Dunántúli napló, 1975. november (32. évfolyam, 300-328. szám)
1975-11-30 / 328. szám
e Dunántúli napló 1975. november 30., vasárnap ASzkalla lányok Berlinben Az NDK-beli Volksbühne társulata Pécsett A két Szkalla Erzsi. Balról Pásztor Erzsébet, aki a Macskajáték 1971-es pécsi bemutatóján alakította Orbánné Szkalla Erzsit, jobbról pedig Gizella Morgen, a berlini Volksbühne Szkalla Erzsije. (Fotó: Vörös László) A tiszaparti szép Szkalla- lányokat nem választották el az Alpok, éteri közvetlenséggel nyúlnak át egymáshoz, Pest és Garmischpar- tenkirchen között, lelki karjaikkal. De a szép Szkalla- lányok története átvonult a Kárpát-medencén is; Lenin- grádban, Moszkvában, Párizsban, Prágában, Brüsszelben, Londonban, Bécsbe^ a miall- össze tizenötmilliós magyar nyelv megújuló drámairodalmának gondolatait vetítik ki, ahogy Örkény István megírta azokat, immár világsikerű Macskajátékában. Átvonult Berlinbe, az NDK fővárosba is és az NDK Színházművészeti Napjai keretében a Volksbühne társulata elhozta Pécsre. Amint fényt kapott a színpad, megfogott bennünket egy elegáns látvány. A mértani testek hatását színpadra alkalmazó Gordon Graig emlékét idézte fel ez a kép, de kifinomított formában, lila fénnyel. Hátul a hermelinpalásttal, üvegfülkében ülő nyugati testvér: Giza. Ügy ült, úgy eltávolodott a világtól, a befelé hatalmas méretűre növelt színpadon, mint egy csillogó jégkirálynő. Ebebn a képben benne élt az NDK emberi világa. A Volskbühne színpadán is, és a mindennapi valóságban is méternyire közel és földrésznyi távolságban laknak egymástól emberek, testvérek — Berlinben. A sokféle megvilágításban eljátszható - és éppen ezért remekmű — örkény-drá- mából a Volksbühne a két társadalmi rend távolságát idézte fel. Giza — pálmaágakkal és hattyúkkal — a maga elegáns világából kemény hangon próbált átszólni az innenső oldalon élő Erzsi proletár világába — de a szíve hazavágyott. Giza - romantikus, finom és finomkodó. Erzsi - erős és sorssal szembenéző. Pedig mindketten magányosak, még magányosabbak, mint a Macskajáték többi színpadának és nézőterének öregasszonyai — máshol Európában. Még magányosabbak, mert a mai ötvenhatvan éves német asszonyok életének társai — a legtöbben — ott fekszenek a sebtében ásott katonasírokban - mindenütt Európában. És ahogy a lilafényű színpadon Goethe nyelvén sodródott előre a játék, megéreztük, hogy a Macskajátéknak miért volt olyan nagy sikere Berlinben. A z NDK harcot vállaló emberének rajzón túl a Volksbühne Európa egyik legsajátosabb színházi kultúráját is elhozta Pécsre, Brecht — különösen korai stádiumában — kemény, és túlságosan célratörő színházát ugyanis éppen a tanítvány Benno Besson varázsolta színesebbé, érzékletesebbé. így lett a Párizsban Dullin-nél, Jouvet- nál is tanult Besson, maga is egy új színházművészeti irányzat mestere. Az ő tanítványa: Brigitte Soubeyran rendezte a berlini Macskajátékot, a leegyszerűsített látvány és modern érzékletesség színházát. Finom, egyszerű jelzésrendszerével, Reiner Bredemeyer hangulatfestő zenéjével, groteszkre irányuló színészvezetéssel keltette újabb életre Szkalla Erzsi és Szkalla Giza sorsát. Ebből a groteszkből csak Orbánné nőtt ki hús-vér emberré. Mindkét alakítója olyan színgazdagságot, összetettséget vitt a játékba, hogy azt már nem lehet egyetlen színészi stílusba besorolni. Az első este Sulyok Mária, — aki egyik szereposztásban Berlinben is alakította Erzsit — egy fejedelmi öregasszonyt formált meg, akinek tartása van. Giselia Morgen emberi melegséggel egy küzködőbb, ele- settebb idős asszonyba lehelt életet. A z előadás egyik színé- szí sikere Heide Kipp Egérkéje. Helmut Strasszbur- ger Csermlényi Viktor a groteszk egyik sajátos formáját mutatta meg. De osztozott a tapsban Susanne Düllman (Giza), Marion van de Kamp (Paula), Werner Tietze (Csermlényi Adalaida), Hildegard Alex (llus). Harald Warmbrunn (Józsi) és Michel Gwisdek (pincér) is. Egyáltalán: a két szocialista ország színházkultúrájának ismerkedése, találkozása — jó ügy. Földessy Dénes VÖRÖSMARTY hazatérve a néhány hetes szentógotai nyaralásból, kemény munkába fog. 1844-ben a király végre szentesítette az 1839 40-es országgyűlés határozatát, elrendelte, hogy az iskolákban a tanítás nyelve magyar legyen. De könyvek nincsenek. Sürgősen kell cselekedni. Az Akadémia Czuczor Gergelyt és Vörösmartyt bízza meg, hogy a négy gimnáziumi osztály számára magyar nyelvtant írjanak. A költő szíve ügyéről van szó, és anyagilag is rászorul, tehát elvállalja. Elsőként a harmadik osztály könyve jelenik meg 1848-ban, majd az elsőé és a másodiké 1851-ben. A negyedik rész nem készül el. Munkájáról 1845. auqusztus 23-án Wesselényit tájékoztatja: ,,Grammatikát csinálunk az Akadémia számára. Dél előtt, dél után folyvást összejövünk. Fejem annyira tele van betűkkel és szabályokkal, hogy néha álmomból is felijedek. Ez óm méq a fárasztó vadászat! Én, aki két vaddisznót lőttem egy golyóval, (ha igaz), sokszor egy betűn nem tudok eligazodni. De ennek is meg kell lennie. . . Szegény fejem vagy négy nap óta folyvást fáj. . . De másfelől nincs okom magamat munkával gyötörni. Verseimmel úgy bánik a közönség, mint a vízzel; dicséri s bort iszik helyette." A fejfájd ító nehéz munka közben, a szomszéd szobában gyerekeivel foglalatoskodó fiatal feleségére gondolva, veti papírra ,,Nem fáradsz-e kezdetű epigrammáját. Amikor kilép szobájából, szó nélkül nyújtja át Laurának és eltávozik: Nem fáradsz e reám mosolyogni, ^ ha csüggedek és ha Megszédít a gond, tűrni szeszélyeimet? Nagy feladás vár rád: fiatal szivednek erényét Tenni napul megtört életem árnya fölé. BÍR lók LÁSZLÓ: Kié e hon, ha nem a miénk? Helyreállították Hetvehely középkori templomát Megújult a hétszáz éves het- vehelyi műemléktemplom, amelyet az Országos Műemléki Felügyelőség pécsi építésvezetősége állított helyre. A Mecsek erdeivel övezett település történetének évszázadokon keresztül tanúja volt ez. a román és gótikus jegyeket őrző kápolna. A pusztuló épületből az ötvenes években mentették ki a megtalált három értékes freskót, amelyek a Szépművészeti Múzeumban vannak. A helyreállítás ez évben kezdődött Schőnerné Pusztai Ilona tervei alapján, s a kis templom ismét régi szépségében áll. A gótikus oltáralap felhasználásával új oltár készült. Újra megépült a század elején összeomlott, íves barokk karzat. A középkori falfelületek az eredetihez hasonló színű és megdolgozásé vakolatot kaptak Nősülése után is gyakran jár el hazulról, mert állandóan szervez valamit, változatlanul részt vesz az Akadémia, a Kisfaludy Társaság, a Nemzeti Kör munkájában. Nemrég könyvkiadó vállalat alapítására dolgozod ki javaslatot, amely kiiktatva a kiadót és a könyvkereskedőt, megteremtené „a szorosabb szövetséget írók s olvasók között”, s biztosítaná az író rendszeres tiszteletdíját müveiért. 1846 elején a drámaírókat akarja társulattá szervezni, „a magyar drámai irodalom teljesebb kifejlesztéséhez". Alkotóműhelyt szeretne, ahol ,,a társulat tagjai által Írandó új színművek társás körben felolvastatvón, a többi tagok arra nézve észrevételeiket élőszóval elmondják”. Az Akadémián és a Kisfaludy Társaságban továbbra is bírálja a pályázatokra beküldött műveket. A Nemzeti Körben esténként „az iróújon- cokat, a színészet pályatörőit a versírás, a szavalás mesterségében" oktatja. Mert felnőtt az új nemzedék, amelynek legjobbjai apjukként tekintenek Vörösrrvartyra, s akikkel ő nagyon szívesen foglalkozik. Nagyobb részben az Athenaeum bocsátotta szárnyra őket, de miután az, nem bírván a versenyt, 1843-ban megszűnt, maradt a személyes kapcsolat, a Csiga vendéglő asztala, az éjszakába nyúló beszélgetések. Az ifjú generáció most is mást akar, és másképpen a ka rja. A ROMANTIKUS irodalom, amit Kisfaludy vezetésével Vörösmartyék annyi harc árán és oly nehezen tudtak győzelemre vinni, ekkorra háttérbe szorul. Nem véletlen, hogy maga Vörösmarty is a drámában Shakes- pearehoz tér vissza, hogy verseiben a szónokias-pátoszos hang válik uralkodóvá, és az sem, hogy ekkoriban írt népies zsánerképei és elbeszélő költeményei, mint a Pétiké, A szegény asszony könyve, A Mák Bandi vagy a Csik Ferke már Petőfi és Arany János népiességével tartanak rokonságot. A fiatalok a népről, a nép hangján a társadalmi és emberi valóság lényegét akarják ábrázolni. Népiesség és realizmus! Kimondva vagy kimondatlanul erre törekednek. Szerencséjükre sokkal könyebb a dolguk, mint annak idején Vörösmartyéknak. Petőfinek, Aranynak, Jókainak nem a tekintélyes „öregekkel", Vörösmartyval, Bajzával, Toldyval kell bírókra kelniük az elismerésért, hanem a tehetségtelen és reakciós írókkal, akikkel az öreqek is szemben állnak. „Békés őrségváltás" történik. 1842 karácsonyán egy sovány, tüzes tekintetű, húszéves fiatalember kereste meg a költőt. Bajzával együtt fogadták. Az ifjú első verse Petrovics Sándor néven jelent meg az Athenae- umban, a második Petőfi aláírással. Petőfi Sándor, aki azért tartotta meg a Petőfi nevet, mert az Vörösmartynak is tetszett, így számolt be barátjának a találkozásról: „Fél napot tölték a régtől tisztelt, szeretett két férfi körében. Boldog fél nap!” Vörösmarty ettől kezdve folytonosan figyelemmel kísérte ifjú pályatársa sorsát. Amikor Petőfi betegségtől és éhezéstől meggyötörtén, 1844 februárjában gyalog megérkezett Debrecenből Pestre, egyetlen reménye maradt: Vörösmarty. „Egy heti kínos vándorlás utás Pestre értem — írja az Úti levelekben. — Nem tudtam, kihez forduljak, nem törődött velem senki a világon; kinek is akadt volna meg szeme egy szegény, rongyos kis vándorszínészen?... A végső ponton álltam, kétségbeesett bátorság szállt meg, s elmentem Magyarország egyik legnagyobb emberéhez, oly érzéssel, mint amely kártyás utolsó pénzét teszi föl, hogy élet vagy halál. A nagy férfi átolvasta verseimet, lelkes ajánlására kiadta a Kör, s lett pénzem és nevem. — E férfi, kinek én életemet köszönhetem, s kinek köszönheti a haza, ha neki valamit használtam vagy használni fogok, e férfi: Vörösmarty." „Magyarország egyik legnagyobb embere" nemcsak verseit adatja ki a pályakezdőnek, hanem állást is szerez neki az ekkor induló Pesti Divatlapnál. Egyengeti útját, kiáll mellette. „Meglátjátok, hogy abból még nagy költő lesz" — mondja a becsmérlőknek. Amikor népszerűségben Petőfi már-már föléje nő, és azt híresztelik róla, hogy nagyobbnak tartja magát Vörösmartynál, Vörösmarty így nyugtatja méltatlankodó feleségét: „Hadd múljon felül mielőbb, nem szeretnék úgy meghalni, mint Magyarország első költője." Mint valaha ős Kisfaludy Károlynak, most Petőfi neki olvassa fel új műveit, többek között a lános vitézt, és neki ajánlja 1847-ben megjelenő összes költeményeit. Mert költőként is tanítványának érzi magát. Csokonai Vitéz Mihály mellett Vörösmarty a legkedvesebb költője és mestere. Nyelvet, költői formákat, népdalírást, romantikus látásmódot tanul tőle. Vörösmarty a többi fiatalt is önzetlenül, nagy szeretettel fogadja. Ő ajánlja jutalomra a Kisfaludy Társaságban Arany János Elveszett alkotmány című szatirikus eposzát, ő a Toldit, amelyről ezt írja bírálatában: „A beküldött munkák között kétségtelenül a Toldit illeti elsőbbség. Kifejezésének ősi egyszerűsége, amellett a világos szerkezet, nagyszabású és sok benső- séggel bíró jellemek, a tisztán és következetesen népies előadás jóval felülemelik a többi pályázókon." A tizenhét esztendős Jókai Mórt, akinek színműve akadémiai jutalmat nyert, magához hivatta, és mint Jókai írja, „előhozatta az Akadémia irattárából a kitüntetett drámát, fölfedezte előttem annak hibáit, hiányosságait, megtévedéseit, s aztán összeült velem a saját Űri utcai lakásán, és segített az egész drámai költeményeimet hosszú estéken át újból átdolgozni". Hosszan sorolhatnánk az ismert vagy a már kevésbé ismert írók nevét, akiket Jókai szavaival „ő emelt, ő buzdított, ő tanított, ő méltányolt, ő segített, ő kitüntetett”. A tehetséges fiatalok méltán érezhették „szellemi apjuknak". Jó érzékkel csak a tolakodó „fűzfaköltőket" tiltotta, zavarta el magától, akikről hamar kiderült, hogy „semmiképpen sem lehetne Mer- curt faragni" belőlük. Miután a harmincas évek végén lefordította Shakespeare Julius Caesar című drámáját, 1847-ben Petőfivel és Arany Jánossal szövetkezik Shakespeare összes műveinek lefordítására. De legalább ilyen fontos, hogy politikai magatartásával is példát mutat a fiataloknak, amikor ők még csak keresik helyüket a közéletben. AZ ELLENZÉKBEN keletkezett megtorpanás, kettészakadás a Nemzeti Körben is jelentkezik. 1845 végén a radikálisabb szárny kiválik a Körből és új helyen, Pesti kör néven alakít társaságot. Néhány hónap múlva azonban a történelem keresztüllép a magyar reformmozgalom ellentétein, és olyan példát mutat föl, amitől ijedtükben vagy józan eszükre hallgatva az ellenségek is közeledni kezdenek egymáshoz ... Az 1846-os galíciai eseményeket követő honi rémület egymáshoz sodorja az egyet akarókat. A Nemzeti Kör 1847 elején Ellenzéki Kör néven egyesül a Pesti Körrel, és a Kossuth kezdeményezésére alakult Ellenzéki Párt klubja lesz. íme, mivé fejlődik Vörösmarty Csiga-beli asztaltársasága. Most is őt választják meg az Egyesült Köral- elnökévé. Az Ellenzéki Párt 1847. március 15-én tartja az első konferenciáját a Körben, ahol a párt programjának a Kossuth és Deák által fogalmazott Ellenzéki Nyilatkozatot fogadják el. A gyűlésen Vörösmarty az Országháza, Petőfi a Dalaim és a Nép nevében című verseit szavalja el. A párt elhatározza, hogy „az ország minden részébe ügynököket” küld, tagokat toborozni. MÁJUS ELEJÉN Vörösmarty tagtoborzó körútra indul Baranya és Somogy megyébe. Levelét Siklósról írja feleségének, május 12-én: „Kedves Lórikám!... Első nap öt órakor Mohácsra értünk a gőzhajón, onnan kilenc órakor még aznap Siklósra kocsin, s most itt tanyázunk egy hatalmas, régi várban, mely egy magas sziklára építve felül emelkedik az egész vidéken. Innen látni körös-körül a most igen szépen virító rónaságot, a szép Harsányi hegyeket, a híres búcsújáró Gyűdöt, a harkányi fürdőt, és sétálunk az első emelettel egy magasságú, széles bástyákon, melyek két végét egy-egy régi Batthyány-ágyú ékesíti. Szegény kis fiaim, milyen jó ízűt futkározhatnának itt a régi falak hűvös árnyékában, melyek alatt egy szép tenyészetnek indult kert virít, s temérdek kövi fecske és csókafiúk röpdösnek és sipítanak ..." Ha valami szépet lát, fiai mindig eszébe jutnak. Leveleiben gyakran emlegeti őket, de verset nem ír róluk. Ebben a vonatkozásban is mást tartott a költészetről, mint Petőfi. Fenséges, méltóságos dolognak tartotta, amelybe nem illenek bele a család, a mindennapi élet ügyei. Alig akad egy-két verse, leszámítva a fiatalkori zsengéket, amely a saját életéről vagy családjáról szólna. A kevesek egyike a Volt tanítványaimhoz című. Vajon Mohácson és Siklóson járva milyen emléket hordoz magában a Perczel-fiúk- ról, milyent a huszonöt évvel korábban történt „tanulmányi kirándulásról"? Emlékszik-e a Zsigmond királyról lelkes előadást rögtönző nevelőre, akkori magára? Bizonyára, de feleségének nem említi, hogy másodszor jár a siklósi várban. Most sem a saját költségén utazott, Batthyány Káz- mérnak, a számára évjáradékot folyósító ellenzéki főúrnak a vendége. Miután megtekinti a harkányi fürdőt, vadászik, csónakázik, Pécsen keresztül Somogyba indul. Útközben Bükkösdön meglátogatja régi, kedves barátját, Teslér Lászlót. TALÁN a nemcsak térben, hanem időben is messzire kanyargó körutazásba vidéken tapasztalt hangulat, az ifjúság emlékei_ hozzák vissza lelkesedését, hitét. Jóslat című verséből, amely az Ellenzéki Kör külföldön kiadott, tehát cenzúramentes zsebkönyvében, az Ellenőrben jelenik meg, ismét a fölemelt fejű, tettekre biztató és őszintén bizakodó Vörösmarty szavát halljuk: Kié e hon, ha nem miénk? Ha érte mindent megtevénk, Ha tiszta kézzel áldozánk, S lettünk, mi eddig nem valónk: Nincs hatalom, Mely visszanyom. És még neked virulnod kell, ó hon, Mert isten, ember virraszt pártodon. * 175 évvel ezelőtt, 1800. december 1-én született, 120 évvel ezelőtt 1855. november 19- én halt meg Vörösmarty Mihály, a magyar reformkor legnagyobb költője. A kettős évfordulóra emlékezünk Berták Lászlónak, az ifjúság számára irt Vörösmarty életrajza részletével. a
