Dunántúli napló, 1975. június (32. évfolyam, 148-177. szám)

1975-06-17 / 164. szám

1975. június 17., kedd Dunántúlt napló 3 ■ Uv IZIrWKlJIsSi US ICo |IiC1113|l*3S«It33 fl ma embere r ■ ül menyekkel jelentkezik Mennyit költ a turista? Vízesés az Éger-völgyben. Fotó: Erb János Teljesült az évtizedes kérés Buszjáratot kapott Szebény A szebényiek kérése las­san évtizede szinte minden fórumot megjárt. Utoljára a televízió „Nyitott boríték" műsorához folyamodtak: ad­janak segítséget ahhoz, hogy Szebényt se kerüljék el a VOLÁN járatai. így hát nem csoda, hogy maguk a falubeliek is hitetlenkedve fogadták tegnap hajnalban az első VOLÁN busz meg­jelenését. Fazekas István ta­nácstagi csoportvezetőtől tu­dom, hogy azért jónéhányan bíztak a VOLÁN ígéretében: ha kész lesz az út, napontc kétszer közlekedik Mohács és Szebény között a menet- rendszerű járat. A KPM a közelmúltban fejezte be a mintegy másfél kilométeres útszakasz felújítását, s teg­nap hajnalban a helyi nép­front titkár, a tanács kép­viselője köszöntötte az első járat gépkocsivezetőjét Bor­ka Lászlót, akinek a szebé- nyi úttörők ajándékkal ked­veskedtek. A menetrendszerű járat megindításával Sze­bény órányira került Mo­hácstól, — a járási szék­helytől. így a közel nyolc­száz lelket számláló község helyzete megváltozott. Sze- bényben, a termelőszövetke­zeten kívül más munkalehe­tőség nem adatik, nem cso­da, ha a község lakóinak mintegy harmada eljár dol­gozni: sokan Hirden, Pécsett vállaltak munkát. A buszjá­rat beindításával még töb­ben járhatnak dolgozni a közeli Mohácsra is. A Dél-Dunántúl nagy lehetőségei Lapunk május 28-i számában „A turizmus társadalmi ügy” címmel rövid információt ad­tunk a kétnapos pécsi idegen- forgalmi ankétről. Az ankéton rangos idegen- forgalmi szakemberek szóltak Dél-Dunántúl regionális ide­genforgalmi fejlesztéséről, va­lamint azokról a kérdésekről, amelyek vizsgálata nélkül nem képzelhető el az idegenforga­lom fejlesztése és fejlődése. Az eddig készült település- hálózat fejlesztési tervek 23 üdülőkörzetet jelölnek meg. A ‘huszonhárom körzetből a Dél- Dunántúlon található: a Bala­ton somogyi partja, a Mecsek, az Alsó-Duna és a Villányi­hegység. Az üdülőkörzetek kö­zül 13 már regionális tervvel is rendelkezik, köztük van a Vil­lányi-hegység és a Mecsek- vidék. vetel. A hétvégi forgalom fo­gadására alkalmas területek feltáratlansága és kihasználat­lansága következtében a for­galom elsősorban a nagy üdü­lőhelyeket „támadja", ott túl­zsúfoltságot okoz és gátolja e területek elsődleges funk­ciójának betöltését. így zavar­ja a Balatonon a tartós üdü­lést, Harkányban a gyógyüdü- lést. Fel kell tehát kutatni és fel kell tárni a rövid vagy hét­végi tartózkodásra alkalmas te­rületeket. Ezzel megteremthető körzeti szinten az adottságok és igények területi mérlegének arányos és egészséges egyen­súlya. Óvakodni kell az adottsá­gok és lehetőségek túlérétéke- lésétől vagy elaprózásától. A helyi erőforrások intenzívebb felhasználására és a fejleszté­sek - megfelelő közgazdasá­gi szabályozókkal való — gaz­daságossá tételére kell töre­kedni. Pihenés, dollártermelés Hat természetvédelmi terület kijelölése is megtörtént, ame­lyek közül a barcsi ősborókás esik a Dél-Dunántúlra. Terve­zés alatt van 36 természet- és tájvédelmi körzet köztük Bara­nyában a Keleti Mecsek, So­mogybán a Zselicség és a Sza- lacskai dombok, Tolnában Gyulaj és Gemenc vadrezervá­tumai, Zalában pedig Göcsej és az Oltárci bükkös. A felfokozódott turizmus — benne értve az autósturizmust is — sürgető megoldásokat kö­Magam is sokszor találkoz­tam olyan véleménnyel, amely a külföldi turisták hazai vásár­lását megjegyzésekkel övezte. Bizonyára nem gondolt arra, hogy pl. egy kg téliszalámit 2,46 dollárért exportálunk, ugyanakkor itthon 6,40 dollá­rért tesszük a turista asztalára. A négyputtonyos tokaji aszú (fél liter) exportára 1,37 dollár, hazai asztalra téve 5 dollár. Csupán két ismert cikk árkü­lönbözete ez, de egész cikk­listát lehetne készíteni, amely a nagyon kedvező hazai fo­gyasztás mellett szól. Hazai vonatkozásban a tu­rista legkevesebbet útiköltség­re, valamivel többet szállásra A turizmus egyre sokrétűb­ben befolyásolja a fogyasztást, szorosan kapcsolódik az élet- színvonal növekedéséhez, lé­nyeges szerepet játszik a mun­kaképesség regenerálásában és kedvezően befolyásolja a fizetési mérleg alakulását. Je­lenleg 40 százalékkal olcsób­ban lehet az idegenforgalom­ban kitermelni a dollárt és 25 százalékkal olcsóbban a rubelt, mint az áruexportban. Talán ennek igazolására egy-két szám: 1937 1960 1974 525 000 8 290 000 fő 299 000 3 270 000 fő és ugyanennyit étkezésre fordít pénzéből. Ezek együttesen a költés 46 százalékát teszik ki. Pénzének többi részét szóra­kozásra, vásárlásra, egyebekre fordítja. Ez az össZteg napon­ként 46 forint és 228 forint kö­zötti értékhatáron belül talál­ható. A külföldi turisták 391 forint és 538 forint között költenek naponta hazánkban, de gyógy- üdülés esetén 972 forint a napi költésük. Harkány fejlesztésé­nél érdemes ezt az összeget az egyéb kalkulációs tényezők sorába állítani. A külföldiek napi kiadásuk közel 50 száza­lékát szállásra, kosztra, élveze­ti cikkekre fordítják, 21 száza­lékát iparcikkek vásárlására, a megmaradt pénzt egyéb célok­ra, kocsiszervizre stb. • • Összetett feladatok Az ankét megrendezése egy tervidőszak végére és egy új tervidőszak kezdetére esett. Az új tervezésekor figyelembe kell venni, hogy az idegenforgalmi kereslet nagyon összetett, és egyidőben jelentkezik. Klíma­viszonyaink olyanok, hogy az üdülésáramlás 90-100 napra korlátozódik és ez a szezona- litás elképzelhetetlenné teszi az igények maradéktalan ki­elégítését. A modern ember üdülése közben sok mindent akar látni, vásárolni. Ez az igény az idegenforgalmi terü­letek fejlesztésével olyan szín­vonal-igényt vet fel, mint egy modern várostelepítésnél. Mo­dern környezetben is felébred benne a mozgásvágy, menni akar vagy megy is magával vi- ve újabb igényeit. A tartós pi­henést felváltotta a motorizá­ció növekedése az örök moz­gással. Azok a területek ke­rülnek ilyenkor előtérbe, ame­lyek a terület idegenforgalmi és táji értékein túl, közművesí­téssel, jó közlekedést biztosító utakkal, szálláshelyekkel, keres­kedelmi és — lehetőleg specia­litásokkal rendelkező - ven­déglátói egységekkel, kulturá­lis és szórakoztató lehetősé­gekkel és nem utolsó sorban magas színvonalú idegenfor­galmi tisztségviselői gárdával rendelkeznek. Az idegenforgalmi kínálat kialakításakor törekedni kell arra, hogy a megszokottól - Budapest és Balaton - jó pro­pagandával elvonjuk a turis­tákat, számukra újat, érdeke­set kínáljunk. Az idegenforgal­mi idény széthúzásával pedig a kevés lehetőséget megsok­szorozva lehet nyújtani. Dél- Dunántúl rendelkezik mind­azokkal a feltételekkel, amelyek vonzása újszerűként jelentkez­het a választék szélesítésében, hiszen változatos a tájvilágo, van vize, műemléke, érdekes növény- és állatvilága, folklór­ja és mindezek mellett ott vannak az új élet alkotásai. Szép összhangban találkozik a régmúlt és a jelen. Összehangolt fejlesztést! Az ember és a holnap ér­dekében összehangolt terület- fejlesztésre van szükség, mely túl nyúlik a lokális érdekeken, a megyehatárokon, mert a kor­látozott lehetőségeken belül csak így érhető el olyan ered­mény, amit később nem kell pironkodással mentegetnünk. Elég egy kis oda nem figyelés vagy rosszul értelmezett patrio­tizmus, és olyat tehetünk, ami­vel elronthatjuk a jövőt. Az idegenforgalom fejlesztésében az elfolyó pénzek helyett meg kell találni a lehetőségét a pénzek összefolyásának az em­ber érdekében és szolgálatá­ban, és nem szabad elfelejteni, hogy csak az objektív feltétel egymagában kevés. Dr. Takács József Gyermekparadicsom Sellyén Gazdagon felszerelt játszó­tér készült el Sellyén, a gim­názium közelében. A helybeli vállalatok és intézmények — a sellyei ÁFÉSZ, Agrokémia Szö­vetkezet, az erdészet, stb — dol­gozói 100 ezer forint értékű tár­sadalmi munkát végeztek a rég­óta várt létesítmény kialakítá­sán. Nemcsak a tereprendezés, a szabadtéri játékok is társa­dalmi munkában készültek. A 3 ezer négyzetméternyi területű gyermekporadicsomban homo­kozók, hinták, mószórácsok vár­ják a játszani vágyókat. A já­tékpark különlegességei a fá­ból készült „mozdonykák”. Külföldi Magyarországon: 383 000 Kiutazó magyar állampolgár 220 000 Veszélyek, nehézségek —. ex a szép Miért szereti a bányát? De nehéz kérdezni! S mit lehet erre válaszolni: — ön miért szereti a bá­nyát? Kovács Ferenc teste szinte még gőzölög, átható a szap­pan illata — fél óra alatt is nehéz kifürödni a fejtés porát. Talán nem is hallja, mit kér­dezek, a BEK-döntő eredménye érdekli. Persze, ma este a Bayern München—Leeds-mér- kőzés volt a legfontosabb ese­mény. A kontinens férfinépe a tv előtt ült, üresek voltak az utcák, az éttermek. Csak a fej­tések nem. István-akna egyik mélyszintje, ugyanúgy kellett nyomni a gépet, mint máskor. amikor a munkahely úgy van kidolgozva, beácsolva, mint a gyufaskatulya. Persze, nem­csak én, sok ember így dol­gozik ... A mosószer fehér csikókat rajzol kezére, majd mindegyik körme sérült. — Nehéz megfogalmazni, miért szeretem a bányát. Min­den fejlődik, minden előrelép, csak a fejtési munka olyan, mint húsz éve. A pénzből jól megél a család — egyedül dolgozom, persze különlegesre nem jut. Ez az én szakmám . . . Április 15-től május 21-ig el­látatlan volt, majd az elmúlt esztendei szabadságát írták a mulasztott napokra. Május 22- től június 4-ig leszállt a bá­nyába dolgozni, akkor az or­vos 10 napos szigorú fekvésre utasította. — Megmondom magának őszintén: én nem szeretem a bányát... Antal Mihályt este hatkor az ágyban találom. Az éjsza­kások igazán mély álomba délutánra zuhannak: a nappa­li zajok, a műszak utáni für­dés miatt délelőtt inkább csak szunyókálnak, de délutánra vi­szont már annyira elfáradnak, hogy az utcai gyerekzsivaj sem zavarja őket. — ön miért szereti a bá­nyát? Hirtelenjében talán nem is érti, mit kérdezek. — Miért? — Huszonhét évet ledolgoztam a bányában. Most negyvenegy esztendős vagyok, úgy odakötöttem magam, hogy nem is létezhet más, mint a bánya. Köhög, mint amikor papír­zacskót gyűr össze az em­ber, úgy zörög a mellkasa. — Hogy szeretem-e? Por, sötétség, meleg, huzat, víz, ál­landóan koszos az ember. Ve­szélyes. — Hát akkor? — Hát ezért. Mostanában keveset beszélnek a bánya­munka nehézségéről, veszélyei­ről. Tudom, azért, mert fél­nek, hogy nem jönnek a fia­talok, hogy elriasztják őket. Arra nem gondolnak, hogy akik itt vannak, azok viszont elvárják, hogy erkölcsi meg­becsülést kapjanak. Minden munka nehézségeiről, veszélyei­ről hallunk mostanában, csak a miénkről nem, pedig a miénkben is éppen ez a szép. — A fiatalok? Talán ha er­ről hallanának, jobban jönné­nek. S persze akkor is, ha végre sikerülne a gépesítést itt a Mecsekben is megoldani... Felesége közben összecso­magolta az ennivalót, veje be­kapcsolta a tévét. Párizsban megkezdődik a döbbenetesen izgalmas Bayern München— Leeds BEK-döntő. Antal Mihály műszakra in­dul István-aknára. Tizenöt esz­tendeje éjszakás... Lombosi Jenő — Kettő-nullára győzött a Bayern. Döbbenetes mérkőzés volt. .. Tíz év előtti találkozásunk jutott eszembe: akkor is azt kérdeztem, miért csinálod? Mentőgyakorlat volt a füst­kamrában. Két óra öngyötrés. Az ember orráig sem lát, a mentőkészülék már néhány mé­ter után mázsányi súllyal ne­hezedik a meggörnyedő hát­ra, a veríték az orrcsipesz alá folyik. Csíp, mar. Megmozdí­tani mégsem szabad: néhány szippantás a szénmonoxiddal telített levegőből, a bányász szép csendesen leül, s ott is marad. A gyakorló táróban az első kör négy perc. Aztán me­revednek a lábak, átforróso­dik a készülék adagolta leve­gő. Hat-nyolc perc egy kör. Gurító, ereszke, a vágatban keresztberakott akadályok, olyan kis lyuk, hogy alig fér át a mentő. Pihenés — a kö­vetkező kör már 10 percig tart, aztán tizenkettőig. A második órában egy súlyzót kell emel­getni: tízszer, százszor... Kovács Ferenc vájártól egy­szer színészek azt kérdezték: mitől lehet ilyen izmokat sze­rezni? Huszonhárom esztendő alatt a bánya megkeményíti az izmokat. Harmincnyolc esztendős. Nyolcezer bányaműszak, negy­venezer csille szén, sok száz átdolgozott omlás, elmulasztott mérkőzések, krimik . . . Tucat­nyi kitüntetés. — Miért szereti a bányát? — Apám is ezt csinálta. Gye­rekkorunkban le-leszöktünk a sutokba. Alig négy-öt méterre voltak akkor a föld alatt a fej­tések. Ment a rázó, mi fogtuk a lapátot és segítettünk. Egy- egy szép ácsolatnak örül az ember, meg amikor megnyom­ja a gépet, s dől a szén ... Minden munkát precízen sze­retek. Pontos, kockás munkát: — ön miért szereti a bá­nyát? Szulimán Gyula kilónyi ak- taköteget vesz elő. Az első papír baleseti jegyzőkönyv. Gerincsérülés. Rengeteg ilyen papírt láttam. Orvosi vélemé­nyek, rokkantsági nyugdíjkérel­mek, elutasítások. „Ellátatlan — szociális segélyben részesí­tem." Az eljárás valamennyi eset­ben egyforma: a sérülést az üzem elismeri, egy esztendő táppénz, aztán az orvosi bi­zottságok megállapítják, hogy munkaképes . . . Fűzőbe szorí­tott, keserű szájízű, igazukért kilincselő bányászok. Szulimán Gyula esete kicsit más. Huszonegy esztendeje dolgozik a bányában, tizen­nyolc éve vájár. Ő március 17-i keltezéssel levelet kapott üze­métől, hogy táppénzigénye áp­rilis 15-én lejár, a Társadalom- biztosítási Igazgatóság közlé­se szerint nem lesz nyugdíj­képes. A hivatalos eljárás min­den esetben hasonlóan zajlott, csak... Csak a mechanizmus ez esetben annyira automati­kusan működött, hogy meg sem várták, míg az orvosi bi­zottság véleményt mond, eset­leg a fellebbezés után a má­sodfokú bizottság megváltoz­tatja az első döntését. Szóval Szulimán Gyuláról március 17- én tudták, hogy nem lesz nyug­díjképes, pedig az orvosi bi­zottság elé idéző levelet csak március 24-én küldték el, s az első fokú orvosi bizottság csak április 11-i vizsgálatával dön­tötte el, hogy ... A továb­biakban már a sok száz ge­rincbeteg bányászhoz hasonló­an zajlottak az események. Szulimán Gyula szilikózisa miatt 35 százalékos rokkant, a gerincsérülésével együtt 40 szá­zalékban állapították meg mun­kaképesség-csökkenését. Mun­kára alkalmas. A gépjárművezetői jogosít­ványát viszont egészségi álla­potára való tekintettel bevon­ták.

Next

/
Oldalképek
Tartalom