Dunántúli napló, 1975. október (32. évfolyam, 269-299. szám)

1975-10-15 / 283. szám

Dunántúli napló 1975. október 15., szerda Csoda­bogarak Mindenkivel előfordulhat, hogy akár szándékosan, akár akaratlanul néha „elszólja ma­gát", olyan meglepő, szokatlan dolgokat állít, amelyeket az Értelmező szótár csodabogarak­nak nevez. Jellegzetességük, hogy a szándékosság esetét ki­véve, a legtöbbször maga a közlő személy sem veszi észre: szavaival túllőtt a célon, mon­datainak az eredetitől eltérő értelmet is lehet tulajdonítani. Ha el akarjuk kerülni e csoda­bogarakat, célszerű fogalmaz­ványainkat ismételten átolvasni, nehogy egy-egy mondat, ki­fejezés tollvégre kerüljön. Nézzünk csak néhány mo­solyt keltő csodabogarat! A Balatonfüreden nemrég tar­tott Jókai tudományos ülésen egyik kiváló irodalomtörténé­szünk mindenáron azt igyeke­zett igazolni, hogy Franz Kafka (1883—1924), ez a prágai szü­letésű német író milyen nagy hatással volt Jókaira, holott e vonzás a két író közötti erős életkori különbségek miatt alig­ha hihető, s legfeljebb fordítva fogadható el. Kedves csodabogarak bön­gészhetők a napisajtó termékei­ből is. Csak néhányat idézünk a legújabb kivágásokból: Nyugdíjas családi est — olvas­suk. írója nyugdíjba küldi még az estet is. Helyesen így volna jó: Nyugdíjasok családi estje.- Kerékpáros baleset. Szegény balesetet megszemélyesítették, és ellátták kerékpárral! Helye­sen: Kerékpáros balesete. — Hadirokkant kerékpár megőrző. Itt viszont a kerékpár vált hadi­rokkanttá. Helyesen: Hadirok­kant kerékpárőrző. Ezüstlelet címmel érdekes tu­dósítást olvashattunk Felső­nyékről, ahol egy traktoros A40 kg XVI. századi „ezüstérem le­letet talált". Ki korán kel, ma­napság nem aranyat, hanem ezüstöt lel, illetőleg talál. De lelni is, találni is egyszerre, kis­sé sok. A közelmúltban olvastuk, hogy Rembrandt egyik remek­művét, az Éjjeli őrjárat című festményét késsel megsértették. A közlemény szerint: „Vasár­nap délután 1 órakor, nem sok­kal a múzeum nyitása után egy holland vandál késsel többször a kép alsó részébe vágott." Úgy látszik, nemcsak a da­maszkuszi penge éles, hanem a holland kés is, amelynek jel­legzetessége a vandalizmus is. Legalább is ez érthető ezzel a szórendi szövegezéssel. Helye­sen így volna jobb: „...egy holland férfi késével vandál módon többször a kép alsó ré­szébe vágott". Dr. Tóth István rr • őriz az erdő Ma még a terepjáró gépko­csi a leghasználhatóbb eszköz, ha valaki a Jakabhegyre igyek­szik, hogy megtekintse a vas­kori földvárat s a pálos kolos­tor romjait. Patacstól nem messze, 600 méteres magas­ságba emelkedik a Jakabhegy, s így gyalogosan akár másfél órát is botorkálhat a kíváncsi turista. Látni ugyan még nem sokat lát, főleg, ha avatott kí­sérő nélkül vág az útnak, mert az erdő és a sűrű aljnövény­zet titoktartásra kényszeríti a környezetet. Feltárják A múzeumi és műemléki hó­nap rendezvénysorozatának ke­retében Maráz Borbála régész mutatta be a vaskori földvá­rat, s a csaknem ezer évvel később arra telepedett pálos kolostort az érdeklődőknek. Rö­videsen megkezdődnek a tíz évre tervezett feltárási munká­latok, s ezzel egyidőben jó né­hány olyan létesítmény építé­se is, amely az ideirányuló tu­ristaforgalmat segítené elő. A Jakabhegy régészeti feltá­rása nem újkeletű terv, hiszen 1947—49-ig Török Gyula régész végzett itt ásatásokat. Megálla­pította, hogy a környék első lakói az időszámításunk előtti 9—10. században telepedhet­tek meg itt. Minden valószí­nűség szerint Európa nyugati részéből érkezhettek, s egyben kultúrát is teremtettek. E né­pesség hatalmát az időszámí­tásunk előtti 8. században dön­tötték meg, s ekkorra tehető a földvár megépülte is. Az ása­tás nyomán megállapítható- volt, hogy a néhol 10—12 mé­ter magas sánccal körülvett erődítmény két részből állott: egy nagyobb és egy kisebb vé­delmi rendszerből. A csaknem 50 hektárnyi területen a na­gyobb 1000 méter hosszú és 500 méter széles volt, míg a kisebb, a tulajdonképpeni föld­m \nmmnoEi Km/KeoeumrecHMKiu c/ VEnOÉGifiTMMH KIÁLLÍTÁS OKTÓBER 15-TÓL 23-IG A BUDAPESTI NEMZETKÖZI VÁSÁRKÖZPONTBAN, A .D- PAVILONBAN. BUDAPEST X.. DOBI ISTVÁN ÚT 10. /A VOLT ALBERTIRSAI ÚT/. NYITVA; 10-TÓL 19 ÓRÁIG, A SZAKMAI NAPOKON: OKTÓBER 1 6-én. 20-AN. 21-ÉN. 22-ÉN ÉS 23-ÁN 14-TÓL 19 ÓRAlG. EGYÜTT AZ ŐSZI BNV-vei! H>e©<FO RENDEZI: A vár a fellegvár szerepét töltöt­te be. A 40-es évek végén ta­lálták meg a 350 halomsírt is. Az itt lakók életmódjáról tud­juk, hogy állattenyésztéssel fog­lalkoztak, s lovakat cseréltek. Azonban nemcsak tárgyi bizo­nyítékaink vannak korabeli is­mereteinkre vonatkozóan. Gö­rög, latin írott források is meg­emlékeznek róluk: Pindarosz, Euripidész és Sophoklesz mű­veiben olvashatunk idevonatko­zó adatokat. Másodvirágzás Egy feltételezett vénét fenn­hatóság után az illír és pan­non birtoklásról ugyancsak gö­rög, latin forrásokból értesül­hetünk. A IV. században a föld­várat a kelták foglalták el, s minden valószínűség szerint ek­kor élte második virágzását, s erősítették meg újra a sánco­kat. E korra azonban már nem az állattenyésztés, hanem az ipar és a kereskedelem a jel­lemző. Kísérleti mélyfúrások adatai bizonyítják, hogy vasér­cet találhattak gz itt lakók a környéken. A kelták az elsők a Kárpát medencében, akik már ismerték a vasat, s egy­ben időszámításunk kezdetéig ők voltak a földvár utolsó la­kói is. A feltételezések szerint a római hódítás késztette tá­vozásra a keltákat a Jakab- hegyről. Végezetül meg kell jegyeznünk, hogy méretében és jelentőségében a legfontosabb földvárnak számított Európában a jakabhegyi, mert például a Sopronban megtalált hasonló erődítmény csupán fele ekko­ra. Ma már azonban csak a földből és kőből épült sánc és a halomsírok láthatók. A kelták távozásától egészen a XIII. századig semmiféle ré­gészeti adat nem áll rendel­kezésünkre a Jakabhegyről. 1225-ben Bertalan, Pécs tizen­harmadik püspöke templomot és kolostort alapított Szent Ja­kab apostol tiszteletére. Való­színűleg Bertalan szervezte renddé az egyetlen hazai ren­det, a pálosokat. Építkezéseik színhelyéül a vaskori sóncvár közepét választották. A temp­lomot és a kolostort a török pusztította el a későbbiek so­rán, a pálosok rendjét pedig II. József, a kalaposkirály osz­latta fel a XVIII. században. Erre az időre tehető egyébként a település megszűnése is. Átfogó terv A jelenleg még álló rom­falak alapján is még jól ki­vehető a szerzetesek celláinak és a templom elhelyezkedésé­nek egykori rendje. A csúcsíves templom a négyszög alakra tervezett és épített kolostor északi irányában helyezkedett el. Támasztópillérek erősítették az apszisz sarkait. A szerzete­si cellák, — a pálosokra jel­lemző és szinte kötelező épít­kezés forma szerint — zárt ud­vart alkottak. Itt helyezkedett el többek között az ivóvizet szolgáltató kút is. A védelmi céllal épített 400 méter hosszú­ságú várfal ölelte körbe a ko­lostor halastavát is. Ma még csak kevesek kirán­dulóhelye a Jakabhegy, s még kevesebben ismerik az itt lévő romok történetét, értékét. Rö­videsen átfogó terv készül a környék rendezésére, s azért, hogy mind többen láthassák meg az európai viszonylatban is egyedülálló műemlék­komplexumot. Füzes János Dr. Marek József r> M \ Rf K f Az 1975/76. tanévben megkezdődött a tanítás a dr. Marek Józsefről el­nevezett mohácsi Mezőgazdasági Szakközépiskola új, modern épületé­ben. Cs' 9' Tamás, Gyurkó Ferenc, Kürtössy István és Szűcs Péter ta­nulók, honismereti szakköri tagok elhatározták, hogy az iskolájuk név­adójáról adatokat szereznek. Kuta­tásukat szerencse kísérte. ,,Felfedez­ték” a városukban lakó dr. Márton Péter nyugalmazott főállatorvost, Ma­rék József egykori tanítványát, aki a neves tudósról így emlékezett meg: Vágszerdahelyen született 1868-ban. Nyolc hold földje volt édesapjának. Nehezen taníttatta a jófejű gyerme­ket. Állatorvos lett. Rövid időt töl­tött csak falun, mint gyakorló állat­orvos. Csakhamar az Állatorvosi Fő­iskolára kerül. Itt igen sok kísérle­tet végzett a még nem ismert kór- °kozókkal, illetve az állatbetegségek gyógyításával kapcsolatban. Harminc­négy éves korában, 1902-ben jelent meg az első tudományos munkája a ,,Klinikai diagnosztika.” A háziálla­tok betegvizsgálatával foglalkozik benne. E könyvében először tisztáz­ta a világon a légzési zörejek és kopogtatási hangok keletkezésének fizikai feltételeit az állatoknál. Röviddel ezután Hutira Ferenc dr. tanártársával együtt először magya­rul, majd német nyelven közösen ki­adták az ,,Állatorvosi belgyógyászat” című, nagyterjedelmű és igen alapos munkájukat, melyet úgy az állat­orvosok, mint az állattenyésztők örömmel fogadtak, ugyanis addig m«g Hiten átfogó és mindenre ki­terjedő belgyógyászati szakkönyv nem volt. A könyv nagyobb részét, a szervek betegségeit Marek irta, Hutiráé a fertőző betegségi rész. Hosszú és eredményes kutatással megoldotta a mételykor gyógyítását is. Az általa feltalált ,,Disztol” nevtl gyógyszert az egész világon használ­ták. Az angolkór és a vele kapcso­latos betegségek gyógyítására és megelőzésére — húszéves kísérlete­zés után —, biztos alapot adott. A tyúkbénulás gyógyítása is neki köszönhető. Egyetemi tanár, majd a Tudomá­nyos Akadémia tagja lett. Külföldi egyetemekre is meghívták előadónak. Hosszabb időre azonban sohasem távozott és állást sem vállalt. A ne­hezebb, küzdelmesebb életet válasz­totta, gyakran hangoztatva: ,,Na­gyobb szüksége van retám szegény hazámnak, mint a gazdag külföld­nek.” 1952. szeptember 7-én hunyt el, 84 éves korában. Kiss Béla MARTINOVICS IGNÁC A LVOV! EGYETEMEN 1974 októberében a dro- gobicsi Pedagógiai Intézet vendégeként jutottam el a Ivovi I. számú Állami Egye­tem Történelem Fakultására. A fakultás vezető munkatár­saival, Vladimir Pavlovics Csornij dékánnal, és Gen­nadij Nikolajevics Kiparen- koval, az új és legújabbko- ri történelem tanszék do­censével folytatott beszélge­téseim anyagát jegyzeteim őrzik. Közöttük húzódott meg az itt mellékelt né­hány Martinovics dokumen­tum, amelyeket hazaérkezé­sem után juttatott el hoz­zám az egyetem múzeumá­nak igazgatója, aki nagy­szerű felkészültséggel mu­tatta be nekünk az egye­tem kiváló professzorainak és diákjainak tiszteletére összeállított állandó kiállí­tást. Erre a látogatásra ala­posan felkészültem, ennek ellenére meglepett az a kü­lönös tisztelet, amely az egyetemi múzeum rangos ki­állításán központi helyet biz­tosított a magyar jakobi­nus mozgalom tragikus sor­sú vezetőjének, aki 1783 és 1790 között volt az egye­tem professzora. Az ízlésesen összeállított Martinovics tabló központi figurája, a nálunk is ismert, s a kivégzés módjára emlé­keztető vérző Martinovics fej, alatta (németül) a fel­írás: „Ignacz Jozeph Marti­novics, a néhai, felszentelt szászvári apát, akit 1795. május 20-án a Generális Kaszáló-réten, mint a ha­zaárulók vezetőjét, lefejez­tek." (Chromovics igazgató tudta, hogy Szászvár a mi megyénkben van!). A tab­lón látható még az itt mel­lékelt latin nyelvű önélet­rajz Martinovics latin és német nyelvű munkáinak felsorolásával, továbbá más krónikák mellett Krotter hí­res galíciai leveleinek cím­lapja, mely alatt 16 Mar­tinoviccsal foglalkozó oldal található. A látogatás után hosszan beszélgettünk még az igaz­gatóval arról, hogy milyen nyomot hagyott az egyetem és Galicia életében az egy­kori szászvári apát. Ennek a beszélgetésnek emlékét idézték most fel bennem a fiók mélyéről véletlenül elő­került kópiák . . . Beszélgetésünk hőse, a Ivovi egyetem természettan professzora és a filozófiai fakultás első dékánja 1755- ben született s mint ferenc- rendi szerzetes a budai egyetemen szerzett theológi- ából és filozófiából dokto­ri fokozatot. A szerzetesi élet kötöttségeit nehezen tűrő fiatal pap, nagybátyja segítségével 1781. augusz­tusában a csernovici gya­logezredhez került tábori papnak s ígéretet kapott ar­ra is, hogy kiváló matema­tikai ismereteit a mérnöki karnál értékesítheti. A kö­vetkező évet Potoczki Ignác gróf, a lengyel szabadság- harc egyik leendő vezetője társaságában európai kör­úton töltötte, hogy alkalmat találjon „tapasztalatok szer­zésére és a világgal való ismerkedésre.” Hazatérve Lvovban telepedett le, de tudományos felkészültségé­nek híre hamarosan elju­tott a császárvárosba is. Az 1783. szeptember 29. és ok­tóber 17-én kelt császári rendeletek utalnak „Külön­féle dolgozataival igazolt tudományosságára" és őt ama nagyhírű (der so ange­rühmte) franciskánusként emlegetik. Nem keltett meg­lepetést a helyi tudományos körökben, hogy József csá­szár előbb helyettes tanárrá nevezi ki Martinovicsot, öt­száz forint évi fizetéssel, há­rom héttel később pedig rendes tanárrá lépteti elő. A következő, 1784. év őszén már Martinovics volt a fi­lozófiai fakultás dékánja. A Habsburgok monarchia, jónak ez a legkeletibb egyeteme, akkor még gyer­mekéveit éli és Kratter fen­tebb említett levelei szerint „gondos anyai ápolásra szorul." Innen tudjuk azt is, hogy Martinovics idejében a jogi fakultásnak 10, a fi­lozófiai fakultásnak pedig mindössze 15 tandíjat fizető hallgatója volt. (Ez azért volt fontos, mert aki nem fi­zette be a havi 3 forintnyi látogatási díjat, az az oszt­rák törvények szerint hiva­talos képesítést nem kap­hatott.) Az új egyetem tudomá­nyos hírét elsőnek Martino­vics vitte el külföldre. Érti Ivovi kormánytanácsos se­gítségével ekkor szerkesztet­te meg mikrométerét, amely egy hüvelyk hosszúságú vo­nalnak három millió pontra való felosztását tette lehe­tővé; a következő évben pe­dig a légkör magasságának kiszámítására kidolgozott módszerét mutatta be siker­rel a Német Tudományos Akadémián. Fizikai kísérletei azonban messze túlnőttek a termé- szettani tanszék keretein. Lvovi gépészek segítségével új szerkezetű cséplőgépet és dohányvágót állított ösz- sze. (A Martinovics féle cséplőgépet jó ideig hasz­nálták is Galíciában és Nagy-Lengyelországban) Tu­dunk ezenkívül egy fizikai kísérletek végzéséhez való légszivattyúról és egy kor­mányozható léghajóról is. Ez utóbbival Lembergben kí­sérleteket is folytatott. Lvovi tartózkodása ide­jén jelentek meg filozófiai tanulmányai is. Közülük az elsőkben még az idealista filozófia hívének mutatko­zott, de 1788-ban már meg­jelent az angol és francia felvilágosodás forrásaiból táplálkozó híres munkája „Memoires Philosophiques ou la nature devolée” cím­mel, (Filozófiai emlékiratok vagy a leleplezett természet) nyolcadrét alakban, 170 ol­dalon. A címlapon az oszt­rák hatóságok megtévesz­tésére a nyomtatás helyéül London van feltüntetve. Ez a munkája már jelzi azt az időben rövid, de a világné­zeti vonatkozásban igen hosszú utat, amelynek során materialistává, sőt ateistá­vá vált. Martinovics a nyolcvanas évek végétől barátai előtt gyakran panaszolja, hogy kedvezőtlen számára a Ivo­vi éghajlat, hogy nehezen tudja elviselni az egyetemen belül kibontakozó „jezsuita cselszövevényt”, hogy nem maradhat néma (1786-tói már nem dékán) akkor, ami. k1S? az egyetemen „ .. . a közoktatás ügye és az ifjú­ság sorsa forog kockán . . ." 1791-ben Bécsbe költözve végleg letért a tudomány útjáról, hogy meg se álljon többé a budai vérpadig. Nyugat-ukrajnai tartózko­dásom talán legszebb em­léke volt a fenti találkozó, amikor az egykori egyetemi viszonyokat kitűnően is­merő múzeumigazgató ka­lauzolásával végigjárhattam a tragikus sorsú szászvári apát életének tudományos eredményekben leggazda­gabb szakaszát. Kiss Géza A földvár mai képe. Titkokat Egyedülálló m űetn lékkomp le xum jakabhegyen I Toliseprű

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom