Dunántúli napló, 1975. október (32. évfolyam, 269-299. szám)
1975-10-01 / 269. szám
I 1975. október 1., szerda Dunántúlt napló Az óvodáktól az általános iskolákig A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG 1975 SZEPTEMBER 12-1 ÜLÉSÉN ELFOGADOTT FELADATTERV I FEJEZETE A KÖZOKTATÁS FEJLESZTÉSÉNEK IRÁNYELVEIVEL FOGLALKOZIK E FEJEZETBŐL EZ ALKALOMMAL AZ ÓVODÁKKAL ES AZ ALTALANOS ISKO LAKKAL FOGLALKOZÓ RESZT ISMERTETJÜK A közoktatás terén a fejlesztési irányelvek az alábbi fejlődési szakaszokat veszik alapul : Lépcsőzetesen 1980-ig a jelenlegi iskola- szerkezet keretein belül — részben a jelenleg érvényes tantervek módosításával, részben újabbak lépcsőzetes bevezetésével — folyik a közoktatás. 1985-ig várhatóan új tartalommal, az új tantervek általános alkalmazásával, korszerűsödik a közoktatás. Az iskolaszerkezeti arányváltozások előreláthatóan a jelenlegi kereteken belül maradnak meg. 1985. után az iskolakötelezettség kiterjesztésével együtt tartalmilag és szervezetileg átalakul az alapozó iskola típus. Ez maga után vonja az intézményes oktatás valamennyi elemének továbbfejlesztését és a középfokú képzés átalakulását. A közoktatás korszerűsítési feladatainak végrehajtása során érvényesíteni kívánják a területegység sajátosságait, elérve, hogy fokozatosan csökkenjen a településhálózatból és a demográfiai szerkezetből adódó relatív elmaradottság, amely elsősorban az intézmény- hálózat telepítését, tárgyi felszereltségét és személyi ellátottságát befolyásolta előnytelenül. Csökkenteni szükséges az egyes települések és intézmények közötti szintkülönbségeket és a feltételek javításával együtt erősíteni a kommunista nevelés és a korszerű oktatás hatékonyságát. A művelődési hátrányok csökkentésével elérhető, hogy a közoktatás maradéktalanul betöltse társada- lompolitikailag meghatározott feladatait: legyen a kulturális fejlődés és a társadalmi fel- emelkedés alapvető eszköze, váljon a munkás-paraszt hatalom kulturális nevelő funkciójának egyik legfontosabb hordozójává. Több gyermek Az óvodáskorú népesség létszáma 1980-ban tetőződik. Az országos demográfiai statisztika kb. 20 százalékos emelkedéssel számol, s ez Baranyában megközelítően 20—21 ezer gyermeket jelent. Az óvodai férőhelyeket ennek megfelelően kívánatos növelni, s mivel ennek csak egy része biztosítható az állami fejlesztésből, továbbra is építeni kell a társadalmi kezdeményezésekre, óvoda építési akciókra. Az új óvodák telepítése és a meglévők bővítése elsősorban a városokban, a nagyközségekben és a kiemelt alsófokú központokban indokolt. Az érintett korosztály teljes óvodai elhelyezése szükséges Pécsett és a középfokú központokban. Az alsófokú központokban elsősorban a körzeti óvodák rendszerének megalapozott továbbfejlesztésével javítják az ellátottságot. Pécsett és Mohácson önálló intézményként célszerű létrehozni nemzetiségi, valamint gyógypedagógiai kompenzáló, korrekciós óvodákat. A népesedéspolitikai célkitűzésekkel való szoros kapcsolat, valamint a művelődési hátrányok kiegyenlítésében betöltött szerepe miatt e területet a fejlesztési feladatok egyik fő irányaként kívánatos kezelni. A férőhelyek növelésével párhuzamos követelmény az óvodába nem járt gyermekek tanfolyamszerű iskolaelőkészítése. Ennek időtartamát célszerű kiterjeszteni az iskolába kerülést megelőző teljes tanévre. A nemzetiségi községekben a nemzetiségi nyelvű kiscsoportos előkészítők létrehozására törekszenek. Külön figyelmet szükséges fordítani a cigánytanulók iskola előkészítésére. Iskolaközpontok Az általános iskolafokozatra vonatkozó fő feladat továbbra is a tankötelezettség teljesítése és a szakrendszerű oktatás kiterjesztése. A fejlesztés fő irányát a körzeti iskolaközpontok képezik. Pécs és a középfokú szervezési központok alsófokú iskolahálózatát alkalmassá kell tenni a közoktatás társadalmikulturális különbségeket nivelláló szerepének ellátására. A távlati tervezés időszakában jelentős szerkezeti és tartalmi változások következnek be hazánk alsófokú iskolarendszerében. A változás egyik legjelentősebb szervezeti következménye lesz Baranyában a sok egy tanulócsoportos kis-iskolák számának csökkentése, az intézmények konpentrálódása. A fejlesztési feladatokat befolyásolja az a körülmény, hogy az általános iskolai tanulólétszám fokozatosan emelkedik, majd 1985-ben tetőződése várható. 1990-ben a felsőtagozatos demográfiai csúcshoz érkezünk, s ez várhatóan egybeesik a tankötelezettség, illetve az alapozó jellegű iskoláztatás időbeli kiterjesztésével. A célkitűzések között szerepel, hogy Pécsett kísérletképpen törekednek a több funkciójú kulturális központ szervezésére, amely összehangoltan elégíti ki a nevelés, oktatás, képzés, önművelés, szabad idő eltöltésének igényeit. A középfokú központokban kívánatos megkísérelni nevelési központok létrehozását. Az alsófokú központokban a körzeti iskolákat úgy lehet megerősíteni, hogy közel azonos szinten képesek legyenek kielégíteni az adott és a vonzáskörzetébe eső kisebb települések igényeit a tankötelezettség teljesítésében. Nemzetiségi bázisintézmények A nemzetiségi oktatásban a megfelelő demográfiai, szociológiai vizsgálatok után létrehozandó az adott település lakosságösszetételének megfelelő közoktatási forma. A megfelelő személyi és felszerelésbeli koncentrációval ki lehet alakítani a nemzetiségi közoktatás bázisintézményeit (Pécs, Boly, Felsőszentmárton), amelyek tö11' funkciós feladatkör betöltése,a is alkalmasak, így: a nemzetiségi felnőttoktatás és közművelődés központjai, nemzetiségi báziskönyvtárak, a néprajzi és a helytörténeti kutatás centrumai. Mindkét nemzetiségi nyelven indokolt biztosítani az általánosan képző középiskolai továbbtanulást Pécsett, Mohácson, Siklóson. A cigány gyerekek gyors létszámnövekedése miatt iskoláztatásukban ki kell lépni a hagyományos és nem eléggé hatékony módszerek és szervezeti formák köréből. A cigány- tanulók számára átmenetileg létesített külön tanuló- és napközis csoportok számának eme-" lésén, oktatási feltételeik jelentős javításán túl kívánatos hétközi diákotthonokat létrehozni, mindenekelőtt a siklósi, mohácsi és a sásdi járásban. E formák a tankötelezettség jobb teljesítésén túl segítik a tehetséges gyermekek középfokú továbbtanulásának előkészítését is. M. E. Természet — látás — alkotás A tér problémáiról Az orvosegyetem aulájában fent a karzaton fekete-fehér nagy tablók, kartontestek hívják magukra a figyelmet. Mindenekelőtt három, fekete-fehér mintázatú kockákból épített hasáb, amelyek odalentről is jól érvényesülnek. A Természet- látós-alkotás című kiállítást helyezték el itt, annak is a térrel foglalkozó, negyedik részét, s nyitották meg a múlt héten, már a múzeumi hónap jegyében, noha a kiállítást, sajnos, már október másodikán bezárják. Lantos Ferencnek ezt a sorozatát, — amelynek általános, bevezető része után a szerkezetet, majd a szín problémáit tárgyaló részek következtek — mór néhány éve fi- ayelemmel kísérik azok, akiket érdekel a képzőművészet. A mostani kiállítás szervesen kapcsolódik az előzőkhöz, azok gondolatmenetét folytatja, sőt, az azokban felvetett problémákra vissza-visszatérve épít a néző már „megemésztett" információira. Vagyis a kiállítás nem az a fajta, amelyen köny- nyen végig lehet sétálni és egy kicsit elgyönyörködni a látottakban. Annak ellenére, hogy elhelyezése, a körbesétálható karzat, a hiányzó katalógus — amely némi magyarázattal szolgálhatna a tájékozatlanoknak is — és a korábbi kiállításokon kitűnőnek bizonyult játékelemek — amelyeknek összerakása, ragasztása, vágása révén a néző maga is alkotóvá válhatott — hiánya mind egy ilyesfajta, pusztán csak megszemlélésre szánt kiállítás gondolatát sugallja. ,,A tér, a tér alakítása és a tér ábrázolása a képzőművészetnek — egész története folyamán — egyik leglényegesebb problémája. Úgy is mondhatnánk, hogy a térhez való viszony milyensége nagymértékben meghatározza a képzőművészet egész történetét" — így ír Lantos Ferenc a katalógus előszavában. A kiállítás ennek megfelelően a térábrázolás lehetőségeivel, történetével indul. A néző pillanatok alatt áttekintheti a „bizánci", a pers- pektív, az „absztrakt" és a „kinetikus" térábrázolás lényegét, amit rendkívül kifejező ábrák, sőt, mozgatható szerkezetek segítenek megérteni. Majd egy „egyszerű" négyzet térhatásainak sokféleségére mutat rá néhány ábrázolt kísérlet, a négyzetre rajzolt különféle vonalak más-más térhatást keltenek. Ha pedig belép a szín is, a térhatásnak ismét millió új lehetősége teremtődik. Mindez már arra is utal, hogy az emberi környezet, ezáltal az ember közérzete szoros kapcsolatban van az őt körülvevő — persze tudatosan alakítható — térhatásokkal. A pont vonzása a négyzeten című témakör szemléletesen bizonyítja, hogy a különféleképp elhelyezett pont a négyzet síkján más-más térképzetet kelt, egészen olyan helyzetig, mint például a csúcsokkal összekötött pontsor, amely már egy pörgő test érzését kelti az emberben. A négyzetrács térmozgatását vizsgáló példák a korábbi kiállítások hasonló kísérleteire utalnak, ezúttal arra koncentrálva, hogy a négyzetek belső osztásának változtatásai, a negyedkörös elemek méretváltozásai és pozitív—negatív kitöltésekkel végzett „játék” nemcsak a síknak „térré alakulását”, hanem mozgásképzet létrejöttét is eredményezi. Lantos Ferenc ma a műszaki főiskola tanára, szín-, forma- és térismeretet tanít az épülettervezési tanszéken. Korábban azonban rajztanárként dolgozott, s épp erre az időre nyúlik vissza a Természet- látás-alkotás kiállítássorozatban is testet öltött témakör kutatása, a probléma vizsgálatának igénye és megkezdése. — Talán tizenöt évnyi munka van ezekben az anyagokban — mondja. — Onnan indult az egész, hogy egységben nézve a képzőművészeti és az oktató tevékenységet, a felmerülő kérdésekre választ kellett keresni. S nem voltak elegendők apró-cseprő változtatások, hanem szükségessé vált a vizuális nyelv — stílustól független — alapjainak megkeresése és olyan rendszerezése, amely áttekinthető és logikailag is nyomonkövethe- tő. A kiállítás az alaplépések kivonatolt, didaktikailag rendezett része, s konkrét segítséget kíván adni a vizuális befogadáshoz és a vizuális tevékenységhez. A segítség hasznát sokfelé felismerik már. A Népművelési Intézet vizuális művészeti osztálya minden szakkörében és művésztelepén alkalmazza, mégpedig gyakorlati formában, sokszorosított elemek segítségével. A debreceni egyetem a kiállítássorozat egyszeri bemutatásával nem elégszik meg, hanem állandó, inspiráló jellegű anyag elhelyezését tervezi az egyetemen. A Központi Múzeumi Igazgatóság előadásokat szervez és a kiállítások minél szélesebb ' körű terjesztését végzi. Hogyan tervezi Lantos Ferenc a folytatást? — Még lesz egy ötödik kiállítás, az analógiákról, amelyben a társművészetekkel való kapcsolatokat is feldolgozom. Tovább akarom vinni a témát diaporóma, film és egyebek formájában. Az Ifjúsági Házban már programba is vettük, hogy a fotósokkal, a filmesekkel közösen egy nyitott vizuális műhely alapjait teremtjük meg. A kutatást természetesen tovább folytatom, és most már feltétlenül szükségessé vált az anyag könyvben rögzítése is. Lantos Ferenc munkássága másfelől az építészettel kapcsolódik szorosan össze. A gyakorlatban is? — A Tervező Vállalattal állandó kapcsolatot tartok. Erdélyi Zoltánnal, Bachmann Zoltánnal és Gettó Józseffel dolgozom sokat együtt. Terveikhez, például a szentesi sörgyárhoz, a mohácsi bútorgyárhoz, a nagykanizsai iskolához és a pécsi bőrgyári óvodához készítem külső és belső terek képzőművészeti rendszerének forma- és színdinamikai terveit. Jó kapcsolatom van a Tervező Vállalat Ifjúsági Irodájával is. Egyszóval jól haladnak a képzőművészet és az építészet kapcsolatai. Ami azt is jelenti, hogy esztétikusabb épületek, környezetek keletkeznek . . . — Igen, de van egy nagyon nagy veszély. Nem baj, hogy valami hamar terjed és többen is alkalmazzák, de baj, ha az eredményeket illetékte- telenül használják fel. Erre sajnos már akadnak példák, ilyen az új könnyűszerkezetes kertvárosi óvoda is. Ebben az esetben az eredményeinknek nem örvendetes terjedéséről, hanem sablonos, hitel nélküli utánzásáról beszélhetünk. Végül egy utolsó kérdés: a jelenlegi kiállítással meg van elégedve? Reméli, hogy betölti azt az ismeretterjesztő funkciót, amelyre hivatott? — Ezen a helyen, ebben a formában semmiesetre. Ez a kiállítás csak akkor teljesítheti feladatát, ha a közönség műhelye lesz, ahol a látogatók elidőzhetnek, kézbevehetik a játékelemeket és végigjárhatják az alkotás folyamatát. Az eszközöket megterveztük és elkészítettük, de a hely alkalmatlansága miatt nem volt érdemes odavinni. A múzeum vezetősége ígéretet tett, hogy a jövő év tavaszán ismét bemutatják a kiállítást a Déryné utcai kiállítóhelyiségben. Ehhez hozzátehetjük, hogy bár a katalógus is időben elkészült, egyelőre nem juthatnak hozzá az érdeklődők. Hallama Erzsébet 3 ZENEI VILÁGNAP Ma, október első napján az Egyesült Nemzetek kulturális szervezete, az UNESCO ajánlására siette a világon megünnep- lik a zene világnapját. Ne higgye senki, hogy e nap a muzsikusok nemzetközi ünnepnapja csupán, ünnepeltünk már egészség- ügyi világnapot; s gondolta-e valaki, hogy ez csak az orvosok, az ápolók ügye? Azokon a napokon bizonyára elsősorban az jutott eszünkbe, hogy az egészség mindannyiunk életének nagyon fontos része, hogy megóvása, visszaszerzése közös dolgunk és érdekünk. Ma, a zenei világnapon talán mindenek előtt arra kellene gondolnunk és emlékeznünk, hogy a zene — így vagy úgy — szintén része életünknek; “hogy nélküle mindenképpen szegényebbek lennénk valamennyien. Különösen is meg kellene értenünk, hogy a zene szavát nem értő lélek fakóbb, mint a muzsika fényét és színeit magába ölelő! Talán nem is egészséges igazán ... A zene művelőit arra is inti ez a nap, hogy ne csak őrizzék a lángot, magukban ápolják e fényt hanem emeljék mind magasabbra és juttassák el mindenfelé. A mi hazánkban már jelszó: „Legyen a zene mindenkié!" Ma szeretnénk remélni és hinni, hogy e jelszóból egyszer még élő valóság is lehet. De hitünk csak akkor válhat valósággá, ha mi is úgy akarjuk és teszünk is valamit ezért. Készen állunk hát e fény befogadására? Figyelünk-e a zene szavára s akarjuk-e érteni, s befogadni tényleg és igazán? Vagy hagyjuk, hogy elvegyüljön a körülöttünk nyüzsgő-zajló viliág hangjai közé? Az emberiség egésze már régóta tudja, hogy a zene sokkal több, mint egyike a bennünket körülvevő hangoknak. Felismerte hatalmát és erejét. Mágikus-vallásos szertartásaiban felhasználta hogy elvarázsoljon és megbűvöljön, hogy félelmét és örömét, minden érzését megjelenítse. Hogy benne végigélje mindazt az érzést és indulatot, melyet a reális élet kegyetlenül beléfojt, hogy eidalolja az elmond- hatatlant. Azóta is kísérője életünknek — bölcsőnktől a sírig. Az édesanya bölcsődalt dúdol gyermekének, a halottól sirató-ének búcsúzik. A születés és halál között a muzsika sodrása ragadja el s teljesíti ki egész bensőnket, a zenében ébrednek igazán öntudatra a lélek, a szellem, érzelmeink és vágyaink. A zene kifejezi s egyben fel is oldja őket. A költő erről így beszél: Az ember, aki legbelül zenétien s nem hat rá édes hangok egyezése, az kész az árulásra, taktikára, s szelleme tompa, mint az Erebus: meg ne bízz benne. Hallgass a zenére. (ba) Kulturális életünk lejtesztéséneic IS éves terve (2.)
