Dunántúli napló, 1975. október (32. évfolyam, 269-299. szám)
1975-10-11 / 279. szám
1975. október 11., szombat Dünantült napló 3 Sokat ér a geológus. A szellemi tevékenység során létrehozott eredmények, ismeretek külföldi eladása — ez a szellemi export. E körbe tartozik az a szakértői munka, melyet többek között a szénbányák, a MÉV vagy éppen a fúrások mérnökei, geológusai végeznek — határainkon kívül. Nem véletlenül e három vállalatot említettem, hiszen a nyersanyagkutatás körül főképpen ők bábáskodnak. Kérdésünk a következőképpen hangzik: hol, merre jártak szakembereink az elmúlt öt esztendő alatt? Magyar mérnökök a világban Szellemi tőkénk a világpiacon Libanontól Mongóliáig A felsorolásból egyérterműen kitűnik, hogy mennyire mozgalmas volt az elmúlt néhány esztendő: Kubában, Tanzániában, Algériában, Mongóliában, Peruban, Ghánában, Irakban, Jordániában, Libanonban, Szíriában jártak, vagy indulnak el a közeli napokban e három vállalat emberei. Utazásuk, munkájuk hasznáról nehéz forintokban beszélni, bár egyértelmű: mind az egyénnek, mind a népgazdaságnak jól jön. A vállalati vélemények azonban különböznek. A Mecseki Szénbányák szellemi exportját jelenleg egy Kubában dolgozó mérnök jelenti, aki a TESCO-n — Nemzetközi Műszaki és Tudományos Együttműködési Iroda — pályázta meg szakértői kiküldetését. Feladatköre eléggé ösz- szetett: az ottani bányaműszaki intézetnél szaktanácsadás, földalatti és külszíni bányák termelésének ellenőrzése, beosztott kubai személyzet oktatása. Egy másik „szenes" mérnök már Tanzániában járt, s most Ghánába készül, egy megint másik Algériában járt — s most Kanadában él. Mintha bányamérnök külföldön kevesebb kellene, s ha keresik is őket, a nyelvtudás hiánya meghiúsítja kiutazásukat. Az már szinte a csodával határos, hogy két spanyolul tudó mérnöke akadt a vállalatnak. Ásványkutatás Mongóliában A Mecseki Ércbánya Vállalat egy mérnöke Peruban járt, ahol mint szaktanácsadó dolgozott, egy másik pedig Kubában nikkel-lelőhelyek kutatásánál vett részt. Mindketten a TESCO szervezésében mint „magánzók”. Napjainkban a MÉV mérnökei, munkásai Mongóliában tevékenykednek — már 1967-től úgymond adtak embereket a földtani térképészetet végző expedíciónak — s nemcsak geológusok, hanem fúrások is. Egy másik mongó- liai munkájuk a Geofizikai Intézettel közösen az ércesedési nyomok előzetes értékelése volt. Dr. Barabás Andor, a MÉV földtani főosztályvezetője e határokon kívüli munka hasznát az alábbiakban foglalta össze: — Nem vitás, hogy az egyén . anyagilag jól jár. A vállalat — és természetesen a kiutazó mérnök — szempontjából viszont lényeges, hogy a kint járt ember látóköre- szélesedik. A geológia tapasztalati tudomány. Csak egy példát: nálunk mindent lösztakaró borít, Mongóliában a kőzet szem előtt van, s bizonyos törvényszerűségeket jobban megért, tudatosít önmagában a geológus. S itthon, a vállalatnál hasznosítja .. . Bejrút vizet kapott Az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalatnál e szellemi exportnak az utóbbi időben kevésbé örülnek. -A határokon belüli feladataink ugyanis — mint azt Somssich Lászlóné, a vállalat igazgatóhelyettese mondotta, — rövid idő alatt megháromszorozódtak. A nyersanyagkutatás erős konjunktúrában él: újabb és újabb kőszéntelepek feltárására, egyéb ásványi kincsek kiaknázására van szükség. Amíg egy esztendeje nem tudtak a mérnöknek munkát adni, most kevés a szakember. Az elmúlt öt év alatt három geológusuk járt Kubában, az ottani földtani irányító szervezet létrehozása végett, s egy geológusuk Algériában kutatott víz után. Ma nem szívesen engednek TESCO-s útra geológust. Somssich Lászlóné: „A .tescós' szakemberkiadás érdekeinkkel ma kevésbé egyeztethető össze. Legalábbis a geológusokat illetően . . Államilag jobban koordinált és összeegyeztetett a vállalatnak a NIKEX vagy a GEO- MINCO Rt. szervezésében végzett külföldi munkája. Jordániában kőzetminta vételezést végeztek, Libanonban a fúrások ütöttek tanyát — különféle gátépítéseknél vettek kőzetmintákat — s egy geofizikai csoportjuk a közel-keleti országokban kutatott víz után. Érdemes megjegyezni: Bejrútnak a magyar szakemberek adtak inni. S azt is, hogy ebben az „arab-tűzfészekben” nem csak a kutatás izgalmait élték át. Jvtegesett, hogy az utcai harcok miatt nem tudtak mozdulni szálláshelyükről, s az is, hogy egy fegyveres csoport a kutatás helyén meglepte őket, s az ösz- szes szerszámnak lába kelt e „látogatás" után. Napjainkban kutatási területük Szíriába tevődött át: kősó, mészkő, foszfát és, kén után nyomoznak. A szellemi export kezdetben tisztán a fej eladását jelentette. Ma — nyersanyag ínség korát éljük — bizony bonyolult üzletté vált az ész exportja. A nyugatnémet, francia, svéd, amerikai cégek rendkívül hevesen versengenek egy-egy fejlődő országbeli nyersanyagkutatás megszerzéséért. E versenyben ott vannak a szocialista országok, mi is. Miért folyik ez a csata? Természetes, hogy ha valahol a kutatásban részt vesz egy állam szakembere, akkor — és ez többnyire így van — az illető állam könnyebben részesül a majdan kibányászandó alapanyagból. (Például: a Földtani Kutató és Fúró Vállalat munkáját is „terményben” fizetik a dolláron kívül.) Ezért fontos tehát, hogy a szellemi tőkét jó piacra vigyük. Oda, ahol kamatozik. Kozma Ferenc Új szakközépiskolai tagozat Pécsett Szeptember 18-án fogadta első hallgatóit a Barcsi Vízgazdálkodási Szakközépiskola kihelyezett, levelező tagozata. Ez Baranya megye székhelyén, sorrendben a tizenegyedik középiskola. A Dél-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság kezdeményezésére több mint negyvenen kezdték meg tanulmányaikat az első, kihelyezett tagozaton. Valamennyien érettségizett, vízügyi dolgozók. A közismereti tantárgyak — mivel ebből már érettségi vizsgát tettek — nem szerepelnek a tantervben. A kétéves képzés alatt vízépítési ismereteket, műszaki rajzot, elektrotechnikát és még egy sor szakmai tárgyat kell elsajátító n iok. A sikeres vizsgák után szakközépiskolai végzettséggel rendelkeznek, de közvetlenül utána technikusi minősítő vizsgát is tehetnek. Fef Levizsgálják a tehenészeteket Több tejet vár a nagyüzemektől a népgazdaság Hatékonyabb módszerekre, a kapacitás jobb kihasználására van szükség Több száz bizottság járja ezekben a hetekben országszerte a nagyüzemeket, augusztus óta folyik az állami gazdasági és termelőszövetkezeti tehenészetek felülvizsgálata. Arra a kérdésre keresnek választ, miért csökkent az utóbbi egy évben országosan a tejtermelés, milyen intézkedéseket kell sürgősen megtenni ahhoz, hogy egy-egy konkrét nagyüzem tejtermelési mutatói megjavuljanak. Szakemberek, takarmány, szemlélet Baranya megyében bár az ipar itt is komoly tejhiánnyal küzd, nagyobb visszaesésről nem beszélgetünk. Ezt a felvásárlás adatai is mutatják. Tavaly egész évben 88,8 millió liter, ez év első félévében pedig 44,4 millió liter tejet vásárolt fel az ipar Baranyában. A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok az év első nyolc hónapjában minimálisan — 0,9 százalékkal — maradtak el a tavalyi év első nyolc hónapjának eredményétől. Ez így önmagában nem jelentős lemaradás. A nagyüzemek terve azonban a tavalyinál 4 százalékkal több tej értékesítése volt, ezt c Évi 25 millió forint értékben készít férfi-, női és gyermekruházati cikkeket a Mohács Ruházati Szövetkezet. Jövőre a termelés további növelése mellett az idén beindított és kitünően bevált munkaruházati részlegüket is tovább kívánják bővíteni. Fotó: Maletics László tervet gazdaságaink nem teljesítették. November 1-ig 29 állami gazdasági és termelőszövetkezeti szakosított telepen, mintegy 20 ezer tehén termelését vizsgálják meg. Felmérik a telepek szakember és szakmunkás ellátottságát, a telepek takarmány ellátását, a technológiák műszaki állapotát és karbantartását, az állategészségügyi, higiéniai előírások betartását. Javaslatokat tesznek a helyi vezetőknek, akik ez alapján készítik majd el intézkedési tervüket. Eddig tíz telep felülvizsgálata fejeződött be. A kezdeti tapasztalatként a bizottságok a sza kosított telepek nem megfelelő tömegtakarmány ellátását állapították meg, s főként a takarmány gyenge minőségét. A jóminőségű lucernaszéna a szakosított telepeken általános hiánycikknek számít. A legnagyobb tömeget adó silókukorica, mivel általában magas víztartalommal és nem kellően felaprítva takarítják be, gyenge szilázst ad. A bizottságok szoros okozati összefüggését állapították meg a telepeken az alacsony .tejtermelés, a kedvezőtlen vemhesülési eredmények, a nagyarányú borjúelhullás és a tömegtakarmány gyenge minősége között. Ennek egyik oka kétségtelenül a korszerű betakarító gépsorok hiánya. A legtöbb üzemben azonban a szemlélet sem megfelelő. Nem fordítanak gondot a takarmánynövények terméshozamaira, gyakran nem adnak elegendő műtrágyát sem ezeknek a növényeknek hc^óntjak, elégetik a meliektermékeket, a cukorrépafejet, a kukoricaszárat, a gabonaszalmát még akkor is, ha egész évben nincs az állatoknak szalma. Ésszerű bővítést a telepeken A bizottságok megállapítása szerint az alacsony mutatók másik fő oka, hogy az üzemek nem hajtották végre a szükséges selejtezést. Az ilyen nagy létszámfelfutásnál az évi 25—30 százalékos selejtezés a kívánatos. Ezzel szemben 1973-ben csak 16, 1974-ben pedig 21 százalékos volt a selejtezés. Ezért egyes telepeken felhalmozódnak az úgynevezett improduktív tehenek, amelyek nagyon lerontják az átlagos tejtermelési színvonalat. A megye egy ^ehenére eső átlag tejtermelése tavaly 2540 liter volt, ami megegyezik a szakosított telepek átlagával. A hatékonyság és a kapacitás vizsgálatok is problémákat tártak fel. Egyes épületek, istállók, elletők, borjúnevelők férőhelyei a telepeken nincsenek összhangban. így fordulhat elő, hogy 40 ezer forintos beruházással létrehozott fejőgéppel felszerelt férőhelyen állnak a szárazonálló nem fejt tehenek, holott ezeknek a 10 000 forintos férőhely is megfelelne. Sőt! Gyakran túlzsúfoltak a borjúnevelők, az elletők, s ez is előidézi a borjúelhullást. Mindez sürgetővé teszi a kisebb telepek racTonális bővítését. Megyei szinten mintegy 3000 új férőhelyet kell létrehozni a szárazon álló tehenek és vemhes üszők részére, s ez ugyanennyivel növeli majd meg a szakosított telepek termelő istállóinak kapacitását. Valamennyi telep gümőkór- mentes. Brucellózis sezmpontjá- ból 29 telep „A", kettő „B” minősítésű, kettő pedig minősítés alatt áll. Nem mindenütt csökkent a termelés A telepeken felmerülő problémák nagy része a szakértelem, a kellő tapasztalat hiányára vezethető vissza. A telepek részére eddig mintegy félezer szak- és betanított munkást képeztek. Ezeknek azonban csak egy kis része dolgozik valóban a telepeken. A nagyobb tejtermelést igen sok tényező akadályozza, de egy sor nagyüzem példája azt mutatja, hogy ezek nem legyőzhetetlen akadályok. Az év első felében sem mindenütt csökkent a tejhozam. Növelte tejtermelését egyebek között a geresd- laki tsz, amely első félévi eredménye alapján 3000 literes átlagtermelést számíthat éves szinten. A sombereki isz-ben ugyanilyen alapon 3200 literes, a bólyi Kossuth tsz-ben 3240 literes, a rózsafai tsz-ben 3340 literes, a babarci Béke tsz-ben pedig 3600 literes tejtermelésre számítanak. A Megyei Szarvasmarhate- nyésztesi Operatív Bizottság legutóbbi ülésén -olyan döntés született, hogy jó pár évi szünet után, az idén ősszel ismét minden üzemen takarmánymérleget kell készíteni, amelyeknek összesítéséből megállapítható, miből van hiány, miből többlet a megyében. A hiányzó tömegtakarmányok pótlására az eddiginél nagyobb mértékben kell begyűjteni a növényi melléktermékeket. Láthatatlan kincs: az idő Láthatatlan, ámde mérhető. Az óra mutatójával, a naptár lapjaival, s ezer más módon is. így például: a gyártás kezdetekor — a hatvanas évek elején — egy hűtőszekrény előállításához átlagosan 40 óra kellett. Ma erre négy órát fordítanak. Ha ez a csökkenés nem következik be, akkor a jelenlegi havi termeléshez -— 35—37 ezer darab, tavaly összesen 417 ezer — 1,4 millió óra szükségeltetnék. Ami alig lenne kevesebb, mint a papíripar összes munkásainak áprilisi órateljesítménye. S harmada annak, amit a villamosenergia-iparban felhasználnak. Hol találnának ennyi embert, s mi pénzbe kerülne!? Egyetlen munkanapon 7300 kárpitozott ülőbútor, 25 ezer női kosztüm és ruha készül el, vagy — további példaként — egymillió izzólámpa. Csakhogy idén, az első félévben a textil- ruházati iparban januárbán teljesítették a legtöbb munkásórát, ugyanakkor a termelés ebben a hónapban volt a legalacsonyabb! Furcsa? Csipetnyi abból a keserű tubákból, melyet időpazarlásunk miatt felszippantunk. Sokan abban a tévhitben élnek, az idő ingyen van, nem kell fizetni érte. Pazarlását, bő markú mérését viszont nagyon is megfizetjük. A beruházások megvalósítási ideje az indokoltnál két, két és félszer hosszabb. Az építőipari gépek állásidejének — mint ezt egy vizsgálat megállapította — kétharmada belső — azaz vállalati — és kooperációs szervezetlenség következménye. Ezek és a hasonlók a nyílt pocsékolás közé sorolhatók. S akkor még hol vannak a rejtett tékozlások, a munkahelyen tétlenül töltött percek, félórák, a selejtbe beleölt műszakok, a rossz tervek okozta várakozások?! A Gazdaságkutató Intézet számításai szerint a munkaidő 20—25 százaléka vész el. Ez annyi, mintha a ténylegese-' számontartott 1 745 000 ember helyett csak 1,4 milliót foglalkoztatna az ipar. S ez még csak az ipar... Egyéni életünkben könnyen felismerjük az idő múlását, hiszen gyorsan eltelik szabadságunk, elillan néhány szabad óránk, ha összefutnak teendőink, azt tartjuk, meghalni se érünk rá. Azt azonban, hogy az idő közös, társadalmi méretű érték, csak kétkedve fogadjuk pFT ha megtesszük egyáltalán. Hiszen „nem kerget a tatár”, „megvár a munka”; kínálják a mentséget hamis bölcsességeink. Észre kellene vennünk: ha az óránk késik, bosszankodunk. Ha mi késünk valamilyen feladatunkkal, mindig lelünk rá magyarázatot. A munkaidő veszteségek egy része elkerülhetetlen, mert a szabadság, a betegség is csökkenti a munkaidő alapot. De szükségszerű-e, hogy ügyes-bajos hétköznapi dolgaink túlnyomó részét csakis munkaidő alatt intézhetjük el? Mert hivatalok, szolgáltató vállalatok, intézmények még mindig nem elég öntevékenyek annak keresésében, hogyan lehetne a közös kinccsel szűkmarkúbban bánni. S mert ez a kényelmesség hagyománnyá merevedett — miért? —, mert ezt megszokta az állampolgár, saját munkájában sem tulajdonít különösebb jelentőséget annak, hogy múlnak az órák, s haszontalanul telnek el. Egy ember- esztendőnként átlagosan 260 napot dolgozik. Forma és papír szerint, s a fennmaradó 105 napot a vasárnapok, ünnepek, a szabad szombatok, a szabadság töltik ki. A forma szerinti 260 napból mennyi telik tényleges, hasznos, társadalmat és egyént gyarapító munkával? Kevesebb, mint lehetne, mint kellene. Mai gondjaink, nehézségeink közepette még inkább megnő a jól felhasznált és az elpocsékolt idő arányának jelentősége. Mészáros Ottó
