Dunántúli napló, 1975. június (32. évfolyam, 148-177. szám)

1975-06-06 / 153. szám

1975. június 6., péntek Dunántúli napló 3 A nagyobb követelmény rangot ad a felvételnek Beütött az időjárás, meg a MÉK | agy tapasztalaté, gazdag múltú fér­fiadra és nőkre elismerő hangsúllyal mondják: so­kat próbált ember. Egyes primitív népeknél sorsfor­dulót jelentő esemény a férfivá avatás, amelyet na­gyon kemény, sokszor ke­gyetlen próba előz meg. De bárhol másutt maga­sabb civilizációkban is az alkalmasság vagy érde­messég mércéje a kisebb nagyobb próbák sikere. A Magyar Kommunista Ifjú­sági Szövetség is egyre maga­sabb követelményeket támaszt tagjaival szemben. Ehhez szer­vesen kapcsolódik az, hogy már a tagfelvétel előtt megis­merjék a jelöltek a KISZ tör­ténetét, szervezeti életét, fel­adatait, s ezekről számot kell cdniok a Kilián próbán. Még, úgy tizenöt évvel ezelőtt jó­magam is ott álltam a három­tagú felvételi bizottság előtt, s nekem szegezték a kérdést: miért akarsz KISZ-tag lenni? Minden tiszteletem azoké, akik ekkor nem kezdtek el makog­ni, vagy jól-rosszul összetákolt frázisokkal válaszolni. : : %bb fehéíöségek Most, a jelöltek — Baranya megye oktatási intézményeiben — a Kilián körökben készülnek fel a próbára, illetőleg az azt követő tagfelvételre. Az 1974— 75-ös mozgalmi évben szerzett tapasztalatokat már megtár­gyalta a KISZ Baranya megyei végrehajtó bizottsága. Széles­körű felmérés, személyes be­szélgetések, kérdőívek értéke­lése előzte meg az összegező munkát. A Kilián körök tagjai így vélekedtek: új ismereteket kaptak a munkásmozgalom és a KISZ történetéből, megismer­ték a szervezeti szabályzatot. A próba biztosítja az átmene­tet az Úttörő és a KISZ között, lehetővé teszi a fokozatos kö­vetel mény-tá masztást. A közösség szempontjából is igen nagy jelentősége van a próbának. Lehetőségük nyí­lik az alapszervezeteknek az egyének megismerésére, hi­szen a Kilián-köröknek részt kell venniök a közösség mun­kájában. Jogos kérdés Baranya megyében kizáró­lag az oktatási intézményekben szerveztek Kilián-köröket. üze­mekben, lakóterületi alapszer- vezetekbén nem. Ez a tény, és a statisztika adatai — az, hogy sok tanuló' a lakóterületi alap­szervezetbe kérte felvételét — jogossá teszi a kérdést: vajon nem a próba elől menekültek? Igazolni látszik ezt az, ahogy néhány szakmunkásképző inté­zetben fogalmaztak: „A köve­telményeket látva többen in­kább az üzemi, illetve a lakó- területi KISZ szervezetbe kér­ték a felvételüket.” Ezek szerint tehát pusztán a tagsági könyv kell nekik? Cse­lekedni, bizonyítani már ter­hűkre lenne? így hát visszatér az a régi, ominózus kérdés csak más hangsúllyal: miért akarnak KISZ-tagok lenni? Ezért is szükséges egy alap­vető követelményszint, többek között ezért is fogalmazott így a megyei KISZ V. B.: „Jobban kell differenciálni a tagfelvé­telnél, biztosítva valóban az egyén érdemi értékelését, s a tagfelvétel aktusának rangját, érzelmi hatását.” A fentebb említett példák ki­rívó esetek. Olyanok, amelye­ket következetes, átgondolt munkával kell csökkenteni, megszüntetni a KlSZ-vezetők- nek a Kilián körök előadóinak és az alapszervezetek egész kollektívájának. A jelek szerint nem lesz nehéz, hiszen többen igényelték a jól felkészült elő­A próbatétel Borsóháború Beremenden • Gyors intézkedések • Az illetékesek beszámoltatása a minisztériumban adókat, a színesebb érdeke­sebb előadásokat. És hogy a követelmény-támasztás rangot ad a tagfelvételnek, arra jó példa, amit így fogalmazott meg egy „kiváló úttörő”: „Nem tartjuk helyesnek, hogy a kiváló úttörőket Kilián próba nélkül felveszik.” Új épületrésszel, 120 ágyas szárnnyal bővül a harkányi gyógyfürdőkórház. Az ígéret sze­rint december 31-ig befejezik az építők a 38 millió forintos lé­tesítmény kialakítását. Bár a számok nem monda­nak el mindent, az elmúlt moz­galmi év mérlege mégis bízta­tó: a* több, mint kétezer Bara­nya megyei Kilián-körös fiatal 80 százaléka sikeres próbát tett és felvették őket a KISZ- szervezetbe. Kurucz Gyula lök, kezelők, orvosi szobák, vá­róhelyiségek, társalgók foglal­ják el. A déli oldalon 60 két­- Nem veszik át a szer­ződött borsót - mondták a termesztők, s ez a panasz tulajdonképpen meg is felel a valóságnak. Beremend, délelőtt tíz óra, június 4-én. Egy gyűrött papi­rost szorongatok a kezemben, egy név — Taradán Istvánná — ágyas — fürdőszobával, elő­térrel, erkéllyel ellátott — be­tegszobákat alakítanak ki. A hatodik szinten kap helyet egy kisebb étterem a kiszolgáló he' lyiségekkel és egy tetőterasz. A legutóbb megkötött szo­cialista szerződés értelmében a Baranya megyei Tanácsi Ma­gas- és Mélyépítő Vállalat ez év végére befejezi az építést az eredeti határidő— 1976 má­jus helyett. A bővülő harkányi kórház így a jelenlegi 150-160 betegágy helyett 280 ággyal várja majd a kezelésre szoru­lókat. és egy cím — Kossuth Lajos ut­ca 1. - áll rajta. A Tanács mel­letti ház. Bemegyek: cédula az ajtón: „A kertben vagyok”. Hátul a kertben napszámosok, szedik a krumplit. Taradánné éppen nincs itthon, az egyik munkás vállalkozik, hogy meg­keresi. Indulunk. Hát, szépen áll az ügy. Va­lóban, az történt, hogy a fel­vásárló helyen szállítási bonyo­dalmak miatt nem vették át sokuktól a zöldborsót. Amikor éppen odaértünk, zöldborsót vettek át. Csodálkoztam is: hogy-hogy átveszik? — Akkor nem vehettük át — mondta Molnár Lajosné felvá­sárló — egyrészt nagyon vizes volt, s nálunk ugye nem lehet a zöldborsót tárolni, mert be­fülled. Ha nagy mennyiség van, be is gyullad. Jégverte is volt, tehát minőségi probléma is akadt. . . Érthető kifogások sora. A helyzet mégis csúf. Mert mi van? A zöldborsó kint van a földeken, többszáz mázsa csak itt Beremenden. Kikapálják, be­szántják. Élénken emlékeztet engem ez a brazil kávéra, amivel mozdonyokat fűtöttek, meg a tengerbe hajigálták. — Csakhogy az kapitalista túlter­melési válság volt. Ez pedig akkor micsoda? — Szervezet­lenség, fejetlenség, kapkodás, káromkodás, ügyetlenség, nem­törődömség, mindenesetre ak­kora szegénységi bizonyítvány, hogy nem szabad a kirakatba tenni. Az a borsó most már zörög, de egészen biztos jó lett volna még nekem is, a konzervgyárnak is . . . Ha idő­ben átveszik, elszállítják, piac­ra kerül. Vagy: azt mondják a termesztőknek; hogy nem tudjuk átvenni, vigyék, ahová akarják . . . Nem vitás, hogy a fogyasz­tónak jó minőségű áru kell azért a pénzért, amiért a pri­mőr borsó a piacon, üzletek­ben van. Ha pedig egy kissé gyöngébb a minőség, hót va­lamivel olcsóbb . . . Taradánné közben előkerül. — A krumplival is rosszul já­rok - mondja — lejelentettem, üzentek, hogy csak hétfőn ve­szik át. Közben lement a fel- vásárlási ár hat forintra. A hét közepén, amikor szóltam, hogy vegyék át, nyolc forint volt. Ezt már akkor tudták. Miért tolnak ki a termelővel? Nem vitás, hogy a terme­lők rosszul jártak az idén. De miért hangoztassam a kopott igét: a mezőgazdaságban koc­kázatot is kell vállalni, hiszen az időjárást nem lehet meg­rendelni! Most esett, s ez be­ütött. A MÉK-re minden évben panaszkodnak, hogy keveset ad — de — hát akkor honnan lesz a MÉK-nek nyeresége? Minden évben elhangzik a fel­vásárló helyeken, hogy jövőre nem vetek egy szemet sem, az­tán . . . — Hantos néni, mennyit szok­tak elvetni évente? Feketeruhás, kendős asszony ballag a posta felé, az egyik nagy- „borsós" család tagja. — Hetven kiló vetőmagot — mondja. — És tavaly mennyit vetet­tek? — Három mázsát. Még soha ennyit nem vetettünk. Mind a két holdon borsó volt. Most meg be kell szántani. Ráfizet­tünk. — Az elmúlt évben mennyit hozott a borsó? — Tisztán? Olyan hetvenez­ret. Ez az, amire az a mondás ér­vényes: egyszer hopp, másszor kopp. Nevek hangzanak el: Mesz- lényiék, Krixék, Káimánék . . . Mind ráfizettek. Ki akarták ön­teni a főtéren az át nem vett borsót. Nem öntötték. Tanulság? — Az van, bőven. Egyrészt apolitikus, hogy az emberek kedvét éppen az a MÉK vegye el a termesztéstől, amely azt meghozni hivatott. Apolitikus viszont az is, hogy a borsó körül valóságos legen­dák járják: százezreket lehet keresni, igaz, munkával. Meg dolgoztatással. Mert a földet művelni, vetni, kapálni, a ter­mést megszedni — drága pén­zen szerződött napszámosok­kal lehet. De a legszomorítóbb tanul­ság: ez a folyamat. Katalin­kor elvetették, Fatima napján meg beszántják. Értelmetlen volt a munka, nincs eredmény. S végül a borsóháború leg­újabb fejleménye: a SZOVÉRT vezérigazgatóját és a BARA- NYAMÉK igazgatóját tegnap a MÉM tárcaközi bizottsága be­számoltatta, mi is a tényleges helyzet borsó-ügyben .. . — kampis — Határidő előtt elkészül Bővítik a harkányi gyógy kórházat • Harmincnyolcmillió forintos beruházás • Százötven ágy helyett kétszáznyolcvan Részletek egy brigádnaplóból Aranyérmes szocialista közösség Az új szárny építésének tör­ténete nem éppen mindenna­pos. Négy évvel ezelőtt egy biztonsági szemlén megállapí­tották: az épület tetőszerkezete leszakadással fenyeget. Egy év­vel később — 1972-ben — ki­derült, hogy a födém életve­szélyessé vált, s ezt az állapo­tot tovább súlyosbította az ugyanebben az évben történt beázás. A Megyei Tanács azonnal segített: először az ál­lagmegóvásra adott pénzt, majd előteremtette az új szárny építéséhez kellő 38 millió fo­rintot is. A kiviteli terveket 1973 au­gusztusában megrendelték és 1974 tavaszán megkezdték az alapozást. A hatszintes, 55 méter magas épület kapcsolódik a régi kórházhoz. Az összekötő „nyaktagban" kap helyet a fő­bejárat és egy 145 négyzet- méter alapterületű előcsarnok, melyből egy folyosó nyílik. Ez a folyosó kettéosztja az épü­letet. A földszint strand felé eső részén alakítják ki az ügye­letes orvosi szobát, a kezelő­ket, a várótermet, a liftet, a raktárokat és a szociális he­lyiségeket. Az épület déli ré­szén két társalgó és könyvtár szolgálja majd a betegek ké­nyelmét. A létesítmény négy szintjének északi részét rende­Részletek a -Pécsi Postaigaz­gatóság Egyetértés szocialista brigádjának naplójából: „1972. augusztus 18-án üzembehelyeztük a Pécsi Posta- igazgatóság eddigi legna­gyobb beruházásában létesült komplex vezetékes hírközlő rendszert. Az új műszaki épület­ben kapott helyet a helyi és távhívó automata távbeszélő központ. Az erősítő állomás és távíró berendezések. A mű­szaki létesítményhez csatlako­zik a kétszeresére bővült, kor­szerű helyi és helyközi háló­zat." „Szép munka, gratulálok hoz­zá. Továbbra is kívánok sok ilyen szép munkát.” Az alá­írások: H'. Nagy József, az MSZMP Baranya megyei Bizott­ságának első titkára, dr. Csa­nádi György közlekedési és postaügyi miniszter, dr. Jerszi István, az MSZMP Baranya me­gyei Bizottságának titkára, Horn Dezső, a Posta vezérigaz­gatója, Horváth Lajos, a Ba­ranya megyei Tanács elnöke, Ambrus Jenő, az MSZMP Pécs városi Bizottságának első tit­kára. „Alaposan és jól megszer­vezett előkészítés után 1972. március 1-én üzembe helyeztük a zalaegerszegi IT—3 távhívó központot." „Kedves Elvtársak! Köszönjük munkájukat, amit a központ építésére fordítottak. Kívánjuk, hogy lelkes vállalásaikat a munkában és az emberformá­lásban sok siker koronázza.” Aláírás: Kustor Lajos, a Zala­egerszegi városi Tanács elnöke. Egy név a brigádnaplóból: Hám Antal ügyintéző, aki 1970 óta tagja a brigádnak. Ö az egyetlen nőtlen, ő vállalta el a legkényelmetlenebb vidéki utazásokat. A Zala megyei há­lózat beruházásának előkészí­tésével foglalkozik. Elmondta, hogy a legnagyobb munka ép­pen a zalai, hiszen a város gombamód fejlődik, ebben az évben 15 új vállalat telefon­gondját kell megoldani. Mivel a tervező iroda erő­sen túlterhelt, a brigád több esetben vállalta — Zalában is —, hogy megtervezik a távbe­szélő hálózatokat. Jelenleg a siklósi városrész beruházási távbeszélő programját tervezik. 1974. december 18. Az Egyesült Izzó vezérigazga­tójának köszönő sorai: „Tisztelettel mondok köszöne­tét a pécsi posta munkásainak, hogy határidő előtt elkészült a Nagykanizsai Egyesült Izzó te­lefonhálózata és telefonköz­pontja." A gyártó és kivitelező válla­lat, a Beloiannisz Híradástech­nikai Vállalat vezérigazgatójá­nak sorai: „A jó szakmai együttműkö­dés révén a szocialista szerző­désben vállalt határidő előtt 40 nappal előbb teljesítették a Nagykanizsai Eayesült Izzó te­lefonközpontját.” * A tizenegy tagú brigád, amely a posta beruházási osz­tályán dolgozik 1972-ben szo­cialista brigád, 1974-ben az ezüst brigádérem, 1975-ben az arany brigádérem tulajdonosai. Két munkás az idén nyerte el az „Egy napot Pécsért” tár­sadalmi munkamozgalom ki­tüntetést, Angyal Ottó az arany, Posch Lajos az ezüst fokoza­tot. Néhány kiemelkedő ered­mény: a siófoki góckörzet ho­nosító üzembehelyezése. Or­szágunkban először Siófokon vezették be a svéd rendszerű, L. M. ERICCSON berendezést. Brigádélet szabadidőben . . . Megrendezték a nemzetközi íjászversenyt a Pécsi Vízügyi Sportegyesülettel együtt, együtt­működési szerződést írtak alá több vállalat szocialista bri­gádjával annak érdekében, hogy Pécsett minél előbb meg­oldódjanak a „telefonos" gon­dok. A brigád több tagja to­vábbtanul. A Pécsi Postaigaz­gatóság nőnapi ünnepélyeit minden esetben az Egyetértés brigád szervezi. A legújabb bejegyzés: „A barcsi távbeszélő hálózat programját most fejeztük be . . .” Bódy Ágnes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom