Dunántúli napló, 1975. október (32. évfolyam, 269-299. szám)

1975-10-19 / 287. szám

1975. október 19., vasárnap Dünantult napló 3 Szolid fejlesztés várható Beszélgetés dr. Bakos Zsígmond könnyűipari miniszterhelyettessel Félmilliós felújítás Kacsótán A tizenhétezer főt foglal- jkoztató len- és kenderipar nem teljesíti erre a tervcik­lusra programozott termelési célkitűzéseit. A tervezett be­ruházások egy része elmarad, akadozik a nyersanyagellátás, s igen kedvezőtlenül alakult a munkaerőhelyzet. — Arra számítottunk, hogy a textilipar ezen legmosto­hább, legnehezebb munkate­rületein a kialakult hazai fej­lesztési és munkaerőviszonyok között is megtartjuk a létszá­mot — mondotta a beszélge­tésünk során dr. Bakos Zsig- mond könnyűipari miniszter- helyettes. A 15 százalékos lét­számcsökkenés kedvezőtlenül érintette az iparágat, s új fel­adatokat rótt a vezetőkre és munkásokra egyaránt. — A struktúraváltoztatásra gondol? — Többek között igen. En­nek tudható be, hogy míg o len—kender típusú szövetter­melés közel 20 százalékkal csökkent, az egy főre eső ter­melési érték mintegy 40 szá­zalékkal, az egy főre eső nye­reség pedig 70 százalékkal nőtt. Nem lebecsülendő ered­mény az sem, hogy öt esztendő leforgása alatt a dollárkiter­melési mutatót 58 forintról 38,7 forintra csökkentette az iparág: ez nagyrészt a poli­propilén alkalmazásának kö­szönhető. A len—kenderipar számos új termékkel jelentke­zett a piacon. Megkezdte a láng- és kopásálló munkaruha anyag, a tűnemezeit termékek, a polipropilén szőnyeg hordo­zó szövetének gyártását. Az említett termékek iránt nemzet­közileg is igen nagy az ér­deklődés. Létszámgondok — Két hónap múlva itt az év vége, amely egyben a IV. ötéves terv befejezését is je­lenti. Mit mutat majd föl a hazai len- és kenderipar öt esztendő eredményekért? — 1970-ben az iparág mun­kásainak száma meghaladta a 19 000 főt. Ma alig tizenhét­ezer ember dolgozik a len- és kenderipar gyáraiban. A csök­kenés nem áll meg: 1980- ban alig több mint tizennégy­ezer munkása lesz az iparág­nak. A létszámgondokból ere­dően, a visszafogottabb fej­lesztések következtében a je­lenlegi ciklusra előírt terveket nem teljesíti az iparág. Míg 1970-ben 26,4 millió négyzet- méter len- és kendertípusú szövetet állítottunk elő, addig az idei termelés nem haladja meg a 25 millió négyzetmétert, holott a terv annak idején 36 millió négyzetméter szövet gyártásával számolt. A követ­kező tervciklusban mindössze 2 millió négyzetméterrel nö­veljük a len- és kendertípusú szövet gyártását. — Ismeretes, hogy Európa több országában elsorvadt a len- és kenderipar. Ez vár a hazai üzemekre is? Egységes nagyvállalatban — A mostani tervciklusban végrehajtott többszöri átszer­vezés eredményeként a hazai len- és kenderipar egységes nagyvállalatba tömörült. A hosszú éveken át nehézségek­kel küszködő Rostkikészítő Vál­lalatot beolvasztottuk a Ken­derfonó és Szövőipari Válla­latba, a lenfeldolgozó telepek pedig a Lenfonó és Szövőipa­ri Vállalathoz kerültek. Ennek ellenére időről időre előtérbe kerül a nyersanyagellátás problémaköre. Nem sikerült a magot és a kárát termelő me­zőgazdasági üzemeket jobban érdekeltté tenni abban, hogy folyamatosan megfelelő meny- nyiségű és minőségű alap­anyagot biztosítsanak üze­meinknek. A megoldás kétirá­nyú lehet. Erőfeszítéseket te­szünk annak érdekében, hogy a mag és kóró felvásárlási ár­színvonalát emeljük. Ám sok­kal járhatóbb útnak kell te­kintenünk a tőkés piacokra szállítandó, de a hazai fel­használóknak termelt termé­kek árának növelését. — Az V. ötéves terv ugyan még kidolgozás alatt áll, még­is arra kérem, beszéljen az 1980-ig terjedő időszakban megoldásra váró feladatokról. — 1975—80 között másfél milliárdos fejlesztést tervezünk. Gyors ütemben kívánjuk foly­tatni a rostkikészítés koncent­rálását, az elavult telepeket folyamatosan megszüntetjük. Fejlesztjük a kenderrost-üze- meket, és meg kell oldanunk a pozdorjalap-üzemek rekonst­rukcióját. A fonodákban kicse­réljük az elavult gépeket, a kenderiparban fel kell szá­molnunk a vizesfonást, a szá­razfonó kapacitás növelése a cél. Ez a hirdi' gyárra is vo­natkozik. A szövődéi létszám- csökkenést új korszerű gépek beállításával kívánjuk ellensú­lyozni. — Hogyan oszlik majd meg a fejlesztési összeg a három vállalat között? — A Lenfonó és Szövőipari- Vállalat, valamint a Kender­fonó és Szövőipari Vállalat ré­szesül a beruházásokra, re­konstrukciókra szánt összeg há­romnegyedéből. A fennmaradó rész a Kender-Jutáé. Jelenleg úgy látjuk, hogy a rostkiké- szítők, valamint a bútorlap­gyártás fejlesztésére 180 mil­lió, a fonodái rekonstrukciók­ra, a zsineggyártás korszerű­sítésére 200 millió, szövödéink felújítására, gépek vásárlásá­ra 350 millió, míg a szőnyeg- és alapszövetgyártás rekonst­rukciójára megközelítőleg 400 millió forint jut. r Az Árvái brigád Rákosi Mihály felesége úgy tűnik az ebéd miatt berzenke­dik. Ha már időre elkészítette, az ember időben érjen haza, hiszen Béta-bánya messzebb volt, mint Zobák, s onnan soha nem késett. Két esztendeje sok szó esett a csapat „okos viselkedéséről", bár- férje azon a napon nem volt műszakon. Marcsek Sándor volt a szak­vezető vájár. A vájvég jelzett: először csökkent, majd félsza­porodott a metánkiáramlás. Aztán megmozdult a vájvég és pergett a szén. Később duz­zadni kezdett, úgy tűnt a ge­rendák, feszkék, pallók sem tudják visszatartani a szenet, hogy a vágatba ne nyomuljon. A vájár az utolsó jeleknél már biztos volt: futni kell. A Jég­vágaton vágta hátba őket a gázkitörés szele, miután letette azt a kétszáz csillényi szenet, amelyet magával hozott. Rákosi Mihály,né ettől kezd­ve szorongva teszi asztalra az ebédet, Rákosi Mihály pedig még a riport kedvéért sem akar késni. Nehéz feladatok A félelemről nem beszélünk többet. A bányamunkák közül a legnehezebb feladatokkal kell megbirkózniuk. Legutóbb két hétig egy centit sem halad­tak előre, a 12-es telep csak a legszigorúbb biztonsági elő­írások árán tartható kordában. Még mielőtt a feltáró vágattal a széntelep közelébe jutnának, 12—15 méteres fúrólyukakon ke­resztül, mosatják a telepet. Ez úgy történik, hogy a fúrólyuk­ban magasnyomású vízveze­tékhez csatlakozó csövet moz­gatnak, s a „hórukkozás” köz­ben 60-70 csillényi szenet ki­mosnak. Szétroncsolják a tele­pet, ezzel csökkentik gáztartal­mát. Ezután kezdődhet az elő­rehaladás, amíg három méterre meg nem közelítik a telepet. Ilyen vastag kőzetpajzsnak ma­radnia kell. Ekkor a mosatás­hoz hasonló művelet, a perfo­rálás kezdődik: a különbség csak annyi, hogy a csövet gép mozgatja, s a telepet sokkal jobban szét kell roncsolni. Ilyen körülmények között tel­jesítményről, munkaversenyről aligha lehet szó . .. — Dehogynem. — mondja Szilágyi György, az Árvái bri­gád műszaki patronálója. A bányásznapi versenyt megnyer­Tanácskozás a munkajogról A munkajogi bizottságok működésének egyéves ta­pasztalatairól rendeztek ta­nácskozást a hét végén Szolnokon, a Szakszerveze­tek megyei Tanácsának székházában. Az Igazság­ügyi, a Munkaügyi Minisz­térium, a SZOT illetékes osztályainak képviselői, va­lamint a hét alföldi megye munkajogi bizottságának vezetői, a munkajogi bíró­ságok képviselői összegez­ték a társadalmi testületek hatékony szerepét a dolgo­zók jogainak védelmében. Megállapították, hogy a bizottságok hatékonyan töl­tik be szerepüket, jól koor­dinálják az üzemi, vállalati munkaügyi döntőbizottságok tevékenységét. ték - hasonló körülmények kö­zött dolgozó csapatokkal ha­sonlítottuk össze teljesítményü­ket. Most pediq az esztendő végéiq önmagukkal versenyez­nek: havonta öt méterrel töb­bet hajtanak ki, mint amennyit az üzem számukra feladatként kiadott. ötszörös aranykoszorús szo­cialista brigád. Ebben a közös­ségben — úgy tűnik - az élet úgy formáilja a dolgokat, mint ahogy a brigádmozgalom cél­jaként valamikor megfogalmaz­ták. Természetesnek vesszük, hogy Muth Adóm vájár az üzem munkavédelmi vetélkedő­jén harmadik lett, q csapat másik négy tagja pedig jó he­lyezést ért el. Aztán olvasom a brigádnaplóban, hogy a kom. lói vájáriskola két tanulóját már-már családtaggá fogad­ták. Szeretnék majd a- brigá­dot friss erőkkel erősíteni. A mélyebb ok talán mégis az, hogy a tizenöt tagú brigádból tizen a komlói vájáriskolában kaptak oklevelet. Árvái József felesége és az egyik gyerek is tagja a kom­lói munkáskórusnak. A műszaki patronáló családja is a kórus­ban énekel . . . — Talán a házasságok is ott szövődtek? — Nem, az a szakszervezeti mozgalmon keresztül — mondja Árvái. Ez az a pillanat, amikor gra­tulálni kell: Árvái Józsefet most választották be q Bányász Szakszervezet Országos Elnök­ségébe. A brigád gondjai — A brigád gondjai a leg­közvetlenebb szószólóra talál­tak ... — Kerülgettük, hogy mit kel­lene, de senki sem mondta ki a kongresszuson, azt tudniillik, hogy ami történt, az még ke­vés. A kongresszuson az volt az érzésem, hogy néhányon a fellegekben járnak, mi azon­ban a mélység felé törekszünk. Irányelvekről! beszéltünk, g bá­nyászok azonban gépeket, fi­atal munkatársakat, az orvosok­tól megértést szeretnének. Ne­kem is gerinckopásom van, de jó géppel még sokáig eldol­goznék. Látta q perforálógépet: Ismét üzemel \I oltak, akik megkon- * dították a lélekharan­got a hír hallatán: a KÖJÁL leállította a ME- CSEKTEJ Vállalat kacsótai üzemét. Mindez a nyáron történt, s rövidesen kiderült, hogy a MECSEKTEJ eseté­ben csupán múló rosszullét- ről van szó, a „beteg" egy hónap alatt lábra kapott: felújították az üzemépülete­ket, kisebb-nagyobb átala­kítást is végrehajtottak, a vállalat élére új vezetőség került. Az 1968-ban az országban elsőként létrehozott ilyen jelle­gű tsz-társulás termékei hama­rosan népszerűek lettek a pia­csak irányítjuk és csinálja he­lyettünk a ,,hórukk”-munkát, amelyben karunk, derekunk, lá­bunk belefájdult. Sok energiánk vész el, amíg panaszunkat meghallgatják. A hűségjutalom rendelkezéssel sem értünk egyet. Azzal meq igazán nem, hogy a kongresszuson kijelen­tették, hogy a bányászok szé­les körben megvitatták és el­fogadták. Mi küldöttek csak néztünk egymásra, hiszen az újságokból ismertük meg. — Tudja a brigád is elvárta, hogy ezeket elmondjam, ott nem volt alkalmam erre. Itt a bányában ki kell magunkból beszélni, ami fáj. Aztán jobb szívvel fogjuk a gépet és ész­revesszük, hogy sok minden .változott körülöttünk. A rend — élet Zobák-bánya II. szintjén, a 4-es déli keresztvágaton dol­goznak Árvaiék. A vágatban szokatlan csend: a szellőztető kinn a fővágaton zümmög, a rakodógép a rendezővágányon pihen. Mindenütt rend, sehol egy eldobott szerszám, fa. A rend itt az életet jelenti. Mene­külés közben, ha valaki meg­botlik, többé nem tud felkelni. A vájvég közelében oxigénes menekülőkészülékek, a vágat homlokán műszerek: a geofon a kőzetben levő mindenféle mozgást, hangot észlel, s a disz­pécserközpontba továbbit. A diszpécser veszély esetén han­gostelefonon figyelmezteti a bányászokat. Szemet és fület pótol. Korábban ugyanis egész műszak közben megfeszített fi­gyelemmel nézték a vájvéget: mozdul-e? A metánmérő ugyan­csak segít: a gázkitörést a me­tán felszaporodása, esetleg csökkenése előzi meg. Két szá­zaléknál q műszer piros fény­nyel és búgó hanggal jelez. Fénysugarak viliódznak a ge­rendákkal, pallókkal, feszkékkel lefogott vájvégen: egyszerű cél­tudatos mozdulatokkal végzik Árvaiék munkájukat. A fejlám­pák alatt ezernyi gondolat: da­lárda, vájáriskola, a munkavé­delmi vetélkedő, szocialista de­mokrácia, a havi öt méter több­let, s hogy otthon soha ki ne hűljön az asztalra tett leves ... Lombosi Jenő a Mecsektej con. Tavaly a MECSEKTEJ 110 millió forintos forgalmat bonyolított le. A pécsi, mohá­csi, szigetvári és budapesti üz­letekbe naponta 13 ezer liter tejet, 13 mázsa túrót, hét má­zsa vajat, két mázsq krémtúrót és ezer liter tejfölt juttatott el. Ez év nyarán jött a hír: hi­giéniai hiányosságok miatt a KÖJÁL leállította az üzemet. Az alapító termelőszövetkeze­tek és a tejiroda a MECSEK­TEJ segítségére siettek: a szak­munkásokat és az építőanyag egy részét a szigetvári, a sza­badszentkirályi, a szentlőrinci és a kővágószöllősi tsz biztosí­tották. A tejiroda szaktanács- adókkal segítette a felújítást. Egy hónap leforgása alatt fél­millió forint költséggel ismét üzemképes állapotba hozták a kacsótai tejfeldolgozót. Csak a „beavatottak" tudtak arról, hogy a MECSEKTEJ-nél „nyári szünet" van, q vásár­lók aligha, mert a Baranya megyei Tejipari VáJJalat vállal­ta a MECSEKTEJ-hez érkező tej feldolgozását és azt a ME­CSEKTEJ zacskóiba töltötték. Az egy hónapig tartó fel­újítás során megoldották a tej­szín eddiginél higiénikusabb mélyhűtését, külön termet ala­kítottak ki a kultúra-főzőnek, tágas laboratóriumot hoztak lét­re és a laborba modern felsze­relés is került. A tiszta gön­gyöleg tárolására raktárhelyet építettek. Teljesen felújították a túrókészítő helyiséget. Zárt rendszerbe került o szennyvíz és a savóelvezetés. Az üzem terjeszkedéséről so­káig csak szó volt, ma már va­lóság: megvásárolták a szom­szédban levő mintegy 600 négyszögöles telket a rajta le­vő házzal. A régi házban ala­kítják ki az ebédlőt, a tanács­termet. Új műhelyeket, raktárt és mosodát hoznak létre. Az udvaron építik a korszerű ko­csimosót. Parkolóhely és iroda- helyiséq kialakítására is sor kerül az elkövetkező eqy éven belül. Új gépeket is szeretnének vásárolni, — polipack csoma­golló gépsort, és egy NDK gyártmányú vajcsomagoló gé­pet. Az új igazgató, Demeter Mi­hály elmondta, két műszakban dolgoznak, a harmadik mű­szakban a karbantartást, fer­tőtlenítést végzik el és az árut szállítják ki. Műszaki ágazatot hoznak létre, és a gyorsabb szál­lítás érdekében „önállósítják" a szállítási részleget. Mécs L. Üj váróterem készült el Szatina—Kishajmáson, több mint fél­millió forintért Az acélszerkezetű épület oldalfalainak a zömét nagy üvegfelületek borítják. Seres Éva felvétele Salamon Gyula Árvái József, Rákosi Mihály és Szilágyi György MÜM-állásfoglalás a munkaerőtoborzókról Egyes vállalatok szűkös mun­kaerő helyzetét kihasználva, néhány, az állandó munkát nem kedvelő vállalkozó sze­mély felcsapott hivatásos mun- kaerő-toborzónak. így jogtalan haszonhoz jutottak, gyakran megrövidítettek „segítségük­kel" munkát vállaló dolgozó­kat is. A Munkaügyi Minisztérium szükségét látta, hogy a törvé­nyes rendelkezések maradék­talan végrehajtására hívja fel a vállalatok és állami szervek figyelmét a Munkaügyi Köz­lönyben most megjelent 13. számában. A hivatalos állásfoglalás hangsúlyozza: munkaerő-tobor­zást és szerződtetést válla­latok, állami gazdaságok sa­ját dolgozóinak útján és sa­ját munkaerőszükségletük biz­tosítására végezhetnek, ezt is csak akkor, ha arra a tanács munkaügyi szervétől előzetesen engedélyt kaptak. Engedély kell akkor is, ha a toborzás hirdetmény, falragasz, vagy újsághirdetés útján történik. Magánszemély tehát foglalko­zásszerű munkaerő-közvetítést, munkaerő-toborzást nem vé­gezhet! Aki mégis végez ilyet, az szabálysértést követ el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom