Dunántúli napló, 1975. július (32. évfolyam, 178-208. szám)

1975-07-24 / 201. szám

1975. július 24., csütörtök Dunántúlt Tlaplö 3 BÁTORSÁG ÉS ÖNKRITIKA Dolgozz hibátlanul a Pécs[ Kesztyűgyárban Néha az embernek olyan ér­zése támad, a vállalatok jó ré­sze mintha immunissá vált vol­na egy sor, az üzem- és munka- szervezés eszköztárába tartozó hasznos módszerrel szemben, mivel ezek a módszerek vala­hogyan eleve nem kecsegtettek látványos és bombasztikus eredményekkel, csak „fillérek­kel". Itt ven például a Dolgozz hibátlanul! munkarend. Egye­sek mosolyognak, divatjelen­ségnek tartják, esetleg állami muszájnak, melyről inkább cse­vegni kell, mintsem csinálni. Mi az, hogy dolgozz hibátla­nul? Mi csakis hibátlanul dol­gozunk. És a módszer már el is veszett számunkra. A gépezet beindult A Dolgozz hibátlanul mun­karendről, melyben a fejlett or­szágok nálunk jóval előbbre tartanak, évekkel ezelőtt hall­hattunk, lapunkban is megta­lálhatók a nyomai, e munka­rendnek van már elérhető iro­dalma, mi több, hazai tapasz­talatok is, miután néhány vál­lalat már korábban bevezette és ért el vele eredményeket. Baranyában is foglalkozik egy­két vállalat bevezetésének gon­dolatával, de a legtovábbra tu­domásunk szerint a Pécsi Kesz­tyűgyár jutott, ahol kellő hatá­rozottsággal és következetes­séggel fogtak hozzá a DH- munkarend bevezetéséhez, s ahol úgymond már a gépezet is beindult. A munkarend bevezetésének letéteményese a másfél éve alakult szervezési osztály, egy­ben ez lenne ez első komoly vállalkozásuk. Ángyán Antal osztályvezető és munkatársai elsőként a fellelhető irodalmat tanulmányozták, s igyekeztek azt a saját viszonyaikra átültet­ni. Készült egy hálóterv - a DH-munkarend előkészítésének, bevezetésének és végrehajtá­sának pontos teendőiről, majd — egy kibővített osztályvezetői értekezleten, ahol az öt gyár­egység vezetői is ott voltak - ismertették elképzeléseiket is. Ugyanakkor a szervezési osz­tály feltérképezte azokat a veszteségforrásokat, amelyek az elmúlt évben a vállalatnak fo­rintban is mérhető vesztesége­ket okoztak. Ez már a munka érdemi része volt, hiszen a kér­déses munkarend azt célozza, hogy a költségeket — közvetve vagy közvetlenül - lefaragják. A tetten ért milliók Nyolc veszteségforrást tártak fel, közülük kettőt vegyünk kö­zelebbről is szemügyre. Az ár- engedményes értékesítésből a Kesztyűgyárnak tavaly 2,3 mil­lió forint vesztesége volt. Mi rejlik mögötte? Az, hogy a kül­földi szállításoknál biztonsági tartalékot is kell képezniük. Ezeket a méretükben kicsi, szí­neikben nem a hazai ízlésnek megfelelő kesztyűket viszont csak árengedménnyel tudják idehaza eladni. Tíz évvel ez­előtt 10, ma 2,8 százalék a biz­tonsági tartalék, de például a szövetkezeti ipar a kötött felső­részes kesztyűinél nem is szá­mol biztonsági tartalékkal; ak­kor a Kesztyűgyárnál miért e nagy rátartás? Nem lehetne a 2,8 százalékot tovább csökken­teni? Ha a 2,3 millió forintos vesz­teségből csak 15 százaléknyit fognak meg — s ez minimális célkitűzés -, akkor 345 ezer fo­rinttal növekszik a Kesztyűgyár árbevétele. Mi hát a teendő? 1/agy átfestetik a biztonsági tar­talékként megmaradt kesztyű­ket (tavaly már éltek is ezzel, a Pécsi Bőrgyár 10 ezer pár kesztyűjüket festett át, páran­ként 7 forintért), s akkor nem lesz rajtuk páranként 40—50 fo­rint veszteség. Vagy pedig le­mondanak a biztonsági tarta­isndben. Miklósvári Zoltán 0 megelőzni, megszüntetni az okokat 0 Klem felelősöket keresnek. Hanem hibákat lékről, de akkor ki-ki úgy adja két a javaslatokat, később ki­ki a kezéből a kesztyűt, hogy dolgozandó rendszer alapján, ne kelljen attól tartani, a vevő jutalmazzák is. Az elképzelések esetleg kifogásokkal él. Vagyis szerint a szocialista brigádok hogy hibátlan árut szállítanak, értékelésének egyik kritériuma Veszteségekkel jár a munka- lesz, milyen eredményeket tud- erővándorlás is: az újakat be tak felmutatni a DH-munka- kell tanítani, kezdetben kisebb teljesítményt nyújtanak, egyál­talán, nehéz az utánpótlás. A nyugdíjazásokat is figyelembe véve, a normális 15 százalék len­ne - mondják a szervezési osz­tályon —, ezzel szemben tavaly a munkások 26 százaléka lépett ki. Ez sok. Kiszámították, a fluktuáció 2,4 millió forintos veszteségeket okozott a gyár­nak. Mire hívja fel ez a figyel­met? Arra, hogy ha valaki ki akar lépni, a munkaügyisek ne kezeljék könnyedén az ügyet, hogy majd úgyis jönnek mások helyettük. Hanem inkább be­szélgessenek vele, nézzenek utána, tudakolják meg, mi a kilépés valódi oka. Egyáltalán nem biztos, hogy mindig az, hogy kevés a bér. Előfordulhat, hogy egészen más okok játsza­nak közre: elégtelen munkakö­rülmények. perspektívátlanság, rossz üzemi légkör, netán a sok túlóráztatás, melyet a férj ott­hon megelégelt. Döntő kérdé­sek ezek! Azon ugyan már nem segíthetünk, ha az illető el­megy, de igenis értékes tapasz­talatokat vonhatunk le a vele való beszélgetésből és elejét vehetjük, hogy ugyanazon okok miatt mások is kalapot emelje­nek. Mit mond a szabvány? HH v ® WW § a ff & «wg , \ w® I ft w» » Í 1 WW I i I 1 L A vásárló nem egyszer pa­naszkodik, silány árut kapott, és sokszor már reklamálni sem tud, mert csak otthon derült kt, mit csomagolt az eladókis­asszony. De vajon tudja-e min­dig pontosan a vevő, milyennek kellene lennie a kérdéses áru­cikknek? Az ebben való eliga­zodáshoz szeretnénk segítséget nyújtani, amikor a Magyar Szabványügyi Hivatal tájékoz­tatása alapján rendszeresen is­mertetjük a nap mint nap vá­sárolt cikkek szabványait. A július 1-én hatályba lépett új országos szabvány előírása szerint a fagyasztott hús akkor még elfogadható, ha színe a megfelelő friss nyershúsénál kis sé sötétebb, tompa fényű, kis­sé fakó, esetleg szürkés árnya­latú. A zöldes, illetve barnás elszíneződés már egyértelműen az alkamatlan minőségre utal. Maga a hús lehet kissé rugal­matlan, közepes vagy könnyen szakítható, de nem mállékony. Felületének nem szabad kenő- csösnek és nyálkásnak lennie, de az még a szabvány hatá­rain innen van, ha enyhén ta­padás és mérsékelten nedvdús. De ha minden különösebb ok nélkül nagymértékben is levet ereszt, akkor már nem szabad az üzletben elfogadni. Az is természetes és minimális köve­» Szennyes”? Mondhatnánk, vajon minek „kiteregetni a szennyest”, mi­nek „dicsekedni" ilyesmikkel? Ha tudnak, tudtak ezekről a veszteségekről, miért nem kü­szöbölték, küszöbölik ki szépen csendben őket? Nos, a vezetők természetesen tudtak, tudnak a veszteségekről, amelyek, tegvük hozzá, rajtuk kívülálló okokból is, a gazdálkodás menetében óhatatlanul felmerülnek, s igye­keztek is mérsékelni a veszte­ségeket. Csakhogy másképpen néz ki úgy a dolog, ha mind­ezt módszeresen — mondjuk a DH-munkarend segítségével — csinálják, amely átfogja az egész vállalati gazdálkodást, a beszerzéstől az eladásig, a pi­ackutatásig, s ha ennek a szer­vezettséget és következetessé­get igénylő tevékenységnek van gazdája, ha tetszik, motorja is. Ha szabad ezzel a kifejezéssel élnem, éppen ez volt az egész­ben a pláne, hogy a vállalati vezetésnek volt bátorsága, akarta a kritikát, vagy mond­hatnánk úgy is, önkritikát, még­ha ez esetleg rossz fényt vet is rá, hiszen a DH-munkarend- ben nem felelősöket keresnek, hanem hibákat. így megmutat­kozhatott a veszteségforrások széles palettája, feketén-fehé- ren kimutathatták a vesztesé­geket, hogy aztán most már minden ezek körül a veszteség- források körül forogjon, össz­tüzet zúdíthassanak a hibákra. A vállalati DH-tanács már meg is alakult, a gyáregysé­geknél pedig DH-bizottságok, ezenkívül különböző szakbizott­ságok. A DH-munkarendet. jóllehet, a szakirodalom hosz- szabb időt szán bevezetésére, 1977. január elsejével vezetik be. A feladat most: megismer­tetni a vállalat minden dolgo­zójával a DH-munkarendet. A kis füzet az általános felada­tokról és a konkrét teendőkről, már a nyomdában van. Ezt kö­vetően év végéig minden mű­helybe speciális kérdőívekkel kopogtatnak be, melyeknek se­gítségével feltárják a hibákat és a veszteségeket. A hangsúly nem is a hibák tetten érésén van, hanem az azok megszün­tetésére tett javaslatokon. Ezé­minjD ÖMLIK n FEKETESZE Földesék új csatát kezdenek A föld színéről eltűnni, nem is olyan nehéz dolog. A kas hirtelen indul, az embernek az az érzése, hogy mindjárt a le­vegőben marad. A dobhártya jelzi a métereket. Földes György zobáki brigádvezető, mintha csak megérezné szo­rongásomat, viccelődik. Né­gyen állunk a kasban, a lám­pák fénye ide-oda villan. Hir­telen világosság: a vágatba hosszan belátni. Innen viszik a szenet át Kossuthra. Ez alatt van a zobáki egyes szint, majd még lejjebb szaladunk, a kettesre. A magas boltozatú fővágat fehérre meszelve. Húz a friss levegő. Majd beljebb — mondják —, ha beérünk a ti- zenkettő-per-egyesbe. Ha fönt 30 fok van, hát ott belül, leg­alább negyven. Majd meglát­juk. Próbálom megszokni a „vendégruhát", s félóra járás után érzem már, hogy lámpám akkujának és a mentőkészülék­nek súlya is van. A gumicsiz­mában a kapca mintha félre­csúszott volna. 1. A Földes-brigádból ma a második szak dolgozik lent: a munkahelyükre igyekszünk. Nincsenek sokan, hiszen új fej­tést készítenek elő. Lassú a menetelés: az idegen esetle­nül mozog a bányában. Rossz helyre lép, bicsaklik a lába, s a sisak koppanása jelzi, hogy nem mindenütt 180 cen­tis a boltozat. Behúzódunk a tárnok mellé: jön a mozdony, megannyi csillével. Vincze György körletvezető az egyik csillére mutat. Oldalán felírás: Sürgős! a 12/1 -be! Tavaly 137 ezer tonna szenet küldött a felszínre Zobákon a Földes-brigád. Tervüket túltel­jesítették, de csak másodikak lettek a brigádok versenyében. Most éppen erről beszélgetünk. Földes György véleménye: A telepek igen változóak. Van ahol „vért kell izzadni”, mire kijön a várt mennyiség: ke­mény a fal, csupa kő minden. Máshol meg szinte magától hullik, porlad le a zsíros feke­teszén. így aztán a brigádok „egyszer 'lent és egyszer fent”. Földesék az első félévben ne­héz mezőben dolgoztak, a 7- es telepen. Most már a 12-est készítik elő, s a vélemény — amit Csáki László, a brigád egyik szakvezetője is megerő­sített —, hogy ha csütörtökön megirtUul a fejtés, győzhetik a szállítók. A mező vastag, mind­két oldalon van szén bőven. A brigádnak legalább félévre munkát ad. Két léggurító mellett me­gyünk el: ezek az egyes szint­re visznek fel. Innen jön a hu­zat, s ha baj van, ez a vész­kijárat. Nem tudom, hogy merre járunk — talán a kettes keresztvágaton —, előttünk, mögöttünk sötétség. Odébb egy zsompban — bányavíz­gyűjtő — huppog a fazékszi­vattyú : kétujjnyit kiszív, majd továbblöki. Mire újra szív, a kétujjnyi feltöltődik. — Most tulajdonképpen körbe megyünk — mondja Földes György. — A mi tele­pünkre felülről érkezünk be — s mutat a leendő szállító vá­gatra — itt jövünk majd visz- sza. Az irányvágatnál jobbra for­dulunk. Itt már dolgoznak — néhányon a vágányt javítják. Valaki kitör: „Lacikám, el­küldtem az anyagost a .. .-ba, mert nekem ne hápogjon, ha valami kell. Nem amerikázni jöttünk!" A fejünk fölött kat­tog a gumiheveder: a szállító- szalagon az Agócs-brigád fej­téséből jön a szén. Földes György bosszankodik, hogy a telepet ellátó levegő megszö­kik. Odébb ketten szalonnáz- nak: talán a szájpadlásukon nem ült még meg a szénpor. Izzadunk, mint a szaunában: a levegő páratartalma igen nagy. Vincze György előre­megy: jobbra bepréseli magát a faácsolat .alá. Térden csú­szunk: felülről finom szénpor szitál. A lámpával előrevilógít, a fény végigszalad a szénfa­lon. Ez lesz a Földes-brigádé. A fejtés itt indul, előbb az egyik oldalról, aztán a másikon. Szép pillanat. A feltárás be­fejeződött: kinyitották az irányvágatot, elkészült az alsó szállító és a felső légvágat, a kettőt összekötötték gurítóval, bent van már a kaparó, s a héten beírják majd a napló­ba, hogy melyik szak indítot­ta meg a termelést. Valószí­nűleg az én szakom kezdi — mondja Földes György —, hi­szen mi leszünk délelőttösök. Pihenünk még egy darabig, majd lecsúszunk a majdnem húsz fokos meredeken, a ka­paró mentén. Lent, csillét tol­nak be, teli TH-támokkal, ol­dalán a krétafelírás. Evvel a csillével találkoztunk az indu­láskor. Eszembe jut, hogy még az irodában beszélgettünk a bri­gádtagokról, Horváth Gyula brigádvezető-helyeítesről, Illés Andrásról, Gyökér Józsefről, Péter Mihályról, Rab Józsefről, s a többiekről... Lehet, hogy éppen velük beszélgetek, lehet, hogy másokkal. A bányában minden arc egyforma. Tőlük várja az üzem, hogy a fejtés megindulása után javítsák az üzemi eredményt. Földesék bizonyára teljesítik, sőt túlteljesítik vállalásaikat. Mind a termelésben, mind a társadalmi munka frontján. Havonta ezer forint értékű anyagot takarítanak meg, eh­hez jön az anyagmentés — félévig több mint százezer fo­rintnyi értéket mentettek ki —, de többezer óra társadalmi munkát is vállaltak, hogy meg­épüljön a zobáki bányászok pihenője-klubja a Mézesréten. 3. Indulunk vissza. Délben a kasnál kell lennünk, hogy el­kerüljük a tumultust, s még van egyéb dolga is a körletvezető­nek. Az útvonal mór ismerős: most értünk ki a deltába, a behúzó-vágaton szembe ver a szél. A sisakot jó mélyen be kell nyomni a kobakra, mert elviszi. Vincze György előre­dől, s nevetve mondja: Látja, erre a huzatra nyugodtan rá­támaszkodhat az ember. Belépünk a kasba, s meg­kezdődik a repülés. Fölfelé. Aztán irány a lámpakamra, majd a mosdó. A tükörből idegen néz vissza. Szemén körbe fekete szegélyt rajzolt a néhány órás bányajárás, a szén. Kozma Ferenc Eddig 68 ezer fiatal jelentkezett szakmunkástanulónak A népgazdasági terv az 1975—76. tanévre 61 300 szak­munkástanuló felvételét írja elő. Hogyan alakult az elő­irányzat teljesítése? A Mun­kaügyi Minisztériumban elmon­dották az MTI munkatársának, hogy a legutóbbi statisztikai összegezés szerint május 31-ig az elsőévesek tervezett létszá­mának 83 százalékát vették fel. Köztudott, hogy az általá­nos iskolát végzők száma 1968 óta évről évre csökken. A múlt évi nyolcadikosokhoz képest az idei végzősök 5000-rel voltak kevesebben, s az általános is­kolákból most kikerült mintegy 120 ezer nyolcadikos 42,5 szá­zaléka — ideszámítva a koráb­bi években végzett és a kö­zépiskolai előképzettségű fia­talokat is — összesen 68 000 pályakezdő jelentkezett szak­munkásképzésre. Természetsze­rűleg május végével koránt­sem zárultak be a szakmunkás- képző intézmények kapui; a pályaválasztási esélyeket az átlagosnál hosszasabban latol­gató fiataloknak alkalmuk van még felvételüket kérni. telmény, hogy a fagyasztott húsnak ne legyen semmilyen idegen szaga. Az első pillanatra talán hi­hetetlennek tűnik, de a vágott baromfi éppúgy beletartozik a magyar szabványok repertoár­jába, mint mondjuk egy villany- körte. A szabvány előírásai a legapróbb technikai részletekre is kiterjednek. A legkönnyeb­ben adhat okot a vitára pél­dául az, hogy a vágott baromfi­nak milyen a „kondíciója"? A szabvány meghatározza ezt a követelményt is. Húsos az a baromfi, amely­nek széles, telt melle, jól iz- molt combja van. A vízibaromfi feső combján, farán és mellré­szén a bőr alatt zsírlerakódás van. Az izomzat színe — az alsó combot kivéye — a bőrön nem tetszik át. Azt a baromfit lehet kielégítően húsosnak ítélni, amelynek az előbbinél kevésbé fejlett a melle, a mellcsont ki­áll és nyurgábbak a combjai is. A gyengén húsos baromfi ezzel szemben keskeny mellű, mellcsonti taréja kiáll, hiányzik a bőr alatti zsírlerakódás és mivel az izomzat a bőr alatt látszik, ezért a hús sötétes szí­A libazsír mind ez ideig fő­ként házi készítménynek számí­tott, óm utóbb kiskereskedelmi árucikké lépett elő, így már nem lehet pusztán a készítők és az árusítók ízlésére bízni. A Magyar Szabványügyi Hiva­tal július elsejével életbe lé­pett szabványelőírása ponto­san meghatározza azokat a minőségi és formai kritériumo­kat, amelyekkel a boltokban, piacokon árusított libazsírnak rendelkeznie kell. A libazsír nem tartalmazhat idegen eredetű zsírt vagy ola­jat és az egészségügyi szervek által engedélyezett alvadás- gátló készítményeken kívül egyéb tartósító szereket. A halványsárga, illetve sárgásfe­hér, sűrűn folyós zsírnak a ki­sütött libazsírra jellegzetes, idegen szagtól mentes illatú­nak kell lennie. A tisztaságot úgy lehet a legkönnyebben el­lenőrizni, ha színtelen pohár­ban a körülbelül kétujjnyi vastagságú libazsír teljesen át­látszó és üledékmentes. Fokozottan kell ügyelni a csomagolás minőségére is. A szabány előírása szerint a csomagolás anyagának és módjának olyannak kell len­nie, hogy a termék eredeti tulajdonságait — megfelelő tá­rolási körülmények között — megvédje, a zsírt ót ne eresz- sze, a fénytől védje és felel­jen meg az alapvető egész­ségügyi követelményeknek. Ha péksüteményekre terelő­dik a szó, a fogyasztók nagy része — legalábbis a harmin­con aluli korosztály — zsömlére és kiflire gondol. Pedig eze­ken kívül, legalábbis a ma­gyar szabvány szerint van még: sós kifli, óriáskifli, csá­szárzsemle, fonott kismákos, kerek kismákos, mákos rigó, lisztes francia, sós francia, szegedi vágott kenyér, negyed- és félkilós fonott kalács, mexi­kói, kerek mexikói, sós kalács, tejes zsemle, győri páros zsem­le, sósrúd, gubarúd. Ezeket az úgynevezett fehér­termékeket nem lehet forga­lomba hozni, ha torz alakúak, illetve korommal, sárral stb. szennyezettek. Bár ez csak az első falat után derül ki, be­csapták a vásárlót akkor is, ha a süteményben liszt, tészta vagy só csomók vannak, eset­leg sótlan vagy idegen ízű. A szabványelőírós ugyanis ezeket határozottan megtiltja. Nyu­godtan visszaadható az eladó­kisasszonynak az áru, ha égett, végig repedt vagy kétharma­dánál nagyobb részén a héj felszakadt és a bélzet kilát­szik, ha hiányos, sérült a héj. A kizáró okok között szerepel még, ha a fehérsütemény ide­gen anyagokat tartalmaz, vagy ha nyúlós, penészes.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom