Dunántúli napló, 1975. szeptember (32. évfolyam, 239-268. szám)
1975-09-05 / 243. szám
1975. szeptember 5., péntek Dunántúlt napló 3 Takarékosság a párthatározat szellemében Az 1400 dolgozót foglalkoztató Szigetvári Konzervgyár az elmúlt évben 5380 vagon árut termelt. Az elmúlt esztendők tervtúltel- jesitéséhez jelentős mértékben járult hozzá az 1970-ben befejezett rekonstrukció; - amely 230 millió forintba került. Muzslai Jenő, a gyár pártvezetőségének titkára „A középtávú üzem- és munkaszervezési terv végrehajtásáról” címet viselő füzetet tesz elém.- A pórtalapszerveink és a* pártvezetőség is rendszeresen megtárgyalja az üzem- és munkaszervezés témáját, összhangban dolgozik a gazdasági vezetéssel — mondja. Az üzem- és munkaszervezés programjáéba igyekeztünk beépíteni mindazokat a feladatokat, amelyek összességében átfogják a vállalat egész tevékenységét. Az elmúlt év végén újabb feladat előtt álltunk: mit tudunk letenni az „asztalra" a takarékosság eredményeként, menynyi forinttal leszünk képesek csökkenteni a költségeinket 1975-ben? A „jelentés"-ből olvasható: Közel 3,3 millió forint megtakarítást tervezünk az 1975-ös évben. — Először az üzemi négyszög megvizsgálta: milyen költségtényezőknél jelentkeznek az átlagostól eltérő nagyobb ösz. szegek és mi ennek az oka? Sorra vettük az anyagköltségeket, energia-költségeket és így tovább, — végülis kiderült, hogy mind az anyagköltségeknél, mind az energiafelhasználásban jelentős takarékossági lehetőségeink vannak. A „tippeket" írásban rögzítettük és a megoldás mikéntjéhez kértük dolgozóink segítségét. Mind a négy pártalapszferv megtárgyalta a témát, a párttagok egyetértettek és tevékenyen hozzáláttak a munkához, az agitációhoz. összehívtuk a szocialista brigádok vezetőinek értekezletét is, hiszen 69 szocialista brigád 700 tagja nagy erő. Végülis összesen több mint 100 javaslat hangzott el. Ezekből a javaslatokból, ötletekből készítettük el az operatív tervet, — a végeredmény: 3 millió 264 ezer forintot takaríthatunk meg ebben az évben. Egy-egy feladat végrehajtásáért célprémiumokat is kitűztünk. Az alapos előkészítés, a takarékos gazdálkodás megértése és megértetése eredményezte, hogy 1975 első félévében már közel 2 millió forintot megtakarítottak. Az éves vállalásnak több mint a relét! Néhány Négymilliós megtakarítás a Szigetvári Konzervgyárban • A DOLGOZÓK ANYAGILAG IS ÉRDEKELTEK • TÖBB MINT SZÁZ JAVASLAT • FELLENDÜLT AZ ÚJÍTÓMOZGALOM példát említek — folytatja a párttitkár. — Mi is, mint a konzervgyárak általában - sok vizet, gőzt használunk. Kazánjainkban eddig mosott szenet tüzeltünk, ami eléggé drága. Különböző vizsgálatok eredményeként „kijött", hogy az olcsóbb, egyszerű szénnel is elérhetjük ugyanazt a hatásfokot. Gőzvezeték-hálózatunk szi- geteletlen volt, sok energia veszettel. Most a hálózat szigetelésével jelentősen csökkentettük az energiaveszteségünket. Korábban a hűtővíz újra felhasználására nem is gondoltunk. Most mindaddig „visszaforgatjuk” a hűtővizet, amíg annak tisztasága az előírtaknak megfelel. Nem világrengető ötletek ezek, — mégis éves szinten közel félmillió megtakarítást hoznak. Szót ejt arról, hogy a takarékossági tervek valóraváltá- sáért fellendült a gyárban az újítómozgalom is. — Eddig mintegy harminc, negyven újítást, ésszerűsítési javaslatot nyújtottak be, — most közel hatvan érkezett — mondja. - Külön figyelemreméltónak tartom, hogy nemcsak egyes dolgozók, hanem egész kollektívák gondolkodnak új megoldási lehetőségekről. — Konkrét példát mondhatnánk? — Egyik női szocialista brigádunk jött a „tippeí”: csökkenteni lehetne a szörptöltőgépeknél a csurgással járó veszteséget. Csökkentették. De egyre gyakoribb: brigádok, kollektívák elmondják a javaslatukat, ötletüket, aztán ha szükséges, a műszakiak is segítenek a valóraváltásban. ötletként merült fel a különböző göngyöleg, hullámpapír újra felhasználásának lehetősége is. Megvalósították. A gyár gépjárművei üzemanyagfogyasztása érdekében a gyár területén üzemanyagtartályt helyeznek el. — Újabb és újabb javaslatok, ötletek hangzanak el — mondja a párttitkár. — Az eredmény pedig: az eredeti vállalást erre az évre még Rendelet a minőségellenőrzésről A könnyűiparban széleskörűen megvalósuló minőség- fejlesztő intézkedések sorozatának egyik fontos mozzanataként napvilágot látott a könnyűipari miniszternek a minőségellenőrző intézetek feladatait megszabó rendeleté. A Minisztertanács múlt évi határozatán alapuló rendelet szerint az újabban a miniszter közvetlen felügyelete alá tartozó minőségellenőrző intézetek az eddiginél szélesebb jogkört kapnak, ami egyidejűleg nagyobb felelősséget is jelent. Az előírások megsértését vagy más mulasztásokat tapasztalva joguk van felelősségrevonást kezdeményezni, sőt meghatározott esetekben kötelességük is a gazdasági bírság kiszabásának indítványozása. A minőségellenőrző intézetek feladatköréhez tartózik az is, hogy időről időre vizsgálják és értékeljék a vállalatok és szövetkezetek minőségszabályozó rendszerének és szervezetének működését, kezdeményezzék ezek fejlesztését, s vizsgálják a vállalati szabványok és más minőségi előírások összhangját. Az új termékeket még a forgalomba kerülésük előtt „vizsgáztatják" és kidolgozzák a könnyűipari termékek minimális követelményrendszerét. Szolgáltatásképpen ellátnak kutatási feladatokat, elvégeznek szakvizsgálatokat. A minőségellenőrző intézetek kiemelkedő minőségű termékekre vagy szolgáltatásokra engedélyt adhatnak ágazati jellegű megkülönböztető minőségi jel alkalmazására, de a minőségi romlás esetén visszavonják ezt az engedélyt. 400 000 forinttal megtetézhettük, — így közel 4 millió forintot takaríthatunk meg. Minden megtakarított egymillió forint egy napi nyereséget hoz pluszba — ennyivel többet fizethetünk majd nyereségrészesedésként. Garay Ferenc Korszerű lakások a komlói bányászoknak A Mecseki Szénbá- nyák karbantartó üzeme ma, pénteken délelőtt adja át Komlón a szilvási városrészben megépült hatvan bányászlakást. Az építkezést egy éve kezdték meg, a százhúsz lakás terveit a Mecseki Szénbányák tervező 'osztálya készítette el. A második ütemben készülő hatvan lakást a következő évi bányásznapon szándékozzák átadni. A modern, kétszobás összkomfortos lakásokba — az esetlegesen felmerülő javítások után - hamarosan beköltözhetnek az új tulajdonosok. Kutatási, gyártási együttműködés A KCST-országok bemutatói az OMÉK-eit Előtérbe került a szakosítás A Budapesti Nemzetközi Vásárközpont talán legszebb pavilonjában, az 5500 négyzetméter alapterületű, új D pavilonban tekinthetik meg az OMÉK vendégei a KGST-bemutatót. A hatalmas, színes szőnyegpadlóval borított csarnok közepén a Magyar Népköztársaság bemutatója látható, ezt veszik körül a szocialista országok nemzeti bemutatói. A csarnok gazdag anyaga ellenére a bemutató épp csak érzékelteti azt a hatalmas gazdasági erőt, amit Autós iskola falun A kereszteződésnél előttünk álló kocsin ez a felirat olvasható: „Legyünk barátok a közlekedésben is!" Rendben van. Kiszállok, bekopogok neki, nyájasan ereszti le az ablakot. Kölcsönösen bemutatkozunk, baráttá fogadjuk egymást. Érdeklődöm, hogy van a felesége, a gyerekek hogy tanulnak, panaszkodunk az időjárásra, közben előkerül a szalonna, zöldpaprika, kenyér. Itt, az aszfalton kiteregetjük a zsírpapírt, tessék csak nyugodtan, vágjon belőle, ne sajnálja . . . szóval, ajaj,... ilyen világot élünk . . . Hiába, ez az igazi barátság! Hogy ezek mit dudálnak itt össze-vissza, ez nem is igaz! Mintha nem érnének rá. Ezeknek beszélhet az ember barátságról, meg közlekedési morálról ... I Nem inna egy kávét? Egy jó duplát, tudja itt a presz- szóban .. . Esetleg le is ülhetünk . .. talán a többiek is követik példánkat, ha elolvassák azt a rövid kis szöveget uram, az ön kocsijának hátulján .. , Fő a barátság és az udvarias közlekedés ... I Valaki ordít, e fenti merengésből fölriadok: — Te ökör mazsola . . . Te! Miért nem indulsz?! Ez ugyan nem nekünk szólt, hanem egy T-betűs kocsi vezetőjének, aki zavartan húzza be a nyakát, aztán az autó két bakkecske-ugrást végez, majd lefullad. — Én csak azt mondom, mindenki volt egyszer „mazsola", senki sem született pelenkája közé dugott jogosítványnyal... — vélekedik a farostlemezgyári lakatos, Bánovics Adám. — Az ember, amíg vezetést tanul, főleg baráti türelmet kér autóstórsától, de sajnos nem mindig kapja meg. A KPM Autóközlekedési Tanintézetnek Mohácson, a Tolbu- hin út 34. szám alatt is van egy kirendeltsége, amelynek vezetője Eőri Lajos. Nyomtatott kartonlap köteget mutat, ezekre tüntetik fel a tanulók szű- kebb adatait (lakáscím, életkor ... egyebek) továbbá fényképet, amely majd bekerül — sikeres vizsga után — a jogosítványba. Bánovics Adóm és — szintén géplakatos — társa Molnár Imre — vezetési gyakorlatra jöttek, itt van az oktatójuk is, Szkrokó László. — Van kocsija? — Még nincs. Zsigulit veszek, megvan rá a pénzem is, most már az értesítést várom, mikor mehetek érte. — Sokáig gyűjtött? — Elég régóta kuporgattuk a pénzt a családdal. Legalább hat éve. Nemcsak a gyári keresetből persze. Nyulakkal is foglalkozunk, szerződésünk van, valami onnét is befolyik, — mondja Bánovics. Molnár Imre: — Apámnak van egy Trabantja, nagyon sokat voltunk külföldön, Jugóban, Romániában, Csehszlovákiában, Lengyelországban, s ezek elég hosszú utak, fárasztó is egynek vezetni. Ha megkapom a jogosítványt, mindjárt más lesz a helyzet, felváltva vezetünk. — Soknak van-e kocsija a farostban? — Annyi, hogy ma már nem is újdonság. Drága dolog ugyan, de mégsem luxus. Akinek autója van, már eleve kitágíthatja szabad idejét, nincs helyhez, időhöz kötve. — Milyennek találja az oktatást? — Aki odafigyel, megtanulhatja. Ez nagyon jó dolog, hogy itt Mohácson is folyik oktatás. Illetve... az az egy kellemetlen, hogy a vezetésgyakorlat felét Pécsett kell elvégezni és azért be kell utaznunk. Eőri Lajos: — Pécs nehéz terep, ezért a tanulóknak bent tizenhat órát kell vezetniök, miután itt tizennégyet levezettek. A forgalmas és emelkedőkkel tarkított város több figyelmet, ügyességet igényel. Ehhez hozzá kell szokniuk. A jogosítvány megszerzése nem olcsó dolog: 2500 forint, aki saját kocsiján tanul, 1200 forintot fizet, illetve még külön 400 forint vizsgadíjat. Az utóbbi lehetőség csak látszólag olcsóbb, hiszen ezenfelül a kocsi tulajdonos biztosítja az üzemanyagot — ami nem kevés kiadást jelent — de . . . ami közvetve jelent, vagy jelenthet hátrányt —, az a kocsi erősebb igénybevétele, tekintettel a tanulóvezető — érthető — gyakorlatlanságára. Az utóbbi években már egész évben folyik oktatás az intézet mohácsi ki- rendeltségének szervezésében. — Hatvankilenc januárja óta vezetjük a statisztikát — mondja Eőri Lajos —, miszerint eddig több mint ezerkétszáz tanulónk vizsgázott nálunk. Nemcsak mohácsiak, hanem környékbeliek is, legtöbben Du- naszekcsőről, Somberekről, Pa- lotabozsokról, Véméndről, Hí- mesházáról. Egyidőben több tanfolyamot is szerveznek. A Farostlemezgyárban külön negyven fős csoport indult a tavasszal, egy újabb rövidesen kezdődik. A Mezőgazdasági Technikumban 40 fiatal iratkozott be egyszerre, Somberekén pedig a tanács és a termelő- szövetkezet kért külön tanfolyamat — 62 fővel! —, hogy ne kelljen nekik beutazniuk Mohácsra. — Milyen az új tulajdonosok kocsijainak állaga? — Nem szokták bejelenteni, milyen autót vásárolnak, de azért jóformán valamennyiről tudunk: kilencven százaléka új kocsit vesz, a legtöbb a Zsiguli, Polski vagy Skoda. Gazdag vidék ez, különösen Somberek, Véménd, Palotabozsok és környéke. Jómódú és persze szorgalmas nép lakja, van is pénzük, házuk van, jövedelmük biztos pénz a termelőszövetkezetben. így hát mi másra gyűjtsenek? A háztartást már régen gépesítették — már csak a kocsi van hátra. Meg is veszik, akár a tsz-dolgozó, akár gyári munkás. Vizsgáznak: KRESZ-ből, műszaki ismeretekből és gyakorlati vezetésből. Igazából persze majd az országúton, vagy a városok forgalmas utcáin vizsgáznak, megértésből, közlekedési morálból. Rab Ferenc napjainkban a KGST tagországai 3 kontinensen - 370 millió lakossal — képviselnek. S hogy ez a közösség mind érzékelte- tőbb hatást gyakorol nemcsak a tagállamok, hanem általában a világgazdaság fejlődésére. Nemcsak a D pavilon, de az egész OMÉK és a vele szomszédos AGROMASEXPO is a KGST-tagországok együttműködésének eredményeit sommázza. A magyar mezőgazdaság nemzeti eredmény bemutatója mögött lévő ipari háttér az a sok szovjet, NDK-beli, lengyel, bolgár gép és eszköz, amivel ezek az eredmények megszülettek. A KGST-pavilonban azonban egy körsétával áttekinthetjük a tagországok élelmiszergazdasági együttműködésének legfőbb területeit ágazatok szerint. A növénytermesztési bemutatón megtudjuk, hogy a KGST- országok között széleskörű növényfajta-kísérlet folyik, és a 10 éve folyó nemzetközi vizsgálatok eredményeként 160 új nagy termőképességű növényfajtát vontak köztermesztésbe. Hazánkban egymillió hektáron termelnek szovjet őszi búzákat, a vetésterület 87 százalékán. A vetésterület 75 százalékán szovjet napraforgót és 50 százalékán szovjet rizsfajtákat. A KGST kutató intézetek 15 év alatt 50 ezres növényfajta kollekciót hoztak létre nemesítési alapanyagként. E nagy kollekcióban az összes minták száma eléri a 330 ezret. A nagyközönség képet kaphat arról a trilaterális nemesítési együttműködésről, amely hazánk, az NDK és a Lengyel Népköztársaság növénynemesítő intézetei között alakult ki. üvegvitrinben látható a közös NDK-magyar kukoricahibrid, a BEMA 240-es és 250-es korai kukorica, és a VERIBENDA lucerna mag. A közösen kineme- sitett hibridekből 1974 óta Magyarország elégíti ki az NDK mezőgazdaságának vetőmag- szükségletét. Az állattenyésztés, -tartás, takarmányozás és termékfeldolgozás terén folyó együttműködés számos eredményét érzékelteti a kiállítás. Bemutatják a Berlinben és Darhanban — Mongólia — épült magyar húskombinátot, ez utóbbit a Kaposvári Húskombinát mintájára építették. Közép-Ázsia legnagyobb biokombinátiát, amelyet ugyancsak Mongóliában — Szonginóban — építettek fel a magyar szakemberek, itt állatgyógyászati készítményeket gyártanak. A PHYILAXIA a szakosításra kijelölt 12 termék közül 5 állattápszer gyártását vállalta az egész KGST részére. A tagállamok egységesítették a söröspalackok alkalmazását, Csehszlovákia és az NDK vállalta az ellátást, így a hazai üvegipar évente mintegy 24 millió palack gyártása alól mentesül. Hasonló egységesítés történt a borospalackoknál is, s ezzel a magyar exportáló vállalatok jelentős költséget és raktárteret takarítanak meg. A legszélesebb körű együttműködés a mezőgazdasági gépgyártásban valósult meg. A tagállamok egymásközti élelmiszer exportjában, illetve importjában is jól kifejeződnek a szakosodás eredményei. Alapvető mezőgazdasági termékekből — zöldség, gyümölcs, hús és tojás — főexportőrök Bulgária, Magyarország, Lengyelország és Románia. A Szovjetunió főként gabonaféléket, növényolajat és cukrot, Kuba gyümölcsöt, dohányt és cukrot szállít a KGST-országoknak. A legnagyobb importőrök az NDK és Csehszlovákia és a Szovjetunió. Az összes élelmiszer- termelés 45,6 százalékát egymás ellátására fordítják a KGST- tagországok. — Rné — „Vizsgáztatják” a könnyűipar áj termékeit
