Dunántúli napló, 1975. december (32. évfolyam, 329-359. szám)
1975-12-14 / 342. szám
e Dunántúli napló 1975. december 14., vasárnap l Arató Károly Nem tudom elképzelni, hogy másutt éljek. Műhelyek, alkotók Goethe mondta Eckerman- nak: először csak a „kisebb dolgokkal”, közvetlen környezetével foglalkozzék verseiben. Dolgozza fel azokat, azután jöhetnek a „nagy témák”. Arató Károly világlátása is úgy fejlődött, hogy kezdetben közvetlen környezetét vette szemügyre — mondjuk: egy fát. Versében azonban a levéltelen őszi fa egy öregasszony — földből kiálló — göcsörtös kezévé hasonult. S a fák ágai „marko- lószták" az eget... — Korán elkezdtem olvasni — történelmi — és kalandregényeket. E fantáziagyújtogató könyvektől szinte észrevétlenül jutottam el a versig, míg végül is a vers már jobban vonzott, mint bármi más. És ez a képnek volt köszönhető. Költeményeket olvasva egy idő után úgy éreztem magam, mintha- csak moziban ültem volna. Eleinte kedvtelésből írtam verseket, mígnem harmadikos gimnazista koromban a Dunántúli Naplóban megjelent az első három versem. Ez elhatározó élmény volt... De visszatérve a képekhez, ma már azt mondom: a kép nemcsak látvány hordozója. Gondolatisága mellett legyen kisugárzó ereje, az egyszeriség, az egyediség jellemezze... Ez azzal is összefügg, hogy a vers anyagát mindig a költő saját élete szolgáltatja, amit megélt, illetve amit a világból észrevett. Ezt szűri meg és transzformálja verssé. Ez a „személyesség" azonban nem jelenti azt, hogy úgy szeretnék írni, hogy az olvasó csak rám ismerjen, ismerjen önmagára is. A Bólintás régi szerelemre, Kölyökháború, A hajdani terepen . . . címmel jelölt Arató Kó- roly-irások olvastán úgy érezzük, a költő szívesen tesz kirándulásokat élete egykori kedves színterein. Most, hogy negyedik kötetét késziti elő, számvetésre is készül tolón?- Komlós Aladártól származik az „ádámizmus” kifejezés. Ezzel lehetne legjobban jellemezni azt a folyamatot, amelynek során — bármily egyéni és sajátos hangú valaki - folytonosan változik is. Vagyis megújul az ember. Ezzel együtt a világlátása is változik, tágul. Az egyszeri tartalmak mögött megjelennek' a hajdan lerakodott rétegek. A vers áttételes lesz. Ez a komplexitás „rímel" a tudományok komplexitásával is. A tudományok és a művészetek véleményem szerint egy bizonyos ponton találkoznak egymással a világ megismerésének nagy folyamatában. Az ókor, a középkor és az újkor társadalmának megismerésében a Gilgames-epo- szok, Homérosz, Villon, Balzac. . . művei segítenek. Ugyanígy: a mai kor társadalmáról o mai művészet ad képet. Arató Károly képzettsége szerint pedagógus. Már nem tanít, de a fiatalokkal való foglalkozás révén ma is pedagógusnak vallja magát, a Jelenkor szerkesztőségének munkatársaként fontos nevelőmunkát végez, Német szakos tanár, természetes tehát, hogy német költők verseiből fordít. Egy — a közelmúltban megjelent antológiában — A. Okopenkó, E. Wal- -dinger, J. Schütting műveit olvashattuk tolmácsolásában. Az Európa Könyvkiadó azonban — sok más fontos kulturális intézménnyel együtt — Budapesten van. Nem érzi-e olykor, hogy egy kicsit „távol” van a főváros ilyen szempontból? — 1958 óta élek Pécsett — családom, munkahelyem ideköt. Ez úgy gondolom írásaimban is tükröződik. Ha valaki „vidéken” él, természetesen rendezvények, kiállítások egész seregét kell mellőznie. Az író- csoport régóta szeretne már egy szobát Budapesten ... Én ezért is érzem fölöttébb szimpatikusnak azt a gondolatot, amit a decentralizáció szóval jelölnek. Pécs kulturális élete — amióta én idekerültem — hatalmasat fejlődött. Ragaszkodom ehhez a városhoz, és nem tudom elkéozelni, hogy másutt éljek ... B. K. Weber: Bűvös vadász Horváth Bálint és Németh Jozsel a Bűvös vadász egyik jelenetében. Illiillill krónika Szerelmes korallok. Megjelent Thiery Árpád új regénye, Szerelmes korallok címen. A kötetet a Móra Könyvkiadó adta ki a Kozmosz Könyvek sorozatban. A Sevillai borbély Somogybán. Az Országos Filharmónia rendezésében decemberben Mozart: A Sevillai borbély című vígoperájának keresztmetszetét éneklik el több somogyi helységben a pécsi operaénekeseké Ágoston Edit, Gyulai Edit, Bolla Tibor, Berczeli Tibor, Marczis Demeter és Wagner József, Hirsch Bence zongorakíséretével. Kenguru. Londoni tanulmányútra utazott Zsombolyai János, aki Bertha Bulcsu regényéből rendezte első nagyjá' filmjét, Kenguru címmel. A Vili. Magyar Jótékfilmszemle záróelőadásaként láthatja majd a pécsi közönség ezt a filmet. Római karnevál. Brüsszelből jött haza Gombár Judit, a Pécsi Balett korábbi rendszeres jelmeztervezője, hogy megtervezze a Pécsi Nemzeti Színház új operettjének díszletét és jelmezeit. Gombár Judit jelenleg a világhírű Bejárt Balett tervezője. Pécsett Johann Strauss: Karnevál Rómában című operettjén dolgozik, amelyet Fényes Márta rendezésében mutatnak be. (Képünk: Gombár Judit.) Amerika egy pécsi fotós szemével. A Doktor Sándor Művelődési Központban 19-én nyílik rr.eg dr. Lajos László fotóművésznek, a Mecseki Fotóklub tagjának Amerikában láttam című kiállítása. Mi kell a nőnek? — Unger Pálma színművésznő új irodalmi estet állított össze versekből, dalokból, Mi kell a nőnek? címmel. Népszerű nyitánya, közismert és gyakran hallható részletei ellenére Webernek ez az operája a maga egészében ritkán kerül előadásra. Mintegy harminc év óta nem szerepel a budapesti Operaház repertoárján sem! A darab értékeit felidézve aligha indokolt ez a tartózkodás a mű előadásától. A „Bűvös vadász" zenetörténeti jelentősége közismert. E darabban bontakozik ki először a romantikus hangvételű zenei népiesség; dallamformálása, motívumkeze'ése és szín- gazdagsága már szinte Wagner muzsikáját előlegezi. E kettősség adja a mű máig is élőén ható szépségét, zenéjének friss és üde színeit, népi motivikájának táncos karaktereit és — a másik oldalon — az álmok és víziók, az éjféli szellemjárás sötét és fenyegető zenei koloritját. Nem véletlenül írta Wagner: „Ó rajongó álmodozás erdőről és éjszakáról. . . Mily boldog, oki mindezt megérti és megérzi! s mint kell szeretnem a népet, mely hisz a mondák csodájában és szereti a Bűvös vadászt!" Breitner Tamás és az irányítása alatt muzsikáló társulat megértette, amit Weber megálmodott és szeretettel formálta meg számunkra is a mű teljés zenei világát. Huszár Klára magától értődő és önmagát szinte eltüntető egyszerűséggel és természetességgel megfogalmazott színpadi megoldása teljessé tette, egységes élménnyé ötvözte ezt a muzsikában és a színpad deszkáin megjelenő erdőt és népét, az ördögárok mondabeli szellemeit és sátán-urát. A november 28-i, pénteki bemutató előadást a közreműködők egységesen kitűnő diszpozíciója igen sikeres és szug- gesztív előadássá avatta. Breitner Tamás kitűnő tempókkal, érzékeny dinamikával irányította a mindvégig élményszerű előadást. Zenekara pontosan és színekben is gazdagon játszott Szinte hihetetlen, hogy a létszámában olyan sajnálatosan korlátozott vonóskar ilyen érzékeny és illúziót keltő dinamikára és dallamformá- lósra képes. Pedig az együttesek létszáma, a mennyiségi tényező voltaképp nagy hatást gyakorol a produkció minőségére. Erre éppen ez az előadás is meggyőző példát szolgáltatott. Midőn a függöny fölgördült és megszólalt az első felvonást indító kórus, e beszámoló írója fölkapta fejét; a kórushangzás eleddig e színházban még nem tapasztalt tömörsége és vivöereje volt az, ami figyelmét elemi erővel felkeltette. S a színpadra tekintve megtalálta a magyarázatot — a kórus létszáma jóval meghaladta a korábban megszokottat. Ez a megnövekedett létszámú énekkar egyik főszereplője volt az előadásnak. Végre énekelhetett a kar piano, puha és halk hangszínekben is — énekük mégis tónusos volt és meleg — és az erőteljes, forte részeknél (pl. a vadászkórusban) sem kellett tagjainak erőlködniük, hogy létrehozzák a szükséges hangerőt. Ez a kórus — Károly Róbert karigazgató előkészítő munkája nyomán — az opera előadásában reá háruló súlyponti feladatát kiválóan látta el. Egyértelmű elismeréssel kell méltatnunk a pénteki bemutató teljes szereplőgárdájának művészi teljesítményét. Agata szerepében Szabadíts Judit hangjának fényét és vivőerejét szabadon kibontakoztatva, természetes szépséggel énekelte technikailag is igen nehéz szólamát. Muzsikusként formált, bizonyítva, hogy az előodás technikai nehézségeinek legyőzése csak tisztán zenei kiindulásból lehetséges. Ágoston Edit (Annuska) alakítása zeneileg és színészileg ismét — ki tudja hányadszor! — telitalálat. Énekében és játékában is kifejezésre jutó természetes humora ellenállhatatlan, zenei megoldásai a legjobb értelemben vett profi-művész tudatosságán alapuló — éppen ezért mindenkor esetlegesnek, improvizatív jellegűnek tűnő — dallamformálások, lélekzetek, dinamikai vonalak, melyek tévedhetetlenül illeszkednek a zenei folyamat élő ritmikus pulzációjába. Németh Józsel művészi alkata igen alkalmas Gáspár szerepének megformálására. Kitűnően ki is használja adottságait, és egy minden tekintetben meggyőző emberi-zenei karaktert állít elénk. Horváth Bálint Max- alakítását a művész eddigi legsikerültebb és legkiegyenlítettebb szí epformálásaként üdvözölhetjük. Pianói a mélyebb fekvésekben vagy a nagyobb hangterjedelemben mozgó dallamívekben néhol még nem elég kiegyenlítettek és folyamatosak ugyan, de éneklésmódjának és zenei formálásának egésze, drámai ereje teljesítményét az előadás értékei közé emeli. A többi szerepekben Marczis Demeter, Bolla Tibor és Berczeli Tibor járultak hozzá elsősorban az előadás sikeréhez. Elismeréssel kell nyugtáznunk, hogy az operatársulat a Bűvös vadászt is lényegében kettős szereposztásban állította színpadra. Ez az elismerés még akkor is megérdemelt, ha ezúttal a — a november 30-án, vasárnap bemutatkozott — szereplők nem tudták megközelíteni az első szereposztásban elhangzott előadás művészi szintjét. Kővári Anikó Agatája ígéretes ugyan, de egyelőre kissé merev és a vasárnapi előadáson meglehetősen elfogódott, tartózkodó alakításként hatott. Még kevésbé megoldott Gyulai Edit Annuskája. Hu.mora mesterkélt, sem éneklése, sem színészi játéka nem természetes és nem meggyőző. Leginkább Juhász I énekesi-színészi teljesítménye közelíti meg Max szerepében az első szereposztásra jellemző magas művészi szintet. Az opera pénteki és vasárnapi előadása között jelentős színvonalbeli különbség mutatkozott. Ezt az eltérést mégsem magyarázza meg teljes mértékben pusztán egyes szereplők mérsékeltebb művészi teljesítménye, hiszen az ének- és zenekar vasárnap is igen pontosan és szépen muzsikált, és Breitner Tamás dirigálása is mindkét alkalommal igényes és lelkesítő volt. Aligha tévedünk, ha a két előadás összhatásában, művészi légkörében és szuggesztivitásában mégis jelentkezett — konkrétan szinte alig meghatározható, de mind. végiq érzékelhető — különbség okát a függönyön innen, a közönség oldalán is keressük. A pénteki bemutató lelkes és értő, a zene szépségeire kitárt füllel figyelő közönsége a zenével mindvégig együtt lélegezve, követve az előadás legapróbb rezdüléseit részesévé és egyben egyik pólusává vált annak az — áramkörhöz hasonlítható — művészi feszültségnek, mely az igazán magával- ragadó interpretációnak elengedhetetlen feltétele. Ebben a közönséget és előadóművészt öszekapcsoló, mindkét irányban ható delejes kapcsolatban forrósodik fel az előadás hőfoka; az ilyen kapcsolatban a közönség nemcsak befogadója, de aktív támogatója és részese lesz a művészi élménynek. A magas rendű előadás és a közönség ritka és szerencsés találkozása tette emlékezetessé ezt a színházi estét. Az operatársulat Bűvös vadász előadása egészében jelentős művészi és közönségsiker. E sikerhez hozzájárultak a színpad szép díszletei és a művészien megtervezett jelmezek is. Bánrévy Antal A fä Ifj. Rá ez Endre fényképei A Mecseki Fotöklub ko- marakióllítós-sorozta ötödik évének végén újból győri fotóművész képei láthatók a Doktor Sándor Művelődési Központ kiállitótermének falóin. A baráti Győri Fotóklub korábbi, emlékezetes sikerű kollektív bemuta. tója után most ifj. R á c z Endre, az ismert sajtófotós, számos útikönyv fényképeinek alkotója fépett tematikus válogatással városunk nyilvánossága elé. Kiváló példája ez a kiállítás annak, hogy a tudatosan munkálkodó tehetség kezében a legegyszerűbb témából, az élővilág egyik legprimitívebb lényéről, a fáról is mennyi újszerűén érdekes meglátás válhat ér. tékes képpé. A bimbózó és az elszáradt faág, a fűrész, ölte törzs vágási felületé, a megmunkált fa megannyi formája a bölcsőtől az életet jelentő házig és emlékünket őrizni remélt fejfáig az emberi élet olyan természetes, magátólértetődő- nek tűnő kísérője, amelynek értékére-hasznára csupán hiányakor kezdünk rádöbbenni. A kiállítás egyik értékelője szerint a képek arra tanítanak, hogy a fa, mint természeti lény, nem csupán munkatárgyunk, hanem szinte emberi rokonlényünk is, amely az időben hasonul megmunkálójához. Azon túl, hogy évezredek óto formákat és felületeket kínáló esztétikum, történelemközvetítő is, amely saját története mellett a belőle alkotó ember egyéniségét, etnikumát is megőrzi, elmondja számunkra — de csak akkor, ha ezt szerzőnkhöz hasonló érzékű és te. hetségű művész meglátja és láttatni is tudja. Az élénk-tárás hatását és értékét növeli a megfogalmazás példás önfegyelme és szerénysége. Mint Békés Sándor megnyitó beszé- dében hangsúlyozta: a művész úgy beszél képein a megmunkált és élő fáról, hogy közben ő maga hallgat. Helyette és magukért szólnak a csodálatosan finom es kifejező részletek, a néhány négyzetcentiméter- nyi, érzékletesen erezett felületek sokszorosan felnagyított képei, az 1829-ben készült szék támlája, a vén fa odván keresztül felsejlő öreq falusi ház, a görcsös kerítésdeszka hasadékain kibúvó virágok, a faragott bot és a faragott fejfa ösz- szecsengő motívumai, vagy a sok vihart kiállt fa és az élet viharaiban edződött munkáskéz megragadó hasonulása. Az ember alkotta tárgyak puszta létezésükkel alkotójukról vallanak, a munka értékét, az ember és a természet alkotta szépség harmonikus egybefonódását hirdetik a valóságban és ifj. Rácz Endre képein egyaránt. Dr. Szász János Opera- beniulaló a Pécsi Nemzeti Színházban
