Dunántúli napló, 1975. július (32. évfolyam, 178-208. szám)

1975-07-06 / 183. szám

1975. július 6., vasárnap Dunántúli napló 3 Műanyag-feldolgozás kétszeres kapacitással A szénhidrogéneken ala­puló vegyipar gyorsított fej­lődése érdekében két évvel ezelőtt hagyta jóvá a kor­mány a petrolkémiai köz­ponti fejlesztési programot. A fejlesztési célok megala­pozottak. Megállapítható ugyanis, hogy a világgazda­ságban végbement jelentős árváltozások ellenére is ér­vényes e program ''■koncep­ciója. Az elemzésekből az is kitűnik, hogy a világpiaci és a belföldi árarányok módosu­lásával javult a program sze­rint megvalósuló beruházá­sok, fejlesztések gazdasá­gossága, hatékonysága is. A fejlesztésben messzeme­nően figyelembe vették a szo­cialista országok közötti nemzetközi munkamegosztás lehetőségeit, amelyeket hosz- szúlejáiratú kooperációs egyezmények alapján hasz­nálnak ki. A gyorsított fejlesztési program alapján az ország műanyagfeldolgozó kapaci­tása több mint kétszeresére emelkedett, ugyanis 1970- ben 120 ezer tonna volt, és az idén várhatóan eléri a 250 ezer tonnát. Lvov — Pécs — Szllvon • Nagyok a vásáron • Hajógyár Baranyában? A vasút „tegUt&képosebb*' gárdája Kis autó — nagy autó. A kis­fiú először a játékautót veszi szemügyre. A Ivovi kiállítás egyik alkalmazottja néhány per­cig gondolkodik, aztán beülteti a játékautóba a gyereket. A Pécsi Ipari Vásár megnyitása után néhány perccel a pécsi srác kipróbálja a Ivovi játék­gyár termékét. A szovjet mun­kás mozdulata, amint a gye­reket az autóba ülteti, régi emlékeket ébreszt; három év­tizede így nyúltak értünk a se­gítő kezek, amikor a tankokra kapaszkodtunk. Harminc éve? A szovjet pa­vilon igazgatója elmondja, hogy most egyetlen hét alatt annyit gyárt Lvov megye ipara, mint három évtizede egy év alatt. Negyvenezer tonna kőszenet, négyezer tonna ként termel, negyven autódaru, kétezer tv- készülék, negyvenhárom autó­busz készül naponta a megyé­ben sokezer más mellett. Az autóbuszt a LAZ 699 N-t, én is megnézem: persze, kritikus szemmel, mert ugye az IKA­RUS ... A LAZ légkondicionált, 41 személyes, kényelmes társas­gépkocsi. Az üléseit széliében is lehet mozqatni, a túlságosan jóltápláltaknak nem kell szoron- ganiuk. A hűs autóbusz után perzselően éget a nap — az időjárás kegyes a jubileumi PIV rendezőihez. Hajógyár Baranyában? Nem éppen, de a Pécsváradi ÁFÉSZ mini hajógyára szép, könnyű műanyagcsónakot állított ki. Néhány méterrel távolabb az ország egyik legnagyobb ipari óriása, a GANZ: nem vitás, az évek során rangot szerzett a PIV . . . Nagyok a vásáron. A GANZ mellett itt a Csepel, a Rába, a LÁNG ... A Rába—Steiger az őserőt testesíti meg, nyolc — embermagassógú - kerekével; 254 LE-s motorjával. Hatékony nagyüzemi gazdálkodás csak ilyen teljesítményű erőgépekkel lehetséges. Persze, er nem min­den: légkondicionált, a nap égető sugarait kiszűrő fülkéjé­ben a traktorosmunka is köny- nyebb lesz. Itt a Rába-Mann diesel motor, az ugyancsak Győrben készült hátsó híd is . . . Á Köz­társaság tér parkjában néhány szép térplasztika között úgy tűnik, Géder István korongokból készült művét látom. Kedves ötlet volt itt elhelyezni ezeket az alkotásokat. A három egy­mástól elforgatott, tengellyel felfűzött karika akár egy hátsó híd sematikus makettje is le­hetne. A mű szép - a hátsó- híd kiváló. A magyar jármű­program egyik legfontosabb al­katrésze. A Rába—Steiger az erő, a porcelán a szépség: a Zsolnay kiállítása mindig képes újat nyújtani. Az eozinok a régi és az új formákban, a porcelán- fajansz, a díszített vörös eözin dísztárgyak szépségét leírni meg sem kísérlem, talán csak hasonlítani lehet a lányokhoz. Pécsett sok a szép lány, de a PIV-re honnan jött ennyi ösz- sze? A Kesztyűs Szövetkezet povilonja ajtajában álló kislány talán arra is képes lenne, hogy eladja itt, Pécsett, ebben a kánikulában az összes jégko- rongozó kesztyűt. Persze, a szö­vetkezet amúgy is el tudja adni kitűnő termékeit: a színes, jól megmunkált kesztyűkön látható címerek és feliratok arról árul­kodnak, hogy a világ legjobb jégkorongozói közül többen (szovjetek, svédek, csehszlová­kok) ilyenben játszanak. A kesztyűnél maradva, a Pécsi Kesztyűgyár az amerikai „3 M” cég licence alapján gyártott fényvisszaverő motoros kesztyű­jét, az éjszaka ugyancsak vilá­gító motoros dzsekijét, az idei vívó világbajnokságra készített vívókesztyűjét ez alkalommal mutatja be. Az Universum Szövetkezeti Vállalat kiállító termében be­mutatott munkaruhák ismét a Rába-Mannt juttatják eszem­be: ott már hat-hét esztendeje fehét, sárga, kék munkaruhás, kis túlzással azt is mondhat­nám: jól öltözött munkások dol­goztak az üzemekben. Szeren­csére egyre ritkább ma már a gyárakban a rongyos munkás; a PIV-en bemutatott munkaru­hák (igenis számít a ruha) hoz­zájárulhatnak a még jobb munkahelyi közérzet kialakulá­sához. A fiatalok azonban inkább a KHV szalonjában tolonganak. A kozmetikai szalonban ügyes­kezű lányok tanácsokat oszto­gatnak, majd tucatnyi szépítő­szerrel bemutatják, hogyan őrizhetik a hölgyek sokáig fia­talságukat. Az éléstárban persze szintén körül kell nézni, s legalább az illatokkal betelni. Tejillat. A pécsi gyárban készült tejpor. Százféle termék: sajtok, tejfö­lök, joghurtok .. . Egészséges táplálkozás. Mi magyarok...?! Az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat kiállításán bemutatott füstölt és friss hentesáruk job­ban hatnak gyomomedveinkre. A konzervgyárak jelszava: „Több szabadidő, pihenés." Az áruválaszték, a minőség való­ban szép, a díjak is árulkod­nak erről .. . Négy dél-dunántúli megye vállalatai a vásár résztvevőinek közel felét teszik ki. Szinte ön­magától formálódik egységes körzetté Baranya, Somogy, Tol­na és Zala megye. A kiállítás egyik legszebb pavilonjában a Pécsi Tervező Vállalat munkái ugyanezt bizonyítják . . . Pécs elnyújtózik délre, másik fele a Mecsekre kapaszkodik. Kertváros, Újmécsekaija, majd később a makárhegyi beépítés képei, makettok képei díszítik ezt a termet. Itt a Baranya me­gyei Állami Építőipari Vállalat és az UNIBER kiállítása is. Város a hegyoldalban. Nem Pécs. Szliven. Borról eddig egyetlen szó sem esett — talán a hazai kiállítók nem sértődnek meg, ha a Szlivent övező hegyek híres, a vásáron bemutatott borait említem. A Trakija (vörös) és a Gyimját (fehér) ízei Szlivenben olyan is­merősek, mint nálunk a cir­fandli, vagy az oportó. A-bol­gár kiállítás persze nem bor­bemutató: a népi díszítésű bőr­ruhák, a híres Dimitrov Textil­kombinátban készült tiszta gyapjú szövetek, a Pécshez ha­sonlóan gyorsan fejlődő város új iparágainak (izzólámpa, kristályok, műszerek) termékei bemutatják Szliven megyét is. A Ivovi kisautó ki tudja már hányadik kilométerét futja . .. Lombosi Jenő Mindenki kapott már kitüntetést Szerelőműhely. Egy kisebb vasútállomás: a fogadó oldalon nyitott. Egyszer­re tizenkét diesel-mozdony áll­hat be a munkapadok közé, a hat vágányra. Bánkfi Laci ba­rátom tekintélyt adó termetével elálljo az ajtót — az irodák felől vezetőt — s biztat, hogy ott. valahol a harmadik akná­ba az M—47-es román gép alatt csak megtalálom a bri­gádvezetőt. „Olajos levegő” A diesel-olaj szaga átitatott már mindent: beitta magát a padlóba, a munkapadokba, a szerszámok nyelébe. Az állomás felől befutó vágány forgatóhoz érkezik; a forgató osztályozza a „mozdonyokat” a hat javító sínre. A sínek ütközője félkör­alakban szegélyezi a javítóte­ret: középen feldúcolva egy fo­gaskerekekkel telt szekrény: olajban fürdő. A MÁV Vonta­tási Főnökségének mozdonyja­vító műhelyét nem is olyan ré­gen még fűtőháznak nevezték. Aztán hogy jöttek1 a dieselek, kellett az átkeresztelkedés. A zaj nagy, alig értem Lu­kács Pál brigádvezetőt. Szól két lakatosnak, majd indulunk fel az irodába. Hallom: kérdik tő­le, hogy mi van. — A múltkor felrobbantott gép ügyében lesz kivizsgálás. Nevetnek. Biztosan újságíró jött. A „DieseT'-brigádnak nincs takargatnivalója, ahogyan ke­véssel előbb a művezetőjük jel­lemezte őket, a legütőképesebb gárda. Kiváló munkát végez­nek. Herbai Zoltán szintén jól megtermett, rövidre nyírt hajú, szökédi fiatalember. Huszonkét esztendős, s a briqádban nála csak a brigádvezető idősebb. Ő huszonhárom, öt éve diesel­lakatos. A tíztagú brigád majd­nem minden tagja itt szerzett szakmunkásoklevelet, itt inasko- dott, s így aztán az „öreg” fiatalok közé tartoznak. Felelős­ségük pedig nagyobb, mint gondolná az ember. Hiszen kint, menet közben, a nyílt ‘ vágányon nem romolhat el a mozdony soha: s nem fekhet alá a mozdonyvezető mondván az utasoknak, hogy amíg kere­ket cserél, csináljanak valamit. Egy gép: két-három-négymillió forint értékű. Hétféle diesel­típust javítanak: vagy a kö­telező karbantartást végezve el, vagy komolyabb hibát — ilyen a főtengely csere - há­rítanak el.- Szép munka — mondja Szűcs Pista —, de nem fehér­köpenyes. A ruhájára mutat. Hétfőn vet­te fel tisztán, ma kedd van. Merő olaj, rozsdapor.- Egy fürdés, egy szappan. Naponta kell hajat mosni .. . Most már értem, hogy miért nem ér vállig. Mondják, hogy igen sokan, ha végeznek az ötszázasban, s megkapják a szakmunkáspapírt, néhány hó­napon belül már le is szá­molnak. Fiatalok helytállása Gyimesi Miska bácsi, har­minchat éve vasutas. Ha nem mozogna ilyen fiatalosan, hát azt mondanám, „öreg” szak­mabeli. Párttitkár és a fiata­lok patrónusa, a szocialista brigádok „ügyintézője".- Ezekre a fiatalokra — mondja — igen büszkék lehe­tünk. Mind a gépműhelyben, mind a társadalmi munkavég­zésben példamutatóak. Sok öreg szaki tanulhatna tőlük munkaszeretetet. A fiúk arcán látom, jólesik a dicséret, csakhát így szembe.. . Herbai Zoli meg is jegyzi: mi csak annyit dolgozunk, ameny- nyit elvárnak tőlünk. Hát igen, amennyit elvárnak. S aztán azon felül is hogy csak a leg­utóbbiakat említsük: KlSZ-klu- bot építettek, autóparkolót lé­tesítettek, részt vettek egy gáz- olaitároló betonozásánál, most építenek egy 200 méteres ja­vítóvágányt, s majdnem min­den nap végeznek olyan mun­kát - fődarabcseréket -, ami nem az ő reszortjuk lenne. A miskolci, szolnoki, szombathelyi főműhelyek „válláról" vesznek le ezzel terhet, no és a „moz­dony-állásidők” is jelentősen meg rövidülnek. Közéleti emberek És emellett még ott van a sok egyéb, társadalmi funkció: hatan párttagok, s a brigád képviselve van a pártbizottság­ban, a szakszervezeti bizottság­ban, többen KISZ-titkárok. Vagy itt, vagy a községükben, ahon­nan bejárnak. Mindegyikük neve kint volt már a dicsőség­táblán, mindegyikük kapott mór kiváló dolgozó kitüntetést. S mindehhez: még alig van­nak túl a tinédzserkoron. — Meqéri? Ha nem is lehet mindezt fo­rintokban, a saját borítékban lemérni, biztosan megéri. Meg­súgják: aki ide jön, diesel­lakatosnak, azt nem viszik el katonának. (De a katona adó fizetése alól felmentés nincs.) — Elég változóak az órabérek — — mondja a brigádvezető. — Én tizenöt-negyvenet kapok, Pista tizenhárom-negyvenet, Zoli ti- zenkettő-ötvenet. A brigádban majdnem min­degyikük nős, s most lakásra gyűjtenek, kocsira teszik félre a forintokat. Visszamegyünk a műhelybe. A rövid kényszerszünetet egy kis hajtással majd be lehet hozni. A. többiek: Légrádi Bé­la, Tatai József, Szokol Imre, Boda János, Zsábó Sándor ép­pen végeztek egy „Szergejjel”- az M 62-est nevezik így - s a gép vezetője nem rég szállt be a volán mellé. Feldübörögnek a dugattyúk, s a masina kiáll a forgatóra. K. F. Diesel­szerelők

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom