Dunántúli napló, 1975. szeptember (32. évfolyam, 239-268. szám)
1975-09-10 / 248. szám
1975. szeptember 10., szerda Dunántúli napló 3 Fiatalok a közösségről, forradalomról, jövőről, szabadságról, vallásról... WBPOr Ji Fi 11 in Im ii 11 1 IJ n ty lljjll Milyenek a fiatalok? így önmagában eleve rossz a kérdés, mert feltételezi az egyértelmű, a végletekig leegyszerűsített választ: • jók-rosszak, aktívak-pasz- szívak, érdeklődők-közöm- bösek ... Ez is, az is gyakran elhangzik, az ellentétpár mindkét oldalára lehet bizonyítékokat találni, - ám az igazság enné! sokkal árnyaltabb. Egyetemisták, főiskolások ideológiai világképe Az országban először Pécsett ifjúságkutatás Pécsett éppen ezekben a napokban érkezett el utolsó fázisához egy tudományos kutatás, amelyet a Népművelési Intézet megbízásából végzett egy pécsi kutatócsoport. A város felsőoktatási "intézményeiben tanuló százötven — véletlenszerűen kiválasztott — diák körében végeztek vizsgálatot, hogy megbízható, átfogó információt kapjanak a korosztály ideológiai világképéről. Annak a rétegnek a vizsgálatát tűzték ki célul, akik szocialista társadalmunk építésének abban a szakaszában születtek és élnek, amikor már megszilárdultak és uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok, — és ők azok, akik néhány év múlva mindenképpen számottevő szerepet játszhatnak, mint értelmiségiek, mint vezető beosztású dolgozók társadalmunk gazdasági és kulturális életében . . . sen válaszolnak, vitatkoznak a köznapi dolgoknál mélyebb kérdésekről is .. . Az idők során többször is módosították kutatási tervüket, finomítottak a vizsgálati módszereken annak érdekében, hogy minél őszintébb, tisztább, értékelhetőbb képet kapjanak arról, hogy ,,mi van a fiatalok fejében?" Á kér dések wmm A kutatók hat alap-kategóriát vizsgáltak. Arra voltak kíváncsiak, mi az egyetemistafőiskolás fiatalok véleménye: a közösségről, hatalomról, forradalomról, jövőről, szabadságról, vallásról, illetve ezek összefüggéseiről, de „rákérdeztek" azokra a körülményekre is, amelyek az egy-egy kategóriáról alkotott véleményüket motiválták. Kutatási módszernek végül is az úgynevezett mélyinterjú formát választották: a kérdezőbiztosok egyénenként, név nélkül tették fel a diákoknak a több mint 130, a vizsgált alap-kategóriákkal összefüggő kérdést. Ezek a témához olykor csak látszólag kapcsolódó kérdések egyébként tükröz, ték a fiataloknak az alap-kér.... . ... désekkel — közösség, forraMiert szükséges es fontos az da|om stb _ k 0,at0S b. egyetemi, főiskola, hallgatok |émáit ame|yeket az előző viideologiai, világnézet, szintje- ták beszé, etések a|ka|máva| nek megismerése? Anelku megismertek a kutatók, hogy teljes „szelessegben , részleteznénk a választ: az Néhány kérdés, - termesze- egyén ideológiája a konkrét tesen csak erdekessegkent kinapi feladatok végrehajtását is ragadva, mert értekelés szembefolyásolhatja kedvezően vagy pontjából csak a többive szerkedvezőtlenül ... A hatás irá- vesen illeszkedve lehet je entonya pedig számunkra egyálta- sé9e - „Milyennek deled meg Ián nem lehet közömbös. Vi- embertársaidhoz való viszonyaszont ahhoz, hogy a világképet Szerinted milyen erők megfelelően formálni tudjuk, formainak es tartanak össze szükségünk van pontos és ala- közösseget. „Velemenyed pos, az összefüggéseket is fel- szerint mi az oka °?nak’ hoM táró információkra. Egészen le- mo ,s vannak yallasos embe- egyszerűsítve: tiszta képet kell rek? , "Van;e b°ratj kórod? kapnunk ahhoz, hogy segíteni "M' bozza leJre? . „Szakmádon tudjunk. A vizsgálat eredmé- belul veze}° Poziaoban vagy nyelnek elemzése segítséget beosztottként szeretneI inkább nyújthat az ideológiai nevelő- dolgozni. munka hatékonyabb, körülha- A • százötven megkérdezett tároltabb módszereinek kidől- diák kiválasztása valóban végozására. letlen volt: a kutatók csoporÜttörő feladatra vállalkozott tokat vizs9áltak' - olyan egyea pécsi kutatócsoport, - mert temista-foiskolas kis-közössegeilyen jellegű ifjúságkutatást ket' amelyekhez bárki tartozhaMagyarországon még nem vé- tott- semmilyen szempontból geztek. Az ötletet tulajdonkép. nem válogattok okét - így a pen Vitányi Ivánnak a Valóság százötven fos „minta altala1970/7. számában megjelent nossagban ervenyes követkéz„Ideo.lógiai vallomások” című tetesekre is alkalmas, írása adta, ekkor határozták el a kutatók, hogy megkísérelnek Wr/y/ÜÍM egyetemista-főiskolás fiatalokat öxöXvjjj is „rábírni" hasonló — termé- ::X:X:X:>CT»| szetesen a filozófiai felkészült- séget és az életkori sajátosságokat messzemenően figyelem- Az interjúk mellett, kiegészí- be vevő — „vallomásokra". tésként kétszeri, úgynevezett Négy évvel ezelőtt kezdődött a Osgood-felvételt is készítettek munka, tulajdonképpen kísérleti a kutatók. jelleggel, hiszen kielemzett ku- . . . , . ... ., ... A pécsi egyetemek, főiskolák tatasi anyag hiányában, a kun- , . . ... . .... dúló pontot, a koncepciót, a jegesen segítséget nyujtotmódszereket is nekik kellett ki- !°k a vizsgalatok elyegzesehez, . támogattok a kutatókat: a pedolgOZn'uk • • • esi Pollack Mihály Műszaki Főiskola például a kutatás sze- mélyi és tárgyi feltételeinek biz- ttöífc-Si-i' tosítósában is jelentős segítsé- •í^viviöXv get nyújtott. De maguk a diá- ;:;:v:;:v:v:v:v/:v:v:::::v:::;:;:v:v:;:::v:::::v:::::vX; kok is komolyan vették a kutatók szándékát: szívesen vála- Ügy kezdődött, hogy az ifjú- szóltak, cselekvő részesei vol- sági klubokban, az ismeretíer- tak a vizsgálatnak, jesztő előadásokhoz kapcsolód- A munka legizgalmasabb va vitát kezdeményeztek, első- szakasza most kezdődik: a Műsorban azért, hogy kiderítsék: szaki Főiskola számítógépén elérdeklődnek-e a fiatalok kuta- végzik a kapott információk értás céljaként meghatározottté- tékelését és részletes feldolgomák iránt? Ez a tapogatózás zását. A kutatás jelenlegi szabebizonyította, hogy érdemes kaszában is bizonyos már, hogy beszélgetni a fiatalokkal el- a kapott információk hasznos vontabb dolgokról is, — szíve- segítséget nyújtanak majd a hatékonyabb ideológiai nevelőmunkához. Érdemes lenne — ez a kutatók terveiben is szerepel — az ifjúság más rétegeire is kiterjeszteni ezt a nagyon fontos kutatást. D, Kónya József Mezőgazdasági gépek 70 millió rubelért Kedden kedvezett az időjárás a mezőgazdasági kiállítás látogatóinak. Több sajtótájékoztatóra került sor. A Traktoroexport szovjet külkereskedelmi egyesülés képviselői arról számolták be az újságíróknak, hogy 1975- ben mintegy 40 millió rubel értékű traktort és mezőgazdasági gépet szállítottak Magyarországra. Az egyesülés ugyanakkor hazánkban vásárolt egész sor nagy teljesítményű gépet és mezőgazdasági felszerelést, s ennek eredményeképpen a Traktorexport Idei magyarországi árucsereforgalma elérte a 70 millió rubelt. A következő tervidőszakban, 1976-80 között tovább bővül az együttműködés, öt év alatt mintegy 500 millió rubeles forgalomra számít a Traktoroexport, amely eddig is a magyar mezőgazdasági gépállomány jelentős hányadát adta. Az olvasás iskolája f7.) Ne szórjuk a szélbe Miért olvasunk szépirodalmat? Elmondtuk már, hogy embervoltunkhoz tartozik. De miért? Elsősorban azért a fel- kavaró-tisztító gyönyörűségért, amely észrevétlenül jobbá, önzetlenebbé, emberségesebb, közösségibb lénnyé formál bennünket. Ezenkívül ismereteket is ad, amikor átvilágítja számunkra ábrázolt figuráit, s rajtuk keresztül az embert, más embereket és önmagunkat; különböző korok, s a ma emberét, s bennük a korok szerint változót, s a századokon át állandót; amikor tükrözvén a világot, gondolatokat közöl róla, s akár helyeslünk, akár vitázunk, mindenképp lökést kapunk saját gondolataink röp- pályára indításához. Természetes vágyunk, hogy mindezeket rögzítsük, ne váljanak a feledés martalékává. Ezt Beszédes számok a gyógyításról Kicsi a kórház, de jól szervezett Van egy olyan mondás, hogy sok jó ember kis helyen is elfér. Időnként ez úgy lesz igaz, hogy ekkora hely van, ezt kell szeretni, s ezen kell elférni — akár jó emberek vagyunk, akár nem. Tizenöt esztendő fejlődése Kilenc perc jut egy betegre gek. De folytatom tovább a számokat: 1960-ban 88,4 százalékos volt a kórházi ágyak kihasználtsága — az optimum hetven százalék körül van! —*- idén az első félévben 91 százalékos ágykihasználtsággal működtek. Tizenöt éve 10,4 ápolási nap jutott egy betegágyra, tavaly 8,3. Ez a gyógyítás intenzitásának növekedésével, korszerű, nagyhatású gyógyszerek alkalmazásával is magyarázható. S végül, 1960-ban a negyvenöt- ezer jóróbetegre 25 perc jutott a rendelőintézeti vizsgálatokkor, most már csak 8,8 perc jut egy betegre. Ez persze csak átlag, ezen belül még jócskán van szóródás. A gyermek-szakrendelésen például négy perc alatt kéll megvizsgálni egy beteg gyereket, a laboratóriumban pedig két perc jut mindössze egy betegnek. A siklósi járási kórházra sokmindent el lehet mondani, de azt, hogy monumentális, azt nem. Talán még azt sem, hogy elegendő nagyságú ahhoz a területhez és lakosság-számhoz képest, amelyet hivatott ellátni. Száznegyvenhét betegágy van a siklósi kórházban, öt osztályon. Legnagyobb — micsoda szépen hangzik! — a gyermekosztály, harmincöt ágy- gyol, o belgyógyászat harminc- három beteget tud elhelyezni, a sebészet harminckettőt, a fertőző húszat, s a szülészet-nőgyógyászat mindössze huszonhetet. Két esztendeje készült el az emeletráépítés, új műtőtraktussal bővültek. A szűkös helyet okos belső elrendezéssel, jó kihasználtsággal működtetik. Mini-kórház, s jóllehet a berendezések egynémelyike korszerű, mégsem lehet azt állítani, hogy az egész az. Jöjjenek a beszédes számok. Tizenöt éve 3211 beteget ápoltak a kórházban, a tavalyi forgalom 5623 volt. 1960-ban a kórházzal együtt működő járóbetegrendelés 44 963 beteget látott el, tavaly 195 526-ot. És ezt az iszonyatos emelkedést a volt sellyei járás betegei nélkül kell elképzelni, mert arról a területről — másképpen aligha lehetett szervezni az egészségügyet — Pécsre járnak a bete— nemcsak a szűk hely miatt, hanem egy kicsit a jól funkcionáló vezetés és jól összeszokott kollektíva együttes munkájának eredményeként — kénytelenek jól megszervezni a betegellátást. Azt kell mondanom, hogy ennek a kórháznak a lehetőségeihez képest ennél jobban szervezni a betegforgalmat, az ellátást, talán nem is lehetne. A százkilencven dolgozóból harmincötén orvosok, kilencvenhaton egészségügyi szakmunkások, a többiek pedig a műszaki és kisegítő személyzet. A rendelőintézet egy épületben van a kórházzal. Voltaképpen az ambulancia szerepét tölti be, hiszen itt csak azokban a szakmákban vannak függetlenített rendelőintézeti orvosok, amelyek mögött Siklóson nincs meg a kórházi háttér. Van például szemészeti szakrendelés, de kórházi osztály nincs. 2 órában ellátják a fül-orr-gége szakrendelést is, de betegosztály nincs. Urológiai és ídeg-el- me szakrendelés egyáltalán nincs. Aki urológiai vagy ideg- betegségben szenved, utazik Pécsre. Százkilencven dolgozója van ennek a kis kórháznak, ahol A kórház-rendelőintézetnek egy igazgatója van. Ugyanő vezeti a belgyógyászati ősz tályt, a fertőző osztályt, és el látja a laboratórium szakma felügyeletét is. Természetesen külön dotáció nélkül. Erre azért hívom fel a figyelmet, mert — parkinsoni mintára — szervezhettek volna külön állásokat ezekre a státuszokra, s menynyivel jobban hangzanék: van két igazgatónk, még két osztályvezető-főorvosunk ... De minek? A siklósi kórház nem is személyi gondokkal küzd, bár akad még azon a téren is tennivaló. Megírtuk már, hogy a szinte legnagyobb forgalmú osztályon, a gyermekgyógyászaton kevés az orvos . .. Inkább a dologi feltételeken szeretnének javítani a jövőben. Valamivel több helyet kérnek a terület betegei. Kampis Péter elősegítendő ajánlatos tervszerűen olvasnunk. A kor szerint Legbiztosabb a fejünkben rögzített emlék, ehhez pedig a tartalmi kapcsolódások egymást felidéző hatása segít hozzá. Ez sokszor spontánul is így alakul: egyik könyv kíváncsivá tesz a másikra. Olvastunk vagy láttunk egy Shakespeare drámát, szeretnénk tudni valamit a korról, keresünk egy történelmi munkát, aztán egy irodalomtörténeti esszét, az a kor művészetéhez és zenetörténetéhez is elkalauzol; ezután izgatni kezd bennünket, hogy mi történt ugyanebben az időben másutt — és folytatódik a körforgás, lassanként beavatott ismerőivé válunk — a példánál maradva — a XVI. századnak. Ebben az esetben az idő rendezte összefüggő egésszé olvasmányainkat, mégpedig szép- irodalmi és ismeretterjesztő műveket együtt: egyiket sem felejtjük el, mert szoros logikai lánc köti egymáshoz és hozzánk őket; a kor történelmi személyiségeivel több helyen találkoztunk, összecsengő vagy ellentmondó értesüléseket szereztünk róluk, ám mindenképp több szempontúakat, személyes ismerőseinkké váltak, olyannyira, hogy utódaikra (elődeikre) is kíváncsiak lettünk, haladunk hát tovább erre is, arra is. Rendezőelvünk a térbeliség is lehet, útikönyvet olvastunk egy országról, ahová el szeretnénk jutni, irodalma, művészete, ezt meghatározó történelme érdekel bennünket, megkerestük tehát mindazt, amit csak fel tudunk lelni vele kapcsolatban. Olvashatunk más vezérlő szempontok szerint is, műfajokra irányított tekintettel például, vagy akár úgy is, hogy a szép- irodalom egészíti ki tudományos érdeklődésünket: a történész ismeri az általa kutatott kor szépíróit is; a fizikus nagy fizikusokról olvas regényeket, a biológus gyűjti az állatokról szóló szépirodalmat; mindegy: a fontos csak az, hogy könyveink között belső kapcsolat legyen. A gyakorlott olvasónál, régi könyvbarátnál mindez természetes, magától kialakult, de a kezdőnél fontos indító szempont. A kortárs értéke Napjaink irodalma magától értetődően kapcsolódik mindezekhez. Először is: tekintélyes része múltbéli témákkal foglalkozik, ezek óhatatlanul felkeltik vágyunkat, hogy az általunk idézett, elemzett kor íróival szembesítsük az olvasottakat, hiszen a legautentikusabb maga a kortárs. Ű mégiscsak ott volt, még akkor is, ha nem volt áttekintése az események felett, ha elfogult, ha részrehajló, de akkor élt, úgy gondolkodott, úgy beszélt (és ezzel hangulatot rögzített), ahogy akkor szoktak. Történetiség, történeti látásmód nélkül mai kortársainkat, tehát a ma emberét sem érthetjük meg igazán. Őrá felettébb kíváncsiak vagyunk, dehát ő sem jött a semmiből, ha dédapját, ükatyját, azok életkörülményeit és gondolatait nem ismerjük, róla is csak felszínes benyomásokat szerzünk, noha érzelmeit, örömeit, bánatait, gondjait a mai élet formálja. Tervszerű, okos, körültekintő olvasással alakul ki a sokoldalúan művelt ember, aki már válogatni is tud, mert nem a mennyiség a fontos, hanem a legfontosabb, legjobb könyvek föllelése, és az olvasmány megemésztése, belső feldolgozása. Ha szeretjük a könyvet; mohók vagyunk. De ha meríteni is akarunk belőle, fékezzük mohóságunkat. Anélkül persze, hogy lemondanánk arról, ami rövid életünk egyik legnagyobb gyönyörűsége: az irodalom felhalmozott kincseinek minél teljesebb birtokbavételéről. Bozóky Éva
