Dunántúli napló, 1975. szeptember (32. évfolyam, 239-268. szám)

1975-09-04 / 242. szám

1975. szeptember 4., csütörtök Pünöntoit naplö 3 fiz AGROKOMPLEX sikere a mezőgazdasági kiállításon Iparszer« állattartás. korszer« telepek Sajtótájékoztató a fővárosban (Munkatársunk telexjelenté­se) A vállalkozás célja az ipar­szerű állattartást szolgáló kor­szerű állattartó telepek terve­zése, a könnyűszerkezetes épü­letek és technológiai berende­zések gyártása, — valamint a telepek ellátásához szükséges takarmány előállítása.,-.Ez az AGROKOMPLEX. Közös'válla­lat, amely 1968-ban alakult az agárdi, enyingi és sárszentmi- hályi állami gazdaságok vál­lalkozásaként. így jellemezte az AGROKOMPLEX-et Ozvald László igazgató, az OMÉK ke­retében tartott sajtótájékozta­tón. Sikeres támadás a zaj ellen Megoldják a panaszt Három év után végre megol­dódik a Szalai András és Ró­kus utcai lakók panasza. A „pizsamaházak” első eme­leti lakói levéllel fordultak a Városi Tanácshoz és a Pécsi Ingatlankezelő Vállalathoz, hogy éjjel a hidrofor okozta zaj elviselhetetlen. Mérésekkel megállapították, hogy ezekben a lakásokban a hangerősség elérte az 52 deci­belt, ami jóval több, mint amit a szabvány megengedett. A megoldást Farkas Ferenc, a PIK főépítésvezetője dolgozta ki 1974 végére, aki a felügye­leti hatóság által előírt 45 de­cibel érték alá csökkentette a zajszintet. Ez év elején új szabvány je­lent meg, ami a hangerőt ezek­re a lakásokra érvényesen éj­szaka 35 decibelben állapítot­ta meg. Különböző szigetelő anyagok beépítésével, a hang minden irányú terjedését sike­rült a minimálisra csökkenteni. Ezzel a megoldással a tanácsi házakban lévő lakásokban 34 decibelre csökkent a zajszint. A kísérleteket anyagilag a Vá­rosi Tanács tervosztálya, az UNIBER-en keresztül támogat­ta. A kivitelezést a tervező Far­kas Ferenc vezetésével az IKV szakrészlegei végezték. Az át­alakítási munkák egy-egy épü­letnél ötvenezer forintba kerül­tek, s a közelmúltban készül­tek el. Az Ingatlankezelő Vállalat szerződést kötött az érdekelt lakásszövetkezetekkel, aminek eredményeként a közeljövőben sor kerül a Szalai András és -Rókus utcai szövetkezeti házak zajos hidroforainak átalakítá­sára is. R. N. Ismerkedés a legújabb mezőgazdasági technikával De mi is az, amit az AGRO­KOMPLEX ma a partnereinek kínál, mi az, amit az évi 600 milliós termelése során előál­lít? Mint rendszergazda főleg a sertés- és szarvasmarhatar­tásban törekszik a teljes verti­kum kialakítására, ami azt je­lenti, hogy a tervezéstől a te­lepek üzembehelyezéséig segí­ti partnerét. Az intenzív termelés mind a sertés, mind a szarvasmarha­tartásban bizonyos optimális nagyságrendek kialakítását kö­veteli meg. Ezzel a beruházási költségek megfelelő szinten tarthatók, s lehetővé válik, hogy az egyes állatfajta bioló­giai adottságai maximálisan kihasználható legyen. Az AGROKOMPLEX a sertés és a szarvasmarha rendszerek kialakításánál figyelembe vet­te az állategészségügyi pre­venciókkal kapcsolatos igénye­ket, s a fertőzési lánc megsza­kítása érdekében elválasztot­ták a szaporítást és a hizla­lást. A sertéstartási rendszer kialakításánál, nem utolsó sor­ban az volt a cél, hogy lehe­tőleg minél kevesebbet kelljen a telepen belül az állatokat mozgatni, a szarvasmarhánál pedig a hőmérséklettel kapcso­latos igényeket, a fejős állo­mány fejőházba szállításának kérdését, — elektromos karám­rendszer létesítésével. Az AGROKOMPLEX hazánk­ban először alkalmazta a köny- nyűszerkezetes épületeket ál­lattartás céljára. Ilyen sertés­telep jelenleg 40 van az or­szágban — exportáltak belőle Bulgáriának, Csehszlovákiának és Lengyelországnak —, s e negyven telep hízókibocsájtá- sa az országos termelés 15 százaléka, kereken egymillió sertés. A szarvasmarha-programban a vállalat jelentős szerepet vállalt: kialakították az úgyne­vezett AGROKOMPLEX iparsze­rű tejtermelési rendszert, amely technológiai vonalon könnyű- szerkezetes istállóból, nagytel­jesítményű takarmány kiosztó­ból és Alfa-Laval fejőrend­szerből áll. A könnyűszerkezetes állattar­tási épületek gyorsan szerel­hetők — egy 50 kocás sertés­telep felépítése az alapkőleté­teltől a felépítésig egy eszten­dő — és aránylag olcsók. A ragasztott faszerkezetű főtartók és gerendák alkalma­zása mint már említettük - a kiállítás slágereként hatnak. Ezek az épületek gazdaságo­sabb gyártását teszik lehetővé, s nem utolsó sorban azt, hogy a legújabb típusépületekkel — az 1000 vagonos műtrágya tá­rolókkal — megjelenhetett az AGROKOMPLEX a piacon. Eh­hez egy baranyai érdekesség iis kapcsolódik: az első 1000 vagonos műtrágyatároló építé­sét a közeljövőben kezdik meg a Szigetvári Állami Gazdaság­ban. Az OMÉK-re a közös válla­lat sok újdonsággal érkezett. A ragasztott faszerkezet — már volt róla szó —, a könnyűszer­kezetes mezőgazdasági építé­szet egyik leggazdaságosab­ban és legcélszerűbben hasz­nosítható tartószerkezete. Al­kalmazható ipari és közösségi létesítményeknél is. ABC áru­ház, lovarda, uszoda fedésé­hez, kisebb gyaloghidak szer­kezeteinek kialakítására. Az istállókonténer az AG­ROKOMPLEX mérnökeinek egyik legújabb konstrukciója - használható háztáji gazdasá­gokban is. Az FTS, úgyneve­zett nedves etető gyártását pe­dig az NSZK-beli Streicher cég licence alapján kezdték meg. Az AGROKOMPLEX kiállítá­si területe a B-pavilon mögött szabad területen található: bemutatnak a helyszínen egy tehénistállót, sertéshizlaldát, borjúnevelőt és az 1000 vago­nos műtrágya tárolót, amely részint az agrokémiai közpon­tok kiváló tartozéka. K. F. A kemencéből viszik, melegen*. TÉGLAGYÁR A FOLYÓPARTON Kint vigasztalanul esik az eső: az agyag-gödör közepére lerakott téglakupacot-törmelé- ket nem lehet megközelíteni. Pedig nagyon kéne: vinnék Bácskába s azon túl. Hiány­cikk lett ismét a tégla, s bi­zony a spediterkocsik ott áll­nak sorban, az alagútkemence szájánál, hogy amint kijön egy égetőkocsi, azonnal lehessen rakodni és sietni az újabb for­dulóval. Massza a „hurkaid/tőbe** A mohácsi téglagyárnak az utóbbi időben nagy a keletje, pedig alig egy éve még azt latolgatták a helybeliek, hogy vajon mikor kell abbahagyni az egészet. „Mondtam nekik — magyarázza Rosinger Ferenc művezető —, hogy új gyár ez, csak nem zárják be a kapukat. De kevesen hitték ..." Talán Rosinger Ferenc maga sem. A modern üzem évi harminc-har- mincötmilliót tud legyártani, s volt olyan is, hogy több állt az udvaron eladatlan, mint az egy évi termelés. Monoton forgással jár a Fiatalok munkaversenye a Mecseki Ércbányászati Vállalatnál Évek óta a jól teljesítő csa­patok sorába tartoztak, de a múlt évben a XI. pártkongresz- szus tiszteletére és hazánk fel­szabadulásának 30. évforduló­jára szerettek volna még töb­bet nyújtani és magasabbra tették a mércét. A kongresszusi munkaversenyben még nem si­került az élre törniük, a hato­dik helyre kerültek. A munka­verseny felszabadulási szaka­szának I. negyedévi értékelésé­nél második helyezettek lettek. A csapat tagjai fiatalok és lel­kesedésük még fokozódott az elért eredmények, az anyagi és erkölcsi elismerések után. Szak- mányos tervüket áprilisban 175,6, májusban 216,6, június­ban 129,7 százalékra'teljesítet­ték. Így a második negyedévet 176,6 százalékkal zárták és el­sők lettek, a II. sz. bányaüzem­nél. Ök érték el először a na­pi 500 forintos keresetet. Ki­emelkedő teljesítményükkel a felszabadulási munkaverseny II. szakaszának vállalati szintű értékelésénél a fejtési csapa­tok közül első lett a 67-es csa­pat. Az ifjúsági brigád tagjai a KISZ termelést segítő mozgal­mainak állandó résztvevői. Ta­valy az üzemi vájárvetélkedőn Élen a 67-es ifjúsági brigád első helyezést ért el Gulyás József, a brigád vezetője. Jó KISZ-munkájával kiérde­melte, hogy a MÉV egyik kül­dötte lehetett az Országos If­júsági Parlamenten. A VIT-re indított munkaverseny egyik kezdeményezői voltak, meg­kapták az Országos Béketa* nács oklevelét. Ez ideig kilenc­szer nyerték el a szocialista bri­gád címet. 1964-ben alakult a 67-es if­júsági szocialista brigád, je­lenleg hat tagja van. A terme­lési eredményekben jelentős si­kereket elért fiatalok a tanu­lásban is igyekeznek. Nincs megállás fejlődésükben, a to­vábbtanulás, a rendszeres mű­velődés az életformájuk szerves részévé vált. Gulyás József, a csapat ve­zetője, jelenleg a bányaipari technikum felvételi vizsgájára készül. Gergely István tavaly végezte el a vájáriskolát, most robbantómesteri tanfolyamra jelentkezett. Biszak Ferenc ez évben tette le a robbantómes­teri vizsgát, később bányaipari technikumba szeretne járni. Debreceni Mihály a legidősebb brigádtag, robbantómesteri és kamrakezelői vizsgával rendel­kezik. ömböli Pál segédvájár, idén végezte el a nyolc általá­nos iskolát, nála a következő lépés a vájáriskola lesz. János Pál a csapat legfiatalabb tag­ja csillés, ősszel elkezdi az ál­talános iskola hetedik-nyolca-. dik osztályát, utána pedig se­gédvájárt tanfolyamra jelent­kezik. Mindannyian tagjai az üze­mi könyvtárnak, minden hónap­ban a brigádban egy-egy tag elolvas egy könyvet és ismerte­tőt tart belőle a többieknek. Járnak múzeumba és mindany- nyian vásárolnak könyveket. Rádiójuk, tévéjük van, újságo­kat járatnak, figyelemmel kísé­rik a világban lezajló politikai eseményeket. Valamennyien részt vesznek politikai oktatá­son és a munkásakadémia elő­adásain. Társadalmi munkában is élen járnak. Van köztük mun­kavédelmi őr, népi ellenőr, munkásőr, Ifjú Gárda-tag, KISZ-vezetőségi tag és szak- szervezeti bizalmi, ültettek fát az Építők úti általános iskolá­nál, takarítottak az üzem terü­letén, összegyűjtötték a hulla­dék vasanyagokat. A körlet műszaki vezetőinek véleménye szerint a csapatra a munka szeretete jellemző. Egy­forma lelkesedéssel végeznek minden munkát, olyant is, amit mások nem szívesen csinálnak. Szépen, gyorsan és sokat tud­nak dolgozni. Nincs bennük szakmai irigység, az új embe­reket is megtanították olyan fogásokra, hogy könnyebben menjen nekik a munka. így volt ez János Pállal is, aki 1973- ban került az üzemhez. Két bátyja is itt dolgozik, őt is von­zotta a jó kereset. Az eltelt két év alatt megtetszett neki a munka, jól érzi magát a csa­paton, igyekszik felzárkózni hozzájuk mindenben. ígérete szerint, ha megnősül, az egész brigád ott lesz majd az eskü­vőn. —­Horváth Jánosné prés, gyűri a masszát a „hur- katöltőbe”: az meg okádja ki vastagon a téglafolyamot. Per­cenként hatva.n-nyolcvanat is ver aztán rá a kés, szabdalja az agyagot. Tizenkettő tér be­lőle fel a lécre: asszonyok szá­molják, s irányítják a téglával tele lapokat a szárítókocsi­hoz. Ha megtelik a kocsi, Illyés Lajos és Rojtsik Katalin betol­ják az előszárítóba. Katafin a javító-nevelő inté­zet elől „menekült” ide, a tég­lagyárba. — Az úgy volt — van szak­mám is —, hogy az intézetből felmentem Pestre, ötvennyol- cas születésű vagyok — hát ke­restek. Előbb már dolgoztam itt, s hogy a javítóval fenye­gettek, visszajöttem. — Mennyi a fizetése? — Hát? — vállat von. — A múlt hónapban dolgoztam vagy 14 napot. Kétezeregyszázat kaptam. Nehéz munka a kocsik tolo­gatása. Talán a gyárban a leg­nehezebb. A tégla-szabóknak viszont csak arra kell figyel­niük, hogy meg ne álljon az adagoló, jókor üssön le az acélhúros-kés, s |e ne boruljon a rakodólap. Neu János - az égetők mű­vezetője - a kemencerakást fi­gyeli. Azaz nem is kemence­rakás ez, hiszen a kocsiba ra­kodnak. A 96 méter hosszú clagútkemencében egyszerre öt­ven kocsi van, s negyvenöt per­cenként az ötvenből egy kijön. Ekkor tolnak a kemence első felébe egy újabb kocsit. Tröszt Károly szakavatott mozdulatok­kal rakja egymásra a téglá­kat: egy kocsira 2200-at. — Havi négy, négy és fél ezer összejön a kocsirakodás­ból — mondja. — Igaz, nem va­lami élvezetes. Alighanem igaza van. — Téglánként három és fél kilót emel - jegyzi meg Neu János. - Tíz-tizenkét kocsira- valót megmozgat egy műszak­ban. A blokktégla nem joí A közelmúltban leállt a du- naszekcsői és mohácsi régi téglagyár. Dunaszekcsőn csak kisméretű téglákat gyártottak, ahogy itt nevezik, a hagyomá­nyosat. A blokktégla pedig a mohácsi új téglagyárban ké- szülgetett. Most leálltak vele: a hagyományos jobban kell. Ki tudja miért, a blokktégla nemigen szimpatikus az építte­tőnek. Pedig állítólag ha blok­kot vásárol, az építkezésnél so­kat megtakaríthat vele. Rosinger Ferenc az idei esz­tendő terveiről tájékoztat. Fél­millióval több tégla kell a ne­gyedik negyedévben, mint azt tervezték. Az új gyár bírni fog­ja. S talán készítenek majd néhány blokktéglát is. Mit mond a művezető? A mohácsi téglagyárnak két bányája van. A korsósi és a görögvölgyi bányákból hozzák az agyagot. Külön-külön egyik agyag sem tökéletes, de ha megkeverik, minőségi téglát tudnak égetni belőle. így van ez ma, a nagy és kisméretű téglákkal is, mindkettőt kell gyártani. Helyi tapasztalatról beszél a művezető: — Érsekcsanád, meg Dusnok például esküszik a nagytéglá­ra. Oda, ha rendelnek, mást nem vihetünk. A somberekiek, palotabozsokiak meg élnek- halnak a kicsiért. Az eső elállt odakint. Talán meg lehet kezdeni a kettes számú üzemnél is a munkát — a régi gépekkel. Egy ajtó vá­lasztja el a két téglagyártó­műhelyt; de a különbség óriá­si. Emitt géppel, amott kéz­zel.. . A szabadban! A Duna felől hideg szél jön. Ez már az ősz jele. Mondják: egyre kevesebb a téglás, egy­re kevesebben választják ezt a munkát hivatásuknak. Mohács is létszámhiánnyal küzd, pedig jól fizetnek. A két bezárt tég­lagyárból is alig sikerült át­menteni egy-két szakit. Múlt évben még nem volt ez baj, hiszen nem kellett a tégla a kutyának sem. Most meg két­szer annyi sem volna elég. Hát ki érti ezt. ..? Kozma Ferenc iilllllllillllll! Hit tcírvil ^ AGROKOMPLEX?

Next

/
Oldalképek
Tartalom