Dunántúli napló, 1975. augusztus (32. évfolyam, 209-238. szám)
1975-08-13 / 221. szám
6 Dunántúli napló 1975. augusztus 13., szerda tiisees ” uicseae Haltermelő üzemek W Évente 40—45 millió forint értékű hal pusztul el a szennyezett vizekben Jóllehet a halételeket „világszínvonalon" elkészítő ország hírében állunk, mi magunk mégsem tartozunk a sok halat evő nemzetek sorába. Tavaly 2,7 kg volt az egy főre jutó halfogyasztásunk, ugyanakkor Csehszlovákiában és Bulgáriában évi 5, Lengyelországban 7, a Szovjetunióban pedig átlagosan 15,4 kg halat eszik meg egy- egy ember (ebben csak a skandináv országok és Japán előzik meg). Az országos haltermelésnek az egyötöde származik természetes vizekből. A Balatonból hektáronként 22-24 kg halat fogunk ki, a Dunából és a Tiszából még ennél is kevesebbet. A horgászok az országos halzsákmánynak mintegy 6 százalékát emelik ki a vizekből, ami természetesen szintén beleszámít az átlagos halhúsfogyasztásba. Itt meg kell említeni azt a szomorú tényt, hogy a folyók és állóvizek szennyezettsége egyre nő, és a tógazdaságok 20 százaléka is szennyvízzel fertőzött. Becslések szerint évi 40—45 millió forint értékű hal pusztul el a szennyezett vizek miatt. Jelenleg mintegy 21 ezer hektárnyi tógazdaságban folyik mesterséges halnevelés. Ugyanakkor több ezer hektárnyi régebben létesített halastó szárazon áll, mert az állami gazdaságoknak és szövetkezeteknek nincs megfelelő anyagi lehetőségük — és talán ösztönző, vállalkozó kedvük sem — azok rendbe hozására. Annak ellenére, hogy a halakat mesterséges takarmányozással nevelik, a hozamok még nagyon különbözőek. A jobb gazdaságokban hektáronként 15-18 mázsás eredményeket érnek el, másutt azonban a 8—10 mázsa is jó hozamnak számít. Pedig sok országban ma már általánosnak számít a 25 mázsás hektáronkénti átlag, de helyenként 50 mázsa halat is „betakarítanak" egy hektárnyi vízterületről. A haltenyésztés technológiáját tekintve — sokban hasonlít az állattenyésztésre. Mindkettőnél a hatékonyság nagymértékben függ a te- nyészállomány tulajdonságaitól. Rájöttek arra, hogy kiváló minőségű és különleges tulajdonságokkal bíró tenyész- anyagot előállító halszaporító gazdaságokat kell létesíteni. Biztató, hogy hazánkban is sor került egy ilyen gazdaság munkába állítására, Százhalombattán. A 95 millió forintos beruházással — ENSZ-FAO támogatással — létesített halszaporító gazdaság 25 hektárnyi területen fekvő 70 tavában az éghajlati, időjárási viszonyoktól független tenyésztést végeznek. A tavakat, ugyanis a Dunai Hőerőmű hűtővizével temperálják, s ha szükséges, a hőerőmű gőzével még tovább fűtik. A temperált vizű halszaporítás ugyanolyan, mint a kertészetben az üvegházi-meleg- ágyi gazdálkodás. A halfajok tenyésztését o víz hőmérséklete, ettől függően a vízben oldott oxigén mennyisége nagyban befolyásolja. Az ún. hőoptimum a szívárvá- nyos pisztrángok esetében például 14-16, a pontyoknál 20—26 C fok. A tavak iempe- rálása lehetővé teszi a korábbi szaporítást, az ívás idejének 4—6 héttel való lerövidítését, az egész évben való folyamatos haltermelést. A százhalombattai halszaporító gazdaságban évi 50 millió halivadékot „termelnek". Részben ún. előnevelt, kisebb részben idősebbnek számító egynyaras halakat. Egy hibridivadékot is kikísérleteztek, amely két halfaj kedvező tulajdonságait egyesíti. A finom húsú kecsege 6-8 kiló súlyúra nő meg, a nagytestű viza viszont akár tonnányi súlyú is lehet. Nos, ezek hibridálásával kiváló húsú és nagyra növő halat kaptak, amit vicsegének neveztek el. B. J. lesz 2000-ben? A kék algák titka A föld és a levegő határán Kétéltű repülőszán Próbarepülésen — vagy próbasikláson? — az ESZKA Horgászat Rekord nevezés Augusztus 23—24-én, szombaton és vasárnap rendezik meg a Herman Ottó tavon a nyolcadik Herman Ottó horgászemlékversenyt. A versenyre 16 területi bizottság nevezett három felnőtt és egy ifiből álló négytagú csapattal. Ez a szám az eddigiekhez viszonyítva rekordot jelent. Az öt versenyszámban, illetve azok feltételeiben, a halfogás feltételeinek kivételével nem történt változás. Igen lényeges változás azonban most a nemes halak zsákmányul ejtésénél van. A győzelmet és a jó helyezést a fogott nemes halak száma és súlya dönti majd el. A Baranyai TB idén is két versenycsapatot indít a versenyen. ÖRVENDETES JELENSÉG A fő horgászmódszerek — az úszás, és fenekező — módszer közül Pécsett az utóbbi módszerrel horgászok vannak többségben. A pécsi helyzetet azért emeljük ki, mivel itt a tavakban indokoltabb volna az úszás horgászat. Folyóvizekben kevés hely van az úszás módszer „kultiválására". Egyszerű az oka orrnak, hogy miért a „fe- nekezők" vannak többségben. Elsősorban egyszerűbb a szerelék összeállítása. Másodszor nem kell a horgászni kívánt vízrész mélységének az előzetes megállapításával rövidíteni a horgászidőt. Sajnos azok, akik horgászéletüket nem az úszózással kezdték el, nehezen térnek át az úszózásra. Viszont az a tapasztalat, hogy az eddigi fe- riekezők közül mind többen próbálkoznak meg közben az úszás horgászmódszerrel is. Reméljük, hogy egyszer csak ők is szükségből fogják elővenni a fenekező módszert. A HALAK ÉS AZ IDŐJÁRÁS Sok szó esett már arról, hogy az időjárás különböző változásaira a halak különféle viselkedéséből következtethetnek a jelenségeket észreve- vő és azokra felfigyelő horgászok. Az ma sincs eldöntve, hogy hogyan és miként érzik meg pl. a pontyok több órával előre az idő rosszra, zivatarosra fordulását. Az idén három alkalommal állapították meg a horgászok, hogy a pécsi-tavi halfogó csapatversenyen kora reggeltől délig teljes volt a kapástalanság, a halak nem voltak étvágyuknál. Kora délután hatalmas zivatar vonult végig Pécsett és környékén. A Pogányi MgTSZ nánsorligeti Kis-taván tartott edzést a TB versenycsapata reggeltől délig. Nagy volt a kapástalanság. Kora délután ismét hatalmas zivatar. A Pogányi tavon ismét kapástalanság reggeltől délig, délután nagy zivatar. Mindhárom horgászvizünk halbő víz, ahol normális időjárásnál a nem versenyhorgász is bő zsákmánnyal dicsekedhet. Növekvő forgalom zöldségfélékből A Zöldség-Gyümölcs Kereskedelmi Egyesülés Igazgató Tanácsa kedden a Kertészeti Egyetemen tartott ülésén áttekintette az első félév forgalmának alakulását. Az idei termésű cikkek forgalma a lakosság körében 10,5 százalékkal növekedett az előző év megfelelő időszakához képest. Különösen sok fogyott paradicsomból, paprikából, uborkából, zöldbabból, főzőtökből és zöldborsóból is. Júliusban a fogyasztás tovább fokozódott, amihez hozzájárult a sárga- és görögdinnye múlt évinél lényegesen nagyobb forgalma. A jó szervezés következtében az áruk szállítását az idén nem nehezítette göngyöleg, vagy szállítóeszközök hiánya. Az előzetes árubecslések alapján az igazgató tanács úgy ítélte meg, hogy ha az időjárás nem szól közbe, az ellátásban nem lesz fennakadás az év második felében sem. „ az ezredévforduló körüli időszak távolinak tűnése megtévesztő. A jövő már kopogtat ablakunkon." (Kovács Géza: A nagy távlatok és a tervezés.) A Hold nem a szerelmesek bolygója többé, szertefoszlott a csillagokról alkotott mítosz: az ember megkezdte szereplését a világűrben. A Holdon már ott van a lábnyoma, s űrhajói más bolygók tanulmányozását végzik. A képzelet már előbbre tart. A sci-fi regények hősei a Gön- cöl-szekéren háborúznak, más naprendszerek világában végzik kísérleteiket, különös és csodálatosan intelligens élőlényekkel találkoznak, felgyorsított bolygókon, eddig még ismeretlen energiacsatornákon közlekednek. Naponta kísért a kozmikus jövő. A válaszra váró kérdések egyre szaporodnak, s az emberek nagy többsége ismeretek hiányában nem tud rá választ adni- Ezért hívtuk segítségül dr. Kulin Györgyöt. Az ember és a kozmosz — Milyennek látja a Földet ön, a csillagász? — Az ellentmondások bolygójának. Képzelje el, ha egy szuperintelligens kozmoszbeli élőlény vizsgálná bolygónkat, mit lótna. Az indokínai térség szörnyű emberirtását, Cordobában bikaviadalt, éhségtől csonttá so- ványodott gyerekeket, fényűző koktélpartit egy luxusjachton, égbe nyúló házóriásokat New Yorkban és nyomorúságos barakkokat Dél-Amerika külvárosaiban. Ez a szuperintelligens lény, persze, tudna űrhajóink útjáról, s arról a törekvésünkről is, hogy szeretnénk meghódítani a kozmoszt. A látottak alapján jogosan kérdezhetné: ezek akarnak polgárjogot nyerni a lakott világűrben? — Szavaiból Ítélve önt nagyon is a földi dolgok foglalkoztatják. — Csillagász vagyok és a „gyökerekig" szociális gondolkodású. Az én vágyam elsősorban egy intelligens földi társadalom, amelyben emberhez méltó körülmények között él mindenki, nem az előbb említett ellentmondások szédülete határoz meg minket. Legfőbb mondandómat sem én találtam ki. József Attila fogalmaz így: „Rendezni végre közös dolgainkat ■ . ." — Bebizonyosodott, hogy ez a rendezés nagyon nehéz dolog, sok idő kell hozzá. Nagy a valószínűsége annak, hogy kétezerben is megosztott világban élünk. Az ön intelligens társadalmának ez a legnagyobb ellensége. — Igen, ez a gondolat gyakran foglalkoztat és nem hagy nyugodni. A Föld két társadalmi rendszer gigantikus harca, s mindkettő óriási pusztító erővel rendelkezik. A Nap mint energiaforrás — Életben marad-e az emberiség? — Feltétlenül. írtam már néhány tudományos-fantasztikus regényt. S a nyugati sci-fi-jó- sokkal _ szemben optimista vagyok. Akik olvasták a könyveimet, ezt nagyon jól tudják és azt is, hogy sohasem írtam le olyat, aminek nincs meg a tudományos valószínűsége. — Mi az alapja az ön optimizmusának? ■— A Nap, mint új energiaforrás. Tévedés, amikor azt mondják, hogy az atomkorban élünk. Mit oldott meg eddig az otom az emberiség életében? Az utóbbi években a világ visszatért a hagyományos energiaforrósokhoz, az olajhoz, a szénhez, a földgázhoz. Az emberek nagy része éhezik, ugyanakkor hatalmas területek hevernek kihasználatlanul. A Szahara termővé tételéhez óriási energiaforrások kellenek, s ezt csak a Napból nyerhetjük. Talán a napvillámok adják a megoldást. Megfigyeltük már a hidrogén-hélium akciót, amely félelmetes energiákat szabadít fel. Ez viszonylag lassú folyamat, s mi még nem fejtettük meg a lassúság titkát. Csak a robbanásszerű változásig jutottunk el, s ebből született a hidrogénbomba. Bízom benne, hogy a jelen kezdeti állapot: az új energiaforrás törvényszerűségeinek megismerése után ezt a hatalmas erőt az emberek javára tudjuk fordítani. — Ez egyelőre óhaj és feltételezés. A tudományos felfedezésektől függően és függetlenül, világkatasztrófa nélkül, az évezredfordulón már héimilliárd ember él a Földön. Elég lesz-e a bolygónk ennyi embernek? — Egyelőre elég. Adottságaink, sőt jelenlegi technikai színvonalunk elég arra, hogy megteremtsük azokat a feltételeket, amelyek ennyi ember megélhetéséhez szükségesek. — A népesség szaporodása miatt többen vallják, hogy szűk lesz a Föld. Azt állítják, hogy a körülöttünk levő bolygókat kell igénybe vennünk földi telepesek számára. — Ez utópia, sőt még az sem. A tudomány eddigi eredményei bebizonyították, hogy a Földet körülvevő bolygókon nincsenek a földihez hasonló életkörülmények, az ember nem tud rajtuk huzamosabb ideig megmaradni. A Földből belátható időn belül nem lesz főváros. Az egyetlen lehetőséget a Vénusz kínálja. Ezt a bolygót vastag széndioxidréteg veszi körül, a hőmérséklete forró, ötszáz fok körül van. A tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a Vénuszra kék algákat kell juttatni, azok felfalják a széndioxidot és a Földhöz hasonló atmoszférát teremtenek, amelyet már egyenlítői hőmérsékleten elvisel az emberi szervezet. De ehhez ezer év szükséges. — Valamikor a Föld atmoszférája is a Vénuszhoz volt hasonló- Ebből adódik a kérdés: az eddigi tudományos felfedezéseink mennyire igazolták a világról alkotott elképzeléseinket? — Ellentmondásosan. Az ember jelenleg szerintem a kozmikus energiák kiszolgáltatottja. Rengeteg, eddig még ki nem derített fizikai kapcsolat köt ösz- sze bennünket. Nem tudjuk a feleletet arra, mi az összefüggés a szív, az idegrendszer működése és az érrendszeri zavarok, valamint a napvillámok között. Egy budapesti kórházban a gyakori napvillámok idején aránytalanul sok ember halt meg embóliában. E jelenségnek semmi köze a horoszkóphoz, mert az a babonára épül. De a világűr törvényei közül még túlságosan keveset ismerünk. Bele kell nyugodnunk, hogy tudományos fejlődéseink ellenére is most éljük kozmikus gyermekkorunkat. Ha példát akar, akkor megemlítem önnek Faliad könyvét. Az újságírónő egyik érdekes kérdése így hangzik: „Úristen, ki juttatta a Földre a kék algákat?” Erre még nem tudunk választ adni. Törődés a jövővel — Mégis, ön szerint mit hozhat a 2000. év? — A legtöbb, amit remélek, a kozmikus gondolkodás. Nem pontos kifejezés és nem is jó. Azt fedi, ami egy régi gyerek- versike tanulsága: „Ezt a diófát is nagyapám ültette, árnyékában nem ült, gyümölcsét nem ette”. Érti? Bízom benne, hogy az egyes emberekben és a társadalmi törekvésekben egyértelművé válik a jövővel való komoly törődés. Nincs más dolgunk, mint ezen munkálkodni. Hankóczi Sándor Külsejében az „ESZKA” — kétéltű mentö-ekranoplán — úszótalpakkal ellátott repülőgépre emlékeztet. Az úszótalpakat a szárnyakon helyezték el. A készülék mocsaras terepen, víz és zajló jég felett is biztosan halad. A tervezők szerint az „ESZKA” megbízható segítőtársa lesz a mentőknek, sőt a halászati felügyelőség dolgozóinak is. KÉTÉLTŰ REPÜLŐSZÁNOK ELSŐ TÍPUSAI A dinamikus légpárnán repülő „ESZKA" menetpróbái sikeresek voltak, az óránként több mint 100 kilométeres sebességgel haladó ekranoplán nagyszerű tulajdonságait bizonyították. Mikor és hogyan vetődött fel az ekranoplán megteremtésének gondolata? A mérnökök és pilóták még a húszas években felfigyeltek egy furcsa jelenségre, amely a nehéz repülőgépek fel- és leszállásakor tapasztalható. Amikor a repülőgép a földfelszín közvetlen közelében a szárny hosszának megfelelő távolságra haladt, hirtelen olyan felhajtóerő hatott rá, amely lényegesen felülmúlta a kiszámított értéket. A tudósok természetesen tanulmányozni kezdték ezt az „ernyő-effektusnak" elnevezett jelenséget. Kiderült, hogy a felhajtóerő megnövekedésének egyik oka a repülőgép szárnya alatt keletkező dinamikus légpárna. A repülőgép-konstruktőrök megpróbálták kihasználni az „ernyő-effektust". A Szovjetunióban a harmincas években P. Grohovszkij, volt katonai pilóta olyan elgondolással állt elő, hogy a folyókat ne csak nyáron, hanem télen is használják fel, — mint sajátos utakat, — amelyek fölött az ekranoplán haladni tud. Ö dolgozta ki a dinamikus légpárnán haladó kétéltű első műszaki tervét. Egy év múlva A. Tupoljev tervezőirodájában elkészítették a kétéltű repülőszánok első típusait. A készülék havon, bokros terepen és homokzátonyokon egyaránt könnyen mozgott. Havon óránként 150 kilométeres sebességgel haladt. Az ekranoplán, amely a levegő és a föld határán közlekedik, átmenetet képez a repülőgép és a felszíni szállító- eszközök között, évtizedeken át nem tudta „megtalálni önmagát”. Sebessége ugyanis — a szilárd terep feltételeit tekintve — veszélyes mértékű, viszont a repülőgép számára az ityen „lassú járat” fejlődésileg túllépett szakasznak számított. Az utóbbi években azonban'az ekranoplán ismét felkeltette a tudósok és a konstruktőrök figyelmét. SZUPERSEBESSÉGÜ EKRANOPLÁN A Szovjetunióban 1964-ben a tengerészeti flotta ogyesszai mérnökképző intézetének diákjai szerkesztették meg az első ilyen gépet. Két év múlva az Amur menti Komszomolszkban, a műszaki egyetem diák-szerkesztőirodájának tagjai újabb géppel próbálkoztáik. Vajon érdemes-e ma ekra- noplánnal foglalkozni? A tudósok úgy vélik, hogy az élet már napirendre tűzte az új szállítóeszköz megteremtésének kérdését Az „ESZKA" modelljének próbái pedig azt a reményt keltik, hogy nincs mesz- sze az idő, amikor a Szovjetunió térségein megjelennek a föld és a levegő határán haladó, szupersebességű ekra- noplánok.
