Dunántúli napló, 1975. október (32. évfolyam, 269-299. szám)

1975-10-03 / 271. szám

1975. október 3., péntek Dunántúlt ngplö 3 Előtérben a minőségi követelmény Városfejlesztési vita Szolnokon 1 Ésszerű területgazdálkodást ► Zöldterületi normák > Urbanisztikai képzés a helyi vezetőknek? Szolnokra ajánlatos vonattal érkezni és lehetőleg sötétedés után, hogy kellőképpen mara­dandó élményt jelentsen a vá­rossal való első találkozás. Az új pályaudvar (a régit egy 1944. júniusi reggelen po­rig bombázták), kétségtelenül Európa egyik legmodernebb, iegmutatósabb vasúti épít­ménye. Este fényárban úszik a fehér üveqpalota, s fényé­ben fürdik az előtte formáló­dó tér. Jobbra Szolnok új, kar­csú „felhőkarcolója” magaso­dik, balra pedig ezt ellenpon­tozza a 900 éves jubileum tár­sadalmi összefogással létesült zömök emlékműve. S az egé­szet új, tízemeletes épületek övezik. A látvány imponálóan szép, s mintegy jelképe annak a fej­lődésnek, ami a város 900 éves jubileumához kötődik. Űj vá­rosközpont születik, s ez még így félkészen is sokat ígérő. Uj megyei pártszékház és mö­götte hét intézmény közös, 17 emeletes irodaháza, frissen át­adott szálloda, épülő Centrum és Domus Aruház, autóbusz­pályaudvar és megyei művelő­dési központ, aztán új fedett piac helyileg gyártott szerkeze­ti elemekből és 44 tsz közös üzemeltetésű Szövetség ABC- áruháza ,. . Túl a Tiszán az új sportstadion és az elhatározás­tól számított 13 hónap alatt épült sportcsarnok. Az Uránvá­rossal egykorú Tallinn városrész­ben új filmszínház épült — ahogy a helybeliek mondják — társadalmi nyomásra . .. Az idegenből jöttnek az a benyomása, hogy Szolnokon igen céltudatos munka ered­ményeként valódi nagyváros születik — hatalmas ipari hát­térrel. A város igen átgondolt program szerint fejlődik, s ez nem véletlen, hiszen a felszaba­dulás után éppen Szolnok volt az első város hazánkban, amely átfogó területfelhasználási és városrendezési tervet készítte­tett. Már az első hároméves terv idején megkezdődhetett az a tudatos városfejlesztés, város­építés, aminek gyümölcse most érik. Kukri Béla tanácselnöktől tudtuk meg, hogy a jubileumi évben a város 438 milliós fej­lesztési alapjával szemben a Szolnok fejlesztését szolgáló lé­tesítményekben 1 milliárd fo­rint érték valósul meg — ter­mészetesen az ipari beruhá­zások nélkül. A mintegy 70 ezer lakosú városban évente 1200—1300 lakás épül össze­sen, de van közel ötezer la­kásigénylő. A lakásgond tehát Szolnokon sem ismeretlen, de van energiája a városnak egyéb égető gondjai megoldására is. Tulajdonképpen ez a jövő útja. És ez a magyarázat arra is, hogy miért éppen Szolnok adott otthont a közelmúltban a III. Országos Városépítési Tanács­kozásnak. A magyar urbanisz­tika szaktekintélyei és sok vá­ros vezetői adtak itt találko­zót egymásnak, hogy áttekint­sék 30 év magyar városépítés' eredményeit és tárgyaljanak a jövőről. Az eredmények isrpertek. Vá­rosépítésben nincs mit szé­gyenkeznünk. A három évtized számottevő fejlődését jellemzi, hogy az ország lakosságának a fele ma már a városokban él, s további egyharmadra közvet­lenül is kisugárzik valamilyen formában a városok hatása. A kistelepülések lassú sorvadása és a középvárosok dinamikus fejlődése — akárcsak másutt a világon — nálunk is jellemző jelenség. Érthető tehát, ha a városépítésnek, a városfejlesz­tésnek még nagyobb hangsúlyt követelnek a szakemberek. Az urbanisztika a városi élet minden részére kiterjed, a ta­nácskozás is sokrétű és sokszí­nű volt. Mindent felidézni nem tudunk, de néhány gondolatot érdemes papírra vetni. Itt van mindjárt a terület? gazdálkodás kérdése. Sarlós István, mint a Magyar Urba­nisztikai Társaság elnöke álla­pította meg, hogy sokszor az egészséges városfejlődést aka­dályozó rablógazdálkodás folyt az értékes városi területekkel. Nagyon racionális és gazdasá­gos területgazdálkodásnak kell felváltania az eddigi gyakor­latot. A várostestben odavaló létesítmények foglalják el az őket megillető területeket. Ugyanitt felvetődött az az országszerte észlelhető ellent­mondás, ami az avult belterü­letek és a széleken épülő kor­szerű városrészek között van. A tanácskozás tézisei hangsúlyo­zottan emelik ki a városre­konstrukció szükségességét, de nem tesznek említést arról, mi is legyen a rekonstrukciót óha­tatlanul megelőző nagyarányú szanálások terheivel. Mert a szanálás mindenképpen pénz­kérdés! Ennek egyik megoldásaként az ágazati és a területi terve­zés összhangjának megterem­tése végett országos érvényű rendezési tervre van szükség, de szükség lenne a városfej­lesztés kérdéseit szabályozó törvényre is. Voltak vélemények, amelyek a városhoz közelebb keresték a megoldást. Szük­ségesnek látják a helyi veze­tők urbanisztikai képzését, fel­készítését, hogy kellőképpen érezzék a saját városuk fej­lesztése iránti felelősségüket. Aztán az is hangot kapott, hogy a tanácsok mai ágazati rendszere egyáltalán alkalmas-e a városfejlesztési munka irányí­tására? Hiszen az egészért-fe­lelős szakigazgatási szerv a hierarchiában ugyanolyan he­lyet foglal el, mint azok, ame­lyek csak részfeladatokért fe­lelősek. Milyen feladatok várnak a hazai városépítésre? Eddig a mennyiségi feszültségeket kel­lett feloldani és még néhány évig ezután is arra kell a gon­dot fordítani, hogy minél több lakás épüljön. A szakemberek viszont úgy látják, hogy város- építési tevékenységünk e sza­kaszának vége már elérhető közelségben van, tehát az új szakaszra — amelyben a mi­nőségi követelmények lépnek előtérbe — már most fel kell készülni. Ehhez viszont az szük­séges, hogy végre megfelelő hangot kapjon nálunk is a te­lepüléstudomány és a város- fejlesztésre irányuló kutatási tevékenység. Ma még az az ál­talánosabb, hogy a döntésre hivatott szervek csak ritkán vesznek igénybe ilyen „szolgál­tatást”. Bizonyos fokig idevág az is, hogy a városképi jelen­tőségű elemeket (mert egyre több ilyen is épül már) ezer oldalról is vizsgálják meg még a tervező asztalon, hogy az új építmény a megvalósulás után is méltó legyen a városkép megváltoztatására. Szó volt a városrendezési nor­mákról is, amelyek régen el­avultak már. Például: a lakás­normák, a beépítési szintma­gasságok normái még az épí­tőipar intenzív gépesítése előtt alakultak ki; a normákban hi­vatalosan nincsen szó a környe­zetvédelemről és mindmáig megoldatlan a normatívákban a gépkocsitárolás egyre feszí­tőbb kérdése. Ugyanígy szor­galmazzák a zöldterületi nor­mák felülvizsgálatát, mert a fenntartás egyre nagyobb ter­heket ró a tanácsokra (már, ahol valóban sokat is költenek erre!). A vélemény: inkább egy nagy parkot a lakóterület testé­ben vagy közvetlen peremén (aminek egyszerűbb és olcsóbb a gondozása), mint a lakóhá­zak közé beékelt aprócska fol­tok. Talán ennek a gondolat­nak az előfutára a pécsi Lvov- Kertváros? * A városépítési tanácskozás csak egy volt a 900 éves Szol­nok országos szintű rendez­vényeinek sorában, amelyek — Kukri Béla tanácselnök megfogalmazása szerint — nagy erkölcsi haszonnal járó hírverést jelentenek a Tisza- parti városnak. Az urbanisták is a nagyszerűen fejlődő Szol­nok hírét vihették magukkal. Hársfai István Gondban a PIK, bosszankodik a bérlő Gyorsul a pécsi lakások felújítása Szerszámos brigádok” járják a házakat 99 A Pécsi Ingatlankezelő Vál­lalathoz közel 21 000 lakás gon­dozása tartozik. De eleget tud­nak-e tenni a lakossági szol­gáltatásban rájuk háruló fel­adatoknak? — Egy év alatt körülbelül 25—26 ezer kérés érkezik hoz­zánk — mondja Bencze József, a PIK igazgatója. Jelentős eredményeket értünk el a la­kossági szolgáltatásban, de az is tény, hogy korántsem beszél­hetünk még arról, hogy az igényeknek megfelelő a szol­gáltatási tevékenységünk. — Mi a bejelentés sorsa, hogyan „kezelnek" egy-egy ké­rést a vállalat mechanizmusá­ban? — A bejelentést követő há­rom napon belül helyszínre megy a munkafelvevő és meg­állapítja, hogy azonnali be­avatkozásra van-e szükség? Ha igen, akkor „elhárítják a ve­szélyt” és később kerül sor a teljes rendbehozatalra. Szükség esetén — például vízömlés a lakásban — azonnal intézked­nek. nem azonnali javítást igényel a hiba, akkor a be­jelentést követő hónapra „be­ütemezik" a munkát. így az a helyzet, hogy a kérésnek sokszor csak hetek múlva tud­nak eleget tenni. — Ha csak a „hosszú idő" bosszantaná a bérlőt! Sokszor a szabadságidő egy része is „rámegy" a lakásjavitásra. Férj és feleség is dolgozik, — más­képpen nem tudják megolda­ni a „szerelővárást", csak úgy, hogy valamelyikük otthon ma­rad. — A vállalat igyekszik ezt a gondot enyhíteni. Ha a bérlő bejelenti, hogy csak kora reg­gel, vagy késő délután ér rá, akkor a kérésnek megfelelő időre „ütemezik” a munkát. „Ez persze plusz költséget jelent, a munkásnak túlórát kell fi­Segítenek az üzemi rendelők Amit kezdetnek szántam, a következő gondolat: az épü­let maga sivár. Kicsi, földszin­tes, ütött-kopott. Mindent el lehet mondani róla, csak azt nem, hogy korszerű. Nem is kéne nagy fantázia ahhoz, hogy egy szebb kórházat el­képzeljünk, Mégis — ahol le­hetett, úgy alakították ki a be­tegellátás szerkezetét, hogy minél egyszerűbb, folyamato­sabb legyen. Mondjuk így: egy kisebb helyen szinte rá vannak kényszerítve arra, hogy okosan szervezzék meg a mun­kát, gazdaságosan bánjanak a munkaerőkkel, anyagi eszkö­zökkel. 1. A szigetvári kórház - nagy­ságához képest — elég nagy területet lát el. Szigetvár vá­ros, az egész szigetvári járás lakossága tartozik e kis kór­házhoz, de Darány és Laká­csa, e két nagy község is a szigetvári kórház körzetét je­lenti, amíg a nagyatádi kór­ház el nem készül. Ez egyéb­ként arra is példa, hogy az egészségügyi szervezés nem igazodhat a közigazgatási ha­tárokhoz. Más példa is van megyénkben erre, hiszen a sásdi járás egy jó része a dombóvári kórház vonzáskör­zetébe tartozik. Ez - durván számolva — csaknem negyven­ezer lakost jelent, számukra a szigetvári kórházban száz be­tegágy van. E száz ágy a következőkép­pen oszlik meg: harmincöt szülészeti-nőgyógyászati, hu­szonnyolc belgyógyászati és harminchét sebészeti ágyon feküsznek a betegek. A kór­házban tehát a három alap­szakma képviseli magát, más — nincs. mában, hanem egyéb területen is. Három munkahelyes fogá­szat, négy fogorvos működik Szigetváron, van egy reuma- tológus szakorvosuk, bőrgyó­gyász- és tüdőszakorvos is ren­del. Az ideggyógyászaton is főfoglalkozású szakorvos tevé­kenykedik, s a szemészeti szak- rendelést egy olyan orvos lát­ja el napi két órában, akinek a belgyógyászati szakvizsgáján kívül a szemészeti is megvan. Nincs fül-orr-gége és urológiai szakrendelés. Ez utóbbi tényen szabad tűnődni: hová járnak a betegek a szigetvári járás egész területéről az effajta gondjaikkal? Egy influenzajár­vány esetén azt hiszem — eny­hén szólva — sokan idegesked­nek Szigetváron. A fül-orr-gége és urológiai betegeket a pécsi rendelőintézet látja el, szük­ség esetén pedig a klinikák. (A városi rendelőintézet tehát nem kimondottan Pécsre orien­tált, ellát egy igen nagy te­rületet a megyéből. A pécsi járásra, a volt sellyei járásra, és a szigetvári járás említett betegeire gondolok.) Meg kell említeni a két üzemi egészség- ügyi szolgálatot, mind a kon­zervgyári, mind a cipőgyári rendelő nagyon sokat segít a város betegellátásában. Az alapellátást a városban négy orvosi körzet jelenti. A járás területén tíz orvosi körzetet tar­tanak nyilván. 3. Mármint betegosztály nincs. Mert szakrendelés van, nem­csak az említett három szak­S most tegyük fel a sarka­latos kérdést: hogyan dolgoz­nak Szigetváron? Miképpen szervezik meg a munkát az or­vosok? Az alapellátással két csoportvezető belgyógyász tart­ja a kapcsolatot. Egyikük füg­getlenített, de a másik a kór­házi osztályon dolgozik. A járó­betegeket azon három szakmá­ban, ahol a szakrendelés mö­gött kórházi ágy is van, bel­gyógyászat, sebészet és szülé­szet területén a kórházi or­vosok látják el. Kórházi stá­tuson vannak, váltják egymást a szakrendelésen, részt vesznek az osztály életében, viziteken, műtéteken, ügyeleti rendszer­ben, s az osztályon folyó tu­dományos munkában. A szak- rendelésért az osztályvezető fő­orvosok felelnek, külön szak­főorvosi hálózat nincs, függet­lenített rendelőintézeti státus csak egy van — egy belgyó­gyász ... (Természetesen az osztály nélküli szakmákon kí­vül!) A kórház igazgatója egy­ben a rendelőintézetet is veze­ti, ami nem okoz különösebb nehézséget, hiszen a gazdasá­gi irányítás egy. A laborató­rium és röntgenosztály munká­ját egyazon gárda végzi, ott egyszerűen nincs különbség kórházi és szakrendelési „sze­mélyzet" között. Mindehhez pe­dig vannak kétszázan, harminc­öt orvos, kilencvennégy szak­munkás, (egészségügyi szak­munkásokra gondolok), és a többiek a műszakiak, kisegí­tők. Kevesen vannak, kicsi a hely. Éppen ezért kénytelenek job­ban szervezni. Vajon hogyan függ ez össze? Ahol többen vannak, már bonyolultabb az ügyintézés? De az is lehet, s ez a valószínűbb, hogy ott alakulhat ki jól szervezett mun­ka, ahol arra rá vannak kény­szerülve. Kampis Péter zetni.” A túlórakeret pedig vé­ges, túllépése végső soron az eredményes gazdálkodást ne­hezíti ... — Milyen megoldást java­sol, ha a PIK-nek nincs elég kapacitása a bejelentett hiba elhárítására? — Ha mi nem tudjuk a ké­rést teljesíteni, akkor a knkó- nak, illetve a bérlőnek £>ga van kisiparossal elvégeztetni a munkát, és a számlát nyújtsa be nekünk. Vagy, ha a bérlő történetesen szakember abban a szakmában és szakszerűen kijavítja lakásában a hibát, költségét megtérítjük. A lakossági szolgáltatást a PIK-nél ötven ember végzi. — Ez a létszám nem elég — mondja az igazgató. — A javítások, apróbb karbantartá­sok jellegéből adódik, hogy a munkát „szétaprózva” tudjuk csak végezni. Alkalmazni tud­nánk akár 100 segédmunkást A is, aztán nincs elég tetőfedőnk, bádogosunk, szigetelőnk kettő van, holott húsz kellene... Az anyagellátással sem dicseked­hetünk. Például csak nyers parkettát kapunk, ha kapunk... Az pedig púposodik ... De ezek a gondok a mi gondja­ink, nekünk kell megoldani. Ennek érdekében több intéz­kedést tettek. Létrehozták az úgynevezett gyorsjavító részle­get. A gépjárművekkel is fel­szerelt csoport az azonnali be­avatkozást igénylő hibákat há­rítja el. ötletként merült fel: a szol­gáltatást végző kisiparosok névsorának elkészítése. Ha ka­pacitás hiányában a bérlő ké­rését záros határidőn belül nem tudják teljesíteni, akkor a kis­iparosoknak a házkezelőségek- nél kifüggesztett névsorával ad­nak tájékoztatót, kihez fordul­hatnak kérésük teljesítése érde­kében. Ezt a névsort a KIOSZ- szal megbeszélik. A jövő év januárjától úgy­nevezett „ezermester-részleget” szerveznek. Megtették az előkészületeket arra, hogy Meszes, Kertváros és a szigeti városrészben — városrészenként 2—3 fős bri­gádokat hoznak létre, akik „szerszámosládával az oldalu­kon” járják az épületeket és a kisebb javításokat azonnal elvégzik. Jelentős összeget fordítanak gépesítésre. Az ötödik ötéves tervben az átmeneti lakások számát a je­lenlegi kilencvenkettőről száz­ötvenre kívánják növelni, — ezzel lehetővé válik a nagyobb arányú tömbrekonstrukció. A „nagyjavításra" kerülő lakások­ból kiköltöző lakókat megfele­lő átmeneti lakások várják és a rekonstrukció befejeztével megszépült otthonukba költöz­hetnek vissza. Saját beruházásban szárítót létesítenek, — a „nyersparket- ta”-gondok megoldása érdeké­ben. A PIK a negyedik ötéves tervben 523 milliót fordít lakás- felújításra, karbantartásra. Az ötödik ötéves tervben előrelát­hatóan közel 800 millió forintot költhet erre a célra. — Azt akarjuk, hogy rend legyen a házak tóján — mond­ja az igazgató. Ez a lakók kívánsága is. Garay Ferenc — Csütörtökön dél utón Ka­posvárott a Városi Tanács dísz­termében rendezték az 1975. évi múzeumi és műemléki hó­nap országos megnyitóját. Az eseményen Garamvölgyi József kulturális miniszterhelyettes mondott ünnepi megnyitó be­szédet. Ezen a napon nyitot­ták meq a kaposvári Rippl-Ró- nai Múzeumban a „Képek <J somogyi föld és a somogyi em­ber történetéből” című új ál­landó kiállítást is. w Ésszerű szervezés a szigetvári kórházban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom