Dunántúli napló, 1975. július (32. évfolyam, 178-208. szám)
1975-07-26 / 203. szám
Hazai tájak — hazai kincsek Az agárdi új partvonal légifelvétele cKöMO/yTa/(flrN T^dvAt Senki sem járt jól A Velencei-tó ma még csalódást okoz az embernek: aki Székesfehérvár felöl igyekszik Agárd felé, az útról letekintve csöppnyi víztükröt lát. Nem nagyobbat, miint mondjuk a pogányi-tó. A vízfelület nagyrészét nádas borítja, s a sűrűn burjánzó hínár is segít ebben az optikai csalódásban. Bár a tó nyílt vize 16 négyzetkilométer, összterülete pedig 26 négyzetkilométer. Korábban volt aki már búcsút mondott a „magyar Velencének”: öregszik a tó, nincs természetes lefolyása, halálát nem kerülheti el. Megmentik Az ötvenes évek második felében azonban megkezdődött egy tudományos feltáró munka, melynek célja, a tó megmentése volt; elsősorban az üdülés, a sport és az idegenforgalom számára. Kormányhatározat alapján az ÉVM- ben elkészítették a regionális fejlesztési programot, s a Velencei-tavi Fejlesztési Alapba a központi költségvetés 215 millió forintot tett — a IV. ötéves terv időszakára. A tó teljes megmentésének költsége' pedig egymilliárd 130 millió forintba kerül — mondotta a terv. Mit is tartogatott ez az 1969- ben elfogadott területfejlesztési koncepció? Először is a tó megmentését. Másodszor pedig különleges helyzetével szinkronban — Budapesttől 45, Székesfehérvártól pedig 12 kilométerre von — azt a célt, hogy az üdülőket fogadó tájegység a városokból menekülni kívánók számára ,kimenedék- hely” legyen: üdülő-alvó város szerepét töltse be. Tehát — mint ahogyan azt a Velenceitavi Intéző Bizottság főtitkár- helyettese Bodnár Andor említette — második „Balatonunk" a belföldi turizmusnak adjon otthont. A „zaios-világ” elkerülése már azért is szükség- szerű, ment a terület növény- és madárvilága rendkívül gazdag: hazánk egyik legértékesebb madárrezervátuma található a tó nyugati területein. A Nemzetközi Természetvédelmi Unió rangsorolása szerint európai mércével nézve is jelentős. Velencén tehát a nullpont- ról startoltak, s a tájegység fejlesztésének legjelentősebb esztendeje a negyedik ötéves terv első éve volt, amikor a kormány ezt a jelentős pénzösszeget biztosította. Megkezdődött tehát a nagy munka, amely során egy „új” Velencei tavat kell építeni. Víztározók A múltban a tó vízszíntjének ingadozása igen jelentős volt: ha esett az eső, kiöntött, ha szárazság volt, kiapadt. A tó vízszintjének állandósítása a zámonyi és a pátkaí víztározók építésével és a dinnyés- kajtori vízlevezető csatorna kotrásával, szabályozásával — Velence vizét a Dunába viszi — oldották meg. Egy ekkora tónak, mint a velencei, 525 négyzetkilométeres természetes vízgyűjtő területre lett volna szüksége ahhoz, hogy öregedését megállítsák. A két tározó — az ember beavatkozása — ezt biztosítja. Ugyanakkor megkezdődött a tó kotrása, tisztítása — közel 500 ezer köbméter iszapot emeltek ki —, és a partfal építése is. Hetven óta öt kilométer hosz- szan épült partfal. Közben természetesen a kommunális-lehetőségeket is bővítették: az égető ivóvízhiányt az Ercsi és Velence között megépült távvezeték enyhítette, amely őszszel és télen az ercsi cukorgyárat, tavasszal és nyáron pedig a tó környéki üdülőket látja el. Megépült a kápolnás- nyéki vízmű, a regionális szennyvíz-főcsatorna 17 kilométeres gerincvezetéke, 13 hektár parkterületet alakítottak ki, s jelenleg 6500 négyzetméteres autóparkolóval rendelkezik a a tó. A belföldieké? A megvalósult fejlesztések az üdülési igények kielégítése mellett jelentős mértékben elősegítette a helyi lakosság ellátottságának, foglalkoztatottságának javulását is. S ami ezzel kapcsolatban emliíést érdemel: Velencén nem adták ki a „mindent az üdülőkért" jelszót. A fejlesztési programban az állandó lakossággal is számoltak, s így próbálták az üdülő-őslakos között fel-fel lángoló ellentétet feloldani. Továbbá ki merték mondani a VIB-nél: a Velencei tó nem a „dollártermeíés” miatt épül, s azt is, hogy a belföldi turizmus is érdemel otthont, hogy a belföldi turizmus is „idegen- forgalom". (Az viszont más kérdés, — a jelenlegi és a jövőbeni fejlesztéseket nézve, — a vitorlás-sport és a sporthorgászat leendő fellegvára meddig marad csak a belföldieké. Hiszen lassan az átmenő nemzetközi idegenforgalom „megállóhelye" jelzőt is egyre gyakrabban hallani, ha Velencét említik.) A rohamléptekben haladó tóépítés, az üdülőterületek kialakítása, a parcellázás, az építési engedélyek kiadása tehát nem spontán folyamat Erősen szabályozott, s ezt a Velencei-tavi Intéző Bizottságnak köszönhetjük. Már az elején védelembe vették a tájat is, s a tájjelleg megőrzését sok-sok intézkedéssel valósítják meg. így például Gárdony község tanácsának egyedüli joga az építési engedélyezés: s csak nádtetős vagy piros- cseréptetős ház-nyaraló épülhet a tó-parton. Száműzték ezzel a lapos tetőt, a palát, száműzték a hevenyészett „szerszámosbódékat, kutyaólakat”. Pákozd és Sukoró környékén — ahova szintén megindult a villaépítők áradata — kötelező a szőlő-gyümölcs termelés, s inkább átlagban 300 négyszögöles kiskerteket alakítottak ki. S egy fát sem lehet kivágni. Az utolsó órában A velencei-tavi IV. ötéves tervi elképzeléseknek eddig mintegy 85—90 százaléka valósult meg. A Balaton tehermentesítése szerepet egyre jobban ellátja, s lassan-lassan fiatalodik. S bár egyelőre még kevés szálláshélyet tud az idegen számára biztosítani — Velencén van egy mini-hotel, Agárdon a 120 férőhelyes Touring-hotel, s néhány kemping —, egyre kedveltebb hétvégi kirándulóhellyé, „alvópihenőhellyé” válik. Jelzi ezt a magánházak ablakában, kapuján egyre szaporodó „zim- mer-frei” — azaz szoba kiadó — jelzés. A jövő még intenzívebb fejlődést tartogat. A tó tehát, melyet több ízben lecsapoltak, halálra ítéltek, megmenekült. Az utolsó órában mentették meg. Kozma Ferenc Este van, a várakozó vonatba beszáll egy néni. Terebélyes, falusi asszony és egy vászonruhával lekötött kosarat visz magával. Azt leteszi az egyik pad alá, majd átül egy másik helyre. Jön egy fiatalember, odaül a kosár fölé, neki dönti a fejét az ablak melletti falnak és alszik. Egy fiatal nő leül a fiatalemberrel szemben. Pislogó félhomály van, olvasni nem lehet, aludni nem tud. Csak úgy maga elé bóbiskol. Most lép színre a kosár. Benne lapul egy tekintélyes nagyságú lúd. A lúd vad munkába kezd. Próbálja megfúrni a vászonabroszt, amivel lekötötték a kosarat. Félóra elteltével a nyaka kiszabadul. Dacos lúd. A várfogság miatt elkeseredett és körbenéz, hogy mit csinálhatna. A legközelebb hozzá a fiatalasszony combja van. Nyár van, lengén öltözött nő, a lúd meg jó előre nyúl és egy nagyot csíp rajta. Utána villámgyorsan visszavonul a kosárba. A nő megdöbben. Elhűlve nézi a fiatalembert, aki becsületesen szunyókál. — Ide hallgasson! — formed rá. - Micsoda pofátlanság! A fiatalember kirázádik az álomból és dörmögve válaszol: — Hagyjon engem! Mi az ördögöt akar tőlem? Nem látja, hogy alszom? — és visszasüllyed az álomba. A kis nő háborog magában, nagy hajcihőt nem akar csinálni, de ekkora szemtelenség a lelke mélyéig felháborítja. A nyugalom helyreáll. A lúd kifújja magát, majd újra kinyúlik a nyaka és ismét nagyot csip a fiatalasszony combjába. A nő felugrik. Megrázza a fiatalembert.- Ha mégegyszer hozzámnyúl, úgy pofonvágom, hogy kigúvad a szeme! A fiatalember most már dühös:- Mondja, mit akar? Éppen ide kellett magának ülni! Kezdjen ki mással, nem velem! Ismét az előbbi jelenet. A nő morog, a fiatalember elalszik, a lúd meg töpreng, öt perc telik el, a lúd újra begerjed, előrenyúlik és minden eddiginél nagyobbat csíp a fiatalasszony mezítelen combjába. A kis nő felugrik és Ígéretéhez képest akkora pofont kever le, mint a lórúgás. A fiatalember most már veszettül mérges. Felpattan és úgy tűnik, hogy leken egyet, közben azonban meggondolja magát. Felemeli a nőt, istentelenül megrázza és azt mondja:- A legszívesebben szájon- vágnám! Menjen innen a fenébe, mert nem felelek magamért! — ezzel leejti a nőt a padra és fújtatva leül. A nő felugrik, cók-mókjál lekapja a csomagtartóból es elül a vonat másik sarkába. A fiatalember újra befurakodik a sarokba, neki dönti fejét a fülke sarkának és elalszik. Újra akcióba lép a lúd. Kinyúlik, a fiatalasszonyt nem találja, mégjobban előrenyúlik és belecsip a fiatalember lábaszárába. Az ismét felugrik, körbenéz, de teljes meghökkenésére nem lát semmit. Már újra leül és hinni kezd a csodában, amikor a lúd nyaka újra előkerül. A fiatalember A fiatalember felordít. Előrángatja a kosarat. Felkiált:- Az anyád istenit, te voltál? - azzal felemeli a kosarat és zsupsz, ki a nyitott ablakon. Most jön a néni. Fölvisit: — Jaj a lúdam! Kidobta! — sikoltja a kétségbevonhatatlan igazságot. — Most mit csináljak, oda a ludam?! Egy sunyi hang a sarokból:- Ott van a vészfék a feje felett, húzza meg, akkor a vonat megáll! így is történt. A nénit áthatotta a közvetlen veszteség tudata. Gondolkodás nélkül meghúzta a vészféket. Az utasok össze-vissza dülöngéltek, a vonat megállt, a néni sipákolt, a kalauz meg előkerült. — Ki húzta meg a vészféket? — kérdezte feltűnően ba- rátsáqtalanul.- Jaj a lúdam! — Ez itt kidobta! *- Szóval maga húzta meg a vészféket?! — Hát kidobta a ludamat! — Szóval maga engedély nélkül ludat szállított. Ezért fizet ennyit és ennyit. A vészféket meghúzta. Az meg epy- nyibe kerül. A poén már egyszerű. A néni rosszuljárt, mert ,údja sem maradt és a kalamajkának az árát is megfizette. A fiatalembert szájonvágták, még meg is csípték. A kis nőnek még az a vigasztalása sem maradt, hogy egy jóképű fiatalember kezdett ki vele. A lúd meg üldögél egy kosárban, valahol a sínek mellett, ha azóta meg nem ette valaki. Akkor meg ő se járt jól. Szöllösy Kálmán ■■i A kékfestő kissé csüggedten mondja, hogy ezt a furcsaszép ipart mindössze tizennyolcán űzik az országban, ha akarom akár névszerint is felsorolhatja őket. A Schleier például a napokban járt itt Kiskunfélegyházáról, meglátogatta őt, Sasvári Jánost, Bolyban. Azért aggódik, mert a szakmának nincs már követője — legalábbis itt a környéken — a fiatalokat nem érdekli a kékfestés,. . pontosabban nem is ismerik. — Pedig most újra divatba jött... — Persze, de nem a szakma, hanem a viselet. Ennek mi örülünk, s nem csupán azért, mert a szakma fellendülése anyagi előnyökkel is jár, hanem mert - különösen a fiatalok — végre „felfedezték” e szép, hagyományos népművészeti mintákkal kidolgozott kelméket. — Csak a fiatalok? — Nem! Megrendelésre — mindjárt megmutatom, tessék csak befáradni - három-négy csomag is kész már: ebédlőabrosz garnitúrák szalvétákkal, aztán futók, faliképek, takarófüggönyök, egyebek. A megrendelők általában orvosok, ügyvédek, műszaki értelmiségiek. A kékfestő-anyag egyáltalán nem idegen a modern lakásberendezéstől, nyaralók, vagy présházak bútorairól nem is beszélve . .. Sasváriék háza Bolyban, a Széchenyi utca 4. szám alatt van, zárt kapualjas porta, az Kékfestő épület l-alakú, udvari szárnyának végén van a festőműhely, abból nyílik egy kisebb szoba. Hosszú „szatócs-pult', mögötte a polcokon végszámra áll a kékfestett, jóég tudja hányféleképpen mintázott anyag. Csupán kíváncsiságból kérdeztem tőle - tekintettel arra, hogy a hazai ipar még nem gyárt ilyent — van-e pety- tyes inganyagja?- Tessék. Ez itt például úgynevezett „tűpettyes"-anyag - mutatja az egészen apró fehér pontokkal ellátott középkék si- font. Mellesleg szólva — a mester szerint, s bizonyára így is van — mosásnál az anyag nem ereszti ki a festéket.- Tulajdonképpen mivel fest?- Indigóval.- Úgy értve, hogy ...- No, nem az indiqó-papír- ral, mert azt a másoló papírt is indigó festékkel színezik. Az indigó — eredetileg — növényi festékanyag ... A pontosság kedvéért a lexikonban nézek utána, tehát: „...Indigó-, organikus kékfesték, amelyet különböző növények nedvéből nyernek. Legtöbb indigót termelnek Bengá- liában, Madraszban . . , tévőn, Manillán, Közép-Amerikában, Nyugat-lndiában ... Az indigóval festett szöveteket azért kedvelik annyira, mivel a szín a fény hatásának és a szappanoldatnak teljesen ellenáll. A megfestendő anyagot áztatjuk, azután a levegőn oxidálni hagyjuk: ekkor a világos áru megzöldül, majd megké- kül ... Ezt a folyamatot többször ismételjük egymás után, mindaddig míg a portéka a kellő színárnyalatot fel nlm vette...” A műhelyben — körülbelül két méter átmérőjű betonból készült — három méter mély medence van. Pontosabban kettő. Ezekben higitott folyadék van, „nyugalmas állapotban" fekete színű. Hosszú nyelű keverővei a fenékre leüllepedett masszát felkavarja és a folyadék először világos sárga színt mutat, majd néhány másodperc alatt aranyos zölddé, illetve sötétedő kék színné változik. Vagyis, ahogy levegő éri. Egy különálló hordóban lekvár sűrűségű massza van - ez sűrítmény itt a szín — levegővel érintkezve — még gyorsabban változik át aranysárgából gyönyörű bronzvörössé, majd kékké. Igazán szép látvány. Remélhetően nem tévesztem el a számomra nagyon is bonyolult festés technológiájának leírását: a sifont —, amely vagy nyers-sárga vagy fehér, — ahogy a gyárból kikerül — szó- dás oldatban a mester kifőzi, s ezzel minden idegen vegyianyagtól megtisztítja. Ezután szárítja, keményíti, majd következik a „pámolás” — ami hasonlít a mángorláshoz, simításhoz, erre az anyagra nyomja rá „dúcokkal" — saját szisztéma szerint kevert vegyszerbe mártva — a mintákat. Az anyagot ezután a már említett medencékbe ereszti — többször ismételve, meghatározott időközökben. A festést a mosás követi, majd egy kénsavval hígított vízben kioldja a mintákat képező vegyszert s nyomában a minták kifehérednek. Magyarán: így jön létre kék alapon a fehér minta. Sasvári János megmutatja a „dúcokat” is. Fa sablonokba intarzia-szerűen erősített népi mintákat idéző — tű vékonyságú rézszögek, illetve rézlemezkék sokasága. Régi szerszámok ezek, a „dúc" tulajdonképpen a szakma „lelke”, a bólyi mester tulajdonában körülbelül százhatvan-féle van. Nagyon nagy érték az egész készlet.- Ki gyárt ma ilyen szerszámot? — Azt hiszem senki. Van nekém olyan is, amit több mint szár esztendeje készítettek. Élt Pécsett eqy rokkant kékfestő, bizonyos Lacz Imre, aki csinált nekem „dúcokat”, de azt hiszem ő volt az utolsó, aki ezzel foglalkozott Gyönyörű szerszámokat adott ki a kezéből.- ön hol tanulta a szakmát? — Pacsai mesternél Mohácson, még 1927-ben, van már vagy negyvennyolc esztendeje. Rég volt... Sasvóri elég korán mesterré „avatódott”. Végszám áll polcain a mór kész anyag, mit mondhatnék? Hallatlanul szépek és egyszerűek. Hogy Bolyban él a kékfestő, az nem baj. De, hogy még Pécsett nem fedezték fel termékeit, — azzal mi pécsiek érezhetjük magunkat megrövidítve. Rab Ferenc HÉTVÉGE 0 fi magyar lfelence
