Dunántúli napló, 1975. november (32. évfolyam, 300-328. szám)

1975-11-20 / 318. szám

Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Kitüntetések a legjobbaknak társaságainak képviselői Budapesten A postai hírlapterjesztés — azóta jól bevált — módszereit az országban elsőként negyed- százada a Pécsi Postaigazgató­ság dolgozta ki. A magyar kor­mány 1950. augusztus 31 -i ha­tározatában a postát bízta meg, hogy az egész országban szervezze meg a hírlapterjesz­tést. Baranya, Tolna, Somogy megyében 1950. november 1- én, Zalában pedig 1951. ja­nuár elsejével megkezdődött az új terjesztési forma kidolgozá­sa, amit alig fél év alatt be­vezettek a többi megyében is. A postai hírlapterjesztés ne­gyedszázados történetéről emlé­keztek meg november 19-én Pécsett, az Olimpia Étteremben megtartott ünnepségen a Pécsi Postaigazgatóság dolgozói és vezetői. Az ünnepi eseményen megjelentek Tóka Jenő, az MSZMP Baranya megyei Bi­zottságának vb-tagja, Neu­bauer József, a Szakszerveze­tek Baranya megyei Tanácsa vezető titkára, Csői lány Ferenc, a Hírlapkiadó Vállalat igaz­gatója, dr. Kotsis Béla, a Pos­tavezérigazgatóság szakosztály- vezetője, Novak Szilveszter, az MSZMP Pécs városi Bizottsá­gának osztályvezetője, a Bara­nya, Tolna, Somogy, Zala me­gyei lapkiadók, szerkesztősé­gek, Népszava, Zrínyi, Ifjúsági Lapkiadó Vállalatok képviselői. 750 ezer előfizető Lukács Ferenc, a pécsi pos­tás pártszervezet titkárának be­vezetője után az ünnepi beszéd következett Varga Sándor pos­taigazgató, a Pécsi Postaigaz­gatóság vezetője a negyedszá­zados lapterjesztés legfonto­sabb dél-dunántúli eseményeit vázolta fel. A négy megyében 25 éve mindössze nyolc pavilon működött: ma 69 hírlappavilon és 5 hírlapüzlet fogadja az érdeklődőket. 1951-ben negyvenmilliós pél­dányszámban terjesztettek saj­tóterméket, napjainkban ez a szám meghaladja a 145 mil­liót. Az előfizetők száma 125 ezerről csaknem háromnegyed millióra emelkedett. Árusítás­ban negyedszázada alig nyolc­millió példány kelt el: 1975- ben már 35 millió. A 25 évvel ezelőtti 37 százalékról a remit­tenda, vagyis az eladatlanul visszamaradt nyomdai termékek aránya 5 százalékra csökkent. Hatszáz sajtótermék Már régóta az összes terjesz­tett lap majdnem háromnegyed részét az előfizetőknek kézbesí­ti naponta 1726 postai dolgo­zó. A terjesztésben ezenkívül 123 főfoglalkozású postai hír­lapárus és 1153 társadalmi árus is tevékenykedik. Jelenleg a négy megyében több mint hat­száz féle hazai, napi, hetilap, folyóirat és egyéb sajtótermék jut el az olvasókhoz. Az igaz­gató beszédében hangsúlyozta, hogy a hírlapterjesztő ma már nemcsak pontos, udvarias el­adó és kézbesítő, hanem a marxista tudatformálást segítő politikai agitátor is. Ezt követően Neubauer Jó­zsef, a Baranya megyei SZMT vezető titkára köszöntötte a ju­bileumi emlékülés résztvevőit, méltatva a hírlapterjesztőket, akik aktívan részt vesznek a sajtót terjesztve a marxista tu­datformálásban, Végül dr. Kotsis Béla és Var­ga Sándor kitüntetéseket nyúj­tott át. Vezérigazgatói elisme­rést kapott Sarlós Lajos kéz­besítő (Lánycsók), Dörnyei Lász- lóné terjesztési előadó (Pécs, 1.), Jászkúti Sándor terjesztési előadó (Postaigazgatóság, Pécs), Lalák Vilmosné hivatal- vezető (Kétújfalu), Igazgatói el­ismerésben részesült: Tüske Ist­ván hivatalvezető (Siklós), Kiss Sándor hírlapszervező (Pécs, 1.), Király Lászlóné hírlapárus (Pécs, 1.), Latka István mozgóposta­raktárkezelő (Pécs, 1.), Uéhman Jánosné kézbesítő (Siklósnagy- falu), Eöri Julianna kézbesítő (Máriagyűd), Hódosi György pénzügyi előadó (Postaigazga­tóság, Pécs), Valentai József hivatalvezető (Erzsébet), Csen­des József kézbesítő (Drává­tok), Csendes Imre kézbesítő (Drávátok), valamint Horváth Lászlóné hírlapkézbesítő (Va­sas I.). Szerdán, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Országház ut­cai dísztermében — a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társaság rendezésében — megkezdődött a szocialista országok szovjet baráti társaságának nemzetközi tanácskozása. A kétnapos eszmecserén részt vesz a Szovjet Baráti Társasá­gok Szövetsége, a Bolgár- Szovjet Barátság össznépi Bi­zottsága, a Csehszlovák—Szov­jet Baráti Szövetség, a Len­gyel—Szovjet Baráti Társaság, a Mongol—Szovjet Baráti Tár­saság, a Német—Szovjet Ba­ráti Társaság és a Magyar— Szovjet Baráti Társaság küldött­sége. Apró Antal, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, az MSZBT elnöke köszöntötte a megjelenteket, akiknek sorai­ban ott volt Győri Imre, az MSZMP KB titkára is. A Szovjet Baráti Társaságok Szövetségének küldöttségét Zi­naida Mihajlovna Kruglova, a szövetség elnöke vezeti. A Bol­gár—Szovjet Barátság összné­pi Bizottságának delegációja Mihail Manev alelnök vezeté­sével, a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség delegációja dr. Karol Savéi, a Szlovák Kommunista Párt Központi Bi­zottságának tagja, a szövet­ség Központi Bizottsága Elnök­ségének tagja, a szlovák tago­zat vezető titkára vezetésével vész részt az eszmecserében. A Lengyel—Szovjet Baráti Társaság küldöttségét Waclaw Barczewski főtitkár, a Mongol— Szovjet Baráti Társaság dele­gációját Baldangijn Badarcs, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának tagja, a Mongol Népköztársaság Mi­nisztertanácsi Hivatalának el­nöke, a társaság központi ta­nácsának elnökhelyettese ve­zeti. A Német—Szovjet Baráti Társaság küldöttsége Kurt Thie- mének, a Német Szocialista Egység párt Központi Bizottsága póttagjának, a társaság főtit­kárának vezetésével képviselteti magát a nemzetközi tanácsko­záson. Púja Frigyes, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, kül­ügyminiszter ,,a Szovjetunió bé­kepolitikája" címmel tartott elő­adásában részletesen elemezte azt a döntő szerepet, amelyet a Szovjetunió tölt be a szocia­lista közösség külpolitikájának valóra válásában. Rámutatott, hogy a Szovjetunióhoz való vi­szony a szocialista országok külpolitikájában az internacio­nalizmus próbaköve volt és marad. Dr. Pozsgay Imre kulturális miniszterhelyettes ,,A szocialis­ta hazafiság és a proletár­internacionalizmus kiteljesedé­sének alapja: barátságunk to­vábbfejlesztése a Szovjetunió­val" című előadása után Zinai­da Mihajlovna Kruglova, a Szovjet Baráti Társaságok Szö­vetségének elnöke szólalt fel. A tanácskozáson hazai köz­életi személyiségek, politikusok, a társadalmi élet különböző te­rületein tevékenykedő szakem­berek szóltak hozzá a két elő­adás témaköréhez. Felszólaltak a résztvevő szocialista országok szovjet baráti társaságainak küldöttség-vezetői is, s beszá­moltak arról, hogy országuk baráti társasága milyen sajá­tos eszközökkel, hogyan segíti elő a szocialista hazafiság és a proletárinternacionalizmus telje­sebbé válását. Cs. J. Szándékos ráfizetés? A kötbér, a bírság, a kocsi­állás pénz ma már kalkulá­ciós tétel a vállalatoknál, ha nem is mindig úgy, mint sze­retnénk. Az önköltség és jöve­delemszámításokban ugyanis, elég sok helyen nem ázt nézik, hogy a különféle büntetéspén­zek csökkentésével nőhet-e a nyereség, hanem hogy mekko­ra kötbért vagy bírságot érde­mes esetleg kockáztatni a vál­lalat pillanatnyi érdeke szerint. Ilyen pillanatnyi érdek lehet pl. a nem kifogástalan termé­kek eladása, kiengedve a gyár­ból a rejtett hibás, vagy gyen­ge minőségű árut is. Mire a gyengébb gyártmányokról ki­derül a valóság, az ár már a vállalat kasszájában van: vagy­is, már nem ő fut a pénze után. Még egy lényeges körül­mény: valamilyen szállítmány vagy építkezés késedelméért, a szerződések be nem’ tartásáért esetleg megítélt kötbérek ösz- szege olyan kiadás, amelynek ellentételeként általában sok­kalta nagyobb bevétel áll. Az árbevételekhez viszonyítva a büntetésként kifizetett össze­gek elenyészőek. A termelési költségek 1—2 százalékát te­szik ki. Különben sem azért lépik túl a határidőket az ipar- vállalatok, vagy az építők, mert tétlenkednek. Sőt: nem egyszer éppen azért, mert annyi a mun­kájuk, hogy nem győzik, tehát válogathatnak is. A többet ho­zó, vagy kényelmesebben tel­jesíthető feladatot szívesebben veszik előre. 100 milliós nagyságrendű ma már a kocsiállás-pénzek éven­kénti végösszege — mégsem csökken évek óta, mert tovább­ra is álldogálnak a vagonok, kirakatlanul a vállalatoknál. Nem egy helyen raktárnak hasz­nálják azokat. Tehát kifizető­dőbb kocsiállás-pénzt fizetni, mint raktárt építeni — ami más keretből megy, s építési kapa­citás sincs elég. A kötbér, a kocsiállás-pénz, a bírság nem növeli a költség- vetés bevételeit, ezek nagyobb részét nem is kapja meg köz­vetlenül. A népgazdaság, a tár­sadalom bevételei egyértel­műen csakis a valódi anyagi termelésből származhatnak és semmiképp sem a vállalatok közti alkudozásokból, jogi ma­nőverezésekből. A vállalatok valódi jövedelme sem származ­hat egyébből. Mit lehet tenni, ha már a büntetés-pénzek mértéke nem szorít mindenkit egyértelműen, körültekintőbb, fegyelmezettebb, lelkiismeretesebb munkára, vagy még annak a gondolata sem, hogy a sok bírság és köt­bér miatt rossz híre kerekedik? A büntetések tarifája mértékte­lenül nem emelhető, dehát va­lóban csak a büntetés lehető­sége tarthatja vissza a nagy­vonalú magatartástól az arra hajlamos vállalatokat? Aligha. Lehetetlen nem belátni, hogy az esetleges szerződés-szegések sorozata, még ha jóhiszemű is, vagy nem szándékos, akkor is aláássa a termelési fegyelmet, a kereskedelmi morált, gazda­sági anarchiát szül. Ez minden­kinek súlyos veszteségeket okoz, hiszen végülis a megállapodá­sait nagyvonalúan kezelő vál­lalatoknál már mindenki és mindent nagyvonalúan kezel majd s a vállalat fokozatosan leromlik. Nem lehet kifelé fe­gyelmezetlennek lenni, belül pedig fegyelmet tartani, mikép­pen ennek ellenkezője sem le- lehetséges. Ezt valamennyi vál­lalat vezetésének számításba kell vennie. Gerencsér Ferenc Emlékülés Pécsen a negyed­százados évfordulón Megyénk területén befejezték a búza vetését, jelenleg a munka­erőt a kukorica és a cukorrépa betakarítására összpontosítják a nagyüzemi gazdaságok. Képünkön: a nagykozári termelőszö­vetkezetben a betakarított kukoricát tárolás előtt szárítják. — Szokolai felv. — Nemzetközi tanácskozás A szocialista országok szovjet baráti Jubilál tg* postai hírlapterjesztés Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúlt napló XXXII. évfolyam, 318. szám 1975. november 20., csütörtök Ára: 80 fillér 'Csaknem száz vállalat közös munkájával épül Leninvárosban az új Tiszai Hő­erőmű.

Next

/
Oldalképek
Tartalom