Dunántúli napló, 1975. június (32. évfolyam, 148-177. szám)

1975-06-28 / 175. szám

%%%% *v Í.^^S^íSSSSwaX-W-x t-x^x^Xi-xJ;::::::::::;:-:::-:-:-::: sx-<**!*>?*: vW,:":''W''W''M ■x-'X-vx^x.-:;: ;:-x:: •••x::--x:: :::;: ::^»Ä :>: $gg$ ki S SSS Sí$"?#:?*í iSk-Sig fc$ ? S.3 $ $.í ä\* Ä:’^> $ •:« ív*í í $ * :&;£ í 3 Ä ^S m& >>? x^ *x *x 8::&£&3£ § Mi? %iS8g$$£Ä& ■p-:'^^" Hl cKdMO/yTa/tfN ‘'RdvAt Tabló tizenöt év után Tizenöt évvel ezelőtt is elin­dult egy seregnyi ifjú ember, hogy megkeresse a helyét a vi­lágban .. . Tizenöt évvel ezelőtt végzett egy géplakatos osztály a pécsi Zrínyi Miklós szakmun­kásképző iskolában. Huszon­nyolcán voltak, s a „seregnyi ifjú ember” közül őket válasz­tottuk ki, hogy életútjukat egyé­nenként nyomon követve meg­próbáljunk képet rajzolni erről a generációról . . . . A kiválasztás véletlen, a ti­zenöt éves terminus nem. Tár­sadalmunkban éppen ez az az időszak, amely a legsimább életút lehetőségét kínálta, és az eltelt másfél évtized alatt az is kiderült már mi maradt, meny­nyi valósult meg az „útravaló mellé csomagolt" vágyakból, tervekből ... Tréfás kedvében volt ezúttal az „újságíró ördöge" — így a figyelmes olvasó kedvéért szolgálni kell némi magyará­zattal. A sorozat legutóbbi írá­sát azzal zártuk, hogy a követ­kező „felelő" Friedrich Ferenc lesz... Hát nem Friedrich, 'hanem Friedl, — de ezzel még nincs vége a bonyodalmaknak: mert ez alkalommal Hajnal Fe­renccel beszélgettünk .. . — Egészen kis gyerek voltam még, amikor a szüleim elvál­tak ... Az osztálytársaim még Friedl-ként ismertek ... Édes­anyám később férjhezment Hock Ferenchez ... Akkor dön­töttük el közösen, hogy együtt változtatjuk meg a nevünket Hajnalra. Hát ennyi az egész, 1— mondja Hajnal Ferenc. Ilyen előzmények után szinte természetes „jóvátétel", hogy egy rendezett, okosan tervezett és felépített életbe csöppen­tünk Hajnaléknál. Kiegyensú­lyozottságról, biztonságról árul­kodik ez a pécsi, Péter utcai OTP-öröklakás, — berendezése ízlésről és fantáziáról vall, — no és arról, hogy a lakás gaz­dája nem szívesen dob ki pénzt olyasmiért, amit maga is meg tud csinálni ... És miután Haj­nal Ferenc lakatos, persze, hogy ez az anyag dominál a lakásban: vas vázba épült a gyerekszoba faltál falig szek­rénysora, fémből készült a pad­lóváz, az előszoba-fal, a csil­lár, a telefon-tartó, a folyóirat­tartó, és házi kivitelezésű a zöld sarokba bújtatott akvá­rium .. . Ahogy beszélgetünk, mind­végig az az érzésem, hogy Haj­nal Ferencet nehéz lenne za­varba hozni: „élet-játszmájá­ban" jóelőre kigondolta a kö­vetkező lépéseket, tudja hová lép és miért lép, talán még a meglepetéseket is bekalkulálja valahogy. Nem, nem számítás­ból, — a biztonságos, nyugal­mas élet érdekében. És alapo­san megdolgozik érte ... Nem mindig volt minden ilyen sima és egyszerű, a kez­det kezdetén akadtak törések. Beiratkozott a Nagy Lajos Gimnáziumba — és röpke idő múlva kimaradt a gimnázium­ból. Dolgozni ment egy mű­helybe, úgyhogy mire egy fél év múlva felvették az iskolába és tanulónak szerződtették a Sopianába, már megérezte az olajszagot, kóstolt valamit majdani szakmája levegőjé­ből... — Bánja, hogy akkor ott­hagyta a középiskolát? — Egyáltalán nem bánom, hogy szakmát tanultam, — azt, hogy nem végeztem el a közép­iskolát, azt igen. Nem mintha más akarnék lenni, csak idővel rájön az ember, hogy annál több értékű saját szemében is, mennél többet tud. Különösen a mai világban. Nézegetem a fiam könyveit — Zoli most vé­gezte el az első általánost — hát ég és föld az akkori és a mostani oktatás. Többet vár­nak, többet követelnek már a gyerekektől is . .. Alig töltött néhány eszten­dőt a szakmában, amikor egy másik vállalatnál, a Fémipari­nál egy másik szakmát kez­dett tanulni: az autószerelést. Nem vizsgázott b< 'öle — ám még most sem mondott le a második szakmunkás bizonyít­vány megszerzéséről — „csak” megtanulta. Egy fél évtizedet dolgozott ott, aztán valami még­iscsak visszavitte az eredeti szakmába. Korábbi munkahe­lyén művezető volt, az új cég­hez, a Vegyesipari Vállalathoz TMK-lakatosnak ment. — Több pénzért vagy keve­sebbért? — Többért. Itt egyszerű la­katosként többet kaptam, mint ott művezető koromban ... ni az ember. Másodszor: a vállalatnál megbíztak bennem, javasoltak erre az iskolára, nem hagyhatom őket szégyen­ben. Harmadszor: magam miatt is ... — Nem gondolt még arra, hogy ha elvégzi az iskolát, ta­Itt aztán meg is állapodott. Legfeljebb annyi a változás, hogy a vállalat neve azóta „Szolgáltatóipari” lett, no meg az, hogy őt bízták meg a TMK brigád vezetésével. Tizenegy ember tartozott hozzá. — Tizenegy embernek paran­csolt. Milyen ... ? i— Nem parancsoltam — vág közbe rögtön — abban a kollektívában nem lehetett, nem kellett parancsolni. Hiszem, hogy a szép szóból mindenki ért, és ha együtt akarunk va­lamit, az mindig többet ér. És mi együtt akartunk. Nem vol­tunk válogatósak, finnyásak. Tudtuk, éreztük, hogy számít­hatunk a vállalatra, cserébe ők is számíthattak ránk. Bár­milyen munkáról volt szó, ug­rott a brigád: ha kellett, ud­vart söpörtünk, ha úgy hoztq a dolog, deszkát raktunk... Hajnal Ferenc azóta már nem brigádvezető. A kollektívá­nak továbbra is tistzeletbeli tagja, de a brigádvezetést más­ra kellett bízni: tavaly ősztől az MSZMP Oktatási Igazgató­ság kétéves politikai középisko­lájába jár. Jelenlegi munka­feladata: tanulni. — Háromszorosan is muszáj tanulni. Az első indokot már elmondta: szeretne többet tud­lán kiemelik, jobb beosztásba helyezik? — Ugyanezt kérdezte tőlem egy újságíró, aki a pártiskolán járt... Ugyanazt mondom: nem tudom mi a tervük velem, de nekem a műhelyben meg­van a helyem ... A következő lépés a feleségéé lesz: úgy döntött a családi tanács, hogy jövőre ő teszi le a különbözetit a köz- gazdasági technikumban, — azután majd meglátjuk hogyan tovább. Az az érzésem, tudják hogyan tovább, — de erről még tényleg korai lenne beszél­Fényképek, emlékek, osztály­társak, — és az elmaradhatat­lan sóhajő „tényleg olyan, de olyan keveset tudunk egy­másról. Kivágom az osztály­társakról szóló cikkeket, néze­getem, olvasgatom, — mennyi minden megváltozott azóta ... Mostanában gyakran eszembe jut, ha nézem a végzősök tab­lóit a kirakatban: Vajon ők is csak ennyire veszik komolyan a feliratot: találkozunk...” Akitől a következő találko­zót kérjük Hajnal Ferenc köz­vetítésével: Szijártó János. D. Kónya József Külvárosi kisfilm Szembeúsznak a házak: földszint, emelet, négy eme­let, földszint. Belelobban egy utcai lámpa. Tűzfalak dermednek lompos udvar köré. összeszabdalt kapu­alj, az udvaron tócsákban olvadnak, ki a hátsó lép­csőház és függőfolyosó fé­nyei. Egy fénygolyó felszívó­dik, valaki a felső emeleti konyhában megfojtotta a lámpát. A hűvösségben pengnek a csupasz, vako­latlan és irdatlan nagy fa­lak. A téglák hálója mintha zizegne. Ahol az utca beletorkollik a neontól lobogó térbe, hat­emeletes ház virraszt a sar­kon. Alatta kis őrház, füst­jét elharapja a szél. Barná­ra szenesedett deszkakerítés - csak a látszat kedvéért. Tüdejüket ki rohant teherau­tók sorakoznak az égből le­lógó tűzfalak tövében. Má­ra elég. A kapun keresztben rúd, láncon lakat, az örökké­valóság rozsdájával. A há­zikóban valaki fűt: számá­ra minden változatlan. Egy erős lámpa tombol, hogy az autók biztosan ve­hessék a kanyart. Macska­köveken pattog széthulló fé­nye. A varas vasrácsból ki­hulltak az üvegek, belátni a műhelybe. Az esztergapad inditógombján még ott az olajos izzadságnyom, s még enyhén kavarog a levegő. Az ereszcsatorna félbe­szakad, mielőtt földet érne. Szélét csipkésre rágta a le­rohanó viz. A falon liliomo­kat növel a felitatott eső, s az aszfalton átütnek a rozs­dás víz lila páfrányai. Fentről zsibongás. Mint egy kivénhedt repülőgép, begyújtott tusokkal zúg és remeg a zuhanyzó, de nem bír elszállni. Gőze kicsap a kivert ablakokon. Meztelenek és nevetnek. Marafkó László r okk remENe ­mtmmm jf*. | 11. Rózsi a saját szobájába ve­zette Kövest. Ez volt a leg­biztonságosabb, mivel egyet­len pici ablaka a világítóud­varra nyílt. Aztán bezárta az ajtót és leosont a földszintre. Mivel senkit sem látott, kiment a kapun és észrevétlenül beállt az árokásók közé. Lapát nem jutott mindenkinek. A többi­eknek a kezükkel kellett ka- parniok a fagyos földet. — Mozgás! — nógatták őket a nyilasok. — Adjanak egy lapátot — morogta valaki. — Ki pofázott? A kérdésre természetesen nem jött válasz, de a testvé­rek nem is várták. Mint a zsák dőltek le a sáros földre, mert egy Sztálin-gyertya nappali vi­lágosságot derített. — Figyeld, meg, mi lesz itt! — mondta az egyik testvér. — Úgy lövik le őket, mint a nyu- lakat. De ellobbant a Sztálin-gyer­tya fénye és a túloldalon né­mák maradtak a mesterlövé­szek fegyverei. Azok is tud- ( ták, hogy a budai oldalon a testvérek kikkel ásatják az ár­kokat. VII. — Idefigyeljen, testvér! — lépett a nyilas mellé Rózsi. — Nekem nincs lapátom, az én munkám itt úgysem ér semmit. Engedjen le _a pincébe, főzök egy nagy fazék forró teát, ma­guknak sem árt. — Hát az jó lenne... De mit szól az ezredes testvér. Ha meglátja magát, keresztül lö­vi. — Vagy ki tudja? — kun­cogott a társa. — Sose féljenek, Az ezredes nekem majdhogynem sógo­rom ... — nevetett Rózsi és máris szaladt. Eötvösék pincéjének ajtaja Látom a hajnal pirkadását (Optimista labdarúgó-eposz) Itt van a labdarúgásunkban a szezon vége. Ilyenkor min­den újság számvetést csinál, az okokat elemzik, kinagyítják, ellaposítják, elkenik, sötétbe borítják és megvilágítják. Olyan komoly kérdés ez, hogy ideje annak, hogy én is megszólaljak. Én optimista vagyok! „Késhet a tavasz, ha már itt a tél?" — kérdi Babits híres versében. Sok naiv ember azt hitte, hogy a mélység feneketlen. Azt mondogatták, hogy most va­gyunk a mélyponton. Pedig hol voltunk még tőle! Csúsztunk húsz métert: — Itt a mélység! — ordítot­tunk. Csúsztunk még harmincat. Ennél mélyebbre nem lehet esni! — mondta a sajtó és mi is. Lehetett! Jött Marsailles! — Kijavítjuk, megjavulunk! Jött Wales, Bécs és még, ami belefér. — Semmi baj! Hoztunk ha­tározatot. Sokat. Majd ezer labdarúgó üge­tett a gyepen. Még a győzte­sek képét is közölték. És bíztunk! Hogy miben?!... Akkor jött Szófia! Én pedig most kezdek bízni! Végre a mélyponton vagyunk! Szegény bolgárok! Mit vesztettek azok, akik nem mentek el?! A bolgár futball- történelem legnagyobb diada­la alkalmából csak a tv előtt ordibálhattak és nem a hely­színen. Tudják miért nem mentekel? Mert nem hittek! Egyetlen va­lamirevaló, a futballhoz értő bolgárkertész sem hihette, hogy a mumus, a számukra eddig legyőzhetetlen magyar váloga­tott az egyetlen, aki elhiszi, hogy nemcsak behozható a két­gólos hátrány, hanem meg is duplázható! Hálás lenne, ha a mérkőzés előtti nyilatkozatokat idézném, de minek? Láttuk a mérkőzést. Egy összeszokatlan, koncepció nélküli, innen-onnan összesze­dett amatőr csapat izzadt, egy közepes profi csapat meg ját­szadozott. Előzetes gyanakvá­som ellenére nem is gorom­bán. Egy embert becsülök igazán: „BARÓTI ,LAJOS-t". Én őt egyszer, szövetségi ka­pitány korában bántottam. Őszintén sajnálom. Nem volt igazam I Ö most azt mondta: „Egyetlen elképzelésem sem vált valóra, én vagyok érte a felelős." Az egyetlen ember, aki vál­lalja azt is, amiben ő a leg­kevésbé ludas. Aki nem vállalja, hogy is mondja Arany: „Tengerföveny azoknak száma, Kicsi nekik." Itt van pl. a koncepció. Örök­ké emlegetett, ragyogó példa­képnek a majdnem .íaranycsa- pat” idejében nagyon keveset beszéltek erről. Rúgták a gólokat. Kaptak is 7:3, 6:2 stb . .. Ebből csak egyet tudok kiol­vasni: „Többet rúgni, mint amennyit kapni." Figyelemre­méltó koncepció! Ma, számoljunk: 4+2+4, 4+4+2, 5+4+1, előretolt ék, hátravont szélsők. Miért örülök szerfölött a szó­fiai vereségnek? Mert már nincs kitől kikapni. Elértük a mélypontot. Német barátaink izlandtól húzták ki a gyufát. De Feleba­rátaim! Mondjuk meg őszintén, ha bennünket is megvernének az izlandiak, kit lepne meg? Nem vagyunk bent a semmi­ben: Olimpia, Világ-Bajnokság, Európa-Bajnoksóg. Évenkint minden Kupában, kupán vág­nak bennünket. Ha egyszer, valamikor a döntő közelébe kerülünk, az egész sportsajtó sikong a gyönyörűségtől. Aki öreg, még emlékszik az FTC dél-amerikai sikereire. Kézről kézre adták őket. Hét-nyolcgó- los győzelmeket arattak. Kinek kell ma külföldön a magyar futball? Közelebbről, olcsóbbat is verhetnek! Még valamit! Én sajnos mű­veletlen és mindinkább telje­sen közömbössé váló szurkoló vagyok. Engem nem a koncep­ció, hanem a gól érdekel, ha adják, ha kapják. Még mérge­lődni is csak akkor tudok. Itt van ez a szerencsétlen PÖMÖSÖCÖ, ha minden mér­kőzésen egy gólt rúgott volna, hol állna? De ők nem... Ma már többen mennek az NB. 11 - re, mint az l.-re. Gól is van, bunda sincs. Gondoljuk csak ef! Amiben mi magyarok valami eredményt elértünk, az a támadás. Vívás, ökölvívás, birkózás, vízilabda, még a pingpong is. üsd-vágd, nem apád. Miért lenne a lab­darúgás kivétel? Hátha hoznak most ilyen ha­tározatokat. No ezért érzem én a hajnal derengését a szófiai vereség után. A mélypontnál mélyebb nincs, ezután már csak a fel- emelkedés jöhet. Ha meg nem jön, — ami szintén előfordulhat — akkor meg már ki figyel oda?! Szöllősy Kálmán még mindig nyitva volt. Rózsi hangos léptekkel ment végig a folyosón, még énekelt is. — Ki az? — lépett ki Kö- petzy és zseblámpája fényét a lányra irányította. — Hogy mert lejönni? — A testvérek leküldték, hogy főzzek forró teát a nép­nek, mert megfagynak a nyo­morultak. — Konyakos fekete, kaviáros szendvics nem kell? — kérdez­te az ezredes gúnyosan, de el­engedte a lányt. Rózsi még hallotta, amint búcsúzik. — Egy ideig nem jövök, mél- tóságos asszonyom. A várba megyek, hogy a különítménye­sekkel pontosan egyeztessük a terveket. Engem neveztek ki a német és a magyar csapatok közötti összekötőnek — mond­ta büszkén és Tószeghy kísére­tében eltávozott. Rózsi felszította a tüzet és feltette a teavizet. Elgondol­kozva bámult a lángokba és halkan dudorászott. Közben így okoskodott magában: leg­feljebb két-három napig tart­hat az egész. Köpetzyék meg­próbálnak kitörni. Nem volna jó, ha sikerülne nekik. Nem volt bosszúálló, de Köpetzyt nem szerette volna szabadnak tudni. Az ilyen embereket ár­talmatlanná kell tenni. Testvé­rei gyermekkorukban minden­féle állatokkal hadakoztak. Ró­zsi a mókust, a madarakat mindig megvédte tőlük, de amikor rókafogásra mentek, velük tartott és ő örült a leg- jöbban, ha hurokra került a csirkefogó vad. (Folytatása következik.) HÉTVÉGE Ä] \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom