Dunántúli napló, 1975. augusztus (32. évfolyam, 209-238. szám)
1975-08-14 / 222. szám
1975. augusztus 14., csütörtök Dunántúli napló 3 A kémesi példa __-------------------- ■ ....... ............................... K ooperáció a háztájival • Ötezer vágósertés évente • Mindkét fél jól jár • Már követői is vannak Annak idején, amikor a telepépítési programot meghirdették, nem minden sertéstartó tsz-nek volt 20 milliója szakosított sertéstelep építésére. Nagy törést okozott volna a húsprogramban, ha mind abba is hagyják a sertéstartást. A kémesi Közös Üt Tsz modern, 334 férőhelyes szakosított tehenészeti telep építésébe fektette be pénzeszközeit s így anyagi erejéből sertéstelep építésére már nem futotta. Válaszút elé kerültek: vagy telepet építenek vagy felszámolják a sertésitartást. Harmadik megoldásként a háztáji kooperáció ígérkezett. A tagok vállalták, hogy ők tartják háztájiban a kocákat s a malacokat eladják a szövetkezetnek. Arra is hajlandók voltak, hogy korszerűsítsék kisüzemi óljaikat. Mivel a tsz keverőüzeméből a legjobb minőségű koca- és malactápot kapják, önetetőket, önitatókat vásároltak. Eleinte, amíg választott malacokat vettünk tagjainktól, sok problémánk volt a süldőtartással, évi 1500—1600 sertésnél többet felhizlalni nem tudtunk — mondja Cigány Árpád, a tsz főállattenyésztője. A tsz vezetősége ekkor kérte fel a tagságod hogy vállalják el háztájiban a süldőtartást is. Elvállalták. A szakvezetők a legkorszerűbb malacnevelési techonlógiát dolgozták ki s ezt vették át a háztáji gazdaságok. Ma már ott tartunk, hogy néhány udvarban bevezettetjük a battériás malactortást. Egy battéria 1700 forintba kerül, 5—6 süldőt lehet rátenni. Igen nagy előnye, hogy a malac így másfél méter magasan van a földtől, a trágya a sodronyon áthullik a földre s onnan kihúzható. Ez ma a leghigiéniku. sabb eljárás. A malacelhulllás - ami tagjainknál eddig is alacsony, 7 százalék alatti, a süldőelhullás pedig nem éri el a 3 százalékot — battériás tartással minimálisra szorítható vissza. A kémesi háztáji sertés kooperáció teljes sikert hozott, mióta nem választott malacot, hanem 40 kilós süldőt vesz át tagjaitól a tsz, azóta azonos férőhelyen évről évre növelik az előállított hízók számát. Az épületekben egyszerre ezer disznó hízik. Jól szervezett rotációval évente háromszor- négyszer cserélődik az állomány. Míg 1971-ben a Közös Üt Tsz 1600 darab vágósertést tudott értékesíteni, addig 1972- ben már 2700-at, 1973-ban 2900-at, 1974-ben 3700-at és az idén augusztus 1-ig 2300- at. A tervük erre az évre 4200 hízott sertés kibocsátása. Az idén ennek biztosításához 5300 süldőt vásároltak, illetve vásárolnak meg Kémes, Cun, Drá- vapiski, Szaporca és Tésenfa háztáji gazdaságaiból. Ezekben a falvakban a háztáji kocalétszám meghaladja az ötszáz darabot s ennek szaporulata mind a közös hizlaldába kerül. A kooperációban a tag is és a közös gazdaság is megtalálja hasznát. A tsz kilónként 29— 30 forintért veszi meg a süldőt 40 kilós súlyban és 95—115 kilós súlyban értékesíti; tavaly átlagosan 26 forint 62 fillérért értékesítették a hízott sertést s erre jött még a 2 forint prémium. Az összes árbevételük 14 millió forint volt, ebből 8 millió jutott a közösnek, 6 millió a háztájinak. Az 1,3 millió nettó nyereség felosztásából 900 ezer forint került a közösbe és 400 ezer forint a háztájiba. A kémesi kooperáció nyereséges vállalkozás, évente 10— 15 százalék tiszta haszon képződik ezen a tevékenységen. Az együttműködés legfőbb erőssége a tag részéről az abszolút értékesítési biztonság. A tsz- hizlalda biztos piac a kisüzemnek, a tag és a tsz közti szerződés mindkét felet kötelezi és korrektül be is tartják. Előfordult, hogy exportproblémák miatt a húsipar nem szállította el határidőre a kész hízókat s a tsz nem tudta átvenni a tagjaitól időben a süldőt, mivel tele voltak a hizlaldái. Ekkora tsz bérhizlalási szerződést kötött a tagokkal s azok vállalták a hizlalást is. A kooperáción felül évi 600- 800 hízott sertést értékesítenek a tagok. A kémesi Közös Út Tsz és tagsága az idén már lavuló kereskedelmi ellátás Mohácson Háromezer négyzetméter alapterületű új áruház Mindig pezsgő életű kereskedelmi város volt Mohács, amit elsősorban jó földrajzi adottságainak köszönhetett. Napjainkban a fejlesztési tervek, elképzelések összhangban vannak a várospolitikával, a lakosság korszerű ellátásának javítását célozzák. Az új lakótelepek esetében ritkán van arra példa, hogy a beköltözéssel egyidőben biztosítják a lakók ellátását. Mohácson ezt sikerült megoldani. A legfiatalabb lakótelep, a Fel- szabadulás, kereskedelmi és vendéglátóipari éllátásának biztosítása folyamatban van. A Liszt Ferenc utca elején lévő szövetkezeti ABC áruház vasműszaki és háztartási részlegét új üzlethelyiségbe költöztetik, így több hely jut az élelmiszer- ipari cikkek árusítására, a választék bővítésére. A város peremkerületeinek ellátása kielégítő. A legtöbb gondot a szőlőhelyi település okozta. A nemrég megnyílott magánüzlet jelentősen javította a lakosság élelmiszerellátását. Túl zsúfoltak a belvárosi üzletek és boltok, bár egyes kereskedelmi vállalat és a helyi fogyasztási szövetkezet nem kevés anyagi áldozatokat hozott egységeik bővítésére, korszerűsítésére. Kritikus helyzet uralkodik a ve- gyesiparcikk-ellátásban. Az üzletek elhanyagoltak, korszerűtlenek, fejlesztésére nem fordítanak gondot. A város vezetői szerint ez a probléma azzal az új 3000 négyzetméteres alapterületű áruházzal oldható meg, amit az V. ötéves terv során a jelenlegi halcsarnok helyén építenek fel. A város legnagyobb vendéglátó egysége a Béke Szálló korszerűsítése, nagyon lassan halad. Jó úton halad viszont a 100 férőhelyes új turistaszálló tanulmánytervének elkészítése. Ezt a szállót a Halászcsárda tőszomszédságában építenék fel. Ezekről volt szó a Mohácsi Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának tegnap délelőtt megtartott ülésén, amikor is megvitatták a város kereskedelmi ellátásának helyzetét, és a fejlesztési lehetőségeket. Az ülésen megjelent és felszólalt Jakabos Zoltánná, a Baranya megyei Tanács Kereskedelmi Osztályának vezetője is. Miklósvári Tibor több, mint 5 ezer vágósertést ad közellátásra olcsón és jó minőségben. Kémes példája a környéken már követőkre is talált. A csányoszrói összetartás Tsz, amely szintén nem épített modern, szakosított telepet, átvette és ugyanolyan sikerrel alkalmazza a háztáji kooperációt, mint a kémesiek. Kémesen jövőre újra lépnek egyet, bevezetik a sertések mesterségess termékenyítését s a legkorszerűbb lapály fajtával cserélik le a háztáji koca- állományt. Ezzel teljesen intenzívvé teszik a kisüzemi kocatartást. Megszűnik a legelőre hajtás s olyan minőségű sonkasertést tudnak előállítani majd, mint a legkorszerűbb szakosított telepek. Csak jóval olcsóbban, mivel beruházásra, telepépítésre továbbra sem lesz gondjuk. — Rné Kukoricabemutató A nyugat-dunántúli mezőgazdasági szakembereknek szerdán a Sárvári Állami Gazdaságban új kukoricafajtákat, az uraiújfalui- ban új kukorica vegyszeres gyomirtó eljárásokat mutattak be. A fontos takarmány- növény termesztésében nagy tapasztalatokkal rendelkező két állami gazdaság — az uraiújfalui az iparszerű kukoricatermelés nyugat-dunántúli úttörője és bázisa — a bemutatóval azt a régi és még ma is élő tévhitet szeretné eloszlatni, miszerint az ország nyugati fele nem túlzottan alkalmas kukorica termesztésre. Ez nemcsak azért káros nézet, mert a nagy állatsűrűségű országrészben takarmányozási gondok lehetnek, ha nem terem elég kukorica, de a mai korszerű mező- gazdasági technológiák közepette egyszerűen nem is igaz. A kutatók már létrehoztak rövid tenyészidejű kukoricafajtákat, amelyek a hűvösebb, kevesebb napsütést élvező, csapadékosabb Nyugat-Dunántúlon is biztonságosan, gazdaságosan termeszthető' . Ezekre hívták fel a szakemberek figyelmét a fajtabemutatón. Korszerű technológia, több lakás A Mohács központjában épült lakó- és üzletház flz építőipari szövetkezetek tervei 2259 lakást ad át a negyedik ötéves tervben, vagyis ez év végéig a megyei szövetkezeti építőipar. Ugyanakkor 3181 lakás építését és kivitelezését tervezik az ötödik ötéves terv időszakára. Ebből 1256 lakást Pécsett, 2925 lakást pedig a megye kiemelt lakásépítési területén fognak felépíteni. Közel ezer lakást a Pécsi Építőipari Szövetkezet az alagútzsalus építési technológiával, 800 lakást pedig a mohácsi építők feszített vázas technológiával kíván felépíteni. Óvodák, bányászlakások Ezeket határozták el a Kl- SZÖV székházában tartott egyeztető tárgyaláson a napokban. A Pécs városi Tanács építési osztálya a Pécsi Építőipari' Szövetkezet hatékonyabb közreműködését kérte a kapcsolódó létesítmények, üzlethelyiségek, óvodák kivitelezéséhez és a Mecsek' oldalának intenzivebb beépítéséhez. A bányászlakás építési akciók gyorsítását sürgette a Komlói városi Tanács. A Sás- di Építőipari Szövetkezet az értekezleten elhangzottak alapján 200 bányászlakás építését vállalta Komlón és 160 bányászlakás kivitelezését Szászváron. A Mohácsi Építőipari Szövetkezet 1000 — elsősorban OTP- és tanácsi értékesítésű — lakást kíván felépíteni. Ennek az elképzelésnek a megvalósítása érdekében meg kell oldani a jelenlegi telephely problémáját, amihez az országos, központi szervek anyagi támogatása szükséges. Szigetvár, Sellye és Vajszló körzetében 205 lakást kíván felépíteni a Szigetvári Építőipari Szövetkezet. Az OTP képviselője az értekezleten bejelentette, nagyobb volumenű lakásépítésre tudna rendelést biztosítani a szövetkezetnek. A MÉSZÖV lakásépítési titkársága a hagyományos építési móddal kivitelezett lakások építéséhez kérte a KISZOV és az Építőipari Szövetkezetek hatékonyabb támogatását. Meggondolandó javaslat Meggondolandó javaslat hangzott el a további szövetkezeti együttműködésre vonatkozóan is. A Baranya megyei Tanács építési osztálya javasolta, hogy az építőipari szövetkezetek kooperációban végezzék el egyes épületszerelési, épületlakatosi és épületasztalosipari munkáikat. E javaslat alapján érdemes lenne áttekinteni, hogy nem lenne-e indokölt a ma még elsősorban az állami nagyiparnak szállított, de a szövetkezeti iparban előállított épületasztalos és épületlakatos termékeket először a szövetkezeti építőipar felé irányítani. Wem pres es sroff A norma nyomában az ércbányában Sok fórumon elhangzik, baj van a normákkal, a normakarbantartás a vállalati tevékenység egyik legelhanyagoltabb területe. Tény az, s ez is rávilágít a helyzetre, Baranyában az utóbbi években nemhogy növekedett volna, de csökkent a teljesítménybérben dolgozók aránya. A norma sok helyen mintha tabu lenne, s hol tartunk még például attól, hogy az irodai munkát is normázzuk. Mi mindenesetre nyomába szegődtünk a jó példáknak. Mikor nyúlnak hozzá? A Mecseki Ércbányászati Vállalatnál a normákra külön csoport: a normacsoport ügyel. Az üzemszervezési osztályhoz tartoznak, s ehhez érdekességként fűzzük hozzá, valamikor a normásokat a munkaügyhöz sorolták, s csak nagy viták után terjedt el az új felfogás, hogy a normások — miután a norma nemcsak bérezési kérdés - valamiképpen mégiscsak a szervezéshez kapcsolódnak. A MÉV központi normacsoportja a csoport vezetőjéből és öt időmérő-időelemzőből áll, de hozzájuk számíthatjuk az üzemek normásait is — ők nyolcán vannak —, akik kint az üzemekben ténykednek és munkájukat a normacsoport az üzemek vezetőivel közösen irányítja. Mikor és miként rendezik a munkanormákat? Ennek több indítéka is lehet, lássuk a legfontosabbakat. Először is rendszeresen figyelemmel kísérik az üzemek teljesítményét, másrészt figyelik, hogy a folyamatos műszaki fejlesztés, a munkahelyi munkaszervezés és a bányászati munkafolyamatok technológiájában bekövetkezett változások együttes hatásaként mikor és milyen mértékű normarendezésre van szükség. Ennek alapján az utóbbi években két alkalommal is sor került a rendezésre. 1972 áprilisában 15 százalékkal emelték a normákat, majd pedig az idei esztendőben 13,6 százalékkal. A normák rendezésén túl — s ez is ide tartozik — igyekeznek olyan területekre is kiterjeszteni a normára épített bérezést, ahol eddig ezt nem alkalmazták. Ez a munka ugyan még a kezdet kezdetén áll, de, amint azt az üzemszervezési osztályon Juhász József normacsoportvezető kifejtette, balhiedelem az, hogy jó szervezéssel nem lehet bárhol is, akár az építőrészlegnél, az öntödében, a karbantartásban normákat állítani, s a MÉV-nél a jövőben igyekeznek újabb területekre kiterjeszteni a munkanormákra épített bérezési rendszert. A későbbiekben célba veszik még az irodai munkát is, itt is lehet és kell is normákat megállapítani. Mellesleg megjegyezzük, az irodák világában csak külföldön, de nálunk nem léteznek normák, ez egy szűz terület, ahol ráadásul a legnagyobb ellenállásra lehet számítani. Vastagabb a boríték is A normarendezés indítékai között szerepel, amikor maguk az üzemek kérik, igénylik a normásokat. Ilyenkor a veszteségidők okainak feltárására és ennek alapján egyes munkafolyamatok normarendezésére kerülhet sor. A hetvenes évek elejéig például a legtöbb idő- veszteség az üres csillék hiányából adódott, baj volt a szállításszervezéssel. Kérték a normásokat, készítsenek munkanapfelvételeket, kinek — az üzem vagy a bányászok — hibájából adódnak az időkiesések, tárják fel a szűk kereszt- metszeteket és tegyenek javaslatokat a veszteségidők csökkentésére. Azóta megoldódott ez a gond, a vállalatnál jelentősen bővítették a csilleparkot és időgrafikonok alapján szervezik a szállítást. A munkaszervezést és a műszaki fejlesztést követő normarendezések eredményeit a teljesítmények alakulásából szépen nyomon követhetjük. Ha az 1970. év tényleges teljesítményeit száz százaléknak vesz- szük, akkor 1975-ben a lejtési teljesítmények már ötven százalékkal, a vágathajtási teljesítmények pedig csaknem harminc százalékkal magasabbak! Természetesen ezzel együtt a bányászok keresete is emelkedett. A magasabb normát nem présként és srófként alkalmazták, a nagyobb teljesítményeket a borítékban is elismerték. Amikor általános normarendezésekre került sor, a műszakbéreket is ugyanannyi vagy közel ugyanannyi százalékkal megemelték. Ezen belül persze szóródás van, nem mindenkinél azonos mértékben feszítették (vagy éppen levették) a normát, nem kapott mindenki egyformán több műszakbért. Nem, hiszen itt olyasmire is figyelemmel kell lenni - a norma ilyen szerepet is betölt —, hogy például hol vannak szűk keresztmetszetek, melyik munkát, munkahelyet kellene egy kissé jobban vonzóvá tenni. Ezek után a kereseteket is vessük egybe: a fejtésben az irányműszakbér 1970-ben átlagosan 98 forint volt, ma 134 forint, a vágatban 1970-ben átlagosan 100 forint, 1975-ben 132 forint. Az átlagkeresetek ennél persze lényegesen magasabbak — a fejtésben és a vágatban is az összkereset egy-egy műszakban 280—290 forint -, hiszen a műszakbérhez még pótlékok és prémiumok jönnek. Van-e ellenállás? Mit szólnak a munkahelyeken a normarenűezésekhez, a normakarbantartáshoz? Van-e ellenállás? A normások azt mondják, nekik minden alkalommal feketén-fehéren be kell bizonyítaniuk számításaikat. Ez nem megy mindig simán. Időben elhúzódhat, sőt, egyes esetekben új javaslat kidolgozása céljából visszakapják rendezési előterjesztéseiket. Az ellenpólus a szakszervezet, a vele való tárgyalás és vita alapján születnek a döntések. Ahol normákról van szó, ott minden esetben szükség van a szakszervezeti tanácsok egyetértésére és jóváhagyására. És mit szólnak a bányászok? Németh János üzemszervezési osztályvezető szerint a dolgozók tudják, hogy a folyamatos műszaki fejlesztés, a soraikban végzett munkahelyi munkaszervezés hatásaként nő a munkavégzésre fordítható munkahelyi munkaidő. A megnövekedett munkaidőben a nagyobb teljesítőképességű gépekkel azonos teljesítményszint tartása tőlük kisebb igénybevételt követel, illetve azonos erőkifejtés mellett magasabb teljesítményszint elérése lehetséges. Ennek tudatában a normarendezéseket a vállalat dolgozói megértéssel tudomásul vették. Miklósvári Zoltán Gumisiló Taurus gyártmányú felfújható gumisilót épített a Bicskei Állami Gazdaság. A hatalmas gumikupola alatt száz vagon terményt tárolhatnak. Az új létesítményben már meg is kezdték a tárolást: hatvan vagon búzát raktároznak. A gumikupolát mindig akkorára fújják csak fel, amekkora területre a raktározáshoz szükség van. Az újszerű terményraktár előnye, hogy gyorsan felállítható, csupán megfelelő alapozásra van szükség.