Dunántúli napló, 1975. november (32. évfolyam, 300-328. szám)

1975-11-15 / 313. szám

1975. november 15., szombat Dunántúlt napló 3 Tiszta kép a szabályozó-módosítások utáni helyzetről Baksa elébe megy1976-nak A vállalati és szövetkezeti berkekben nagy téma most — a közgazdasági szabályzók módosításai. Mi lesz 1975 után? A vállalatok és a szövet­kezetek számolgatnak. Akad­nak azonban, akik nemcsak számolgatnak esetleg siránko­zások közepette, hogy a nad­rágszíjat némiképp össze kell húzni, de komolyan számolnak is, hogy tisztán lássanak, s így — megfelelő intézkedések gyors kidolgozásával — mintegy elé­be mehessenek az 1976. ja­nuár elsejével esedékes válto­zásoknak. Mi lett volna, ? ha, A baksai termelőszövetkezet, ben máris számítási anyagok­kal tudnak szolgálni. Elutaztak Budapestre, a TOT-hoz, szám­ba vették a közgazdasági sza. bályozók — köztük az árak - eddig nyilvánosságra hozott változásait és ennek felhaszná­lásával a szövetkezet közgaz­dászai átértékelték, átárazták az 1973 évi és az 1974. évi mérleget, valamint az 1975-ös tervet. Mi lett volna, ha . . .? A kép a szövetkezet számára riasztó, egyben cselekvésre ösz­tönző: ha az 1976-ban életbe lépő szabályozó-módosítások érvényesültek volna eddig is, akkor az 1973-as mérleg vesz­teséget mutatna, 1974-ben a felosztható nyereség csaknem 50 százalékkal, az idei eszten­dőben pedig ugyancsak 50 szá­zalékkal kevesebb lenne. Mit jelent ez a jövőre néz­ve? A fejlesztési alapot érinti elsősorban, hiszen g jövedelmi szintet érthetően mindenki tar­tani akarja, az év végi része­sedésről nem mondhatnak le a szövetkezet tagjai. A baksai tsz-nél gyakorlatilag azt jelen, ti, hogy az eddigi évi 9 millió forint fejlesztési alap a szabály­zó-módosítások következtében 3 millió forintra csökken, ez az összeg pedig három éven ke­resztül csak a meglévő hitelek visszafizetésére és a készletnö­vekedés egy részének pénzelé­sére nyújt fedezetet. A fejlesz­tési alap tehát a hitelek tör­lesztésére lesz lekötve, egyéb fejlesztésekre nem lesz pénz. Sajátos helyzetben A fentiekhez Baksai Antal, a tsz elnöke fűzött kommentáro­kat, mindjárt rámutatva arra, a szabályozó-módosítósok az átlag tsz-eket vették figyelem­be, ezeknél nem is igen romlik többel, mint 15 százalékkal az eredmény. Más a helyzet Bok­sánál, amely speciális helyzet­ben van. Teljes a szakosodás a növénytermesztésben (búza, kukorica, lucerna) és az állat- tenyésztésben (baromfi), rend­szerekben dolgoznak. Fő ága­zatuk a baromfi, e körül forog minden, saját szárítójuk, táp- keverőjük, lucernaliszt-üzemük van, a tsz-ben az átlagosnál nagyobb az eszközsűrűség — de a szellemi tőke is, hiszen a gazdaságbon sok magas fokon képzett szakember tevekenyke. dik —, nagy gépekkel dolgoz­nak, rengeteg az energiafel­használás. Ugyanakkor a ba­romfipiac kilátásai nem adnak okot a legnagyobb derűlátásra. A baromfitenyésztés rendkívül energiaigényes, és ez a felvá­Jóval kevesebb lesz a fejlesztési alap Sirámok helyett gyors intézkedéseket terveznek sórlási ár előirányzott emelésé­ben nem jön vissza. De nem térül meg a költségek emelke­dése a. felemelt felvásárlási ár­ban a kukoricánál sem. Pedig ez, húzta alá Baksai elvtárs biz­tos cikk, jó exportcikk, vélemé­nye szerint nem fektetnek rá kellő hangsúlyt. A kukoricater­mesztés jövőjéért és jövedelme­zőségéért aggódva egyébként az IKR vezetősége levelet jut­tatott el a minisztériumba. Természetesen nem sopán- kodásból állnak ki Boksán, a következő gondolat rögtön az volt, mit lehet, mit kell tenni. A termelési szerkezet megvál­toztatására nem gondolhattak, hiszen az adott, a drága esz­közöket nem lehet kidobni. Más választás nincs: takaréko­sabban, hatékonyabban gaz­dálkodni a meglévő eszközökkel és munkaerővel. Intézkedések Mit terveznek? Kiszámították, ha az energiafelhasználásnál 10 százalékot meg tudnak ta­karítani, az már egymillió fo­rinttal növeli az eredményt, de ugyanez a helyzet, ha a ba­romfihizlalásban és nevelésben sikerül csökkenteni az abrak­felhasználást. A műtrágyáknak fedett tárolót építenek, ezzel csökkennek á tárolási vesztesé­gek; továbbá a műtrágyát csak tápanyagvizsgálat alapján szór­ják ki. A baromfitartásban au­tomatizálják a fűtést és a szel­lőzést, rácspadlók beépítésével növelik az ólak kihasználtsá­gát, a takarmányok jobb kiké­szítésével csökkentik a tárolás és a felhasználás veszteségeit, a karbantartások szervezetteb. bé tételével csökkentik az al­katrész- és az energiafelhasz­nálást, a gazdaságtalan kisgé­peket nagyobb gépekkel és te­herautókkal cserélik fel. Az in­formációszerzés tudatosításával új eljárások bevezetését szor­galmazzák és olyan érdekelt­ségi rendszert igyekeznek ki­dolgozni, amely a hatékonysá­got helyezi előtérbe. A fentiekből is kiderül — s ezt még megtoldhatnánk azzal, hogy Baksa már korábban terv­be vette egy újabb lucerna- liszt-üzem építését, hogy prés­gépük kapacitását maradékta­lanul ki tudják használni -, szóval, ahhoz, hogy takaréko­sabban, hatékonyabban gaz­dálkodhassanak, ahhoz valami­lyen formában megintcsak be­ruházni kell. Itt önköltségcsök­kentő beruházásról van tehát szó, a jövőben ezek kapnak fo­kozottabb jelentőséget, ugyan­akkor előtérbe kell kerülniük — legalábbis ezt remélik — az ön­költségcsökkentést célzó hite­leknek is. Olyan befektetések ezek, amelyek hamar megtérül­nek. Ám, s ezt nyomatékkai i vetette fel a baksai elnök, a nagy takarékossági igyekezet közepette nehogy az legyen, hogy elfelejtsünk fejleszteni. E nélkül nincs előrelépés. Ezt 2— 3 évig csinálhatjuk, de aztán elhagynak mások bennünket, az élvonal - a nemzetközi él­vonal - már messze fog járni előttünk. íme, betekintés egy gyorsan felébredő szövetkezet számít- gatásaiba, ahogyan igyekeznek elébe menni a változásoknak. Vajon mindenütt ilyen ala­posan és körültekintően láttak hozzá a jövő tervezéséhez? Miklósvári Zoltán A téglagyári munka köztudottan a legnehezebbek közé tartozik, ám fokozatosan új formát ölt. A Budai Tégla- és Cserépipari Vál­lalat solymári üzemében pl. teljesen megváltozott a közelmúlt­ban. A munkafolyamatokat csaknem gépesítették, ami természe­tesen jelentékeny beruházásokat követelt, de lényegesen bővítet te is a termelést. HAZAI PÁTVASÉRC SUGÁRVESZÉLY ELLEN 490 jelentkező 2169 helyett Vándorol a munkaerő 1. Kevés a munkáskéz. Várják a munkást az üzemek, a gyá­rak és várják a Pécs városi Tanács munkaügyi osztályán is. De csak kevesen kopogtatnak a munkaközvetítő irodában. — Ebben az évben 490-en keresték fel az irodát — mond­ja Balás Lászlóné munkaköz­vetítési főelőadó. — A pécsi vállalatoknak 2169 dolgozóra volna még szükségük. Nézem a listát: a Szénbá­nyák 243, a MÁV 240. a Kesz­tyűgyár 200, az Ingatlankezelő Vállalat 90 dolgozót szeretne felvenni. — Aki munkát akar vállal­ni, az újságban tatái tippet. Mi így befolyásolni, orientálni nem tudjuk az embereket. — S aki mégis bejön taná­csért, információért az irodá­ba, milyen munkát szeretne vállalni? — A nők egyműszakos ál­lást, ülőmunkát és olyan he­lyet keresnek, ahol gyermekük a munkahely óvodájába be­juthat. A férfiak olyan munkát óhajtanak, ahol 2500—3000 fo­rint a fizetés. Tavaly alig több mint ezer munkát kereső járt a tanács munkaügyi osztályán, a mun­kahelyet változtatók közel egy tizede. Változik a közvetítési rendszer Gyáron belül is van munkaerő gozhat, ahol az üzemnek meg­felelő gyermekintézményei van­nak, ahol lát perspektívát. 3. A városi tanács illetékes osz­tálya a nyáron beszámolt az V. ötéves terv munkaerőgazdál­kodásáról és szakemberképzés­ről a vb és a tanács gazda­ságpolitikai bizottsága előtt. Né­hány érdekes adat a jelentés­ből: közel 14 ezerrel több dol­gozóra lesz szükségük a pécsi üzemeknek, vállalatoknak a kö­vetkező tervidőszakban, mint jelenleg. Ebből 4400 a szak­munkásigény. Ezt a munkaerőt biztosítani nem kis feladat, s az sem lesz könnyű, hogy a munkáskezek oda kerüljenek, ahol igazán szükség van rá­juk. A munkaerőforrások felmé­rése a Munkaügyi Minisztérium irányításával megkezdődik, de egyéb intézkedések megtétele is szükséges. bek között a tanácsi munkaköz­vetítést, kivéve néhány válla­latot, — a bányákat, az Egye­sült Izzót, a MÁV-ot, az épí­tőipari vállalatokat és az Élel­miszerkereskedelmi Vállalatot —, ahol az iroda kiiktatása nélkül is alkalmazhatnak dol­gozókat. Ilymódon a munka­ügyi osztálynak lehetősége nyílna a frekventált vállalatok­hoz irányítani a dolgozókat. A munkaerő gondok enyhí­téséért természetesen elsősor­ban a pécsi vállalatok együtt és külön-külön tehetnek a leg­többet. Együtt: ha burkolt — „egy forinttal többet adok” — munkaerő csábítással nem él­nek. Egy-egy vállalat pedig úgy készítse el kollektív szerződé­sét, hogy munkását meg tudja tartani, szeressen ott dolgozni. 5. Egyre több szó esik a mun­kaközvetítési rendszer megvál­toztatásáról. A helyi tanács új munkaerő közvetítési utasítá­sa az előzetes elképzelések szerint kötelezővé tenné töb­S ha jól körülnéz mindenki a saját portáján, talál munka­erőt. Van! A Munkaügyi Mi­nisztérium több országos válla­lat belső munkaerőtartalékait vizsgálta meg. A felmérés sze­rint a létszámtartalékok elér­ték a 15—20 százalékot. Há­rom pécsi vállalatnál végzett ilyen jellegű felmérést a mun­kaügyi osztály is. Az ered­mény: bőven akad munkaerő a gyárkapun belül is. (Mécs) A Pakson épülő atomerőmű sugárvédelmének megoldása céljából kezdett kísérletet az Építéstudományi Intézet, vala­mint az Országos Érc- és Ás­ványbánya Vállalat Rudabányai Vasércműve. A kísérletek célja az volt, hogy olyan hazai anya­got találjanak, amely a sugár- védelemnek mindenben megfe­lel. A kutatásoknál többféle ás­ványi anyagot próbáltak ki, s így került sor a rudabányai ba- ritos pátvasérc felhasználására. A kísérletek sikerrel jártak. Ennek alapján a rudabányai vasércbánya külszíni fejtéséből eddig már 700 tonna megfele­lő szemnagyságú, őrölt baritos pátvasércet szállítottak Paksra. Vándorol a munkaerő. Hogy hová? Ahol jobbak a munka­körülmények, ahol könnyebb, ahol többet fizetnek. S a vál­lalatok — ahol szükség van a munkáskézre — bizony mindent megtesznek, hogy a létszám meglegyen. Nem régen például egy em­ber elment a vállalattól, az­tán szép lassacskán régi bri­gádja is „átköltözött” az új vállalathoz. Miért? A válasz: Ugyanezért a pénzért nem kell annyit dolgozniok. Az sem rit­kaság, hogy az újonnan jött munkás a több éve ott dol­gozó társuknál magasabb bért kap, pedig ez szabálytalan. Er­re hívja fel a figyelmet a Mun­kaügyi Minisztérium Munkajo­gi Főosztályának az „Egységes munkaerőgazdálkodási kérdé­sekről” szóló közleménye. Idé­zem: „Az újonnan alkalmazott dolgozó személyi alapbére — az áthelyezett kivételével — az alkalmazást követő egyéves időtartam alatt nem érheti el a vele azonos vagy hasonló munkakörben dolgozó törzsgár- da-tagok átlagos személyi alap­bérét.” Az viszont tény, hogy oda vonzódik mindenki, ahol kul­turált körülmények között dől­3,6 milliárd forint fejlesztésre Teljesítette tervét a gabonaipar A IV. ötéves terv időszaká­ban a mezőgazdaság egyik legerőteljesebben fejlődő ágaza­ta a gabonatermesztés volt; ezzel összefüggésben a gabo­naipar, a hazai élelmiszeripar egyik legnagyobb múltú ága­zata kiszélesítette termelési te­vékenységét. Az iparág a terv­időszak előirányzatait teljesí­tette. A magasabb terméseredmé­nyek lehetővé tették a felvásár­lási előirányzat rendszeres túl­teljesítését. A lakosság liszt­igényét az ipar mindenkor ki­elégítette. Áz egy főre jutó lisztfogyasztás 1974-ben 119,3 kilogramm volt, mennyiségében és összetételében megfelelt a megrendeléseknek. Ez a hely­zet idén is változatlan. A tervidőszak egyik legjelen­tősebb eredményének számít a takarmányellátás javulása. A gabonaipar keveréktakarmány gyártási előirányzata 1975-ben eredetileg 1,9 millió tonna volt. A tervet az ipar jelentősen túl­teljesítette. Keveréktakarmány­ból, koncentrátumból és dúsí­tott takarmánylisztből már 1974-ben 2,6 millió tonnányit adtak, idén várhatóan 2,7 mil­lió tonnát bocsátanak az ál­lattenyésztők rendelkezésére. A IV. ötéves terv időszaká­ban a gabonaipar műszaki fej­lesztésére összesen 3,6 milliárd forintot fordítottak. Ebből az állami célcsoportos beruházás 1,9 milliárd forintot tett ki, a többi vállalati beruházás volt. Az állami célcsoportos be­ruházás keretében az ipar tá­rolókapacitása jelentősen bő­vült, mindent egybevetve 55 ezer vagon befogadóképességű vasbeton és fémsiló épült a tervidőszakban. A korszerűség - szilárd alap Egy-egy új termék vagy ter­mékcsoport nevét olykor gyor­san megismeri az egész ország, s bizonyosan nem véletlen, hogy többnyire azokét, amelyek egyben figyelemre méltó fordu­latot is jeleznek egy vállalat vagy iparág munkájában: mert nagyon korszerűek, mert azon­nal jelentős nemzetközi érdek­lődést keltenek, vagy mert az átlagosnál nagyobb méretű nemzetközi együttműködési kap­csolatokat építenek rájuk. Alig egy esztendeje, hogy pl. a szakmai közvéleményen kívül is gyorsan híre ment a Mechanikai Mérőműszerek Gyá­ra új termékcsoportjának, a telemechanikai rendszereknek, a kontinenseket átszelő gáz- és olajvezetékek távvezérlését végző berendezéseknek, mer# ezek valóban új, korszerű gyárt­mányai a magyar iparnak, s gyorsan jelentős megrendelése­ket is kapott a gyár a szovjet,_ s a bolgár ipartól. A magyar műszeripar Szovjetunióba irá­nyuló exportjából csaknem egy- harmad részt képviselnek ezek a berendezések. Az automata festőberendezé­sek és festősorok a magyar iparnak ma már ugyancsak is­mert gyártmányai, noha a 70- es évek ^előtt pl. még senki sem hallott felőlük. Most hosz- szú távra megkötött szakosítási és kooperációs szerződések lé­teznek már ezekre a gyártmá­nyokra is a szovjet iparral. Mindkét termékcsoport jól jel­zi, mit is jelenthet a korszerű­ség, az újdonság, a nemzet­közi piaci szükségletek kiszol­gálására szerkesztett termék egy-egy gyár biztonságos ter­melésének, és az előnyös ko­operációs szerződések feltételei­nek kialakításához. A Magyar-Szovjet Gazdasági és Műszaki-Tudományos Együtt­működési Kormányközi Bizott­ság legutóbbi, Moszkvában megtartott XVI. ülésszakán alá­írt egyezmények többségének — a 6 gépipari, s az 1—1 vegy­ipari, gyógyszeripari és gumi­ipari megállapodásnak — ugyancsak egy-egy korszerű termékcsalád képezi az alap­ját. Ezek közé tartozik pl. a Beloiannisz korszerű terméke, az úgynevezett kvázi-elektroni- kus, tehát a még nem teljesen elektronikus távbeszélőközpont, amelyhez több részegységet és alkatrészt szakosítási szerződés értelmében a szovjet ipar szál­lít majd — s a magyar gyár szereli össze azokat. Új terméke a magyar gép­iparnak az automata műtrágya­adagoló és csomagoló gépsor, amelynek szállítására most 10 évre szóló szerződést írhattak a'lá az ágazat vezetői a szovjet partnerekkel. 85 ilyen nagyér­tékű gépsort szállít majd a ma­gyar ipar. Vagy pl. a labora­tóriumi felszerelések között is több új készülék gyártására szakosodhatott a két ország ipara. A magyar ipar a többi között, környezetvédelmi műsze­reket, komplett mezőgazdasági és élelmiszeripari laboratóriu­mokat gyárt majd nagy soro­zatban — és fejleszt is folya­matosan - a szovjet felhaszná­lóknak. A hazai szükségletek ebben a termékcsoportban any- nyira szerények, hogy aligha térülhetnének meg a gyárt­mány és gyártásfejlesztés költ­ségei. Hasonlóan több új gyógyszer és vegyipari termékre is írtak alá kooperációs megállapodást a kormányközi bizottság moszk­vai ülésszakán. A szovjet gaz­dasággal megkötött legújabb együttműködési egyezmények keretében meginduló szállítások egyébként a két ország között a következő 5 évre tervezett, áruforgalom 12—14 százalékát adják majd. Az új egyezmé­nyek többségének közös és legfeltűnőbb vonása pedig az, hogy az érintett ágazatok leg­korszerűbb termékeire épül mindegyik. Jó Júzonviték ez ah­hoz, hogy a megfelelő szín­vonalú gyártmányokkal valóban hosszú távra megalapozható egy-egy gyár munkája és kory- nyebb a nemzetközi együttmű­ködés kialakítása is, ha az ilyen egyezményekhez az előre­látóan dolgozó konstruktőrök, fejlesztők tudnak mit ajánlani, Gerencsér Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom