Dunántúli napló, 1975. december (32. évfolyam, 329-359. szám)
1975-12-02 / 330. szám
1975. december 2., kedd Dünantult napló 3 Naponta két és tél órában, három nyelven lyl iután befejezzük a * * napi munkát a stúdióban és hazafelé indulok, már a Kossuth Lajos utcában figyelemmel kísérhetem az adást. Emberek séta közben, kirakatok előtt állva, kezükben kicsiny, vagy nagyobb, kocka, vagy tölcsér alakú rádiókat tartva hallgatják műsorainkat. Talán kicsinyben ezzel is mérhetem tevékenységünk hatását, azt az érdeklődést, amit munkánk kivált." Beszélgetésünk közben mondta el ezeket dr. Borsos József, a Magyar Rádió Pécsi Stúdiójának vezetője. December 1-én emlékeztek meg országszerte arról a jelentős évfordulóról, hogy ötven évvel ezelőtt kezdte meg műsoradásait a Magyar Rádió. Ebből a fél évszázadból huszonkettőben a Pécsi Rádió is részes. — 1953-ban kezdte meg önálló műsoradását a Magyar Rádió Pécsi stúdiója — emlékszik vissza a kezdetre a stúdió vezetője. — Először magyar és szerb-horvát nyelven, majd 1956-tól német nyelven is sugárzunk műsort. Naponta két és fél órás adással jelentkezünk. Blliliilpi lakóinak Legfontosabb feladatunk az, hogy a központi adók, a televízió és a nagypéldányszámú Huszonkét év a rádiózás fél évszázadából A dél-dunántúli híradó a legkedveltebb Új műsorok a Pécsi Rádió terveiben nek például a kulturális, a közlekedési kérdésekkel, a fiatalok és a nők életével foglalkozó műsorok, melyekből nem hiányzik a zene sem. Lehetőséget biztosítunk öntevékeny művészegyüttesek, zenekarok, kórusok bemutatkozására, hivatásos művészek fellépéseire is. A legfontosabb műsorszámnak a minden nap 18 órakor jelentkező Dél-dunántúli híradónkat tartjuk. Általában tizenöt percig tart ez a műsor, mely elsősorban informál, de egyben lehetőséget ad arra is, hogy fontos feladatok elvégzésére, párt- határozatok, állami intézkedések végrehajtására mozgósítson, s készítése során munkatársaink véleményt mondhassanak, kritikai megjegyzéseket tegyenek mindarról, amit munka közben láttak, tapasztaltak. Természetesen ebben a műsorban nincs alkalmunk arra, hogy egy kérdéssel részletesebben, hosszabban foglalkozzunk. Ezt pótoljuk riportműsorainkkal, melyekben üzemek életével foglalkozunk, beszélgetünk munkásokkal, vezetőkkel, alkotóművészekkel. — A tapasztalatok szerint mely műsorok váltják ki a hallgatók legnagyobb érdeklődését? , Kedveit az „élő” adá$ újságok mellett megtaláljuk sajátos helyünket, feladatunkat. Arra törekszünk, és úgy érezzük, ezt sikerült is elérnünk, hogy abban az egészséges munkamegosztásban, mely a különböző tömegtájékoztató eszközök között kialakult, megfeleljünk hallgatóink elvárásainak, Legfontosabb feladatunknak tartjuk, hogy Baranya, Tolna és Somogy megyék életét, fejlődését, gazdag eseményeit tárjuk a hallgatók elé. E három megye területének nagy többségén hallgathatók adásaink. Nem akarjuk ismételni a nemzetközi és belföldi hírekben mindazt, amit a központi rádiók, az újságok közreadnak, inkább azt kívánjuk biztosítani, amire azoknak nincs lehetőségük. Ugyanakkor együttműködünk velük is, különösen a megyei pártlappal, az MTI Baranya megyei szerkesztőségével, sőt, a központi adókkal is, akik szintén segítik munkánkat. — Hogyan alakították ki az elmúlt évek során a Pécsi Rádió műsorszerkezetét? — Adásainkat minden nap egy rövid hírösszefoglalóval kezdjük, mely gyors áttekintést nyújt mindarról, ami az nap a három megyében történt. Ezt követik a könnyebb, az oldottabb, sok esetben a legkülönbözőbb érdeklődésű emberek igényeit kielégítő műsorok. Ilyekritikai megjegyzéseket hallanak műsorainkról. Nemegyszer hívnak bennünket telefonon, véleményt mondanak, vagy műsorokat kérnek. Az utóbbiak a legtöbb esetben valamilyen zenei adáshoz kapcsolódnak. Ha valamit tévesen közlünk, bizony azonnal jelentkeznek az érdekeltek! Mi minden hozzánk érkező Tevéire válaszolunk, vagy írásban, vagy ha közérdekű ügyről van szó, akkor műsoraink keretében. — A Pécsi Stúdió sajátossága a háromnyelvűség, mely bizonyára sajátos követelmények elé állitja a szerkesztést. — Ez valóban így van. A szolnoki stúdió hetente egy alkalommal sugároz szlovák nyelvű műsort, a győri ad még vasárnaponként német nyelven híreket. Mi minden nap a másfélórás magyar műsor mellett félórás szerb-horvát és ugyanennyi időtartamú német nyelvű adást sugárzunk. Mindegyikre áll az a követelmény, hogy nyelvileg világos, érthető, szépen megfogalmazott legyen. A szerb-horvát és a német nyelvű műsorainkkal kívánunk hozzájárulni ahhoz, hogy a megyében élő nemzetiségek anyanyelvűket ápolják, gyakorolják, őrizzük és népszerűsítjük hagyományaikat, zenéjüket. Ez adja a nemzetiségi nyelvű műsorok népszerűségét. Természetesen a közös dolgokról mindhárom nyelvű adásban egyaránt szólunk, de vannak olyan kérdések, melyek csak az egyik, vagy a másik nyelvű adásban hallhatók. Az egykori munkatársak — Közismert, hogy a hírközlés, de a közélet különböző területein sokan dolgoznak olyanok, akik valamikor a Pécsi Stúdió munkatársai voltak. — Valóban. Talán nem is tudom hirtelen a teljes listát felsorolni. Nálunk dolgozott Ipper Pál, Varga János, Berkics János, Balogh Mária, akik jelenleg a televízió munkatársai. A központi rádiónál dolgozik Bereczky Gyula, Horváth Gyula, Krassó László, Perjés Klára, Rózsa György és Dóm László. Pálinkás György és Kászon József, a megyei pártlap munkatársai. Réger Antal közéleti tevékenységet végez, országgyűlési képviselő, Szende Béla pedig a Pécsi Tanárképző Főiskola tanszékvezetője. Ez természetesen öröm és dicsőség, de gond is. Most nagyon sok fiatal, pályakezdő dolgozik nálunk. Az idősebb rádiós kollégák szívesen segítik őket, foglalkoznak velük. Meg aztán bátran nyúlhatunk felgyülemlett kincseinkhez is: az évek során olyan gazdag hang- és zenei archívumunk jött létre, mely jól seqíti munkánkat. Politikusok, művészek nyilatkozatait, műsorait őrizzük, s ezeket gyakran használjuk, kiváltva a hallgatók érdeklődését. — A stúdió idősebb dolgozóiról esett szó. Épp a napokban érkezett a hír, hogy közülük többet kitüntettek a jubileum alkalmából. — Néhányon a Rádió elnökségének nívódíiót vettük át. Ebben a kitüntetésben részesültem én is. a stúdió helyettes vezetője dr. László Lajos, dr. Nádor Tamás zenei szerkesztő, Kovács Imre szerkesztő riporter és Läufer László vezető technikus. Jubileumi emlékérmet t'-ioott Nógrádi Erzsébet riporter és Lenk Gyula nyugdíjas technikusunk. Ezen túl az a megtisztelés ért bennünket, hogy stúdiónk egész kollektíváját nívódíijaI tüntették ki, melynek átadására a napokban kerül sor. — Végezetül milyen tervek foglalkoztatiák a Pécsi Rádió szerkesztőit? — Nagy örömmel mondhatom el, hogv stúdiónk felszereltsége megfelel a korszerű rádiózás követelményeinek. A stúdió magnóinkat itt Pécsett, a Mechanikai Laborban készítették. Nemrégiben a kubai rádiósok. vásárlás előtt, nálunk tekintették meg üzem közben, így inkább munkánk színvonalának növelését tartjuk legfontosabb feladatunknak. Szeretnénk még többet foglalkozni a három megye életével, eredményesen segíteni a párt politikájának helyi megvalósulását, többet foglalkozni a termelés, a közéleti tevékenység, a szocialista munkaverseny, az oktatás és a közművelődés kérdéseivel, a nemzetiségi politika érvényesülésének segítésével. Néhány új műsortervünk is van. Ilyen például a „Tekintsünk a jövőbe", mely az ötödik ötéves terv célkitűzéseivel és azok megvalósulásával foglalkozik majd, a „Szakmák — emberek”, melyben kiváló szakmunkásokat fogunk bemutatni, a „Gyorsabban — jobban” című, itt a jó termelési, munka- szervezési kezdeményezéseket kívánjuk népszerűsíteni, az „Értsünk egyet! Hogyan értsük?” sorozatunk, melyben közérdekű kérdésekre kívánunk majd választ adni. Bízunk abban, hogy kezdeményezéseinket érdeklődéssel fogadják majd hallgatóink. Mitzki Ervin — Az első helyen kétségtelenül a Dél-dunántúli híradó áll! Ez érthető, hiszen ez a legfrissebb műsorunk, ebből kapnak a hallgatók a legszélesebb tájékoztatást. Népszerűek a közlekedési, a jogi kérdésekkel foglalkozó adásaink, de sokan hallgatják a fiataloknak, a nőknek szóló műsorainkat is, és természetesen sportközvetítéseinket. A hallgatók nagyon szeretik az úgynevezett „élő” adásokat, amikor riportereink a helyszínről jelentkeznek, s az adás az események történésével azonos időben jelentkezik. — Hogyan jut el a stúdió szerkesztőségéhez a hallgatók véleménye a műsorokról? — Sok levelet kapunk, havonta 600—700-at. Természetesen ezek többsége egyéni problémákat érint, de van közöttük sok olyan, mely közérdekű kérdésekkel foglalkozik, véleményt mond munkánkról is. Sokszor előfordul, hogy amikor munkatársaink a különböző helyeken járnak, észrevételeket, Lexikonok és enciklopédiák a téli könyvvásáron A közkedvelt lexikonok és enciklopédiák gazdag kínálatával találkozhatnak a könyvbarátok a téli könyvvásáron. Az Akadémiai, a Gondolat, a Kossuth, a Műszaki és a Zenemű-kiadó egyaránt érdekes, hasznos kötetekkel segíti a különböző művelődési ágak, a tudomány iránt érdeklődőket. Nagy érdeklődésre tarthat számot a Straub F. Brúnó szerkesztette Biológiai lexikon, amelyhez hasonló évtizedek óta nem jelent meg Magyarországon. A négy kötetre tervezett lexikon feldolgozza a legújabb kutatási eredményeket. A Vallástörténeti kislexikon népszerűségét jelzi, hogy rövid időn belül háromszor jelent meg. Az új kiadás célja ugyanaz, mint az elsőé volt: eligazítani az embert a vallástörténet labirintusában és ezáltal hozzásegíteni ahhoz, hogy korszerű véleményt alkosson a vallás világáról. Világtörténelmi kisenciklopédia — ez a címe a Szuhay— Havas Ervin szerkesztette kötetnek. Tömör fogalmazás az egyik fő erénye a művészeti kislexikonnak is. Mi maradt, mennyi valósult meg a tervekből? (19.) §u m Mikrofon előtt. Német nyelvű stúdiójában. műsoradás a Magyar Rádió pécsi — Szokolai felv. — Tizenöt évvel ezelőtt is elindult egy seregnyi ifjú ember, hogy megkeresse a helyét a világban. Tizenöt évvel ezelőtt végzett egy géplakatos osztály a pécsi Zrínyi Miklós Szakmunkásképző Iskolában. Huszonnyolcán voltak, s a „seregnyi ifjú ember" közül őket választottuk ki, hogy életútjukat egyénenként nyomon követve megpróbáljunk képet rajzolni erről a generációról ... A kiválasztás véletlen, a tizenöt éves terminus nem. Társadalmunkban éppen ez az az időszak, amely a legsimább életút lehetőségét kínálta, és az eltelt másfél évtized alatt az is kiderült már mi maradt, mennyi valósult meg az „útra- való mellé csomagolt" vágyakból, tervekből . .. Most feltétlenül szükségét érzem a magyarázkodásnak: már abban is lenne némi túlzás, ha azt állítanám, hogy konyítok a sporthoz. De szeretem a játékot, tisztelem a sportot és tisztelem azokat, akik a bennük rejlő „fizikai tehetséget" kemény, rendszeres munkával kamatoztatva nagyobb teljesítményre, többre képesek nálunk. Tulajdonképpen annyival is elintézhettem volna a magyarázkodást, hogy nem vagyok bennfentes. Így viszont mentes a különböző irányú hatásoktól, tehát „szűz kézzel" nyúltam a „témához" . .. Ebben a „tablóképben" Angyal Györgyöt szeretném megrajzolni. És most, miután már túl vagyok a hosszúra nyúlt, fog- csikorgatóan őszinte beszélgetésen, rögtön felmerül a kérdés: melyik Angyal Györgyöt? A régit, a kicsit bódulatban élő, „enyém a világ” tizenkilenc éveset, vagy a mostani, harminchárom éves Angyal Gyurit, aki azóta számadást készített magával és még csak távolról sem hasonlít egykori önmagára? Szívesen legyintene ő is, én is: hagyjuk a múltat... De nem hagyhatjuk, mert enélkül senki sem értené meg a mai Angyal Györgyöt, és azért sem, mert még számadással tartozik azoknak, akik hittek benne és szerették .. . Angyal Gyuri futballista volt. A múltidő nem értékítélet — sohasem láttam játszani — inkább nyomatékül szolgál: futballista volt, de géplakatos soha. Rajta van a tablón, kezében a szakmunkás bizonyítvány, de az eltelt tizenöt év alatt legfeljebb csak az utóbbi években lett olajos a keze ... — A foci nálam mindent meghatározott. Én a focinak köszönhetek mindent. Jót is, rosszat is .. . Kölyökkorom óta hajkurósztam a bőrt, a hozzáértők láttak bennem fantáziát, én voltam a nagy ígéret a futball-labdával született tehetség. — Már az iskolát is úgy végeztem: jó ha valami papír van az ember kezében. — Talán megérti: tizennyolc éves se voltam, akkor, hetekre kikértek az iskolából, menő csapatokban játszottam, bajnokságokat nyertünk, - hát miért láttam volna én a lakatosságban a jövőmet? — Szép karriernek indult. — Igen. Eljutottam az ifjúsági válogatottságig, olyanokkal rúgtam együtt a bőrt, akik ma számítanak a magyar sportéletben. Játszottam egy csapatban Tajti Józseffel, aki most a Honvéd technikai vezetője. Erdősivei, aki a Komlóban játszik, együtt voltam ifiválogatott Csaba Sándorral ... és még de sokan kerültek mellőlem nagyobb csapatokba . . . — A sportolók körében ismert neveket említett. Angyal György viszont. . . — Angyal György raktáros a dohánygyárban. De nem ez a fontos. — A focit most sem tudtam, sosem tudom abbahagyni. Jelenleg a Kinizsiben focizok — illetve akkor, ha rendbejön a lábam - és már most jelentkeztem edzői tanfolyamra. — Ennyire tellett a tehetségéből? — Nem. Tellett volna sokkal, de sokkal többre is. Abban, hogy nem úgy sikerült ketten vagyunk hibásak: én és a körülményeim. Az elsőről — talán ez a lényegesebb — any- nyit: tizenkilenc éves voltam, jól fociztam, jól kerestem, szóval nagyon megszaladt akkoriban. Meg is szédített... Csináltam azt, amit a többiek, csak én benntmaradtam a gödörben — volt akinek sikerült idejében kimásznia. — Nézze, én azzal kezdtem a beszélgetést: most nem iszok, nem dohányzók, nem nőzök. Érti? — Sok pécsi és komlói csapat és látszat munkahely után 1967-ben a Dohánygyárba került. Lakatosnak . .. — Igen, egy ideig a műhelyben voltam a bátyám mellett. Közben persze fociztam a Kinizsiben. A műhelyben nem volt maradásom: ha edzésre mentem, ha meccsre készültem, mindig morogtak a munkatársaim, nagyon nem tetszett, ha előbb elmentem. — Nem azt mondták, hogy maga helyett is ők dolgoznak olyankor? — De azt. Pedig, ha az ember komolyan eddz, komolyan dolgozik a pályán, az többszöröse a műhelyben végzett munkának. — És a Kinizsi az ő csapatuk is. — Erről a helyről elkerültem szerszómkiadó- nak, és talán azért, mert ott elégedettek voltak velem, a nagyraktárba helyeztek. Ott vagyok ma is. Higgyje el, szívesen lennék lakatos. De nekem a foci volt az élet, és na- gyon-nagyon lemaradtam a szakmában. Mindent élőről kellene kezdeni. Az életet egyszer már elölről kezdtem. És most így boldog vagyok, és erősen hiszem, hogy kisfiámból ragyogó focista lesz ... D. Kónya József Dr. Borsos József, a Pécsi Rádió vezetője az egyik műsor felvételeit beszéli meg munkatársaival. — Szokolai felv. —