Dunántúli napló, 1975. október (32. évfolyam, 269-299. szám)

1975-10-23 / 291. szám

2 Dunántúlt napló 1975. október 23., csütörtök „Középkáder” L| adsereg nélkül egyet­** len tábornok sem nyert még csatát. A straté­gia és a taktika nehéz tu­domány, az arra hivatottak dolgozzák ki a tennivaló­kat, ám azokat végre is kell hajtani. Valamikor ré­gen jóval kevesebb gond volt a hadviseléssel — elő­rántották a kardokat, na­gyokat kiabáltak, aztán győzött az, aki nagyobbat tudott odavágni. Ma már korántsem olyan egyszerű a dolog. A min­dennapok hadviselésében, az egészségért és az em­beri életért vívott küzdelem­ben is egyre nehezebb a tábornokok és katonák mun­kája. Az utóbbi tíz esztendő­ben hátborzongató fejlő­désről számolt be a tudo­mány. Az egészségügy mész. sze túlnőtt hajdani kere­tein, a kutatások eredmé­nyei napról-napra gazdagít­ják a gyakorlati munkát, nagyobbak a lehetőségek a „csatanyerésre". Az inten­zív osztályokon többcsator­nás monitorok őrzik a bete­geket, a műtőkben minden­tudó altatógépek segítik az operatőr tevékenységét. A laboratóriumokban érzékeny műszerek segítségével ha­tározzák meg a vizsgálati anyagok mennyiségi és mi­nőségi értékeit — megannyi méregdrága holmi, amiket kezelni tudni kell. Középkáder. Igen rossz kifejezés, sajnos a köztu­datban méq mindig honos, és az egészségügyi szak­dolgozókra értendő. Tudom, hogy kevés e munka meg­becsüléséhez a terminoló­gia megváltoztatása, mégis, ezzel is kifejezésre kell már juttatni az emberekben azt a meggyőződést, hogy az egészségügyi szakmunka na. gyón komoly dolog, sokkal közelebb áll az orvos tevé­kenységéhez, mint bármikor. A szakdolgozók képzése más, mint volt. Magasak a követelmé­nyek. S valljuk csak be, hogy azok emelkedésével nem állt túlnagy összhang­ban sem az anyagi, sem az erkölcsi elismerés. Nem vitás, hogy e két utóbbi is több, mint valamikor, de- hát... Valamivel magya­rázni kell a még mindig igen nagy munkaerővándor­lást. Egyetlen példa : a szak­képzett qyermekápolónők kevesen vannak az osztályo­kon, több munka, több fe­lelősség vár rájuk. Ez akko­ra teher, hoqy — érthetően" — sokan nem bírják, sokan inkább állást, szakmát, munkahelyet változtatnak, mintsem vállalnák az örö­kös feszültséget. Figyelem­reméltó adat, hogy az egészségügyi szakdolgozók hetvenöt százaléka nő — asszonyok, akiknek gyerme­kük van, akik terhesnek ér­zik a három műszakot, az ügyeleteket. Baj nincs, ellenkezőleg. Mindeme nehézségek elle­nére a szakdolgozók bőven kiveszik részüket a munká­ból. Egyre több az olyan tudományos dolgozat, amelybe bevontak nem-or­vosokat, szakdolgozókat is, vagy az olyan, amit szak­dolgozó készített. És egyre több a fórum, ahol ezek a dolgozatok előadás formá­jában elhangoznak. Száz­nyolc tudományos előadás hangzik el ma és holnap a POTE aulájában, az egész­ségügyi szakdolgozók két­napos tanácskozásán, az egészségügy minden szak­területéről vett témákban — ez a helytállás magas fokát jelenti. És ezt a helytállást csak köszönet illetheti meg. Kampis Péter Ülést tartott a Minisztertanács Határozat a munkaköri ártalmakban megbetegedett bányászok rehabilitációjáról A Kormány Tájékoztatási Hi­vatala közli: a Minisztertanács szerdán ülést tartott. A külügyminiszter tájékoztat­ta a kormányt Le Duannak, a VDP Központi Bizottsága első titkárának vezetésével hazánk­ban járt küldöttséggel folyta­tott tárgyalásokról. A Vietnami Dolgozók Pártjának és a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ság kormányának delegációja október 3—8. között hivatalos, baráti látogatást tett Magyar- országon. A szívélyes, elvtársi légkörben, a testvéri szolidaritás szellemében folytatott megbe­széléseket a teljes nézetazo­nosság jellemezte. Több meg­állapodás született a két or­szág közötti kapcsolatok továb­bi elmélyítésére. A Miniszter­tanács a jelentést jóváhagyó­lag tudomásul vette. A Minisztertanács megtár­gyalta és jóváhagyólag tudo­másul vette a Magyar—Viet­nami Gazdasági és Műszaki- Tudományos Együttműködési Bi­zottság október 6—7. között Budapesten -tartott V. üléssza­káról, valamint a két ország közötti gazdasági és műszaki­tudományos együttműködés kö­vetkező tervidőszakra előirány­zott fejlesztéséről szóló jelen­tést. A kormány intézkedett a feladatok végrehajtására. A kormány megtárgyalta és elfogadta Andrei Marincnak, a Szlovén Szocialista Köztársa­ság Végrehajtó Tanácsa elnö­kének szeptember 18—23. kö­zött hazánkban tett hivatalos, baráti látogatásáról szóló tájé­koztató jelentést. A Minisztertanács jóváhagyó­lag tudomásul vette a Magyar —Kubai Gazdasági és Műszaki- Tudományos Együttműködési Bi­zottság szeptember 24—30. kö­zött Budapesten tartott V. ülésszakáról szóló jelentést és intézkedett a megállapodások végrehajtására. A Minisztertanács megtár­gyalta és jóváhagyólag tudo­másul vette a KGST Végrehaj­tó Bizottságának október 13— 15. között Moszkvában tartott 73. üléséről szóló beszámolót. Megbízta a Nemzetközi Gazda­sági Kapcsolatok Bizottságát, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket az ülésen el­fogadott ajánlásokból eredő hazai feladatok végrehajtására. A nehézipari miniszter javas­latot tett a recski rézérc-elő­fordulás részletes bányászati kutatásához szükséges létesít­mények beruházására. A kor­mány a javaslatot állami nagy- beruházásként jóváhagyta. Az egészségügyi miniszter és a Központi Statisztikai Hivatal elnöke jelentést tett a népese­dés alakulásáról és az eddig tett intézkedések kedvező ha­tásáról. A Központi Népi El­lenőrzési Bizottság elnöke a né­pesedéspolitikai Téladatokról szóló 1973. évi kormányhatáro­zat végrehajtásának vizsgálatá­ról számolt be. A Miniszterta­nács a jelentést jóváhagyólag tudomásul vette. A kormány a munkaügyi és a nehézipari miniszter javasla­tára határozatot hozott a mun­kaköri ártalmakban megbete­gedett bányászok rehabilitáció­járól. A jövőben azok a bányá­szok, akik eredeti munkakörük­ben egészségi okokból már nem vállalhatnak munkát, rész­leges keresetkiegészítést kap­hatnak, ha egészségügyi álla­potuknak megfelelő külszíni munkakörben dolgoznak. A Minisztertanács tudomásul vette a közlekedés- és posta­ügyi miniszter jelentését az ok­tóber 14-i hajdusámsoni autó­buszbaleset vizsgálatáról és ha­tározatokat hozott a tömegköz­lekedés biztonságának fokozá­sára teendő intézkedésekről. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. Ma kezdődik az úttörő­vezetők VI. országos konferenciája Csütörtökön ül össze Duna­újvárosban - a szövetség tör­ténetében hatodik alkalommal — az Úttörő Szövetség legfel­sőbb fóruma, az úttörő vezetők országos konferenciája. A ta­nácskozáson — amelyen számos külföldi vendég is részt vesz - várhatóan megvonják a szövet­ség kétéves munkájának mérle­gét, kialakítják a társadalom követelményeit s a gyermekek igényeit megfelelően ötvöző időszerű tennivalókat. Néhány tény, adat a szövet­ség tevékenységéről. Az elmúlt tanévben több mint 20 000 út­törő-szakkör működött, három- százezren vettek részt a kultu­rális szemlék csapatbemutotóin, csapattáborban töltött el egy­két kellemes hetet 114 000 út­törő, sok ezren üdültek Zán- kán és Csillebércen is. Az úttörővezetők VI. orszá­gos konferenciája eredményes esztendőkről készíthet mérleget. S megvan a megfelelő út­mutatás a következő évek ten­nivalóinak meghatározásához is: a Magyar Szocialista Mun­káspárt XI. kongresszusának határozata szerint „az általános iskoláskorú gyermekek nevelé­sében megtisztelő feladata és felelőssége van a Magyar Út­törők Szövetségének, amely szervezi a gyermekek közösségi életét, segíti az iskolai neve­lést." Negyedszázados a tanácsrendszer Jubileumi megemlékezés a Parlamentben * Dr. Papp Lajos államtitkár ünnepi beszéde Huszonöt esztendős hazánk­ban a tanácsrendszer: negyed századdal ezelőtt, 1950. októ­ber 22-én tartották Magyar- országon az első tanácsválasz­tásokat. Az évforduló alkalmá­ból szerdán a Parlament kong­resszusi termében ünnepi meg­emlékezést rendezett a Ma­gyar Népköztársaság Minisz­tertanácsa. A padsorokban — a csaknem 200 ezer tanácstag, tanácsi dolgozó képviseleté­ben — helyet foglaltak a fő­város és a megyék küldöttei, zömmel olyanok, akik 25 esz­tendeje tevékenykednek a ta­nácsrendszer különböző poszt­jain. Az elnökségben foglalt helyet Biszku Béla, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Péter János, az országgyűlés alelnö- ke, dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnö­ke, Rácz Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának osztály­Ifjúmunkások! Mezőgazdasági dolgozók I Tanuló fiatalok! liséggel kell szembenézniük az ott élő fiataloknak. Indokíná­ban pedig a hazájukat újjá­építő népeknek kell segítséget nyújtanunk. Szolidaritásunk ki­fejezése érdekében felhívással fordulunk a megye fiataljaihoz. KISZ-tagok! Fiatalok! Ifjúsá­gi Szocialista Brigádok! Szervezzetek október 25—26- án lakóterületeteken, munkahe­lyeteken, iskolátokban szolida­ritási műszakot Ezeken a na­pokon végezzetek legalább 6 óra hasznos társadalmi munkát, melynek ellenértékét fizessétek be az MNB 240—90 172—2825 számú számlára. Kérjük a vállalatok, szövet­kezetek, intézmények vezetőit, hogy biztosítsák a lehetősége­ket a hasznos munka elvégzé­sére. Kérjük a párt- és társa­dalmi szervezetek segítségét, tá­mogatását. Fiatalok! Csatlakozzatok a felhíváshoz! Bizunk aktív tenniakarásotok- ban, cselekvő szolidaritásotok­ban, mely az akció sikerét biz­tosítja. KISZ Baranya megyei Bizottsága Ifjúságunk már eddig is többször bizonyitotta, hogy cselekvő közösséget vállal a világ haladó erőinek harcá­val, támogatja a nemzeti füg­getlenségért, demokratikus jo­gokért, a társadalmi haladásért küzdők ügyét. Mindezt meggyő­ződéssel, a szocializmus világ­méretű győzelméért vívott harc aktív részeseként tették fiatal­jaink. Összefogásunk erejét bizo­nyítják az eddigi akciók sikerei: Angela Davis kiszabadításáért folytatott küzdelem, a Vietnám újjáépítéséért végzett társadal­mi műszakok, a chilei szolidari­tási koncert, a spanyol hazafiak kivégzése ellen szervezett gyű­lések, tiltakozó-táviratok. A jelenlegi nemzetközi hely­zet következtében világszerte erősödnek a szolidaritási meg­mozdulások. Nekünk is fokoz­nunk kell aktivitásunkat. Az ed­digi jól sikerült politikai ren­dezvények mellett szükség van a fokozottabb anyagi támoga­tásra is, hisz Chilében vagy a felszabadulásukért küzdő arab és afrikai országokban létbi- zonyatlansággal, munkanélkü­BERNICS FERENC HÁROM ARCA Szerény emberekről nem könnyű jellemzőt mondani: Ber- nics Ferenc pedig közéjük tar­tozik, és portréjához a leg­illőbb vonás, hogy tud hallgat­ni. A legvérmesebb tárgyalá­sok, a legkeményebb dialógu­sok alatt is néhány másod­percre megállítja magát és elhallgat. Ezzel talán kicsit kí­nos másodperceket okoz vita­partnereinek, kínosakat, de gondolkodtatókat. Abból pe­dig még sosem lett nagy baj. Gyárvárosi gyerek, apja a DG^-nél dolgozott, nagyapja egykori bányakőműves, ő ak­nász szeretett volna lenni. De ahhoz túl vékony pénzű volt. így a korabeli legolcsóbb ta­nulást választotta: a püspöki tanítóképzőt. Háború, -hadifogság, aztán' Old-Tótokföldjén iskola. Ko- vácshida, Mecsekszabolcs, Sik­lós, Bártfa utca — megyei ta­nács. 1952 ősze óta igazgatási ember. Nem akarta. Siklósra például kizárólag a lakás vé­gett ment el fiatal, nagy tan­testület élére igazgatónak. On­nét is bevitték a járási tanács­ra, de két hónap után elmene­kült az íróasztaltól. De nem menekült a tanulás elől: előbb magyar—történelem—rajz sza­kos szaktanítói oklevelet szer­zett, utána magyar—történelem szakon tanárit, majd az Eöt­vös Lóránd Tudományegyete­men filozófia szakos diplomát szerzett. így aztán kialakult Bernics Ferenc egyéniségének három arca. A közigazgatási szakember. Ehhez csak két adalékot: ami­kor a tanácshoz került a felső tagozatoknak 27 százalékában volt szakrendű oktatás, ma 97 százalékuknak és országos szer­vek is sokmindenben kikérik már Beftiics Ferenc tanácsait. — Nem a szervezés az erős oldalam, inkább az elemzés. Ha a közoktatásban, vagy a közművelődésben valamilyen problémát meg kell vizsgálni, akkor előbb forrásmunkákat ol­vasok, leülök, gondolkodom, elemzek, s csak azután mon­dok véleményt vagy döntök. De akármit értünk el, nem voltam egyedül. A tanácsrend­szer sokat adott nekem, mert szervezeti formájával lehetővé tette, hogy széles körűen, sok­oldalúan lássam a művelődés- ügyet, beleágyazva a gazdasá­gi-társadalmi életbe. A kutató. Érdekli a szocioló- gja, sőt a kriminálszociológiá- hoz nagy szenvedély húzza. Megírta A fiatalkori bűnelkö­vetés helyzete Baranya me­gyében, különös tekintettel a csoportos bűnelkövetésre című tanulmányát. Szekrényre való anyagot gyűjtött össze, 1500 bűnesetet dolgozott fel. A pedagógus. Amikor a köz- igazgatásba került azt hitte, egy-két év, és visszamegy ne­velni. Nem sikerült de még ma is él benne a nosztalgia a tanítás után. Minden közigaz­gatási tettnél jobban örül an­nak, hogy régen Siklóson együtt épített szabadtéri szín­padot a gyerekekkel. Most már negyedik esztendeje az esti egyetemen tanít filozófiát. Élet- szükséglete — huszonhárom év után is — a szemtől szembe nevelés. Most, hogy megkapta a ma­gas kitüntetést, azt mondta: — Jó volna, ha volna időnk nyugodtabb munkatempóval még többet gondolkodni, szin­tetizálni, megfontoltabb lépé­seket tenni. Nagy a hajsza. Ha kisebb volna, még éssze­rűbbek lehetnénk. Földessy Dénes vezetője, Faluvégi Lajos pénz­ügyminiszter, Keserű Jánosné könnyűipari miniszter, dr. Prie- szol Olga, a Közalkalmazottak Szakszervezetének főtitkára. Szépvölgyi Zoltán, a Főváro­si Tanács elnöke, Borbély Gá­bor, a KISZ Központi Bizott­ságának titkára, továbbá a kü­lönböző szintű tanácsok szá­mos vezetője. Az elnökség tag­ja volt Dmitrij Nyikolajevics Nyikitin, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnöksége ta­nácsi osztályának vezetője, aki küldöttség élén tartózkodik ha­zánkban. Elhangzott a Himnusz, majd Borbándi János, a Miniszterta­nács elnökhelyettese mondott elnöki megnyitót. Borbándi János elöljáróban tolmácsolta a párt Központi Bi­zottsága, az Elnöki Tanács és a kormány nagyrabecsülését és elismerését hazánk minden ta­nácstestületének, a tanácsta­goknak, a hivatali dolgozók­nak és aktivistáknak, s külön azoknak, akik a lakosság bizal­mából immár negyedszázada végzik munkájukat a taná­csoknál. A megnyitó szavakat köve­tően dr. Papp Lajos államtit­kár, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke mondott ünnepi beszédet. — A jubileum a szocialista államépítés ama történelmi lé­pésének jelentőségét húzza alá, amellyel a munkásosztály és forradalmi pártja a hatalom birtokában, az eltelt évtize­dekben sikerrel alakította ki a szocialista államszervezet terü­leti és helyi szerveit — kezdte beszédét dr. Papp Lajos, majd hangsúlyozta, hogy amint a magyar nép három szabad év­tizedének története elválaszt­hatatlan a proletárdiktatúra államának megteremtésétől, ugyanúgy jelentős állomása a megtett útnak a tanácsrend­szer létrejötte és megszilárdu­lása. — A tanácsrendszer a szo­cializmust építő társadalmunk szilárd bázisa volt és marad. A negyedszázados eredményes munka jó biztosíték, a lakos­ság széles körű bizalma jó alap ahhoz, hogy a tanácsok — a Magyar Szocialista Munkás­párt irányításával — a jövő­ben is sikerrel tevékenykedje­nek a fejlett szocialista társa­dalom építésén. E nagy nem­zeti cél adjon a jövőben is erőt, bátorítást és hitet min­den tanácstagnak, aktívának és tanácsi dolgozónak — zár­ta beszédét dr. Papp Lajos. Kitüntetések A tanácsok megalakulásának 25. évfordulója alkalmából ki­tüntetési ünnepséget rendeztek szerdán az Országház kupola- csarnokában. A kitüntetettek érdemeit Borbándi János, a Miniszter- tanács elnökhelyettese méltatta s átnyújtotta azokat a kitünte­téseket, amelyekkel az Elnöki Tanács, illetve a Miniszterta­nács ismerte el a tanácsi mun­ka területén kifejtett eredmé­nyes tevékenységüket. A Munka Érdemrend arany fokozatát kapta Bernics Ferenc, a Baranya megyei Tanács mű­velődésügyi osztályvezetője, a Munka Érdemrend bronz foko­zatát, Berecz lózsefné megyei tanácstag, a dróvaszabolcsi termelőszövetkezet dolgozója. A 25 éves tanácsi munkáért kitüntető jelvényt és oklevelet Horváth Lajosnak, a Megyei Tanács elnökének, dr. Görcs László megyei tanácstagnak, a pécsi Leőwey Klára Gimnázium igazgatójának és Takács János- né megyei tanácstag, szigetvári nyugdíjasnak nyújtotta át a Minisztertanács elnökhelyettese.

Next

/
Oldalképek
Tartalom