Dunántúli napló, 1975. július (32. évfolyam, 178-208. szám)

1975-07-20 / 197. szám

6 Dunántúli flaplö 1975. július 20., vasárnap Lvov-kertvárosi képek Eredményes tapasztalatcsere Befejeződött a Honismereti Akadémia Jövőre Nyíregyházán lesz a találkozó Befejeződött tegnap Pécsett az Országos Honismereti Aka­démia egy hetes rendezvény- sorozata. Hazánk vclumennyi megyéjéből több mint 120 pe­dagógus, népművelő, muzeoló­gus, levéltáros, könyvtáros és népfront aktivista vett részt a már évente visszatérő honisme­reti találkozón. Az elmúlt na­pokban négy szekcióban: hely- történeti, néprcjzi-nyelvjárási, zott tájait, tanulmányutat tettek Szigetváron. Mozsgón, Boldog­asszonyfán, Átán és Mohácson és ellátogattak Pécs több üze­mébe is. Tegnap, az Országos Honis­mereti Akadémia utolsó prog­ramjaként szabad fórumon mondták el a résztvevők véle­ményüket az idei találkozóról. A felszólalók valamennyien kö- szönetüket fejezték ki a ven­Lvov-Kertváro5 már távolról is a modern nagyváros hangu­latát ébreszti a szemlélőben. A Megyeri útról, a Hőszol­gáltató Vállalat Hőközpontjó- nak épülete mellett lépünk be az új lakótelepre. Itt még min­den ideiglenes. A sáros, hepe­hupás felvonulási utak, a Hő- szolgáltató csillogó csövekkel behálózott telepe, odébb az építők „faluja". A tekintet in­nen a felvonulási telep fölé emelkedik. Toronymagas, ízlé­ses burkolású, katonás rendben elhelyezett lakóhózck vonják magukra a látogató figyelmét. Gyógyszertár, rendelő Egyelőre az Enyezd utca az új városnegyed keleti „széle". Idehallik a néhányszáz méter­nyire dolgozó cölöpverőgép ro­baja. Az építkezés itt is folyta­tódik. Az utcával párhuzamos területen depóniák, faanyagrak­tárak. Két tízemeletes között ki­pillantva pedig újabb építke­zés munkaterülete tűnik elő. A beton és vasbeton vázak már sejtetik az építmény leendő formáját. — Gyógyszertár, gyermek és felnőtt körzeti orvosi rendelő épül - mondja Jakab József, a B. m. Állami Építőipari Vállalat építésvezetője. Ot és félmillió forintos beruházás, az átadást decemberre tervezzük. Mellette a férfi és női fodrászat is elké­szül novemberig. A Krisztina teret délről hatá­roló „tv-panelek” mögött foly­tatódik az üzletsor A zöldség­bolt augusztusra, a tej-kenyér és a húsbolt szeptemberre ké­szen lesz. A GELKA és a FÉNY- SZÖV üzletét már átadták és mint minden üzlet ebben a sorban, úgy a szabóság épüle­te is jóval a határidő előtt ké­szen áll a költözködésre. Szemét az ablakból Krisztina tér. Fiatal, rende­zett, ízléses. No, nem azok a részei, ahol időnkint fel-feltűn- nek az ablakokból és erkélyek­ről ledobált szeméthalmok. Ezeket a kupacokat időről idő­re eltakarítják, - s bár a vá­rosrész egész területén érződik a felfogás: .,... úgyis elég rendetlenség van, miért ne dob­nám ide én is . . ." — a szemét egyre kevesebb lesz, hiszen ott állnak a helyükön a szeméttá­roló konténerek. Itt minden egy helyen lesz. Elérhető távolságra az összes szolgáltatást nyújtó vállalat üz­lete, az iskola, a bölcsőde, óvoda és a kereskedelmi szak­üzletek. A gyermek-intézmények már megjelenési formájukban is kö­vetik a megváltozott igényeket. Színes, modern, jövőbe mutató formák, ugyanakkor pázsit, vi­rág. Csakúgy, mint az egész városnegyed területén: minden utca, tér, szabad terület őriz máris több-kevesebb „zöldet". A Varsóny utcában és a belőle nyíló „női utcákban" például csaknem minden ház előtt jóko­ra díszbokros terület, s ahon­nan elvonulnak az építők, ott a Kertészeti és Parképítő Vállalat máris megkezdi a csinosítást. Játszóterek, játszóutcák Amott egy ping-pong asztal! Lábai lebetonozva, tehát itt is marad. Odébb mégegy, s nem messze, a Varsány utca mellett aszfaltozott mini sportpálya. Fo­cizni, kézilabdázni, röplabdázni is lehet, a pályát magas háló határolja minden oldalon, öt­letes megoldás és nem is ez volt az utolsó ilyen létesítmény ezen a környéken. Amint a Kertészeti és Parképítőnél meg­tudtuk, a játszótér-rendszer is tovább épül. Egy háztömb - egy játszótér. Ez az általános törekvés. Sőt, a Viktória utca és a Krisztina tér közötti terü­leten sétáló-, rollerozó-, ját­szóutca készül a közeli jövő­ben. A Varsány utca járókelői jót derülnek egy fiatalemberen, aki apró plakátot akar belül­ről a telefonfülke ablakára ra­gasztani. Majdnem kiesik az ablakon, mire észreveszi, hogy nincs üveg. A távbeszélő fül­kék rontó-bontói már itt is jár­tak. Megszerelték a két egymás mellett álló fülke egyikében a készüléket, jóllehet azóta a Pos­ta már megjavitotta. Még egy érdekesség a Var­sány utcából. A lakók mondták, hogy valaki gyűjti a lakások bejáratánál lévő lábtörlőket. Nem egyet-kettőt, hanem tu­catjával. Érdekes hobbi. (Vagy üzlet?) A szomszéd területen sárga toronydaru tekereg. A pécsi Építőipari Szövetkezet alagút­zsalus eljárással építi itt a la­kásokat. Egyszerű, mégis érde­kes házak ezek, jól illeszkednek a panelépületek közé. Mi épül még? Visszaérkeztünk a BÁÉV fel­vonulási területére. Lassan el­tűnnek innen is az ideiglenes modul-barakkok, helyükre a be­építési terv szerint kisvendéglő, presszó, 25 szintes magasház, 12 tantermes gimnázium épül, meg egy művelődési központ is. A Megyeri úton már kertes családi házak vannak. Néhány perc, amíg jön a busz. Addig, — mosolyogni való tevékenység- számolom a cigarettavége­ket. Ritkán járhat erre utcasep­rő. Közel négyszáz csikket si­kerül megszámolnom, de becs­lésre is legalább háromszor ennyi van, — csupán ebben a megállóban. Úgy látszik itt is ideiglenesnek tekintik az álla­potot. Persze itt járnak ki-be a sároskerekű teherautók, kár is minden nap takarítani. Az ideiglenesség azonban lassan mindenütt feloldódik. Évek múlnak még el, amíg min­den véglegessé válik, de a „srá­cok", akik most Lvov-Kertváros óvodájában ismerkednek kör­nyezetükkel, talán addigra már el is felejtik, hogy valaha a vá­ros legmodernebb lakónegyede „felnövésének" voltak tanúi. Zsalakó István munkásmozgalmi-üzemtörténeti, valamint országjáró, műemlék- és természetvédelmi tanácsko­zásokon vitatták' meg a teen­dőket és hallgattak színvonalas előadásokat. A program kere­tében bejárták Bcranya hely- történetileg már jól feldolgo­déglátóknak az egyhetes gaz- dcg rendezvénysorozatért. Vé­gezetül Töltési Imre, a Honis­mereti Bizottság titkára zárta be a Honismereti Akadémiát, amely jövőre Nyíregyházán vár­ja az érdeklődőket. »Kelt lény” lett o uege A program mindig vidáman k.. II „Kégliztek”, aztán kifosztották a lakást II Táncra kérés ökölcsapással- Péter, két napig távol leszünk, vigyázz a lakásra, minden rendben legyen - adták ki az „ukázt" a fiú szülei, aztán elutaztak ro­konlátogatóba. Amikor visz- szaérkeztek, azt sem tudták, hogy hova „kapjanak” hir­telenjében. Sorra vegyék-e a lakásból eltűnt holmikat, a sirva panaszkodó Pétert hallgassák-e meg részlete­sen, vagy a rendőrségre szaladjanak feljelentést ten­ni?... Mert az újmecsekal- jai szép lakást ugyancsak „megdézsmálták” az alkal­mi szálláskérők. A 17 éves Péter vallomásá­ból: „Szüleim elutaztak, én pe­dig este lementem az utcára sétálni. Tíz óra körül lehetett, amikor három, korombélí srác­cal megismerkedtem. Mond­ták, hogy átutazóban vannak és nincs éjszakára hol kégliz- niök. Megsajnáltam őket és fel­ajánlottam a lakásunkat. . . összedobtunk pénzt italra is ... Másnap kora reggel elmentek, én még visszafeküdtem aludni. Délelőtt vettem észre, hogy nincs meg a rádióm, hiányzik az egyik pulóverem is . ..” Elment patronért A Baranya megyei Rendőrfő­kapitányság ifjúságvédelmi fő­előadója a statisztikával is bi­zonyítja: nyáron megnő a fia­talkorúak által, vagy azok sé­relmére elkövetett bűncselek­mények száma. 0 Sajnos, évek óta visszaté­rő problémánk ez — mondja. — A nyári vakáció ezernyi örö­met nyújt a gyerekeknek, de sokszor a túlságosan is lazán tartott „gyeplő" miatt az öröm­ből bánat lesz, nemegyszer bűn­cselekmény, rendőrségi ügy. Mert a program mindig vidá­man kezdődik... A 16 éves M. Évát szülei pat­ronért küldték a boltba. Az üz­let előtt találkozott barátnőjé­vel, a vele egykorú N. Gabriel­lával, aki örömmel újságolta: megismerkedett két külföldi fiú­val, akik együtt jöttek autóval egy kis magyarországi kirándu­lásra. Egy óra múlva „randijük" van, — „gyere te is, legalább párosával leszünk, elruccanunk valahova ...” — mondta. Évá­nak megtetszett az ötlet, — külföldi fiúk, kocsi ... A két lány pontosan érkezett a talál­kozóra, jöttek a fiúk is, — a „felcicomázott" autóval. Nagy nevetéssel és örömmel vették tudomásul a „párosra sikerült" találkozót és már nyitották is a kocsi ajtaját.,. Otthon meg várták a pat­ront ... 0 „Kék lény" lett a vége — mondja a rendőrtiszt. — Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy „kitalálhassuk": a két „srác” kérte a kocsikáztatás árát és ha nem ment szépszeré­vel, hát ment erőszakkal. . . Nyáron nagy a forgalmuk a kerthelyiséges szórakozóhe­lyeknek is. Ahol pedig a kelle­mes környezethez még egy jó tánczenekar is „járul” — vidám ci hangulat. És természetesen sok a fiatal. Hadd szórakozza­nak kedvükre. Nincs is eddig semmi hiba. A baj ott kezdő­dik, amikor a hirtelenjében is­meretséget kötött asztaltársasá­gok önfeledten kezdenek szóra­kozni, aztán „átülnek” egymás­hoz, a retikül, kardigán pedig marad a „régi” asztalnál. Ital, hangulat, tánc — aztán a „nagy keresések" ideje követ­kezik, emígyen: „nem láttad a retikülömet, pedig ezen az asztalon hagytam?” — „Az előbb ide tettem a levéltárcá­mat, ki vitte el?” Keres a pin­cér is: „Ki fizeti a hat korsó sört?... Gyakori: a kérdésekre nincs válasz! Mert már megál­lapítani sem lehet az eredeti „ülésrendet”, — a pénztárcá­nak, retikülnek, egyéb érték­tárgyaknak csak a hült he­lyük ... Alkoholos szégyen Kerthelyiségről, italról, tánc­ról lévén szó — ide kívánkozik a „kis történet": az asztaltár­saság ugyancsak ütemesen ren­delte a rundokat, — ivott ott 18 éven aluli (!) — felüli egy­aránt. Három korsó sör után az asztaltársasághoz tartozó egyik fiatalember úgy érezte: elég kurázsit gyűjtött már ahhoz, hogy a szomszéd asztalnál ülő lányt felkérje. Kosarat kapott. A következő pillanatban egy hirtelen ökölcsapással igyeke­zett a lányt jobb belátásra bír­ni. Rendőrségi ügy lett belőle. Idézet a kihallgatásából: — Hány éves? 0 Tizenhét, — És kiszolgálták szeszes­itallal? 0 Igen, természetesen. It­tam, ez volt a baj. Amikor ko­sarat kaptam — nem is tud­tam hirtelenjében mit cselek­szem. Talán szégyenemben ütöttem . .. Az ifjúságvédelmi főelőadó mondja: — A tanítási szünet, a va­káció ideje nem jelentheti azt, hogy minden szülői ellenőrzés nélkül hagyjuk gyermekeinket. A megnövekedett szabad idő­vel sok gyerek nem tud mit kezdeni, tétlenkedik, „unja ma­gát" és könnyen belekevered­het nem megfelelő társaságba. Elsősorban a szülő feladata, hogy mindig tudja: hol és ki­vel játszik, szórakozik gyerme­ke. Az is csak hasznos lehet, ha naponta egy kis programot állítunk össze a gyerek részé­re, megbízzuk kisebb nagyobb feladatok elvégzésével. Fontos a megelőzés És még egyet: a gondok, bajok megelőzését nagymér­tékben segítheti, ha idejében felfigyel a szülő a gyerek eset­leg nem megfelelő viselkedé­sére, baráti társaságára és ha kellő indokot lát, a rendőrség ifjúságvédelmi csoportját érte­síti. Mindez hozzájárulhat, hogy a vakáció hónapjai gyermek­nek, szülőnek örömet, vidám­ságot jelentsen, — ne pedig a „rendőrségi ügyek" számá­nak növekedését. Garay Ferenc Szóvá tesszük Önállóság? Nem szoktuk azzal untatni az olvasót, hogy egy cikkhez, ri­porthoz való anyaggyűjtés időn. ként mennyi fáradságba, futko- sásba kerül. Most mégis elmon­danám, miért nem sikerült egy riportot megírnom, mert egyál­talán nem az újságíró magán­ügye. A Pécsett egy éve működő útfelügyelői hálózat áldásos — az utak használói szerint kevés­bé áldásos — tevékenységéről szerettem volna írni. Felhívtam az egyik kerületi útfelügyelőt és megbeszéltük, hogy másncp délelőtt találkozunk: beszélge­tünk, végigkísérem egy napi munkáját. Másnap reggel a szerkesztőségben kis cédulát ta­láltam az asztalomon: azt üze­ni az útfelügyelő, ne menjek, mert az osztályvezetője nem ér rá. Később megtudtam, hogy az osztályvezető azért szükségel­tetett volna a beszélgetéshez, hátha bírálni akar a sajtó, esetleg olyasmit kérdezni, amire egy osztályvezető ugye mégis­csak könnyebben válaszol. Kü­lönben is: csak az osztályveze­tő nyilatkozhat a sajtónak. Anélkül, hogy a nyilatkozat és a beszélgetés közti különb­séget részletesen elemezném, most csak annyit: beszélgetni szerettem volna az útfelügyelő­vel. Arról, hogyan él, hogyan dolgozik, miért ilyen rosszak a város utcái, mit hozott egy éves működésük, mit kívánnak lenni, hogy javuljanak az utak. A vé­leményére, a munkájára \jpltam kíváncsi. A beszélgetés sajnos nem si­került. Azért nem, mert egy ember, akire rábízzák egy kerü­let közel száz kilométernyi út­hálózatát, járdáit, hídjait, jelző­tábláit, nem akart, vagy nem mert önállóan beszélni a saját munkájáról. S hogy egy ilyen munkakörben dolgozó, részben a forgalom biztonságáért is felelős dolgozó elzárkózott, ko­rántsem az újságíró érdekeit sérti. Sérti a munkahelyi de­mokráciát is, mert lehet-e ott véleménye a dolgozónak, ahol a főnöke ilyenképpen „támo­gatja"? De — hogy a „házunk tá­ján" maradjak — számtalan­szor találkozunk olyan esettel is, hogy az illető azonnal a fő­nökhöz irányít, aztán a főnök behívja a kollégát, hiszen az adott munkaterületet mégiscsak ő ismeri jobban. S ettől kezdve a főnök a beszélgetésnél már csak asszisztál. De ott van végig . . . A miértre mindig ez a vá­lasz: „megértheti az elvtárs, ugyebár a főnök mégiscsak jobban tudja" — még ha -nem, akkor is — nem beszélve arról, hogy felelősséggel csak ő nyi­latkozhat. Az újságíró érti, persze hogy érti, de nem érti meg. Mert világos; ha agy vállalat évi tervterjesítéséről van szó, akkor eleve az igazgatóhoz, vagy a főkönyvelőhöz fordul. De ha arról, hogy érzik magukat a szalagnál az emberek, hogyan dolgoznak, élnek, szórakoznak, tanulnak a brigádban, akkor — ne sértődjék meg senki - nincs szükség az igazgatóra. Ponto­sabban erre a szemléletre . .. Mert, ha — az útfelügyelő pél­dájánál maradva — alkalmas arra, hogy felelős döntéseket hozzon, alkalmas arra is, hogy ezekről beszéljen. Ahol pedig nem így van, ott valami baj lehet a munkahelyi demokráciá­val, a dolgozók önállóságának értelmezésével. (Pánics) A mese enciklopédiája A göttingeni néprajztudomá­nyi intézetben majdnem két év­tized óta dolgoznak a mese enciklopédiáján. Tíz kötetből fog állni, a munkát Kurt Ran­ke professzor irányítja. A lexi­konban egyaránt helyet kapnak Európa, az európai befolyású kultúrák, a mediterrán térség és Ázsia írott és szájhagyo­mány alapján fennmaradt me­séi. A gyűjtemény egyben fel­világosítást ad az azokban elő­forduló kifejezésekről, fogal­makról is. Utcáról utcára

Next

/
Oldalképek
Tartalom