Dunántúli napló, 1975. augusztus (32. évfolyam, 209-238. szám)
1975-08-06 / 214. szám
1975. augusztus 6., szerda Dúnantult napló 3 „Kiköt a hajó, hallom, amint a matróz harsányan elkiáltja az állomás nevét: Altinum. Föl - rezzenek. Altinum — töprengek magamban -, hiszen ez a legszebb adriai tengeri fürdő neve! Az adriai Altinum majdnem pontosan azon a helyen volt, ahol a mai Velence. És milyen leleményesek voltak ezek a pannóniai hadmérnökök. Igazuk volt, amikor ennek az állomásnak az Altinum nevet adták, hiszen ez is valóságos Velence, csupa laguna, apró sziget és csupa napfény." — így ír óriási mesélő kedvvel Révay József, Séták a római Magyarországon című könyvében Altinumról, melynek romjai Mohács és Kölked között találhatók. Révaynak, de a korabeli utazó számára is az ókor Baedeker „Itinerarium Provin- ciarium Antonini Augusti”, vagyis „Őfelsége Antoninus tartományi útikönyve nyújtja a leghasználhatóbb információkat. Az első meglepetés Rövidesen azonban még többet megtudhatunk Altinumról, mert dr. Fülep Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójának vezetésével néhány héttel ezelőtt megkezdődtek a feltárások. Az ásatási terület a kívülállónak még nem sokat mond, de a szakember számára már jónéhány dolgot elárul. — A legelső meglepetés az volt, hogy jóval nagyobb erődítménnyel állunk szemben, mint azt hittük, — mondja dr. Fülep Ferenc. — A légi felvételek is csak fele ekkorának, vagy még kisebbnek mutatták. Ennek köszönhető, hogy kezdetben a kutatóárkaink célt tévesztettek. Jelenleg azonban már megtaláltuk a nyugati és a déli egy méter hatvanöt centi széles falvonulatokat. Az idén a további kutatásra már nagyon kevés idő áll rendelkezésre, s ezért csupán az északi és a keleti falak felderítését tűztük ki célul. Bár az utóbbi kiásására alig van remény, mert azt a Duna valószínűleg régen elmosta. Azonban annyi már megállapítható, hogy Altinum 180 és 140 méter hosszúságú falakkal rendelkezett. Sajnos a régész ásója sok esetben csak itt-ott hagyott törmelékek után kutathat. Hosszú évszázadokon keresztül ugyanis a környék lakossága könnyen elérhető kőbányaként használta Altinum romköveit. De legalább ilyen alapos munkát végzett az erózió és a Duna is. — Milyen írásos adatok állnak rendelkezésünkre Altinumról? — Altinumról, mint a limes egyik fontos castellumáról adatokat szolgáltat a már említett „Itinerárium Antonini", valamint az úgynevezett katonai elbocsátó levelek. Ez utóbbiak adnak hírt arról, hogy Altinum Altinum titkai Dr. Fülep Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója a Mohács és Kölked között folyó nagy jelentőségű ásatásokról már az időszámításunk utáni első század végén megvolt. Megtudhatjuk többek között azt is, miszerint ebben az erődítményben egy lusitani cohors tartózkodott, azaz egy Lusitá- niából toborzott gyalogos egység. Valószínűleg ők építhették az első Altinumot, amely általános pannóniai szokás szerint az idő tájt földsánccal körülvett gerendarendszerből állt. Erről az eddigi ásatásaink is meggyőztek bennünket, mert megtaláltuk a palánképítkezés nyomait. Ezután, a második század húszas éveiben, ugyancsak egy lusitani cohors kőfallal vette körül az erődítményt. Ezt követően egészen a negyedik századig nem tudjuk, hogy mi történt itt. Az újbóli híradások szerint nyíllal felszerelt lovas egységet helyeztek ide, majd az ötödik század első évtizedeiben, o hunok megjelenésével ez a határvédelmi erőd is elpusztul. Példamutató segítség Az egykori Altinum területén talált leletanyag még viszonylag csekély. Sírkövek, bronzszobor töredékek, kerámiák és pénzek kerültek elő, valamint a negyedik századból származó mázaskerámiák és üvegdarabok. Az igazán „mesélő” kultúr- réteg feltárása még csak ezután következik. — Több évet szántunk az al- tinumi ásatásra. A jövő feladata a sarokbástyák és a kapuk kiásása, s csak azután kezdünk hozzá a belső építmények felkutatásához, amely valóban már sokkal beszédesebb lesz. Hadd említsem meg azt is, hogy ez a feltárási terület az Új Barázda Termelőszövetkezet tulajdona, s mindenképpen példaként említem azt a nagyarányú segítséget, melyet munkánk megkönnyítésére nyújtanak. Sajnos ez még nem mindenütt van így. A régészek paradicsoma Mohács és környéke az utóbbi időkben úgy tűnik a régészek paradicsoma lett, hiszen pillanatnyilag is az altinumi ásatások mellett folyik az évekkel ezelőtt megkezdett avar-kori település feltárása. Az utóbbi évek kutatásai arról tanúskodnak, hogy több mint 2500 éve Saturnus akció Filmsorozatok a tévében A következő hetek, hónapok tévé-műsoraiban jelentős helyet foglalnak el a különböző szórakoztató, ismeretterjesztő filmek, filmsorozatok. Bemutatásra vár például a Saturnus akció című, háromrészes csehszlovák tv-film, amely a II. világháború idején játszódik. Saturnus akciónak nevezték a nácik azt a nagyszabású tervet, amelyet a front mögötti diver- ziós cselekmények, szabotázsakciók elkövetésére dolgoztak ki. A film a szovjet kémelhárí- ták munkáját követi nyomon, izgalmas fordulatok felelevenítésével. A polgárháború éveiről készített stilizált, balladisztikus történet a Dumbaras című szovjet filmsorozat, amely a kritikák szerint az elmúlt évek legjobb produkcióinak egyike. Az összeesküvők című NDK filmsorozat története egy fegy- ház falai között kezdődik, és 1946 tavaszáig tart. Szociográfiai jellegű dokumentumfilm a Finnországban élő cigányok helyzetéről, életük problémáiról az Egy felbomló cigánycsalád című alkotás. India bonyolult vallási és hatalmi problémáiról, technikai fejlődéséről tájékoztatja a nézőket A sokarcú India című alkotás. kedvelt letelepedési hely Mohács és környéke. A rómaiakat megelőzően itt élt a bronz- és a vaskor embere, majd alig száz évvel Altinum pusztulása után az avarkori települések biztosították az élet folytonosságát ezen a vidéken. Füzes János Ásatás a mohácsi Új Barázda tsz területén Az olvasás iskolája (3.) Mutasd meg a könyvtárad! ... és megmondom, ki vagy. Ügy is mondhatnánk a közmondás parafrázisaként: madarat a tolláról, embert a (barátaivá vált) könyveiről lehet megismerni. Aki ezt tudja, az látogatóba érkezvén rögtön a könyvespolcot vizitálja. Még megsértődni sem lehet érte: szereti a könyveket. Valóban, ha nem szeretné őket, nem értene a nyelvükön. A házi könyvtár felettébb beszédes. A könyv mindig dekoráció is volt, a lakás dísze, hiszen szép kivitelben műtárgy is, meg aztán a könyvvel bélelt otthon egykönnyen elhiteti a tájékozatlan szemlélővel, hogy itt „tudós emberek" laknak. Am, aki kevésbé hiszékeny, nyomban felfedezi, hogy újgazdag lakáscsinosítóval, vagy a könyvek szerelmesével van-e Méltó otthon a nemzetiségi kultúrának Német nemzetiségi tájház jr Mecseknádasdon és Ofalun A jól megtermett körtefa árnyékába búvá ház tornácáról az Árpád-kori templomra látni. Itt ér véget a szépséges Réka- völgy, előttünk kiöblösöd- ve karolja át a mecsekná- dasdi házakat. Amott, néhány hajlattal távolabb Óbánya lapuk Az üzleteken német feliratok, az utcán német beszéd, német nemzetiség lakja a környéket. Makk Ádám, tanács- titkár az 1891-ben épült házra mutat: ez volna az, a leendő német nemzetiségi tájház. — Mecseknádasd lakosságának 80 százaléka német, 10 százaléka vegyes nemzetiségű, 10 százaléka magyar - hallom a tanácstitkártól. Az itt hazát találó németség a megélhetést biztosító tudással, ismeretekkel együtt magával hozta népi kultúráját is. Ez azután itt tovább élt, fejlődött, népművészetünk szerves részévé, és ma már megbecsült kincsévé vált. Napjainkban azonban a falu városodásóval gyorsan átalakulnak, eltűnnek a régi jellegzetes épületek, gazdára találnak és városi lakásokba vándorolnak az egykori használati tárgyak, díszesen munkált ruhák, eszközök. Megmentésükre és az utókor számára történő megőrzésükre az állam jelentős összegeket fordít. A Baranya megyei Tanács kezdeményezésének is ez a célja: őrizzük meg és mutassuk fel itt Mecseknádasdon a német nemzetiség egykori életformájának emlékeit, sajátos nemzetiségi kultúráját. A két egymásra merőleges ház egyikében öt szoba sorakozik. Ezek egy része kiállítóterem, múzeumi helyiség lesz. A másik épület három szoba- konyhás. A mellette lévő istálló, pajta — épék még szintén. Itt egy fogat áll majd — ugyanúgy, mint hajdanán. A használati tárgyak, népművészeti emlékek mellett a német nemzetiségi tájházban bemutatják az egykori kismesterségeket is, az egyik helyiségben például külön fazekas-termet rendeznek be. Kutató-szoba áll majd a német nemzetiségi kutatók rendelkezésére. Az ebben rejlő lehetőségek jelentősek — ezt hangsúlyozta dr. Bihari Oltó akadémikus és dr. Szita László, a Baranya megyei Levéltár igazgatója egy minapi megyei tanácsi vb-ülésen. A nemzetiségi kutatás előtt álló nagy feladatok megvalósításába bekapcsolódhatna az MTA Dunántúli Tudományos Intézete is. A két kutatóhely kiegészíthetné egymást, és jelentős eredményeket produkálhatna a nemzetiségi kutatás terén az elkövetkező években. A kiállítandó anyag java részét Lantos Miklósáénak köszönheti a majdani tájház. Gyűjtésének egy része még az ófalusi iskola, vagy ahogyan a feliraton olvashatjuk: Grundschule egyik helyiségében várja a méltóbb környezetbe költözés pillanatát. Az ófalusi kincseket az új bekötőúton közelítjük meg, „szíves kalauzunk" Hein Károly, tanácselnök. Az első „lelet", amit megpillantunk egy jókora díszes faragású, festett fa szőlőprés — a bevésett dátum szerint 1886-ból. Konyhai bútorok, díszes bölcsők, festett menyegzői faládák, favillák, gereblyék, kendertörők, tilolák, fésűk, és amott az edények halmaza mögött egy vajköpülő hordó . . . Ma már nem használt, és nem készülő tárgyak százai sorakoznak ebben a kincseskamrában. Nem messze innen, az ófalusi főutcában megtekintjük Háhn bácsi házikóját is, amely ugyancsak tájház lesz a közeljövőben. Háhn bácsi öt éve él itt egyedül, akkor halt meg az édesanyja. A házikó rászorul már a gyógyító vakolókanálra. A zsúptető is hézagos — imitt-amott ásító nyílások tarkázzák. A konyha közepén kemence, mellette üstház, nyári tűzhely, fölöttük rudak a füstölnivaló kolbásznak, szalonnának. Az egyik szobában értékes kandalló cserépből, a másikban vályogból rakott tűzhely. Aprócska ablakok őrzik annak az időnek az emlékét, amikor még fontosabb volt a fénynél az, hogy a benti meleg megmaradjon . . . Az udvaron présház, pince, pajta, istálló. Rozsdarágta, korhadó nyelű szerszámok, a mezőgazdasági munka eszközeinek arzenálja. Háhn bácsinak már jóideje nem kell a földdel naponta harcba szállnia. — Megváltozott minden itt kérem — mondja halkan. Volt itt valaha ebben a gazdaságban két jó ló, egy-két tehén, háromnégy növendék állat, négy-öt disznó, rengeteg baromfi . . . Az élet megváltozott, a hajdani kultúra azonban ma is él, élnie kell a jövőben is. Emlékeit ezért őrizzük féltett kincsekként, és ezért igyekszünk méltó otthont teremteni nekik. Bebesi K. dolga. A túlzott rend eleve gyanút kelt. A katonás glédá- ban sorakozó könyvek, melyeket nem tartalmuk, vagy műfajuk, esetleg íróik betűrendje szerint csoportosít a tulajdonos, hanem külső formájuk szerint, aligha szolgálnak olvasásra. (Ez ugyanis sohasem lesz a keresés szempontja, tehát aki így rendez, eleve tudja, hogy nem fog keresni semmit.) Felettébb gyanús az, akinél sok és teljes sorozat egyenruhájában sorakozik a könyvregiment. Az igazi olvasó darabonként válogat. Nem sokat, nem „mutatósat", s főként nem regimentet; hanem annak a műveit gyűjti, akit szeret. Olyan ruhában, amilyenben éppen hozzá lehet férni. Azután: az olvasó ember asztalán és fekhelye körül mindig van egy-két halom olvasásra szánt, esetleg könyvjelzőkkel megtűzdelt, vagy éppen nyitva felejtett könyv. A halom sohasem fogy: amennyivel végzünk, -annyi le is rakódik újra, kíváncsiságunk sodró folyamának hordalékaként. Az élő és használt könyvtár nemcsak személyünkről vall, de életrajzunkról, belső fejlődésünkről is. Mivel a tér korlátozott, idővel határoznunk kell: mit akarunk gyűjteni. Van, aki a verset, más a regényt, vagy a kis-epikát részesíti előnyben a szépirodalomból, van, aki kedvenceinek minél több művére vágyik, más gyermekeire gondol: találják meg otthon minden nagy írónak néhány fontosabb művét. Mivel változunk az időben, az is érdekes, hogy életünk melyik korszakában kit éreztünk lélekrokonnak. Egy-egy nagytakarítás, lakásfestés alkalmával így kerülünk szembe tegnapi önmagunkkal: naplót sem kell írnunk, a könyvek eszünkbe juttatják, mit éreztünk, gondoltunk akkor, amikor őket olvastuk. Igen fontosak mind az általános, mind a szakmai kézikönyvek, amelyeket könnyebb eligazítás céljából ajánlatos külön polcon tartanunk. Ide tartoznak a szótárak, enciklopédiák, lexikonok, történelmi összefoglaló művek, atlaszok stb. Bármilyen kérdés merül föl beszélgetés, olvasás, munka, vagy tv-nézés közben, ha van lexikonunk, mindjárt megkereshetjük rá a választ. Gyermekek is szívesen lapozgatják, hasznukra válik, s igen célszerű, ha korán megtanulják a lexikon használatát, az eligazodást. A szaklexikonok közül is kell néhány a házikönyvtárba: irodalmi, művészeti, zenei és természettudományi lexikonra — éppen, mert az ismeretek sokasodnak -, minden művelődő családban szükség van. Könyvtárunkban még egy részleget ajánlatos elkülönítenünk: kedvtelésünk, hobbynk, szenvedélyünk könyveit. Ez még akkor is ajánlatos, ha nem olyan magától is elkülönülő témáról van szó, mint pl. a horgászat, bélyeggyűjtés, autózás stb., hanem máshová is besorolható művekről, mint a zene, vagy a képzőművészet, mert ha történetesen muzsikálni szeretünk szabad időnkben, akkor a zenei könyvekre is többször lesz szükségünk, mint más ismeret- terjesztő munkákra. Láthatjuk, a könyvtár elárulja gazdája foglalkozását, szenvedélyét, belső fejlődését; jellemzi ízlését, logikus, rendszerező készségét, mellyel a gyors és könnyű megtalálás érdekében csoportosít. De ezen kívül még azt is megvallja: lesz-e folytatása könyvgyűjtő buzgalmunknak? Örzi-e majd valaki híven, ránk emlékezve a könyveinket? Mert ebben csak akkor reménykedhetünk, ha idejekorán megalapozzuk gyermekünk saját kis könyvtárát, amit ő fejleszt tovább, az ő ízlése, érdeklődése alapján. De ez már őróla fog vallani. Bozóky Éva