Dunántúli napló, 1975. június (32. évfolyam, 148-177. szám)

1975-06-04 / 151. szám

1975. június 4., szerda Dunántúlt naplö 3 E lőny-e fővárosi vagy legalább is nagy­városi diáknak lenni? Szük­ségképpen többet és job­ban tanul-e a diák, ha jó­sorsa városi iskolába veti? És minden tárgyból egyfor­mán? Mindig is kételked­tem az ilyen kérdésekre egyöntetű igennel felelő nézetekben. Ellene szólt ugyanis a tanári személyi­ség szerepéről szerzett ta­pasztalataimnak. Az ország gimnáziumai egy összehasonlító vizsgálat tükrében dúböszörmény, Berettyóújfalu, Püspökladány stb. Budapesten viszont mindössze öt gimnázium haladja meg a 70 százalék fö­lötti helyezést, és egyedül a szerb-horvát nyelvű éri el a 84 százalékot. Láttam már, miként teremt egy-egy kiváló pedagógus oá­zist a sivatagban is, s az el­lenkezőjére is akadt példa. Jól fölszerelt, ultramodern is­kolában is lehet hatástalanul tanítani, elvégre a tanítás nem nagyipari termelés. Szűkebb körben, lélektől lélekig ívelő közelben olykor hatásosabb a szó. S ha egy vidéki iskolának jó könyvtára van, az elmélyü­lés lehetősége is nagyobb, mint a hajszoltabb nagyvárosi élet­tempó időt és gondolatot de- koncentráló sodrában. Ilyen, évek óta fejemben for­gatott gondolatok után kap­tam meg a Felsőoktatási Pe­dagógia Kutatóközpont kiadvá­nyát. A gimnáziumok hatékony­ságának regionális különbségei a felvételi tárgyak tükrében című munkát, melyet Bak Er­zsébet és dr. Rétvári László állítottak össze, és amely az 1968. és 1971. közötti négy év adatait összehasonlítva vizs­gálja a történelem, a matema­tika és a fizika tárgykörében, összevetve az iskolai osztály­zat és a felvételi vizsga ered­ményét. A vizsgálat az ország 365 gimnáziumára terjedt ki, ezek között olyan vegyestípusú is­kolákra is, ahol a gimnáziumok mellett szakközépiskolai osztá­lyok is működnek. (Tisztán szakközépiskola nem került elemzésre, mivel a tapasztala­tok alapján a gimnázium a felsőoktatás bázisa.) A 365 kö­zépiskola 224 településén he­lyezkedik el. A kiadvány szerkesztői kima­gasló eredménynek azt tekin­tik, ha a gimnáziumból hozott osztályzat 85 (vagy magasabb) százalékban közelíti meg a fel­vételi pontszámot; gyengének viszont az 55 százalékon aluli megközelítést minősítik. Meglepő eredményt a törté­nelem osztályzatok vizsgálata hoz: vezet a vidék. Kiemelked­nek Nyíregyháza iskolái, élen jár Sárospatak, Debrecen, Sop­ron, Pápa, Ajka; de még olyan kisebb települések iskolái is, mint Kisvórda, Nagyecsed, Haj­A matematika terén épp el­lentétes a helyzet. E tárgyak­ból országosan kb. kétszer- annyian felvételiznek, mint tör­ténelemből, viszont sokkal ala­csonyabb pontszánjmal. A matematika-fizika terén Budapest vezet, ott is messze kiugró eredménnyel a Vili. ke­rület, ahol egy iskola eléri a 100 százalékos egyezést, kettő pedig a 90 százalékost. De igen magas eredményt ért el a XL, a II., a XIII., és az V., és a XIV. kerület néhány iskolája is. A vidékiek közül 93,6 szá­zalékkal az országos második helyet a debreceni egyetem gyakorló iskolája tartja. A kiadvány a gyenge ered­ményt elért iskolákat is említi. Szétszórtságuk miatt nehéz vol­na a területi elhelyezkedésből következtetéseket levonni: ipar­városok és községek neve egy­aránt előfordul említésükkor. A körülmények csupán a fővárost övező agglomerációs zóna na­gyon alacsony eredményeit magyarázzák. A számok vallanak a diákok továbbtanulási hajlandóságá­ról is. Budapest jelentkezőinek sokaságával messze meghalad­ja az országos átlagot, utána a Tiszántúlon Szabolcs-Szatmár, a Dunántúlon Somogy" és Zala megye, valamint Szombathely, Sopron, Pápa, Esztergom diák­jai jelentkeznek a legnagyobb arányban. Feltűnő, hogy Sza­bolcs-Szatmár fiatalsága meny­nyivel tanulnivágyóbb, mint pl. Békés és Csongrád megyéé. matika-fizika vizsgáztatással kapcsolatos kérdés látszik fe- lettéb kézenfekvőnek: ha a fel­vételi eredmény és az iskolai osztályzat csak a néhány leg­kiválóbb iskola diákjainál kö­zelít egymáshoz, máshol viszont gyakori az 50—70 százalékos különbség, holott a jelentkezők mind négyes-ötös osztályzattal indulnak a gimnáziumból, ak­kor a két intézmény követel­ményrendszerében is, vizsga­módszerében is erős eltérésnek kell lennie. Bozóky Éva Példátlan sikerű sorozat Ligeti András játszik a Csontváry matinén. Mivel a vizsgálat négy évet fog ót, az esetleges színvonal­hullámzás áttekintésére is mó­dot adott. Eszerint azok az is­kolák, amelyek gimnáziumok voltak és maradtak, egyenle­tesen tartották színvonalukat, ám a folyamatosan szakközép­iskolává alakítottaknál mind­három tárgyban (és az össz- pontszámban is) romlottak az eredmények, csökkentvén a diá­kok felvételi esélyeit. A szűkszavú, csak számok­ban bővelkedő kis kiadvány megannyi új kérdés felé nyit ajtót. Különösen egy, a mate­Nincs türelmem olvasni A címet, azt hiszem, többes szómban is írhattam volna. Mert ilyenkor senki sincs egyedül ezzel a türelmetlen­séggel, és egyre gyakoribb az örömtelen felfedezés: szóba jön egy nemrég megjelent regény, és egyikünk sem ol­vasta. Miért nem? Mi történt velünk? — Ezzel az irodalomféltő - és így ma­gunkat, olvasókat, szellemi igényű embereket féltő — kér­déssel fordultam nevelőhöz, könyvtároshoz, ideggyógyász­hoz, mindenkihez, akitől erre valamilyen válasz várható. (Neves pedagógusok — Valóban, egyszer végre meg kell rá keresni a választ — mondta egybehangzóan há­rom neves pedagógus. — Ezt sürgeti a képregények ijesztő növekedése. A kizárólag képi, rajzos kifejezésmód sajnos be­tört az írásos művészetbe. A napilapok, folyóiratok átvették a rossz nyugati példát, s kép­regénnyel „segítenek” a fel­nőtteknek visszakanyarodni a gyermekkor színvonalára. Mert a képregény a gyermekek mű­faja. — A tv-vel és mozival már kissé más a helyzet - véle­kedtek. — Ott is megvan a lehetősége, hogy az olvasót Nyilatkozik a könyvtáros, az író, az ideggyógyász... Vasváry Ibolya kiállításáról Táj és ember Vasváry Ibolya első kiállí­tását láthatta a közönség a József Attila Művelődési Házban, május 22—30-ig. Vasváry Ibolya megkapóan elszánt törekvéssel járja az alkotó emberré, a művésszé válás útját. Nyaranta rendszeresen résztvesz a Zebegényi Kép­zőművészeti Szabad Iskola munkájában és egyéb mű­vésztelepeken fejleszti tudá­sát. 1970-ben és 1973-ban Párizsba tett tanulmányutat. Utóbb az ECOLE SUPE- RIEURE DES ARTS APPLI­QUES festő és művészettörté­net szakán tanult. E rövid stú­diumoktól eltekintve auto­didaktának kell tekintenünk. Szorgalmas munkássággal érte el a kiállításon látható eredményt. Nem az újító, hanem a megtartó, a megőrző egyéni­ségek közé tartozik. A mintegy negyven kiállí­tott festmény és rajz témája a táj és a benne élő szemé­lyes közelségbe helyezett ember! Portréiban erőteljesen csendül fel az ember testi­lelki sajátosságai iránti ér­deklődés. Itt találta meg a művészetét érlelő tételt. Rendszeres portréfestő, köze­li és távoli ismerőseiről ké­szít portrét. Behatol modell­je lelkiállapotába. Az arco­kat átszövi a fény, a levegő, az élet. E képek meghódít­ják és fogvatartják a nézőt bensőséges intimitásukkal, bájjal érett festői látás- és feldolgozásmódjukkal. A tusrajzok, az utazások során szerzett élmények han­gulatos, friss rögzítései és az itthoni hétköznapok csön­des, szelíd képei ugyanúgy festői témáról tanúskodnak. Tájképeinél úgy látjuk, védekeznie kellene festői vér- mérsékletének sokszor a szer­kezetet, formát elsodró len­dülete ellen, mert a portrék értékeihez mérten hangja még mutál ezen a területen. Vasváry Ibolya nem sok témával, de meggyőző erő­vel rendelkező festő, aki meggyőz arról is, hogy az önképzés útját járva elke­rülhetők a művészet divat­betegségei. Alkotóútjának még az ele­jén jár. Kívánjuk, hogy to­vábbi töretlen munkakedvvel újabb és újabb területet hó­dítson meg festészete szá­mára. Pattantyús József dulón! Azonkívül a technika fejlődik és talán vele növek­szik a szabad idő, tehát a nyugalom is. Ha mindez be­következik, akkor az emberek újra megtanulnak olvasni. Re­méljük I Hajszoltság? Mit szól ehhez az ideggyógyász? — Bevallom, én is nehezen olvasok - felelte az egyik rangos pécsi idegorvos. — Pe­dig valaha a százkötetes Jó­kait is végigolvastam, de ma már igen megválogatom a könyveket. S amit megvásáro­lok, tehát szándékomban van elolvasni, sokszor az is érin­tetlen marad. A betegek egye­nesen ezzel a panasszal nem jönnek ide, de mint az ide­gesség tünetét, gyakran el­mondják, hogy nem tudnak olvasni. — Az orvosság? — Sajnos külső okokról van szó. Az egyre növekvő igények parancsolta pénzhajszáról és bizonyos fokú szorongásról is. De igen lényeges feltétel, hogy az olvasáshoz magány keil. A városok zsúfolt lakás- viszonyai közepette ezt álta­lában nem lehet megteremteni. Az ideggyógyász mindezeken nem tud segíteni. Fél száz érdekelt“ m CSONTVÁRY MATINÉK Azt hiszem példátlan sikerű sorozat első évfolyama fejező­dött be május 25-én. A kép­zőművészek laikusnak fognak tartani, de szerintem a mati­nék több hívet szereztek Csontváry Kosztka Tivadar mű­vészetének Pécsett, mint Né­meth Lajos gyönyörű kiállítású és hallatlanul értelmes köny­ve. A „nagyérdemű” máshol elérhetetlen élményben ré­szesült, hiszen az állandóan változó zenei élmények csodá­latosan párosulnak a nagy festő képeiből áradó időtlen­séggel, a mindig újat felfede­zés lehetőségével. Talán jó is, hogy a muzsikusok nem ját­szanak dobogón, mert így egy kis idő után mindenkit elra­gad a teljesség élménye. Túl­lép ez a sorozat a hagyomá­nyos múzeumi hangversenyek keretein is, egyrészt a rendkí­vül hamar kialakult „saját” közönségével, másrészt a mű­sorválasztás komolyságával. Ez a közönség nem egészen egyezik a hagyományos hang­versenylátogató közönséggel, erősebben képzőművész-szemű. Visszatekintve a kilenc mati­néra, a zenei stílusok impo­náló skáláját látjuk. Couperin csembalózenéjét, Schubert, Beethoven, Brahms dalait él­vezhettük; Debussy, Ravel he­gedű-zongoraszonátáitól né­ger spirituálékon át napjaink magyar zenéjéig (Kurtág, Sáry László, Bozay) tart a sor, amely kiegészülve Pilinszky, Si- monyi Imre verseivel, Lázár Er­vin, Bradford, Saint-Exuprey stb. írásaival teljes művészeti élményt nyújtott. Érdemes visszanézni a ma­tinék változatos felépítésére is. Szeptemberben egy régi hang­szert, a csebalót szólaltatta meg Borsay Pál. Októberben a Horváth István által mon­dott Pilinszky-versekhez Kircsi László játszott modern oboa­műveket. Novemberben a ju­biláló Mecsek Fúsvósötös és Gerő Pál (zongora) hangver­senyén több pécsi és magyar- országi bemutató hangzott el. Bodó Árpád decemberi zongo­ramatinéját követően január­ban, Pécsett sajnálatosan rit­ka énekhangversenyt hallhat­tunk Németh József előadásá­ban, Varga Márta kíséretével. Nagyszerű hegedű-zongora szonátázás következett február­ban. Ligeti András és Jandó Jenő interpretálásában, Bala- tinecz Márta (ének) és Simon- fai Mária (zongora) közremű­ködésével. Márciusban izgalmas zenei­irodalmi matinét hallhattunk Barth István Liszt-díjas (fuvola) és N. Szabó Sándor előadásá­ban, Varga Márta zongorázá­sával. Áprilisban a Komlói Spiri­tuálé Quartett szórakoztatta a szó nemes értelmében a mú­zeum közönségét. Május 25-én, az idei utolsó matinén Barth István, Kircsi László, Borsay Pál és Erdős Orsolya (gordonka), az egész sorozatra egyértelműen jellem­ző nagy sikerrel játszott Tele- -mann, Bach és Pepusch trió­szonátáiból. Szkladányi Péter egyoldalúan nézővé alakítsák át, de a film segítheti is az irodalmat. Az „Elveszett illú­ziók” tv-előadása után pél­dául a könyvtárakban megnőtt a Balzac-művek forgalma. De így van ez máskor is; a tv vagy a mozi serkentheti néző­jét, hogy az alkotást, amely filmen megragadta, jobban megismerje, tehát irodalmi for­májában is elolvassa. — Éppen ezért az irodalmi művel való összevetésnek — hangoztatták a pedagógusok —, a tv és a mozifilm kritikái­nál állandóan vizsgálati szem­pontnak kellene lennie, ha a film irodalmi alkotásból ké­szült. Ez a filmszerűség érin­tetlenül hagyása mellett Is fon­tos követelmény. — De mi az oka az olva­sók türelmetlenségének? — Egyrészt a természettudo­mányok térhódítása. A szput- nyikok korát éljük, az embere­ket jobban izgatja a külső világ titka, mint a saját belső énjük. A kérdést ezek után egészít­sük ki: kik azok a türelmetlen olvasók? A könyvvásárlók és kölcsönzők melyik rétege? A Baranya megyei Könyv­tárban egy könyvtáros, aki évek óta közvetlen kapcsolat­ban áll a kölcsönzőkkel -, ezt válaszolja: — A 25-40 évesekről, főleg értelmiségiekről van szó. ök nagyon válogatnak. Csak no­vellát, kisregényt, esetleg rövid modern esztétikát olvasnak el, sőt, gyakran megelégszenek a folyóiratokkal. olvasmányait Akivel ezután beszéltem, író ember és életét könyvek kö­zött éli.- Sokszor a legnagyobb re­mekműveket sincs türelmem el­olvasni. Ha sikerül úgy erőltet­ni, hogy eljussak a könyv har­madáig, akkor már végigolva­som. De ha nem, akkor csak gyűlik az adósságom, amit valószínűleg sosem váltok be.- Miért?- Túl sok benyomás éri az embert, túl sok minden változik benne. Talán mindenkiben megvan a hajszoltság érzése. Ez ugyan néha alaptalan, mégis mindenkiben benne él. A gépek, a technika, az autó, a rohanás hajszol bennünket.- A megoldás?- Azt hiszem, minden tech­nika kezdete ijesztő, később viszont megszokjuk. Ki ideges ma mór, ha egy ember az ut­cán kerékpározik, hogy hátha leesik? Bezzeg a századfor­összegezzük csak! Az írón, ideggyógyászon, könyvtároson és nevelőkön kívül megkér­deztem majd félszáz „érdekel­tet" 25-40 év közötti értelmi­ségit is. Végeredményben ilyen kép alakult ki^ Hetven százalékának nincs türelme olvasni. Ez részben azért van így, mert éppen ez a korosztály most teremti meg az egzisztenciáját. A hihetet­lenül növekvő igényeket pedig túl gyorsan szeretné kielégí­teni. Ebben türelmetlen és a tv, a hűtőszekrény, a kocsi, a külföldi út költségéért erején felül is hajszolja magát. Ehhez kapcsolódik, hogy az értelmi­ségiek közül sokan tanulnak is felnőtt fejjel, ami rendkívül ki­merítő. Ha pedig valaki készen kap olyan szórakozást, amelyhez nem kell különösebb erőfeszí­tés, sokszor gondolkodni sem kell, csak nézni, így főleg a tv-t és a mozit, akkor leszok­tatja önmagát a fantáziáról. Márpedig az irodalmi mű, az olvasás fantáziát kíván. Tehát olvasni egyre kényelmetlenebb, szokatlanabb dolog lesz. Nincs türelmünk olvasni! Ér­demes megvitatni: hogyan se­gíthetnénk ezen?! Földessy Dénes Mennyit ér a jeles?

Next

/
Oldalképek
Tartalom