Dunántúli napló, 1975. október (32. évfolyam, 269-299. szám)
1975-10-02 / 270. szám
1975. október 2., csütörtök Dunántúlt napló 3 KIS TimÁKMTRAKTAM Az utolsó :**Wx mozgalommal munkanapon Nyers őszinteséggel elemzi hibáit, szerényen beszél érdemeiről. Eljött az utolsó munkanap — dr. Bánki Nándor, a Mecseki Szénbányák Pártbizottságának titkára önmagával is vitatkozva gondolja végig több mint negyven esztendős munkáséletét. volt. Pénz és lakás helyett a távoli jövő fényes kilátásairól kellett beszélni. Sillai főfelügyelő 1935-ben nem adott munkát, a nagyharsányi bányában azonban fogadták, öt tárót hajtottak a Szársom- lyó oldalában . .. Aztán a mostani Bányászati Aknamélyítő Vállalat elődjénél, a Frölich és Klüpfel cégnél talált munkát: a tettyei vízaknákat hajtották. A következő állomás Széche- nyi-akna volt: negyvenen jelentkeztek felvételre, a főfelügyelő megtapogatta izmaikat. Bánki Nándor jelentkezhetett a műszakjegyzőnél. Stier József, Jelenszky Márton, Bánki Nándor volt az elővájás egyik harmada. Jól „megfertőzték" egymást: 1945 után valamennyien fontos politikai feladatot kaptak. Stier József végig a pártban, Jelenszky a katonaságnál, Bánki a rendőrségnél teljesített szolgálatot. nos személyi biztonságáért felelős karhatalmistaként teljesített szolgálatot, majd a kormányőrség megalakulása után visszatért Pécsre, ötödéves joghallgató volt ekkor, mégis a bányában keresett „pihenést" az elmúlt 12 esztendő viharos eseményei után. Meghatározó természetesen a bánya volt: dédapja is bányász, apja, hét testvére szintén a föld alatt kereste meg a kenyerét. Egy napon ő is elment a főfelügyelőhöz — asztala előtt lánc volt kifeszítve, csak addig lehetett közelébe jutni — munkát szeretett volna. Te is a Zrínyi utcába jársz táncolni? — ripakodott rá a bányatiszt. Nagybátyjára célzott, akinek csak nagyon távoli köze volt a munkás- mozgalomhoz, a Zrínyi utcai pártházba soha nem járt. Bánki Nándor ekkor érezte először, hogy megbélyegzett ember, aki a munkásmozgalomban részt vesz. S ezt még sokszor kellett tapasztalnia. 1956. októberében Budapesten a tömeg le akarta szedetni rendőrtiszti egyenruhájáról a vörös csillagot. Csak fegyverrel tudott magának utat biztosítani. Dr. Bánki Nándor nem ért a diplomatikus fogalmazáshoz, mindig is egyszerűen csak elmondja a véleményét. Ez is életében sok bonyodalmat okozott. A szénbányászat legnehezebb éveiben dolgozott a Mecseki Szénbányák pártapparátusában, a pártmunkások számára különösen bonyolult időszak volt ez: az emberekbe hitet, kitartást kellett önteni, amikor benne is fogytán IgPMH II! 1945. szeptember 16-án a regenyei pásztorházban bujkált egy nyilas. Az alig 24 esztendős Bánki Nándornak első feladatként őt kellett volna letartóztatnia. A nyilas álmából ébredve is becsapta a tapasztalatlan rendőrt, s a kukoricás felé menekült. A lövés eldördült, Fajta Károly rendőrparancsnok megrótta, hogy túl gyorsan használta fegyverét, de megdicsérte, hogy nem engedte megszökni a veszedelmes bűnözőt. Ezután gyorsan követték egymást a feladatok: kitelepítések, a feketézők, rablók, az iskolák államosítása pillanatnyi pihenést sem engedtek. Közben Csátalján, az ifjú kommunistákból és a szociáldemokrata párt ifjúsági szervezetéből megalakítja az első „munkásőrséget", ugyanott 1947-ben a termelőszövetkezetet is. 1956 októberében végig az események középpontjában volt: a pártközpontban teljesített szolgálatot. A harminc magyar önkéntes között volt, akik a Parlamentben felszámolták az ellenforradalmi vezérkart. November 5. és 1957. január 15. között Kádár JáA Mecseki Ércbányászati Vállalat 11-es üzemében Molnár István csapatában vélte megtalálni jövőjét. Itt egyszerű volt minden: fúrás, robbantás, rakodás, szállítás. Szaktudás, szorgalom, erő: ha ebből kettő megvan, a bányász egyértelműen jól teljesítheti kötelességét. Bánki Nándorban, illetve ekkor már dr. Bánki Nándorban mindhárom megvolt. 1959-ben mégis letette a fejtőkalapácsot: Ribánszky Róbert, aki 1956-ban Kádár János mellett mint személyi titkár teljesített szolgálatot, 1959- ben pedig a Központi Bizottság baranyai instruktora volt, a bányában találkozott egykori társával. Természetesen a november, decemberi nehéz időkről beszéltek legtöbbet: amikor három nap is eggyé olvadt, amikor az álmosságtól valamennyiüknek mindig véres volt a szeme. Persze, szó esett arról is, hogy túl egyszerű az izmos Bánki Nándornak itt a fejtőkalapáccsal birkóznia, nagy csalódást okozna, ha megtagadná a közösségi munkát, amikor életének felét már arra áldozta. Két „nem" után „igen”-t mondott. A megyei, majd a városi pártbizottságon dolgozott, aztán végre visszakerült azok közé, akikkel mindig is a legjobban szót értett. Persze, nemcsak a bányászokkal. Egy parasztember fényképet is mellékelt leveléhez: ismeretlenül gratulál a Munkaérdemrend aranyfokozata kitüntetéshez (a Népszabadságban olvasta), s kéri, meséljen életéről. Soha nem találkoztak, talán nem is fognak; a válaszlevél azonban úgy hangzik, mint a vájvégi beszélgetés, miközben a szerszámosládára ülve megeszik zsíroskenyerüket. A nyugdíj előtt az ember többnyire megfogalmazza, meg- rajzölja, hogy hát ez az életművem. Dr. Bánki Nándor is megtette: „Úgy érzem, csak kis téglákat raktam le, de ezek ..." Lombosi Jenő Rajzászlót kaptak a patronálóktól A pécsi Fábián' úti iskolában hétfőn ünenpélyes keretek közt — az úttörőmozgalom 30. évfordulója alkalmából - rajzászlót ajándékozott a Hőszolgáltató Vállalat szocialista brigádja az úttörőknek. Társadalmi munkában szocialista brigádtagok dolgoznak a héten az iskola udvarán, bitumenezjk a sportpályát. A Köztisztasági Vállalat és a Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat brigádjai — bitumenezési munkát végeznek, míg a pálya kerítését és az oszlopok hegesztését a Hő- szolgáltató Vállalat végzi. Ismét termel a Keményítőgyár Tíznapos termelési szünet után tegnap reggel ismét megindult a termelés a Pécsi Keményítőgyárban. Az állásidő alatt több berendezést felújítottak, s módosításokat hajtottak végre a keményítővonal technológiai berendezésein. Több mint félmillió forint értékű rozsdamentes tartályokat készített az üzem TMK brigád|a, amelyek már biztosítják a kis csíraszámú keményítőgyártás feltételeit. Mint ismeretes, a szabad- egyházi Szeszipari Vállalat pécsi Keményítőgyára a Szeszipari Kutató Intézettel, valamint a Kőbányai Gyógyszerárugyár- ra| közösen másfél évvel ezelőtt kísérletekbe kezdett, melynek célja a gyógyszeriparban hasznosítható keményítő előállítása volt. A pécsi üzem több tonna keményítőt küldött Kőbányára, ahol a napokban fejeződött be az a kísérlet, amely a hazai előállítású keményítőről jó „bizonyítványt” állított ki. Várható tehát, hogy a1 közeljövőben megszűnhet o gyógyszeripari keményítő importja, amely évente hatszáz tonnát tesz ki. A hazai előállítású kis csíraszámú keményítő legalább félmillió dollár megtakarítást jelent évente a népgazdaságnak. A profilgazda várhatóan a pécsi üzem lesz, s távlatokban annak a lehetősége is felvetődik, hogy a környező szocialista országok is hazánkból szerzik majd be a gyógyszeripari keményítőt. me^kerllliliic a |«erittst Pécsi palánkok A forgalom zavarása nélkül ? Alagút és fa-sikátor Nem éppen újkeletű tulajdonsága az embernek, hogy szeret a dolgok mögé látni . .. — olthatatlan kíváncsiság vesz rajta erőt, mihelyt valamit el akarnak rejteni a szeme elől. Pécsett most jócskán akad olyan munka amely palánkok mögött folyik. Kíváncsiskodjunk hát együtt. .. Szabad választani... A Hal tér környékén a Rákóczi útra menet még a bennszülött pécsi is zavarba jön. Útját állja a palánk és egy tábla miszerint szíveskedjék az út másik oldalán folytatni a sétáját. Ott viszont egy másik palánk - amely az épülő Kon- zum áruházat takarja, már amennyire tudja - és egy lánc sor fogadja az arrajárót. Aki aztán megy tovább isten hírével amerre lát, és amerre tud. Ha a járdán a Rákóczi útra fordulna néhány lépés után választás elé állítják: vagy bemegy a ruházati .boltba, vagy visszafordul. Tovább egy tapodtat sem. üzleti fogásnak sem lenne rossz... Innen „ibentről” viszont látni, hogy az úton nagy iramban folyik a munka: gépek zúgnak, emberek sürgölődnek a kerítésen belül. A Bányászati Aknamélyítő Vállalat szakemberei itt Elkészült a kiviteli terv Ipari vágány, rakodó- állomás épül Mohácson A pécsi AGROBER tervezőinek asztaláról a napokban került le a mohácsi agrokémiai bázis kiviteli terve. Az ebben szereplő 1,5 kilométer hosszú iparvágány, melynek építését 1976 elején kezdik meg, a Mohács környéki mezőgazdasági üzemek szállítási gondjait enyhíti majd. A vágány leágazást a Kaposvári Cukorgyár építi, miután megnyerte a Központi Szállítási Tanács pályázatát. Az állam a kocsiálláspénzekből létrehozott rakodásfejlesztési alapból támogatja a mohácsi beruházást, mivel a létesítmény lényegesen meggyorsítja majd a MÁV kocsifordulót. Őszi csúcsszezonban hosszú autósorok állnak a bólyi vasútállomás előtt, mert a mohácsi vasútállomás cukorrépát nem tud fogadni. A cukorgyár 220 ezer tonna cukorrépát vesz át ezen az őszön Baranyától, s ennek jelentős részét a mohácsi térségből Bolyban. Az állomás már tovább nem bírja a túlterhelést. Ezért a gyár a nyár folyamán megkezdte az új mohácsi átvevőhely kialakítását, ötezer négyzetméteres területet betonoztak le a leendő iparvágány mellett. Az idén ez any- nyit könnyít a helyzeten, hogy a betonozott területen átmenetileg tárolják majd a répát. A jövő évi feldolgozási szezon elejére elkészül az iparvágány, s Mohácson is megindulhat az átvétel. Cukorrépa irányvonatokat indítanak el majd a teljes gépesített új rakodó állomásról. Nemcsak a cukorgyár épül rá a vágányra, hanem a mohácsi Agrokémiai Társulás is. Itt építik ki egyik műtrágya- és növényvédőszer raktárbázisukat. öszvér-munkát végeznek. Az út alatt húzódó, százszor szidott pincék miatt tönkrement a csatorna. A pinceüregek „ve- szélytelenítését" és a csatorna helyreállítását nem lehetett különválasztani - így párhuzamosan végzik mindkettőt. A városnak ez a fő ütőere már jóideje „érszűkületes", csak egy sávon, egy irányban mehet itt a forgalom - ezért is a sietség. Az aknamélyítők azon igyekeznek, hogy e hónap tizediké körül eltűnjön a palánk, s ők majd megoldják valahogy hogy az akkor még visszalévő munkákat a forgalom zavarása nélkül végezhessék. Egy nagy sötét üreg Időközben néhány ház eltűnt innen, s magasodott helyettük egy másik, a Konzum áruház. Az építkezést záró kerítés mindkét kapuja nyitva, jönnek, mennek a teherautók, és az épület alatt egy nagy sötét üreget lát a nézelődő, gondolom a majdani raktárot. A nyelvészek a Konzum elnevezésen vitatkoznak, az utca emberei pedig azon hogy szép lesz-e ez a sok-sok betonból húzott hatalmas épület? A másik oldalon, a robbantással „eltüntetett” valamikori Vadászkürt helyén a napokban elbontották a palánk nagy részét, így látni lehet, hogy a természet milyen gyorsan visszakövetelte magának ezt a területet: egész kis bokrok nőttek a kerítés mögött. Időköziben itt is szorgos munka folyt, anélkül, hogy észrevettük volna. Az aknamélyítők egy kis aluljárót építettek a Bem utca, Citrom utca sarkán lévő telekről az út alatt elvezetve, a Konzum áruházig. Persze nem mi fogunk sétafikálrtf ezen az aluljárón, hanem a hővezeték csöveinek építették, így nem kellett megbontani az úttestet...» Továbbmenve a Bem utcán a Széchenyi tér felé eljutunk a másik alagútig. Ez a fa sikátor, amelyben nappal is égnek a villanyok, már az ördög tudja mióta veszi el ennek az amúgy is keskeny utcának egy részét. Erre a Széchenyi tér 6-os számú ház felújítása miatt van szükség. Az épületen már biztató jelek látszanak... állnak a vakoló állványok, így talón- talán nemsokára ... Bontják a „barikádot Palánk a Kossuth Lajos utca jobboldalán az élelmiszerbolt mellett. Itt aztán kukucskálhat az ember, egy teremtett lelket sem lát. Hamarosan a deszkafalat sem foqia látni: végeztek már a munkával, s bontják a „barikádot”. Nem messze innen, a Belvárosi áruház mögött szintén deszka-kerítés. Jóformán észre sem vesszük már, annyira megszoktuk ezt az itt éktelenkedő foghíjat. A kíváncsiság viszont annyira erős lehetett, hogy kifeszítették a palánk lakattal elzárt kapuját A látványért nem volt érdemes: derékig érő gaz, hulladékok, enyészet.. . Mehetnénk tovább naphosz- szat — épül, szépül, átalakul itt minden ... A városban eddig täbt mint hatszáz közterület-foglalási engedélyt adtak ki, elsősorban az építkezések miatt. És ha átmenetileg bosz- szúságot okoznak ezek az utunkban álló palánkok - nézzünk egy kissé mögéjük .. .- D. Kónya — Védett területté nyilvánították Szeged közelében a Zsombó község határában levő őslápot és az azt övező erdőt, az alföldi lápterületek1 egyik utolsó maradványát A cél a nyolc hektáros terület flórájának megmentése, illetve a kipusztult fafajok és virágok újratelepítése. A mohácsi új cukorrépa depó a mázsaházzal. 1^—
