Dunántúli napló, 1975. szeptember (32. évfolyam, 239-268. szám)
1975-09-27 / 265. szám
6 Dunántúli ngplö 1975. szeptember 27., szombat Az utolsó roham Igen, a roham percei mámorítóak ... Áll a zászlóalj az összpontosítási körletben, mindenki tudja, valami olyasmi következik, amit pontosan egyikük se számíthat ki; hallják a fák suhogását, nézik a tarajos felhőkkel borított eget, s bizony senkinek sincs kedve beszélgetni. Szinte észrevétlenül ösz- szébb szorulnak az emberek; vóllhoz ér a váll ... S aztán egyszeresek kezdődik! Minden, ami eddig szorított, szétpattan; a csendet vad, féktelen zaj váltja fel, dübörög, morog, zörög minden. Meglódulnak a fák, előredőlve futnak a bokrok. A zászlóalj elindult, nincs már ami útját állja. Hogy mi van ott elöl, senki sem tudja, de ez már más, ezek már nem a kiszolgáltatottság percei. Már nem várnak — mennek, száguldanak az ismeretlen felé —, s ez a száguldás tulajdonképpen mindenkit átformál. Hallják egymás hangját, látják, amint a zászlóalj éle eléri a horizontot, hogy aztán vad lendülettel lebukjon a dombsor másik oldalán. A parancsokat is hallják. Ismerősek a hangok. És ismerős a zaj, a dübörgés is, ami most végig hullámzik a tájon... A jobbszárny felfedte a célt... A kezek a fegyvereken, a hideg vas most melegít. Az ujj vakon talál az elsütőbillentyűre, s a fegyver mintha a test része lenne ... Ez a fortissimo ... A csúcs. Az a pillanat, amikor a feszültségek már-már átszakítják az elviselhetőség határát. De aztán egyszercsak jobbról megszólal egy toronygéppuska, aztán balról, majd végül a saját.,. És a cél elbukik ... Folytatódhat a rohanás, de most már megint egészen más minden. Most már mindenki könnyűnek érzi magát; a siker, az erő, a helytállás öröme lebegővé tesz mindent. Valaki énekelni kezd, de a motor hörgése elnyomja szavát... Száguld a zászlóalj a sohasem járt tájakon, a szomszédos ország vad, sziklás hegyei között, s mindenki érzi: élete nagy eseménye ez. Mint a huszárok, a vad, féktelen lovakon nyargalok, úgy lepik el a síkot a mohazöld testű páncélautók; amit tanultak, ami eddig kín volt, száraz tananyag, most él és hat, munkál és hajt: íme, átjutottunk eddig mindenen, előre hát, tovább . .. Csipognak, feleselnek, füty- työgnek a rádiók... A zászlóaljparancsnokot az ezredparancsnok hívja . .. Aztán a zászlóaljparancsnok kéri a szakaszparancsnokokat ... De hall minden kocsit, a legtávolabbit is . . . Mintha láthatatlan kezek fognák egymást ... A rádiókapcsolatok, a parancsnok mindenütt jelenlevő hangja, biztonságot ad ... Senki sincs egyedül. Sziklás, erősen tagolt táj. Lassítani kell. A zászlóalj- parancsnok a térkép után nyúl, aztán a zubbonyzsebben lapuló szemüvegért... Fején a páncélosok fekete védősisakja, fülhallgató, a nyakában gégemikrofon ... A parancsnoki harcálláspont szerepét betöltő páncélozott szállító harcjármű csekélyke fényében egy ötvenötéves férfi fáradt, öregedő szemei birkóznak a térkép színes, apró jeleivel . . . Száguld a zászlóalj, érezve egymást, rádöbbenve saját erejére, mámorító dübörgéssel keresve, várva az új nehézségeket. Hallják a parancsnok hangját, aki szintén hallja őket, és tudja; mit éreznek át, s ez! élete egyik legszebb pillanata... Legszebb? Olyan, amit nem lehet elfelejteni. Ez az utolsó roham. Ha megáll a zászlóalj, ha véget ér a gyakorlat, s hazatérnek Magyar- országra, már csak az átadásátvétel hetei következnek .. . Itthon vannak. A PSZH-k’, melyek oly sok elismerést arattak, lemosva, csillogó-tisztán állnak a betonudvaron. S a parancsnok csendes mosollyal mondja*: méq hét nap, s aztán nyugdíjas vagyok ... Jókedélyű, egyszerű ember, pózok nélkül. Élete a munka- szeretet, a rend és tisztelet jegyében telt. Vannak emberek, akik képesek kétszer-háromszor is újjászületni egy élet alatt, neki erre nem volt szüksége. Folyamatosan változott, fejlődött — lépést tartva a változó követelményekkel. És most, Domonkos Dezső alezredes, ötvenötéves korában' nyugdíjba készül. Magas rendfokozatot ért el, de sohoíem -állt reflektorfényben. Nem tanulta meg a „nyilatkozás" művészetét, így aztán mindketten örülünk ennek a beszélgetésnek. — A „sötét” Göcsejben születtem, apám öt holdas kis- paraszt volt... Az a fajta, akt nehezen törődik bele a sorsába, így aztán Pestre is elment, szakmát tanult, cipész lett... Tizenhét éves koromig otthon voltam, egy mezítlábas a sok közül. Persze apám fia voltam, nem tetszett; sehogy sem találtam a helyemet. Mi volt a kiút? Pest. Voltam kifutó fiú, építettem csatornát. Tizenkilenc éves koromban úgy ért a behívó, mint a villámcsapás. Sose felejtem el, 1939. február 4-én kaptam meg. Ez már önmagában is rendkívüli dolog volt, mert akkoriban ősszel volt mindig a bevonulás. De hát 1939-ben mór feje tetején állt a világ, csak mi nemigen vettük észre. A Mária Terézia laktanyába vittek. Azt kérdezték, na öcsém, mi akarsz lenni? Gumihuszár, vagy igazi? Mondom, igazi, apám is az volt. A gumihuszárok egyébként a kerékpárosok voltak . . .- Bevonult muszájból, mint annyi ezren ... De aztán valami történt, s jutási őrmester lett... — Huszár tizedes voltam, amikor összeállították a menetszázadot. Ez már igazi háború volt, nem olyan kokárdás, zeneszóval kísért katonásdi, mint a felvidéki és erdélyi bevonulások ■ . . Akinek nyitva volt a szeme, már látott, tudta: nagy árat fizetünk mi még mindenért . . . Alit a menetszázad, s én benne, amikor azt mondta a századparancsnokom, aki valamennyiünknél világosabb fejű ember volt: ha nem akarsz mindenáron vitéz lenni Domonkos, itthon maradhatsz, elküldelek tiszthelyettesi iskolára...- Ez volt tehát az első keresztét. — És a második Csepel-szi- geten, amikor bevetettek bennünket végül is. A németeket váltottuk fel az árkokban. Ugyanaz a századparancsnok volt mellettem, aki annak idején megmentett a fronttól- Most is őszinte volt. Pár nap, s megyünk, hátra, valahová Bécs alá ... Gondolkodjanak ezen, katonák... És mi gondolkodtunk. ötvenhat fő volt a szakaszomban, s valamennyien elindultunk - az oroszok felé . ■. Sajnos, huszonötén nem értek át soha, a németek felfedték századunkat, s éppen támadtak a szovjetek is . . . — Harminchat év távlatából az ember száján könnyen kicsúszik a kérdés: átszökni, hogy végre vége legyen - nem kevés ez egy kicsit...?- Nem voltunk elszánt antifasiszták, de sokan akartunk harcolni, márcsak azért is, mert a második alternativa a hadifogság volt..- Én például a Nagyvásártelepig a szovjetekkel voltam, aztán Kecskeméten is arra vártunk, hogy besorolnak minket egy olyan magyar alakulatba, mely harcolni fog .. . Majd kint szovjet területen vártunk, hogy a Dál- noki-féle hadseregbe visznek, amit már szerveztek, s aminek az lett volna a hivatása, hogy ha az utolsó percekben is, de bekapcsolódjon a harcokba . .. — Nem sikerült. Maradt tehát a második alternatíva, a hadifogság ...- Antifasiszta iskolára vittek, majd öthónapos politikai tanfolyamra . .. Végül Jaltában kötöttem ki. Brigádparancsnok voltam, egy magyar katonai munkabrigád vezetője. Ott dolgoztunk azokban a kastélyokban, parkokban, ahol a konferenciát tartották . .-. Láttam Sztálint, hidroplánnal jött; Bu- gyonnij marsallt, amint két fiával érkezett... Később, a nagy tanácskozás után, ültem annál az kerékasztalnál, ahol a háború utáni Európa sorsáról döntöttek ... Magyar köpenyekből új egyenruhákat varrattak nekünk, viseltük rendfokozatainkat is... Emberek voltunk, ha nem is teljesen szabadok. Lehettek kívánságaink, nem tudom, elhiszi-e ezt valaki, de fizetést is kaptunk, elég szép pénzt... Mit mondjak? Még csínyeink is voltak... Sok babércserje volt a parkokban, és Jaltában akkor már nagyon sok volt az üdülővendég. Jöttek a messzi északról, az én legényeim meg hamar rájöttek: ami a jaltai embernek semmi, az másoknak érték: elkezdték árusítani a babérlevelet.., Csend lesz. Domonkos alezredes nyilván a valamikori cimborákra gondol, akikről mit sem tud, én meg arra: lám, itt élnek közöttünk emberek, egy nemzedék, s mi oly keveset tudunk róluk . ..- Most az a terv, hogy elmegyünk Jaltára ... Viszem az asszonyt... Meg akarom mutatni neki a Livádia palotát, amely valamikor II. Miklósé volt, ahol Roosevelt és lánya lakott. .. Elmegyünk Alupká- ba, ahol az angol delegációt szállásolták el, Koreizbe, a Ju- szupov palotába, mely a szovjet delegáció székhelye volt. . . És ez már a jelen. Az else terv — a nyugdíjas élet első elhatározásaForgatom a jegyzetfüzetet. 1948. május 1: indulás haza. Május 28: Debrecen, az igazolóbizottság, 20 forint zsebpénz minden volt fogolynak. Június első napjai: Zalaegerszeg, Domonkos Dezső, volt jószkun huszár, jutási őrmester, jelentkezik a szerveződő demokratikus hadsereg helyi képviseletén. Állományba veszik, fizetést kap. Augusztus első napjai: behívót kap a Kossuth Akadémiára. Első napok a volt Ludovi- ka méq mindig szorongó érzéseket keltő hatalmas épületében .. • 1949. március 15: esküt tesznek a demokratikus magyar hadsereg munkás- és paraszt származású tisztjei. Domonkos Dezső alhadnagy levett sapkával áll a sorban .. . Előléptetem önt, soron és renden kívül ... Komárom. Itt alakul az első honvédhuszárezred. Parancsnok nincs, az ezredet egy Domonkos nevű alhadnagy szervezi... Aztán a legszebb napok egyike: 1949. május 1.: A Hősök terén díszeleg az új magyar hadsereg... A huszárok ezre- de élén Szűcs vezérőrnagy, aki ma szintén Pécsett él • .. Egy fekete, egy szürke és egy pej század ... S az egyik század élén Domonkos Dezső... Egy hónap se múlik el: új szintér, új feladat. Megalakul a rendőrtiszti főiskola — Domonkos Dezső a katonai előadó .. • 1949 szeptembere: tiszti iskolát szerveznek Pécsett... A lovaglás, a tereptan, majd a harcászat tanára egy Domonkos nevű tiszt... Aztán az Orszá- qos Légvédelmi Parancsnokság- Kecskemét. Majd ismét Pécs: a bányászparancsnoksóg, aztán megint Kecskemét. . . 1956. önkéntes karhatalmi szolgálat... Aztán újra Budapest, majd Baja,-. Egy másik füzetlap. Más címszavak. Hat elemi. Két polgári. Hetedik-nyolcadik osztály. Katonai átképző tanfolyamok. Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem. Szakositó - négy kemény esztendeig . •. Újabb szakmai tanfolyamok . ..- Beszélgessünk a családról... Maradt-e rá idő? Mikor nősült, mi lett a gyerekekből .-.?- 1952-ben nősültem; hirtelen rámtört valami rémület, hogy íme, elszállt felettem az ifjúság ... Harminckét éves voltam, s ebből tizenhárom éve már katona... A feleségemet Pécsen ismertem meg, ott ahol ma az Uránváros áll .. . Akkor az volt a repülőtér, s a feleségem ejtőernyős volt... Mit mondjak? A tisztfeleség — a tiszt hátországa, s az én hátországom erős volt. .. Két fiam van. Az egyik gépszerelő lakatos, a másik autószerelő . • . ö most várja a behívót.... — A rend, a szolgálat, a parancsolás kötelessége és az engedelmesség kényszere határozta meg egész életét. Volt-e pillanat, amikor valami mást kívánt? — Nem hiszem. Voltak kesernyés órák, de mindig .az volt bennem: ez is munka, csinálni kell. — Azt mondják, szigorú napirend szerint él. — Fél ötkor kelek, 25 perc reggeli torna • .. Egyébként a teendők határozzák meg a napirendemet. — A hadsereg - mint egy hatalmas folyó. Nemzedékek szolgáltak a keze alatt. Milyennek látja az ifjúságot? — Szeretem őket, ez az alap. Egyébként a szigor, a következetes elvárás nem mond ennek ellent. A katona - ember, s nem gép, S legyen bármilyen korszerű is a technika, a döntő az ember marad. Ez határozza meg a parancsnok kötelességét. Meg kell értetni a katonával: mit, miért. Valamikor vakfegyelem volt- Most azt mondjuk: vasfegyelem kell. A különbség? Az, hogy mi mindenekelőtt nevelni akarunk. A fenyítés a legvégső, a leges- legvégső eszköz. — Hét magas kitüntetése van. Tiszttársai tisztelik, katonái szeretik önt. Van-e titka? — Elmondjam az én ötparan- csolatamat? — Igen. — 1. Élj józanul- 2. Akkor is úgy élj, úgy viselkedj, amikor senkisem lát, mint amikor elöljáróid színe előtt állsz. 3. Ne követelj többet, mint amennyit magadtól is megkövetelsz. 4, Ne feledd: egymásra vagytok utalva... 5. Légy következetes •.. Ez volt az elvem, s mindent megtettem, hogy így legyen . .. — Jó pihenést, Domonkos alezredes! Békés Sándor Fegyveres erőink köszöntése Gyakran tapasztalhatjuk, hogy ahol meg kell fogni a munka végét, ott előbb- utóbb megjelennek a katonák is. Vannak, akik ebből azt a következtetést vonják le, hogy megváltozott a hadserég szerepe, a katonák napjainkra voltaképpen amolyan gyorsan mozgatható munkaerőtartalék szerepét töltik be, amelyet bárhol be lehet vetni, ha éppen szorít a cipő, a határidő, a munkáskezek hiánya. A látszat csakugyan erősíti ezt a vélekedést, hiszen a katonák jobbára csak akkor szerepelnek a nyilvánosság előtt, ha útépítéseken, különböző nagy beruházásokon dolgoznak, viszont a laktanyában, gyakorlótereken végzett mindennapos kemény tevékenységükről a „civilek” vajmi keveset,tudnak. Pedig változatlanul az a helyzet, hogy hadseregünk és általában fegyveres erőnk mindenekelőtt honvédelmi feladatokat lát el, őrködik hazánk függetlenségén, rendjén, védelmezi szocialista vívmányainkat. Az építő, dolgozó katonák elismerésre méltó munkát végeznek, de ma sincs másképp, mint korábban: a hadsereg ütőképes fegyveres testület, hazánkat védi szoros szövetségben a Szovjetunióval és a Varsói Szerződés más országainak fegyveres erőivel. Időszerű ennek hangsúlyozása most, a fegyveres erők napján is. Ma százhuszonhét esztendeje annak, hogy a magyar honvédsereg megvívta első győzelmes csatáját a pákozdi dombvidéken. A honvédek akkor a szabadságért, a haza függetlenségéért, a nép által kivívott forradalom védelmében fogtak fegyvert. A fő cél ma is ugyanez. Megnyugtató és biztonságot nyújtó érzés, hogy fegyveres erőink felelősségükhöz illő felkészültséggel tesznek eleget hazafias, honvédelmi feladataiknak, számíthatunk rájuk minden körülmények között, a haza védelmében éppúgy, mint szocialista építőmunkánk segítésében, vagy ha úgy adódik, a természeti csapások okozta veszélyek, károk leküzdésében, elhárításában, ünnepnapjukon megkülönböztetett szeretettel, tisztelettel köszöntjük katonáinkat, rendőreinket, karhatalmistáinkat, határőreinket és munkás- őreinket, fegyveres erőink áldozatkész, hűséges harcosait. Á. J. Téli tárolásra ourgonyavasariasi akció • Jaerla 3,20 Ft/kg Desirae 3,20 Ft/kg Rendelésfelvétel : Zöldségboltjainkban a város minden részén. #• PÉCS Térítésmentes házhoz szállítás! Szeptember 25-től folyamatosan!
