Dunántúli napló, 1975. október (32. évfolyam, 269-299. szám)

1975-10-01 / 269. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXII. évfolyam, 269. szám 1975. október 1., szerda Ára: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja 25 éves a szakszervezeti társadalombiztosítás N egyedszázados jubi­leumát ünnepeljük annak, hogy a tár­sadalombiztosítás irányítása, igazgatása a szakszervezetek hatáskörébe került. Huszonöt évvel ezelőtt — 1950. október 1-én — rendkívüli jelentőségű, a későbbi fejlődést meghatá­rozó változás következett be, melyet csak akkor tudunk iga­zán értékelni, - ha visszapillan­tunk a negyedszázad alatt megtett útra és még egy ki­csit korábbi időre, a felsza­badulás előtti társadalombizto­sításra. A második világháborút meg­előző utolsó „békeév”-ben, 1938-ban a lakosságnak csu­pán 31 százaléka volt biztosí­tott; a társadalombiztosítás a dolgozóknak csak egyes cso­portjaira terjedt ki. Nem kap­tak ekkor még ellátást a mint­egy 3 milliós tömeget szám­láló mezőgazdasági munkások sem. A biztosítottak társada­lombiztosítási ügyeivel több mint 30 különböző biztosítóin­tézet foglalkozott, különböző mértékű és színvonalú ellátást nyújtva az egyes rétegeknek. Az elért eredmények ismereté­ben ma már furcsán hangzik, hogy például a táppénz nem azonos elbírálás alapján járt minden biztosítottnak. A fizikai dolgozók sem táppénzt, sem munkabért nem kaptak kere­sőképtelenségük első három napjára, a negyedik naptól is csak 55 százalékát a napi bér­nek. . A felszabadulást követően a társadalombiztosítás szervezete még széttagolt volt és ez aka­dályozta az egységes irányí­tást, a szolgáltatások kiterjesz­tését, javítását. A széttagolt­ság miatt több országos szerv is működött párhuzamosan. A politikai, társadalmi, gazdasági változások a társadalombiztosí­tás szervezetének átalakítását egyre sürgetőbben vetették fel. A párt 1948-as programnyilat­kozata alakján, a szakszerve­zetek XVII. kongresszusának ha­tározatával megindult az egy- sígesítés, melynek jogi formát adott az Elnöki Tanács 1950. €jyi 36. számú törvényerejű ren­deleté. A SZOT irányításával a szakszervezetek vették át az . OTI és az egyéb megszűnt biz­tosítóintézetek feladatait; ek­kor született az SZTK (Szak- szervezeti Társadalombiztosítá­si Központ), és ez az elnevezés — az 1965-ös megszűnése el­lenére — szerepel a közhasz­nálatban méq ma is. Ugyan­csak 1950-től az egészségügy elvált a társadalombiztosítástól és az Egészségügyi Miniszté­rium irányítása alá került. Az elmúlt negyedszázadban a szakszervezetek a dolgozók tízezreit nyerték meg a tár­sadalombiztosítási munkának. Jelenleg mintegy 150 ezer tár­sadalmi munkás végzi e fel­adatokat nagy lelkesedéssel, előkészítik a nyugellátásukat, döntenek a vitás ügyekben és segítenek a nap-nap után fel­merülő társadalombiztosítási kérdések megoldásában. Az 1950-ben kialakított ipar­ági társadalombiztosítási rend­szer nagy lépést jelentett az egységesítés felé, de a teljes egységesítés — a párt Vili. kongresszusának, valamint a szakszervezetek XX. kongresszu­sának határozatai alapján — az Elnöki Tanács 1964. évi 6. számú törvényerejű rendeleté­vel, 1965. január 1-től valósult meg. Ekkor jött létre az SZTK helyett a SZOT Társadalombiz­tosítási Főigazgatósága és a megyei igazgatóságok, vala­mint a Nyugdíjfolyósító Igaz­gatóság. Az elmúlt 25 év alatt folya­matosan sor került azoknak a dolgozó rétegeknek a biztosí­tásba történő bevonására, akik hátrányos helyzetben voltak a múltban. Bővültek a szolgálta­tások, fejlődött a nyugdíjrend­szerünk. A gazdasági lehető­ségeknek megfelelő gyakori jogkiterjesztések — az ezeket előíró jogszabályok sokasága — az elmúlt években már-már áttekinthetetlenné tették a jog­anyagot. A társadalombiztosítási jog­szabályok alkalmazása már nemcsak a dolgozók, hanem a szakemberek részére is egyre komolyabb nehézséget jelen­tett: előtérbe került a korsze­rűsítés, egységesítés, a kodifi- káció szükségessége. Államunk erre — és az ezzel kapcsola­tos jog kiterjesztésekre (például az alacsony összegű nyugellá­tások ismételt felemelésére) — évi 2 milliárd 130 millió forin­tot biztosított. A negyedszáza­dos jubileum méltó koronája az idén, július 1-én hatályba- lépett új, korszerű társadalom- biztosítási törvény és végrehaj­tási jogszabályai. A.közelmúlt­ban hatályát vesztett több mint félezer jogszabály helyett most mindössze három szabályozza a társadalombiztosítás kereté­ben járó anyagi ellátást. A Közalkalmazottak Szakszerveze­tének erőfeszítései nyomán 1974-ben rendeződött, a társa­dalombiztosítás dolgozóinak bérezése is. A z elmúlt 25 év alatt általánossá vált ha­zánkban a társada­lombiztosítás, 1975. VII. 1-től pedig az egészségügyi ellá­tás állampolgári jog lett. A társadalombiztosítás ki­adásai az 1950. évi 2 milliárd 272 millió forintról • 1974. évre 50 milliárd 161 millió forintra nőttek. Egy dplgozóra 1950- ben 1149 forint, 1974-ben 9640 forint kiadás jutott. 1950-ben 4,4 millió, 1974-ben pedig 10,4 millió volt a biztosításba be­vontak száma. Az elmúlt ne­gyedszázadban a társadalom- biztosítás juttatásaiban része­sülők száma több mint kétsze­resére, a társadalombiztosítás kiadásai pedig több mint húsz­szorosára emelkedtek. Társa­dalombiztosításunk nemzetközi viszonylatban is kiállja az ösz- szehasonlítást más országok társadalombiztosítási rendsze­rével. Az évforduló alkalmával kö­szöntjük e fontos szociálpoliti­kai feladatokat ellátó társadal­mi és hivatali dolgozókat. Dr. Radnai László El utazott hazánkból az indiai államelnök A Ferihegyi repülőtéren ün­nepi külsőségek között, meleg baráti szeretettel búcsúztatták az indiai nép képviselőit. A re­pülőtér homlokzatát indiai és magyar zászlók, hindi és ma­gyar nyelvű búcsúmondatok díszítették. A búcsúztatáson megjelent Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és felesége, Lázár György, a Minisztertanács el­nöke, dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Nemeslaki Tivadar kohó- és gépipari, dr. Romány Pál me­zőgazdasági és élelmezésügyi, Rödönyi Károly közlekedés- és postaügyi miniszter, Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács el­nöke, Marjai József külügyi államtitkár, dr. Túri Ferenc, a Magyar Népköztársaság új-del­hi nagykövete, valamint a po­litikai, a gazdasági és a kul­turális élet számos más vezető személyisége, a tábornoki kar több tagja. Ott volt a búcsúz­tatásnál K. P. S. Menőn, az Indiai Köztársaság budapesti nagykövete. Jelen volt a buda­pesti diplomáciai képviseletek sok vezetője, valamint katonai és légügyi attaséja. Elmentek a búcsúztatásra a budapesti indiai kolónia tágjai is. Díszjel harsant, majd a díszegység parancsnoka jelen­tést tett az indiai államelnök­nek. Felcsendült a magyar és az indiai himnusz, közben 21 tüzérségi díszlövést adtak le az indiai államfő tiszteletére. Fakhruddin Ali Ahmed — Lo­sonczi Pál társaságában — el­lépett a díszegység arcvonala előtt és köszöntötte a katoná­kat. Az Indiai Köztársaság el­nöke ezután szívélyes búcsút vett a magyar közéleti szemé­lyiségektől, a diplomáciai kép­viseletek vezetőitől, tagjaitól. A díszegység díszmenete után úttörők virágcsokrokat nyújtot­tak át az indiai államelnöknek és kíséretében levő személyisé­geknek, akik ezután elfoglal­ták helyüket a különrepülőgé- pen. Fakhruddin Ali Ahmed a beszállás előtt baráti kézfo­gással szívélyes búcsút vett Lo­sonczi Páltól. Néhány perc múlva a magasba emelkedett a különgép, amelyet a Magyar Légierők vadászgépköteléke a határig kísért. Az Indiai Köztársaság elnöke Budapestről történt elutazása alkalmából a repülőgép fedél­zetéről táviratban mondott kö­szönetét Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének a ma­gyarországi fogadtatásért és vendéglátásért. * Magyarországon tett látoga­tása után kedden több napos baráti, hivatalos látogatásra Jugoszláviába érkezett Fakh- ruddin Ali Ahmed, az Indiai Köztársaság elnöke. Eszéki vendégeink keddi látogatásai Péps iparával és kereske­delmével ismerkedtek láto­gatásuk második napján az eszéki képviselőtestület ve­zetői. A küldöttség Ivica Feketének, Eszék város kép­viselőtestülete elnökének ve­zetésével délelőtt a Pécsi Dohánygyárat kereste fel, majd látogatást tett a Zsol- nay Gyárban, ahol megis­merkedtek a gyártási folya­matokkal és megtekintették a qyár világhírű termékeit. Útjuk következő állomása a Megyeri úti raktárbázis volt, aho| Baranya megye nagy­kereskedelmi centrumának munkáját tanulmányozták. A vendégek délután a Pan­nónia Sörgyárral ismerked­tek. A mindennapok zenéjét és zenészeit ünnepeljük Yehudi Menuhin, a világhí­rű hegedűművész, a Nemzet­közi Zenei Tanács elnöke írta nyílt levelében a világ muzsiku­saihoz és zenekedvelőihez a mai zenei világnap alkalmá­ból : „Arra szeretnék buzdítani minden várost, falut és orszá­got, hogy rendezzenek sokféle zenei eseményt, örülnék, ha nemcsak koncerteken, rádiómű­sorokon szólalnának meg régi és főként mai művek, hanem spontán megnyilvánulásként az utcákon és tereken muzsikál­nak énekesek, kórusok, dzsessz- zenészek és a komolyzene leg­jelentősebb előadói.” Október elsején a zene ün­nepét tartják világszerte, a ze­néét, a dallamét, amely előbb született, mint a szó, s amely nyelvi hovatartozás nélkül egy­formán áramlik valamennyiünk fülébe. Ezen a napon mi ma­gyarok igazán büszkék lehe­tünk, hiszen nagyon sokat tet­tünk a zenéért. S ezen az ün­nepen, ahogy azt a világhírű művész Yehudi Menuhin is mondta, ne csak a legjobba­kat, hanem a mindennapok ze­néjét és zenészeit ünnepeljük. Baranyában napjainkban 13 öntevékeny felnőtt kórus mű­ködik. Az énekkarok közül több országos hírnévnek örvend, s szinte nap mint nap hallhat­juk őket a rádió különböző ze­A bólyi új nemzetiségi diákotthon szomszédságában a felvonulási épületek lebontása után átalakításra kerül a régi diákotthon is. A modernizálódó régi épületben klubszoba, ifjúsági könyvtár és olvasóterem, az alsósok részére tanuló szoba, ezenkívül tusoló és fürdő készül majd. nei adásaiban, s lépnek föl zenei pódiumokon. Megyénk­ben tíz magyar és ugyanennyi nemzetiségi pávakör alakult — jelentőségük igen nagy, hiszen a legtöbbet tehetik népdalkin­csünk terjesztésében. Középis­koláinkban mór komoly hagyo­mánnyá alakult a kórusmozga­lom. Jelenleg 15 középiskolai és 3 szakmunkás kórus műkö­dik a megyében. Helikoni nagyszerű sikereik is országos hírnevük továbbvivője. S em­líthetjük a ki tudja, hány ál­talános iskolai énekkart, me­lyek a városok, falvak ünnep­ségein adják a műsort, s meg­alapozói a magasabb zene­kultúrának. Ugyancsak régi hagyományai vannak Baranyá­ban a fúvószenekaroknak. Nap­jainkban is 15 felnőtt és út­törő fúvószenekar működik. A Mecseki Szénbányák és az Érc- bányászati Vállalat fúvószene­karai országosan is élenjárnak. S zárjuk a sort a hivatáso­sokkal, amelyek közül valameny- nyi már a határainkon túl is ismert: a Liszt Ferenc Kórus, a Pécsi Filharmónia Zenekar, a Nemzeti Színház operakarának zenekara, a Reneszánsz Együt­tes, a Mecsek Fúvósötös. Baranya zenei nevelésének igen komoly bázisai vannak, hi­szen. a megye öt zeneiskolá­jában több mint kétezer nö­vendék ismerkedik a muzsiká­val az óvodáskortól egészen 30 éves korig. Művészeti Szakkö­zépiskolában, zenei tagozatú gimnáziumban ugyancsak több százan tanulnak zenét. Két fel­sőoktatási intézményünkben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Fő­iskola kihelyezett tagozatán, valamint a Tanárképző Főisko­la ének-zene tanszékén a jövő zenetanárai, muzsikusai sajá­títják el a magasabb szintű ismereteket. S mondjuk még el, hogy a rendezvényeink rangja Is a színvonalhoz idomult: itt 'tart­ják az Országos Kamarakórus Fesztivált, a Siklósi Fúvószene­kari Fesztivált, a Nemzetközi Zenei Tábort, gyermekkórusok és magánénekesek versenyét Komlón, Schneider Lajos nép­daléneklési versenyt Mohácson, hogy csak a legjelentősebbe­ket említsük. Végezetül figyeljünk Csak még egy pillanatra Yehudi Menuhin levelére: „Jó lenne, ha a zenei napon egy-két per­cet a csendnek szentelnénk mindenütt a világon, a gon­dolkodásnak, a hallgatásnak és az elmélyedésnek . . .” Füzes János A mecseknádasdi gyermek harmonikaegyüttes. Erb János felvétele Kedden délelőtt elutazott Magyarországról Fakhruddin Ali Ahmed, az Indiai Köztársaság elnöke és felesége, aki Losonczi Pálnak, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének meghívá­sára hivatalos látogatást tett Magyarországon. Az indiai állam­elnökkel együtt elutazott kísérete is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom