratokat, vagy készpénzt. Javasolják a gumiabroncs számának felírását is, -a szám birtokában köny- nyebb megtalálni a leszerelt gu­miabroncsot. Mert megtörtént már, hogy kisebb raktárra való gumiabroncsot találtak az egyik tettesnél, aki ezek leszerelé­sére specializálta magát. A számok tudtával könnyebb azo­nosítani az ellopott gumiabron­csokat és visszajuttatni jogos tulajdonosának. Javasolják a jelzőkészülék beszerelését is. Párszáz forint költséggel sok kellemetlenségtől, kártól kímél­heti meg magát az autótulaj­donos. * Az őrizetlenül hagyott motor- kerékpárok sincsenek mindig biztonságban. Nemrég került kézre egy társaság, — ame­lyik az őrizetlenül és lezárat­lanul. hagyott motorkerékpárok­kal hajtott el, aztán ott hagy­ták a motort. „Csak szórako­zásból tettük” — mondták. „Amelyik le volt zárva, azzal már nem is próbálkoztunk” — tették hozzá . . . Az őszi-téli hónapokban a „magukra hagyott" víkendhá- zakba gyakran érkezik hívat­lan vendég. Már eddig is számos feljelentés érkezett is­meretlen tettesek ellen, akik a hétvégi házakat fosztogatják. A tetteseknek több típusa is­mert. Vannak, akik csak egy vagy két éjszakára „bérlik” az épületet, különösebb kárt nem tesznek benne, az ott ta­lálható ételből-italból azonban megvendégelik magukat, aztán továbbállnak. A másik típus: betör az őrizetlen házba és garázda, vandál módon töri - zúzza a berendezést. A har­madik: betör és az értékes tár­gyakat ellopja, „zsákol". Ta­pasztalat, hogy a hétvégi há­zak fosztogatásáról, rongálá­sáról általában szombaton, vagy vasárnap szerez tudomást a tulajdonos, amikor — külö­nösen az őszi és a téli hóna­pokban — egy héten csak egy­szer — szombaton, vagy va­sárnap megy ki körülnézni. Kü­lönösen Pécs nyugati részén levő hétvégi házak állnak az úgynevezett „veszélyeztetett te­rületen". A rendőrség gyako­ribb „portyával” fokozza a hétvégi területek vagyonvédel­mét, de a bűncselekmények megelőzésében a tulajdonosok is sokat segíthetnek. Vigyék ha­za az értékesebb tárgyaikat. Megfelelő ráccsal, biztonsági zárral védjék az épületet. A tulajdonosok általában a kör­nyéken ismerik egymást, szomszédaikat, — ha kimen­nek körülnézni „vessenek egy pillantást" a közeli épületekre is, és ha bármi rendellenes­séget tapasztalnak, értesítsék a szomszédot, vagy ha szüksé­ges, a rendőrséget. A személyautóból, víkendház- ból, szórakozóhelyekről ello­pott értékeket gyakran az ut­cán, italboltokban kínálják olcsón megvételre. Az „alkalmi áron" kínált értékes tárgyak eredete legtöbbször gyanús: nem lopásból származik-e? Ér­demes erre is felfigyelni és a rendőrséget értesíteni. Garay Ferenc Erb János rajza — Hazavihetem, tanár úr?

Next

/
Oldalképek
Tartalom