Dunántúli napló, 1975. augusztus (32. évfolyam, 209-238. szám)

1975-08-13 / 221. szám

Dunántúli napló 1975. augusztus 13., szerda „Hem tftrte a* Í0axsá0tatcmság0t„/ Beszélgetés Pécsett ,* Az acélt megedzik v írójának özvegyével W ajon ki hozza a no- " gyobb áldozatot: az a férfi, aki utolsó erejét sem kímélve bénán és világtala­nul egy halhatatlan müvet alkot, vagy az a nő, aki e beteg emberhez köti életét és megkönnyíti az alkotás és és a fizikai fájdalom gyöt­relmeit. Raiszajevna Osztrov- szkaja szerint mindkettő a világ legtermészetesebb dolga, mert emberek va­gyunk, s ezek a tulajdonsá­gok emberségünk alapvető motívumai A nagy szovjet író, Nyikolaj Osztrovszkij özvegye Raisza­jevna Osztrovszkaja a napok­ban Baranya vendége volt az I. Magyar—Szovjet Ifjúsági Ba­rátság Fesztivál alkalmából. Harminckilenc éve, hogy Oszt­rovszkij meghalt, most így em­lékezik ró: — Férjemet 1926-ban ismer­tem meg. Akkor már beteg volt, de még nem hatalmaso­dott el rajta a kór. Tudtam róla, hogy nehezen tűri a ha­misságot és az igazságtalansá­got. Alig volt 11 éves, amikor kizárták az iskolából, mert a hittanórán eretnek kérdésekkel bőszítette tanítóját. De büszke voltam arra is, hogy már 1919- ben tagja lett a Komszomol- nak, s a polgárháború front­jain milyen hősiesen küzdött Budjonij seregében. Egyike volt annak az első öt komszomolis- tának, aki résztvett a polgár- háborúban. Sajnos az itt szer­zett sérülése okozta később végzetes betegségét. Látszatra szörnyű évek kö­vetkeztek, hiszen a 20 éves fia­talember állapota rohamosan rosszabbodott, s alig házas­ságkötésük után, 9 éves ágy­ban fekvésre kényszerült, eb­ből hetet pedig vakon. — A kívülállónak bizonyá­ra iszonyúnak tűnhet, de higy- gye el, hogy még a legnehe­zebb perceiben is tréfálkozott, vidám volt, nem tört meg. A környezetével nem éreztette sú­lyos betegségét. Kedvenc sza- vajárása volt: „Tudj élni akkor is, ha az élet elviselhetetlen­nek látszik. Tedd hasznossá életedet." 1930-ban Moszkvá­ban az orvosok megmondták, hogy nincs segítség. Ekkor kezd­te eL írni Az acélt megedzik című regényét. De micsoda akaraterővel, hiszen már sem­mit sem látott. Akkoriban én egy üzemben dolgoztam, s így napközben kénytelen voltam egyedül hagyni. Papírt, ceruzát kért és az ágyában írt. Azon­ban a sorok mindig egymásra csúsztak, s teljesen olvashatat­lanná vált az írás. Esténként én másoltam újra a lapokat. Nem sokkal később a keze is megbénult. Ekkor már csak diktálni tudott. Diktált nekem, elvtársainak, a szomszédoknak. Mindenki segíteni akart rajta. Így dolgozott -két éven keresz­tül. Raiszajevna Osztrovszkaja bi­zonyára már hozzászokott, hogy férje könyveit a kirakatokban lássa. Azonban, amikor talál­kozásunk alkalmával elébe tet­tem dedikálásra Az acélt meg­edzik orosz nyelvű kiadását, a meghatottságtól már ő is ke­reste a szavakat. — Hasonló volt az első ki­adás is. Micsoda boldogságot jelentett számára, hogy kezé­ben tarthatta művét. A regény először folytatásokban a Ma/a- daja Gvardija újság hasábjain látott napvilágot, s csak utána könyvalakban. Most, hogy meg­láttam ezt a könyvet, úgy ér­zem, itt van közöttünk, s ő ka­pott meghívást erre a nagysze­rű fesztiválra. Ahol fiatalok gyűlnek össze, ott mindig szó esik róla, hiszen ő és a fiatal­ság egyet jelentett. Nemrégi­ben írtam egy kötetet, amely­ben a vele kapcsolatos emlé­keimet gyűjtöttem össze. Búcsúzóul — üzenetül — az Az acélt megedzik főhősé­nek, Pável Korcsaginnak szava­it mondta: „Csak egyszer élünk, s úgy kell élnünk, hogy ne kínozzon bennünket a res- telkedés a céltalanul leélt élet miatt, . . . hogy halálunk pilla­natában is elmondhassuk: egész életünket, minden erőn­ket arra áldoztuk, ami a vilá­gon a legszebb, — arra, hogy küzdjünk az emberiség felsza­badításáért" Füzes János Felhőszakadás Mohácson Felhőszakadás volt Mohácson és környékén augusztus 12-én kora dél­után. A lezúduló víz elöntötte mint­egy négyezer négyzetméteres terü­leten a mohácsi gabonafelvásárló telepet. A mohácsi állami tűzoltók időben avatkoztak be, így helyen­ként érte csupán víz az ászokfákon lévő ötszáz vagon mennyiségű ta­karmánykoncentrátumot. A mohácsi szőlőhegyen és Bár község területén több szuterinos és alacsony fekvésű lakást öntött el a víz. Mohács és Bár között a hegyről leömlő iszap- és kőtörmeléket földmunkagépek tá- volitják el. lobban fizet, min* a kukorica Napraforgó-termesztési tanácskozás Szalántán Azt mondják, a külföldiek ér­tetlenül állnak előtte, a ma­gyarok a búza- és a kukorica- termesztésben a világszínvona­lat döngetik, ugyanakkor — ilyen magas színvonalú gépesí­tettség és szakember-ellátott­ság mellett — a napraforgó­termesztésben, amelynek mel­Újból rajzik a muszkamoly A Baranya megyei Tanács V. B. Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Osztálya és a Bara­nya megyei Növényvédő Állo­más felhívja a termelőüzemek vezetőinek és a házikert tulaj­donosoknak a figyelmét a muszkamoly várható nagy kár­tételére. Megyénkben július hónapban 2000 ha-on károsított. A her­nyók bebázozódtak és augusz­tus 8. óta fokozott ütemben kelnek ki a lepkék. Fő és csúcs­rajzásuk e napokban van. A hernyók kelése augusztus 15- től várható, tömeges kelés és kártétel-kezdet augusztus 20. körül lesz. A kártevő a házikertekben ugyanolyan veszélyt jelenthet, mint nagyüzemben. Polifág kár­tevő, tehát mindent eszik. A hernyók ellen az alábbi szerek valamelyikét javasol­juk : A Thiodan és Azodrin fel- használásra e célra TILOS! A kellő hatás eléréséhez szántó­földön 500—700 I /ha, szőlőben és gyümölcsösben 1000—1600 l/ha vízmennyiség szükséges. A tapasztalatok szerint a nö­vényvédőszerhez adagolt ned­vesítő szerek a hatást fokoz­zák. A nagy teljesítményű axiálventillátoros permetezőgé­pek a napraforgóban jó ered­ményt biztosítottak. Gyümöl­csösben és szőlőben célszerű az óztatásszerűen történő per­metezés: A védekezést a gyom­növényekre is ki kell terjeszte­ni. Felhívjuk a figyelmet a kör­nyezet védelmére, az egészség- védő óvórendszabályok mara­déktalan betartására, és a ta­nácsok, vadásztársaságok idő­beni értesítésére. A nagyüzemi védekezések során esetleg néhány vadállat megbetegszik vagy elhullik. Ezek húsát elfogyasztani tilos, mert további mérgezést okoz­hatnak. A márvány szarkofág pécsi ritkaság Sírkamrák a vízlépcső Élt Dr. Fülep Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató­ja, Pécs római korának avatott ismerője a közelmúltban ása­tásokat kezdett Pécsett a Szent István tér alatt — és egy újabb nagy jelentőségű régészeti le­lettel gyarapodott a város. — Mindig szerettem volna Pécsett a Szent István téren ásni, de húsz év alatt csak most volt rá lehetőségem, mert a régi vízlépcsőt szétbont­ják, az újat pedig még csak tervezik. A vízlépcső két felső medencéje alatt nem volt pin­ce, így azt vágtam ketté egy hosszú árokkal. — Milyen reményekkel kez­dett az ásatásokhoz? — Pécs római kori emlékei­vel két évtizede foglalkozom, most jelent meg egy monográ­fiám erről. A székesegyház környékén több sírkamrát fe­deztem fel, bíztam benne, hogy ezen a területen is találok va­lamit, de egyáltalán nem sej­tettem, hogy ilyen nagy értékű lelet bukkan elő. Először egy 120 centiméter széles középko­ri fal került elő, csak azért nem hagytam abba az ásatást, a kutatást, mert tudtam, hogy a római kori temetőnek ez a legsűrűbb része. A középkori fal aljáig mentünk le, akkor fedeztük fel, hogy ettől északra is van egy fal. Ez bolthajtás­nak nézett ki. Láttam, hogy téglafal, így rögtön tudtam, hogy ott sírkamra kezdődik. Tovább ásottam lefelé, észak­ra újabb falat találtam, akkor már biztos voltam benne, hogy római kori s/rkamrában vagyok. — Ügy tudjuk, hogy a sír­kamrában egy márványszarko­fágot is találtak. — Az országban összesen két római kori sírkamrát talál­tunk, ez a második. Mindkettő Pécsett van, a Székesegyház környékén. Ez pécsi sajátosság. Az ásatás során elég sok ap- róbb-nagyobb márványdarab került elő a földből, volt köz­tük fél méteres is. Találtunk néhány sarokrészt is gyönyörű­en faragott levéldíszekkel. Ek­kor már tudtam, hogy itt na­gyobb dolog készülődik. Csü­törtökön csak úgy tréfából mondtam a munkásoknak, hogy másnap délre találjanak ne­kem egy márványszobrot. Pén­teken délben azzal fogadtak, hogy megvan. Azt hittem ug­ratnak. Lementem, és láttam, hogy a szarkofág teteje már kint van és nem egy alak, ha­nem kettő is van rajta: egy férfi és egy nő. A nő lábánál egy kosár virággal, a két ala­kon mintha rövid köpeny len­ne, a férfi kezében pedig úgy látom görbe bot van. Még sok munkával jár, amíg pontosan összeáll a kép. Most is keres­tetek márványdarabokat . . . — A szarkofág teljesen épen maradt? — Sajnos nem. Az oldalai­ból hiányzik, feltehetően a népvándorlás idején rabolták ki és verték szét. A szarkofág vastag márványfedelét díszí­tették a rómaiak, a sarkain két maszk lehetett, bemélyített sze­mekkel, hosszú hajjal. Az egyik arc majdnem teljes. — A szarkofágon kívül ta­lált-e mást is? — Még két épített sírt, va­lószínűleg családi temetkező­hely lehetett itt. A falakon fal­festmények vannak, az egyik már látható, piros keretbe fog­lalt. — Milyen állapotban vannak ezek a képek, érdemes lesz-e restaurálni? — Viszonylag jó állapotban, bár a másfélezer év nyomot hagyott rajtuk. A képeket még iszapréteg borítja, komoly mun­kát igényel majd a rendbeho­zataluk. — Vár-e még valamit, elő­kerülhet ennél érdekesebb, vagy ezt kiegészítő lelet? — A bejárattal szemben kell lennie egy gyönyörű falfest­ménynek. Most ezt várom. Elő­került már római kori pénz; én már nem, de a népvándor­lók valószínűleg találtak ara­nyat is itt. — Mi lesz ennek a nagy je­lentőségű leletnek a sorsa? — A Pécs városi Tanács építési osztályának vezetőjével együttesen javasoltuk, hogy a sírkamrák fölé egy vasbeton­födémet építsenek, az eredeti bejárathoz egy csigalépcsőt terveznénk, az érdeklődők szá­mára is nyitva lenne. Termé­szetesen figyelembe vettük az eredeti tervet is, efölé a vas­födém fölé meg lehet építeni a vízlépcsőt. Tudományos és művészeti szempontból is kár lenne megmozdítani ezt az ér­tékes leletet. — Mikorra fejezi be az ása­tást? — Még egy hónap kell. Meg kell találni a sírkamra be­járatát, és teljes egészében fel kell tárni, (gy is hamarabb végzünk a tervezettnél, ezért a város vezetőinek tartozom köszönettel, akik minden lehet­séges segítséget megadtak a munkámhoz. Kónya Ágnes Fél év alatt 12 ezer hálózati ellenőrzés A minisztérium ellenőrzé­si programja alapján fél év alatt 10 országos, emellett sok helyi, megyei és fővá­rosi vizsgálatot, összesen 12 ezer hálózati ellenőrzést tartottak és 1800 vásárlói panasz nyomán intézkedtek a kereskedelmi felügyelősé­gek — közölte keddi sajtó- tájékoztatóján a Belkeres­kedelmi Minisztériumban dr. Lugosi Lajos, az Országos Kereskedelmi Felügyelőség vezetője. Egyebek között megálla­pította, hogy a népesedéspo­litikai határozat hatására kedvezően változott az ipar és a kereskedelem együtt­működése, s jó ellátást biz­tosítanak gyermekruházati cikkekből. A hús és húské­szítmények értékesítését is­mét 1300 helyen vizsgálták az ellenőrök, akik a koráb­binál kevesebb, de még mindig sok szabálytalansá­got tapasztaltak elsősorban az ipari húsbontásnál. Vizs­gálták az idegenforgalmi területek kereskedelmi és vendéglátóipari munkáját, az utazási irodák tevékeny­ségét. A négynapos kon­centrált ellenőrzés kiegyen­súlyozottabb élelmiszer és javuló zöldség-, gyümölcs­ellátást tapasztalt, s a ko­rábbinál kisebb összegű, de nagyszámú szabályta­lanságot, fogyasztó megká­rosítást állapított meg. Az országos vizsgálatok többsége kiterjedt az árel­lenőrzésekre is, s összességé­ben a gazdálkodó szervek javuló ármunkáját állapítot­ta meg. Ennek ellenére a helytelen árazás vagy mi­nőség meghatározás miatt fél év alatt több mint 2,5 millió forintot vontak el a vállalatoktól. lesleg hagyománya van Ma­gyarországon, s a napraforgó termésátlagaiban a negyvenes évek szintjén áll, hátul kullo­gunk a sorban, a környező or­szágok mind lehagytak, Romá­nia vagy Jugoszlávia például minden különösebb erőfeszítés nélkül hektáronként 17—18 má­zsát termeszt, szemben a mi 12 mázsás átlagainkkal. Mit lehet erre mondani? Ha a gazdaságokban jobban oda­figyelnének és úgy kezelnék a napraforgót, mint a kukoricát, ami nálunk szent növény, ab­ban a pillanatban tapasztal­hatnánk, a napraforgó több pénzt hoz, mint a kukorica. A napraforgótermesztés fel­lendítéséről volt szó azon az or­szágos tanácskozáson, amelyet a Megyei Tanács mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztálya, a szekszárdi KSZE Termelési Rendszer, a Budapesti Vegyi­művek és a Duna—Karasica menti Tsz-Szövetség rendezett tegnap délelőtt a szalántai Hu­nyadi Termelőszövetkezetben. Abban a tsz-ben, amely bátran vállalkozva, öt év óta foglal­kozik napraforgótermesztéssel, s az egyre bővülő, a későbbiek­ben az összes szántóterület 10 százalékát kitevő vetésterületen már 21 mázsás átlagot is fel tudott mutatni. A tanácskozás résztvevőit, köztük dr. Baracs József megyei mezőgazdasági osztályvezetőt s a külmegyékből érkezett szak­embereket Kerner Adóm, a sza­lántai tsz elnöke köszöntötte, majd a napraforgótermesztés helyzetéről és jövőjéről Sárly Edéné, a budapesti Növényolaj­ipari Vállalat szakmérnöke tar­tott előadást. Két év óta téma a napraforgó, s most mégin- kább az, amikor az egész gaz­daságban előtérbe került az import anyagokkal való takaré­kosság, illetve az export elő­mozdítása .. . Ezzel kezdte a mérnöknő, mi­közben egy somogyi szakember mellettem dörzsölgetni kezdte az ujját, arra utalva, hogy azért kezdjük csak most úgymond fel­fedezni a napraforgót, mert most sütöttek rá a felvásárlási árak, az utóbbi négy évben többször is emelték az árat. Egyszóval ma már jól jövedel­mező, ahogyan ezt elöljáróban Kerner Adóm is bizonygatta, sa­ját számaikkal illusztrálva, s eszerint a napraforgó jobban fizet, mint a kukorica. Anélkül hogy a szakmai rész­letekbe merülnénk, közreadjuk a mérnöknő néhány fontosabb megállapítását. Mindjárt az eleién a termesztés gondjainak gyökerére tapintott rá. A hatva­nas években bejöttek a nagy­hozamú szovjet fajták, de hiá­ba, az agrotechnika és a tech­nológia mitsem változott. Idő telt el, míg például rájöttünk __ s ez alapvető probléma —, eze ket a fajtákat nem szabad kora márciusban elvetnünk, mert hőigényesek. Baj az is, hogy nálunk alacsony a tőszám, ami országos átlagban ajánl­ható — 45—50 ezer tő hektá­ronként. Sajnos, egyelőre nem állnak rendelkezésre hibridek, amelyeknél a betakarítási vesz­teség is minimális, ezen a téren azonban előrelépünk, Romániá­ból szeretnénk szerezni hibride­ket, s kaptunk 8—10 hibridje­löltet az USA-ból is, megkez­dik velük a nagyüzemi próbá­kat. Vitatott méa a műtrágyá­zása is, két véglet van, egyik, amelyik túl keveset, a másik vi­szont túl sokat ad, meg kellene találni a középutat. Ami a jövő elképzeléseit ille­ti, a jelenlegi 126 ezer hektár­nyi napraforgó vetésterületet 1980-ra 145 ezer hektárra kí­vánják országosan növelni, anélkül — mondják —, hogy erre a gazdaságokat különö­sebben agitálni kellene. A termesztést elsősorban a termelési rendszerek keretében kívánják megoldani. Az átlag­termésben a célkitűzés a mos­tani hektáronkénti 12 mázsás terméssel szemben 17 mázsa, a nagy olajtartalmú magvak elő­térbe kerülésével. A felfutásra szükség is van, hiszen az _ét- olajfogyasztás dinamikusan 20 —25 százalékkal növekszik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom