Dunántúli napló, 1975. augusztus (32. évfolyam, 209-238. szám)

1975-08-12 / 220. szám

1975. augusztus 12., kedd Dunántúlt napló 3 8119 nC£ 9? 81® 8828 **8*88€Mr 88 888® 8888 „Aranytartalék‘ , ami mindig kéznél van ,,Higgye el, nem közhely, amit állítok: ha nem kérjük fel­adataink megoldásához a gyá­runkban dolgozó több mint ezeregyszáz ember véleményét, javaslatát, nem tudtuk volna a tervet teljesíteni" — mond­ja Nagy Béla, a Beremendi Cementgyár pártvezetőségé­nek titkára. A termelési feladatok pedig évről évre nőttek. Három éve, 1972-ben kezdtek próbaüzemel­ni, — 161 000 tonna cementet termeltek. A következő évben 661 000, tavaly pedig 860 000 tonnával „zártak". Az 1975-ös évre a gyár kollektívája „elő- tervet" készített, mennyi ce­menttel tudják segíteni a nép­gazdaságot. — Elvégeztük a számításo­kat, s végülis kijött a vég­eredmény: 986 000 tonna — mondja a párttitkór. — Ez pe­dig már „szép felfutásnak” mondható. A Cement- és Mészművek központja még ezt is megte­tézte: „...kerek egymillió ton­na cementet kérünk a bere- mendiektől". A szocialista brigádok segítenek A plusz feladat megoldásá­nak „hogyanjáért" elsősorban a gyár dolgozóinak 70—75 szá­zalékát tömörítő szocialista brigádokat hívták össze. Az 53 szocialista brigádvezető ki­mondta a végszót: vállaljuk. — Az első félévet tizenhét­ezer tonnával túlteljesítettük — mondja a párttitkár. — Ha a második félévünk is így sike­rül, jó eredményt érünk el. Csakhogy . .. Újabb kérés „érkezett": a második félévben a tervezett­nél 25 000 tonnával termelje­nek többet! Műszaki konferenciát hívtak össze, amelyen a műszakiakon kívül a pártalapszervezetek tit­kárai, szocialista brigádveze­tők, a szakszervezet, a KISZ ve­zetői is részt vettek. A felada­tok ismertetése után nem kel­lett ismételten kérni, hogy „elv­társak, mondják el véleményei­ket, javaslataikat". — Tizen­nyolcán szóltak hozzá. Ha az anyagot biztosítani tudják, akkor mi gondosko­dunk, hogy a rakodás zökkenő­mentes legyen. Felajánljuk a folyamatos termelés érdekében, ha szükséges lesz, kommunista műszakot szervezünk. Tehát változtatnunk kell a kőbánya termelésének techno­lógiáján ... De kevés a fúró­szár is, a fúrógépekhez pedig nincs kompresszor. . . Nagy a por a malomcsar­nokban, nem lehetne-e na­gyobb méretű csövekkel vagy „megszívassa!” elvezetni a port? . . . — Valamennyi kérést, ja­vaslatot írásba foglaltuk és el­sőrendű feladata mind a gaz­daság, mind a pártvezetésnek is a megfelelő intézkedés — mondja a párttitkár. Intézkedés történt többek kö­zött új fúrószárak és komp­resszor beszerzéséről. A kőbá­nyában új technológiával si­keres próbarobbantást végez­tek. A portalanítás gondját most igyekeznek „házilag” megoldani. Voltak azonban ké­rések, amelyek megoldása hosszabb időt vesz igénybe. És Kimondták a végszót: vállaljuk „Adjunk nagyobb hatáskört is... Régi fórumok, új lehetőségek sok forintot! „Eléggé nagy- mennyiségű anyag megy „füst­be” . . . Megfelelő filter kelle­ne a kéményekre . . .” Nem „újkeletű” téma. A filter közel 80 millióba kerül ... — Meg­kezdték a munkákat . . . r Uj tartalmat a régi formáknak — A műszaki konferencia a sok lehetőség közül csak az egyik; ahol a dolgozók el­mondhatják véleményüket —■ folytatja a párttitkár. —• Ter­mészetesen a szakszervezetnek, a KISZ-nek is — dolgozóink létszámának fele 30 éven aluli — megvannak a fórumai. Kér­jük a hozzászólásokat. Nem is annyira új fórumokra van szük­ség, hanem a meglévők jobb kihasználására. Mondok egy példát: rendszeresen megtart­juk a termelési tanácskozáso­kat. A munkásszállító buszok indulási idejét akkor ehhez igazítjuk. Ez így eddig rend­ben is van. De sokszor adód­nak „gyors megbeszélést" igénylő problémák, viszont „in­dul az autóbusz” ... A párt­vezetőség véleménye: a szo­cialista brigádoknak adjunk nagyobb hatáskört bizonyos feladatok önálló megojdósóra. Például egy kevésbé időigényes röpgyűlésen döntsenek arról, hogy ki érdemli meg a juta­lomszabadságot, ki érdemes ki­váló dolgozó kitüntetésre. Ők ismerik egymás munkáját leg­jobban, biztosan helyesen dön­tenek. Volt már erre jó pél­da, amikor 200 ezer forint ju­talom elosztásáról volt szó. Oda adtuk az összeget és ál­lítom: érdem szerint osztották el. Ha elsősorban rájuk tá­maszkodunk a gondok meg­oldásában, akkor adjunk is . . . De nem vagyunk ellene az új fórumok keresésének sem. Csak tippként hadd említsem: a gyár törzsgárdájának összehí­vását. Vagy a kiváló dolgozók fórumát. Akik például a Kiváló dolgozó kitüntetést megkap­ták, valami pluszt adtak a kö­zösségnek és ezért részesültek az elismerésben. Bizonyára tud­nának további „pluszt" is ad­Odafigyelni a javaslatokra A gyár pártvezetősége „jó hallással" érzékeli a dolgozók kéréseit, javaslatait. Rendsze­resen javasolja, vagy határo­zatot hoz egy-egy részterület problémáinak megvizsgálására. Legutóbb például számosán fel­elevenítették a motorolaj-norma felülvizsgálatát, a túlfogyasz­tást, néhány anyagból felesle­ges raktári készletet. A párt­vezetés határozatot hozott az anyag és szállítás egész terü­letének megvizsgálására. — Az eredményekért kemé­nyen meg kell dolgozni — mondja a párttitkár. — A dol­gozók véleményeit, a terme­lést közvetve vagy közvetlenül segítő javaslatait pedig „arany­Magyar turbinaolaj az erőmüvekben A nagy teljesítményű erőműi turbinák zavartalan működésé­hez alapvető feltétel a jó mi­nőségű turbinaolaj. Korábban ennek a fontos és értékes se gédanyagnak a zömét nyugat importból szerezte be az ipar A Komáromi Kőolajipari Válla latnál nemrégiben megoldották az ilyen drága termékek haza gyártását is. Elsőként a Duna Hőerőmű Vállalatnál használ ták a Turbokomol—k elnevezé­sű új hazai olajfinomítványt, s ez a tapasztalatok szerint fel­veszi a versenyt a legmárká- sabb hasonló külföldi olajok­kal. Igényes feladatra vállalkoz­tak a KKV műszaki dolgozói, amikor elhatározták, hogy megoldják az Inotán nemrégi­ben felavatott csúcserőmű olaj­ellátását is. tartalékként" kell kezelni. Nincs és nem is lehet más „alterna­tiva”. Garay Ferenc A vizek védelméért A vízügyi szolgálat köz­pontjának és a Bajai Víz­ügyi Igazgatóságnak szak­emberei nagyszabású gya­korlatot tartottak a Dunán különböző hajós, repülős, híradós és vízminőségvizs­gáló műszaki egységek köz­reműködésével, hogy kipró­bálják, mennyire lehet tet­ten érni légi fényképezés­sel a vízijárművekből kibo­csátott olajszennyeződést és a vétkest. Nyitva még a szakmunkásképző intézetek kapui Várják az érettségizetteket Sok még az üres hely-Mint már régóta, csaknem minden évben arról panaszkod­nak a szakmunkásképző inté­zetekben, hogy egyes szakmák­ra vagy egyáltalán nincs, vagy nagyon kevés a jelentkező, Ne­Hetenkent egyszer, hétfon üzemel a nyúlvonal — Ez itt a tojásgyár — mu­tat a csarnokban körbe Bran- derik László ágazatvezető. Égigrakott kartonok, ládák, ros- kadásig csomagolt kézikocsik vesznek körül. Amott fehér kö­penyes asszonyok szorgoskod­nak, futószalag megy valahon­nan valahová — egyelőre nem értem az egészet. Csak egy fél óra múlva világosodik meg, hogyan is dolgoznak. ide, a Kaposvári Húskombinát baromfifeldolgozójába. Csirke, tyúk, kacsa, liba, pulyka, gyöngytyúk és — nyúl. — Tegnap ment egy nyúl- szalag — meséli Branderik László — most már csak a hűtőben tudom megmutatni őket. Be is nyitunk a hatalmas elő- hűtő tárolóba, ahol nagy áll­ványokon vöröslő fenekű nyú­lok várják a csomagolást és o szállítást. — Magyarország keveset fo­gyaszt. Sokat esznek a nyu­gatnémetek, . olaszok, franciák. — Mi csak a stifoldert sze­retjük — mondom. — Az jó is — bólint, rá ve­zetőm. Ebben egyetértettünk. Vezet tovább, megkerüljük az egész házat, pótkocsis teherautók, üres ketrecek parkolnak ezen az oldalon. Beérünk egy át­adócsarnokba. Mint a hóesés, szálldogálnak finom, fehér toll­pihék. Itt már lárma is van: a ketrecekben kacsák hápognak. Itt indul a szalag — most ka­csaszalag — útjára, aminek a végén fóliába csomagolt, cím­kével ellátott, sütni kész ka­csák hagyják el a feldolgo­zót. Lábbal akasztják őket fel a lassan, egy másik teremben eltűnő kampóra, a kacsák hosszú sora utazik befelé. Nyo- monkövetjük a szalag útját. Először megérkeznek a hódító­hoz. Elektromos árammal ká­bítják el őket — legyen nékik könnyű az elmúlás... A ká­bult kacsák farok- és szárny- tollait mindjárt utána kisze­dik, egy másik ablaknál pneu­matikus ollóval nyissz, elvág­ják a nyakukat. Innen a vérez- tetőbe kerülnek, meghatározott ideig tartózkodnak ott, aztán jöhet a forró víz. A leforrázott társaság előbb a nyak-kopasz- tó gépbe, majd a feldolgozó legnagyszerűbb gépébe, a Johnson-féle kopasztóba ke­rül. — Óránként képes ötezer csirkét megkopasztani. De en­nél többet is tud. És, érdekes, hogy minél gyorsabban dolgo­zik, annál szebb munkát vé­gez. Persze, a szalagnak meg­határozott ütemben kell ha­ladnia. De bármennyire is nagyszerű a kopasztógép, min­den pihét mégsem tud leszed­ni. . — Felmegyünk a paraffin­ba — mondja kalauzom, s indul az emeletre. Ott hátbor­zongató látványban van részem. Benyitunk az erősen paraffin- szagú galériára, s mindjárt meg is torpanok: csöpögő, élénkvörös kacsák libegnek előttem. Rémeket látok? Nem. A paraffin színe vörös. Előbb forró paraffinba mártják a fel­érkező kacsákat, majd kétfokos vízben dermesztik rájuk a spa­nyolviaszkot. Onnan újból a gépbe kerül, amely a paraffin­nal együtt a finomabb tollakat is lehóntja testükről. A kacsák visszaérkeznek — immár teljesen pucéron — u földszintre. A szalag két ol­dalán sorba ülnek az asszo­nyok, mindenkinek megvan a feladata. Csattognak a pneu­matikus ollók, először a lá­bakat vágják le, majd a bele­ket szedik ki, emitt a zúzát, amott a májat, szívet... A szalag végén már csak a ka­csafej marad, az csak talán egy métert utazik egyedül. A megtisztított, kibelezett kacsák csokorbakötve előmosóba, elő- hűtőbe kerülnek, majd a me­dencéket megjárva egy lyu­kon a csomagolóba mennek. S néhány számadat — te­kintve, hogy Pécsett is nem­sokára működni kezd egy ilyen feldolgozó — Kaposvárott mintegy hétszázan dolgoznak a baromfi ágazatban, ennyi, embernek ad munkalehetősé­get a pécsi feldolgozó is. Ter­mészetesen, ha a technológia egészen új lesz, jobban gépe­sítenek, akkor ez a szám ke­vesebb lehet. De sokkal nem. Naponta harmincezer csirkét, tizenhatezer kacsát, nyolc—tíz­ezer nyulat képesek feldolgoz­ni. Libából, pulykából keveseb­bet, hiszen azok nagyobb, tes­tesebb lények. Pulykából akad huszonötkilós is. Nehéz mun­ka, szép munka és — valljuk meg — egyelőre egy kissé idénymunka is. Talán a jövő­ben megoldják a folyamatos ellátást. Talán már Pécsett. Kampis Péter • A rámpákra éjszaka vagy kora reggel megérkezik a „tú­ra”, a tojásokkal megrakott te­herkocsi. Honnan? Hát Bara­nyából és Somogybái. Megyénk küldi ide a felvásárolt tojások­nak mintegy hatvan százalékát, a többit a somogyi gazdasá­gokból hozzák. Az ember nem is gondolná, hogy mi mindent csinálnak a tojásezrekkel, míg a boltokba, szatyrokba kerül. — Először is osztályozzuk. Milyen kategóriába tartozik? Friss egy, friss kettő, apró, piszkos, lámpatörött.., — Lámpatörött? — Olyan szabad szemmel nem látható repedések van­nak a héján, amiket csak a lámpa alatt vesznek észre. A friss egy, öt dekán felüli, nem apadt, a friss kettő apad- tabb és kisebb, az apró még kisebb, a piszkos . .. szóval piszkos. Van még horpadt, aminek a héja tört, de a hár­tya nem szakadt szét, és van folyós, amit hatalmas, huszon­ötkilós kannákba öntenek, tar­tósítják és elküldik Pesterzsé­betre, Gyulára a poritóüzem- be.^ A futószalagon utazik a tojás befelé az üzemcsarnok­ba, ahol harminchat szívóko- rongocska tapad rájuk, kiemeli őket a tartóból, beadja a lám­pakamrába. Ez egy elsötétített sátor, ahol alul tükör van, ol­dalt erősfényű lámpa: a gya­nús tojásokat az ott ülő asz- szony kicsomagolja, megnézi. A lámpa fényénél látni a to­jás belsejét, a légkamrát, hop­pá, itt egy repedt. Gép osz­tályoz, a tojások gurulnak, ag­gódok, hogy nem törik-e el? Elnézően mosolyog rám az ágazotvezető. Még egy ellenőrzés, egy le­hetőség, ahol a rossz tojáso­kat kiemelhetik: egy sötétkam- raszerű helyiség, szintén lám- páznak. Utána csomagolják, színes műanyag-szalagokkal is átkötik a kartont, címkézik: ez Ausztriába, amaz Olaszor­szágba, ez a torony pedig a Szovjetunióba utazik. A gépek okosak, óránként tízezer tojást is képesek osztályozni, napon­ta három-négy vagon tojást szállítanak el innen részben belföldi, részben külföldi fo­gyasztásra. A rekord: nyolc vagon tojás, egyetlen napon. Nemcsak a tojás, a barom­fi zöme is Baranyából kerül tán a pályaválasztási propa­ganda szegényes, vagy a pá­lyát választók ragaszkodnak bi­zonyos, npgyon rosszul értel­mezett hagyományokhoz? Ki tudja? Egy tény: még három hétig nyitva állnak a szakmun­kásképző intézetek kapui. Hogy a rosszul értelmezett hagyományoknál maradjunk, még mindig sokan a bányászat visszafejlesztésének idejében gondolkodnak. Pedig rég volt ekkora szükség a szénre, mint most. És mi a helyzet? Nem­hogy vájártanulónak, hanem, még a gépész, vasipari és épí­tőipari szakmákra is alig tud beiskolázni fiatalokat a Mecse­ki Szénbányák. Valamelyest azért javult a helyzet a tavalyihoz képest. Ed­dig 41-en feleltek meg az or­vosi vizsgálaton, tíznél még az orvos véleményére várnak. Ha megtörténne az a csoda, hogy ősszel 50 vájártanuló kezdhetné az évet akkor is csak épp az igények felét biztosítják. De ugyanígy állnak a gépszerelő, forgácsoló, hegesztő, vizveze- tékszerelő és a bádogos szak­mákkal is. Évente általában 300 ifjú szakmunkást szeretne képeztetni a bánya, ezzel szem­ben jó, ha kétszázat sikerül. A régi gond: azok a bizo­nyos hiányszakmák. Még az át­lagosnál jóval magasabb ösz­töndíjak, s a szakmunkásvizsga utáni magas fizetés sem csá­bítja a fiatalokat arra, hogy például vasbetonszerelőnek je­lentkezzenek. A következő tan­évre egyetlen jelentkező sem akadt. Ugyanilyen hiány mu­tatkozik az ács-állványozó szak­mára, nem kevésbé népszerűt­len a tímár szakma sem. Egy-két évtizeddel ezelőtt a munkások felső tízezeréhez tar­toztak a szerszámkészítők és és a gépi forgácsolók. Ma mind­kettőt nagyítóval jkeresik. Nem csoda, hiszen az Egyesült Izzó Sopiana Gyára, a pécsi Mecha­nikai Labor további fejlődé­séhez szükség volna rájuk. Nem beszélve arról, hogy a Paksi Atomerőműtől is már Pécsre járnak munkásokért. Régen be­bizonyosodott, hogy az eszter­gagép mellett a nők egyen­rangú munkatársai a férfiak­nak. A megye bármelyik terüle­téről elfogadják még az 500- as intézetben esztergályos szak­mára a lányok jelentkezését is. Érdekes, hogy míg néhány évvel ezelőtt nagy sikerként könyvelték ef, ha valakit vil­lanyszerelőnek felvettek, most oda is várnak jelentkezőket. Ugyancsak az 500-as intézet­ben szövőnő és férfiszabó szak­mákra várnak ányokat. Az érettségizett és felsőfokú iskolába fel nem vett fiatalok már megkapták az értesítést. Nekik is nyitva áll még a szak­munkásképző intézetek kapuja. Ezentúl - idén először - nem iskolai tanulók lesznek, hanem nappali, tanfolyami jellegű képzéssel 1,5—2 év után tehet­nek szakmunkásvizsgát. Az ed­dig említett szakmákon kívül rádió és tv-szerelő, autószere­lő, elektroműszerész, finom- mechanikai műszerész szak­mára jelentkezhetnek. A mezőgazdaság és az élel­miszeripar számára Pécsett, Pécsváradon, Szigetváron, Vil­lányban, Sellyén és Szentlőrin- cen képeznek szakmunkásokat. Még hiány mutatkozik Villány­ban a zöldség- és gyümölcs­kertész szakon, Pécsváradon szinte korlátlanul tudnák fo­gadni a szarvasmarha-, illetve sertéstenyésztő tanulókat, ör­vendetes, hogy a tavaly, Pé­csett indult baromfifeldolgozó szakmunkásképző intézet a ta­valyi eggyel szemben idén két osztályt indít. Kurucz Gyula Nyolc vagon tojás, harmincezer csirke Látogatás a kaposvári baromfi­feldolgozóban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom