Dunántúli napló, 1975. október (32. évfolyam, 269-299. szám)
1975-10-22 / 290. szám
6 Dunántúlt Rqplö 1975. október 22., szerda Hadműveleti dokumentumok, eredeti felvételek a Dráva menti harcokról Bolgár emlékmúzeum Harkányban A német erők helyzete Budapest térségében 1945. márciusának elején válságosra fordult. A náci hadvezetés csak egy nagy arányú ellentámadásban látta a megoldást. A három hadműveleti terv közül az egyiket az úgynevezett ,.F" hadseregcsoport hajtotta végre a Dráva déli partjáról Doni Miholjac-Valkó-Pécs- Dombóvár térségében. A német hadsereg „kisegítő főcsapása” 1945. márciusának elején a Dráván túlról indult és az 57. szovjet, valamint az I. sz. bolgár hadsereg ellen irányult. Ezzel megkezdődött az a nagyméretű összecsapás, amely végül március 19-én a német hadosztály megsemmisülésével ért véget. A harcok hevességére jellemző, hogy a katonák „kis Sztálingrádnak" nevezték Drávaszabolcsot. A hazánk és népünk felszabadításáért itt elesett bolgár hősök örök emlékére a Janus Pannonius Múzeum 1967. áprilisában Bolgár Emlékmúzeumot nyitott meg Siklóson, a várban. Több, mint nyolc éves nyitvatartá- sa alatt csaknem egymillió látogatója volt a kiállításnak. Még az elmúlt évben született o döntés, hogy a Kulturális Minisztérium és a Baranya megyei Tanács Harkányban egy önálló bolgár múzeumot hoz létre. E határozat értelmében ma, a múzeumi és műemléki hónap rendezvénysorozat programjának keretében ünnepélyesen elhelyezik az itt épülő múzeum alapkövét. A tervek szerint az egyszintes épületben két nagyméretű kiállítóterem kap majd helyet. Az elsőben rendezik be azt az állandó kiállítást, ahol az I. sz. Bolgár Hadsereg magyarországi hadműveleteinek tárgyi és írásos dokumentumait, eredeti felvételeit helyezik, tablókkal illusztrálva a haditervet és a támadás irányait. A második teremben időszaki kiállításokat rendeznek, ahol elsősorban a szocialista Bulgária történetét, gazdasági fejlődését mutatnák be, ízelítőt adva a háború óta eltelt időszak kulturális fejlődéséről is. A múzeum épületében alakítanak ki egy kutatószobát és több más kiszolgáló helyiséget is. Siklós nagyközség Tanácsának terve szerint e múzeumhoz kapcsolnák egy harkányi művelődési klub épületét is. Itt rendeznének meg minden olyan jellegű programot, amely a magyar—bolgár barátság és a kulturális kapcsolatok elmélyítését és erősítését szolgálhatja. Az I. sz. Bolgár Hadsereg Emlékmúzeum terveit a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola Épülettervezési Tanszékén készítették, a kivitelezési munkálatokat pedig a Baranya megyei Magas- és Mélyépítő Vállalat végzi. Amint azt a Kulturális Minisztérium és Baranya megye Tanácsának az alapkőben elhelyezendő nyilatkozata is hangsúlyozza: ,,a múzeum hirdesse a hitleri fasizmus elleni közös harcban és a szocializmus építésében kovácsolódott testvéri barátság eszméjét, nevelje a dolgozó tömegeket népeink haladó hagyományainak tiszteletére, testvéri együttműködésre a jövő alakításáért." F. J. BELYEG Ma kerül forgalomba a 100 éves Zeneművészeti Főiskolát köszöntő 1 forint névértékű bélyeg, melyet Lég- rády Sándor grafikusművész tervezett. PORTÓMENTESSÉG A posta demokratikus intézmény, szolgáltatásait mindenkivel egyenlő mértékben fizetteti meg. Kivételek azonban e téren is léteznek. A spanyol hivatalos lap szerint Juan Carlos herceg, Franco utódja nem fárad a bélyegek felragasztásával. Díjtalanul továbbítják leveleit, ha a jobb felső sarkot címerével lepecsételi. Számos államban portómentességet élveznek az uralkodóház tagjai, a képviselők és a hadirokkantok. Régi iratok szerint a nagy német költő, Johann Wolfgang Goethe is részesült ilyen kiváltságban. Nemrégiben sok vitára adott alkalmat az amerikai szenátus azon határozata, amellyel Kennedy meggyilkolása után özvegyét, Jacquelinet (Onassis későbbi feleségét) mentette fel postai díjak fizetése alól. A rendelkezés szerint az USA postája díjtalanul továbbítja az özvegy leveleit, ha a bélyeg helyén névjelét alkalmazza. ELNÖKI GYŰJTEMÉNY Roosevelt, az Egyesült Államok elnöke ismert bélyeggyűjtő volt, albumának egyes darabjaiért az árverésen heves harcok folytak. Most derült ki, hogy Ford, a jelenlegi elnök már gyermekkora óta híve a fi I átél iának. Az eqyik bélyegkibocsátási ünnepségen Ford elmesélte, hogy első albumát 1922-ben kapta nagybátyjától, és a Fehér Házban, az elnöki hivatal mögötti kis szobában szokott bélyegeivel foglalkozni. „Nem tudom szavakban kifejezni — mondotta az elnök —, hogy mi az értéke, de a bélyeggyűjtés nagy- nagy hobby. Hosszabb ideje gyűjtök, és a jövőben is szándékozom gyönyörködni a bélyegekben, mert új ismereteket, szellemi nyereséget biztosítanak." NYOMA VESZETT A német posta bélyegmúzeumának 58 millió márka értékre becsült kincseit a háború alatt ládába csomagolták, majd festményekkel, ékszerekkel együtt egy thürin- giai bánya mélyén helyezték el. Amikor a múzeumot 1949-ben újra berendezték, észrevették, hogy a leaértékesebb darabokat tartalmazó láda hiányzik. Az eltűnt példányok pontos jegyzéke, sőt fényképe Is rendelkezésre áll. Innen ismerjük az elveszett világritkaságokat, amelyek között a Mauritius bélyeg használt, sőt, egy levélen lévő példánya is volt. A múzeum anyagának háború alatti útját gondosan megvizsgálták, számos embert kihallgattak, nyomravezetőnek busás jutalmat tűztek ki, de a bélyegek sorsát nem sikerült kideríteni. Bizonyos adatokból arra következtetnek, hogy a filatelista kincseket Dél-Amerikában rejtették «1. BÉLYEGÜTLEVÉL Az USA postahivatalai 48 oldalas könyvecskét, filatelista útlevelet árusítanak. A bevezető része az Egyesült Államok megalakulásával, a 200 évvel ezelőtti függetlenségi háborúval foglalkozik. Számos üres oldal következik, ahová jubileumi bélyegek ragaszthatok és az emlékbélyegeken ábrázolt történelmi jelentőségű városokban bélyegeztethetek is. A postahivatalok az útlevélben lévő bélyegeket csak a személyesen jelentkező tulajdonosnak bélyegzik le. Okmányszerű bizonyíték igazolja tehát, hogy a könyvecske gazdája a szabadság elnyerésének emlékhelyeit valóban meglátogatta. Követésre méltó kezdeményezés ! Es a ti hazatokba is eljö a virradat... Dunántúli ezredek szerepe Plzen 1918-as forradalmában Megsárgult, hibás magyarsággal megírt röplap került elő egy régi K. u. K. katona háborús emlékei közül. Ma, amikor a szocializmus közös útjait járjuk, érdemes felfigyelni erre a több mint félévszázados dokumentumra; kutatni az előzményeket és mindent, ami e mögött van. A háttérben kirajzolódik a füstös cseh gyárváros, benne a monarchia legnagyobb hadianyag gyárával. Az időben itt készült a monarchia „csoda- fegyvere”, a 30 és feles nehézágyú, azonban ez sem bizonyult elég erősnek a Habsburgok uralmának meghosszabbításához. A monarhia számára kétség beejtően fontos volt Plzen gyárainak zavartalan működése, amelyet időnként a cseh munkásság sztrájkjai és szabotázsakciói szakítottak meg. A „Divide et impera" elve alapján két magyar ezredet, a nagy- kanizsai és a székesfehérvári közös gyalogezredeket vezényelték ebbe a városba. A hatalom birtokosait 1918 őszén csalódás érte, mert a vészterhes időkben a magyar szegényparasztokból és munkásokból álló katonaság és a plzeni munkásság egymásra talált. Október 18-án a plzeniek több ezres tömege tüntetett a cseh nép szabadságáért a K. u. K. Platzkommando előtt. A főbejáratról a hatalmas fekete sasos Habsburg címert letépték és a földre tiporták. Ekkor az őrség parancsnoka — egy főhadnagy — a tömegre tüzet vezényelt. A parancsra csak bizonytalanul emelkedett fel néhány fegyver, de senki sem lőtt. Aztán az a néhány felemelt fegyver is a lábhoz csúszott. A tüntetők ezt látva, megéljenezték a honvédeket és o kapuhoz közelebb nyomultak. A főhadnagy ekkor ordítva még egyszer tüzet vezényelt, de addigra a tömeg és a katonák már egymásra borulva ölelkeztek. Ezután kiadták o jelszót: a laktanyákhoz! A tüntetők és az őrség együtt indultak az ezredek laktanyái felé, ahonnan a katonák hozzájuk csatlakoztak. A cseh hazafias egyesület, a „Sokol" visszavonta a laktanyák elől az őrségeit, amelyet azért állított, hogy megakadályozza a katonaság élelmiszer-ellátását. A magyar katonák emiatt napok óta csak káposztán éltek, de most, hogy az ezredek a plzeniek forradalMagyar Katonák! A Cseh Nemzet 300 évi szenvedés után elérte az ő „Szabadságát!" és kiharczolta a „Cseh-Szlovák" önnállóságát. Minden nyilvános Törvénykezést át vett saját kezébe, és ezzel el akarja érni úgy a saját mind az összes fügetlen Államok szebb jövő boldogulását! És a Magyar nemzettel együtt, akinek a Cseh nemzet teljes szívvel kíván ja • független önnállóságát és szabadságát, akarunk élni testvéri és mezőgazdasági egyetértésben. Ebben a válságos pillanatban örömmel fordulunk hozzátok. Ne gátoljátok nekünk a mi újjonan felálitott „szabadságunkat", ne haggyátok senkivel és semmivel rászedni magatokat ami Nemzetünk ellen, aki végre felszabadult a rablánczok alól és akar most élni a becsületes czivilizált államok módjára. A ti Nemzetetek is harczolt a „Szabadságért" és remélve vezérel beneteket ennek oltárához; És mink is így cselekedtünk, mink is szabadok akarunk lenni és mindenben egyet- tértök akarunk lenni~az "összes "Demokratikus külföldi államokkal. És a ti hazátokba is eljö a virradat. Elakarjuk érni, hogy ti is mindnyájad mihamarabb haza kerüljetek a ti szeretett övéitekhez’ Megtettük az összes fórumoknál a lépéseket, hogy a legrövidebb idő alatt mindnyájan haza kerüljetek. Közeleg a pillanat a ti vissza térésetekhez. Búcsúzunk tőletek, és kívánjuk a ti Nemzeteteknek hogy végre teljesüljön a ti szent akaratotok és ideáitok — a ti teljes „Szabadságtok" a Cseh Szlovén Nemzeti tanács. mához csatlakoztak, a csehek megindították élelmiszer szállítmányaikat. A plzeni Cseh Nemzeti Tanács elismeréssel nyilatkozott a magyar katonaság magatartásáról, mondván: „Ti nem álltatok az osztrák elnyomás szolgálatába a cseh nép ellen és ezt mi nem felejtjük el." A mérj a városban tartózkodó magyar katonai alakulatok között a mellékelt, Plzenben nyomtatott felhívást osztogatták. Kár, hogy a röpcédula impresszum nélkül jelent meg, de amikor nyomtatták Plzenben, még nem lehettek biztosak a forradalom győzelmében és a magyar katonák állásfoglalásában - így szükséges volt az óvatosság. De talán a plzeni nvomdószok között él még egykét öreg, aki részt vett ennek készítésében és emlékezik az eseményekre. Az egykori dunántúli katonák között is akad talán néhány veterán, aki abban az időben Plzenben szolgált az említett ezredekben, és így részesei voltak az eseményeknek. A felhívás aláírásában a szlovén szó fordítási hiba, mert itt nyilván szlovákokról van szó. A röpirat szövege lehetett hibás, de a szándéka tiszta. A plzeni Nemzeti Tanács - Narodná Rada - ezután a legmesszebbmenő segítséget nyújtotta a magyaroknak, amit csak a háborút átélt ország adhatott. A maga is éhező cseh nép bőséges élelemmel, a katonai raktárakból pedig új ruhával látta el a lerongyolódott magyarokat. A hazatérő ezredek számára két különvonatot állítottak össze, őszinte érzésének a plzeni nép még egyszer tanújelét adta. Amikor a magyar alakulatok laktanyáikat elhagyva a városon keresztül a pályaudvarra vonultak, a plzeni leányok piros-fehér-zöld szalaggal és virággal díszítették sapkájukat, amelyről addigra már lekerült a sas. A plzeni 1918-as forradalmi napok és benne a dunántúli ezredek állásfoglalása bizonyíték arra, hogy soha nem a népekkel, hanem azok népellenes vezetőivel van a baj. A plzeniek által a röplapon kívánt teljes szabadságra azonban mindkét népnek még több mint negyed századot várnia kellett. Kelenváry János „Egy katonai auditor és egy hóhér Pétsre jöttek” 1848-49-es napló a Baranya megyei Levéltárban Az 1948—49-es szabadság- harc baranyai eseményeit megörökítő krónika került napvilágra Pécsett. Szerzője: NórayJános, a pécsi püspöki uradalom egykori számtartója. A hatvan oldalas napló kalandos úton jutott a Baranya megyei Levéltár tulajdonába; keletkezése után nyolcvan esztendeig magánszemélyek birtokolták, majd 1929-ben egy kecskeméti könyvkereskedő szerezte meg és 50 pengőért eladta Pécs városának. A kézirat ezután is folyton „vándorolt”, mígnem a közelmúltban végleges helyére került: a megyei levéltárba. Mindent lejegyzett... A nagyértékű dokumentumot — amely eddig ismeretlen volt a történészek előtt — Bezerédy Győző levéltáros dolgozta fel. Megállapította, hogy forrásértékű műről van szó. Az akkor 46 éves Nóray János nagy műveltségű, érdeklődő szellemű és jól tájékozott ember volt. Minden fontos eseménynél jelen volt és mindent pontosan lejegyzett. Mint a püspök bizalmi embere, értékes információkhoz jutott, írása érzékletesen tükrözi Pécs hangulatát a márciusi forraA Pécsi Bőrgyár felvesz • • lPÉCSII NŐI és FÉRFI DOLGOZÓKAT pécsi munkahelyre, valamint MARÓS, KOVÁCS és LAKATOS Jelentkezés: SZAKMUNKÁSOKAT. Pécsi Bőrgyár munkaügyi osztálya, Pécs, Bolgár Néphadsereg útja 52. Levélcím: 7601 Pécs, Pf. 160. dalmat követően, majd a város viszontagságait a császári megszállás alatt. Pécs ellen indultak 1848-ban a bogádi jobbágyok - írja Náray — éppen szántás közben értesültek a robot eltörléséről, mire azonnal abbahagyták a munkát és ha- zaszéledtek. A kátolyi jobbágyok erőszakkal visszafoglalták a tőlük hét évvel korábban elvett legelőt. A hosszúhetényi nemzetőrök dobszóval megszállták a 6000 holdas uradalmi erdőt, „mondván: az erdő többé nem az uraságé, hanem a községé és az uradalmi ispánt fogolyként a faluba vitték." A napló beszámol Jellasics betöréséről és ezzel kapcsolatban egy érdekes haditettről: a pécsi nemzetőrök Oroszlónál zsákmányul ejtették a császári csapatok egyik utánpótlás-szállítmányát. Ennek hírére 500 katona indult Pécs ellen, mire a mecseki utakat „5000 felkelt nép elzárta, hogy a hegyeken a granitsárok át ne törhessenek, a harangok Pétsen és kör. nyékén folyvást félre verettek." Gyújtás és rablás A pécsi krónikás a szemtanú hitelességével és pontosságával írja le napról napra a város megszállás alatti életét. Két kovács- és szabólegényre ötven botütést mértek a városháza előtt, mert Kossuthot éltették - jegyezte fel. A császári katonák négy polgárt letartóztattak, mert a szőlőbe menet vörös keszkenőt akasztottak a kapájukra. Kidobolták, hogy ha másnap reggelig a város ötvenezer pengőforintot nem fizet hadisarcul, „gyújtás és rablás engedtetik". Emiatt pánik tört ki a lakosság körében, de éjjel a megrémült pécsi kereskedők 52 ezer pengőforintot összeadtak, „eképp a város a pusztulástól megmenekedett". S egy sokatmondó bejegyzés 1849. szeptember 29-én: „Egy katonai auditor (hadbíró — A szerk.) és egy hóhér Pétsre jöttek. Szép jövendő!" Dr. Iglói Zoltán
