Dunántúli napló, 1975. június (32. évfolyam, 148-177. szám)

1975-06-12 / 159. szám

1975. június 12., csütörtök Dunántúli napló 3 Kevés q lelek Csaknem kétezer családi há­zat lehetne építeni Pécsett azo­kon a területeken, amelyeket a városrendezési tervek ilyen célra megjelöltek. Mégis, ha valaki Pécsett akar telket vá­sárolni, meglehetősen nehezen juthat hozzá. Választék vég­képp nincs. Az építeni szándékozót kor­látozzák a hatósági előírások, a hatóságokat pedig különbö­ző városfejlesztési szempontok és nem utolsósorban a szűkös anyagi lehetőségek. A családi házak építésére alkalmas terü­letek még nem telkek, s itt erednek a jelenlegi városi te­lekhelyzet problémáinak gyö-v kerei. A területeket ugyanis mindenekelőtt közművesíteni kellene. A víz, villany, szenny­víz vezeték, úthálózat kialakí­tása pedig nem csekély pénz­be kerül. A városrendezési tervek Va­sason, Pécsújhegyen, Pécssza- bolcson, Nagyárpádon, Mólom­ban, Magyarürögben jelöltek ki telkek létesítésére alkalmas te­rületeket. A közművesítettség hiánya miatt azonban mégsem épülhetnek családi házak eze­ken a részeken. A Pécs megyei városi Tanács építési-közlekedési osztályának városrendezési csoportvezető­jétől, Gömöry Jánostól kapott tájékoztatás szerint a következő tervidőszakban nem várható lé­nyeges javulás Pécs telekellá­tottságában. Kétségkívül sokkal gazdasá­gosabb, ésszerűbb, ha több­szintes épületek kialakítására alkalmas részeket közművesíte- nek családi házhelynek megfe­lelő területek helyett. Az is igaz, hogy célszerű lenne ezek­nek a családi házhelyeknek közművesítését a többszintes épületek területének közművesí­téséhez kapcsolódóan ,,egy- füst” alatt megoldani. Pécs fejlesztése, üzemeinek, létesítményeinek munkaerővel való ellátása, a népesedéspoli­tikai határozat örvendetes ered­ménye és számos egyéb, ténye­ző az egyre intenzívebb lakás­építést indokoljo. Köztudott, hogy a város a közeljövőben képtelen minden lakásigényt ki­elégíteni. Éveket kell várni ta­nácsi, a tanácsi értékesítésű (szövetkezeti), illetve már az OTP lakásokra is. Ugyancsak hosszadalmas, sok bonyoda­lommal, bosszúsággal járó vál­lalkozás a lakásszövetkezetekbe való társulás, s az ilyen for­mában készülő lakásokra is éveket kell várni. így aztán nem csoda, ha még mindig sokan választják megoldásként a családiház épí­tést, bízva abban, hogy ha kapnak telket és túljutnak a különböző hivatalos utánjárá­sokon, illetve lesz elegendő építőanyag is, akkor az isme­rősök, rokonok segítségével né­hány hónap alatt megépítik az otthonukat. Az utóbbi időben persze vál­toztak az igények és sokan köl­töznének szívesebben a mai életformának jobban megfelelő, összkomfortos, többszintes ház­ba, legyen az állami tulajdonú, vagy tanácsi értékesítésű (szö­vetkezeti), OTP, vagy lakásszö­vetkezeti társasház. Természetes és jogos emberi igény, hogy minden család a lehető legrövidebb idő alatt szeretné megteremteni saját otthonát. Addig azonban, míg a kellőnél kevesebb lakást tu­dunk építeni, illetve amíg a magánerős társasházak — első­sorban kivitelező hiány miatt — meglehetősen hosszú ideig és nem kevés pénzért épülnek, ad­dig hatékonyabban kellene gondoskodni azoknak az em­bereknek a segítéséről, akik családi házat akarnak építeni és ezért telket kívánnak vásá­rolni. Még akkor is segíteni kell, ha a tanácsnak saját költ­ségvetéséből kell kigazdálkod­nia a családi házak építésére alkalmas területek közművesí­tésének anyagi fedezetét! Török Éva M ióta a takarékos­ság figyelmünk középpontjába került, a címben feltett kérdésre már úgy válaszolunk: valóban nem vész el, csak átalakul, de sajnos, egy része oly­módon, hogy elpocsékoló­dik. Ezer formában. Ezért nehezebb megfogni, de meg lehet és meg kell lelni a réseket, ahol el­illan a gőz, eláramlik a villamosenergia, élcsorog a benzin, az olaj, kihull a szén, a lignit. A villamosenergia-ipar idén 1,5 százalékkal kívánja csök­kenteni a fajlagos hőfelhaszná­lást. Ebben az esztendőben az erőművekben 1,9 millió tonna olajterméket, 10 millió tonná­nál több szenet égetnek el. Számoljunk csak, nem is olyan csekélység ez az 1,5 százalék, mint első látásra tűnik. Csalóka látszat A lisztből tésztát gyúrunk, a cipőt lábunkra húzzuk; egyi­ket sem azért vesszük, hogy kihajítsuk az ablakon. Az ener­gia ugyanolyan termék, mint bármi más, ám a csalóka lát­szat sűrűn az, hogy csak úgy van, jön valahonnét. Odahaza, ahol szemünk láttára forog a villanyóra, ürül az olajoshordó, fogy a szénkupac, a gázpalack tartalma, még úgy-ahogy ter­méknek látjuk az energiát, hi­szen fizetnünk kell érte. A munkahelyen azonban fogal­munk sincs, miből mennyi fogy, mibe kerül, s Tia kárbavész, ki fizeti. Mi fizetjük! Rendkívül gyorsan nő a vil­lamosenergia felhasználásában a lakosság részesedése. Követ­kezésképpen a háztartásban történő takarékosság jelentősé­ge is egyre nagyobb. Az ész­szerű takarékosságé természe­tesen, ahol a hangsúly a cél­szerűségen van; például azon, hogy értelmesen alakuljon át a villanyáram, a földgáz. Ne üres szobát világítson meg, ne az utcát fűtse. Hasonló cél­szerűséget mindenütt elvárha­tunk. A vasútnál esztendőnként kétmilliárd forint értékű ener­giát fogyasztanak el a különbö­ző berendezések, a mozdonyoktól az állomásokat megvilágí­tó lámpákig. Ha sikerül öt szá­zalékkal mérsékelni az „ét­vágyat" — amint idén ezt ter­vezik —, az 100 millió forint ér­tékű energia megtakarítását eredményezi! S a vasút — le­gyünk stílusosak - csak egy ál­lomás a takarékosság messzire vezető sínpárjai mellett. Ha to­vább járjuk a hasonló állomá­sokat, végül is oda jutunk - az a végállomás —, hogy mód van a kőolajnál és kőolajter­mékeknél öt százalékos, nép- gazdasági méretű megtakarí­tásra, s ez félmillió tonna olaj importálását, 50—60 millió dol­lár kiadását teszi feleslegessé. Másutt már megtették Kezdjük felfedezni, hogy az energia érték, s korántsem mindegy, hasznosan, avagy ha szontalanul alakul át hővé, tér mékké, elszállított áruvá. A Mi nisztertanács energiatakarékos sági határozata 1975 januárjá tál központi gazdálkodást ve zetett be — a lakossági szabad forgalom érintetlenül hagyásá val — a benzinre, gázolajra, tüzelőolajra stb. Ez szükséges TOKflRftOSKODJBHK! • Fokozott ellenőrzést • Harc a pazarlás ellen lépés, de csak egy a megtehe­tők közül. Mert azt is ide so­rolhatjuk, hogy a közületi gép­járműveknek, mezőgazdasági erőgépeknek üzemanyagfel­használási normáik lesznek. Ed­dig ugyanis nem voltak... S az sem elképzelhetetlen, hogy fokozatosan kialakítsák a nép­gazdaságban az energianor­mákat — előírva azt, mennyi energiát használhatnak fel egy tonna cement, alumínium stb. előállításához —, ahogy ezt jó- néhány országban már meg­tették. Nálunk gazdagabb ál­lamokban. Nem elég csupán a tárgyi alakban lévő energiával taka­rékoskodni. Szoros összefüggé­sek kötik az energiát az élet minden területéhez. Ahhoz pél­dául, hogy a hatvan százalé­kos hatásfoknál rosszabbul mű­ködő kazánok pocsékolják az energiát. Csakhogy a háztartá­sokon kívüli gáz- és olajtüzelé­sű berendezések száma 35 ezer! S akkor még hol vannak a szenet faló kazánok! Tehát a felülvizsgálat, a korszerűsítés nem megy néhány hónap alatt. Ám meq kell kezdeni, a nagy szám aligha indok a tétlenség­re. Másik, nem kevésbé bonyo­lult eset. A népgazdaságban felhasznált enerqia 25 száza­léka az épületek fűtését szol­gálja. Számítások szerint az úgynevezett teljes szigetelés 40—50 százalékos (!) energia­megtakarítással járna. Ehhez azonban a különböző építési technológiák ilyen célú kiala­kítása éppúgy szükséges, mint hatásos szigetelőanyagok gyár­tása, alkalmazása. logos diéta A népgazdasági terv az idén 26,6 millió tonnás hazai szén- termeléssel és 9,5 millió tonnás kőolajfeldolgozással számol. Irdatlan tömegű bankó az el­lenértékűk, hólott a földgázról például nem is szóltunk. A baj nem az, hogy ''növekednek az energiaigények — ez a társa­dalmi, gazdasági haladás ter­mészetes kísérője —, hanem az, ha mögöttük ésszerűtlen felhasz­nálás, magyarul pazarlás áll. In­tézkedések sora fogta jogos dié­tára az egészségtelen étvágyú fogyasztást, szorgalmazva egye­bek mellett a kőolajfeldolgo­zásnál a fehéráru arányának javítását, az erőművek szénfel­használásának fokozását, az ipari, mezőgazdasági, szállítá­si üzemek energiagazdálkodási tervének elkészítését. Sokféle lépés, mert sokféle a veszte­ségek forrása. Itt rejlik közös teendőink találkozási pontja: a pótolhatatlan és egyre drá­gább energia tékozlásának megakadályozása. Mészáros Ottó Igények, kérések, javaslatok Falu a városban... — Szabolcsfalu. Nem­csak a nevében, a való­ságban is falu és az ma­rad mindig. Hiába csatol­ták 1948-ban Pécshez. Ha önálló nagyközség maradt volna, akkor előrébb áll­nánk — kesereg Földvári András nyugdíjas bányász, a területi pártvezetöség tagja. — És mindezt naponta halljuk a szabolcsiaktól. „Mi is fizetjük a KOFA-t, vagy micsodát — mondják — s mit kapunk vissza be­lőle? Ha járdát építenek vagy villanyt vezetnek, hoz­zá kell járulni” — szól közbe hevesen Balázs Lász­ló, a HNF körzeti bizottsá­gának elnöke. Földvári Andrással, Balázs Lászlóval, Pernecker Imre ta­nácstaggal, a területi párttit­kárral és Böröcz Ervin nyug­díjassal ülünk a szabolcsi kul- túrházban. Az asztalon Pécs- szabolcs rendezési terve. Egy­re forróbb a hangulat, hango­sabbak a szavak. Szabolcsról van szó. A Dunántúli Napló 1972. szeptember 28-i számának „Szabolcs képviselői" című cikkéből: „Pernecker Imre le­velet mutat — a Városi Ta­nács művelődésügyi osztályá­tól jött — megjavítják a sza­Fölálfitottók Dunaújváros új felszabadulási emlékművét, Kiss Ist­ván Kossuth-díjas szobrászművész alkotását. A 18 méter magas emlékmű 150 galambja krómacélból készült. . bolcsfalusi óvoda latrinás vécé­jét. Ez is valami. Hogy mikor, és kicsoda, az ugyan nincs a levélben, de ez már ered­mény.” — Ennek három éve, de az­óta nem jött újabb levél — mondja Pernecker Imre, — s persze az óvoda még ma is latrinás. De az iskola is. Kü­lönben sem jó így az óvo­da, mert nem napközis. Dél­után egykor kiteszik a 40—45 gyereket az utcára. Ebédelje­nek otthon." De akkor mire jó az óvoda? Nézze csak meg hajnalban, hány alvó gyere­ket cipelnek a szabolcsi asz- szonyok a karjukon Meszesre, vagy máshová — napközisbe. Sorra kerül minden: az utak, a közlekedés, az ellátás, a közmű, a járdák .. . — Kérdi tőlem minap a Ma­ri néni. Meghalhatok már, Im­re? Szabolcson temetnek-e el? Várjon egy kicsit, el kell azt még intézni —• mondom. A temető régi panasz. Akik itt éltek, itt haltak, itt akar­nak nyugodni. De a temető nem felel meg az egészségügyi előírásoknak. A város meg nem költ rá. A KÖJÁL időköz­ben engedett a szigorú elő­írásokból, a tanács hallgató­lagosan beleegyezett — bár ezt többféleképp lehet értel­mezni — a Temetkezési Vál­lalat viszont nem akar temet­ni. Nincs rá kapacitás, költ­ségesebb is. Á szabolcsiak azért temetnek ... — Kellene egy korszerű, a mai körülményeknek és a for­galomnak megfelelő olajárusí­tó hely. Itt nincs központi fű­tés, gázfűtés. Az ÁFÉSZ — fű­tési idényben — heti nyolc­ezer litert mér ki 200 literes hordókból kézi szivattyúval. Nem hisszük, hogy nem érné meg az ÁFOR-nak. A tanács adna területet, csak hozzá ké­ne fogni. Nemcsak kenyér kell — Régen sírunk már egy szuperettért. Hallottuk, hogy a Hősök terére terveznek egy ABC-áruházat, de azzal nem oldják meg Szabolcs ellátását. Nemcsak az élelmiszerekről van szó. Sok itt a mezőgazdasági terület, a szőlő, hát egy olyan szuperett kéne, mint Pécsúj­hegyen. Ahol lehet kapni per­metezőszereket, szerszámokat is. — Nincs olyan messze a meszesi Feketegyémánt tér, ott mindent meg lehet kapni — vetem ellen. — Az igaz, de Szabolcs nem fejeződik be a templomnál. Fent, a szőlőhegyen lakik leg­alább 40 család és még tá­volabb, a környéken is sokan élnek. Ök is ide tartoznak. Ne­kik pedig nem fél órára van Meszes. — Ebből is látszik, hogy nagyrészt falu ez még. 1960­ban alakult meg a szabolcsi" tsz, ma is vannak tsz-nyugdí- jasaink. Sokan tartanak álla­tot is, pedig ebből nagy vita volt. A tanács húzott a tér­képen egy vonalat, ketté­vágta a Vörös Hadsereg út­ját — s azt mondta: a nyu­gati oldalán nem lehet, a ke­letin lehet állatot tartani. Az­zal mi sem értünk egyet, ha valakinek tíz disznaja van, de egy-két disznó, néhány tyúk, minden háznál megtalálható. Az állatokat etetni kell, de Szabolcson nem lehet terményt kapni. Pernecker Imre arról beszél, milyen nehéz ilyen körülmények között a tanácstag munkája. — Én a választóimnak hiá­ba számolok be arról, mi min­dennel gazdagodott Pécs. Per­sze, mi is pécsiek vagyunk — legalábbis a közigazgatási tér­képen — de az ittenieket az érdekli, mit kaptak ők. Erről pedig nagyon keveset tudok mondani. — Tényleg, mivel gazdago­dott Szabolcs az elmúlt öt évben? — Fehérhegytől a Fő térig felújították az utat. Megvaló­sult a Vörös Hadsereg útján a higanyvilágítás, s az út egyik oldalán elkészült a járda. Meg­épült az úgynevezett Herceg­malomhoz vezető úton a bur­kolat, s néhány kisebb utcát is kijavítottak. — De még mindig faluként kezel bennünket a Volán. A 47-es járaton ma is úgy sze­repel a felírás: Szabolcsfalu. Ez lényegtelen. Az a baj, hogy napi átlagban több mint egy óránként közlekedik a busz. Délelőtt például 10 órától há­romnegyed 12 óráig nincs já­rat. A kocsik állandóan zsú­foltak, mert nagy az utazási igény. Sokan dolgoznak az Ércbányánál, s rengeteg az al­bérlő Szabolcson, — olcsó az albérlet — akik Pécsre jár­nak be dolgozni. Oly régen kérjük már, hogy akár a 10-es, akár a 20-as végállomását hoz­zák le Szabolcsra . .. !i||Íl|||||| gyereke. — Nézze, nem panaszkod­ni akarunk, mert valóban kap­tunk is a várostól — de na­gyon nehéz itt. Sokszor tény­leg nem tudunk mást, mint ígérni. Utánajárunk mindennek, de az ígéretek csak ígéretek maradnak. Szabolcsot mosto­hagyerekként kezeli a város. A rendezési terv szép dol­gokat tartalmaz. Lesz csatorna, üzlethálózat, épülnek majd új családi házak. Egyetlen szép­séghiba csupán, hogy Szabolcs rendezése szorosan kapcsoló­dik Meszes rekonstrukciójához, s tudjuk, az sem valósul meg máról holnapra. A ma embe­re pedig attól fél, hogy a táv­lati terv árnyékában áz ő mai élete nemigen javul. Pánics György Az energia nem uész el ?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom