Dunántúli napló, 1975. július (32. évfolyam, 178-208. szám)
1975-07-30 / 207. szám
1975. július 30., szerda Dunántúlt napló 3 Tizenkilenc hazat és külföldi népi együttes Kalocsán és Baján jtoratsjjgleszlivál. zenével. tánccal Esti szél támad a Duna felől, lágy hullámba fodrozza a népviseletbe öltözőit kalocsai lányok pántlikáit és szárnyra kapja a vígan kerekedő népdalokat. A búcsúzó nap izzó korongja pedig klasszikus vörösben égeti a selyempruszlikok rózsamotívumainak megszámlálAczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök-helyettes is részt- vett a fesztivál megnyitóján. hatatlan fajtáit. A lebögősvi- ziklik hátulján a rózsa akár egy tucat változatát is megszámlálhatnánk. Mindegyiknek külön nevet adtak: szerelmes rózsa, csókos rózsa, árva rózsa és még "ki tudja miféle ... Fergeteges megnyitó Kalocsán és Baján az elmúlt héten megrendezett Duna menti Folklórfesztivólon túlzás "nélkül mondható, hogy ezreket érő- ruhákban sétáltak az utcákon. A Kalocsai Népi Együttes díszöltözete a szakértők szerint is meghaladja a 800 ezer forintot. A fesztivál csütörtöki nyitó menettáncán 19 hazai és külföldi népiegyüttes vonult fel a kalocsaiak sorfala között. Többek között szovjetek, lengyelek, bolgárok, osztrákok, csehek és németek igyekeztek énekelve, táncolva a Városkertbe, az érseki palota egykori parkjába. Kalocsa az Alföld egyetlen barokk városa. A barokk város egyben a mesterien nyírott különös hangulatú barokk parkok hazája is. A kanyargós, vörös- salakos utakon, boltívre vágott ágak alatt haladt a fesztivál menet a szabadtéri színpadhoz. S azután micsoda fergeteges megnyitó. Vastaps vastapsot követett. Az ismétlésektől fáradtan levonuló együttesek melegváltást adtak a következőknek. Ötödször A díszbokor kulisszák mögött beszélgettünk Török Lászlóné- val, Kalocsa Városi Tanácsának közművelődési felügyelőjével. — Ötödik alkalommal rendeztük meg a Duna menti Folk- lórfesztivólt, amely tíz évvel ezH könyirtar — Nem járok könyvtárba, inkább könyvet veszek! — e mondat hallatán mindig fészket ver bennem a gyanú: lehet, hogy az illető könyvet vásárol, csak kérdés, mivégre? Talán inkább szobadísznek szánja, semmint olvasásra? Az igazi olvasó ugyanis valamiképpen mindig kapcsolatban áll egy vagy több könyvtárral, elsősorban azért, mert minél igazibb, annál kevésbé tart lépést mohóságával a pénztárcája. Ám tételezzük föl, hogy jól keres, kicsi a családja, megveszi, amit szeme-szája kíván. Meg ám, ha kapja. Vannak könyvek, melyeknél a keresletet a terjesztők elképzelni sem tudják. Ezek elfogynak a megjelenés pillanatában, aztán ütheti bottal a nyomát, akinek nem jutott. a könyvtár Ilyen esetben csakis a könyvtár segít. És ha a kívánt könyv régebben megjelent, és se égen, se földön nincs olyan antikvárium, aki előteremtené? Megesik az is, hogy kíváncsiak vagyunk valamire, ami nem tartozik a gyűjtőkörünkbe, eleve tudjuk, hogy csak egyszer fogjuk elolvasni, de egyszer igen, tehát nem terheljük vele skatulya-méretű lakásunkat, a könyvtárból azonban kikölcsönözzük . . . A könyvtár folyóiratolvasó szobája sokkal tágabbá teszi látóhatárunkat, mint hogyha akár 4—5 folyóiratra is előfizetnénk. Nem is volna könnyű kiválasztani, hogy melyik legyen az: a szakmai persze, a hobbynkról szóló szintén, de az irodalmi periodikák közül melyik a kedvünkre való? Hiszen az írók mér nem csoportosulnak egy-egy folyóirat körül (mint hajdan, amikor az olvasó tudhatta, melyik kedvencét hol keresse), mindenki ír ide is, oda is. így nincs mit tenni, figyelni kell valamennyit. Az elmélyült olvasó valahogy úgy van a könyvekkel, mint a borissza ember az itókával: minél többet iszik, annál szomjasabb lesz. A könyvek némiképp hasonlítanak a kémiai elemekhez: mint azok, több „vegyértékűek”, vagyis új meg új kérdéseket keltve sodornak magukkal könyvről könyvre. Ismeretterjesztő munkánál az író által említett, idézett művek, a könyv végén közölt irodalomjegyzékek: szépjrodalmi alkotásoknál az író (költő) többi művei, kortársai, a kör, amelyhez tartozott, vagy a másik, mellyel vitában állt: történelmi regény esetén a hős, a kor vagy az esemény, útleírásnál a tái — mind megannyi csábító lehetőség, hogy többet, még többet, sokat és sosem eleget akarjunk megtudni róla. Dehát honnan is sejthetnénk, hogy kik és hányán írtak pl. Napóleonról, hogy járt-e még valaki Marco Polo korában a mesés keleten; hogy milyen művekben válogathatunk, ha a magyar nyelvű magyar költé- sze| kezdeteiről akarunk képet alkotni, és így tovább, ha nem léteznék szakkatalógus, amelynek szellemes számrendszerében, az Egységes Tizedes Osztályozási rendszerben, a könyvtáros pillanatok alatt elkalauzol bennünket a kívánt könyvekhez? Eligazítanak benőnket a bibliográfiák is, az adott téma irodalomjegyzékei; szakkérdéseinkben pedig segítségünkre sietnek a témadokumentációk. Állandóan . táguló falak Napjainkban a könyvtár kitágítja falait és befogadja a testvérmúzsákat is. Elsősorban a zenét. Nagy könyvtárakban már mindenütt találunk „fo- notékát”, hanglemez és magnószalag-gyűjteményt, fülhallgatóval hallgathatjuk a kívánt lemezt. De nem ritka a képzőművészet jelenléte sem: kiállítások, tárlatok is sokfelé kapnak helyet könyvtárakban; a szebbnél szebb reprodukciós kötetek, albumok pedig minden nagyobb könyvtárban rendelkezésünkre állnak, hogy gyönyörködtessenek és vizuális kultúránkat fejlesszék. Bozóky Éva A Szovjetunióból érkezett népiegyüttesek menet tánc felvonulása Kalocsa főutcáján. előtt indult Kalocsa és Baja kezdeményezésére. Célunk a Duna menti országok népművészetének felvonultatása, a barátság erősítése a zene, a tánc eszközeivel. Kalocsa városa, úgy hisszük, erre különösen alkalmas, hiszen nyugodtan elmondhatjuk, hogy népművészetünk világszerte ismert. A nézőközönség itt igazán szakértőnek számít, láttak mór egy-két remek öltözetet, de az ámulat még így is kijár a Kalocsai Népi Együttesnek. Akarva akaratlan, de megoszlik a figyelem, mert lehetetlen eldönteni, hogy a ruhákat csodáljuk-e, vagy a nagyszerű produkciót. Aki az esti előadás előtt szakított magának időt és felkereste a díszítőművészeti kiállításokat, az már könnyebb helyzetben volt. Külön is megismerkedhetett ezekkel a cso,,Kalász" együttes. Ljubov Szo- velevával beszélgetünk a közönség sorai között. Szinte minden második szava őszinte elismerés a magyar együttesekről. , — 1951-ben alakultunk, de azóta már Kongóban is felléptünk. Harminckilenc tagú együttesünk repertoárján ukrajnai, moldvai és más népdalok szerepelnek. Magyarországon először járunk, de ezt a csodálatos fesztivált úgy hiszem a legszebb emlékeink között őrizzük majd. Az est utolsó száma valóban feledhetetlen. Csaknem százötven táncos csodálatos forgataga töltötte be a színpadot. S amikor kifelé menet az ősparkból a kivilágított szökőkút vízcseppjein át búcsúzunk, még mindig hallik az énekszó. Pénteken, a másik fesztivál városban, Baján esett az eső. Az együttesek színes forgataga volt az egyetlen vidám színfolt. A József Attila Művelődési Házban a pávakörök találkozóját tartották. A színpadon a népviseletek kaleidoszkópja. Egymásba olvadt a szivárvány színű szövés, hímzés és a népdalok pentatóniája . . . Amíg a pávakörök műsoraikat adták, addig másutt szakemberek tanácskoztak a folklór mozgalom helyzetéről, teendőiről. Az utca érdeklődő embere pedig akár három-, négyféle kiállítást is látogathatott. Minél műveltebb... A kalocsai Enek-zene Altalanos Iskola úttörő táncegyüttesének bemutatója a nyitóesten. Foto: Tóth Sándor Vargyas Lajos, a folklórmozgalom neves szakembere nyilatkozta a Forrás című folyóirat hasábjain: „...minél műveltebb valaki, annál inkább ráébred arra, hogy a népkultúra értékeit mindenképpen meg kell menteni és közkinccsé kell tenni.” Ezt a célt szolgálja, még pedig nem is akármilyen színvonalon a Duna menti folklórfesztivál. S még valami: a rendezők nagyszerű érzékét dicséri, hogy sztereo hanglemezen megjelentették a fesztiválon is résztvevő több neves együttes felvételét. Nyugodtan mondhatjuk, hogy ez a legjobb emlékeztető erre a csodálatos öt napra. Füzes János dálatosan^ gazdag fantáziával díszített ruhakölteményekkel. Maguk varrták A kalocsai együttes vezetője Pécsiné Ács Sarolta. A nagyközönség, de talán még a szakmabeliek is neki köszönhetik Kalocsa népművészetéről való ismereteiket: — Együttesünk 1968-ban alakult, s jelenleg 100 tagja van, életkoruk 5 évtől 76 évig terjed. A táncok bemutatása mellett célul tűztük ki a környék ismeretlen dalainak, tápcainak gyűjtését is, hogy megmentsük a feledéstől. A ruháinkat pedig, amely már annyi csodálatot kapott, legnagyobb részt magunk varrjuk és hímezzük. Az akasztói citerazenekar és pávakör már az egyszerű színrelépésével is sikert arat. Azután pedig, hogy megzendülnek a citerahúrok, a nézőtéren sok ezer láb dobogja a ritmust. Szereplésük az utolsó pillanatig kétséges volt, mert az egyik hangszeres még a kezdés előtt fél órával is aratott. — Műsorainkban többnyire paraszt és summás dalok szerepelnek — mondja Harczos Károly művészeti vezető. — Nagyon nehéz dolga van az együttesnek, mert csak késő este, a munka végeztével tudunk találkozni. A fizetség mindezért a taps és az, ha a közönség együtt énekel velünk. Már a menettánc alkalmával is nagy sikert aratott az ukrán táncosok színes népviseletű csoportja. Torcsinból érkezett a Fél óra a Pedagógusok Szakszervezete Várósi Bizottságának irodájában Akik nyáron is dolgoznak Egymásnak adnák a kilincset, ha nem állna tárva- nyitva az ajtó. Hőség van. A pedagógusok megérdemelt nyári vakációjukat töltik, a Pedagógusok Szak- szervezetében azonban ilyenkor jön a munka dandárja. A Városi Bizottság szűkös kis irodájában, a Nevelők Háza földszintjén most is legalább hatan szoroskodnak. Itt hiányzik néhány bé lyeg, kell a beutalóhoz. Ott segélyre van szükség, amott a gyerekek üdülőjegyét szorongatja valaki. Előjönnek a tanév során felgyülemlett panaszok is . . . megannyi elintéznivaló. És akárcsak egy orvosi rendelőben, itt is van valaki, aki meghallgatja a kéréseket, panaszokat. Telefonál, valamit följegyez egy papírlapra, de közben odafigyel arra is, amit a mellette álló mond. A vékony, szemüvege mögül mosolygó asszony neve Kajtár István né. A Pedagógusok Szakszervezete Városi Bizottságának titkára azonban elsősorban és főként pedagógus — a Geister Eta Leánykollégium igazgatója. 395 tanulóért és 17 nevelő munkájáért felelős. A kollégiumban csak július 1-én fejeződött be a tanév. Az utolsó — nyári termelési gyakorlatos - gyerek akkor utazott haza. A kollégiumi évzárás valamivel bonyolultabb, mint az iskolai. A Geisler Eta kollégiumhoz szeptember 1-től már 10 iskola tartozik. A nevelők valamennyi iskola évvégi konferenciáin részt vettek. Azután összesítették az eredményeket. A Geisler kollégium a közismerten túlzsúfolt pécsi kollégiumok egyike, a benne folyó eredményes nevelőmunka azonban messze kimagaslik az átlagból. Az idei kollégiumi tanulmányi átlag 3,61 volt — ez a régi minősítési kategória szerint- csaknem jó rendűséget je- jelent. Kajtár Istvánná igazgatói irodájában év közben is rengetegen fordulnak meg — egyszer szakszervezeti, egyszer kollégiumi ügyben keresik. Nem választja szét ezeket. Számára csak egyfajta munka van, és ez nem kötődik irodákhoz. Legjobban tanítoni szeret. Erről ismerik meg az igazi pedagógust. Magyar—orosz szakos. 1961 óta tanít a Janus Pannonius Gimnáziumban. Ugyanott KISZ alapszervi patronálótag is. A szakszervezetben végzett munkáját 20 évvel ezelőtt alapszervi titkárként kezdte, azután városi bizottsági, majd megyei bizottsági, később központi vezetőségi tag lett. A városi bizottság titkári teendőit 1967 óta látja el. 91 alapszervezet tartozik hozzájuk. Az elmúlt tanévre eső vezetőségválasztó értekezleteken — egy kivételével — részt vettek. Ez „megette" a téli és a tavaszi szünetet. Ugyanerre az időre esett a városi és a megyei küldöttértekezlet és 3200 ember tagkönyvcseré- je . . . — Biztos, ami biztos — van aki már reggel 7-kor keresi a lakásán, üdültetési ügyek, nyugdíjügyek, segélyek, féláru vasúti igazolványok, évközi panaszok meghallgatása, intézése képezik Kajtár Istvánná nyári vakációját. — A városi bizottság évente 40 családot üdültet saját erőből balatonfenyvesi üdülőjében. És akik mindezt igénybeveszik, akik itt naponta megfordulnak — abban a biztos tudatban, hogy nem hiába jöttek — gondolnak-e néha arra, aki segített nekik, és aki maga is pedagógus, akárcsak ők . . . — Hogy mikor pihen? — Most. — Miért csinálja mindezt? — Meggyőződésből . . Mert örömöt okozhatok másoknak, és ez nekem is öröm. Vagyis önzésből . . . Ez volna hát az önzés? Alig hiszem . . . Ma nyugodt nap van. Félóra -alatt csak négyen fordultak meg a szűkös, kis irodában. Bebesi Károly dicsérete