Dunántúli napló, 1975. november (32. évfolyam, 300-328. szám)
1975-11-18 / 316. szám
1975. november 18., kedd Dunántúli napló 3 lUagyuaros a Mecsek alján A dr. Doktor Sándor utca Fotó: dr. Lajos László Tizenöt esztendővel ezelőtt — 1960. november 16—17-én — az épülő Pécs városrendezési kérdéseiről rendezett ankétot az Építésügyi Minisztérium, a Városi Pártbizottság, a Városi Tanács és a Hazafias Népfront. Abban az esztendőben a város lakossága már elérte a 120 000 főt és nyilvánvaló volt, hogy a nagyvárossá fejlődés üteme még erőteljesebb lesz. Az 1960-at megelőző években jelentkezett új, jelentős város- fejlesztő tényezőként az uránbányászat és épült már az akkor Uránvárosként ismert városrész. A gyorsütemű fejlődés minden addigi tervet avulttá tett. Új, a XX. század vége igényeinek megfelelő városfejlesztési tervre volt szükség. Nem utolsó sorban azért is, mert Pécs mór akkor is több volt egyszerű megyeszékhelynél — Dél-Dunán- túl regionális központja lett. A városnak tehát úgy kellett fejlődnie, hogy e központi szerep megfelelő alapokon nyugodjék. A kétnapos ankétnak az volt a célja, hogy sokoldalúan vizsgálja a fejlesztés lehetőségeit és útmutatást adjon a szakembereknek az új tervek kidolgozásához. Másfél évtized múltán áttanulmányoztuk a közel 400 oldalas könyvet, amelyben az ankét teljes anyagát közreadták. A gyűjteményt ma is a pécsi városfejlesztés bibliájaként lehetne használni, hiszen a benne- foglaltak ma is érvényesek. S a könyvet forgatva arra is gondoltunk: hasznos volna az ilyen nyílt fórumot időnként megismételni. Például a közép- és hosszútávú tervek készítése idején. Az 1960-as ankét eredményes volt. Állásfoglalásai alapjában megvalósultak. Nem akarjuk most az állásfoglalásokat boncolgatni az évforduló kapcsán. Ezt megteszik a szakemberek, akik a Dunántúli Napló következő számaiban c városfejlesztés egy-egy fontos területének 15 éves eredményeit elemzik majd. Inkább a másfél évtized előtti Pécset idézzük fel, hogy érzékletesebb legyen a fejlődés. Uránvárosban akkor kezdtek a hétemeletesekhez, s az Ybl Miklós utcától keletre még csak „préri” volt. A Szigeti úton állt a Dózsa patinás épülete és élesen csikorgott a végállomáson fékező villamos. Élmozdít- hatatlanul álltak még a Szigeti városrész rozoga házai és a Belváros is a maga sokévtizedes érintetlenségével várt valamire. Nem volt még Szalai András út, de volt egy ódon utcácska, a Majláth utca. A Jókai utca sarkán állt már az ötemeletes épület, amit akkoriban büszkén toronyháznak neveztek. A Barbakán elbújt az öreg házak udvarán és a Széchenyi tér autóbusz-végállomás volt. A Kossuth Lajos utca is a korábbi évtizedek képét őrizte villamosával együtt és hol volt még a felüljáró, a Volán-központ. Ha egy-egy pillantást vetettünk a Mecsekre, olyan hegyoldalt láttunk, amelyen alig volt épület. De a Kiss József kilátó mellett ott állt már a hetedik évtized nyitányának nagy szenzációja, a vasból készült szerény első tv-torony. Soroljuk még? Ennyi is elegendő ahhoz, hogy azt mondjuk: e másfél évtized alatt nagyváros született a Mecsek alján. Igen, nagyváros! Hiszen Pécs mai lakossága csaknem 165 000 fő, tehát mintegy 45 000-rel több, mint 1960-ban. Az ankéten hangzottak el becslések a népességszám várható alakulásáról. Az egyik szerint „a város továbbra is nőni fog a megállapított(l) maximális 160 000 lakos mértékig". Nos, az élet rácáfolt a becslésekre, pedig e másfél évtized alatt a szénbányászat sem fejlődött számottevően és igazán jelentős ipartelepítés sem történt. Időnként elégedetlenek vagyunk a város fejlődésével. Sok mindent hiányolunk, ami más városokban megvan és úgy érezzük, Pécs ezekhez képest lemarad. De most, a 15 év eredményeinek számbavételénél látjuk, mennyire megváltozott a város arculata e rövid idő alatt. Az is elegendő, ha csak az imént felsoroltak mellé állítjuk a mai képet. És ebben nem kis részük van a kétnapos ankétadta ötleteknek. A másfél évtized a fejlődés mellett hagyott adósságokat is, amelyekről szó lesz majd a következő cikkekben. Beszeljünk azonban még valamiről, ami akkor szóba sem került, egyszerűen azért, mert az nem is volt téma. A fejlődés mellett e 15 év szomorú „eredménye" volt az a rengeteg kár, amit az évszázadok óta csendben szuny- nyadó pincék, üregek váratlan jelentkezése okozott. A pince- rendszer többmillió forintot vitt el az évek során, s ha adósságokról beszélünk, ne feledjük, hogy ezek némelyike éppen a pincék miatt adósság. Cikksorozatunkban a teljesség igénye nélkül keressük a választ arra, hogyan formálódott Pécs nagyvárossá az elmúlt 15 év alatt. Hársfai István Bazaltgyapot- gyár Tapolcán Utolsó szakaszához érkezett a Könnyűbeton és Szigetelőanyag Gyár tapolcai gyáregységénél a 400 millió forintos költséggel épülő új baraltgyapot gyár beruházása. Az értékes szigetelőanyagot svéd technológiával és gépekkel állítják elő. A berendezések már végleges helyükre kerültek, s rövidesen elkészül az olvasztó kemence is. Az ez évi részleges üzemi próbák után a próbagyártásra a jövő év elején kerül sor. A beruházással egyidőben nagy gondot fordítanak a leendő gyár szakembereinek felkészítésére is. Szocialista szerződést kötöttek a lengyel testvércéggel. A már működő trzemes. noi gyárban tanulmányozzák a technológiát a tapolcai szakemberek. Saját erőből SZÁZ FÉRŐHELYES ÓVODÁT ÉPÍT A DÉDÁSZ Száz kisgyermek elhelyezésére alkalmas óvodát kíván létesíteni a következő tervidőszakban Pécsett a Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat. — Az előttünk álló és állandóan növekvő feladatokat ma már csak intenzív módon lehet megoldani. Ennek viszont egyik feltétele a fiatalítás - mondja Szabó Antal, a DÉDÁSZ igazgatóhelyettese. — A fiatalok megszerzéséhez azonban nem mindig elegendő a jó munkahelyi légkör, megfelelő bérezés, alkalmasint még a lakáskérdés rendezése sem, ha gyermekeik óvodai elhelyezését nem tudjuk garantálni. — Nem kevésbé fontos az az indítékunk, amely társadalmi kötelezettségünkből fakad, A Bajcsy-Zsilinszky utcai szanálás, háttérben a Szalai András utcai új lakóházak Hi maradt, rnerwyí valósult meg a tervekből? Tizenöt évvel ezelőtt is elindult egy seregnyi ifjú ember, hogy megkeresse a helyét a világban ... Tizenöt évvel ezelőtt végzett egy géplakatos osztály a pécsi Zrínyi Miklós Szakmunkásképző Iskolában. Huszonnyolcán voltak, s a „seregnyi ifjú ember” közül őket választottuk ki, hogy életútjukat egyénenként nyomon követve megpróbáljunk képet rajzolni erről a generációról . . . A kiválasztás véletlen, a tizenöt éves terminus nem. Társadalmunkban éppen ez az az időszak, amely a legsimább életút lehetőségét kínálta, és az eltelt másfél évtized alatt az is kiderült már, mi maradt, mennyi valósult meg az „út- ravaló mellé csomagolt" vágyakból, tervekből . . . Ha apropó, kellene Finak József bemutatásához, szívem szerint a következő párbeszéddel kezdeném: — Ha most lenne tizennégy éves, mint a lánya, milyen szakmát választana? — Lakatos lennék. Csakis lakatos. De okosabban csinálnám ... — Okosabban? Hogyan? — Másképp. Valahogy egész másképp .. . így talán kötelező ízű „szakmai szerelemvallomásnak” tűnne az egész — de Finak József nem lakatos. Gépkocsi- vezető. Immár több mint egy évtizede az, és további életútját is már ez a foglalkozás határozza meg . . . — Nem sajnálja — eredeti szakmáját, a lakatosságot? — Jaj, dehogynem! Ha vasat látok, már fáj a szívem, nézegetem ezt, hogyan is csinálták, miként csinálták a laka t o s o k ... A vallomás őszinte — Finak József különben sem mestere a szócsavarásnak, amit mond, azt isten-ember előtt mondja — kiérződik belőle a szakma iránti vágyódás, s mégis egészen másfelé kanyarodott a sorsa .., Az inaséveket a Szénbányánál töltötte, és amikor kezébe kapta a szakmunkás bizoFinak József gépkocsivezető otthonában, a kislányával nyítványt — nem ment vissza dolgozni. Akkor talán még szakmai büszkeségből nem: a fiatal szakmunkásnak nehéz is volt alávaló is volt az a segédmunka. amit ott végeztettek vele. Elszegődött a MÁVAUT- hoz lakatosnak, ott is dolgozott egészen addig, míg meg nem jött a behívóparancs . . . Itt következik egy kis vargabetű. A honvédségnél műhelykocsira került, megszerezte a jogosítványt, és amikor leszerelt, nem ment vissza a MÁVAUT-hoz. Ellenben visszament a bányához, — ha nem is egészen oda, ahol tanulóéveit töltötte .. . Ehhez a lépéshez már szükséges egy kis magyarázat, már csak azért is, mert későbbi „mozgását” is elsősorban ez az ok indokolta. Egy évvel a segédlevél megszerzése után megnősült, és úgy érezte, akinek családja van, az kétszeresen is felelős azért, amit csinál. A felelősség ebben az esetben azt is jelentette, hogy több pénzre volt szükség, hogy önálló otthont teremthessenek maguknak, hogy boldoguljanak. A bányából rövid idő múlva — ahogy mondja, a nehéz munka és a még nehezebb emberek miatt — elment, és a katonaságnál tanult új mesterségét próbálta kamatoztatni ... — Édesapja már több mint két évtizede autóbuszvezető. Neki nem volt szerepe abban, hogy más kenyér után nézett? — Nem, nem, dehogy! Ö inkább lebeszélt volna arról, hogy gépkocsivezető legyek .. . Dömperre ült a Mátraaljai Szénbányák alkalmazásában. Ez a munka többet hozott a konyhára, de nehéz volt irgalmatlanul, s amikor először kezdett jelezni a gyomra, hogy nem bírja a rázkódtatást, valamivel kényelmesebb, de anyagilag is kifizetődőbb munka után nézett. Iqy került az ÉPFU-hoz, előbb kiskocsin, később nagy cementszállító kocsin ült a volán mellett. . . — Ez könnyebb volt? — Nem. Csak kényelmesebb és anyagilag komolyabb . . . A munkakönyvébe nyolc éve tették a legutóbbi bejegyzést az ÉPFU-nái. A legutóbbit, — de nem a legutolsót. Nem mintha rosszul érezné magát az ÉPFU-s kollégák között, nem mintha elégedetlen lenne azzal, amit végez — „bár jobban megfizethetnék" — de talán úgy alakul, hogy majd évek múltán innen is elmegy. A napokban volt orvosi vizsgán, megszerzi majd a jogosítványt autóbuszról is, és majd nyugdíjas apja helyére lép a Pécs—Romonya autóbuszvonalon. Közelebb a családhoz, a szép, tágas házhoz, amelyet Bogádon építettek . . . — Hiába, én már csak így gondolkodom, ebben látom a jövőmet, — mondja. — A fűrészt, a reszelőt elfelejtette már? — Ugyan, dehogy! Néha segítek ennek-annak a lakatos- munkában, és majd itt az udvar végében lesz egy kis műhelyem, ha nyugalmasabb napok következnek ... Lánya, Szilvia a nyolcadik osztályt végzi, ügye mostanában kerül a családi tanács elé: gyógyszerész legyen belőle vagy — amire jobban hajlik — óvónő ... D. Kónya József vagyis: erőnkhöz mérten segítsük a népesedéspolitikai határozatból adódó feladatok minél hamarabbi megvalósítását. Az is igaz, hogy az utóbbi 3 évben hetven-nyolcvan dolgozónk családjában született gyermek, akik közül jópáran már jövőre, de két, illetve három év múltán szinte kivétel nélkül kérik az óvodai elhelyezést. — ön városi tanácstag. Mi a véleménye a pécsi vállalatok óvodaépítési tennivalóiról? — Egy példával válaszolnék. Tavaly a Szovjetunió egyik városában, Volszkijban jártam, az ottani áramszolgáltató vállalat munkájával ismerkedtem. Vol- szkij mindössze tízéves város, vatíamivel nagyobb, mint Pécs. A vállalat-látogatás során elkalauzoltak az akkor még épülőben lévő óvodájukhoz. Harminc-negyven dolgozó épp a falazást végezte. Érdeklődtem, hogy mennyi idő alatt készültek az óvoda tervei, ki a kivitelezőjük és így tovább. Először vendéglátóim döbbentek meg, aztán rajtam volt a csodálkozás sora: kiderült, hogy az építésügyi hatóság hozzájárulásával a tervektől kezdve mindent egyedül csináltak, mondván hogy maguknak, azaz a gyerekeiknek építik az óvodát. Pusztán annyi segítséget kértek más vállalatok szocialista brigádjaitól, amennyire a szabványoknak megfelelő munkák elvégzéséhez szükség volt. — Valami hasonlót keliene csinálni nálunk is ... — Nagyvállalatok esetében járható útnak tartanám, hogy a tanács adja a területet, és az anyagot, s a vállalat — egykét építőipari szakember irányításával vállalja el az óvoda felépítését. A kisebb üzemek, intézmények is választhatják ezt a megoldást, ha többen társulnak. Itt már csak koordinálni kellene a munkát, s elképzelhető, hogy ezt a tevékenységet a beruházási vállalat egyik szocialista brigádja elvállalná. Emellett fontosnak tartanám, hogy építőipari vállalataink is fontos feladatként kezeljék az óvodák kialakítását, vagyis a kapacitáshiány ne lehessen akadálya az építésnek. — A DÉDÁSZ hogyan kívánja megvalósítani a száz férőhelyes óvodát? — Területet kérünk a városi tanácstól, és saját erőből felépítjük az óvodát, a következő tervidőszakban. Terveink szerint ez a vállalat által fenntartott, de tanácsi kezelésben lévő óvoda lenne. T. É. Karácsonyfadíszek NAGY VÁLASZTÉKÁT KÍNÁLJAK JÁTÉKBOLTJAINK, papír- és írószer- bojtok, MECSEK ÁRUHÁZ, SZLIVEN ÁRUHÁZ, KERTVÁROSI IPARCIKK ÁRUHÁZ játékosztályai. JÓL JÁR, HA IDŐBEN VÁSÁROL . . . IWi «orten« tizenöt év alatt? Tob/ó— tizenöt év után
