Dunántúli napló, 1975. november (32. évfolyam, 300-328. szám)

1975-11-16 / 314. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli nanlö XXXII. évfolyam, 314. szám 1975. november 16., vasárnap Ara: 1,20 forint Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Munka után, estefelé... Baranya ipari termelésének növekedési üteme meghaladta az országos átlagot A KSH Baranya megyei Igazgatósága jelentése 1975.I.-III. negyedévéről Atvaro Cunbal Budapesten Kádár János fogadta a Portugál Kommunista Párt főtitkárát A régi sláger behízelgő dallama fölsejlik ben­nem olykor, ha elém tárul a város megélénkülő dél­utáni utcaképe. Megnő a for­galom, az emberek összetor­lódnak, kerülgetik a közleke­dési dugókat: van, aki sétál még egyet, más szalad bevá­sárolni, siet a dolga után. S ha fölgyulladnak a neonok, amikor hívogatóan árad a ki­rakatok meleg fénye: amikor gondtalanul csevegő ezrek hömpölyögnek a Kossuth La­jos utcán, aligha jut eszünk­be, hogy csak a megyeszék­helyen legalább öt-hatezren ilyenkor sietnek valamelyik is­kola felé, hogy nyolc órai mun­kájuk után újabb négy-öt órai szellemi erőkifejtést vállalva le­üljenek a padokba: tanulni. Ritkán szólunk a tanuló fel­nőttekről, s ha igen, jobbára a számok, g rideg statisztika tükrében. Ennyien és ennyien tanultak, ennyien és ennyien lemorzsolódtak, a többi sike­res vizsgát tett. A számokat persze nem tudjuk megkerülni. A statisztika hiteles, olykor ke­gyetlen valóság is lehet. De mi van a számok mögött? Mi van a beiratkozások, az ered­ményes tanulás meg az úgy­nevezett „lemorzsolódások” számadatai mögött? Pécsett az utóbbi két-három évben — a Dolgozók önálló Gimnáziuma adatai szerint —, közel kétszeresére ugrott a fel­nőttoktatásban résztvevő dol­gozók száma. Hasonló tenden­ciát jeleznek az általános is­kolai és a szakközépiskolai fel­nőttoktatás adatai is. Tudás­vágy ez? Gyarapodó tanulási kedv? Mindenképpen, egyfe­lől. A beiratkozóknál persze elsősorban a magasabb be­osztással járó több fizetés, jobb életszínvonal természetes igé­nye munkál. Vagy eleve köte­lezik a dolgozót a magasabb végzettség, illetve az érettsé­gi megszerzésére. Mit jelent ez? Három-négy évi esti vagy nem egyszer éjszakába nyúló rendszeres tanulást föltételez. Kinek-kinek mást jelenthet, de egyet mindenképpen: aki nem próbálta, nem tudja, mennyire hihetetlenül nehéz és kemény emberi próbatételt jelent. Nők­nek, családanyáknak — hely­zetükből adódik, kinek meny­nyivel — nehezebb ez a pró­ba. Itt nincs „legnehezebb év”, itt mindegyik épp olyan teher­tétel. Át kell szerveznie az éle­tét, a családi munkamegosz­tást, a szabad idő kialakult szerkezetét. A tanuló felnőt­tek szabad idejének csaknem egészét igénybe veszi a tanul­mányi munka. Mennyi lemon­dás, és mennyi akaraterő szük­séges — nem abbahagyni, le­küzdeni a lelki gátlásokat, folytatni és sikerrel befejezni azt, amit elkezdtünk! Mert a régi életrend, a régi kapcso­latok bizonyos periódusokban erősebbek lehetnek, s a je­lentkező elfáradás, a pillanat­nyi kudarcok vagy éppen si­kerek is lazításra ösztönözhet­nek, ami lavinaszerűen magá­val ragadja az elszántságot, az akaraterő maradványait. És ezen is túl: mennyi gond, szak­mai probléma, emberi kicsi­nyesség, érzéketlenség kisebb nagyobb terhét cipeli magával a dolgozva tanuló felnőtt mun­kahelyéről az esti iskolába! A munkahelyek többsége — ritka kivételekkel — ma még a dolgozó egyéni gondjának tekinti a tanulást. Vannak szép és követendő példák is (pél­dául a MÉV, Hőerőmű, Köz- tisztasági Vállalat, Volán ese­tében), amikor nemcsak sike­res vizsgák után részesítik hi­vatalos elismerésben a dolgo­zót, hanem közben is segítik, bátorítják, törődnek vele. De sajnos nem ez a jellemző. In­kább az, hogy a dolgozónak harcolnia kell törvényadta jo­gaiért, ha egyáltalán ez le­hetséges és vállalja az ódiu­mát . .. Sokhelyütt nem isme­rik a rendeletet vagy úgy ér­telmezik, hogy tanuló dolgozó­juknak tanulmányi szabadság ,,adható"... Az egyik szakkö­zépiskola igazgatója vizsgák után rendszeresen fölkeresi a munkáltatókat egy levéllel, amelyben értesíti őket, hogy X. Y. dolgozójuk átlagon fe­lüli tanulmányi eredményt ért el. Kérve ezért valamilyen er­kölcsi-anyagi elismerést a szá­mukra a kollektíva előtt. Az utóbbi öt évben több száz ilyen levelet küldtek el, de mind­össze 12 esetről tudnak, ami­kor lett is valami foganatja. Ma még a legritkább, ha egy- egy üzem oktatási felelőse föl­keresi az iskolát és tájékozó­dik tanuló dolgozóinak helyze­téről, problémáiról. Pedig mennyivel kevesebben törnének le és hagynák abba a tanu­lást az első nehézségeknél, ha idejében a hónuk alá nyúlna valaki a közvetlen munkahelyi környezetben vagy esetleg ma­ga a tanulmányi felelős, hisz erre is van példa. Ugyanis nemcsak a felnőttoktatás szám­adatai lendültek föl. A kedve- szegettség, a lemorzsolódós adatai szinte ijesztőek. A járható út ennek csökken­tésében elsősorban a munka­helyek fokozottabb törődése, nagyobb figyelme, emberi se­gítségadása. Mindenkinek, sze­mély szerint, aki az iskolarend­szerű felnőttoktatásra vállalko­zik, de fokozottan azoknak, akik vidékről járnak be. A fel­nőttek gimnáziumában például van érettségiző felnőtt hallga­tó, aki napi munkája, az is­kola és a vonatozás után este tízkor még kilométereket gya­logol Tarcsapusztára... S a tanuló dolgozók legalább egy- harmada vidéki. J ó lenne, ha a munka­helyi kollektívák, il­letékes vezetők, és oktatási felelősök ráébredné­nek, hogy a dolgozók iskola- rendszerű tanulása nem az egyén magánügye, amit hurcol magával^ amíg bír, és vagy összeroskad alatta vagy nem. Legalább annyira vállalati és társadalmi ügy is ez az „egyé­ni" gond és áldozatvállalás — művelődésügyünk rendszeré­ben. Azt szeretnénk, hogy ér­ték legyen a felnőttek tanulása az emberek általános érték­rendjében, hogy tiszteletet és megbecsülést kapjon, aki ezt vállalja. Azt szeretnénk, hogy aki tud, segítsen annak az öt­hat vagy még több ezernyi dol­gozó társunknak, aki hetente háromszor-négyszer az iskolák felé irányítja lépteit munka után, estefelé. Wallinger Endre Az 1975. évi népgazdasági terv az ipari termelés gyors ütemű növelése helyett az egyensúlyi követelmények meg­valósulását tűzte ki célul és utalt arra, hogy az import­anyagigényes termelés erőteljes fokozása a népgazdaság jelen­legi helyzetében több területen nem is lehetséges, nem is kívá­natos. Baranya megye ipari terme­lésében az eltelt kilenc hónap alatt a fejlődési ütem mérsék­lődése volt tapasztalható: az I. negyedévi 4,4 százalékkal szemben félévben 2,8 százalé­kos, háromnegyedéves szinten pedig már csak 1,2 százalékos termelési többlet mutatkozott. Bányászati nélkül számítva is lassúbbodott a termelés nö­vekedési üteme (6,5 százalék), az országos átlagot azonban így is meghaladta. A gépipari és — a tégla­ipar kivételével — az építő­anyagipari, a vegyipari, a ci­pő- és dohányipari vállalatok termelésüket 10—27 százalék­kal növelték. Ezek ellentéteként a szénbányászat, téglaipar és a textilruházati ipar termelése 10—20 százalékkal csökkent. Az első háromnegyedévet az értékesítés ütemének felgyor­sulása jellemezte. Az önálló vállalatok és szövetkezetek ér­tékesítése a múlt évben tapasz­taltaknál nagyobb ütemben, 12 százalékkal emelkedett. A minisztériumi iparvállala­tok tevékenységét változatlan létszám, javuló termelékenység jellemezte, a tanácsi vállala­toknál a létszám jobban nőtt, mint a termelés és a szövetke­zeteknél is inkább a létszám bővítésének és nem az élőmun­ka hatékonyságának volt ter­melés-növelő szerepe. A munkaerőforgalom évek óta tartó csökkenése idén megállt, a kilépések aránya 18 száza­lékról 19 százalékra növekedett. Többen veszik igénybe a gyer­mekgondozási segélyt, mint a múlt években, pótlásukat vi­szont az ugyanilyen jogcímen visszavettek száma egyre ke­vésbé fedezi. Az átlagbérek és átlagkeresetek növekedése (6,8 százalék Illetve 7,1 százalék) a múlt évi I—III. riegyedevi fejlődés mértékét 1—2 száza­lékkal meghaladta. A munká­sok 3219 forintos átlagbére 7,3 százalékkal volt magasabb az idén, mint a múlt év 9 hónapjában. Keresetük is, át­lagbérük is jóval nagyobb ütemben emelkedett, mint az, alkalmazottaké. A megyei székhelyű szocia­lista építőipar folyóóron 14,3 százalékkal változatlan áron mérve körülbelül 10—11 szá­zalékkal több építési-szerelési munkát teljesített 1975. első ki­lenc hónapja alatt, mint az előző esztendő azonos idősza­kában. Az építőipar átlagosan 10 940 főt foglalkoztatott az első há­romnegyed év folyamán, ugyan­annyit, mint tavaly. A munká­sok által teljesített munkaórák száma is alig változott. A ter­melés számottevő fokozását te­hát — élénkülő kereslet mel­lett — a munka növekvő ter­melékenysége tette lehetővé. Az építőipari szövetkezeteknek azonban termelése is, létszá­ma is alacsonyabb volt első háromnegyedév folyamán, mint tavaly. Az építőiparban foglalkozta­tottak átlagbére az elmúlt év azonos időszakához képest 7,9 százalékkal növekedett és havi 2558 forintot, ezen belül a munkásoknál 2714 forintot tett ki. A munkábérek leginkább a minisztériumi építőiparban emelkedtek (kereken 10 szá­zalékkal), vagyis ott, ahol a termelés is, a teljesített mun­kaórák és a túlórák száma is leginkább növekedett. Az állami építőipar 888 la­kást adott át az év első kilenc hónapjában és ezzel a szerző­dés szerint ez évben befeje­zendő lakások 67,4 százalékát (Folytatás a 3. oldalon.) Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Köioonti Bizottságának első titkára szombaton a KB székházában fogadta Alvaro Cunhalt, a Por­tugál Kommunista Párt Közpon­ti Bizottságának főtitkárát és q kíséretében lévő Diniz Mi- randat, a Portugál Kommunista Párt Központi Bizottságának Lisszabonban vasárnap nagy­gyűléssel egybekötött jobbol­dal-ellenes tüntetést rendeznek a főváros ipari üzemeinek mun­kásbizottságai. A napok óta szervezett akciót támogatásáról biztosította a Portugál Kom­munista Párt Lisszaboni Bizott­sága, valamint az Intersindical Szakszervezeti Szövetség is. tagját, akik az MSZMP Köz­ponti Bizottságának meghívá­sára tartózkodnak hazánkban, A szívélyes, elvtársi légkörben lefolyt találkozón részt vett Gyenes András, oz MSZMP Központi Bizottságának titkára és dr. Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztályának veze­tője. A szervezők felszólították a haladó katonákat, tiszthelyette­seket és tiszteket, hogy csatla­kozzanak a munkások tünteté­séhez, amelyet az antifasizmus és a jobboldal-ellenesség je­gyében a forradalmi vívmányok megvédéséért és kiterjesztésé­ért tartanak. A középső katonai körzet „a katonák összefogva győznek". (SUV) mozgalma kö­zölte, hogy részt vesz a Lissza­boni tüntetésen. Baloldali politikai körök vé­leménye szerint a munkásmeg­mozdulásoknak az utóbbi na­pokban tapasztalható hullámát a jobboldal újabb forradalom­ellenes támadása váltotta ki. Felhívják azonban a figyelmet arra, hogy a dolgozók jogos követeléseikért szervezett meg­mozdulásait szélsőbaloldali ele­mek ultraradikális irányba igye­keznek terelni. Utalnak a „pro­letariátus forradalmi pártja - forradalmi brigádok vezetőinek arra a közelmúltban közzétett felhívására, amelyben „fegyve­res felkelésre" szólították fel a népet. „A jobboldali erőket meg fogja fékezni az az egyre iz­mosodó tömegmozgalom, amelynek alapját a munkás- osztály és az összes dolgozó, a haladó katonák, altisztek és tisztek egysége, a polgári és katonai erők közötti fokozódó közeledés alkotja" — állapít­ja meg a Portugál Kommunista Pórt politikai bizottságának szombaton hajnalban nyilvá­nosságra hozott nyilatkozata, (Folytatás az 5. oldalon) A gazdaságok már elszállították az ekéket az AGROKER pécsi telepéről, már csak egyetlen eke vár gazdájára. (Tudósítás a 2. oldalon.) Fotó: Kóródi Gábor Tüntetés Lisszabonban Erősödő tömegmozgalom a jobboldal megfékezésére i KS/D. NAPLŐ TELEFOTO Budapestre érkezett Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára. Képünkön: Gyenes András, az MSZMP KB titkára fogadja a vendéget.

Next

/
Oldalképek
Tartalom