Dunántúli napló, 1975. november (32. évfolyam, 300-328. szám)

1975-11-04 / 303. szám

1975. november 4., kedd Dunántúlt napló 3 Lehel betör a világ­piacra Jászberény határában, a Kül. ső-Zugó környékén 1951 nyarán indult meg egy mai szemmel nézve kisebb építkezés, az ala­pító határozat szerint a Fém­nyomó és Lemezárugyár első kapavágása. Egy évvel később már 125 dolgozója van a gyár. nak. De ők még csak leendő ipari munkások. A jászok ugyanis kevésbé hittek abban, hogy föld nélkül meg lehet él­ni. Sokan e miatt aztán csak télre szegődtek a gyárhoz, nyáridőben aratni mentek a földekre . . . A Superrel indult A tízemeletes impozáns Le­hel irodaház — Jászberényben az egyetlen, ahol lift van - te­tejéről messze belátni a vidé­ket. A városközponttól 5 kilo­méterre, hatvan holdon sora­koznak az üzemcsarnokok: a kapuhoz közelebbiek az ötve­nes évek építésének jegyeit vi­selik, távolabb pedig néhány csupaüveq csarnok. Régi fényképet nézegetünk Mónáth Ferenc kereskedelmi igazgatóval. Ormótlan, vastag­falú hűtőszekrény képe, rajta a felírás: ,,Megizzadtunk érted! A 700-ik hűtőszekrény." A Su­per, amely tulajdonképpen a gyár életében forradalmi vál­tozást hozott. Az első öt pél­dányt 1957-ben készítették el, egy évre rá már ötszáz darab jött le a gyári szalagról. Ma - félmillió darabot gyártanak. Korszerűeket, a világpiac igé­nyeinek megfelelőket. A Lehel Hűtőgépgyár húszegynéhány esztendő alatt az ország egyik nagyvállalatává nőtte ki magát évi 2,7 milliárdos forint összter­melésével. A gyár 6800 dolgo­zójának majdnem fele nő, a munkások korátlaga 30 év alatt van. Budapesti üzemükben gyártják a folyadékhűtőket, a tejhűtőket, a kiskompresszoro- kat, ugyancsak a fővárosban van a klímairodájuk, Jászbol- dogházán évente egymillió négyzetméter aluminium-radiá- tort készítenek, Törökszentmik- lóson az aggregát-felújító gyár­egység viseli a Lehel nevet, s a közelmúltban kezdődött meg Jászárokszálláson az amerikai Tyler-licenc alapján a hűtőpul­tok készítése. Lehel-system Bosch Hogyan is állunk a hűtő- szekrénnyel? Gorjanc Ignác vezérigazgató: „Amikor a gyártás kezdetén a KGM illetékes igazgatóságá­nál bejelentettük, hogy évi 20 ezer darabos háztartási hűtő- szekrény előállításának feltéte­lein dolgozunk, majdhogynem kinevettek. Ki fog megvenni Magyarországon 20 ezer hűtő- szekrényt?" Ma a magyar ház­tartások hetven százalékában ott a frizsider. S a piac egy­hamar nem telítődik, hiszen sokan már a második hűtőgép felé kacsingatnak: a víkendhá- zakban, a nyaralókban is jól­esik a hideg sör. A másik piac pedig Európa piaca: termékei­ből az idén 8 millió dollár ér­A gyár festőüzemében konvejor szállítja a gépeket tékben exportálnak. Főbb vá­sárlóik: Anglia, Franciaország, NSZK, Svájc, Kanada, Cseh­szlovákia, NDK. Az abszorpciós gépek gyár­tását — s a nyugati piac meg­szerzését — a svájci Sibir cég licencének megvásárlása után kezdték. E gépek mellett ter­mészetesen cf „motorosak" után is nagy a kereslet: legnagyobb vásárlóik a Hertie, a Quelle, a Perfect és a Kaufhof nagyke­reskedelmi cégek. A következő ötéves tervet látható módon is alapozzák a jászberényiek: most épül egy 14 000 négyzetméteres új csar­nok, amelyben a jövő program­ja, a Bosch-system kap otthont. A nagyobb teljesítményű ház­tartási hűtőszekrények - 160- tól 280 literesekig — készülnek majd itt, a Bosch-tól vásárolt know-how alapján, ami új tech­nológiát és . igen fejlett gyár­tás-szervezést ad. A gyár kö­zel 50 fejlesztő mérnöke dol­gozik a munkán: a vezetők azt szeretnék, ha a jövő év második felében elkészülhetne az első Lehel-Bosch hűtőgép. Emblémáján a Lehel-system Bosch felirat. Évi négymilliárdos termelés Mit is jelent ez a kézfogás? Egyrészt azt, hogy jóval olcsóbb lesz a gyártás — egyébként a Lehel 1968 óta nem emelt árat a hazai piacon -, s korszerűbb a termék. A közel 325 milliós saját beruházás nyomán már diktálni fognak a világpiacon. Felzárkóznak az olasz Zanussi Ignis, a francia Thomson, a svéd Elektrolux mellé. A Bosch- csarnokban készülő évi félmillió gép mellett — többségük 2—3—4 csillagos lesz — még 200 ezret „hagyományost" is gyártanak, s vállalati szinten 1980-ra 4 mil­liárd forintos termelést tűztek ki célul. E négy milliárdos ter­melés a hűtőgépeken kívül több mint egymillió szifont, 1,5 mil­lió négyzetméter radiátort, 5000 darab klímaberendezést - Fain. coól-rendszerű - tartogat. A Tyler-hűtőpultokon, az áruházi berendezéseken kívül... A földművelő jászok megbe­csülték az ipart. Érdemes* el­gondolkozni q gyúr műszaki igazgatójának, László Károly- nak egyik — a gyár jubileumi évkönyvében megjelent — visz- szaemlékezésén. „Indulás..? összesen né­gyen voltunk mérnökök. Először én csináltam a műveleteket, a dolgozók csak nézték. így ké­szült el az első edény... Sok idő és türelem kellett ahhoz, amíg a mezőgazdaságból jött fiatal fiúk és lányok megta­nulták a szakmát, megismerték, hogy mi is az a gép . . ." Kozma Ferenc Bővülő hajóexport A Magyar Hajó- és Da­rugyár a következő ötéves tervidőszakban tovább bőví­ti a folyami hajók, valamint az úszó és a portáldaruk exportját a Szovjetunióba. 1976-tól kizárólaq szovjet megrendelésre állítják elő többek között az újonnan kifejlesztett 2 ezer lóerős toló-vontatóhajót. öt év alcrtt 29-et adnak át part­nerüknek ebből a gazda­ságosan üzemeltethető új típusból. Ezenkívül az ugyancsak új gyártmánynak számító 1200 lóerős tutaj­vontatóból hetet gyártanak a szovjet vevőnek. A part­nerek megállapodtak a kö­zös fejlesztések irányairól, fokozásáról is. A tervezett Duna-Majna-Rajna csator­na megnyitására 2000-2300 tonnás hajók terveit dolgoz­zák majd ki együttműködve a magyar és a szovjet szakemberek, mérnökök. 1971—75. között a hajó­gyár 65 új típusú korszerű úszódarut is szállított a Szovjetunióba, s a szovjet felhasználók a következő évekre újabb 75-öt rendel­tek. Munkahelyi közérzet Kávé a kulacsban Jó példák Zobák-bányán Egy sor rézcsapot szereltek fel Zobák-bányán q lámpakam­ra mellett, - kávé, tea és szó­davíz ömlik belőlük. Persze, jobb lenne, ha a több bér, lakás, korszerű gé­pek tennék vonzóvá q bánya­munkát, de a kávé is kitűnő ötlet. Zobák-bánya vezetői rá­jöttek; ha már a bányászat különleges megbecsülését rea­lizáló körülményeket nem le­hetséges egyszeriben megte­remteni, legalább a taszító erő­ket kell enyhíteni. A bányát nem csupán sötét­ség, nehéz fejtőkalapács, a por és meleg teszi minden más munkahelynél nehezebbé. A bányából nem lehet átmenni a munkahelyi büfébe üdítő ita­lért, de méq csak friss, jóízű vizet adó csapot sem lehet ta­lálni. A föld alatti munka megkö­veteli a napi hajmosást, s me­lyik fiatal teszi ezt szívesen? A mostani frizura-divat hajkoro­nái órákig nedvesen marad­nak, s műszak után az éhes­szomjas bányászoknak dehogy­Kifli valósult meg a terv ékből? Tizenöt évvel ezelőtt is el­indult egy seregnyi ifjú ember, hogy megkeresse a maga he­lyét a világban . . . Tizenöt év­vel ezelőtt végzett egy gép­lakatos osztály a pécsi Zrínyi Miklós Szakmunkásképző Isko­lában. Huszonnyolcán voltak, s a „seregnyi ifjú ember" kö­zül őket választottuk ki, hogy életútjukat egyénenként nyomon követve megpróbáljunk képet .rajzolni erről a generáció­ról... Magyarázkodnunk kell, s ez egyben válasz a levélíróknak, személyesen érdeklődőknek is. Sorozatunk elég hosszú ideig nem jelentkezett: nem azért, mert „leállították", nem azért, mert belefáradtunk — hiszen minden ember az életút gyak­ran azonos vonásai ellenére is új élményt jelent —, hanem azért, mert ahogy „fogy" az osztály, úgy lesz mindig ne­hezebb és nehezebb fellelni őket. Többen elköltöztek Bara­nyából, mások többszörösen munkahelyet változtattak, ezért fel kellett adnunk a korábban alkalmazott „körkapcsolásos" módszert is. Úgy vesszük sorra az osztálytársakat, ahogy si­kerül találkozni velük . . . Most Pinczel Ferencen a sor. Tizenöt év igazán morzsányi idő, mégis mai viszonyaink kö­zött kicsit hihetetlenül hang­zik: Pinczel Ferencnek bányász édesapja révén „protekciója” volt, s csak így kerülhetett a szénbánya újhegyi főműhelyé­be — lakatosinasnak. Egy ideig ott dolgozott, utána elszegő­dött a Gázműhöz. — Nem, nem a pénz miatt, legalábbis elsősorban nem ... Lehet, hogy furcsán hangzik, de azért mentem el, mert sze­rettem a szakmámat és sze­rettem volna még többet meg­ismerni belőle. Ott már a ke­zem alá álltak a gépek, a Gázműnél új, más gépek vár­tak, ez vitt oda. Mert a la­katos szakmában az a na­gyon szép, hogy mindig más és más, minden munkahely új feladat elé állítja az embert... Eltöltött néhány esztendőt a Gázműnél, onnan vonult be katonának, s oda jött vissza leszerelés után. Kis ideig még ott dolgozott, — aztán a Hő­erőműnél vállalt munkát. Szintén a szakmaszeretet csá­bította? — Nem, oda nem. Akkor nő­sültem, lakás kellett, a Hőerő­műnél megígérték, mi más vá­lasztása lett volna az ember­nek? Az erőműnél jónéhány évet lehúzott, kiváló dolgozó lett, elvégzett két hegesztő tanfolya­mot, — és 1971-ben felmon­dott. — Családi okok miatt... — Családi okok? — Igen. Elváltam és... ma­radjunk csak abban, hogy csa­ládi ok. Két évig a Mecsekvidéki Ven­déglátó Vállalatnál dolgozott karbantartó lakatosként. Szak­mailag ez a munka is újat ho­zott. megint sikerült egy da­rabkát felfedezni abból a te­rületből, amit úgy neveznek, hogy lakatos mesterség. Két esztendő után „megtért", visz- szament a régi munkahelyére, a Hőerőműbe. Több pénzt kí­náltak neki, lényegesen többet és „én is a piacról élek .. — Mit szóltak a régi munka­társak? — Csak részben voltak ré­giek, azóta ott is cserélődött néhány ember, de kaptam meg­jegyzéseket bőven . . . Nézze én korábban sem kötöttem sen­kinek az orrára, hogy miért megyek el, úgy persze nehéz megérteni ... — Azóta is ott dolgozik. — Igen, de... várjon csak még valamit el kell monda­nom . . . Az üzemben megismerkedett valakivel, megnősült. Vidéken találtak otthont maguknak, az­óta reggelente vonatozik a munkahelyére. Háromnegyed órás az út, bűnnek tartotta vol­na bámészkodással agyonütni az időt. Azzal foglalkozott ami a legjobban érdekelte: a szak­májával. Elővette a régi tan­könyveket, keresett hozzájuk újakat, és tanult. Annyira ju­tott a kényszerű háromnegyed órák alatt, hogy néhány hó­nappal ezelőtt mestervizsgára jelentkezett. — A vizsgabizottságban egy­szeresek szembetaláltam ma­gam valakivel. Egy kedves ré­gi. . . na, hogy is mondjam csak, ... szóval Nagy Imré­vel, aki az osztályfőnökünk volt. Elhiszi, hogy százszorosán izgultam? Szinte láttam, hogy gondolatban végiglapozza az osztálykönyvet, megnézi, miből is felelt gyengén a Pinczel? Persze, olyan vagány én is va­gyok: amiből kettesem volt, azt néztem át a legjobban, mert abból biztos gyengén muzsikál­tam. Bejött — sikerült a mes­tervizsga . . . Ez magasabb szint a szak­mában. Megpróbálkozott vele, hátha ezt magasabban is ho­norálják az üzemben. Elutasí­tották a kérelmét, most bent van a felmondása. — Elmegyek a munka miatt is. Itt úgy van, hogy öt perc szép munka, két hónap üsd- vágd. Én a szakma szépségét keresem, az igazi szépségét, és tudom, hogy addig nem nyugodhatok, míg meg nem ta­lálom. Azt hiszem az új mun­kahelyemen meglelem .. . — Attól nem tart, hogy ott is megismeri a gépeket, ott sem tud újat adni a munka . . . — Nem. Ez egy erősen fej­lődő iparág és mindig újat és újat ad. És az nagyon fontos, hogy valaki szívesen álljon ne­ki a munkának, töprengjen raj­ta, érdekelje még este is ott­hon ... D. Kónya József is van türelmük megvárni, amíg száraz lesz a hajuk. Már jó ötven esztendeje, hogy q bányászok nem a sze­nes ruhájukban mennek haza, de a mostani munkásöltözők sem olyanok, hogy jó ruhában érdemes lenne műszakra járni. A szekrények a gyakori fertőt­lenítés ellenére is tele vannak bogarakkal, a port a vasleme­zek közül soha sem lehet kita­karítani. Amikor a munkásruhát felve­szi q bányász, munkakedve biz­tosan csökken: a szenes, kiszá­radt, izzadtságtól csontkemény ruhák, a szag a bányamunka legkellemetlenebb kelléke. A lámpakamrg mellett felsze­relt rézcsapokon tegnap a déli műszakvóltáskor 250 liter teát, 50 liter kávét töltöttek kula- csaikbg g zobákiak. Hirtelenjé­ben még csak becsülni sem tu­dom, mennyi lehet ennek költ­sége. De, hogy csak töredéke annak, amit a bányászok jobb közérzetének köszönhetően a megnövekedett teljesítmények hoznak, az vitathatatlan. S nem csak' a kávé. - Jó­néhány kedvderítő intézkedés történt az elmúlt időben Zobá- kon. Most alakítják ki az új parkírozó helyet: q bányászok közül sokan szívesen szabadul­nának meg a tömegközlekedés napi bosszúságaitól, szép szám­mal vannak, akiknek lehetősé­gük is volna erre. Gépkocsiju­kat azonban megfelelő parko­lóhely híján nem szívesen hagy­ják az üzemudvaron. Az öltözők előterében elektro­mos hajszárítók zümmögnek, tíz perc alatt g vállig érő hajú fiúk is száraz fejjel léphetnek ki qz épületből. Az öltözőket rövidesen átala­kítják: q vállfás ruhatárakban maximális tisztaságot lehet tar­tani, bármilyen elegáns utcai ruhában lehet majd munkába járni. S q bányában végre meg­oldódik, hogy a munkásé k el­viselhetőbb ruhában dolgozza­nak. A meleg munkahelyeken dolgozók váltóruhát kapnak minden nap, kiszálláskor a csu- romvíz ruhájuk helyett szárazot húzhatnak. Rövidesen megold­ják, hogy kéthetenként az üzemben kimossák o munka­ruhákat. A közérzet természetesen na­gyobbrészt a munkakörülmé­nyektől függ. A bányában az emberek annyira egymásra vannak utalva, hogy a munka* kapcsolatok a legtöbb esetben nem hatnak károsan a közér­zetre. Persze, néhány műszaki vezető hangja nem éppen jó hatással van. A munkakörül­mények javításán évtizedek óta fáradoznak, s a vitathatatlan eredmények ellenére sok még a tennivaló. Zobák-bányán úgy tűnik, kitalálták, mi az, amiben emellett is elősegíthetik olyan közérzetnek g kialakítását, amelyben a fáradó bányászok is doppingolva érzik magukat. A bányász ilyen: egy kulacs cikória, kevés jó szó és máris jobb kedvvel nyomja a gé­pet . . . Lombosi Jenő Vezetékes gáz a lakásokban Teljesítette gázvezetéképítési negyedik ötéves tervét novem­ber 1-vel a Dél-dunántúli Gáz­gyártó- és Szolgáltató Vállalat, amely Baranya, Tolna, Fejér megyére és a Pest megyei Százhalombattára dolgozik. Az öt év alatt Pécsett 32,1, Szé­kesfehérváron és Dunaújváros­ban 28,9 kilométer vezetéket építettek mintegy 180 millió fo­rint értékben. Ezen kívül a ter­vezett 12 400 lakás helyett 14 246-ba vezették be a gázt. Székesfehérváron több mint hat­ezer, Pécsett 4655, Dunaújvá­rosban csaknem 3100, Százha­lombattán pedig majdnem fél­ezer család jutott vezetékes gázhoz. Tabló - tizenöt év után

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom