Dunántúli napló, 1975. október (32. évfolyam, 269-299. szám)

1975-10-30 / 298. szám

1975. október 30., csütörtök DtmantQlt napló 3 A kenyárgyár üzemi épülete. Kevés a koncentrált, jól ösz- szehangolt beruházás: a beru­házó, a tervező és a kivitelező hármasa ritkán elégedett ma­napság. Egy-egy határidőre — vagy netalán határidő előtt el­készült létesítményt „fehér hol­lónak" tartunk. A helyiipari, tanácsi beruházások sem kivé­telek e megállapítás alól, pe­dig sok esetben az a bizonyos hármas mindegyik tagja taná­csi vállalat. Mikor jön a fémsiló? Az új pécsi kenyérgyárat az építők mintha sajátjuknak érezték volna: a leendő tulaj­donos — a Pécsi Sütőipari Vállalat — csak jót mondhat róluk. Időben, precízen és jól dolgóztak, s az eredmény: a Baranya megyei ÁÉV a létesít­ményt készre-jelentette, s bú­csút mondott véglegesen a gyártól. A kérdés kézenfekvő: vajon ez azt jelenti, hogy a jel­zett december 31 - i indulás biztosított? Kevesen bíznak ebben. A beruházások általános sorsát — úgy néz ki —.a pécsi ke­nyérgyár sem kerüli el. A fém­silók és az egész liszt-előké­szítő berendezések hiányoznak még. Az ÉLGÉP a berendezé­seket egy NSZK céggel koope­rálva — nullszaldós üzlet — készíti. Ez azt jelenti, hogy nem dollárigényes. A gond: a kooperáció valahol akadozik. E miatt jelen pillanatban két eshetőséggel számolhatunk: az ÉLGÉP vagy tartja ígéretét, s a berendezések szállítását e héten megkezdi, vagy — más után kell nézni. Ez utóbbi „megoldás" határidő lavinát indítana . . . Akadály a nyomda előtt Gyárépítések holtponton • Az együttműködés valahol akadozik • Újabb határidők, újabb módosítások A Fémipari Vállalat egy kis­sé jobban áll: a György-aknai 23 milliós üzemépítési program időarányos része elkészült: a következő lépcső 1976-ban a szociális rész — öltözők, für­dők — bővítése. A száz fős szociális létesítmény 3 millióba kerül, s. ezzel befejeződik az „áttelepítés". Már György-ak­nán van a műanyag-részleg, a lakatosok és a forgácsolók is kint vannak, s valószínűleg no­vember elején kezdődik a szer- számmühely kiköltöztetése. A Pécsi Ingatlankezelő Vál­lalat irodaházának épitése is csúszott, most kezdődött a 8 milliós beruházás kivitelezése. Átadás: 7977 közepén. » Mozaiklap: újabb áttervezés A Patyolat Vállalat 4 milliós ■gépbeszerzése, a Hőszolgáltató Vállalat 52 millióba kerülő szolgáltatás fejlesztése mellett az egyik : legnagyobb tanácsi beruházás, a mohácsi' mozaik- lapgyár, amely jelenleg 84 mil­lión áll. (Valamikor még hat­vanmilliós beruházás volt.) Már azt is nehéz megállapíta­ni, mikor is kellett volna át­adni ezt a mozaiklap- és ve- gyesbetonáru üzemet, hiszen már 1973 júniusában megér­keztek az olasz Longinotti présgépek és a csiszoló és ideiglenes próbájuk során bi­zonyították, hogy szép mozaik­lapot tudnak gyártani. A sorozatos határidő módo­sításokra és építési-tervezési gon­dokra tárcaközi zsűri próbált pontot tenni: az eredetileg ter­vezett beruházási költséghez csapott még 17 milliót és két határidőt adott. A mozaiklap- gyárnak 1976 március 31-e után kell termelnie, a veqyesbeton­áru próbaüzemét pedig 1977 január 1-én kell kezdeni. A dolog egyetlen szépség­hibája, hogy a gyár terveinek véleményezésére bevont Építés- tudományi Intézet szakértői újabb módosításokat javasol­nak —, nem is csoda, hiszen a gyártás-technológia több berendezése nem fér el a már kész üzemcsarnokban - s há­rom alternatívát adnak a le­endő tulajdonosnak, az Építő­anyagipari Vállalatnak, Hosz- szan lehetne az ezzel járó gon­dokat ecsetelni, de ettől most eltekintünk. Summa-summárum az alábbi dolgok nem tisztá­zódtak még: hogyan fogják át­építeni, mennyibe is fog ez végezetül kerülni, s hogy tud­ják-e tartani az újabban meg­adott határidőket. . így aztán úgy áll a dolog, hogy a „mo­hácsi csendet" a mai napig nem sikerült megtörni . . . Végül Pel lérd... A várost legjobban érintő két létesítmény kivitelezése — tu­lajdonos a Vízmű Vállalat — ellentétes képet mutat. A tor- tyogói vízmű december végén, januárban kész: egyes részei máris üzemelnek, s bizonyos mennyiségű többlet-vizet már kap Pécs. Az átemelő-bővítés kivitelezése jó ütemben halad: Tortyogó az eredeti állapothoz képest napi 8000 köbméter víz­zel többet ad. A másik — a pellérdi vízmű. Itt már sokkal több a gond — mint azt a vízmű szakemberei mondták —, annak ellenére, hogy a kivitelező jól végzi munkáját. öt nagyteljesítmé­nyű villanymotor hiányzik ah­hoz, hogy üzembe lehessen helyezni. Pedig Pellérdtől nem­csak a víz mennyiségi növe­kedését, hanem a vízminőség javulását is vártuk. A gyártó vállalat ígérete: 1977 elejére, jobb esetben 1976 második felére készíti el a pellérdi motorokat. Hogy egyáltalán kapunk — gyenge vigasz . . . Kozma Ferenc Az épülő uj nyomda az Engel János úton. — Szokolai felír. — „Ez derekas munka volt, emberek” A Pécsi Szikra Nyomda 93 milliós beruházása is jól áll. A Tanácsi Magas- és Mélyépí­tő Vállalat a határidőket tart­ja. Az üzemépület belső szak­ipari munkálatait hétfőn — 27- én — kezdték az Országos Szakipari Vállalat részlegei. Egyetlen alvállalkozó jelentett „akadályt”: a Budapesti Vil­lanyszerelőipari Vállalat. Némi utánjárást követően — a beru­házó a KGM-ben is járt ez ügyben — az akadály egy ré­sze elhárult: mégis elkészítenek a fővárosiak néhány elektro­mos berendezést. A hiányzó mérőműszereket, mérőórákat pedig a DÉDÁSZ-tól sikerül beszerezni. Kérdéses azonban, hogy a BVV mennyire tartja a szavát. Ha igen — és a némi csúszást sikerül behozniuk — nem lesz baj. A beruházó szerint a leg­nagyobb gondot az jelenti, hogy a BVV további alvállal­kozóinak összehangolt munká­jára is szükség van. Ugyanis a berendezések alkatrészeinek nagyobb felét nem a Buda­pesti Villanyszerelőipari Válla­lat készíti . . . KUBIKOSOK A z árok mintegy há- ** rom méter mély, benne ötven centiméter magasságban viz. Gumi­csizmában dolgoznak az emberek. Azt mondják, már megszokták, hisz az ilyen árkok nekik a munkahelyet jelentik. Valamennyien ku­bikosok. Tavaly a pécsi Kossuth Lajos utcai vízvezeték .szerelésénél is­mertük meg őket. Brigádveze­tők: Varga Gyula, Mayer Fe­renc és Czinczár János. Annak­idején a Széchenyi tér sarkán álldogálok, járókelők így nyi­latkoztak róluk: lám, lehet rö­vid idő alatt is jó munkát vé­gezni . . . Hamar átadták az utcát a forgalomnak. Most ismét egy rendkívül for­galmas, nehéz területen, a Le­nin téren dolgoznak. Az 500-as ivóvízvezetéknek ássák az ár­kot a Varga brigád tagjai, gyorsan, szakszerűen. Hat éve dolgoznak együtt, mind a tizen: Kappelmaier Jó­zsef, Fekete György, Peteli Jó­zsef, Balogh József, Kelemen Antal, Szabó Lajos, Hermann Mihály, Kovács Károly, Keszeli László és Varga Gyula. Mind­annyian Dunaszekcsőről járnak Pécsre. A Vízmű autóbusza hozza, viszi őket. Reggel korán kelnek, s legtöbbször későn is fekszenek. Sokat dolgoznak nyújtott műszakban, illetve hét­végén. — Egy hónappal ezelőtt a Mártírok útján nagyon „húzott" bennünket a határidő — meséli Varga Gyula. - Vasárnap is dolgoztunk. A délután kijött az igazgatónk megnézni, hogy ha­ladunk. Azt mondta, nem le­szünk kész határidőre. Fogad­tunk vele . . . Ö vesztett!- Egy másik alkalommal - akkor is vasárnap volt - két brigád dolgozott együtt. Any- nyira elfáradtunk, hogy már a tréfákon sem tudtunk nevet­ni. Akkor is itt volt velünk a vezetőség, s amint jöttünk ki az árokból elkezdték mondo­gatni, hogy rendezzünk futó­versenyt, hátha elfelejtjük a fáradtságot. Megállapodtunk, hogy a két brigádvezető sza­lad, s aki győz, annak a bri­gádja kap egy láda sört. Mi nyertünk, a főnökök meg ki­fizették a sört. Túl a napi rendes munkáju­kon sokszor vállalnak társadal­mi munkát, tartanak kommunis­ta műszakot. Legutóbb a Mártí­rok útjai vezeték egy szakaszá­nak kialakítását vállalták így. A fizetésük 3000—3200 forint. A nyújtott műszakban való mun­kájukért ki-ki tetszés szerint választhatja a pénzt vagy a csúsztatá st. A vezetők - ahogy elmesél­ték - szinte minden nap meg­nézik, mit csinálnak, hogy dol­goznak. Ha valami nem úgy megy, ahogy kellene, szemük­be mondják, s ugyanezt várják tőlük is. NEMCSAK A FIZETÉS FONTOS Orvoslás a „gerincfájdalomra” Az órának éppen vége. Or­sós Imre eléggé nehézkesen áll fel a pádból. — Gerinc?- Meszesedés. Az orvosok mondták, hogy vállaljak köny- nyebb munkát, mert meggör­bülök. A fejtésben is csak gu- gyolva tudok járni. Nem mehe­tek máshová dolgozni, négy gyerek van. Ha már szép, új lakást kaptam Kertvárosban, a gyerekeket megfelelően akarom nevelni. Huszonhárom eszten­deje dolgozom István-aknán, több mint tíz éve vájár vagyok, másutt segédmunkásként kelle­ne kezdenem. Szilikó tbc-m is van . . . Orsós Imre 36 esztendős. Pécs megyei város Tanácsa munkaügyi osztálya nemrégiben készített felmérése szerint Pé­csett 5600 csökkent munkaké­pességű ember él. Közülük 2400 rendszeresen foglalkoztatott, 3036 rokkant nyuqdíjas, 185-en pediq szociális segélyekből, já­radékból élnek. Pécsett szociális foglalkozta­tó nem működik — a csökkent munkaképességűek kisebb há­nyadának a B. m. Háziipari Szövetkezet bedolgozóként és üzemi munkásként biztosít meg­élhetést. A többiek a város többi üzemében dolgoznak. A munkaügyi osztály tapasztalatai szerint a vállalatok a csökkent munkaképességű dolgozókat, amíg munkájukat ellátják, igye­keznek foglalkoztatni. Sok eset­ben méltányosságból később is. Mint a jelentésből kitűnik a vállalatok könnyebb munkakör­be való áthelyezéssel rehabili­tálják meqnyomorodott munká­saikat, többségük keresete az áthelyezést követően sem csök­ken. Orsós Imre ezideig az 5600 között nem szerepelt, rá az előbbi megállapítás sem vo­natkozhatott volna. A bányából kikerülve ugyanis aligha lehe­tett olyan munkahelyet találni, ahol lényeges keresetcsökkenés ne következett volna be. Külö­nösen a gerincsérültek szen­vednek hátrányt, sok esetben hosszú ideig ellátatlanok ma­radnak, miután a bányában nem tudnak semmiféle munkát elvégezni, s az üzem orvosa le sem engedi szállni. Kovács Géza gerinc- és me­dencecsont-törést szenvedett az elmúlt év áprilisában. Kertvá­rosban ráomlott a kibiztosítat­lan csatornaárok. A 49 esz­tendős építőmunkás október 1- én állt ismét munkába. Az új- mecsekaljai állomáson sok ezres tégla máglya előtt találom. — Csak nem . . . ? — Rakodnom nem kell. A téglatörmeléket takarítom össze, talicskázom a szemétbe. Ez is nehéz. Mutatja dagadt, szederjes lábát. — Hajolni kell, aztán egész nap gyalogolok . . . Addig kitar­tok, amíg leszázalékolnak. Nem tudom mennyit keresek majd, azt mondták a központban (B. m.-i Állami Építőipari Vállalat), hogy 10 forint 50 lesz az óra­bérem. Régi munkámért 2900 forintot kaptam. Ne higgye, hogy kényeskedem, az orvos is azt mondta, hogy ilyen sé­rülés után ne erőltessem ma­gam, mert egyszer csak majd lerogyok .. . Jenczer Viktort délelőtti ól­mából ébresztem. Éjszakás volt. Nehéz lehetett az álma, arca csupa verejték. Huszonnyolc esztendeje dolgozik a bányá­ban, 35 százalékos rokkantságot „szedett” itt össze a meglevő 45 mellé. A háborúban ugyan­is térdlövést kapott. Tíz esz­tendeje tiltották el a szénfaltól, azóta a fabekészítő azon a csapaton, ahol korábban a fronton dolgozott.- Már kevesen vagyunk a régiekből. A Hegedűs Karcsi meghalt, a Mogyorósit kétszer operálták. Én még keperkedek, de nézze, fekvemben, ültöm­ben is kiver a víz. Jenczer Viktor ötvenhárom esztendős. Egykoron Széchenyi- aknán a 23-as' gázkitörés-ve­szélyes telepek fejtéskijáróit hajtotta. Ez rangot adott - ma is érződik a tartásán.- Most nagyon jót tettek vagy negyvenünkkel Pécs- Bányaüzemben. A kaparok mel­lé osztottak, 134 forintos sze­mélyi bérrel. Ennyit minden­képpen meqkapok. A fejtések teljesítményétől függően ez több is lehet. Érdekeltté va­gyunk téve, hogy a kaparok mellett is megbecsüljük ma­gunkat. — Egyedül vagyok a gép mellett, akár alhatnék is . . . De ha elszakad a lánc...? Az sem mindegy hogy néz ki a kaparó környéke, a járóosz­tály ... A fejtésben engem már a többieknek kellene eltartani, a kaparó mellett elvégzem a munkám, s a szénfalnál dolgo­zók is érzik, hogy szükség van rám. A Minisztertanács legutóbbi ülésén határozatot hozott, hogy a bányában már nem foglal­koztatható dolgozók a külszínre helyezve részleges keresetki­egészítést kapjanak. Bizonyára nagyon sok bányász problémá­ja megoldódik, a „gerincfájda­lomra" talán ez orvoslást je­lent. Pécs-Bányaüzem legutóbbi intézkedése a helyi kezdemé­nyezés nagyszerű példája: nemcsak megfelelő bért, hanem a bányamunkások önérzetének megfelelő munkalehetőséget is találtak. Az utóbbi mindennél fonto­sabb . . . Lombosi Jenő Pihenő közben a brigádok tagjainak egy csoportja. Seres Éva felvétele — Nagyon jólesik, ha veze- „Ez derekas munka volt, em- tőink figyelnek ránk, s ők is berek." ejtenek néhány dicsérő szót: Török Éva \ Kesztyűgyár új telephelyén szerelik az üzemcsarnokot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom