Dunántúli napló, 1975. november (32. évfolyam, 300-328. szám)

1975-11-10 / 308. szám

1975. november 10, hétfő Dunántúli napló 3 Élelmiszerboltjaink hűtőpult­jairól sosem hiányzik a gyári szalámi, a húsipar töltelékárui­ból naponta érkezik a friss és bőséges utánpótlás. Mégis megszokott látvány, hogy az emberek sorbaállnak a terme­lőszövetkezeti árudák előtt. A mohácsi Dunavölgye Tsz SaMai utcai boltjában például óriási tömeg tolong, amikor megjön a friss mohácsi kenyér, vagy a füstöltkolbász és hurkaféle. Lelassult a fejlődés A szövetkezeti élelmiszerfel- dolgozós korábbi korlátozásait feloldották. Elsősorban azért, mert a mezőgazdasági termé­kek, nyersanyagok egy részét a termelés helyén lehet a leg­előnyösebben feldolgozni. Má­sodsorban azért, mivel a tsz- íagok egy részének csak így tud a szövetkezet egész éven ót munkát biztosítani. S végül az áruválaszték bővítése min­denképpen előnyös. A hatvanas évek végén gyors fejlődésnek indult a szövetke­zeti termékfeldolgozás. Ám a kezdeti lendület ellenére, a köz­ponti elvárásokkal ellentétben ez a fejlődés lelassult, sőt visz- szaesett. A hetvenes évek ele­jén a tsz-ek összes árbevételé­nek csak 3 százalékát tette ki az élelmiszeripari feldolgozó tevékenység. Az állami élelmi­szeripar termelésének mindösz- sze egy százalékát érte csak el a mezőgazdasági üzemek élel­miszeripari termelése. A ter­melőszövetkezetek az eltelt évek során nem alakítottak ki szá­mottevő és versenyképes élel­miszerfeldolgozó ágazatot. Húsfeldolgozás ráfizetéssel ? Noha a húsfeldolgozás alap­anyagát a szakosított sertéste­lepek súly alatti, súly feletti il­letve egyéb, szakszóval ..techni­kai selejt’’ állománya adja, s Baranya az ország szakosí­tott telepekkel legsűrűbben el­látott körzete^ mégis kicsi a feldolgozó kapacitás, azért mert nem épült minden szako­sított telephez vágóhíd és fel­dolgozó. De még ez a kis ka­pacitás sincs mindenütt kihasz­nálva. Tavaly például a mo­hácsi-szigeti tsz csak 88, a sik­lósi Magyar—Bolgár Testvériség Tsz 87 százalékra használta —ki feldolgozó üzemének kapacitá­sát. Az ok az alacsony jövedel­mezőség. A termelőszövetkeze­tek húsüzemeiket kizárólag ár- kiegészítéssel tudják rentábili- <■ san fenntartani, mert állami dotáció nélkül ezeknek az üze­meknek a költségszintje kivétel nélkül meghaladja a 100 szá­zalékot. Mégis indokolt, hogy a szakosított telepek mellé vá­góhidakat, kis vagy közép hús- feldolgozó üzemeket építsenek a helyi ellátás biztosítására és a városi ellátás és a választék javítására. Szövetkezeti szőlőfeldolgozó üzemek 1967 és 1971 között jöttek létre hét termelőszövet­kezetben. Tavaly ezek a szö­vetkezetek valamivel több, mint 30 000 mázsa szőlőt termeltek s ebből 20 000 mázsát saját maguk fel is dolgoztak. A tsz-ekben feldolgozott szőlő nagy része is a felvásárló vál­lalathoz kerüi, a bornak mind­össze 19 százalékát hozzák for­galomba a tsz-ek saját italbolt­jaikban. Ennek az az oka, hogy egyetlen tsz-ben sincs saját palackozó üzem, ami az érté­kesítéshez manapság nélkülöz­Mostohán kezelt ágazat, nagy lehetőségekkel A továbblépés útja a kooperáció hetetlen. Az ágazat jövedelme­zősége attól függ, hogy szőlőt vagy bort értékesít a tsz. Ahol bort értékesítenek — Belvárd- gyula, Szederkény — ott ma­gasabb az eredmény, ahol fő­ként szőlőt - Kisharsány, Sik­lós, Villány, — ott alacsonyabb. A járható út e kérdésben a kooperáció. Előnyösnek látszik, ha Diósviszló, Siklós, Kishar­sány, Villány, Belvárdgyula, Boly, Szederkény és Babarc ter­melőszövetkezeteinek részvéte­lével szövetkezeti társulás jön­ne létre, közös feldolgozásra, palackozásra és értékesítésre. Kihasználatlan kapacitások Gyümölcsfeldogozást, gyü­mölcsvelő, fagylalt és szörp gyártást megyénkben egyedül a nagykozári Zengő Gyöngye Tsz folytat 1968. óta. Tcvaly már 125 vagon készterméket állítot­tak elő, 89 vagon szörpöt, 36 vagon fagylaltot. A szörpüzem 62 tsz-tagnak — főként nőnek — ad folyamatosan munkát. De ez az üzem is gondokkal küzd, a legfőbb gond a nemrég fel­emelt forgalmi adó, ami rend­kívül megnehezítette az üzem rentábilis működését. Szövetkezeti tejfeldolgozó ka­pacitást a mohácsi tsz-szövet- séq területén tudatosan nem alakítottak ki, tekintettel az ál­lami tejipar jelentős és gyakran ki sem használt kapacitására. Ezzel szemben igen komoly ta­karmánykeverő kapacitást épí­tettek ki. Ami feltétlenül helyes, hisz csökkenti az árumozgatá­sokat, fuvarokat. Több keverő­üzem kapacitása egyáltalán nincs kihasználva, Beremenden 46 százalék, Egyházasharaszti- ban 49 százalék, Himesházán 18 százalék volt tavaly. Egy műszakra vetítve éves szinten csak 55 százalékos az átlagos kihasználtság. A szakemberek szomszédos tsz-ek együttműkö­dését sürgetik a meglévő keve- verő üzemek jobb kihasználá­sára, és a párhuzamos beruhá­zások elkerülésére. Az 1969 és 1974 között fel­épült lucernaliszt gyártó üze- - mek termékei iránt igen nagy a kereslet. Ezek az üzemek kivé­tel nélkül jövedelmezően mű­ködnek — költségszintjük 60—80 százalék között van — fontos exportcikket állítanak elő és je­lentős devizabevételt biztosíta­nak az országnak. A továbblépés ' lehetőségei A szövetkezeti fafeldolgozás viszont súlyos qondokkal küzd. Magasak az élőmunka költsé­gek. Drágák a gépek és a nagy szállítási költség, s ehhez járult még a faipari termékek ingadozó piaca. A fafeldolgozó üzemek kapacitása évi 20 ezer köbméter, ez azonban a fenti okok miatt nincs kihasználva. Miután ez sem a népgazdaság, sem a tsz-ek számára nem kí­vánatos, itt is kooperáció ki­alakítását sürgetik a termelő- szövetkezetek és az állami fa­Ismét teljesít a lyukéi bánya A Borsodi Szénbányák lyukói bányaüzemében szeptember 2- án, ismeretlen okból, a déli kettes főszállítóvágatban kelet­kezett tűz szerencsére nem tett számottevő kárt a bánya ter­melésének zömét adó három szárnyú frontfejtésen. A déli kettes front 95 méter hosszú jobbszárnyán már október 3-án, a 80 méteres második front­szárnyon pedig november 9-én megkezdődhetett a termelés. A tűzeset több mint 60 na­pos termelés-kiesést okozott a bányában. Ennek csökkentésé­re a bánya egyik tűztől nem fenyegetett szén mezőjében egy seqédfrontot alakítottak ki, s ezt továbbra is művelik. Ennek termelésével együtt vasárnaptól már teljesíti napi 260 vagonos tervét a lyukói bányaüzem. feldolgozó vállalatok és gyárak között. összegezve megállapítható: a szövetkezetek saját feldolgozó tevékenysége nem vezetett az alaptevékenység elhanyagolá­sához. Ugyanakkor enyhítette a foglalkoztatási gondokat, se­gítette a helyi lakosság áru­ellátását és g városellátást. S nem utolsósorban növelte a mezőgazdasági üzemek ered­ményeit. A további fejlődés mindenek­előtt a kooperáció útján tör­ténhet. A továbblépésnek mind­ezen túl forgóalaphitel és adó összefüggéseit is felül kell vizs­gálni, s ez már központi intéz­kedést kíván. A tsz-eknek az előnyösebb helyzetben lévő vállalatokkal azonos feltétele­ket kell biztosítani, s meg kell oldani a termékeik előállítása hoz szükséges alapanyagoí való szerződéses ellátást. Épül az HFIT-szervi7, az ÁFÉSZ-áruház 3avuló szolgáltatások Komlón Tavasszal már üzemel az új gyorsbisztró Az idei esztendőben sokat javultak a szolgáltatások Kom­lón. A negyedik ötéves terv befejező évére csúszott át sok beruházás, s már-már úgy nézett ki, hogy nincs rá pénz, nincs rá keret. De végülis el­készült valamennyi. Kezdjük talán a Patyolat és a Villamosipari Gépjavító Szö­vetkezet közös szolgáltatóházá­val, amelyet az év első fe­lében adtak át. Régi problé­ma oldódott meg ezzel: a VILLGÉP igazi otthont kapott végleg megtelepült, a Pa- yolat Vállalat pedig Pécsen A legkorszerűbb az országban Napi 7200 pár cipő készül szigetvar» gyárban Kétmillió női cipő az USA-nak Neumann Ferenc Angliából levelet küldött a gyárnak, mi­szerint a Minőségi Cipőgyár Szigetvári Gyáregysége történe­tét feltáró munkához készség­gel szolgáltat információs anya­got. Neumann úr illetékes a múltat illetően, hisz atyja ala­pította a szigetvári gyárat, ha­zánk első cipőgyárát. A gyár alapításának ez idén 90 esztendős jubileuma van. A hajdani vásározó cipész Neumann Lipót, aki 2—3 se­géddel dolgozott, jól megnézte, kit vesz nőül; az új asszonnyal együtt pénz is jött a házhoz, amit kis üzembe fektetett. A századfordulón a „Neumann Lipót Tornacipőgyár" már 30 emberrel dolgozott. Hogy át­térhessen a „rendes” cipő ter­melésére, társat keresett és talált — Bienenfeld nagyatádi gomb- és botgyárost. A gyár­ban akkor már 120-an dolgoz­tak. 1912-ben jött a balszeren­cse: leégett a gyár egy része, s egy év múlva csődbe jutot­tak. Az első világháború alatt a katonai bakancsoknak volt ke­letjük — azt gyártottak. A har­mincas évek derekán már vagy 240-en az eleqáns arany és ezüst sevró cipőket, báli szan­dálokat készítették, melyek egy része angol és svéd lányok, asszonyok lábán pompázott. — Azok a csodás báli cipők! Úgy kellett rájuk vigyázni, mint a hímes tojásra — mondja Gungl Teréz, alg 38 esztendő óta dolgozik a gyárban. — Milyen volt a régi gyár? — A maival össze sem lehet hasonlítani. Szerencsére nincs már meg. Szerencsére, mert akkoriban ruhatár és öltöző nem volt. Négy zuhany állt a munkások rendelkezésére. Az utcáról ez érkező anyagokat maguk ci­pelték a raktárba. S a pénz? — 28-tól 75 fillérig terjedtek az órabérek. Abban az időben Teri néni tisztázó volt — a bélésféleséget vágta le. Ma ő a meós. — összenőttem a gyárral. Szeretek itt dolgozni. És meg­találom a számításomat: álta­lában 2400 forintot keresek. A gyárat 1948-ban államosí­tották. Néhány adat, amely az ezt követő fejlődést szemlélteti: 1950-ben • a 200 dolgozó 192 000 pár cipőt állított elő. 1963-ban félmillió, 1970-ben egymillió, az idén pedig mór kétmillió pár cipő készül a szigetvári gyárban. Nemcsak a termelés fejlő­dött, hanem teljes egészében megváltozott a gyár is: 1954 és 1958 között ötmillió forintos beruházással új üzemcsarnokok és szociális létesítmények épül­tek. A 66-tól 71-ig a Minőségi Cipőgyár Szigetvári Gyáregy­sége rekonstrukción esett át, — az építészeti és a gépi beruhá­zások összege elérte az ötven­millió forintot, fgy sikerült az ország legkorszerűbb cipőgyár­tó üzemét kialakítani.- Most ott tartunk, hogy nem mi megyünk a kereskedők után, hanem ők kilincselnek nálunk - mondja Horváth József igaz­gató.- Külföldre is szállítanak?- A termelés 49 százaléka a belkereskedelemé, 50 száza­léka a szocialista országoké, a Szovjetunióba, Cehszlovákiába és Lengyelországba szállítunk. Egy százaléka a termelésnek pedig a tőkés országokba, az NSZK-ba és Belgiumba kerül.- Néhány esztendeje kritika érte a szigetváriakat: minőségi­leg nem felelnek meg a gyárt­mányok az igényeknek.- Most ilyen nincs. A bel­ker-reklamáció tavaly például alig érte el teljes termelésünk 0,5 százalékát, — ez nem egé­szen egy napi termelésünknek felel meg. Napi 7200 pór lábbelit ké­szít a szigetvári gyáregység ezer fős kollektívája. A város legrégibb gyárának munkaerő­gondjai nincsenek. A kitűnő munkakörülmények mellett csá­bítók a fizetések is: 1972 óta 34 százalékkal nőttek a bérek és az átlagkereset eléri a 2400 forintot. — A betanított és a szakmun­kások arányán kell majd változ­tatnunk — mondja Antal Sán- dorné személyzeti vezető. — összesen 381 szakmunkás dol­gozik nálunk. S mivel dolgo­zóink 75 százaléka 30 éven aluli, úgy gondoltuk, a felnőtt- oktatás lehetőségeit kell meg­ragadnunk, — az idén 650-en vesznek részt szakmai oktatá­son. A jövőre nézve biztosíték, hogy Szigetváron, illetve annak környékén lakó fiatalok közül 161-en választották a cipész mesterséget és járnak szak­munkásképzőbe. Ha már a jövőről esett szó, a Minőségi Cipőgyár Sziget­vári Gyáregységében most dol­gozzák ki a következő tervidő­szak fejlődési arányait. Két reá­lis elképzelés rajzolódik meg: egyik, a szigetváriak teljes — kétmillió pár lábbeli — ter­melésüket az USÁ-ba szállíta­nák. Az amerikaiak luxus minő­ségű, bőrtalpú cipőkre kötné­nek szerződést. A másik: 1980- ig 25 százalékkal növelnék ter­melésüket, ami azt jelentené, hogy az ötödik ötéves terv végére naponta kilencezer pór női cipőt készítenének. Ennek a fele a szocialista országokba kerülne, 45 százaléka hazai boltokba, öt százaléka pedig az NSZK-ba. Mécs László kívül gyorstisztító szalonjainak hálózatát bővítette. Talán egy megjegyzés a szolgáltatóház­hoz — bár a dolgon már vál­toztatni nem lehet — sajnos, hogy az igen szép kivitelű, mu­tatós épületnek nem találtak jobb helyet. Kár volt eldugni a piac mögé. A Kossuth Lajos utcában az OTP mellett már épül az új GELKA-szerviz. A Sásdi Építő­ipari Szövetkezet eredetileg 1975. december 31-i határidőt vállalt. Kevesen bíznak már e határidőben; néhány hónapos csúszásra számítanak. A szer­vizállomás szép kivitelű, mo­dern épület, s végre központi helyen — mindenki által köny- nyen megközelíthetően javító szolgálat áll majd a lakosság rendelkezésére. S ez — is­merve Komló „hét települését’’ — nem utolsó szempont. Szerettek volna a komlóiak még egy FÉNYSZÖV-szalont is. Állítólag meglesz majd — csak éppen az a kérdés, hogy hol. Eredetileg tervezett helyére ugyanis valószínűleg az ÁFÉSZ építi fel áruházát. Ez azonban a következő ötéves terv témá­ja, éppen úgy, mint a szintén régen áhított AFIT-szerviz. A rengeteg személygépkocsi ja­vítását ezideig néhány maszek, a pécsi és a szekszárdi szer­viz-állomások végezték. Az új AFIT-szerviz a betonipari vál­lalat telepe mellett épül majd: a terep előkészítése megtör­tént, s a vázszerkezetek is megérkeztek a 35 milliós lé­tesítményhez. Kapacitása évi 115 000 munkaóra lesz. Bár nem tartozik szorosan a szolgáltatások körébe, de az idén, év végén újabb ajándé­kot kap a város. Elkészül a 600 adagos gyorsbisztró az autóbusz pályaudvar mellett. Az amúgy is nehézkes és nem kielégítő közétkeztetés-vendég­látás javulását várhatjuk ettől. A bisztró építője, a városgaz­dálkodási vállalat igen jó — és időben pontos — munkát végzett. Nyugodtan mondhat­juk ezt múlt időben, hiszen már az utolsó simításokat vég­zik. A tervek szerint a decem­beri műszaki átadás után né­hány hónapos belső szerelés, az épület berendezése követ­kezik, s kora tavasszal kezdik meg a főzést a bisztróban. Végezetül még egy dolgot hadd említsünk meg: a komlói és a pécsi városi tanácsok kö­zötti együttműködési megálla­podás értelmében Pécsről két szolgáltató vállalat létesít majd Komlón telephelyet — irodát. A Tempó Ktsz és a Szerelő és Épületkarbantartó Vállalat a következő ötéves tervidőszak elején szeretné megvetni lábát a bányászvárosban. K. F. Több növényvédőszer A növényvédő eljárások és a növényvédelmi szervezet kor­szerűsítésével sikerült jelentő­sen csökkenteni a növényi be­tegségek és a kártevő rovarok miatti károkat a IV. ötéves terv időszakában. A tervidőszak legnagyobb eredményének a növényvédelmi szakemberek — amint a MÉM-ben elmon­dották — azt tartják, hogy a vegyszeres növényvedelem a 70-es évek közepén már ép­pen úgy hozzátartozik a ter­melési műveletekhez, mint pél­dául a vetés. A IV. ötéves terv során meg­kétszereződött a felhasznált szerek értéke, ez az összeg 1975-ben elérte az ötmilliárd forintot. Csaknem ugyanilyen arányban bővült a vegyszerek választéka, idén mintegy 400 anyag és termék közül vá­laszthatták ki a termelők a számukra legmegfelelőbbeket. Hol tart «na a s*ö«fetfae*eti termékfefdoigoxös? a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom