Dunántúli napló, 1975. november (32. évfolyam, 300-328. szám)

1975-11-20 / 318. szám

1975. november 20., csütörtök Dunántúlt napló 3 Panoráma az újmecsekaljai magasház tetejéről. Fotó: Panyik István - PTV A tervezettnél erőteljesebb urbanizálódás Pécsett A felszabadulás után Pécs első általános rendezési tervét 1951-ben Budapesten, a VÄTI- ban Majorossy Gyula készítet­te. Ez a terv az 1970-re vár­ható népességszámot 110 ezer főben határozta meg. Amikor ennek az „alapterv­nek” felülvizsgálati munkájába 1960 novemberében közbeiktat­tuk a kétnapos ankétot, a vá­ros lakosságszáma kerek 10 000 fővel haladta meg azt a_ be­csült értéket, amelyet az 1951- es terv értelmében csak 10 év­vel később, 1970-ben kellett volna elérni. A legérzékenyebb, leg lab i I i - sabb területnek továbbra is a lélekszám-becslés maradt. A PTV tervező kollektívája nevé­ben elmondott vitaindító elő­adásomban - támaszkodva a KSH-tól kapott demográfiai adatokból képzett trendekre -, a város 1980-ra várható népes­ségszámát 165—170 ezerre fel­tételeztük. És ismét tévedtünk, hiszen ma már. 1975-ben el­értük a 165 ezres nagyságren­det. E tévedés a tervezés akko­ri időszakában a még nem is­merhető, vagy kellően fel nem ismert tényezőkből fakadt. így többek között - bár köztudott volt a világszerte jelentkező gyors üternü urbanizációs folya­mat — nemigen hittük, hogy az nálunk is viszonylag rövid idő alatt ilyen arányokat fog öl­teni. A kétnapos ankét során szá­mos értékes hozzászólás hang­zott el és azokat rendszerezve, a realizálható gondolatokat be is dolgoztuk a végleges tervbe. Nagyon valószínű, hogy éppen a helyi szakemberek segítsége tette lehetővé azt, hogy az el­múlt 15 év során bekövetkezett változások nem egy vonatko­zásban szinte száz százalékban igazolták üz 1960-as terv cél­kitűzéseinek helyességét. Az 1980-ra becsült maximá­lisan 170 000 fő és az 1960-ban már a városban élő 120 000 fő közötti különbség 50 000 új lakost jelentett. Számításaink szerint a lakásonként átlagosan 3,5 fős családnagysággal szá­molva 1980-ig kereken I4 000 új lakás mevalósítását irányoz­tuk elő. Hogy ezt mennyire si­került teljesítenünk, mondják el a számok. Az Uránvárosban az akkor már meglévő kb. 1000 lakáson túl 6500 lakás valósult meg napjainkig. Az ún. Szigeti vá­rosrész rekonstrukciós területén ezideig mintegy 3000 lakás épült meg. A déli városrészben, a Mecsek-Nyugaton (Kodály Zoltán út és környéke) további 1500 lakás nyújt korszerű táv­fűtött új otthont. A Meszes-Dé­len is mintegy 1000 lakás épült meg az elmúlt másfél évtized­ben. És néhány éve épül a ke­reken 5200 lakásosra tervezett Lvov-Kertváros, ahol ezidáig kb 3500 lakás valósult meg. Mind­ez 15 500 lakás és 1980-ig hát­ra van még az V. ötéves terv­időszak, amelyben további 6000 lakást szeretnénk megépíteni, mindenekelőtt befejezve a már elkezdett városrészeket és el­indítani a várostól délre, a Sik­lósi és a Megyeri utak között a Siklósi városrész építését, el­ső lépcsőként mintegy 4000 la­kással. Jelentős túlteljesítés mutatko­zik tehát az 1960-as előirány­zathoz képest. Valóban jelen­tős a túlteljesítés, ha nem is olyan mértékű, mintamitaz ab­szolút számok első pillanatban látszólag mutatnak. Nem tet­tünk ugyanjs említést a 15 év alatt elbontott sokezer nyomo­rúságos, sokszor már lakásnak is alig minősíthető nyirkos, pe­nészes odúkról. A nagyon is tiszteletreméltó és tényleqes túlteljesítést két alapvető tényező tette lehetővé. Az egyik a 15 éves lakásépíté­si program, amely szerint 1975- iq egymillió új lakást kell épí­teni, a másik pediq — amely qyakorlatilaq az előbbiből fa­kad -, hogy olyan termelékeny építési technológiát kell meg­teremteni, amely ezeket az óriá­si számokat valóra is képes váltani. A lakásépítéssel eqyideiűen természetesen a legalapvetőbb ellátáshálózati intézmények rendszerét is meq kellett való­sítani. Iskolai tantermek, óvo­dák. bölcsődék, áruházak, üz­letek, szolgáltató és vendéq- látóioari létesítmények, körzeti és központi orvosi rendelők, qyóayszertárak stb. eqész sora valósult meq. Gyakorlatilaq a háború előtti 75 000 lakosú középvárosból 165 000 lakosú korszerű nagy­város született. A háború előtti Pécs urbánus részét szinte ki­zárólag a történelmi Belváros képezte, ma a nagyvárosi ar­culat (itt-ott egy kis foghíjjal) a Budai vámtól a Szigeti vá­mig terjed, sőt megjelent délen is a hajdoni szántóföldek he­lyén. És ez a már eddig is ki­alakult nagyvonalú városkép, ez a Mecsek lágy vonalai által keretezett új várossziluett tár­sadalmi erőnknek nemcsak mai jelképe, de az elkövetkezendő évtizedek, évszázadok számára is az marad. És mert ez íqy igaz, legyen szabad ezzel kapcsolatban — talán kissé szubjektív, de in­kább aqqódást tükröző — né­hány gondolatot kifejteni. Mindaz, amit e korban meg­alkotunk, hosszú-hosszú távon fog adottságként jelentkezni és meghatározó erejű lesz a fejlő­désben meg nem álló város számára. Éppen ezért fokozot­tabb gondossággal és tervezői lelkiismeretességgel kell min­den egyes lépésünket megfon­tolni, mert felelősséggel tarto­zunk az utánunk felnövő tár­sadalommal szemben is. Ma, amikor a jelenlegi rendelkezé­sek lehetővé teszik a közép­magas épületek mind maga­sabb arányú (50 %) alkalma­zását, az a veszély fenyeget, hogy a város sziluettje egy idő után óriási, 35 méter magas, egysíkú falként, „falanszterként” fog megjelenni, E hatalmas fa­lak foqnak körülzárni, kirekeszt­ve mindennapi életünkből a Mecsek csodálatos táji szépsé­geit, állandóan változó festői színeit. Elfalazzuk azt a különö­sen szép, cizellált történelmi várossziluettet, melyet elődeink, a különböző nemzetiségű, de a városunkat egyformán szerető polqárok sok-sok generációja évszázadok során hozott létre a középkori városfalakon belül. És ahogy e száz-adók létre­hozták a templomok, városhá­zák karcsú tornyaival a maguk jellegzetes várossziluettjét, úgy kell nekünk is létrehoznunk - megőrizve a múlt pótolhatatlan emlékeit - a ma és a jövő új várossziluettjét éppen a leg­exponáltabb helyeken, az új vá­rosrészek központjaiban elhe­lyezett és megvalósított 20-24 emeletes toronyházakkal. De ezek elsősorban ne lakóházak legyenek, hanem irodaházak, szállodák, vaqv -az oly naqyon is szükséges albérlők házai. És a maqasházak mindeayikének a tetején kilátó-panoráma presz- szót, ifjúsáqi játéktermeket, diszkó-klubokat kellene létesíte­ni, hoqy a csodálatos látvány, amely ma csak a szakember szemei elé tárul egy-eav hiva­talból véqzett szemlélődése so­rán. közkinccsé válhassék min­den pécsi polaár, minden Pé­cset felkereső idegen számára, hogy feleithetetlen. örök él­ményként őrizze szívében e vá­ros emlékét. Dénesi Ödön Ybl-díjas építész Javaslatok az egyesülésekre Uj boltot és italboltot épít Gödrén a sásdi fogyasztási szövet­kezet. Az AFÉSZ-ek tervezett egyesülései, a fejlesztési alapok koncentrálása után bizonyára még több új létesítményre telik. Javasolták az érintett fo­gyasztási szövetkezetek tagsá­gának, még az idén összehí­vandó rendkívüli közgyűléseken mondják ki az egyesülést, mégpedig a következők sze­rint: Pécs egyesüljön Görcsöny- nyel, Újpetrével és a Szőlő- és Gyümölcstermesztő Szövetkezet­tel: Szentlórinc Szabadszentki­rállyal; Mohács Dunaszekcső- vel és Vémenddel; Siklós és Be- remend pediq Villánnyal. A ja­vasolt székhelyek: Pécs, Szent- lőrinc, Mohács és Siklós. A fent tervezett egyesülések, to­vábbá a tavasszal elhatározott egyesülések eredményeként te­hát 11 nagy fogyasztási szövet­kezet jön létre, melyek a jövő esztendő elején aztán új veze­tőséget választanak és úi alap­szabályokat dolgoznak ki. Az egyesülések előnyeiről, amellett, hogy bizonyára lesz­nek ellenérvek is, az elkövetke­zendőkben nyilván sok szó esik majd. Az tény — s itt néhány előnyt mi is felsorakoztathatunk —, a nagyobb és erősebb szö­vetkezetek a településhálózat fejlesztésével összhangban meg­felelőbb áruellátást biztosíthat­nak tagjaiknak és a lakosság­nak, a felszabaduló irodaépüle­tek egy része egyenesen a há­lózatbővítést szolgálhatja. A kis szövetkezetek általában — Másfél évtizede fogyasztá­si szövetkezeteink fele veszte­séges volt. Később nagyobb szövetkezetek jöttek létre, foko­zatosan megerősödtek, ettől kezdve nem volt veszteséges szövetkezet. Azt tapasztaltuk, amely előreviszi a fejlődést. A javasolt egyesülések, ha meg­történnek, olyan indulást je­lentenek, amikor már lépést tudunk tartani a követelmények­kel. Miklósvári Zoltán Nyolcszázezer dollár - bőrruhákból Hatszázezer dollár elvesz­tése helyett kétszázezer dol­lárral nagyobb árbevétel — röviden így summázható Ba­ranya legynagyobb könnyű­ipari vállalata, a pécsi Kesz­tyűgyár idei munkájának egyik sikere, aminek magya­rázata: rugalmasság a ter­melésben, jó minőség, gaz­dag választék, pontos szál­lítás, a vevők soronkívüli igényeinek teljesítése. Mind­ettől elválaszthatatlan a TAN- IMPEX külkereskedelmi vál­lalattal kialakult hagyomá­nyos példaszerű együttmű­ködés a piaci munkában. A pécsi Kesztyűgyár világ- színvonalat képviselő termé­keinek hetven százalékát a tőkés piacon adja el és eh­hez érdemes hozzátenni: egyik leggazdaságosabb ma­gyar exportterméket állítja elő. Idén, az előző évvel szemben, kétszázezer párral több kesztyűt szerettek vol­na értékesíteni a nyugati or­szágokban. Ám a kedvezőtlen tőkés piaci hatások, a rend­kívül enyhe tél áthúzta számí­tásukat. Az is nagy szó, hogy ilyen körülmények között is megtartották pozícióikat, a forgalom nem esett vissza. A többlet kesztyűkből re­mélt szép bevétel viszont meghiúsult volna, ha nem segít a „második profil", amit igen előrelátóan, a tervidőszak közepén alapoz­tak meg a bőrruházati üzem létrehozásával, éppen a biz­tonságos termelés érdekében. A divatos, gazdag válasz­tékú női, férfi és gyermek bőr­ruhák rövid idő alatt meg­nyerték a külföldi üzletfelek tetszését is, különösen Ang­liában, az NSZK-ban és Hol­landiában. Ugrásszerűen nőtt a rendelés. Az 1973 nyarán nyitott részleg idén 75 mil­lió forint értéket termel már. A szebbnél-szebb bőrruhák több mint felét tőkés orszá­gok vásárolják, ebből 800 000 dollár olyan bevételhez jut­nak, ami nem szerepelt a negyedik ötéves tervben. Így tehát nemcsak pótolják a kesztyűknél elmaradt bevé­telt, hanem egyharmadával nagyobb összeget érnek el. Ráadás — teljesül az 1975-re előirányzott hatmillió dollár tőkés árbevétel. Nagyobb szövetkezetekbe egyesülő ÁFÉSZ-ek • Versenyképessé válnak r • Érvek, ellenérvek • Bolt lesz az irodából U óltoznak a cégtáb­lák. Szövetkezeteink és tanácsi vállalataink, ahol az ésszerűség úgy diktálja, nagyobb gazdasá­gi egységekké szerveződ­nek. A MÉSZÖV elnöksé­ge - a szövetkezetek véle­ményének messzemenő fi­gyelembe vételével - már korábban tervezetet foga­dott el, amely szerint 1980 végére Baranyában össze­sen csak 11 fogyasztási szövetkezet maradna. Ez év tavaszán több szö­vetkezet ki is mondta az egyesülést, nemrég pedig a MÉSZÖV elnöksége az egyesülések meggyorsítá­sára tett javaslatot a tag­szövetkezeteknek. A számok tükrében érdemes röviden pillantást vetni a múlt­ra. Az ötvenes évek elején Ba­ranyában 356 földmúvesszövet- kezet volt. 1958 után jöttek lét­re a nagyobb szövetkezetek, tíz évvel később, az új gazda­sági irányítási rendszer beveze­tésekor pediq már csak 24 fo­gyasztási szövetkezet és egy szállító-szolgáltató szövetkezet működött. A koncentráció ered­ményeként gazdasági helyzetük megszilárdult, ám továbbra is kisvállalatok maradtak, évi át­lagos forgalmuk nem sokkal haladta meg a százmillió fo­rintot, ugyanakkor cmikor a kiskereskedelmi vállalatok hat­szor, tízszer ennyi forgalmat bonyolítanak le. Újabb elemzőmunka kezdő­dött és megszületett a már említett tervezet az egyesülé­sekről 1980-ig. Ennek alapján az idei év tavaszán a közgyű­léseken döntések születtek, eszerint 1976. január elsejei hatállyal egyesül Szigetvár, Két. újfalu és Mozsgó, Sellye, va­lamint Vajszló, Siklós, Bere- mend, Boly, Szederkény, Sásd és Mágocs. A tizenegy szövet­kezet tehát öt nagy szövetke­zetté egyesül. Időközben változtak a körül­mények, úgy, hogy a MÉSZÖV elnökséqe legutóbbi rendkívüli ülésén az egyesülések meg­gyorsítására tett javaslatot. A népgazdasági helyzet, a sza­bályzók várható szigorítása in- dokolttá teszi, hogy g tervezett egyesülések már az ötödik öt­éves tervidőszak elején, 1976. január elsejével megtörténje­nek. Az új ötéves tervet így már az egyesült szövetkezetek­re dolgozhatják ki, így azok megalapozottsága jobban biz­tosítható. szakemberhiánnyal küszködtek, most javulhat a munka szakmai színvonala, hatékonyabb lehet a belső ellenőrzés is. Az át­szervezések nyomán csökkenhet az igazgatási létszám, ez pedig bérmegtakarítással jár. Ugyan­akkor — s ezt o MÉSZÖV el­nöksége javasolta is — a szö­vetkezetek tovább korszerűsít­hetik belső mechanizmusukat. Azzal egyébként, hogy a szö­vetkezetek koncentrálódnak, a központok távolodnak, nincs szó a községek magukra maradá­sáról, hiszen minden községben intézőbizottságot választanok, ők képviselik a szövetkezetét és a tagság érdekeit. Megértéssel fogadták Hol az egyesülések határa? A kérdéshez Nagy Sándor, a MÉSZÖV elnöke a következő gondolatsort fűzte: a tagsággal való kapcsolat erő­södött annak ellenére, hogy a központok távolodtak. Miért? Mert a szövetkezetek többet tudtak nyújtani. A tagság ezért is megértéssel, éretten fogadta a javaslatokat, ha volt is tar­tózkodás, ellenszavazat, mégis kimondták az egyesülést. Az emberek megértették, gazdál­kodni csak erős szövetkezetek­ben lehet, a jó áruellátáshoz forgóeszköz szükséges, ennek pedig a kis szövetkezetek híján vannak. — Hol az egyesülések hatá­ra? össze kell hasonlítani ma­gunkat az állami kereskedelem­mel. Hatszázmillión aluli évi for­galommal nincsenek vállalatok. Hogyan tud ezzel egy 50—100 millió évi forgalmú ÁFÉSZ ver­senyezni — nem is azt mon­dom, versenyezni, lépést tarta­ni —, miután a szabályzók őrá is ugyanúgy vonatkoznak? Kon­centrálnunk kell az erőnket, ideálisabb helyzetet teremteni, Rendktvütj közgyűlésen döntenek jjj' < | * \ • | : l * :• v [ • i jj; s jj •! ¥ s

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom