Dunántúli napló, 1975. december (32. évfolyam, 329-359. szám)

1975-12-15 / 343. szám

XTXXX.iT<' ^^^ILXZX?5X^L?* • i t.• ' Tősgyökeres pécsieek érzem magam Négyszemközt Rapp Imrével — Gondolt arra márciusban, hogy mégegyszer NB l es já­tékos lesz? — Nem! Hivatalosan beje­lentettem a visszavonulást, bár úgy éreztem, hogy még egy-két évig játszhattam volna az él­vonalban. Talán ezért is nem hagytam teljesen abba, rend­szeresen ott voltam az öregfiúk edzésein, később pedig mint a Szalánta edzője legalább annyit dolgoztam, mint a játé­kosok. — Hogy fogadta a Rákóczi hivását? — Különösebb gondolkodás nélkül elfogadtam a hívást, mi­vel edzésben voltam. Csak ké­sőbb döbbentem rá, hogy mi­lyen felelősség terhel. A kapos­váriak a bentmaradást tűzték ki célul és nekem ebben kell segítenem. Mathesz Imre meg­kérdezte, mennyi időre van szükségem az átálláshoz. Azt mondtam két hét és máris véd­hetek. Egy hét lett belőle. Za­laegerszegen félidőben 4:1-re vezetett a ZTE. Mathesz szólt, hogy melegítsek. Meg kell mondanom, nagyon izgultam. Két évtizedes pályafutásom alatt talán sohasem izgultam így. A bemutatkozás sikerült, o tudósításokban azt írták, hogy Rapp későn állt be. Ez önbizalmat adott. — A ,,korra" való tekintettel kap az edzéseken kedvezményt? — Az, hogy 39-ik évemben vogyok, az nem jelenthet a munka alól felmentést. Napon­ta kétszer edzek és a progra­mot én állítottam össze. — Amikor megjelent a közle­mény, hogy Rapp Imre vissza­vonul, a döntő ok az volt, hogy krónikus sérülése akadályoz­tatja a további sportolásban. Rendbejött a sérülés? — Nem vitás, abban az idő­szakban valóban sérüléssel bajlódtam, de a háttérben más ok is szerepelt. Az is hozzá tar­tozik az igazsághoz, hogy nem- kívánatos személy lettem a szakosztályban. Az év elején Répcelakon lejátszott MNK mérkőzés után kifogásoltam egyik játékostársam prémiumát, úgy éreztem, több illetné meg. Közölték a szakvezetők, hogy ez az ő dolguk, különben is ez­zel betelt a pohár. Egy nappal később már nem kellett részt vennem az edzésen. Megkeres­tem az egyesület és a szakosz­tály vezetőit, mi erről a véle­ményük. Azt a választ kaptam, hogy ők is hallottak az esetről, de ez az edzők dolga. Senki nem akarta a kérdést „békés úton" rendezni. Később hallot­tam, hogy az első csapattal foglalkozó edzők kijelentették vagy ők, vagy én. Hát én men­tem. El kell mondanom, hogy nagyon elkeseredtem akkor, mert úgy éreztem, tíz év után ennél többet érdemelnék. — Mihez kezdett a vissza­vonulás után? — Az építőipari vállalat ve­zetője, Nemeskéri László és fő­mérnöke, Rikker Mihály segít­ségemre sietett. Jelenleg is az építőknél vagyok állásban. Most ugyan fizetés nélküli sza­badságot kaptam, a bajnokság végéig Kaposváron leszek. — Ha befejeződik a baj­nokság, visszatér Pécsre? — Igen, mivel én már tősgyö­keres pécsinek vallom magam. Itt lettem valójában élvonal­beli játékos, sokat köszönhetek a labdarúgó-csapat akkori ve­zetőinek és a szurkolóknak. — Figyelemmel kiséri volt csapata szereplését? — Ha tehetem, a PMSC va­lamennyi mérkőzését megné­zem. Szurkolok a fiúknak. Sajnos, ezen az őszön gyen­gébben ment a játék. Szerintem túl könnyen lemondtak olyan tapasztalt játékosokról, mint Hernádi, Kincses I., Bérezési dr., Rónai, Juhász, Bencsik, Kcnrád. Így hiányoznak az olyan rutinos játékosok, akik magukkal ragadnák a csapatot. Különösen a kapusokat figye­lem. Katzirz tehetségesebb an­nál, mint amilyen jelenleg a teljesítménye. Kritikus időszak­ban-került a kapuba és ezért néha nem úgy ment a védés, ahogy szerette volna. — Egy alkalommal azt nyi­latkozta, hogy Kaposváron ka­pusok nevelésével is foglalko­zik. — Kapusiskolát vezetek tíz fiatal sportoló részvételével. Az a tervem, hogy nyárra 2—3 olyan kapust neveljek, akik biztosítják a Rákóczi számára az utánpótlást. Iparban, mezőgazdaságban egyaránt a C$|B HAVI 50 FORINTOS CSOPORTOS ÉLET- ÉS BALESETBIZTOSÍTÁS, FOKOZOTTABB ANYAGI BIZTONSÁG. 40 000 forint összegű életbiztositas, 120 000 forintig terjedő balesetbiztosítás. Gyógyintézeti ápolás esetén költségtérítés. Segélyezési lehetőség. — Ha Kaposváron lejár a szerződés, Pécsen tevékenyked­ne a labdarúgó sportban? — Az már biztos, hogy 1976 nyarán végleg befejezem játé­kos pályafutásomat. Az is biz­tos, hogy visszatérek Pécsre. Ha megbíznának arra, hogy a PMSC labdarúgó szakosztályá­nál végezzek munkát, nagy örömmel vállalnám. Úgy érzem, több mint két évtizedes tapasz- latatomat hasznosíthatnám és segíthetnék abban, hogy Pécs labdarúgása elfoglalhassa is­mét helyét az élvonalban. Lázár Lajos Az FTC nyerte a Téli Kupát Ferencváros-Ú. Dózsa 4:1 (1:1) BKV Előre pálya, 10 ezer néző, v.: Lauber. Góllövők: Szabó (3), Nyilasi, illetve Harsányi. Videoton-Kaposvári Rákóczi 2:2 (1:1) Népliget, 100 néző. v.: Bana. Góllövők: Tieber, Ko­vács J., illetve Burcsa, Tú­rái. Kaposvár: Szabó - Ka­nyar, Márton, Treszler, Pet- rok, — Konrád, Bözsöny, Burcsa — Varga, Túrái, Bántó. 11-es rúgások döntöttek a Videoton javára 5:4-re. A sors iróniája, hogy a ka­posváriaktól a végig jól játszó, és gólveszélyes Bur­csa 11-esét fogta meg az ellenfél kapusa. Jók: Kovács J., Tieber, il­letve Burcsa, Túrái. Solti (PEAC) nyerte az egyetemi tornacsarnokban megrendezett III. osztályú párbajtőr vívó minősítő versenyt, klubtársai Nagy M. és Nagy J. előtt. Solti és Nagy M. II. osztályú minősítést szerzett. Arató László felvétele Birkózás T erületi út törőolimpia Módos Csaba és Orvos István sikere Szombaton az ünnepélyes megnyitó és a selejtezők után vasárnap a szigetvári sport- csarnokban folytatódott a XI. téli úttörő olimpia területi döntője. A négy megye 42 versenyzője 10 súlycsoportban küzdött a január 2—5 között Jászberényben sorrakerülő or­szágos döntőbe való jutásért. A verseny folyamán kitűnt Mó­dos Csaba négy tusgyőzelmé­vel, Orsós István könnyed bir­kózó technikájával, valamint Kántor István (Fejér megye) küzdőképességével. Az erős mezőnyben nem vallottak ■szé­gyent a baranyai versenyzők, Módos és Orsós bejutott az or­szágos döntőbe. Legeredménye­sebben a Fejér megyeiek sze­repeltek, versenyzőik 7 arany­érmet szereztek, Somogynak egy első hely jutott, Zala me­gyei birkózóknak nem sikerült a dobogó legfelső fokára fel­jutni. Az izgalmas és küzdel­mes verseny után a díjakat Gá­bor Ferenc, a szigetvári városi KISZ-bizottság titkára adta át a bajnokok, valamint a leg­eredményesebb edzők részére a szigetvári Városi Tanács V. B. által felajánlott emlékplakette­ket. E tiszteletdíjban részesült Módos János szigetvári edző is. Ezt követően Antal Zsuzsa, a Szigetvári városi és járási Úttörő Szövetség elnöke átad­ta a vállalatok, üzemek, intéz­mények által felajánlott külön- díjakat a bajnokok részére. A kitűnően megrendezett és lebonyolított verseny a Himnusz hangja mellett az úttörő olim­pia zászló levonásával ért vé­get. Bajnokok: 35 kg: Módos Csa­ba (Baranya), 38 kg: Balázs Csaba (Fejér), 41 kg: Gergely István (Fejér), 45 kg: Mankovics Sándor (Fejér), 49 kg: Kántor István (Fejér), 53 kg: Dömbör József (Somogy), 58 kg: Orsós István (Baranya), 63 kg: Ko­vács Tibor (Fejér), 68 kg: Ki­rály Ferenc (Fejér). Nehézsúly: Tóth Emil (Fejér). Kovács Miklós Góltotó Tavasszal újra jelentkezünk „Téli pihenőre" vonul a gól­totó pályázat, hogy tavasszal a bajnokság kezdetekor ismét folytatódjék. Az utolsó forduló­ban 6 pályázónk találta el a PMSC—Bp. Spartacus mérkő­zés 4:0-s végeredményét, kö­zülük a- szerencse Gerecs Ist­ván, 7632 Pécs, Viktória utca 1. II. em. 9. alatti lakosnak kedvezett, aki — mivel az el­múlt héten nem volt telitalá- latos szelvény — a 200 forintos vásárlási utalványt szerkesztő­ségünk titkárságán (Hunyadi út 11.) veheti át. a monitor ellöl a kapufán csattant Amikor a magyar—román mérkőzésen 8 perccel a drá­mai találkozó befejezése előtt Nielssen svéd játékvezető a büntetőpontra mutatott, egy pillanatra elsötétült előttem a világ. Csak akkor derült ki új­ra az ég, amikor a romániai Soós a 7-méteresek specialis­tája kapufára dobta a labdát és a magyar játékosok sírva borultak egymás nyakába: si­került, végre győztünk. Ez volt az egyetlen találkozó a világ- bajnokságon, ahol szerencséje volt csapatunknak. Sem a ju- goszlávok, sem az NDK-sok el­leni 50 perc során nem szegő­dött mellénk Fortuna, a ro­mánok ellen viszont végig fog­ta a kezünket. Köszönet érte, mint ahogy csak köszönet ille­ti azt a sokszáz otthonról, köz­tük Pécsről érkezett turistát, akiknek szűnni nem akaró biz­tatása nélkül nem sikerült vol­na kivívni a montreáli olimpián való részvételt. Térjünk azon­ban vissza a kapufához. Ami­kor nagynehezen lecsillapod­tak a kedélyek, eszembe jutott, amit Budapest és Moszkva kö­zött valahol úgy Kijev felett a repülőgép fedélzetén mondott nekem a magyar válogatott nagyszerű szakvezetője, Török Bódog: „Ha nem jutunk ki az olimpiára, 20 évi munkám ve­szik oda, még az 1965-ös vi­lágbajnoki aranyérem is berozs­dásodik ...” a kézilabdázás fa­natikusa sok-sok ősz hajszálat köszönhet kedvenc sportágának és a lányok rapszodikus játéká­nak. Szavait igazán csak most tudom megérteni, most, amikor sikerült a kitűzött célt elérni válogatottunknak. Kár, hogy játékosai közül nem mindenki hallotta az említett beszélge­tést. Azt hiszem a siker fényében felesleges most itt neveket em­líteni. Elmondtuk már annak idején, most azonban talán jobban aktuális, mint három hónappal ezelőtt. Ha egyik kulcsjátékosunk élsportolóhoz méltatlan viselkedésével, illet­ve annak súlyos következmé­nyével nem bontja meg a csa­pat egységét, szerkezetét, tíz évvel a Dortmundban meg­szerzett világbajnoki cím után 1975-ben újra VB-döntőt ját­szott volna a magyar válo­gatott. Tisztelet és elismerés a játékosoknak és a vezetőknek, hogy volt erejük átállni egy másik hullámhosszra és áthan­golni a magyar válogatott já­tékát. Ha el is maradtak azok a gólok, melyeket mérkőzésen­ként megszoktunk és elkönyvel­hettünk akár előre is váloga­tottunk otthon maradt gól­gyárosától, nagys'zerű védeke­zésünkkel sikerült az általa okozott űrt pótolni. így kény­telenek vagyunk bevallani: ha csak 2—3 centiméterrel megy lejjebb Soós bombája, odave­szett egy edző életmunkája, és a játékosok többsége to­vábbra is csak álmodhatott volna az olimpiáról. így csat­tant Montreál, — a kapufán... Végül egy idevágó törté­net: Kijevben igen olcsón lehet magyar könyveket venni. A lá­nyok többször is megfordultak a Hrescsatikon lévő Druzsba könyvesboltban. Előszeretettel forgattak egy könyvet. „Keresz- tül-kasul Kanadán" — ez a címe, de kabalából nem vet­ték meg csütörtök estig. Pén­teken délelőtt szabad foglal­kozás, vásárlás szerepelt a programban. Az ebédnél a ma­gyar csapat kapitánya Bujdosó Ágota megszólalt: gyerekek, úgy fátszik, megelőztetek. Nincs már egy darab Kanadáról szó­ló könyv sem a könyvesbolt­ban. Ha valaki kettőt vett kö- zületek, az egyiket nyugodtan átpasszolhatja nekem. Most már ugyanis érdemes lesz for­gatni a lapokat. .. Szönyi János Hétfői □ AZ ÁFOR ÉRTESÍTÉSE Értesítjük tisztelt közületi fogyasztóinkat, hogy 1976. Január 1-töl új utalványokra szolgáljuk ki az üzemanyagot Az új utalványok árusítása az 1976. évre érvényes vásárlási engedélyek alapján 1975. december 8-án kezdődött azokon az árusítóhelyeken, ahol ezeket eddig is vásárolták. AZ 1975. ÉVRE ÉRVÉNYES, de fel nem használt üzemanyag-utalványokat 1976. JANUÁR 15-TÖL MÁRCIUS 31-IG kezelési költség felszámítása nélkül, ez után pedig kezelési költség felszámításával VÁLTJUK VISSZA. Kérjük tisztelt fogyasztóinkat, hogy az év végi torlódások elkerülése céljából december 8-tól folyamatosan vásárolják az utalványokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom