Dunántúli napló, 1975. július (32. évfolyam, 178-208. szám)
1975-07-17 / 194. szám
1975. július 17., csütörtök Dünantult napló 3 Egy fali«, egy gyár Néhány éve, amikor még a népgazdaság egyik központi feladata volt a vidéki ipartelepítés, olykor egymásnak adták a kulcsot a minisztériumokban a deputációk. Lelkes kisvárosi, községi patrióták, képviselők, tanácselnökök, párttitkárok kilincseltek azzal a tiszteletre méltó szándékkal, hogy ipari üzemet, gyárat, de legalább egy telephelyet szerezzenek. ,,Apait, anyait” felajánlottak: helyiséget, közműveket, főleg pedig amiből a legtöbb volt, szabad munkáskezet. A falu, a kisváros további fejlődésének fundamentumát, a foglalkoztatás bővítését, a kulturáltabb, városiasabb élet alapjait látták ebben. Ki vitatná e szándék nemességét, mi több: alapvető igazságát? Mégis, az idő előrehaladtával, annak arányában, ahogyan szükségszerűen a népgazdaság intenzív fejlődése került előtérbe, mind több ilyen küldöttség tért haza bánatos arccal. Mert efféle válaszokat kaptak: „Gyárat nem tudunk önökhöz telepíteni, de próbálják meg, milyen fejlesztési lehetőségek vannak a mezőgazdaságban, milyen rekonstrukciókra van lehetőség, hogyan lehetne a mező- gazdasági termékek feldolgozását helyben megoldani” — és ehhez hasonlókat. Mindennek a magyarázata kézenfekvő: Nem lehet az ország termelőerőit a végtelenségig szétaprózni. Az elmúlt évtizedekben, a szocialista tervgazdálkodásnak köszönhetően, jelentősen kiegyenlítődött az ország egyes vidékei közötti különbség. Ilyen értelemben és céllal változatlanul része maradt gazdaságpolitikánknak a vidék iparosítása. Ez azonban nem lehet egyenlő — és nem is lesz — az „egy falu, egy gyár" mozgalommal. Az ilyen szétaprózás ellen sok minden szól. Főként az az egyszerű igazság, hogy valahol a mezőn, egy falu határában, építhetünk bármilyen nagy üzemet, az még nem jelenti a környék iparosítását. Nem biztos, hogy helyes az ilyen döntés, ha a szűkebben vett gazdaságosság oldaláról nézzük. Mert a munkaerőn kívül — szakképzetlen, betanításra váró emberek — minden mást helybe kell vinni: a nyersanyagot, a kooperáló üzemek félkész termékét, az energiát, a vizet, majd a kész terméket újból el kell szállítani. Ez ösz- szességében sok olyan tényezőt takarhat, amely megkérdőjelezi a gyártott termék gazdaságosságát. Ezzel szemben, ha kijelölünk egy-egyjó fekvésű, -utakkal, vasúttal, vízzel, energiaforrással jól ellátott, vagy ellátható várost, nagyközséget, s annak az iparát tervszerűen fejlesztjük, a gazdaságosság és hatékonyság is sokkal jobb lesz. A tervszerűség alatt azt értjük, hogy a települő üzemek legyenek egymással kooperáló, egymást jól kiegészítő és kiszolgáló társak. Az ilyen kisebb ipari centrumokban megoldható minden olyan járulékos, de elengedhetetlen feladat is, mint mondjuk a szakmunkás képzés és tóvá bbképzés_ stb. Mindez csak néhány érv, amely az „egy falu, egy gyár” elképzelés ellen szól. Bőségesebb, tudományos vizsgálatokon és felméréseken alapuló — józan megfontolásra intő_— érveket tartalmaznak azok az ismert és elfogadott területi-gazdaságfejlesztési elképzelések, amelyek a közép- és hosszútávú tervezés alapját képezik, s amelyek gondosan körülhatárolják a vidéki ipartelepítés feltételeit. Varga József yy Pusztulás az Anna utcában yy Jó vásár volt! Jugoszláv— magyar növény- védelmi tanácskozás Jugoszláv és magyar növény- védelmi szakemberek tanácskozása kezdődött tegnap délelőtt Pécsett, az ország legfiatalabb, korszerű, növényvédő állomásán. A két ország közötti növényvédelmi egyezmény értelmében minden esztendőben találkoznak egymással a növény- védelem irányítói s a kutatók. Kicserélik tapasztalataikat, kölcsönösen tájékoztatják egymást a növényvédelmi helyzetről, egyes károsítok elterjedéséről, az új módszerekről, az egy év óta megjelent növény- védelmi tárgyú rendelkezésekről. A pécsi tanácskozásnak ezen kívül egy speciális témája is van: a kukoricával kapcsolatos időszerű növénykórtani kérdéseket vitatják meq a szakembe- '^k._ - különös tekintettel a vetőmag-importra. A tanácskozás résztvevői tegnap megismerkedtek a pécsi növényvédő állomás munkájával, ma a Bólyi és a Villány- Siklósi Állami Gazdaságba látogatnak, pénteken a fácánkerti növényvédő állomáson tájékozódnak az ott folyó munkáról. A tanácskozáson elhangzottakat, a hatékonyabb növényvédelmi munka s a jobb együttműködés érdekében született megállapodásokat jegyzőkönyvben rögzítik. Üj filmek Kialakult a következő negyedév filmprogramja, amelyben szép számmal szerepelnek a művészileg, ideológiailag értékes filmalkotások. Különösen nagy várakozás előzi meg Lu- kinszkij: Még néhány perc a béke, Coppola: Magánbeszélgetés, és Gavras: Ostromállapot című filmjének vetítését. Érdemes lesz figyelni azt is, mikor kerül műsorra a szovjetjapán koprodukcióban készült: Szerelmem, Moszkva, illetve Bacsó Péter új szatirikus vígjátéka: az Ereszd el a szakállamat. Megfelelő választékkal várják majd a mozik a gyerekeket és a fiatalokat is: az óvodások örömére vetítik a Kutyahűség című filmet, és Hegyen-völgyön címmel Homoki Nagy István alkotását. A Jack kapitány című szovjet film már a nagyobbaknak szól. A III. negyedévben négy új magyar játékfilmet mutatnak be: Gazdag Gyula: Bástyasétány című zenés filmjét, Palás- thy György: - Berkesi András azonos című regénye alapján készült — Kopjások című alkotását, és Mészáros Márta Nyu- gat-Berlinben nagydíjat nyert örökbefogadás című munkáját. 24 új alkotással szerepelnek a szocialista országok. Akik nem számoltak a következménnyel Több mint négy évvel ezelőtt — 1971. január 19-én foglalkoztunk utoljára a címben szereplő utca 2—4—6. számú lakóházainak súlyos megrongálódásával. Emlékeztetőül csak néhány sort az említett cikkből. „A szakértői kárjelentés szerint a károkért az a hatóság felelős, amely nem gondoskodott a még 1965-ben megrokkant Anna utca 1. számú ház támasztóqerendáinak eltávolításáról. Ez az akadály kényszerítette át a gépjárműveket az utca keskeny sávban szabadon maradt déli oldalára, aminek következményeként a járda alá épített vízvezeték eltörött, elárasztotta, majd huzamos időn át alámosta az említett házak pincéit." Két hettel e cikk megjelenése után ismét foglalkoztunk az üggvel, de ekkor már megelégedéssel nyugtáztuk, hogy a PIK megrendelésére az Aknamélyítő Vállalat eltávolította az akadályokat, s egyúttal hozzáfogtak a megrokkant pincék és alapok helyreállításához. Sajnos, ez csak részben sikerült, mert a 4-es és a 6-os számú épületeket már nem lehetett megmenteni. A károk előidézőjét — az említett 1-es számú házat — két éve lebontották. De hogyan? A csupaszon maradt telken fedetlenül hagyták a felszedett alapkövek árkait, a ház pincemaradványait, melyeket a gyanútlan járókelők elől alattomosan eltakar az esőktől hizlalt, méteresre nőtt gaz. Ki a felelős? De ez csak az egyik baj, mert a hónapok óta egymást érő felhőszakadások következményei egyre kézzelfoghatóbban jelentkeznek. A telekre hulló hatalmas mennyiségű csapadék — amelyet még megsokszoroz a szemközti házbontásokból otthagyott kő és törmelékkupacok „gátja” is, — szabad utat talál magának a szomszédos épületek alapjaihoz. Ennek következményei legszembetűnőbben az Anna u. 3. számú ház lakásaiban tapasztalhatók. Mindenekelőtt a lebontott ház közvetlen szomszédságában lévő, Bencze György és özv. Müller Antalné lakásában, ahol a megrepedezett, megroggyant mennyezet tanúsítja, hogy e cikkünknek négy év elmúltával sem adtuk ok nélkül a fenti címet. A témát illetően annyi a különbség, hogy amíg annakidején a II. kér. tanácsi hivatal műszaki osztályát hibáztattuk a történtekért, addig a jelenlegiért a Belvárosi Lakásépítő Szövetkezetét terheli a felelősség. Erre utal a még múlt év november 19-én és december 17-én keltezett két tanácsi határozat is, amelyből a korábbi keltezésű 5 ezer forintig terjedő pénzbírság kilátásba helyezése mellett az alábbiakra kötelezte a szövetkezetét. „Az Anna u. 1. szám alatti telken az árkokat, gödröket temesse be, s szállítsa el a bontásból megmaradt törmeléket. Az építési telken a csapadékvíz elvezetését oly módon oldja meg, hogy az ne folyjon át, illetve ne okozzon kárt, a szomszédos épületekben. Mivel a telek jelenlegi állapotában veszélyezteti a közbiztonságot, a végrehajtást azonnali hatály- lyal elrendelem." Számító érvelés Az egy hónappal később keltezett tanácsi határozat már így hangzott. „Megállapítottam, hogy a Belvárosi Lakásépítő Szövetkezet a 18.430/1974. sz. határozatomban előírt kötelezettségének nem tett eleget, ezért kötelezettségének elmulaszása miatt ezer forint pénzbírsággal súitom ...” Ez utóbbi határozat óta több mint 7 hónap telt el, minden foganat nélkül, mert a szövetkezet megfellebbezte a bírságoló határozatot. Csakhogy e fellebbezés már 7 hónapja megérkezett a városi tanács építési és közlekedési osztályára, s azóta is ott vesztegel. A „miértre" a következő választ kaptuk. — A Belvárosi Lakásépítő Szövetkezetre elsősorban az a feladat hárult, hogy az Anna utca 1. számú lebontott ház helyén kivitelezőt biztosítson egy 12 lakásos társasház felépítésére. Ez meg is történt. A szövetkezet hamarosan kivitelezési szerződést kötött a kishaj- mási tsz-szel, s az építkezés elkezdéséhez szükséges alapösszeget is a rendelkezésükre bocsátotta. Az nyilvánvaló volt, hogy az építkezés előfeltételeként előbb a terep rendezését végezték volna el, de egy váratlan esemény mindent felborított. A vállalkozót — vagyis az említett tsz-t — időközben szanálták, s így a szövetkezetnek más kivitelezőt kell keresnie. T úlzott engedékenység De véleményünk szerint egészen más kérdés az, hogy a fentiekre hivatkozva ennyi időn át rendezetlenül hagyjanak egy lebontott területet, nem számolva, vagy nem törődve a következményekkel. S ha hozzátesszük, hogy ehhez a hét hónappal ezelőtt benyújtott fellebbezés volt a „menlevelük", akkor talán joggal tesz- szük fel azt a kérdést is, hogy a városi tanács illetékesei nem voltak-e túlzottan engedékenyek, elnézőek a fellebbezésbe foglalt sántító érvelésekkel szemben? Több mint száz százalékkal emelkedett a névadók száma Pécsett az év első öt hónapjában a tavalyi év hasonló időszakához képest. A névadók közül nyolcvanhetet a Társadalmi ünnepségeket Szervező Iroda bonyolított le, míg há- romszázhetvenkilenc névadót vállalatoknál, intézményeknél tartottak az anyakönyvvezetők. A szépszámú növekedésre magyarázat, hogy jól szervezett, az ünnephez méltó műsorral rendezi az iroda a kicsik ünnepélyes utónév adományozását. Garancia erre a díszes terem, az ünnepi beszéd, az úttörők műsora és a zene. Tervezik, hogy a jövőben óvodások szerepeltetésével gondosV asárnap este nyolckor bevonták a Köztársaság és a Móricz Zsigmond téren a vásár-zászlókat, s ezzel véget ért az ipar és a kereskedelem utóbbi idők legnagyobb déldunántúli seregszemléje. Elérkezett az a pillanat, amikor illő megvonni az ötödik Pécsi Ipari Vásár mérlegét, összegezni azt a munkát, amelyet a vásár rendezői végeztek a közel egy esztendős előkészítés és a tíznapos vásár alatt, de ugyanakkor szükséges, hogy a kiállítókról is ejtsünk néhány szót. A kissé közhelynek hangzó mottóval lehetne kezdeni: minden jó, ha a vége jó. Ennek alátámasztására csak egy dolgot vetnénk fel. Tulajdonképpen a nyitás előtti napon alakult ki a vásár egységes képe, akkor tudtuk meg végül is, hogy kik vannak itt, s hogy ki hol állít ki. Ez persze nem csak a vásár rendezőin múlott, a kiállítók közül is többen későn ébredtek. A másik dolog amit el kell mondani, a vásárnak otthont adó iskolákkal kapcsolatos: szűk folyosóit, apró termeit nem hatvanezer emberre méretezték. S bizonyára sokáig emlékezetes marad a két vasárnap, amikor közel 15—15 ezren jöttek be a kapukon, s külön közelharcot kellett vívni a pavilonok megtekintéséért, a vendéglátói standokra való jutásért. Minden vásárzárás után szóvá tettük ezt a vásár-otthon problémát, azt, hogy kinőttük a Köztársaság teret. (Bár tudjuk azt is, hogy amíg pénzünk nem lesz rá, csak a Köztársaság téri „szemüveggel” gondolkozhatunk.) C zért volt aztán szerencsés, ” hogy a rendezők a köny- nyűipar termékeit a Jókai utcai iskolába vitték, s húszezer négyzetméterre bővítették a kiállítás területét. Jó gondolat volt a szakosítás gondolata — az egységes ipari szövetkezeti bemutató —, bár ezt a célkitűzést nem sikerült maradéktalanul véghezvinni. Külön örömöt jelentett, hogy két testvérterület első ízben, éppen a jubileumi vásáron mutatkozott be Baranyában, s méltán arattak nagy sikert színvonalas termékparádéjukkal a Ivovi és a szli- veni kiállítók. Ez az első vásári-kézfogás testvérterületeinkkel való kapcsolatainkat erősítette. Nagy kár viszont, hogy Pécs két testvérvárosa, Eszék és kodnak a névadók még emlékezetesebbé tételéről. Ugyancsak sok, szám szerint 385 esküvőt rendezett az év első öt hónapjában a Társadalmi ünnepségeket Szervező Iroda. A reprezentatív terem, a gépzene és az ünnepi beszéd a díjtalan szolgáltatásaik közé tartoznak. Kívánságra, külön forgatókönyv alapján komplex műsort állítanak össze, illetve kiegészítő szolgáltatásként gondoskodnak a meghívók szövegezéséről, tervezéséről, nyomLahti kiállítóival nem találkozhattunk. S bár a pécsi vásár fő gondolata Dél-Dunóntúl iparának, az elmúlt 30 esztendő fejlődésének bemutatása volt —mintegy kirakatba állítása — az ország egyéb vidékeiről érkezett vállalatainak és szövetkezeteinek is lehetőséget adott, hogy bemutatkozhassanak megyénkben. Több, nagymúltú országos nagyvállalat jelenléte emelte a vásár színvonalát, tekintélyét. Láthattuk beruházási és fogyasztási javainkat, több, a világszínvonalon álló terméket ismerhettünk meg. Sikerült néhány hazai vállalatot az üzletkötők asztalához vonni, de ugyanakkor a határmenti áruforgalom számára is kedvező volt ez a seregszemle. A ki ismeri a vásárrendezés "1 előkészítésével kapcsolatos teendőket, egy percig sem vitathatja, hogy nagy munkát vállaltak magukra és végeztek el a vásáriroda —1 a Pécs Tourist — dolgozói. A vásár rendezésével pedig — mint ahogyan azt Faluvégi Lajos pénzügyminiszterünk a nyitás napján említette — Pécs megyei város Tanácsa igazolta pártunk XI. kongresszusának azon megállapítását, miszerint a tanácsok mindinkább területük felelős gazdái, az össztársadalmi országos feladataink megoldásában egyre hatékonyabban, alkotó módon vesznek részt. Hiszen gazdasági kultúránknak a pécsi bemutatóját a helyi társadalmi és anyagi erők hívták életre. A vásár rendezői és kiállítói csak két esztendőre búcsúztak el, 1977-ben újabb találkozóra nyílik majd lehetőség. A tanulságokat és a tapasztalatokat egy nappal a vásárzárás után még nehéz megvonni. Majd ha az itt bemutatott termékekkel a kereskedelemben is találkozunk, s majd ha a vásáron egymásra akadt vállalatok kooperációinak, együttműködésének eredményeiről is beszámolhatunk — elmondhatjuk: érdemes volt Pécsre jönni. 1^1 indent egybevetve: jó vá* * sár volt az ötödik. Bizonyítja ezt a nagy érdeklődés is. Tíz napig Pécsre figyelt az ország. dai megrendeléséről és postázásáról, taxi vagy' autóbusz megrendeléséről, ünnepi ebédről vagy vacsoráról. Csaknem valamennyi házasságot kötő pár kérése a fotózás, az esküvő magnószalagra rögzítése és a pezsgős koccintás. Érdekességként arról is szólhatunk, hogy nemcsak pécsiek fogadnak örök hűséget egymásnak a „Boldogság háza" házasság- kötő termében: budapestiek, kaposváriak, mohácsiak, szigetváriak és siklósiak is megfordulnak itt. P. Gy. K. F. Társadalmi ösztöndíj A legjobb eredménnyel végzett női szakmunkás tanulókat társadalmi ösztöndíjjal taníttatja tovább a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat Pécsi Fonó és Szövőgyára. Tavaly két szakmunkásnő fejezte be a technikumi tanulmányait, s egyikük ez évben már a Textilipari Műszaki Főiskolán tanul. Három női dolgozó levelező úton szerzett textiltechnikusi képesítést, a közgazdasági technikum kiegészítő tagozatán e tanévben ugyan, csak három női dolgozójuk tanul. Tizenegy munkásasszony jelenleg gimnáziumba jár. További két fizikai dolgozó nő kétéves bentlakásos pártiskolán tanul. Az állandó szakmunkásképzés színvonalának emelése érdekében pedig valamennyi szakoktatót pedagógiai továbbképzésre küldték. Közülük ketten már befejezték tanulmányaikat, négyen pedig jelenleg sajátítják el a pedagógiai tudnivalókat. Növekszik a társadalmi ünnepségek száma A csapadék szabad utat talál a szomszédos házak alapjaihoz.
