Dunántúli napló, 1975. október (32. évfolyam, 269-299. szám)
1975-10-02 / 270. szám
6 Dunántúli napló 1975. október 2., csütörtök Olykor tömegverekedések is voltak... Az eltűnt bagolylepkéről Az 1800 as években virágzó lepkekereskedelem színhelye volt Magyarország. Egyes ritka fajok csillagászati összegekért cseréltek gazdát. A lepkészek sokáig titkolták egymás elől a gyűjtőhelyeket, ahol olykor tömegverekedések is voltak. Ma már megmosolyognánk, ha hasonlók történnének, de a kor üzleti szelleme a lepkéket sem hagyta nyugton. Az üzletszerű lepkevadászat egy Belső-Ázsióban és csak Magyarországon élő csodálatos bagolylepke faj az Oxytrypia orbiculosa kipusztulásához vezetett... A legérdekesebb és legtöbb legendával övezett lepkefajunkat 1799-ben fedezték fel Szeged közelében. A hernyót és annak tápnövényét azonban sokáig nem találták, mígnem a Magyar Nemzeti Múzeum egyik kutatója 1909-ben a budai Hármashatárhegy aljában bekerített területen felderítette a rejtélyes lepke fejlődését. Az elmúlt hetekben módom volt megtekinteni a lepke klasszikus gyűjtőhelyét. Sajnos, a terület ma már nem emlékeztet a századforduló sok vihart megért rovarászparadicsomára. Még ott nő a hernyó tápnövénye, a törpe nőszirom, de az orbiculosa 1920 óta eltűnt. Talán még előkerül a nemrég természetvédelmi területté nyilvánított Sas-hegyről, amely természetes növényzetével és állatvilágával méq napjainkban is dacol az egyre fojtogató budapesti házrengeteggel. A lepke alföldi lelőhelyei már évtizedek óta a mezőgazdasági kultúra hatásai alatt vannak. De milyen is ez a nagytermetű — talán még élő — bagolylepke? Az elülső szárnya jellegzetes bagoly-rajzolatot visel, amely egy köralakú és egy vesealakú foltból áll. A foltokat zegzugos lefutású vonalak veszik közre. A szárnyakat borító pikkelyek meleg, olajbarna színben ragyognak, ibolyás behintéssel. A szárny fonákja fehér, fekete díszítéssel. Élőhelye hazánk napsütötte homokbuckás területei és a Budai-hegyek dolomitos hegyoldalai. Fazekas Imre Komlói Múzeum Bizonyos szerszámok tekintetében sok ezer évvel megelőzték az embert Kari von Frisch Nobel-díjas ausztrál etológus véleménye szerint a természet titkait nem lehet sematikusan magyarázni; számos rovar, madár és más teremtmény viselkedésének elemzésével, a tanulás és az egyéni tapasztalat szerepével foglalkozik az állatvilágban. Az Állatvilág építészei című 306 oldalas könyvében a 88 éves tudós részletesen elemzi az állatok legambiciózusabb építményeit. A meleg tengerekben élő egyik halfajta agyagkorsószerű házaitól bizonyos majomfajták faágakon megépített búvóhelyéig Frisch igyekszik feltüntetni a legfontosabb állati építmények legfőbb jellemzőit. Véleménye szerint az állatvilág legtehetségesebb építészei a termeszek. Vannak olyan fajták, amelyek 8 méter magas lakóhelyet is építenek maguknak. Ez emberi méretekre átszámítva másfél kiAz állatvilág építőművészei lométeres felhőkarcolónak felel meg. Emellett azonban a vidékeken, ahol sok az eső, a termita-dombokat afféle ereszcsatornával építik, az ausztráliai sivatagokban pedig észak—dél irányú, bárdra emlékeztető alakú termita-dom- bok épülnek. Előfordul, hogy az afrikai sivatagokban bizonyos termeszfajták 40 méter mélyre is lefúrnak a földfelszín alá, hogy vizet találjanak. Ez a közművesítési munka —- jegyzi meg von Frisch — külön elismerésre méltó, ha meggondoljuk, milyen kicsiny állatról és milyen nehéz terepről van szó. Ugyancsak érdekesek, bár nem ennyire bonyolultak a különböző madárfészkek. Egy cinkefajta olyan ágon függő fészket csinál magának, hogy akár csizmaként is használhatja. A szövőmadár fészke rendkívül nehéz munkával készül. De megéri a fáradságot, ugyanis ha a nőstény észreveszi, 'hogy a hím nem elég szakértelemmel szövi a fészek szálait, nem fogadja el udvarlását és rákényszeríti arra, hogy elölről kezdje a munkát. Van egy törékeny kis madár, amely fejlett esztétikai érzékkel rendelkezik. Más madaraktól eltérően a hím állat kizárólag hódítás ' céljából épít fészket. Ezzel akarja meghódítani a nőstényt. A fészket a lehető legjobb ízléssel díszíti: színes virágokkal, magokkal, papa- gájtollal, üvegdarabokkal vagy más egyéb csillogó tárgyakkal. Amikor a fészek teljesen elkészül, a hím állat fekete áfonya levével ki is festi belsejét. Ezután kissé távolabbra repül és kritikus szemmel nézegeti művét. Ha elégedetlen a munkájával, képes mindent elölről kezdeni. Az udvarlás akkor ér véget, amikor a nőstény bevonul a fészekbe és „házasságot köt” az építésszel. A későbbiek során a nőstény egy másik fészket épít, amely háztartási és gyermeknevelési célokat szolgál. Nyolc-tíz évenként önpusztítás.— A Hold a végtelenség Ezerkétszáz nagylepke él hazánkban Csak Gilvánfán 504 fa] Egy „lepkész” a lepkekutatásról Ami a rokonszenvet kiváltotta, az volt, hogy az íróasztala rendetlen. De egy kutatóé ne is legyen „rendes”, legalábbis hivatalnoki értelemben. Van ugyan itt egy dosszié, az van ráírva, hogy „Baranya 5", de ez egyik kutatási területen (Gilvánfa) végzett munka eredményeit rögzíti. Aztán egy műanyag minikanna, gondosan lezárva, azt hiszem, kloroformot tartalmaz. Egy dobozban vattacsomó, amelynek szálain ezer és ezer apró rovar, szúnyog, lepke akadt fönn. LEPKÉSZÉS FŐÁLLÁSBAN üvegeket látok még, nagyon apró kagylókkal tele, aztán némelyikben — amelyeknek nyílása jó tenyérnyi — ismét lepkéket, gondolom, ez az úgynevezett „ölő-üveg”. — Nincs arra időm, hogy mielőtt hazamegyek, mindent elrakjak, reggel pedig ismét visz- sza. • Mivel indul gyűjtőútra? — Mikor hogy. Busszal, vonattal, nagy ritkán kocsival. • Sajátjával? — Ugyan! Ebben a szakmában nem lehet kocsit venni. Amikor a sellyei gimnázium tanári állásától megváltam, hogy ezt a munkakört elvállaljam, jóval kevesebb lett a jövedelem, viszont végre főállásban végezhettem azt a munkát, amit nagyon szeretek. Dr. Uherkovics István a Janus Pannonius Múzeum természetrajzi osztályának tudományos munkatársa. Lepkéket gyűjt. A „rovarfertőzést" már szegedi egyetemista korában megszerezte: Záhonytól — Szegedig, végig a Tisza mentén végzett gyűjtést. — ötödéves koromban — mint ahogy ez szokás — „állás után" néztem, s ezt igyekeztem úgy megválaszatni, hogy mellette szenvedélyemnek is hódolhassak. Ez Sellyén sikerült, mint biológia-kémia szakos tanárnak. Akkor már volt egy tizenkétezer darabos magón-lepkegyűjtemé- nyem, Tisza menti munkám eredményeképpen. A doktori disszertációm is a lepkefajok világáról szólt, és még jónéhány tudomáoyos cikk és értekezés. Gyűjtőterülete Dél-Dunántúl, pontosabban: a Dráva síkság, Villányi hegység, a barcsi ősborókás tájvédelmi körzet, de kutatási területéhez tartozik a Vas megyei Őrség vidéke, amely nagyjából még őrzi az őstermészet nyomait. Néhány nyári hetet a szlovákiai érchegységben is eltöltött, az idén Bulgáriában járt. GAZDAG ÁRUVÁLASZTÉK! Most vásároljon csecsemökelengye is gyomok kötöttárut a MERUKER BOLTJAIBAN: Pécsett: a Gólya Áruházban, Ifjúsági Áruházban, Lvov-Kertvárosi Ruházati Boltban, Komlón: Csille Áruházban, Mohácson : Ifjúsági Áruházban, Siklóson : Gólyaboltban, és Pécsett a Mecsek Áruházban. — A lepkészés tulajdonképpen alapkutatás, de közvetlen gyakorlati eredményekre is törekszünk. Például a mezőgazda- sági kártevő fajták elterjedését vizsgáljuk, továbbá a kártétel mértékét, a kártevők mennyiségét, s ezeknek alapján adunk tanácsot a védekezésre is. Ami persze nem mindig könnyű, már ami a védekezést illeti. AZ ÉLETKÖZÖSSÉG EGYENSÚLYA • Ezt hogy érti? — A gyűjtés alapján előre jelezhetjük egy-egy kártevő tömeges megjelenését, például a gyapjas pillét, kis téli araszolót, vagy a nagy téli araszolót. De nagyon meggondolandó, hogy egy erdészetben érdemes-e vegyszerezéssel irtani az említett kártevőket, mert igaz ugyan, hogy elpusztulnak, de velük együtt minden más rovar is erre a sorsra jut: ezzel az életközösség egyensúlya felbomlik. Tehát ha nincs úgynevezett „művi” beavatkozás, akkor egy jól telepített, jól gondozott erdő végül is minden kárt kihever. Érdekes, hogy a rovarvilágban általában 8—10 évenként afféle önpusztító hullám lép fel. A Dráva síkon például 1973-ban egy erdőrész flóráját egyik kártervő lepkefaj alaposan tönkretette, olyan óriási tömegben lepték el. Tömeges megjelenésüknek következményeként aztán vírusos fertőzéstől és táplálékhiánytól pusztultak el. • Hány hazai lepkefajt tart nyilván a tudomány?' — Körülbelül kétezerötszáz molylepkét, és ezerkétszáz nagylepkét. Ez utóbbiaknak mintegy hetvenöt százaléka nálunk, déldunántúli területen is megtalálható. Egy-egy gyűjtőhelyen mintegy négyszáz-hétszóz faj fordul elő. Gilvánfán például 504 lepkefajt gyűjtöttem össze négy esztendő alatt. Ez hatvanezer darabot jelent körülbelül, de ennek mindössze nyolc-tíz százaléka kerül végleges gyűjteménybe. • Milyen módszerrel történik a gyűjtés? — Az egyik, hagyományos: hálóval. A háló nem dörzsöli le a szárnyat fedő hímport. Az ölőüveg kloroformot tartalmaz, de sokan használnak ciánt is. Én a ciántól óvakodom, két gyermekem van, nem akarom, hogy baj történjék. Az éjszakai fogásnál vagy maximlámpát vagy higanygőz-lámpát használunk. TÁJÉKOZÓDÁSI PONT • Mi az oka annak, hogy az éjszakai lepkék a fény felé repülnek? — Ezeknek a lepkéknek tájékozódási pontjuk a Hold, amely azonban a lepkék számára a „végtelenséget” jelenti. Ezért közelítik meg inkább a mesterséges fényforrást, mégpedig spirális repüléssel. Ha nincs fény, akkor a szag után repülnek, A hím minden esetben a nőstény szagát követi. Előfordult, hogy egy nőstény szövőlepkét a hálóban tartottam és körülbelül fél óra elteltével már tizenkét hím lepkét fogtam. A nőstény viszont a táplálékszagot követi, mondjuk a nektárét. De általában az a táplálék-növény illata vonzza, amelyen felnevelkedett. Ez lehet nyírfáé, tölavfáé vagy bármilyen más növényé. Szerintem a higanygőz-lámpás gyűjtési módszer a legjobb. Egy-egy éjszakán 100-200 faj esik a fényforrás csapdájába, s ez gyakran ezer példányt is jelenthet. • Ezekben a napokban „Ismerjük meg környezetünk rovarvilágát" címmel kiállítást rendez a múzeum. Mi a céljuk ezzel a bizonyára nagyon érdekes bemutatóval? — Elsősorban módszertani segítséget kívánunk adni a tanulóifjúságnak: az elterjedés, gyűjtéstechnika, meghatározás kérdéseiben. Az iskolák nem rendelkeznek közel sem ilyen gyűjteménnyel, mint amely a mi birtokunkban van. Nem is csoda, hiszen a lepkegyűjtés és feldolgozás alapos szaktevékenységet igényel. Egy-egy kiállítást nagyon gondos, hosszú tudományos munka előz meg. Rab Ferenc Könyvében Frisch leszögezi, hogy bizonyos szerszámok terén az állatok sok ezer évvel megelőzték az embert. Egy rovar lárvája régóta ismeri a halászhálót. A pók jóval előbb felfedezte a selymet, mint ahogy Marco Polo megérkezett a Távol-Keletre. A darazsak évszázadokkal előbb gyártottak papírt, mintsem az ember megtanult volna írni. Sem egyetlen állat, sem az ember nem tudta „lekopíroz- ni” a méhek zseniális tervezői és építészeti munkáját. A hatszögű sejtek tökéletes térkihasználást tesznek lehetővé. Ezeknek a pehelykönnyű építményeknek az erősségét bizonyítja, hogy az üresen mindössze 40 gramm súlyú lépben 2 kiló méz is elfér. A tervezés pontosságát pedig az mutatja, hogy a viaszfalak vastagsága 0,073 milliméter, mindössze 0,002 milliméter tűréssel. „Ez pedig nem a véletlen műve — mondja von Frisch —, hanem egy rendkívül kifinomult munka eredménye.” Állatok veszélyben Minden évben egy állatfaj kihal Szinte minden évben kihal egy állatfaj. Az elmúlt 300 év alatt már több mint 200 emlős és madárfaj tűnt el a földkerekségről. A lista az arab strucctól a szürkemedvén át egészen a bér. beroroszlánig terjed. A „Környezet 2000-ben" című tanulmány, amelyet a Frankfurtban működő természetkutató társaság adott ki, faunánk ijesztő elszegényedéséről beszél és a következő mérleget vonja meg: évente mintegy 300 000 nyúl, szarvas, őz és vaddisznó ezenkívül kis emlősök, madarak és csúszómászók milliói pusztulnak el a Szövetségi Köztársaság útjainak forgalmában. A sündisznót az a veszély fenyegeti, hogy az autóforgalom miatt teljesen kipusztul. A rovarevő énekesmadarak az elmúlt 70 év alatt 90 százalékkal csökkentek — a madárfogás és a kártevők irtószereinek áldozatává váltak. A szilás ceteket is a kipusztulás fenyegeti - folytatódik a világra kitekintő tanulmány — az Északi Jeges-tengeren már hamarosan befejezett lesz a megsemmisítés műve. 1900 előtt a világ tengerein évente mintegy 600 szilás cetet zsákmányoltak. 1932-ben 43 000-et lőttek le, ma mintegy 70 000-et, - lényegesen többet, mint amennyi fiatal születik. „Ezeknek az állatoknak szinte minden részét fel lehet dolgozni és pénzzé lehet tenni. Vajon ez jogossá teszi-e a tömegpusztítást és egy egész állatcsoport kiirtását?" „A szilás cetek fogásának története a rablógazdálkodás és a gyilkolás története." Az orrszarvúak az öregedő férfiak miatt halnak meg. Az orrszarvúak szarvának anyagát a kínai kereskedők Délkelet-Ázsióban nagy nye- rességgel erősítő szerként adják el. A jávai orrszarvúból már legfeljebb csak 25 darab van, a szumátraiból mintegy 10 és az indiai páncélos orrszarvúból pedig legfeljebb 200. A jávai és a szumátrai orrszarvút a szabad vadonban már nem lehet megmenteni. Mivel Ke- let-Afrikában is évente mintegy 1000 orrszarvút gyilkolnak meg a vadorzók, a társaság véleménye szerint: „már ebben az évtizedben számolni kell valamennyi orrszarvú-fajta végleges kiirtásával.”
