Dunántúli napló, 1975. szeptember (32. évfolyam, 239-268. szám)
1975-09-10 / 248. szám
e Dunántúli napló 1975. szeptember 10., szerda Horgászat Gyenge fogás Augusztus 23-án a Herman Ottó tavon rendezett halfogási versenyen mindössze 36,67 kg hal volt a zsákmány. Ebből 20,24 kg volt a ponty, 4,09 kg a süllő 9,44 kg a csuka, 2,90 kg a balin. Érdekesség, hogy a kilenc órás versenyen az Ipoly és Mátravidéki Területi Bizottság négy fős csapata egyetlen halat sem fogott. A példátlan eredménytelenség megbosszulta magát: a múlt évben első helyen végzett csapat az utolsó helyre került. Az összetett versenyt idén a Székesfehérvári TB csapata nyerte, akik a múlt évben az utolsó helyen végeztek. Mázsás harcsa A közelmúltban a Dráva Göncz-szigeti csendes ágában elhelyezett varsáját nézte meg Kaposi János kisszerszámos halász. Az első varsalyukba egy nagy harcsa feje volt beszorulva. A harcsa a csónak ismert méretéhez viszonyítottan négy és fél méter volt és mázsán felüli lehetett. Kaposi János nem kérte a közeli határőr-parancsnokság segítségét, egyedül akarta véglegesen foglyulejteni a harcsát, amely elszabadult. Szerencse, hogy a halászt nem vitte magával. Ivadékmentés A nyári árvizek velejárója hogy az ár elvonulása utón az árterületi kubikgödrökben visz- szamaradnak a különböző halfajok kisebb-nagyobb ivadékai. A MOHOSZ Baranya megyei Területi Bizottságához tartozó Dráva-szakaszra engedélyezett kisszerszámos nyugdíjas halász, Kaposi János a legutóbbi árvíz elvonulása óta eddig 600 kg, körülbelül 20 ezer darab 3 dekagrammos pontyivadékot szedett ki a kubikgödrökből és helyezett a Drávába. Ezt a mennyiséget a vejti tanács elnöke igazolta. További négy mázsónyi ivadék igazolása most van folyamatban. így^ősszesen 10 mázsa, kb. 30 ezer pontyivadékot mentett meg a pusztulástól. Villámhárító csónakra? Egy külföldi horgászkönyvben olvastuk és ábrázolva is láttuk a vilámhárítóval felszerelt Tíor- gászcsónakot. A szöveg szerint ez a csónakra szerelt egyszerű villámhárító megvédi a csónakban ülőket a nyári zivatarok villámcsapásaitól. A csónak orrába erősített rúdra vörösréz huzal van felcsavarva, az a vízbe lóq, illetve a folyó vagy tó fenekével egy a dróthoz csatolt fémlemezzel van földelve. Biztosabbnak tartjuk, villámhárító ide vagy oda, ha zivatarok idején nem tartózkodunk horgászcsónakunkkal a vízen. Ósváros Kőszeghegyalján Tömegével kerültek felszínre a kőszeghegyaljai Velem-Szent- viden folyamatban lévő régészeti feltárás során egy ősi bronzkori város emlékei. A görög és dél-olasz településekhez hasonlóan teraszosan egymás fölé épített rakott kő házakból s a hegytetőn emelkedő fellegvárból álló település az európai bronzkor hajdan ismert székvárosa volt. Az idei esztendőre tervezett ásatások rövidesen befejeződnek az őszi időjárás beköszöntővel. Jövőre és azután folytatódik, hogy minél többet megtudjon a tudomány az európai kultúra e bölcsőjéről. A tervek szerint szabadtéri múzeumként mutatják majd be az érdeklődőknek a hegyoldalban feltáruló ősváros maradványait. Rendellenességek, betegségek mutatója K öztudomású, hogy az ujjhegy rajzolata — az ún. ujjlécrajzolat — mindig egyéni, minden embernek más az ujjlenyomata. Azt viszont valószínűleg kevesen tudják, hogy. a tenyérvonalak is fontos információk hordozói, sőt a talpon húzódó vonalak, barázdák is sokmindenről tájékoztatást nyújtanak a szakember számára. Ezek nem annyira a bűnüldözőket érdeklik, mint inkább az orvosokat, akik az ívesen, hurkolton vagy koncentrikusan lefutó vonalakban felismerik bizonyos betegségek jellemzőit. A kutatók alig egy évtizeddel ezelőtt jöttek rá, hogy az ujj- és tenyérlenyomatok rendellenességei kapcsolatban áll-_ nak különböző, a születéskor meglévő (úgynevezett „világ- rahozott") rendellenességekkel. Ez a felfedezés új lendületet adott a további tudományos vizsgálódásokhoz. így vált lehetővé, hogy a tudományos „tenyérjóslás’' egyre biztatóbb jövő előtt áll. A tenyér fő vonalai Y-ala- kot öltenek. Ennek egyik szára a mutatóujj, a másik a kisujj, a harmadik a csuklóhajlatban lévő ránc felé mutat. A három szár találkozási pontjánál dz Y középpontja az ún. trirádiusz. Egészséges embereknél a trirádiusz a tenyér középvonalában helyezkedik el. Annak jelentős eltolódása viszont különböző rendellenességekre utal. Megállapították, hogy a kromoszóma rendellenességben szenvedők tenyerén nyolcszor gyakrabban tolódik el az ujjak felé az Y középpontja, mint normális kromoszóma-viszonyok esetében. Egy kisgyermek bőrének a vonalairól meg lehet állapítani, hogy szenvedett-e az anya a terhesség első hónapjaiban rubeólában vagy sem. Mint ismeretes, ez a betegség igen súlyos hatással lehet a születendő csecsemőre. A tenyérvonalak tanulmányozása alapján felfedezhető a leukémia (vérrák), és a bőrfelület vonalainak ábrái elárulnak bizonyos ideg- és szívzavarokat is. A kromoszómaeltérések és a börrajzolatok összefüggéseinek kutatását megkönnyíti, hogy az elmúlt évtizedben az ujjak, a tenyér és a talp rajzolatainak rögzítésére érzékeny módszereket dolgoztak ki, és megoldották az elváltozások számítógépes minőségi és mennyiségi értékelését is. A kutatásokban szovjet, amerikai és nyugatnémet tudósok járnak az élen. Szovjet szakemberek már 36 biztos ismérvet állapítottak meg, amelyek alapján következtetni lehet az öröklött betegségekre. Belorussz genetikusok készítették el az örökletes betegségek osztályozásának azt a rendszerét, amelyet az Egészségügyi Világszervezet is elfogadott. Elektronikus adatfeldolgozásra készítik elő az örökletes betegségben szenvedő személyek tenyérlenyomatait. Ml LESZ 2000-BEN? (2.J S. O. S. a természetből Mottó : ,,.. .az ezredévforduló körüli időszak távolinak tűnése megtévesztő. A jövő már kopogtat ablakunkon." (Kovács Géza: A nagy távlatok és a tervezés.) Amikor Nápolybái Capri szigete felé vitt a hajó, az örökös szárazföldi áhítatával néztem a tengert. Csodálatosan kék volt, s a hajó orrának vetődő hullámok utánozhatatlan formájú csipkékbe szelídültek. De a látvány nem volt zavartalan. Mert láttam az olajfoltokat is, amelyek körül halak és polipok teteme közvetítette a szennyezett tenger segélykiáltásait. A vészjelek sokasodnak, s a szárazföldi vegetáció is segítségre szorul. Az ember évszázadokon át irtotta az erdőket és csak kevés újat telepített; gyárakat épített, amelyeknek mérgező melléktermékei a folyókba ömlöttek; vegyszereket talált fel, hogy védekezzék a rovarok ellen, növelje a terméshozamokat, vagy könnyítsen a házimunkán. De a technikai haladás „korszerű" szemetével mérgezte és mérgezi a földeket, növény- és állatfajok pusztultak ki. Nem visszatérés A XX. század egyik legnagyobb fenyegetése: a természet megbomlott biológiai egyensúlya. 0 Professzor úr, ön szerint milyen nagy a veszély? — Ha pontos akarok lenni, akkor az orvosoktól kölcsönzők egy kifejezést: „a beteg állapota súlyos, de nem életveszélyes" — mondja a biológus Balogh János professzor, az ELTE állatrendszertani tanszékének vezetője. 0 Ezek szerint van remény a gyógyulásra? — Igen, sőt, bizonyos vagyok benne. Az emberiség felismerte a veszélyt és védekezni akar ellene. A tudósok már jó ideje kongatják a vészharangot, s az utóbbi időben közéleti vezetők és újságírók csatlakoztak hozzájuk. Ott tartunk, hogy a természet megbomlott biológiai egyensúlya már nemcsak a tudósok és a tudomány kérdése s ez a biztosíték az egyesek által jósolt katasztrófa elkerülé0 Jósokat és álmodozókat gyakran kísértik a hajdani paradicsomi állapotok, a „visszatérésben" látják a megoldást. — A visszatérés gondolata gyermeteg illúzió, ez már az athéni városállam idején is bebizonyosodott. Visszatérni egyszerűen lehetetlen. A mi világunk módosult világ, nekünk az a dolgunk, hogy a benne rejlő veszélyeket megszüntessük. Az emberiség hamarosan óriási összegeket költ majd, hogy a bioszférát megóvja a további pusztítástól. 0 Mikorra várható ez a „hamarosan"? — Bár nem szeretek jósolni, de én a nyolcvanas évek elejére várom a krízist. Ez lesz a bioszféra-stressz. Mérgezetten területek 0 Addig nem lehetne csökkenteni a bekövetkezendő stressz hatását? — Lehetne és kell is. Már most fogjunk hozzá a még meglevő természeti „paradicsomaink" konzerválásához. A Földnek sok olyan területe van, amelynek bioszféráját eddig nem mérgeztük meg, s ezekre a földdarabokra a jövőben óriási szükségünk lesz. 0 Mire érti ezt, professzor úr? k — Az említett területeket nevezzük a természet mintadarabjainak. Állat- és növényvilágunkat nem nélkülözhetjük. Ezek a mintadarabok váljanak az emberiség biztonsági élőraktáraivá. Itt találjuk a jövő nemesíthető növényeit, s azokat az állatokat is, amelyek a számszerűen gyorsan növekvő emberiség élelmezéséhez a szükséges táplálékhiányt pótolják. Ma már nevetséges az a nézet, hogy ha több gyerek születik, akkor több földet kell felszántani és bevetni. Mit szántsunk fel még? 0 Mondjuk a trópusokat. Mi lesz például „Amazóniával"? — Az emberiség már kijózanodott néhány nagy illúzióból. Ilyen volt Amazónia is; a gondolat — hogy a trópusokon kiirtjuk az erdőt és olyan termőtalajt nyerünk, amely az emberiség bőségkertje lesz — megbukott. A világ sok tudósa járt azon a tájon, s végzett kísérleteket. Közöttük magam is. Egymástól függetlenül azonos következtetésre jutottunk: az ott levő talajnak csak néhány éves tartaléka van, tehát jóval kevesebb, mint a világ normális szántóföldjeinek. Legelőt azonban telepíthetünk, különösen amióta mindezt az ausztráliai kísérlet igazolta. Mi ez az ausztráliai kísérlet? — Az egész lényege annyi, hogy a füvek telepítése mellett keresniük kellett és találtak is egy trópusi pillangós növényt, amely megköti a nitrogént. Az új legelőkön megindult az állattenyésztés és ment is egy ideig, de a trágya kezdte kipusztítani a füveket, mert elfelejtették, hogy bogár is kell, amely a trágyát feldolgozza. Akkor kerestek egy alkalmas trágyaevő bogarat, amely bírja a klímát is és létesítettek egy ganajtúró- bogár-gyárat, amelynek magyar származású biológus, Bornemissza György a vezetője. Azóta nincs baj. így teremtették meg, mesterségesen, a biológiai egyensúlyt Ausztrália új legelőin. 0 Mi a véleménye azokról a módszerekről, amelyekkel élelmiszereinket megtermeljük? — A kérdés nem egyszerű. Szerintem büntetni kellene azt a módszert, amely Amerikában uralkodik. A földet ott valamiféle furcsa tartálynak tekintik, amelybe különféle vegyszereket dobálnak, hogy a maximális termést kihozzák. Kirabolják, kiégetik a talajt, mert a mai farmert nem érdekli utódjának jövője. 0 A. jövőt illetően mi a biológus álma? — Az álom az. hogy kis helyen és koncentráltan termeljük meg élelmiszereinket és más javainkat. Mi, emberek, éljünk parkokban, a nekünk legalkalmasabb, tudatosan kialakított bioszférában. Természetesen ez, egyelőre, mint minden álom, meglehetősen irreális. Járási biológus? 0 A jóslások és illúziók nélkül, mit vár a jövőtől, itt, Magyarországon? — Azt, hogy hcmarosan eljön a bioszféra-biológusok ideje. Ügy gondolom, az ezredfordulón járásnyi nagyságrendű területek „élettanát” egy ilyen biológus tartja majd a kezében. Koordinálja a hatáskörébe tartozó terveket, s véleménye nélkül egyetlen új beruházás sem épülhet. Tőle függ a patakok vizének tisztasága; de az is: hány gyárkémény füstölhet, s hová telepíthetnek erdőt. Ez az ember talán fontosabb lesz, mint a tisztiorvos. Már most ennek a gondolatnak a jegyében kell felkészítenünk egyetemistáinkat, és akkor nem lesz baj. Ma azonban még Capri felé is szennyezett vízen megy a hajó... Hankóczi Sándor Földerítetlen tényezők Utazás a (tar) koponya körül A kopaszságot okozó hajhullás nem egy gyors folyamat. Többnyire hosszú évekiq tart, amíg a fejbőr teljesen elveszti hajkoronáját. Egyébként semmiféle összefüggés nincs a napi hajhullás és a betegség kifejlődésének gyorsasága között; a lényeg mindig a kihulló és az utána növő hajszálak viszonya. Egészséges hajú embernél napi 20—30 hajszál kihullását normálisnak tekinthetjük. Egyes emberek naponta 50-80, sőt 100 hajszálat veszítenek és mégsem válik ritkábbá a hajuk, mert rendszeresen pótlódnak az elvesztett hajszálak. Egyes férfiak mégis idő előtt megkopaszodnak, noha naponta mindössze 15—20 hajszálat veszítenek. Ez önmagában nagyon kevés, sőt elmarad a normális átlag mögött, de ná_ luk nincs megfelelő utánpótlás, mert a kihullott hajszálaknak csak eqv része, nő újra. AZ ESZKIMÓ NÖ FRIZURÁJA A kopaszság sohasem lép fel váratlanul. A férfiaknál általában a 18. életévben kezdődik és lökésszerűen folytatódik. E könyörtelen folyamat során még nőnek újabb hajszálak, de egyre kevesebb és egyre vékonyabbak, míg végül nem marad más, mint a fej also részét körülölelő „hajkoszorú”. Ez azután az egész életben megmarad. A férfi kopaszodása különböző gyorsaságú lehet. Előfordul, hogy valaki már 25 éves korára teljesen megkopaszodik, mások viszont csak a 30. életévük után. Más a helyzet a nők kopaszodásánál. Az ő esetükben r.em is beszélnek kopaszodásról, mert a hajhullás a nőknél általában nem vezet teljes tar koponyához, s a legtöbb esetben megállítható, kivéve, ha azt az úgynevezett lófarok hajviselet okozta. A lófarok tartós kopaszságot idézhet elő a homloknál a hajhatáron és a halántékon, vagyis azokon a pontokon, ahonnan a hajat túlságosan hátrahúzzák és így erősen igénybe veszik. Az állandó hajhúzás ugyanis az erekben — amelyek a haj gyökereit látják el - keringési zavarokat idéz elő, és ott a hajszálak el- korcsosulnak. •Mind a férfiaknál, mind a nőknél idő előtt elkezdődhet a hajhullás, mégpedig a 17. és a 19. életév között. Ez a korai hajhullás azért is kellemetlen, mert az érintett nőknek megjósolható, hogy egész életükben kisebb-nagyobb problémáik lesznek a hajukkal. Lassanként pontosabb elképzelésünk kezd kialakulni a kopaszodás okairól. Úgy tűnik, mintha az egyik ok mindkét nemnél közös lenne. A kopasz ember ugyanis gyakran ideges, félénk és könnyen válik nyugtalanná; sokat gondolkodik, fontolgat és egyre újabb kérdéseket vet föl önmagának. Ezt látszik bizonyítani az a tény, hogy a kopaszság ritkán fordul elő primitív népeknél, vagy olyan embereknél, akik semmiből sem csinálnak gondot maguknak és nem erőltetik túl az agyukat. A II. világháborúig nagyon kevés nő folytatott a férfiakéhoz hasonló életmódot, nem ő viselte az élet összes terheit, izgalmait és felelősségét. Ebben az időben a hajukat idő előtt elvesztő nők száma meglehetősen csekély volt. Mostanában azonban megállapították, hogy az utóbbi 25 évben az erős hajhullás esetei a nőknél is egyre gyakrabban lépnek fel. Az ember óhatatlanul összekapcsolja ezt a körülményt azokkal a változásokkal, amelyek ugyanezen időszakban a nők helyzetében. életkörülményeiben bekövetkeztek. Természetesen más tényezők is közrejátszanak. A férfiaknál a kopaszságot okozó tényezők közül világosan felismerhető például az öröklődés hatása, így az a fiú, akinek az apja és mindkét nagyapja kopasz volt, számíthat rá, hogy maga is kopaszodik. De ez a valószínűség még nem egyenlő azzal, hogy valóban kopaszságra ítéltetett. Valójában ugyanis, ha a szülők közül az egyik egészséges hajú családból származik, akkor természetszerűleg ez is örökölhető. Az effajta öröklődés a nőknél kevésbé mutatkozik meg, ami arra vezethető vissza, hogy ennek a zavarnak a kiváltó oka a férfihormon. ÁTÜLTETÉS, FÉRFIHORMON Ha a fejbőr hátulsó részéből, ahol még nő haj, átültetünk a kopasz fejrészre, a haj ott tovább nő, ugyanúgy mint az eredeti helyén. Ebből levonhatjuk azt a következtetést, hogy nem helyi okok - mint például a fejbőr vérellátottságának szintje — és nem általános okok — így a vérben cirkulóló hormonok összmennyisége — határozzák meg a hajhullást, hanem sokkal inkább az az érzékenység a döntő, amelyet a haj ezeken a helyeken e tényezőkkel szemben mutat. Eddig egyáltalán nem sikerült tisztázni annak az okát, hogy a különböző tényezők miért fejtenek ki ellentétes hatásokat egyrészt a test szőrzetén, másrészt pedig a hajszálaknál. Mi az oka például annak, hogy a férfihormon a nőknél elősegíti a testszőrzet kifejlődését a hason, a mellen és az arcon, de a fejen hajhullásra vezet?
