Dunántúli napló, 1975. június (32. évfolyam, 148-177. szám)
1975-06-07 / 154. szám
MAGYARORSZÁG D e ritkán ülünk le a fiunk mellé, de ritkán marad arra időnk, hogy együtt hajoljunk egy-egy könyv fölé...! De fiam most állhatatos. Szólít egyszer, kétszer, sokszor, majd hirtelen elhatározással félre tolja jaj-de-fontos irományaimat, s elébem teszi tőlem kapott, legújabb könyvét. Bömböl a televízió, asztalom roskadozik a hazacipelt jelentésektől, kéziratoktól - s a fiam makacsul áll, s várja, hogy válaszoljak neki, hogy egyszer végre csak vele törődjek. A könyv az asztali lámpa fénykörébe csúszik, s ahogy a fekete-kör- mű kéz lapozza az oldalakat egyszer csak azon kapom magam, nem fontosak már az irományok, s idegesítő a tv . .. Európa — ahogy az űrhajósok láthatják ... Mélykék tengerek, ráncos, öreg hegyek, folyók mélyedései. .. A mutatóujjam félig eltakarja azt a kis területet, amelyet úgy hívnak: Magyarország. Követjük a folyók futását, a hegyek ívét. És a képek! Egyszerre ismerős és egyszerre új szinte valameny- nyi. A fiamat a természet érdekli. Dámvadak, gulipánok, fiókája felett őrködő kanalasgém. És persze a gépek, üzemek! Egy kép - tucatnyi kérdés. Ide menjünk el! Jó? — Jó — mondom, s ugyanazt érzem, amit ő: valóban, el kéne menni mindenhová, nemcsak átrohanni mindenen ... A közelmúltban második kiadásban jelent meg Tüskés Tibor Magyarország című kötete. (Móra Kiadó, Képes földrajz-sorozat.) Most, amikor az érdemeiről szeretnék írni, ez a kis történet, ez a ritka-szép félóra jut minduntalan eszembe, így hát mit is kopoghatna mást a gép: nézzük ezt a könyvet együtt apák, s gyerekek . . . „Magyarország mérsékelt éghajlatú ország. Magyarország a mérsékelt szépségek országa. Nincsen tengere, mint a legtöbb európai országnak, nincsenek örök hóval födött hegyei, zúgó nagy vízesései... Miért szép mégis ez az ország nekünk? Amiért az édesanya szép a gyermeke szemében: Hogy övé, s hogy egyetlen. E táj dajkál és fölnevel, anyanyelvet ad, megtanít beszélni. Ez a föld a mi szülőföldünk, „egy kis világ maga" — vallja az író - de itt nem áll meg. „A magyar föld ismerete ablak, amelyen keresztül az egész világra láthatunk" ... — teszi hozzá, és ez az a pluszmondat, az egész könyvet átható gondolat, mely az útikönyvek, útleírások, földrajzi munkák többsége fölé emeli. A tanár Tüskés Tibor, az író Tüskés és az életünk változásaira, szépségeire, a magyar táj és falu ezernyi kincsére oly érzékeny és büszke publicista Tüskés egyszerre van jelen ebben a könyvben. Táj, ember és munka elválaszthatatlan egységet alkot a múlt, jelen és jövő ugyancsak egy- gyéforrt csodálatos épületében. Sokat beszélünk mostanában a hazafias nevelésről. Vitatkozunk fel-fellobbanó hévvel: ki hát ma a jó hazafi, mit is jelent ma ez a szó: forradalmár? Tüskés nem beszél ilyesmiről, csak vezet, bemutat, s mesél. Ilyen volt az ivócsanak, ilyen a miskakancsó, s ez itt a mai falu . .. Szép könyv. ^^zép, mert tudja, mit akar, s hisz abban, amit mond. És szép, mert szeretettel csinálták: fotósok, tipográfusok, nyomdászok. És szép - mert tényleg szép, a mi örökké változó, nap mint nap megújuló, egyre emberibb életet biztosító hazánk. Könyvkritikát kértek tőlem. De én csak ezt tudom mondani erről a könyvről. Békés Sándor Kontyos, talpas ház Nagydobszáról. »* Születésnapját” ünnepli a Mecsek* Fotóklub Dr. Pórszász János: Pannon táj. Egyedül a pódiumon Sikert hozott a siker öt színész számára: lancsó Adrienne, Horváth Ferenc, Mensáros László, Bálint András és Sólyom Katalin egynéhány évvel ezelőtt egyedül odaállt a pódiumra és megpróbálta a színész számára legnehezebbet: egymagában színházat teremteni. Ha ű színpadi mű, 0 dráma egyik lételeme a párbeszéd, akkor ezeknek a művészeknek oda kellett varázsolniuk egy szellemi vitapartnert, jó, vagy rossz hatalmakat, hogy megvt* tassák velük a magük igazát Többnyire versekkel, vagyis költőegyéniségek gondolatának tolmácsolásával, de levelekkel, hirdetések szövegével, kiáltványokkal, prózai részletekkel, s még mi mindennel nem teremtették meg a párbeszéd nélküli, de a párbeszéd vitaizgalmát sugárzó színpadot. Nemcsak a színpadi gondolatot, hanem a színpadi látványt is pótolniuk kellett - egyedül. És pótolták a gondolatok látomáskeltő erejével, csupasz színpadon is izgalmat varázsolva. öt nagy művész öt nagy sikere született ezekből az önálló estekből, egyenként is a háromszázadik előadás felé közelítve. Most pedig meghatványozták a sikert a Népművelési Propaganda Iroda Szké- nétika sorozatának köteteként. Ritka esemény: az irodalom és színház viszonyában előbb születik meg az irodalmi alkotás, s belőle csak utána az öntörvényű színház. Ezúttal megfordult a sorrend: az irodalmi gyöngyszemek, vagy furcsa gondolattöredékek előbb álltak össze színpadi alkotássá, s csak azután született meg belőlük - ilyen sajátos összeállításban - a könyv. Jó dolog, játékos jelenség és alkalmas arra, hogy sajátosan érzékeltesse az irodalom—színház öntörvényű, egymásnak ellentmondó és egymás nélkül élni nem tudó természetét. Az öt művész közül Sólyom Katalin külön is szót érdemel. Nem azért, mert ő él ma is közöttünk, a pécsi színházban, hanem azért, mert ennek a sajátos, öntörvényű könyvnek, az irodalom-színház egymásból ki-, beáramlását jelképező remek kötetnek a világán belül is sajátos és öntörvényű. Sólyom Katalin a leggyakorlottabb pedagógust is megszégyenítő érzékkel nyúlt a gyermekirodalom, a népmese, a gyermekvers világába — megírták ezt már sokszor a Mesebál kritikusai. De most, hogv önálló estje elvált a színpadtól és könyvbe rögzítették, még emlékezetesebb — és még jobban hiányzik — a művésznő színpada. Az öt előadó közül ő az, aki egyedül is teljes színpadot teremtett a pódiumból. Rajzzal, énekkel, látvánnyal, mozgással igazi összetett művészetet. Amilyen a színház. A Mesebálnak, remek játékba bújtatott remek pedagógiáján túl, ez a külön művészi becse. Kivételes érték. Földessy Dénes Kétszeres Kiváló együttes „•„váratlan betörés a fotó élvonalába...” Becsben, a Collegium Hun- garicumban áprilisban a Mecseki Fotóklub színes diáit vetítették. Másnap a bécsi Felsőfokú Grafikai Oktató és Kutató Intézetben neves vendégek előtt nyílt meg a pécsi klub fotó- kiállítása. A megnyitó után a Bécsi Magyar Nagykövetség főtanácsosa, Kovács János köszöntötte a pécsi fotósok képviselőit, s további eredményes munkát, gyümölcsöző nemzetközi kapcsolatokat kívánt a Mecseki Fotóklubnak, amely ez év tavaszán ünnepelte fennállásának 18. évfordulóját. A kezdet — Az OFOTÉRT Pécsett rendezett propaganda kiállítása adta az ötletet 18 évvel ezelőtt — mondja dr. Oppe Sándor, a klub elnöke. A bemutatót szemlélve érlelődött meg Baranya és Pécs- fotósaiban a felismerés, hogy hasonló értékű fotóalkotásokra mi is képesek vagyunk. A százötven tag részvételével alakult klubra nehéz munka várt. A klubtagok hamar felismerték a fotónak azt a lehetőségét, hogy a kép nyelvén a leggyorsabban, a kor igényének megfelelően tud informálni, tanítani, ízlést formálni. Mégsem volt könnyű megtalálni a helyes utat. — Talán a legfontosabb és legnehezebb feladat volt, hogy a világszerte eluralkodott művészeti zűrzavarban — elsőként saját magunk számára — kialakítsuk a hagyományos és az újabb művészeti nézetek, irányzatok optimális összhangját. A festőieskedéstől való elszakadás igénye mellett két művészeti felfogás került mindinkább előtérbe. Az egyik a formalistanaturalista, a másik, a még gyermekcipőben járó szocialista-realista ábrázolási mód. A Mecseki Fotóklubon belül mindkét irányzatnak akadtak hívei és eredményes művelői is, akik önképzésük útján kialakítottak egy sajátosan dél-dunántúli fotóművészeti felfogást. A Fotó című folyóirat későbbi véleménye szerint a klub megjelenése „... váratlan betörés volt a fotó élvonalába . ..” — Kialakult egy esztétikai álláspont: mi az, ami nekünk tetszik ;— mondja dr. Oppe Sándof. — És az amatőr lelkesedés, az alkotói dinamizmus, de nem utolsó sorban a közlési vágy követelte, nyissunk ablakot országra-világra, láttassunk, hogy mi is lássuk, mennyit érünk. 1957 decemberében — az I. Országos Művészi Fényképkiállítás Pécsett nyílt meg. Érkeztek a határokon túlról is rangos alkotások, de nem csökkent az érdeklődés a következő évben sem: a II. Országos Művészi Fényképkiállításra már Olaszországból, Genova fotósaitól is érkeztek alkotások. Az „ablak” Sokan nem tudják már, hogy a Kaposvárott szocialista országok számára rendezett, évente ismétlődő Barátság hídja című kiállítássorozat 15 évvel ezelőtt a Mecseki Fotóklub közreműködésével indult. Az 1962-es évszám mellett pedig dr. Oppe Sándor feljegyzéseiben a Nemzetközi Fotószalon címszó szerepel, amelyre több, mint tíz ország küldte el fotóklubjainak anyagát. A francia Dijon város fotósai 1965-ben hozták el érdekes fotóikat és különlegesen komponált színes diapozitív felvételeiket. Az olasz Párma városába ebben az évben a Mecseki Fotóklub gyűjteményes kiállítása utazott el. A hatvanas évek közepére mind nagyobb érdeklődés mutatkozott a színes diaelőadások iránt. Nem kétséges, hogy a klub növekvő nemzetközi tekintélyének eredménye, hogy az NDK ORWO Film- és Fotószer- gyár évről évre megismétlődő egyhetes szakmai tanfolyamaira a Mecseki Fotóklubnak összesen 21 tagját hívta meg. A legnagyobb sikert ebben az időben a Barangolás Itáliában című előadás hozta, de a megye, sőt Dél-Dunántúl közönségének Európa csaknem valamennyi országát bemutatták már. A színes diaelőadások nívójának emelkedését nem lehetett nem észre venni. Kapcsolatok Döntő jelentőségű volt a nemzetközi kapcsolatok alakulásában az 1970-es év. A Színes Diafesztiválra, — amelynek egyik apropója felszabadulásunk 25. jubileuma volt — a 10 magyar meghívott mellett 12 külföldi klub küldte el alkotásait. A 12 estén át tartó bemutatón képviseltette magát Anglia, Argentína, Ausztria, Dánia, Jugoszlávia, láthattuk Lengyelország, Portugália, Olaszország, Luxemburg, NDK, NSZK és Norvégia klubjainak legjobb diáit. A Mecseki Fotóklub kollekciója mellett ez alkalomból két igen jelentős alkotás indult el a hírnév útján. Dr. Varga Gyula Vallomás Pécsről című összeállítása és Tám László Diaporáma tételei azóta a külföldet is meghódították. A Doktor Sándor Művelődési Központban berendezett kiállítóhelyiség átadása után figyelemre méltó előrelépés következett a fekete-fehér fotózás terén is. A Mecseki Fotóklub kamarakiállításain már csaknem valamennyi jelentős hazai fotóklub szerepelt, de számos élvonalbeli külföldi fotós anyaga is megfordult már Pécsett, önálló kiállításon eddig amerikai, argentin, jugoszláv és osztrák művészek képei szerepeltek. Az első bécsi meghívást az 1971-es esztendő hozta. A Collegium Hungaricumba az Osztrák—Magyar Baráti Társaság hívta meg bemutatkozásra a Mecseki Fotóklub alkotóit. A kapcsolat azóta is él, kölcsönös meghívásokat eredményez. Osztrák ötletből született az a szerződés is, amelynek értelmében Graz, Ljubljana, Zágráb, Szombathely és Pécs klubjai közös kiállításokat rendeznek évente váltakozó székhellyel. A legutóbbi ilyen találkozó nemrégiben ért véget Szombathelyen. — Kicsit születésnapi ajándékként hatott az idei bécsi meghívás. A Tóth István ceglédi fotóművésszel közös kiállítás nekünk is, gondolom a vendéglátóknak is, sokáig emlékezetes marad. Évfordulót ünnepelnek. Visz- szaemlékeznek a gyorsan elszaladt sikeres, vagy sikertelen évekre a pillanat művészei, akiknek alkotásai bejárták a világ minden rangosnak . számító kiállítását. Töretlen amatőr lelkesedéssel alkotnak abban a városban, amelynek nevét nem csekély mértékben ők is világszerte ismertté, megbecsültté tették. És talán nem is volna nehéz teljesíteni régen déldelgetett vágyukat. — Hosszú évek várakozása után szeretnénk, ha ismét lehetővé válna egy nagyszabású nemzetközi fotókiállítás pécsi megrendezése, de ehhez komoly segítségre volna szükségünk — mondja a klub elnöke. Természetesen ez már idén nem valósulhat meg. Legfeljebb a 20. születésnapra. Befejezésül, a szép tervek mellé egy jó hír: Másodszor is Másodízben nyerte el a Mecseki Fotóklub a Kiváló együttes címet. A Kulturális Minisztérium és a Népművelési Intézet kitüntetését dr. Oppe Sándor, a klub elnöke vette át Budapesten, a Fészek Klubban. Zs. I. Jobb ma egy veréb... „Ma nincs fácán, holnap lesz fácán” — hirdeti jelszóként bölcsességét Kozma úr, az önjelölt néptribun, Sára Sándor most — bemutatott szatirikus filmjének » egyik főhőse. A film története így alakul: két ember elhatározza, hogy nyári szabadságát egy csendes vízparton, a huszadik század zajos zűrzavarától távol, sátorban fogja eltölteni. Letutajoznak egy kis lakatlannak vélt dunai szigetre, amely a térképen nem található. Azonnal kiderül, hogy van ott már valaki, aki hasonló szándékkal érkezett; Péntek megelőzte a Robinson-házaspárt. Aztán egyre többen és többen kötnek ki a parton a modern nomádok, fiatalok és idősebbek, családosok és magányosok, s kialakul egy zsúfolt, nyári kempingtábor. Sára hitvallása szerint amióta lemásztunk a fáról, az emberiség története nem egyéb, mint az emberi" együttélés ideális megszervezésére tett kísérletek sorozata. Ennek elemi feltétele, hogy a közösségen belül mindenki azonos eséllyel érvényesülhessen. A filmben voltaképpen egy társaslélektani folyamatnak vagyunk a szemtanúi. Egy zárt térben, a szigeten összekerül egy nagylétszámú „mammutcsoport”. A modern ősközösségi szabály: miért legyen két tűz, miért ne legyen egy tűz?! Itt a csoport és az egyének viszonya tiszta, harmonikus, családias. Ám ebből a családból kitermelődik szükségszerűen egy apa-figura, és Kozmával megjelenik a „rend”, majd az apológia-fácán. A csoportfejlődés fontos állomásaként megkezdődik a normaképzés, szabályok, együttélési korlátok felállítása. Ezek a szabályok ellentétbe kerülnek a Kozma előtti ősszabállyal az „egy tűz" gondolatával, mert a csoport-egység megosztását célozzák — igazolvány férfiaknak, nőknek, sportigazolvány, növénygyűjtők, fáramászók jelvénye, karszalag gyerekeknek stb. Érezhetővé válik a csoportban a feszültség, megindul a dinamika, a szokás és szabályképzés hierarchi- zálódás, szerepszerű tagolódás, vezetőkiválasztás, rivalizálás, csábítás, párképződés, harc és menekülés. A szigeten lévőkkel kezdi Kozma elhitetni, hogy veszélyek fenyegetik őket, mintha ellenséges erők gyűrűjében lennének. Kiemelkedő értékké válik az éberség a veszéllyel szemben. Az ilyen normarendszer kedvez az autokratikus vezetési stílusnak. És Kozma tudja ezt... A helyszűke nem engedi, hogy a Sára-film konkrét közegén áttekintsük e folyamatot. De ki-ki megteheti miután végigkacagta e kitűnő, a szatíra, groteszk új ösvényein járó filmet, melyet a népművészet ősi életerős erotikája fűszerez. S. A. HÉTVÉGEQ
