Dunántúli napló, 1975. augusztus (32. évfolyam, 209-238. szám)
1975-08-30 / 237. szám
6 Dunántúli napló 1975. augusztus 30., szombat K evés olyan vitatott eseménye van a történelemnek, mint az 1526. augusztus 29-i mohácsi csata. Egy évvel az ütközet 450 éves fordulója előtt a történelemtudomány szakemberei és a honismereti mozgalom is a korabeli körülmények tisztázásán fáradozik. Dr. Szakály Ferenccel, a Magyar Nemzeti Múzeum tudományos munkatársával, Kiss Béla honismereti szakkörvezetővel és Perjés Gézával, a Magyar Tudományos Akadémia munkatársával beszélgetünk. Dr. Szakály Ferenc, akinek Mohácsról írott tanulmánykötete a napokban kerül a könyvesboltokba, nem közvetlenül a csatával, hanem annak egyetemes meghatározóival foglalkozik. A korábbi években többen javasolták, hogy a mohácsi csata korszakhatárt szüntessük meg a magyar és vigyük 1541-1 rendezkedésének időpontjára. Ez az álláspont megbukott, Mohács korszakhatár marad, hiszen ettől számítjuk az ország kettészakadását, egy teljesen új korszak kezdetét. Azonban attól mindenképpen óvakodnunk kell, hogy a mohácsi csatát különlegesen jelentős hadtörténeti és hadművészeti eseménynek tekintsük. — Miért? — Azért, mert ez tulajdonképpen már egy 150 éves korábbi periódus kiszámítható következménye volt, Burgio pápai nuncius már 1526 januárjában teljes pontossággal megjósolta mindazt, ami történt. A figyelmeztetés persze nem Burgio páratlan látnoki képességének köszönhető, hiszen az informátora maga Tömöri Pál lehetett. Figyelmet érdemel az az alkalmazkodási kísérlet, ahogy a magyar sereg a megelőző másfél évszázad alatt idomulni igyekezett a török elleni küzdelmekhez. Világossá vált, hogy elengedhetetlenül szükséges egy állandó, zsoldos, intakt hadsereg és a portyázásokat feloldó végvárrendszer. A magyar hadak átalakulása csak féloldalason sikerült a XV. századra, mert végvárrendszer ugyan létezett, funkcióját Nándorfehérvár és Szabács elestéig jól el is látta, azonban a mozgó hadsereg területén semmiféle előrelépés nem történt. Csupán Mátyás uralkodásának utolsó 20 évében álltunk azon a színvonalon, amit a török elleni háború megkövetelt. Az is igaz, hogy az intakt sereg és a végvárak óriási költségeit nemcsak mi, de más, fejlettebb állam sem tudta volna saját erőből fedezni. — Hol maradt Európa segítsége? — Az európai politikát irányitó erők akkor rendkívül mesz- sze kerültek a török által közvetlenül támadott térségtől. Az akkor rivalizáló Habsburg birodalom és Franciaország központjai Madrid és Párizs. A spanyol Habsburgoknak ugyan voltak összecsapásai a törökkel, a franciák azonban az oszmán csapatokat diverziós erőnek tekintették a nagy rivális hátában. így a franciáknak érdekük volt a török veszély fenntartása, míg a Habsburgok kettős lekötöttségük miatt nem törődhettek különösebben a hazánkra támadó törökkel. A Az utóbbi néhány hét alatt több országos lapunkban is olvashattunk arról, hogy Kiss Béla honismereti szakkörvezető tanulmányt irt a titokzatos Földvár falu előkerültéről. Kiss Bélát arról kérdeztük, hogy miért fontos Földvár helyének pontos meghatározása. — Elsősorban azért, hogy a hadrendek felállását véglegesíthessük, másrészt talán előkerülhetne a 10 ezernél is több hősi halottat magába foglaló tömegsír. — Hol van az ön által feltételezett település? — A kutatók között két elmélet alakult ki: egyik Földvárt közvetlenül a csatateret körbetgrténelemben , a török beTörténészek vitája a mohácsi JÓ téma-gyenge megoldás csatavesztés körülményeiről Hol volt a titokzatos Földvár? Tízezer hősi halott a még ismeretlen tömegsírban Ellentmondó érvelések vevő terasz aljára helyezi, a másik pedig a dombtól északkeletre a mai Sátorhely pontjára teszi. Napjainkban az előző feltételezés az elfogadott. Ezek az elképzelések elsősorban Brodarics István királyi kancellár szemtanú leírása nyomán alakultak ki. Brodarics írja: „Velünk szemben hosszan elnyúló domb állott, olyanforma, mint egy színház, ... a domb lábánál pedig egy közepes falu templommal, Földvár volt a neve. Itt voltak elhelyezve az ellenség ágyúi s ez a hely — mint azt szabad szemmel is megláttuk, amikor a csata már végefelé járt, tele volt ellenséges katonasággal, főképp janicsárokkal, akik a falu kunyhói mögötti teret teljesen ellepték, s ezek között volt, mint azt később megtudtuk, a szultán is.” Ha Brodarics megállapításának első részét nézzük, valóban azt írja, hogy Földvár a domb alján állott — így mondják a csatahely kutatói Gyalókay, Halmai és Papp László is. Ez esetben azonban hova helyeznék Brodarics által említett, és a falu mögött látott nagylétszámú sereget. Ez csak úgy képzelhető el, ha feltételezzük, hogy Brodarics a távoli falut a még távolabbi terasz aljára csak úgy helyezheti, ha egy' természetes optikai csalódásnak esik áldozatul. Egy messze lévő tárgy távolságát egy még távolabbitól lehetetlen meghatározni. Tekintve azután, hogy az oly pontos Brodarics a megáradt Borza patakot nem említi, ez is a feltevésemet igazolja, mert át sem mehetett rajta, s így Földvár helye ide, a völgyszerű mélyedés és Borza balparti síkságának találkozására tehető, a patak déli partjára. A Földvárra vonatkozó ezen feltevés a szakmai körökben óriási feltűnést keltett. Többen helyes útnak Ítélték. Perjés Géza, a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa, hadtörténész azonban elutasította Kiss Béla állítását. — Kiss Béla feltevését nem tudom elfogadni, bár kétségtelen, hogy a Brodarics-féle közlés, vagy látomás magában hordja a különböző értelmezhetőséget. Kétségtelen, hogy egy falut látott maga előtt, az is bizonyos, hogy ott törökök voltak, viszont az valóban vitatható, hogy Földvárt látta-e avagy sem. Azonban a továbbiakban is egy falut kell a domb aljában feltételeznünk, mert azt Brodarics látta. A magyar sereg felállását a Gyaló- kay-elképzelés alapján Bende Lajos fejlesztette tovább és a mieink elhelyezkedését a dombtól 1,5—2 kilométerre, a mai Udvar magasságára teszi. Kiss A Hortobágy „közepén", a pusztát átszelő főközlekedési utóktól távol eső, mélyebben fekvő rész volt hosszú időn át a ritka, félénk madarak tanyája. Az elmúlt esztendők csapadékszegény időjárása következtében csaknem teljesen kiszáradt a hortobágyi Justus mocsár s félő volt, hogy kivész ritkaság- számba menő növény- és állatvilága. A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága a Tiszántúli Vízügyi Igazgatósággal és a Hortobágyi Állami Gazdasággal együtt készített terv alapján — „rekonstruáltatta" a mocsaras területet. Vízvezető árkot építettek, majd tavasszal megkezdték a mocsaras rész vízzel való elárasztását. A munka most fejeződött be: egymillió köbméter vizet engedtek a Justus-mo- csárra, amely visszakapta eredeti formáját, képrét. ' A madárvilágban egyébként megkezdődött az őszi vonulás. Béla vitába szállva minden hadtörténeti kutatóval, a csata színhelyét újra felhelyezi Sátorhely magasságára. Személyes terepbejórásom alkalmával én arról győződtem meg, hogy az említett optikai csalódás ott nem érheti az embert, tehát hinnünk kell Brodaricsnak, s emellett szólnak még a török feljegyzések is. — Újabb kutatásainak eredményei? — Valószínűnek látszik, s ezt egyre több forrás bizonyítja, hogy Tomoriék egyáltalán nem balkezes módon kezdték meg az ütközetet. Ők számítottak arra, hogy a török a felózott terepen nem érhet közelükbe a déli órákra. így is ^Jörtént, mert a ruméliai egyseg csak három óra felé ért a síkra, az anatóliaiak pedig mór valahol a bizuglicai erdő közelében lehettek. A török vezetés úgy gondolta, hogy a csatát csak másnap vívja meg, s ezért elrendelte a táborozást. Ekkor érte őket a magyarok támadása. A korabeli források szerint tökéletesen megverték ezeket a török egységeket. Hogy mégsem lett teljes győzelem, ez elsősorban a sokszoros túlerőnek köszönhető, de ezenkívül volt ennek két másik lényeges oka is. Pontosabban két tempóveszteség. Az első, amikor Tömöri a királlyal és kíséretével vitázott azon, hogy támadjanak, avagy sem — ez akár fél óra kiesést is jelenthetett. A másik, s ez a súlyosabb, a magyar jobbszárny sikeres támadása után a katonák nem folytatták a csatát, hanem rablásba, fosztogatásba kezdtek. Ez elég időt adott Szu- lejmán seregének arra, hogy az anatóliai sereg is beérkezzen a mezőre, leereszkedve a Földvárnak nevezett falunál, s akkor a janicsárság puskatüze eldöntötte a csatát. A mohácsi csatával kapcsolatos kutatások tehát még nem záródtak le. Elsőként a sarlós fecske indult el, és a gólyák is 80—100-as csapatokba verődtek, hogy néhány nap múlva együtt szánjanak délre. Legutóbb Körtvélyes környékén láttak csapatosan sáskára, pocokra vadászó gólyákat. A vonulással egyidőben az ornitológusok munkája is megszaporodik. A közelmúltban Fü- löpszállás mellett vonultak úgynevezett madárjelző táborba a Kiskunsági Nemzeti Park tudományos munkatársai, jelenleg pediq Kisoroszinál ütötték fel tanyájukat a megfigyelők, hogy befogják és gyűrűvel jelöljék meg a vízimadarakat. Az ornitológusok nemzetközi szervezetében rendszeresen tájékoztatják egymást a tagok a madarak vonulásáról szerzett legfrissebb adatokról, a szocialista országok pedig külön is évente tanácskozásokat rendeznek az egységes qyűrűzés, jelölés módszereinek kialakításáról. A nyári szórakozást biztosító filmek szezonvégi bemutatóján láthatjuk e héten a Kopjások c. új magyar filmet, melyet Pa- lásthy György írt és rendezett Berkesi András és Kardos György siker-regényéből. Ügy tűnik azonban, a Kopjások korántsem lesz filmsiker. Pedig a politikai krimik divatja is a rendező kezére játszik. Holmi művészettel sem akarja fárasztani kikapcsolódásra vágyó nézőit. A fasiszta magyar maffiák — MOVE; EX — s a Kopjások — története tragikus történelmi tényanyaggal is szolgálnak a filmsztori-írónak. A lehetőség végül kézen-közön elillan. Egy buta horthysta katonatiszt kalandjait látjuk a magyar történelem vérzivataros évtizedeiben. Gyengécske szellemi képességeiről titkos munkaadói is meggyőződhetnek, miután a rábízott pengőmilliókat és fegyvereseket a „Nagy-Magyaror- szóg” ábrándjának kergetése helyett magánélete szennyesének leplezésére mozgósítja csupán. Büntetésből „titkos állományba” kerül. Új beosztásában gyár-igazgatóként tehetet- lenkedő főhősünk nőcsábász- ként igyekszik jeleskedni. Nem csoda hát, hogy eközben nem tud kiigazodni saját provokátorai és az illegális baloldal emberei között. így aztán a hitleri konjunktúrában ismét aktivizált Rajnay Ákos első ténykedéseként valamennyi beosztottját szeretője figyeltetésére rendeli. Ezt a „kebel-barátságot" már Titusz atya, Ákos bátyánk Századunk improvizatív művészete, a jazz-muzsika, mintegy két évtizedes múltra tekinthet vissza Magyarországon. Budapest után elsőként Pécsett alakult jazz-klub 1963-ban. Kétéves működése alatt 25-30 pódiumképes muzsikussal számos színvonalas hangversenyt és jam sessiont rendezett. Együttesei szerepeltek a Bécsi Nemzetközi Amatőr Jazz Fesztiválon, a Magyar Televízióban, Budapesten és több más városban. Valamennyi élvonalbeli magyar együttes fellépett programjában. A klub 1965-ben bezárta kapuit, majd tízéves hosszú csend következett. Idén januárban a Kulturális Rendezvények Irodája és a Fegyveres Erők Klubjcr közös patronálásával újból megalakult a Pécsi Jazz Klub. A közönség már az első hangversenyen zsúfolásig megtöltötte a FÉK nagytermét. S ez az érdeklődés a pécsi ARMA- együttes bemutatkozása óta a mai napig tart. A klub tagsága havonta egy-egy új együttest ismerhetett meg. A szekszárdi JAZZ Trió hagyományos hang- szerelésben megszólaltatott tetszetős melódiáit a Kőszegi Rhythm and Brass zongora és basszus nélküli izgalmas rit- muskavalkádjának kontrasztja követte. A műfaj sok színű variánsát, a swinges lüktetésre épített mai hangzások kellemes ötvözetét a Csik-Fogarasi-Já- vori-trió játékában élvezhettük. A társművészetekkel való kapcsolatteremtés első próbálkozápatrónusa sem tűri tovább, büntetésből Svájcba vezénylik titkos tárgyalásokra. Ám a „gyors” észjárású Rajnay a háború utolsó napjaiban már arra is kezd rájönni, hogy szeretője illegális kommunista sejtben dolgozik. Ekkor azonban ismét a passzív állomány napjai jönnek, és Rajnay ráncaival csak tiszti csillagjai nőnek egyenes arányban. Egy kopjás- nó| nem számít a naivitás, fő az elszántság. Már a nők előtt is bevallja tehetetlenségét, de- hát teheti, ekkor már ő a nyugaton élő „főkopjás”. A néző különösen felélénkül, amikor meglátja Rajnay ifjonc másod- példányát, amint a főszereplő Bálint András színészi én-hasa- dással szembenéz önmagával. Ha ezt a pillanatot a rendező saját maga is átélte volna, aligha kezdi el e filmszülemény forgatását. Ha krimit nézünk, nevetséges és unalmas csetlést- botlást látunk. Ha politikai kalandfilmet keresünk, egy ól-történelmi árnyjátékot találunk. Dehát nem lehet könnyű a rendező dolga, ha érzi például, hogy a film végéig már csak tíz perc játékidő, de még tíz év történelem van hátra. Kit sajnáljunk hát? A rendezőt, aki a tisztes szakmai rutin helyett a dilettantizmus ösvényeire tévedt? Vagy a nézőt, aki nem kap ellenértéket a két órányi időtöltésért? Vagy talán a magyar filmművészetet, melyre az ilyen és ehhez hasonló néhány film árnyéka vetül? sára finn testvérvárosunk, Lahti mozgásművészeti csoportjának vendégszereplése alkalmából került sor. Magas művészeti élményt nyújtott az Interbrass- együttes koncertje. Másik János zongorista, Berki Tamás énekes és Deseö Csaba jazz-hegedűs olyan forró atmoszférát, teremtett játékával, amely a közönséget és a játékosokat egyaránt magával ragadta. Időközben az ARMA-együttes is újjáalakult. Így Sárközi László helyett Szabó Tibor a zongorista, Szabó László helyett Várnai Ottó a dobos. A Tettyei esték sorozatban a Pécsi Balett fiatal táncosaival közös Improvizációk című műsorukkal ők zárták a telt házas sikerekben bővelkedő féléves ciklust. Az ARMA-együttes pécsi fellépései mellett a jövőben Budapest, Nagykanizsa, Szeged jazzklubjai meghívásának tesz eleget. A nyáron KlSZ-építőtábo- rokban vendégszerepeit Bornemissza Mária énekesnővel, aki közben a szekszárdj Jazz- trióval és a Benkó-dixielandde.l koncertezett. A klub vezetősége a hangverseny-program mellett a jövőben még nagyobb figyelmet fordít a klubösszejövetelek klubszerűségére. Az előadók és a klub tagjai kötetlen beszélgetések, viták során cserélhetik majd ki véleményüket egy-egy elhangzott produkcióról, műről, különböző együttesekről, stíluskorszakokról stb. Bornemissza Géza Jön! jön! Komlóra a PÁRIZSI LUNAPARK! 1975. szeptember 3-tól szeptember 7-ig, a szokott helyen Dogdem szerencsekerék, céllövölde, karikadobáló, SOK-SOK SZÓRAKOZÁSI ÉS NYERÉSI gyermekkarusszel, repülő csészealj, hullámvasút, LEHETŐSÉG, souvenir és automata játékok. Füzes János Elindultak a gólyák Ritka madarak, madárvonulás Havonta egy új együttes Ismét szól Pécsett a jazz zene I Burgio megjósolta a vereséget f
