Dunántúli napló, 1975. július (32. évfolyam, 178-208. szám)

1975-07-12 / 189. szám

1975. július 12., szombat Dünantült Tlaplö 3 Mecseki Ercbányá- Siűti Vállalat és a Mecseki Szénbányák Kossuth-bánya üzemében tiz esztendeje vezették be néhány munkacsapatnál, később a nagyobb kollek­tíváknál is az ösztönzött anyagtakarékosságot. Ezek a mozgalmak sem voltak válságmentesek, az érde­keltségi rendszer hiányos­ságai miatt többször is csak névlegesen léteztek, mégis megélték az 1975-ös újjászületést. Kossuth-bányán — vagyis az 1964-ben még különálló lll-as üzemben — 11 esztendeje a technológiák figyelembevételé­vel anyagnormát adtak ki a csapatoknak. Havonként a megtakarított összeg bizonyos százalékát jutalomként kiosz­tották. Általában 250—300 fo­rintot jelentett ez. A mozgalom legeredményesebb hónapjaiban 30—50 ezer forint volt a meg­takarított anyagok kimutatható értéke. Utasítás nélkül 9 Nagy Dezsöek 300 ezret mentenek # fi jő régi gondolat is megbecsülendő Az elmúlt esztendőben már világosan kitűnt, hogy hatékony gazdálkodást ennél lényegesen komolyabb anyagtakarékosság­gal lehet csak megvalósítani. A Mecseki Szénbányák anyag- takarékossági tervébe illeszke­dő, de annál konkrétabb tervet dolgoztak ki Kossuth-bányán. A takarékossági terv — li­mitrendszer — a szerszámokra és az anyagfelhasználásra vo­natkozik. Kigyűjtötték az 1974- es felhasználást, amelyet 10 százalékkal csökkentve, csapa­tokra lebontva tervként adtak ki. A terv egyik legfontosabb fe­jezete a használt anyagok visz- szamentését, újbóli felhaszná­lását tartalmazza. Nagy Dezső fejtési csapata például 1975-re 300 ezer forint értékű anyag visszamentését vállalta. Nem minden áron: csak az ésszerű­ség határain belül, a biztonsá­gosság, a technológiai fegye­lem betartásával. 1975. első öt hónapjában 1,5 millió forintot eredménye­zett az újólag kidolgozott li­mitrendszer, bár az anyagi ösz­tönzés legmegfelelőbb módját még nem sikerült kidolgozni. A bányászok nagyobbfokú érde­keltsége még jobb eredményt is hozhatna. Az anyagtakarékossági moz­galom eredményeinek ismerte­tését Kossuth-bányán kitűnően oldották meg. A fejtések, elő- vájások anyagnormáit munka- folyamatokra lebontva pontosan kimunkálták, az eredmények — a termelési és teljesítményada­tok mellett — a versenytáblá­kon az értékelést követő na­pokban már ki vannak füg­gesztve. Mindeezkkel párhuzamosan gyakoribbá váltak a kisgép­leltárok, a hiányok a minimá­lisra csökkentek. Minden üzemben ? A Mecseki Ércbányászati Vál­lalatnál 1965-ben kísérleti jel­leggel egy bányaüzemben, a következő esztendőben pedig az összes bányaüzemben beve­zették a limitrendszert. Az elő­ző esztendő anyagfelhasználá­sát némiképpen csökkentve minden csapatnak kiadták fo­rintértékben a felhasználható anyagot. A csapatvezetők min­den ellenőrzés nélkül vételez­hettek, ugyanis a saját zsebük­re gazdálkodtak. Az anyagmeg­takarítás 50 százalékát kiosztot­ták a brigád tagjai között. A biztosítási anyagokat nem von­ták be a limitrendszerbe. Ké­sőbb a visszahozott anyagért is fizettek, arra ösztönözve, hogy az eldobált anyagokat is ösz- szeszedjék. Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetését követően az üzemek nagyobb önállósá­got kaptak, a béralap két szá­zalékának megfelelő összeggel ösztönözhették az anyagtaka­rékosságot. Ekkor a műhelyeket, a fenntartó munkabrigádokat is bevonták az anyagtakaré­kossági mozgalomba, bár eze­ket jobban ellenőrizték, mint a munkacsapatokat, félő volt, hogy a javított gépekbe rossz alkatrészt is beépítenek anyag­takarékossági okokból. Ma a bányaüzemekben fel- használásra kerülő anyagok 25—30 százalékára kiterjesz­tették (a többi biztosító anyag) a limitrendszert. Az elmúlt esz­tendőben kimutathatóan 3 mil­lió forint megtakarítást értek el. A megtakarítás negyedét kapják a csapatok jutalmul közvetlenül anyagmegtakarítás címén. Az anyagtakarékosság azonban a nagy önállóságú bányaüzemek eredményének egy részét képezi, és mivel a Mecseki Ércbányászati Válla­latnál a nyereségrészesedés az üzemek között eredményük függvényében magasfokúan dif­ferenciált, a bányászok a nye­reségben is érzik takarékossá­guk eredményét. Az idén új lendületet kapott az anyagtakarékossági mozga­lom: valamennyi bányaüzem­ben a prémiumkeret egy részét az anyagtakarékossóg ösztön­zésére fordíthatják az üzemve­zetők. Főleg az energiatakaré­kosság kap most különös hang­súlyt. Nem kell mindig újat kitalálni Kétségtelen, hogy mostani gazdasági körülményeink kö­zött kötelezően kell az ésszerű energia- és anyaggazdálkodás útjait keresni. A jól bevált mozgalmakat azonban ugyan­olyan bűn hagyni ellaposodni, feledésbe merülni, mint egyet­len elhullatott csavar mellett elmenni. Sajnos sokan másként gondolkodnak. Nemrégiben egy vezetőképző tanfolyam vizsgadolgozatának témájául a takarékos anyag­gazdálkodást adták meg. A Mecseki Ércbányászati Vállalat hosszú esztendők óta eredmé­nyes és ismételten megújuló limitmozgalmát leíró dolgoza­tot alig értékelték. Mondván: semmi újat nem tartalmaz. Más kérdés, hogy a csupa új dolgo­kat tartalmazó, ezernyi, a taka­Raktáróriás Hét vállalat raktározási gondjait oldja meg a Győrött épülő raktáróriás. Az új léte­sítmény megépítését az tette szükségessé, hogy a város rak­tárhálózata elavult. Az új rak­tárkombinát 24 ezer négyzet- méter alapterületen épül, 144 millió forintos költséggel, teljes belmagasságát hasznosítják polcrendszerekkel. Az új létesítményt vasúti és közúti csatlakozóval látják el. A raktár-kombinátban irodák, melegedők és egyéb kiegészítő egységek is helyet kapnak. A raktár mellé 600 személyes konyhát építenek. rékos anyag- és energiagazdál­kodásra vonatkozó terv közül hányat vezettek be, s ezek kö­zül is hány váltotta be a remé­nyeket ...?! Lombosi Jenő Lesz-e honvédelmi bázis, haditechnikai park Pécsett? Egy 1973 eleji eszmecsere is szóba kerül, amikor Maros Ti­borral, a Magyar Honvédelmi Szövetség Pécs városi titkárá­val beszélgetünk a város ifjú­sága körében végzett honvé­delmi nevelő munka tapaszta­latairól és néhány fontos tenni­valóról. Akkor egy új városi lőtér szükségességét feszeget­tük, s annakidején tudomásunk­ra hozták, hogy a Mecseki Érc- bányászati Vállalat támogatná egy városi rendeltetésű lőtér építését. Tapasztalatok A városi vezetőség az ál­talános- és középiskolai fiatal­ság honvédelmi nevelésében fejti ki tevékenységét (az egye­temi, főiskolai ifjúság a me­gyei vezetőséghez tartozik). Az Nincs erre hely?! Beszélgetés Maros Tibor városi MHSZ-titkárral elmúlt tanévben Pécsett 8272 7—8. osztályos általános isko­lás és 9063 középiskolás és szakmunkás-tanuló körében vé­geztek honvédelmi nevelő mun­kát (a fiatalok között mintegy 80p0 lány volt). — Ezek a fiatalok az isko­lában találkoznak először a honvédelemmel, s szereznek alapvető ismereteket a fegy­vernemekről, rendfokozatokról, tereptanról, ballisztikáról, stb. — mondja Maros Tibor. — Keli nagyon a utánpótlás Fiatal a gyár, Három eves ,,Tavaly ilyenkor még kukorica zöldellt a Kertváros vásártér és a Mára Ferenc utca által határolt területen. Most egy 4200 négyzet- méter alapterületű, hatalmas csar­nok áll a gyárterület közepén, mel­lette korszerű szociális tömb, míg valamivel távolabb a nagyteljesít­ményű hőközpont. Az eredeti prog­ramnak megfelelően július elsejé­vel indul meg hivatalosan is a munka, a beruházás első ütemét képező csarnokrészben, végleges nagyságát ugyanis 1974-re éri el a gyár . . (Dunántúli Napló, 1972, Három nap múlva megkezdődik a mun­ka a pécsi műszergyárban.) üzemi légkör. Irodák az egyik oldalon: kü­lön épületben. A termelő csar­nokok zaját telefoncsörgés, a kávéfőzőgép sustorgása ellen­súlyozza. Modern porta telefon- központtal : bizalmatlan portás­sal. Az üzemcsarnokot drótketre­cek szabdalják üzemrészekre, a technológiai követelményeknek megfelelően. Forgácsolóüzem, présműhely, mechanikai rész­leg, elektrotechnikai üzemrész, csomagoló. A pécsi műszergyár — a Mechanikai Laboratórium három éves. A kérdés kézenfekvő. Vajon felnőtt-e az „igazi" gyárak so­rába? Vajon hogyan érzik ma­gukat az emberek Pécs legif­jabb „barkácsműhelyében", az igazán speciális, nagy szakér­telmet kívánó stúdió-magneto­fonok között? Keresztes János igazgató mondja: gyárunk 130 millió forint értéket állít elő évente, a jelen pillanatban 641 dolgozónk van. , 1972. június elsején 60 fővel startoltak. A dolgozók korátla­ga ma 23 év, s hatvan százalé­kuk férfi, a többi nő. Kelemen József annak idején a Sopianából jött át. Pörög az eszterga: több száz magnó-fő­tengely az asztalon. A kérdésre, jó-e itt, sommá­san válaszol: — A családi pótlékkal együtt havi 3700 forint összejön. Bri­gádvezető vagyok, megbecsül­nek. ötszázados tűréssel dolgozik, órabérben. így a minőséget ta­lán jobban lehet tartani. E hé­ten 780 darab, tenyérben el­férő nagyságú csapágyházat készít el. Háromnegyed hattól háromnegyed kettőig. A forgácsolóműhely másik sarkában Németh Ferenc okta­tó magyarázza az ipari tanu­lóknak az alapvető tudnivaló­kat. Elsősök. Elfogultságról szó sincs, csakhát... — Kell nagyon az utánpót­lás — mondja. Jövőre 100— 150 emberre volna szükség, szakmunkásokra, műszerészek­re. Idén a Mechanikai Laborató­rium egésze termelésének 20 százalékát adja Pécs, jövőre már az egynegyedét. * Szabados Edit a kalauzom. A Gépipari Technikumban érett­ségizett 1972-ben, az E-osztály- ban. Pontosan tizenketten jöt­tek ide, osztálytársak, s köztük Edit — mondhatnám — befu­tott. A mechanikai üzemrész­ben dolgozik s ő a KISZ-titkár. — Nem is tudnám máshol elképzelni a munkát — mond­ja. — Bizonyára keveseknek mond valamit az, hogy itt szin­te folytatódik az iskolai élet: egész osztályok jönnek minden évben, a gépipariból, a vegyi- sektől. A fiúkat viszik csak el — katonának. De visszajön­nek. — Kifutási lehetőség? — Hót nem elég az, hogy szeretik amit csinálnak, hogy együtt vannak, s hogy ... A présműhelyben parányi alátéteket luggat Fenyvesi Im- réné. Ismerősöktől tudta meg annak idején, hogy keresik a munkást a Laborba. Az alátét átmérője 4,6 milli­méter, a belső lyuk átmérője pedig 1,6 milliméter. Ma 11 ezer darabot szaggat ki a szé­les bakelit-lapból. Egy alátét elkészítésének normaideje négy század másodperc. Mire ki­mondom, letelik. — Bizony fárasztó néha — mondja. — Ezért van aztán, hogy többet járkálunk, „üres­járatban" egyik géptől a má­sikig, s közben kipihenjük ma­gunkat. A présműhely vezetője He­ring József az üzemről mond egyet s mást. A légkör jó, vagy legalábbis a szakmai oldal biztosan. Emberi oldalon van egy-két dolog, ami nem ké­ne... Zajlik az élet, mindenki számára az üzemindulás a nagy lehetőséget jelentette. A soha vissza nem térő alkalmat. A három év alatt a Mechani­kai Laboratóriumban pontosan 206 „dolgozó" fordult meg, az­az ennyien számoltak le. A je­lenlegi létszám egyharmada. Lehetőség keresők — köztük vándor-verebek — és olyanok is bizonnyal, akik számításai­kat nem találták meg. A leg­nagyobb jóindulattal sem. * A kész magnetofonok utolsó vizitre, a mérőbe kerülnek. Weisz László előtt ott az asztal- nyi „stúdió", pörög a két tár­csa. — A mono-géppel másfél óra alatt végzek — mondja. Felteszem a fülemre a hall­gatókat, figyelem az „elektro- kardiográf” villanásait, s néha mond valaki németül valamit. (A frekvenciákat.) Lacit 1971 szeptemberében a gépiparis érettségi után vették fel töb- bedmagával, s Pesten tanulták a szakmát. Hétötvennel kezdve, s felfutva most 13,10-re. Meséli, hogy elég nehéz volt a kezdet­kezdetén, hiszen „fodrászok”, háziasszonyok jöttek betanított munkásnak, s legalább egy év kellett, mire belejöttek. A mechanikai szereidébe 30—40 gép fér be egyszerre. Terkovics Ferenc völlig érő ha­jú fiatalember, Komlóról jár be a félötössel, s bizony ismét fél öt van, mire hazaér. Mechani­kai műszerész — két éve érett­ségizett. Tömören csak ennyit mond: — A magnózás világi do­log ... * Dél van. A csőtészta és a pörkölt megfőtt, a portás meg­enyhült. Néhány gépkocsi for­dult ki az udvarról, magnókkal rakodva. A magnókon a fel­írás: STM 210—C ML. Ebből aztán senki sem tudja meg, hogy Pécsett készültek, pedig a gép kifut a nagyvilágba. S azt sem tudja meg senki, hogy a legidősebb készítője — a technológiai szalag mentén — 23 éves volt. Igen, fiatal, 23 éves. Akik közül az egyik búcsúzóul azt mondta: se bölcsődénk, se óvo­dánk nincs. Pedig felajánlot­tunk mi már érte mindent. Te­rületet, társadalmi munkát, fittyfenét. A vak is láthatná: ma hatszázan vagyunk, nőtle­nek, hajadonok. Aztán csak megkezdődnek a „szalag”- menti házasságok, s lesz leg­alább hatszáz gyerek is. Fiatal a gyár, három éves. Kozma Ferenc Ezeket az általános tantervbe beépítve, többnyire ellenőrizhe­tetlenül oktatják. Az eredményt a honvédelmi napokon mérhet­jük le, a tapasztalat nem min­dig kedvező. — Miért? — Rengeteg múlik a hon­védelmi felelősön, aki legtöbb helyen maga mögött tudhatja az igazgatóval együtt az egész tantestületet. De nem ritka az sem, hogy a legújabb peda­gógusra „nyomják" a honvé­delmi munkát, ez pedig nem vezet jó eredményekhez. — A szorosan vett tantervi, nevelési problémák helyett ma­radjunk a gyakorlati oldalon. Milyenek a feltételek? — Az általános iskolákban 124 fegyver van, ebből 40 se­lejtes állapotú. A középiskolák­ban és a szakmunkásképző in­tézetekben 94 lőfegyver van, ebből 12 a selejtes. Rontja a helyzetet, hogy ezekben az is­kolákban egyáltalán nincs pisz­toly, holott előírás szerint pisz­tolylövészet is van a honvé­delmi napokon. A városi mű­velődésügyi osztály kérésünkre az új tanévben 50 ezer forint értékben 32 puskát és 25 pisz­tolyt szerez be a középiskolák­nak és szakmunkásképzőknek. Ez sokat fog segíteni. — Hol folyik a lövészet? — Amelyik iskola erre gon­dot fordít, az az alagsorban, pincében, udvaron kialakított lőtéren oldja meg a foglalko­zásokat. De ezek nem enge­délyezett lőterek, csupán tudo­másul vesszük a létüket — mert nincs más. A jelzés... — Dehogynem, a kisállomási lőtér... — Persze. Csakhogy annak kellene kiszolgálnia a pécsi mi­nőségi lövészsportot. Az előírás szerint májusban megtartott is­kolai honvédelmi napok kere­tében lebonyolított lövészeteket is itt kell megrendezni, ez a, színhelye a sorkötelesek lövé­szeti képzésének, idejönnek a klubok, az Ifjú Gárda... Az igazság az, hogy amióta meg­szűnt a kertvárosi építkezés miatt a málomi lőtér, azóta Pécsett gyakorlatilag nincs lő­tér. — A honvédelmi nap azon­ban nemcsak lövészet... — Terepi feladatok, akadály- verseny ... Sajnos, többnyire ezek is sematikusak. Nehéz megfelelő helyet találni. Újab­ban a mandulási kocogópályá­ra vitték a gyerekeket, de jött a jelzés: az nem akadálypó­lya ! Igaz ... — Tehát? — Honvédelmi bázisra len­ne szükség végre Pécsett. Nem kérünk sokat: 200x100 méteres területet, ahol fel lehet épí­teni a korszerű lőteret és az akadálypályát. De ilyen terület — úgy látszik — nincs Pé­csett. Legalábbis az iskolás tö­megek által könnyen megkö­zelíthető (tehát nem periférikus) helyen. Két éve már eljutot­tunk odáig, hogy elfogadtuk a tettyei kőbányát, de aztán azt mondták: mégsem alkalmas... Pillanatnyilag tehát ott tartunk, hogy nincs PécStett bázisa a honvédelmi nevelésnek és saj­nos azt sem tudjuk, mikor lesz. Pedig a honvédelmi munkát szívügyüknek tartó pécsi vál­lalatok, intézmények segítené­nek a bázis létrehozásában, ha területét kapnánk. — Egyéb „kívánság"? — Az MHSZ főtitkárától ér­tesítést kaptunk, hogy ez év­ben már kapunk eszközöket a létesítendő pécsi haditechni­kai parkhoz, tehát gondoskod­junk helyről. Kezdetnek egy vadászrepülőgépről és néhány lövegről van szó, de később egyebek is érkeznek. Bár tár­gyaltunk már róla, területet még mindig nem jelölt ki a város. H. I. Anyag, idő, pénz, energia | * Takarékosság az ország, a magunk javára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom